Ki az a Józsi bácsi?

Az igazi nevem Iván. „Józsi bácsi” egy karakter, elmém szüleménye, egy bennem élő öreg lélek, aki józan paraszti ésszel éli életét. (Egy olyan megkopaszodott bajuszos krapek, akit a logóban látsz.) Olvassa a híreket, bele-belekukkant a híradóba és gondolkodik. Hmmm. Járványok, betegségek, balesetek, államadósság, válság, csőd, devizahitel csapda, rasszizmus, terrorizmus, karambolok, öngyilkosságok, celebek, sztárok. Főleg ezeket hallja. És nem érti, hogy hová lettek azok a „dolgok”, amik nem a tragédiákról, és nem a pénzről szólnak.

Ahogy öregszem, rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennem a bennünket körülvevő világról, a saját életemről és próbálom megérteni azt, hogy mi a fenét is keresek én itt tulajdonképpen. Éveket éltem külföldön, beutaztam a fél világot, de a külső keresgélés nem vitt közelebb a megoldáshoz, bár kétségtelenül gazdagított néhány fontos tulajdonsággal, mint megbecsülés, alázat és elfogadás. Jóllehet, még ezeken is van mit dolgozni, nap mint nap szembesülök önmagam korlátaival. A kérdés mégis az, hogy ha Isteni akaratból vagyok itt, akkor mi végből, ha saját akaratomból jöttem, akkor pedig miért döntöttem így? Mit kell megtapasztalnom a fizikai valóságban a „szokásos” dolgokon túl? Van egy olyan érzésem, hogy az élet célja nem lehet az, hogy az ember mintaszerűen végigcsinálja azt, amit az összes felmenője megtett előtte, majd ahogy jól végezte a dolgát, fogja magát és tökéletesen meghal. Ebben a csodálatos logikával, körforgásszerűen működő rendszerben ez nekem gyenge válasznak tűnik. Illetőleg abban a formában, ahogy azt kisgyerekkorom óta belém sulykolja a társadalom, valamiért nem gömbölyű.

Érzem legbelül, hogy egy végtelen tudatossággal rendelkező Teremtőben lévő hit és az előttünk járó Avatárok (Buddha, Jézus, Krishna, stb.) bölcsességeinek és intelmeinek a megfogadása segít közelebb kerülni önmagamhoz és a természet bio-logikus rendszerének megértéséhez, én mégis egy kicsit modern úton közelítem meg a létezést és megkérdőjelezek nagyon sok mindent, ami a köztudatban „biztos, hogy úgy van”. Nem várom el senkitől, hogy egyetlen szót is elhiggyen abból, amit leírok, ez az egész weblap egy ugyanolyan gondolatgyűjtemény, mint az összes többi blog, amit a weben találsz. Semmi több.

Amióta keresem-kutatom a saját utamat, rengeteg információra leltem (pénzügyek, közgazdaságtan, egészségtudatosság, spiritualitás, meditáció, stb.), melyek adott ponton ok-okozati viszonyba kerültek egymással. Napjainkra teljesen köztudott mindenki számára, hogy pl. a hitelezés, a gyógyszeripar vagy fegyvergyártás mekkora üzlet, de évekkel ezelőtt, amikor a gyógyításban lévő érdekekről és a háborúk kirobbantásának haszonszerzéséről írt valaki, akkor azonnal összeesküvés-elmélettel bélyegezték meg. Ma már nagyon sokan látják, hogy mennyire a pénz irányít, és ha a médiát nyitott fülekkel hallgatjuk, ezt nem is rejtik véka alá.

A célom mindössze a gondolatébresztés és nem az, hogy a valóságtól elrugaszkodott elméletekkel szennyezzem az internetet. Továbbá a saját magammal szemben állított tükörbe jó dolog belenézni (amikor leírsz egy tágabb összefüggést, Te is rájössz, hogy hol tévedhetsz), és az, hogy a „felfedezéseimet” igazán érthető, „józsi bácsi nyelven” írjam le, hogy olyanok is megértsék, akik az általam „feszegetett” témákban nem keresgéltek még válaszok után. Tisztában vagyok vele, hogy vannak, akik számára akár meredek is lehet, amit leírok, vagy egyszerűen csak egy éktelen baromság, de vállalom, hogy ez vagyok. Örömmel veszem a hozzászólásokat és hálás vagyok, ha valaki időt szán arra, hogy a véleményével gazdagítsa az életemet.

Volt egy Schmidt története c. film Jack Nicholson főszereplésével, aminek az egyik utolsó frázisa ez volt: „Tudom, a nagy egészet nézve porszemnek tűnünk csupán. Csak abban reménykedhetünk, hogy sikerül nyomot hagynunk a világban… Meg fogok halni, viszonylag hamar. Talán 20 év múlva, talán már holnap. Édes mindegy. Ha már nem leszek és meghaltak azok is, akik ismertek, olyan lesz, mintha nem is éltem volna soha. Mi haszna volt bárkinek is az életemből? Semmi, azt hiszem. Semmi a világon.”  Ha nem láttad még, itt van ez a részlet:

Ennek kapcsán jutott eszembe az a gondolat, hogy ha van is értelme annak, hogy itt vagyok (márpedig hiszem, hogy véletlenek nincsenek), annak bizonyosan köze van ahhoz a társadalomhoz és azokhoz az emberekhez, akikkel ittlétem során összehoz a sors. Ennek pedig a kulcsa a kapcsolatteremtés pl. egy ilyen blogon keresztül. 🙂

—

Hogy miért pont „Józsi bácsi”, arra álljon itt egy rövid sztori:

„Józsi bácsi” a hétköznap embere, egy kíváncsi lélek. Évekkel ezelőtt elkezdett olyan könyveket olvasgatni, amelyek nem a fősodrású média által ajánlottak, hanem kérdéseket feltevő közösségek adják kézről-kézre. Aztán látott egy halom érdekes dokumentumfilmet, melyek politikáról, gazdasági érdekekről, egészségügyről (=betegségügyről) és az élet nagy kérdéseiről szóltak.

A látottak és olvasottak hatására megváltozott. Továbbra is szereti a kisüstit, de már lassabban kortyolgat belőle.

Ismerősei sokszor csodálkozva néznek rá: “Mi lett veled Józsi? Mit gondolkozol annyit? Örülj annak, hogy lyuk van a seggeden!” De Józsi bácsi hajthatatlan. Érteni akarja, hogy mitől változott ekkorát a világ. Persze lehet, hogy az is csak egy délibáb, hogy “régen jobb volt”. Lehet. De mintha mégis közelebb lettünk volna egymáshoz mi, emberek. Ezt határozottan érzi.

Minél többet olvas és kutat, annál jobban zakatol benne egy felkavaró emóció, hogy valami egyszerűen nem kerek. “Rá akarnak engem venni olyan gondolatok elfogadására, amelyek nem frankók…” – mondogatja önmagának homlokát ráncolva. És minél többet gondolkozik, annál ráncosabb a homloka. De ő nem bánja.

Aztán olvas egy idézetet a híres Einsteintől: „Egy problémát nem lehet megoldani azzal az elmével, mely létrehozta azt!” Ez nagyon tetszik neki. “Ez az!” – kiált fel. „Azért nem változik semmi, mert mindenki azt várja el, hogy a jelenlegi rendszer karmesterei ‘javítsák’ meg a dolgokat!”

De ez nem fog menni, hiszen ez lehetetlen. Ha ugyanaz az elme irányít, ugyanaz lesz az eredmény.

Józsi bácsi legnagyobb felismerése végül az, hogy a világot megváltoztatni nem könnyű, de nem is lehetetlen. Ha ő is hozzátesz egy icike-picikét a gondolataival, a szívének energiáival, akkor az igenis segít. Ezért kezd blogolásba. Az energiát muszáj kiáramoltatni.

Józsi bácsi egyszerű ember, így mindent megmagyaráz, elsősorban önmagának. A bonyolultnak tűnő szakkifejezéseket lefordítja magyarra, hogy ő is értse azt, amit ír. Egy időben sokat járt kocsmába, mert a világ dolgait meg kell vitatni. Leginkább a tanyát azt szereti, ahol tiszta a levegő és a hátsó kertben bárányok legelésznek nyulakkal.