Minden egész eltörött. Ami fekete az fehér, ami hideg, az meleg. Az orvostudomány már nem (biztos, hogy) a gyógyításról, a jogtudomány nem (biztos, hogy) az igazságról, a média nem (biztos, hogy) az objektív tájékoztatásról, a vallás nem (biztos, hogy) az igazi spiritualitásról, a kormányzás nem (biztos, hogy) a szabadságról, s az üzleti világ sem (biztos, hogy) az értékteremtésről szól.

Amikor kimegyek az utcára vagy nagy ritkán bekapcsolom a tévét, beugrik az a kép, amit a Vissza a jövőbe c. film 2. részének a közepén láttam, amikor a főszereplő Marty McFly visszaérkezik 2015-ből az “alternatív” 1985-be és egy olyan világot tapasztal, amelyből eltűntek az igazi értékek, csak kaszinó van meg póker és tele van rendőrökkel az utca. Az okosabbak elveszik a “butábbak” pénzét, és a rend éber őrei felügyelik, hogy ne történjen fennakadás. (Aki nem látta a filmet, annak csak annyit kiegészítésül, hogy a film – ami egy trilógia egyébként – főszereplői az időben mennek ide-oda és annyi történik, hogy a 2015-ös látogatásukkor egy néhány percre ellopja tőlük egy idős pasas az időgépet, és visszarepül messzire a múltba, hogy egy ügyes ötlettel gazdaggá tegye fiatalkori önmagát, és így amikor 2 főszereplő – Marty és a doki – mit sem sejtve visszamennek a “jelen” korukba – a film alap idősíkja 1985 -, akkor egy alternatív valósággal találkoznak, melyben a világ ura ez a – 2015-ben az autót ellopó – meggazdagodott fickó és minden az energiaszektorok birtoklásáról és a szerencsejátékokról szól.)

Furcsa egy világ az, amiben szinte minden visszafelé működik…

Julian Assange és Mark Zuckerberg

Figyelem, csapda! Nem a két pólusú (jó-rossz) világot kívánom erősíteni ezzel a képpel (bár kétségtelenül úgy tűnik), csak szeretném megpendíteni, hogy a normális ma már abnormális. 🙂 (Egyébként meg Julian Assange tisztaságáról sem vagyok meggyőződve, de az más lapra tartozik…)

Nem akarok álszent lenni, ezért leszögezem, hogy nem ítélem el a világot, amiben élünk. Olyan, amilyen. Van benne rengeteg építő és romboló tevékenység egyaránt, a természet polaritása mindenütt jelen lévő, a világ tehát úgy tökéletes, ahogy van. Használom a technológiai forradalom által nyújtott előnyöket és tudatában vagyok annak, hogy a kényelemért fizetnem kell. A fizetség pedig nem csupán pénz, hanem annak a világnézetnek az elfogadása, hogy a “pénz az Isten”. Van azonban egy érdekesen kirajzolódó minta azzal kapcsolatban, hogy a meggazdagodás egyre inkább miről szól. Erről szól ez a bejegyzés.

Úgy döntöttem, hogy belenézek a tükörbe azzal a céllal, hogy megvizsgáljam néhány kiragadott tevékenységen keresztül a dolgok természetét (nagy általánosságban, de nem általánosítva!), s hogy azok adnak-e hozzá valami többletértéket a világhoz, vagy az egyedüli hozadékuk a pénz. A munkánkért kapott olyan “ellenérték”, ami lehetséges, hogy néhány évtized múlva már csak génmanipulált műételekre lesz beváltható, valamint egyre gyakrabban elromló technikai kütyükre a “2 órás élettartammal rendelkező villanykörtét” beleértve, mert a kimutatható gazdasági növekedés mindenek feletti prioritással bír. (Ha ez a mondat kicsit bonyolultnak hangzott, olvasd el a Világ egy üzleti vállalkozás c. cikket és nézd meg a “Villanykörte összeesküvés” c. alkotást, amit a cikk végén beszúrtam.)

Érdekes világot teremtettünk, kedves barátaim:

Világ a feje tetején

Figyelem, csapda! Véleményem szerint az ún. Occupy mozgalmakat is pénzeli valaki hátulról, bár ez nem változtat azon a bevett gyakorlaton, hogy aki egy igazságosabb elosztásra épülő világrendszert szeretne, az nem kap túl sok nyilvánosságot. Érdemes mindenképpen magunkba néznünk és elgondolkodni azon, hogy a fizikai valóságunk a szellemi valóságunk következménye, vagyis minden, amit a valóságban tapasztalunk, azt az elménk, az emberiség közös tudata teremtette meg (vagy legalábbis hagytuk megteremtődni, mert nem tettünk fel kérdéseket időben).

Szokták mondani, hogy ha vállalkozni akarsz, akkor ne lehetőségeket keress, hanem problémákat. Egy általam nem olyan régen megismert portugál üzletember pl. az egyik afrikai országban abból keresett hatalmas pénzeket, hogy a 30 évig elhúzódó háborúban kerék- és gumijavító üzemeket hozott létre az aknára futott teherautók megszerelése céljából, valamint pékség-hálózatot, hogy az embereknek legyen mit enniük a háborúban. Tudom, hogy ehhez mind kell tőke, de erre mondtam korábban, hogy a hitelezésnek van jó oldala is. Ha ugyanis a hitelből létrejövő érték több bevételt teremt, mint amennyi a hitel költsége, ami a kamat – most attól tekintsünk el, hogy milyen jogon helyez ki egy magánkézben lévő bank sokszorosan több hitelt (drága kamatra!), mint amennyi a betétállománya -, akkor van értelme a kölcsönpénznek. Amikor ezzel a pasassal beszélgettem arról, hogy mi alapján döntsem el, hogy mivel érdemes a mai világban foglalkozni, mondott nekem egy kulcsszót, ami tulajdonképpen a 6. emberi szükségletünk: hozzájárulás. Azt mondta: “Adj hozzá valamit a világhoz. Ne azt csináld, amit a wall street-i brókerek, akik mások megtakarításaival kaszinóznak és a meglévő származtatott pénzügyi termékek (derivatívák) által kreált lufiból még nagyobbat fújnak. Ezek az emberek üresek és nem tudják, hogy a pénz miért nem ad nekik boldogságot.” Hmmm, bevallom elgondolkodtam, mikor ezt mondta. Az én tippem az, hogy talán azért nem okoz igazi örömet – ha valóban így van -, mert ez a fajta pénzkeresés nem vezet a hozzájárulás (“a világ több mint én”) emberi szükségletünk kielégítéséhez közvetlenül. Talán “csak” ennyi.

Persze azon is lehet vitatkozni az iménti példában, hogy a háborúból való – még ha nem is közvetlen – profitálás az mennyire erkölcsös és ad hozzá a világhoz, azonban az alapgondolat szerintem helyénvaló. A gazdagodás akkor szép, ha értékteremtés és nem vagyonátrendeződés eredménye. Itt “borultunk” szerintem a legnagyobbat.

A nyugati világban az elsődleges probléma a pénztelenség, aminek okát már leírtam. Örömmel vásárolnánk egy csomó mindent, mert folyamatosan úgy érezzük, hogy “Nem vagyok elég” és így vágyott tárgyakra vetítjük ki azt, ami hiányzik odabent (s amely tárgyak előállításáért ráadásul Ázsiában az éhenhalásnál éppen, hogy csak többet fizetnek), de mivel sokszor nincs miből, ezért lehetőségeket keresünk. Olyan tevékenységet, amiben van pénz, ráadásul minél kevesebb munkával minél több. Ezzel még nem is lenne gond (ha már van pl. technológiai forradalom, miért ne használnánk ki?), ha valódi szükségleteket kielégítő érték jönne létre a tevékenység által és valódi problémákra teremtődne megoldás. Ha egy kicsit körbenéztek, nap mint nap cégek alakulnak világszerte azzal a kifejezett céllal, hogy valamilyen okos marketinggel igényt támasszanak olyan termékek és szolgáltatások iránt, amire az embereknek tulajdonképpen (legyünk őszinték) nincsen szükségük. Tisztában vagyok vele, hogy ennek van egy előremutató oldala is, hiszen a sok ál-értékteremtő cég között megbújik 1-1 valódi problémára választ adó tevékenység is! A lényeg azonban az, hogy gondolkodás és vágyak keltése által a pénz átkerül egyik zsebből a másikba. És ez egyre többször történik meg úgy, hogy közben érték nem jön létre.

Teljesen jogos kérdés ezen a ponton: “Józsi! Hol van belőled az alázat? Hát mi jogon pofázol te arról – egy utolsó senki vagyok, jelezném 🙂 -, hogy az embereknek mi kell?” Ez igaz, nincs jogom hozzá. Mindössze az az érzés van bennem, hogy ami az élethez kell és a természet csodálatos rendjét nem borítja fel, az oké, ami pedig nem ilyen, az nem annyira oké. Most komolyan, szüksége van az emberiségnek olyan pénzügyi levegő-termékekre (derivatívák), melyek gyakorlatilag semmilyen kézzelfogható érték teremtésével nem járnak, de a hosszú távú következményük az adósságszolgálat, mert kamattal terhelt, teremtett számlapénzekből származtatták őket? Vagy szükségünk van egyetlen mobilgyártótól 55 féle készülékre, amelyek nagyrésze 2 éven belül a szemétdombon végzi? Gondolom Ti is észrevettétek, hogy a termékciklus egyre inkább rövidül, legyen szó autókról, elektronikai szerkentyűkről vagy bármiről. (A termékciklus rövidülése annyit jelent, hogy sokkal gyorsabban jelennek meg újítások, mint korábban és az emberek is gyorsabban cserélgetik ezeket a tárgyakat = “pörög a gazdaság”.) Ennek a rövidtávú pozitív oldala mellett (kényelem növekszik) azonban van egy hosszú távú negatív aspektusa is: Nem becsülünk meg semmit, mert 1 év múlva úgyis lecseréjük + brutális mértékben növekszik a szemét és már arról folyik a diskurzus helyenként, hogy miért nem lőjük ki a világűrbe az emberiség által termelt hulladékot. F@sza. Ne haragudjatok rám, tudom, hogy ezek most ítélettel teli szavak.

Mint tudjuk válság van és mindenki pénzt szeretne keresni. A bajba jutott országok számára kibocsájtott mentőcsomagok “levegőből” teremtett milliárdjai (amit folyamatos mennyiségi lazításokkal visznek bele a rendszerbe a pénz urai), mégsem a termelőgazdaságba kerülnek túlnyomórészt, hanem 3. világ országainak a pénz- és tőkepiacaira, tőzsdéire vándorolnak. Talán keveseknek tűnt fel, hogy amikor pl. 2008-ban becsődölt a New Yorki székhelyű Lehman Brothers befektetési bankház, akkor a válság megoldásaként a FED által kibocsájtott mentőcsomagok (összesen vagy 2 ezer milliárd dollár 1 év alatt) pénzpumpájának a jelentős része brazil, indiai és kínai részvénypiacokra távozott. Továbbá kimentették azokat a pénzügyi intézményeket, akik felelőtlenül hazárdíroztak a befektetők pénzével. (Az év végi 100 millió dolláros bónuszokat ne is említsük.) Ha a mentőcsomagokból származó pénzek nem a termelőgazdaságba kerülnek javarészt, akkor valódi, életet jobbító hozadékuk igen csekély. Az, amit most Görögország kapcsán hallunk a médiából, az nem a görögök megmentéséről, hanem a meglévő görög vagyon átcsoportosításáról szól. Vagyonátrendeződés. Ez a lényeg. (Adósság viszont egyre több van, ami a nép terhe. Ügyes játék ez.)

Nézzünk meg egy hétköznapi példát, amivel sokan találkozunk:

Bizonyára sokakat keresnek meg új, “fantasztikus” lehetőségekkel, amelyek egy része MLM rendszerben épülő hálózati termékforgalmazás. Amikor velem ilyen történik, akkor mindig előbb matekolok egyet. Vagyok olyan idióta, hogy nekem nem elég az, ha valaki megmutatja, hogy az adott tevékenységből már milliókat csinált. Lehet, hogy valami érzelmi receptor hiányzik belőlem, de ez egyszerűen nem kapcsol fel. Szóval elkezdek számolni és felteszem a legfontosabb kérdéseket: Mekkora a cég bevétele? Mi a termék? Miből származik a cég bevétele? Talán furcsának tűnik, de ezek nem egymásból következő logikai láncolatot alkotnak. Rengeteg cég van ugyanis, melyek a teljes árbevételüknek egy aprócska töredékét, max. 1-2%-ot keresik meg a termék eladásából és forgalmazásából, az összes többi pénzt a hálózatot építő emberek öntik be a rendszerbe és ezekből történik a bónuszok kifizetése, nem a termékből származó bevételből. Ezt egyébként úgy hívják a köznyelvben, hogy piramisjáték. És ez akkor is annak számít, ha egyébként VAN termék és szolgáltatás a dolog mögött. Ha ilyenbe belefutsz, csak vizsgáld meg, hogy az alaptermék mennyire kelendő valójában és abból mennyi pénz származik, mert ha csak néhány %, akkor vagyonátrendezésről szól a buli. A te pénzed túlnyomó része a piramis csúcsán lévők zsebébe vándorol. Nem akarok neveket mondani, mert az lejáratás lenne, de sajnos egyre több olyan cég van, ahol az értékteremtés csak egy álca, a valódi cél a hiszékeny emberek lehúzása. (Szeretném leszögezni, hogy az MLM alapú cégekkel az égvilágon semmi bajom nincs, szerintem fantasztikus esélyt adnak arra, hogy személyiségfejlődésen menjen át az ember és vezetői képességekre tegyen szert. A hálózati marketing ugyanis a cég tulajdonosainak egy termékeladási rendszer, a benne dolgozóknak pedig egy vezetőképző. Kérdezd meg egy valódi termékeket forgalmazó MLM cég sikeres vezetőjét és ezt igazolni fogja neked.)

Vagy itt van egy másik példa:

Vannak pl. “exkluzív” befektetési lehetőségeket áruló pénzügyi cégek. Nyugdíjad úgy sem lesz, a gyerekeidtől nem várható el, hogy eltartsanak, tessék előtakarékoskodni! Teljesen igaz! A rendszer borulni fog, mert egyre kevesebb fiatalnak kell eltartani az idős korosztályt és ez nem tud működni matematikailag. Egy dolgot azonban elfelejtenek elmondani, ami a lényeg: mivel az életben minden energia, ami pedig rezgés, ezért a természetben létező összes dolog ciklikusan működik, mint egy szinuszos-hullám. Mit jelent ez? Azt, hogy gyönyörű szép “köröket” írnak le a tőzsdei hullámok is és nem biztos, hogy mindig felfelé emelkednek az árfolyamok. Ahogy fejlődik minden, bizonyos pénzügyi termékek tőzsdén kimutatott árfolyama ugyanis száguld egyet, majd visszaesik (mert aki profitot csinált a korábbi emelkedésen, az ki szeretné venni, az eladás túlkínálatot generál és esnek az árak), aztán újból felfelé indul, majd megtorpan és lefelé kezd el hullámozni. Úgy működik, mint az élet: hullámzik. Nagyítsátok ki ezt a képet, valami ilyesmi történik a befektetések többségével:

Boldog kereskedés

Boldog kereskedés (Kattints a képre a nagyobb nézetért!)

Ahhoz, hogy egy adott mértékű áremelkedésből származó hasznot zsebre tudjunk tenni, ahhoz folyamatosan realizálni kell a nyereséget, vagyis el kell adni a terméket és venni kell helyette mást, amiben a már megkeresett haszon min. megmarad, vagy újból növekedésnek indulhat. Ehhez azonban az kell, hogy a pénzügyi intézményeknek dolgozó ún. alapkezelők aktívan menedzseljék (kezeljék) az ügyfelek portfolióját (=befektetési kosár), vagyis folyamatosan – a pénz- és tőkepiacok lélegzésétől függően minimum évente 1-2x – ki-be rakosgassák a megtakarításokat az éppen felfutás előtt álló, majd a felfutás megtörténte után a biztonságot nyújtó termékek között. Ez azonban elmarad (ehhez már VIP ügyfélnek kell lenned, ezt hívják privátbankár szolgáltatásnak), mert ehhez a magukat “tanácsadónak” eladó üzletkötők nem értenek, az alapkezelőknek meg nem érdekük a túl sok meló, mert ők úgyis az alapkezelői díjból élnek, ami naponta levonásra kerül! Aztán ha lejárt a 20 év és az aktív portfolio menedzselés hiánya miatt éppen, hogy csak visszakapod a 20 év alatt befizetett pénzed nominál értékét (nem a reál, azaz vásárlóértéket, hanem csak a névértéket!), akkor mindössze annak örülsz, hogy ezt a pénzt sem másra költötted és az vigasztal, hogy nem csak te jártál így, hanem rajtad kívül még több ezren. Bocs, ha ez egy kicsit durván hangzik, de ez az igazság. Amíg a pénzügyi kultúra abban merül ki, hogy olyan emberekre bízod a pénzed, aki akkor is pénzt kap, amikor Te veszítesz, addig a pénzügyi intelligencia zsákutcájában vagy. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a valódi diverzifikáció nem az – amit reklámoznak! -, hogy a befektetésedet különböző piaci szegmensek papírjaiba teszik bele. Ez még mindig csak papír! A kockázatok igazi kezelése azt jelenti, hogy van részvényed / kötvényed, ingatlanod, reáliád – pl. festmény – fizikai nemesfémed! Ez jelenti a kockázatok valódi megosztását, de ugye a kispénzű emberek számára az ilyen szintű vagyonkezelés irreleváns, mert nincs miből diverzifikálni.)

Ha egyébként belefutsz egy ilyenbe, ne vedd be a “hosszú távra fektetünk be, ne aggódjon Józsi bácsi” szöveget, mert ez csak azt jelenti, hogy nem akarják a befektetésedet aktívan kezelni, aminek eredménye pont az lesz, amitől már a kezdetekben félsz, ami tulajdonképpen legális, professzionális vagyonáthelyezés a Te zsebedből az ő zsebükbe. Kérdések: Aktívan menedzselik a befektetéseimet? Évente kb. hányszor történik áthelyezés (=amikor a meglévő eszközeidben lévő profitokat realizálják és átteszik valami másba)? Átlátható, hogy hogyan? Kapok róla értesítést és elemzéseket? Mennyire likvid (=hozzáférhető) a pénzem? (Megjegyzés: az üzletkötők általában a hosszú futamidejű szerződések első 2 évének befizetéseiből kapják a jutalékot, vagyis a biztosító / bank / pénzintézet kockázata igen csekély!)

Tudnék még példákat mondani, de az említett terület 2 olyan népszerű tevékenység, melyekkel ma nagyon sokat találkozhatunk és melyek által rengetegen fogjuk a közeljövőben a meglévő megtakarításainkat is elbukni, ha nem tudjuk, hogy milyen kockázatot vállalunk fel! A játék neve: vagyonátrendeződés. Ezt ne feledd, légy észnél! 🙂 Sokkal egyszerűbb ügyesen kivenni a pénzt mások zsebéből, mint valódi szükségleteket kiszolgáló értékek megteremtésével beáramlást eredményezni. Ennyi.

Demján Sándor, országunk (egyik) leggazdagabb embere már évekkel ezelőtt megmondta és ez ma is fájdalmas felismerésként hatol át az elmémen: “Meggazdagodni csak mások szegénysége és ostobasága árán lehet.” Azt persze meg lehet tenni mindig, hogy pl. ügyes beszervező munkával a saját kockázatomat lecsökkentem (az adott biznisz természetétől függően), de nem árt arra emlékezni, hogy tisztességtelen erkölcsű cégek “táplálékláncainak” végén lesz jó sok informálatlan és nem gondolkodó ember, aki keményen megszívja és ehhez akkor Én is hozzájárulok. Csak azért, mert nem látom, hogy a számítástechnikai hulladékot konténerekkel szállítják több ezer kilométerre a fejlett világból és kiszáradt folyók medrébe öntik Afrikában, attól ez még így van. Ne okozzon neked lelkiismeret-furdalást, csak tudjál róla, mert hitem szerint a tudatosság képes arra egyedül, hogy egy ilyen, mások butaságán és szegénységén meggazdagodó és érzéstelenül szennyező világon túllökje az emberiséget.

Igazából egy szembeötlő “torzulás” már ott látható, hogy az autóinkba hajlandók vagyunk a legjobb minőségű üzemanyagot tenni, meg porszívózzuk, tisztogatjuk “szemünk fényét”, de amikor arra kerül a kérdés, hogy a testünkbe tiszta, élő és egészséges táplálékot tegyünk, akkor nagyon sokan megelégszünk a gyorskajáldákkal, a feldolgozott élelmiszerekkel és a “csirkeagyból darált ügyesen megfűszerezett fasirtkákkal”, a bio meg drága és úgyis tuti csak üzleti fogás… (Nem tagadom, van benne az is, de ha az ember veszi a fáradságot, megleli a gyöngyszemeket! Nekem sikerült, szóval a személyes tapasztalatom pozitív.) Távol álljon tőlem, hogy általánosítsak, mert személyesen is nagyon sok tudatosan táplálkozó embert ismerek, de tény és való, hogy népbetegségeink jelentős része származik abból, hogy a gasztronómiai kultúránk igen alacsony.

Egyébként nem akarok álszent lenni, ezért elmondom, hogy nekem is voltak már olyan érdekeltségű tevékenységeim, melyek valódi értékteremtés nélkül biztosítottak némi beáramlást és egyáltalán nem ítélem el azokat, akik ilyen tevékenységekből keresik a megélhetésüket teljes mértékben, csak ha mélyen a szívembe nézek, akkor ez nincsen így jól. Tisztában vagyok azzal is, hogy egy már félig robotizált világban egyre kevesebb szükség van emberek által előállítható értékekre (lásd Venus Projekt kezdeményezést), viszont dolgoznia mindenkinek kell valamit, különben nem tud megélni. Talán csak az EGY-ensúly felborulása és a vagyonátcsoportosítás mértéke az, ami számomra szembeötlő és ezért gondoltam, hogy elmélkedem erről egyet. Tisztában vagyok vele, hogy spirituális szempontból ezeknek is megvan az ébresztő szerepe és senki számára nincs kvantum-ugrás (=a személyes tapasztalás sok esetben nem kikerülhető), de talán tudunk tanulni mások hibáiból. Talán…

A bejegyzésem elején, az éppen szóban forgó téma kapcsán Ady Endre jutott eszembe és az ő egyik csodálatos költeménye. Íme:

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

Nem a létfájdalmat és az élet értelmetlenségét szeretném kihangsúlyozni, bár a vers valami ilyesmiről ír, hanem Ady zsenijét segítségül hívva szerettem volna egy tükröt tartani elsősorban önmagam, de talán néhány olvasóm elé is azzal kapcsolatban, hogy “nem sajtból van a Hold”. (Ha érdekel egy egész jó elemzés, klikk ide: Kocsi-út az éjszakában). Ennek ellenére hiszek abban, hogy az emberiség pontosan tudja, hogy számára mi a jó, csak még nem kaptunk elég pozitív megerősítést a megoldások igazi értékéről, mert abból nem lehet pénzt keresni.

Az életünk egyetlen valódi értéke tulajdonképpen csak az idő. A szívem mélyén hiszem, hogy előbb-utóbb egyre többen fogunk kérdéseket feltenni a meglévő időnkben azért, hogy válaszokat kapjunk, s ezek eredménye talán egy ember és értékközpontúbb világ lesz, de egyáltalán nincs kizárva, hogy ezt nem fogja megelőzni valami nagyon brutális kijózanító krízis, amire a spiritualitást kutatók oly sokszor hivatkoznak mostanság. Talán ott kezdődik el majd a változás (bennünk, legbelül), amikor egyre inkább olyan gondolatokat, érzelmeket és ezekből fakadó cselekedeteket továbbítunk, melyek mások életét nem vagyonátrendeződéssel, hanem értékteremtéssel gazdagítják.

Na megyek, bepattintok egy felest erre a gondolatra, aztán lapátolunk egyet a haverokkal. Egészségetekre!

Share This