A józan ész védelmében

A média által evangéliumként hirdetett, vadonatúj technológiával készült Pfizer koronavírus oltás elgondolkodtatott. Az, hogy ez mennyire lesz ténylegesen hatékony (=nem csak antitestek termelődését indukálja, hanem a betegséggel szemben valós védelmet jelent) majd csak az idő mondja meg. Ami elgondolkodtatott sokkal inkább, az a modern (technokrata) emberiség viszonya a termÉSZethez. Analógiaként a digitális technológiához való viszonyunkat hoznám fel, aminek torz voltáról bár keringenek mémek, ténylegesen csak az alternatívnak nevezett kutatások foglalkoznak vele, a fősodor (szégyentelenül) ritkán.

Amikor a gyerek megszületik, a táplálkozáson kívül nagyrészt alszik. Ahogy a világba érkezvén elkezd fejlődni az agya, egyre többet van ébren, s egyre többet mozog. Szájába dug mindent, s mi mondjuk, hogy ne tegye, pedig a termÉSZet azt programozta belé / belénk, hogy ismerkedjünk meg a környezetünk mikroflórájával/faunájával, hiszen így leszünk vele egyensúlyban. (Más szóval az immunrendszerünk így készül fel arra, hogy tudja, mivel áll szemben.) Természetesen van, amire érdemes figyelni ilyenkor (vegyszerek, cigaretta csikk, stb.), de a termÉSZet alapötlete ez. Ott van a garatunkban a(z egyik pár) mandulánk, ami pont arra való, hogy “tájékoztatja” a testünket arról, hogy milyen baktériumok és vírusok milliói vesznek körül, s mi ellen kell antitest, hogy az “együttélés” egyensúlya meglegyen. Ez tekinthető a természet folyamatos “beoltásának”. (Ha begyullad sokat a mandulánk, akkor nem az az ÉSZszerű, hogy kivegyük, hanem, hogy rájöjjünk arra, hogy mitől nincsen egyensúlyban a testünk.)

Ahogy növünk, egyre többet mocorgunk, bennünk van a boogie. Ez nem csak azért történik, mert meg kell tanulnunk felállni, járni, majd futni, hanem azért is, mert a gerincünk mentén futó idegpályák folyamatos stimulációja az agyunkban is szinaptikus kapcsolatok millióját hozza létre (vagyis okosít), jobban felkészít a környezetünkkel való alkalmazkodásra. A gyereknek azért kell folyamatosan izegnie-mozognia, mert – többek között – így fejlődik az agya. Itt jön be a digitális technológia kérdésköre, ami ebbe a termÉSZetes folyamatba beleavatkozott, méghozzá úgy, ahogy az emberiség Földön való megjelenése óta soha.

Azzal, hogy pl. a YouTube-on korlátlan mennyiségű mese található ma már, ami remekül(?) lenyugtatja az örökké pörögni akaró kisgyereket, ha odaültetjük elé rendszeresen, pont a termÉSZet folyamatába avatkozunk bele. Persze lehet erre azt mondani, hogy “majd alkalmazkodunk ehhez is”, meg “ezt a világot kell a gyereknek megszoknia, hiszen ebbe született bele”, a helyzet az, hogy mindennek megvan a maga ideje. Ahogy a Prédikátorok könyvének 3. könyve írja: “Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” A kutatások azt mutatják, hogy kisgyermek- és gyermekkorban (ami a serdülő időszakig tart) nincs itt az ideje a folyamatos képernyő bámulásnak, legalábbis olyan mértékben, ahogy egyre inkább elterjedni látszik. Persze látszólag win-win ez a digitális forradalom, hiszen a gyerek is “jól elvan” és a szülő is fellélegezhet, de közben az történik, hogy a képernyő a gyereket (mivel a termÉSZet hormonokat is adott neki túlélési céllal) egyre jobban rászoktatja a könnyen megszerezhető dopaminra (örömhormon). Ismerjük ezt felnőttként mi is. Pityeg a telefon, e-mail jött, üzenet jött, fontos vagyok valakinek. Bingó. (Ez nem véletlenül alakult így, a tech cégek komoly pszichológus gárdát alkalmaznak, akik abban segítenek, hogy az embereket függővé tegyék.) Egy felnőtt azonban képes arra, hogy ezt felismerje és AKARATTAL változtasson ezen, a gyerek számára ez szinte lehetetlen. S mivel a képernyő folyamatos stimulációt nyújt (és újdonságot az agynak!), a gyerek kreativitása beszűkül. Egyre nehezebben tud elmélyedni egyszerű dolgokban, mert mindig kell valami instant újdonság, amivel SZÓRakozni tud és a bele programozott változatosságra irányuló szükségletét kielégítheti (minél előbb). Pedig nagyon lényeges pontja a fejlődésnek az, hogy megtanulunk KREATÍVAN elmélyedni, fókuszálni (és néha unatkozni is, mert abból nő ki a kreativitás!). Felnőtt korban a minőségi fókuszálás az egyetlen működő viselkedésmód, ami az érvényesülést (siker) elhozza. Ezen a kérdéskörön pedig azért érdemes morfondírozni véleményem szerint, mert egyelőre még nagyon kevés hosszú távú tapasztalatunk van arra vonatkozólag, hogy milyen szülő és milyen politikus / vezető lesz egy olyan nemzedékből, amelyik 2-3 éves kora óta függ a technológia által nyújtott szórakozástól, és nem tanult meg kreatív módon elmélyedni semmiben. (Ne keverjük össze a képernyőre zombiként tapadó gyereket a kreatív mozdulatlansággal.)

S hogy hogy jön ez az új technológiás covid oltáshoz? Úgy, hogy már egy 99%-os túléléssel járó járványos betegség esetén is egyre inkább azon gondolkodunk (sajnos túl sokan), hogy csak a vakcina lehet a megoldás (vagyis valami, ami kívülről jön, s amelyhez nekem nem kell tennem az égvilágon semmit = nézhetem tovább a tévét, mások majd megoldják), miközben biztos vagyok benne, hogy elegendő adatunk áll(hatna már) rendelkezésre ahhoz, hogy a megfelelő életmóddal, meglévő egészségügyi állapottal kapcsolatos következtetést levonjuk és ezek alapján találjunk megoldásokat (különböző élethelyzetű, egészségű embereknek más és mást). Annál is inkább veszélyes ez az egyirányú gondolkodásmód, mert ti. a közoktatás látványosan kihagyja a gyermekeink neveléséből a szellem-lélek-test egységének vizsgálatát, továbbá az egyes részek EGÉSZségének feltételeit (=mi szükséges egy jól működő szellemhez/gondolatvilághoz, mi kell egy lélek ismeretes – lelkiismeretes – ember felnövéséhez, s egy egyensúlyban lévő test működéséhez alvás-tápanyagok-mozgás szempontból), így aki felnőtt korában megbetegszik és saját kezébe akarja venni a sorsát, annak saját magának kell kikutatnia ezeket az információkat, ha nem akar örök életére KISZOLGÁLTATOTTÁ válni. (Ami persze a célja a rendszert fenntartó organizmusoknak, hiszen az ő túlélésük ezen áll vagy bukik). S itt visszakapcsolódnék a termÉSZet csodálatos egységéhez és ritmusához: Mindennek megvan az ideje és a helye az életben, ugyanakkor a modern technológia nem szoríthatja ki az életből a józan paraszti eszet, mert akkor az emberiségnek lőttek. (A túl hamar elterjesztett modern technológia pedig a jó szándék(?) ellenére pusztítást is eredményezhet, ahogy ezt a digitális technológia elterjedésével egyre inkább látja mindenki, akinek van szeme a látásra.)

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves ismerősömnek Áldott Karácsonyt és azt, hogy ne veszítse el senki a JÓZAN ESZÉT a félelemkeltés közepette!