A minap belefutottam egy közel 2 évvel ezelőtt készült (ún. podcast) beszélgetésbe egy amerikai – jelenleg doktorandusz képzését végző -, eredeti végzettségét tekintve természetgyógyász és fitness szakember, Ari Whitten és egy (ún. oszteopátiás) orvos Dr. Sherry Tenpenny között. Ari Whitten az elmúlt években főként az egyesült államokbeli egészségtudatos és “biohekker” körben az Energy Blueprint nevű programjával tett kisebb hírnévre szert, Dr. Sherry Tenpennyről pedig kiderült a beszélgetés során, hogy a 2000-es évek eleje óta ő az amerikai oltáskritikus (progresszív szóval oltásellenes) mozgalom egyik fő alakja. Mivel Ari programjait évek óta követem hellyel-közzel, amikor a minap véletlenül ráakadtam erre a kovid oltások széleskörű bevezetését megelőző időben történt beszélgetésre, kíváncsi lettem. Ari Whittent ugyanis egy olyan embernek ismertem meg a cikkei, podtcastjai alapján, aki állításait tudományos bizonyítékok tucatjaival támasztja alá, s ha egy ilyen témába nyilvánosan belenyúl, annak oka lehet.

Az interjú nagyon is tudományos szintű és tényekre alapozott, így érdemes meghallgatni. Itt ezt megteheted (sajnos csak angol nyelven érhető el):

A beszélgetés számomra több meglepő, és bizonyos szempontból megdöbbentő információkat is tartalmazott. Dr. Tenpenny hozta az oltásellenesekre jellemző érveket, hogy valójában az oltások veszélyesek és feleslegesek, az utóbbit azzal támasztotta alá, hogy az egyes gyermekbetegségek évszázadokra visszatekintő statisztikáin már az oltások bevezetése előtt is hatalmas visszaesés látszott a halálozást tekintve, s ennek elsősorban a higiénia (nem ott ettek, ahová kakáltak) és a tiszta víz bevezetése volt az oka. Majd azt is hozzátette, hogy az oltáspárti orvostudomány ezt az időszakot nem szereti mutogatni az embereknek, mert akkor kiderülne, hogy a betegségek eltűnésének – vagy a halálozás visszaesésének – más oka volt elsősorban.

Arról nem túl sok szó esett, hogy a morbiditás (vagyis a megbetegedések számának) tekintetében elég egyértelmű visszaesés látszik az oltások bevezetését követően, de az is igaz, hogy hivatalos, számát tekintve jelentős kontrollcsoport híján nehéz megállapítani a korrelációt (vagy a kauzációt), hogy vajon oltások nélkül milyen mértékű lenne ez az arány. Feltételezhető azonban, hogy (talán jóval) magasabb, hiszen azért a kevésbé fejlettebb, átoltottabb országokban a mai napig felütik a fejüket ezek az oltással megelőzhető betegségek itt-ott. Ami érdekesség volt ezzel kapcsolatban, hogy Dr. Tenpenny elmondása szerint bár a tudomány pozitívnak tekinti a gyermekbetegségek eltüntetését, és ésszerűnek tűnik az összes betegség “kiradírozása” oltásokkal, valójában azok természetes bekövetkezésének elmaradása egyéb, súlyosabb gondokat is okozhat a későbbiekben. Példaként említ olyan daganatos elváltozásokat, melyek pl. a kanyarón való áteséssel egyértelműen összefüggésbe hozhatók (vagyis ha valaki átesik a kanyarón gyermekkorban, akkor kisebb eséllyel lesz felnőttként rákos), de szó esik az allergiáról, a figyelemhiányról és egyéb krónikus betegségek számának növekedéséről is. Magyarul: létezik egy olyan tudományos nézőpont, mely szerint a gyermekbetegségeket nem eltüntetni kellene, hanem egy olyan támogató környezetet teremteni, amelyben viszonylag enyhe tünetekkel átesik a betegségen a gyermek, s ezzel később egyéb, kellemetlenebb, sok esetben krónikus betegségekre kevésbé lesz fogékony (vagy a gyermekbetegségeken történő áteséssel úgy megerősödik a szervezete, hogy a krónikussá váló betegségeket könnyebben leküzdi). Sokak szerint a kanyaró egy bárányhimlő kockázatához hasonlóan megítélt betegség volt korábban, vagyis messze nem tekintették olyan veszélyesnek és halálosnak azt, mint napjainkban.

Itt van pl. egy elég látványos összehasonlítás (ugyancsak angol nyelven, de itt a nyelvtudás hiánya kevésbé releváns):

Ami az oltások biztonságosságát és hatásosságát illeti, számomra ott jött az igazi meglepődés. Dr. Tenpenny ugyanis azt mondja – és ezt Ari Whitten is megerősíti -, hogy az oltásbiztonság mérését a gyógyszerek esetében megszokott kettős vak, placebo kontrollált tesztek helyett (ahol sem az orvos, sem a beteg nem tudja, hogy a valódi szert, vagy csak hatástalan placebot kap) az új oltásokat korábbi oltásokkal szemben tesztelik, nem valódi placebóval szemben. Vagyis pl. a kovid oltás biztonságosságát a már elfogadott kanyaró, tetanusz, stb. elleni oltással mérik. Az egyik csoport az új oltást kapja, a kontrollcsoport pedig egy másik, régebben engedélyezett, már bevált oltást (és nem placebót). Így valójában nem történik hosszú (vagy legalábbis hosszabb) távú olyan összehasonlítás, amely egy oltott és egy ténylegesen oltatlan ember egészségét hasonlítja össze ezzel bizonyítva, hogy az új szer nem rongálja az ember egészségét. (Pl: Oké, hogy nem leszek kovidos, de mi van, ha szívizomgyulladásom lesz? – Sajnos egyre több ilyet hallani az alternatív médiában a kovid oltások kapcsán pl., ehhez ajánlom a már korábban linkelt Mihalik Angelika anyagait.) 

Rákerestem az interjút követően, hogy az oltásokat tényleg egy másik, már beváltnak tekintett oltáshoz hasonlítják-e, és találtam több tudományos szintű választ, hogy ezt direkt csinálják így, mert hiszen tény, hogy bizonyos szintű kockázattal együtt jár minden oltás felvétele, tehát a SEMMIVEL szemben nem lenne korrekt az új vakcinákat összehasonlítani. Én nem vagyok tudományos szakember, viszont nekem ez a magyarázat sántít, de aki jobban ért hozzá, az mondja el, hogy hol látom rosszul. (A beszélgetésben el is hangzik, hogy ha ez így van, akkor a sima gyógyszereket miért nem más gyógyszerekkel szemben tesztelik, ott miért létezik a valódi kettős vak teszt?) Dr. Tenpenny szerint ez azért lehetséges egyébként, mert az oltások nem gyógyszernek, hanem ún. biologics-nak minősülnek, és így más tesztelési protokollnak vethetők alá, nem kötelező valódi placebóval szembeállítani őket. 

Ami a hatásosságot illeti, ott is elhangzott egy olyan információ, amiről nem tudtam. Dr. Tenpenny ugyanis azt mondja, hogy minden oltás hatékonyságát az általa kiváltott immunválasszal mérik (pontosabban az oltás beadását követően megjelenő antitestek száma alapján), nem pedig ténylegesen az alapján, hogy segít-e megelőzi a szer a megbetegedést. Magyarul: ha az oltás beadását követően az antitestek száma magas, az a szer hatékonyságát igazolja, függetlenül attól, hogy utána az ember beteg lesz-e az adott betegségtől vagy sem. Ha belegondolunk, ebben lehet igazság, hiszen mindannyian ismerünk olyanokat (vagy akár mi is ebben a kategóriában vagyunk), akik megkaptak akár több oltást is kovid ellen, aztán mégis kovidosak lettek (akár többször is). Ebben az esetben azzal nyugtatja magát a legtöbb ember, hogy “jó, jó de mégsem kerültem lélegeztetőre legalább”, viszont az említett támogató hozzáállás mellett (és a kovid esetén a korábbi posztjaimban említett hatékony gyógyszerek eltitkolása nélkül) nagy valószínűséggel így is, úgyis megúsznánk a lélegeztetőt, tehát ez nem tűnik logikus érvnek. (Az viszont tény, hogy a széleskörű gyermekkori oltásokat követően ritkán találkozunk azokkal a betegségekkel, amelyekre azokat adják.)

Egy biztos: Bármi is az igazság az oltások biztonságával vagy hatékonyságával kapcsolatban, ezt a beszélgetést meghallgatva azt mondom, hogy ezekről beszélnünk kell nyilvánosan, előítéletek nélkül(!). Főleg most, hogy küszöbön a WHO “világuralma”, amely újabb, felnőttkori kötelező oltások sorát hozhatja el. Mindannyiunk tele van már most oltásokkal, gyerekeink naponta kapják az újabb emlékeztetőket, amelyeknek elvileg csak pozitív következménye van, közben azonban a nyugati társadalom felnőtt lakossága krónikus nyavalyák tömegével küzd és egyre jobban felmerül bennem is a kérdés, hogy vajon nincs-e a kettő között összefüggés. Erről annak ellenére fontos beszélni, hogy az oltásokat egyébként a legnagyobb tudományos felfedezésnek tartja a modern tudomány.

Az első lépés mindenképpen az, hogy nyitottá válunk meghallgatni és megvizsgálni ezeket az elméleteket / bizonyítékokat is. A valódi tudomány számára nem lehetnek végső konklúziók („science is never settled”), és mindent meg szabad kérdőjelezni, a címkézés (oltásellenes, tudománytagadó stb.) tévútra visz. Csak úgy lehetünk képesek valódi fejlődésre és növekedésre, ha ezt soha nem felejtjük el. 

P.S: Az angolul beszélőknek szeretettel ajánlom Ari Whitten “Energy Blueprint” nevű podcastját, ami számos platformon érhető el és rengeteget tanít arról, hogy mi kell az ember testi, lelki és szellemi egészségéhez.