Néhány bejegyzéssel ezelőtt azt írtam, hogy szerintem nincs válság. Ebben a cikkben azonban újragondolom ezt a kijelentést, mert egy másik nézőpontból talán mégis van egy kicsi. Ez a nézőpont pedig az ember, mint teremtő lény. A válságok mindig abból fakadnak, hogy az emberiség képtelen felfogni azt, hogy a tudatalatti hiedelemvilága (és az abból fakadó cselekvés) teremti a fizikai valóságot benne a recesszióval, a fellendüléssel, a békével és a háborúkkal. Ha szebb világot szeretnénk, önmagunk működését érdemes megértenünk először!

Ebben a cikkben egy végtelenül egyszerű módszerrel szeretnélek közelebb vinni kedves komám ahhoz, hogy milyen mechanizmusok is működtetnek minket belülről. Vannak ennél sokkal bonyolultabb és tudományosabb magyarázatok is, de a széles tömegek nagyrészt józsibácsik és marinénik és fingjuk nincs ezekről a dolgokról. Mint ahogy nekem sem volt addig, amíg fel nem tettem kérdéseket és utána nem jártam egy kicsit. 🙂

Kezdjük egy elcsépelt közhellyel: Minden ember boldog akar lenni. Vagy így vagy úgy, de azt az állapotot akarja elérni, melyben folyamatosan jól és egésznek érzi magát. Vagyis egész-séges. 🙂 Ez az állapot persze mindenkinek mást jelent, de azt hiszem, hogy a fenti mondat tekinthető axiómának (=alaptétel, melyet senki nem von kétségbe).

A boldog állapot elérése érdekében születésünktől fogva az összes cselekvésünket és döntésünket 2 érzelem irányítja: az öröm elnyerése, vagy a fájdalom elkerülése. Ha megvizsgálod a hétköznapi döntéseidet, biztos, hogy ez a kettő érzelem lesz benned, mielőtt választasz a lehetőségek közül. Ez tehát már egy jó kiindulópont a megértéshez. Az, aki döntést hoz bármiről, örömet akar szerezni magának, vagy ha ez nem lehetséges, legalább azt szeretné választani, ami “kevésbé szar”. 🙂

A döntéseink érzelmi motivációján túl vannak olyan belénk táplált, tudat alatt működő szükséglet mechanizmusok, melyek cselekedeteinket működtetik. Meggyőződésem, hogy ha ezt bárki megérti, nem csak, hogy jobb ember lesz tőle, de több barátja lesz, szeretni fogják a nők/férfiak (kinek a pap, kinek a papné) és jobban el fogja tudni fogadni azt is, amivel nem ért egyet. A békés együttéléshez, baráti és párkapcsolatokhoz, valamint együttműködő közösségek kialakításához ezek az információk kulcsfontosságúak véleményem szerint. (Köszönet Anthony Robbins élet-edzőnek (life coach) és Cloé Madanes pszichológusnak, akik ezt összeszedték.)

Először elmondom az egyes mechanizmusokat, aztán jöhet egy aktuális, válságos példa. 🙂

Az embert, ahogy említettem, bizonyos emberi szükségletek működtetik tudat alatt. Az öröm elnyerésén és a fájdalom elkerülésén túl minden egyes döntésünknek és életünket alakító tevékenységnek megvan a tökéletesen megmagyarázható oka. Az alábbi felsorolásból minden megtalálható bennünk – amennyiben emberek vagyunk 🙂 – , csak az arányok mások. Ami nagyon lényeges: ha bármilyen tevékenységben, amit végzel egyszerre 4 szükséglet kielégül, az függőséghez vezet!

Ha csak a végeredményre vagy kíváncsi, akkor kattints ide, mert nem szeretném rabolni az idődet.

Nézzük részletesen:

1. Bizonyosság

Az első alapvető szükségletünk a bizonyosság. A bizonyosság a világképünk, magyarul az, amit igaznak hiszünk. A legfőbb bizonyosság a saját tapasztalatunk, aztán jönnek a tekintélyek által belénk vert “igazságok”. Ez utóbbiak nem biztos, hogy tényleg úgy vannak (=nem feltétlenül valóságosak és igazak), ahogy hisszük, de valamit hinni “kell”. 🙂

Bizonyosság az, hogy a diploma munkához juttat, a házasság boldog kapcsolatot eredményez vagy pl. az, hogy az állam a nép érdekeit képviseli, a befizetett adók az állam működtetéséhez kellenek és hogy a bank célja a gazdaság működtetése. Ezek mind-mind bennünk élő bizonyosságok, melyek valójában feltételezéseken és a rendszer által oktatott információkon alapulnak. A felsoroltakban persze van igazság, de azok mind részigazságok és általánosítások. Érdemes feltenni a kérdést mindig: Ez biztos, hogy így van?

A bizonyosság mindennek az alapja, kapaszkodó. Az összes egyház, spirituális és egyéb iskolák és intézmények valamilyen bizonyosságot akarnak beléd ültetni. Céljuk, hogy elhitessék veled, hogy amit ők tanítanak, az biztos, hogy igaz, mert valaki megtapasztalta vagy valaki azt mondta, hogy ez “így van” és jó esetben még dokumentálva is van. Ezzel nincs baj, így jutunk világképekhez és különböző igazságokhoz. Ami veszélyes, az az, hogy a már elfogadott bizonyosság kiöli belőled a kérdőjeleket és nehezen fogadod el, ha valami nincs “így”. Magyarul annyira erősen hiszel valamiben, hogy nem lehet Téged megingatni semmivel. Évente milliók halnak bele ebbe a tévedésbe. Sok millió ember hal bele abba évente, hogy valójában nincs “úgy”, ahogy gondolja. 🙁

A bizonyosság az a szükséglet, ami miatt nem szabad politikáról, sportról és vallásról beszélgetni azzal, akinek el akarsz adni, vagy pl. az a szakadék, ami a nyugati és a keleti orvoslás között húzódik. A társadalmi konfliktusok és az ártatlan viták legfőbb forrása is ez a bennünk működő mechanizmus, mert rá akarom beszélni a másikat, hogy azt higgye igaznak, amit én igaznak hiszek. Pedig még az is lehet, hogy mindkettőnk téved. 🙂 (Későbbi bejegyzéseimben sokszor fogok visszatérni erre a szükségletre.)

Mire figyeljünk egyéni szinten? A kulcs a nyitottság. Soha ne ítélkezz azok fölött, akik másban hisznek. Ők azt gondolják jónak. Ha segíteni akarsz, akkor először fogadd el azt, hogy más nézetet vallanak és hass rájuk úgy, hogy tegyenek fel kérdéseket. Csak akkor tudod “eladni” a saját véleményedet, ha ő teszi fel a kérdést önmagának: “Hmm, vajon az tényleg úgy van, ahogy én hiszem?” (Fontos, hogy ezt magaddal szemben is ugyanúgy tedd meg!)

2. Változatosság

Második alapvető szükségletünk a változatosság, vagy más megközelítésből bizonytalanság (=nem tudjuk, hogy mi lesz és ez tök izgalmassá teszi az életet). Ennek lényege az, hogy folyamatosan vágyjuk az ismeretlent és az újat, továbbá az, hogy az állandóság dögunalmas. A fejlesztés, újítás iránti törekvések, valamint a haszonszerzés, a vagyonfelhalmozás, és mindennemű anyagi vágyakozás tárgyának kielégítése is ebből fakad (“ha ezt meg azt még megszerzem, akkor tutira boldog leszek”), de a spirituális és szellemi ismeretek iránti információ habzsolásának is ez az oka. “Minél többet tudok, annál jobban fogom magam érezni.” Én pl. ennek a hitvilágnak vagyok a rabja, miközben a csodálatos jelen pillanatok tömkelege száguld el mellettem. 🙂

A változatosság szükséglete hajtja előre a világot nagyon sok szempontból. Ha mindig megelégednénk azzal, ami van, akkor még kőbaltával üldöznénk egymást a sztyeppéken. 🙂

A változatosság iránti szükségletünk kielégítése jó, mert fejlődik tőle az ember és a környezete. Arra kell csak vigyázni, amikor a változatosság a megbecsülés rovására megy. Amikor csak azért fejlesztünk és újítunk, mert a piac megkívánja; vagy azért keressük a változatosságot, mert képtelenek vagyunk a jelen pillanat csodáját megélni és szívből értékelni azt, ami van.

A marketing és az eladás legfőbb eszköze az, hogy ebbe a szükségletedbe kapaszkodnak. Bebizonyítják neked, hogy vásárolnod kell valami újdonságot, mert akkor jobb lesz az életed. Közben persze az újdonságba beleépítik az avultatást (=tervezett “elromlás”) és amikor a termék 2 év múlva tönkremegy, te azonnal veszel egy újat. Na hja, a világ egy üzleti vállalkozás. 🙂

A változatosság iránti szükségletünk kiszolgálását olyan jól csinálják ma már a fogyasztói társadalom propagandistái, hogy az emberek bizonyosságává vált az, hogy ez kell a boldogsághoz. Ha valami mást / újabbat kapsz, az tuti jobb lesz. Vagy még sem? Lehet, hogy csak egy rövid ideig tesz “boldoggá” az, ami új…?

Mire figyeljünk egyéni szinten? A kulcs a megértés. Ne ítélkezzünk senki fölött azért, mert mást akar állandóan, inkább értsük meg a motivációját. A változatosság szükséglete belénk van táplálva. Kutatók bebizonyították, hogy van egy, az agy jutalomközpontjának nevezett területért felelő nucleus accumbens nevű kis mirigy(?) (a homloklebeny mögött), amely dopamint (=örömhormon) termel akkor, amikor valami másra vágyakozunk, mint ami van. Ez a szükségletünk tehát a hajtóerő, ugyanakkor kábítószer is. Ha nem veszed észre magad, összekevered a szezont a fazonnal. 🙂

3. Jelentőség / Fontosság

A harmadik alapvető szükséglet a jelentőség, fontosság. Minden embernek szüksége van arra, hogy valakinek érezze magát. A kocsmázós überelések (“az semmi vazze, én úgy berúgtam, hogy már az asszony se ismert meg!” :)), a nagyotmondások és a diktatórikus vezetés is ebből fakad. Amikor az ember úgy érzi, hogy “nem vagyok elég”, akkor bekapcsol bennünk ez a szükséglet, mert ki akarunk emelkedni a tömegből. És teszünk valamit, amivel kiemelkedünk. Ez lehet pozitív és negatív kiemelkedés egyaránt. Teréz Anya vs. Magda Marinko.

A jelentőség építő, mert a művészek, sportolók, zeneszerzők, feltalálók és világhódítók jelentős részének az ebből fakadó belső tűz ad erőt, hogy létrehozzanak valami újat. Persze a változatosság vágya is mindig a képlet része, de a teremtés célja legtöbbször az, hogy többnek érezhessük magunkat, mint amik vagyunk és jól esik, ha elismernek érte. “Vagyok valaki. Hmm, ez jó!” (A jelentőség szükséglete az önbecsüléshez elengedhetetlen!)

A jelentőség leginkább az emberi kapcsolatokban nyer értelmet, mindenkinek szüksége van rá, kivéve azoknak, akik valóban túlléptek ego (=az elme Én-je) határain. Ilyen emberből rendkívül kevés van, szerintem.

A jelentőség vágyából fakadó megszállottság ugyanakkor pusztító is, mert diktátorokat (vagy akár sorozatgyilkosokat) hoz létre, esetleg téves információval rendelkező tekintélyeket teremt, akik az önbecsülésük hiányát és a belső elégedetlenséget úgy akarják kompenzálni (=ellensúlyozni), hogy kifelé kemények, rettenthetetlenek és megingathatatlanok akkor is, ha egyáltalán nem biztosak abban, hogy igazuk van. Ez a politikai, gazdasági és egészségügyi világban egyértelműen tetten érhető és szorosan összekapcsolódik a szeretet (4. pont, lejjebb) és a bizonyosság szükségletével.

A jelentőség szükséglete az, amely a bizonyossággal együtt a tekintélyelvű világba kergette az emberiséget, amelyben csak annak lehet igaza, aki a rendszer értékítélete alapján valaki lett. A hivatalosan elfogadott (=uralkodó hatalmi elit érdekeit képviselő) nézetek azért népszerűbbek, mert jelentőséget tulajdonítunk nekik a hivatalosságuk miatt, pedig lehet, hogy csak a pénz a motiváció a “jelentős nézet” mögött. Lásd megannyi ortodox módszer a betegségek gyógyítására szemben a természet erejének tiszteletével és Hippokratész valódi esküjével (szemben a már elfogadott orvosi esküvel). Az sem kizárt soha, hogy a hivatalos, jelentős nézet téves bizonyosságon alapszik, mert a képletnek csak az egyik felét vizsgálja. 🙂

Tudod komám mi a kérdés: Biztos, hogy ez így van?

Mire figyeljünk egyéni szinten? A kulcs az alázat és a tisztelet. A jelentős embereknek, eszméknek ereje és hatása van a világra. Építeni és pusztítani tudnak egyaránt. Én mindig azt vizsgálom meg, hogy nekem egy jelentős eszme vagy emberi tevékenysége építő-e vagy sem, emberközpontú világhoz vezet-e vagy sem és az alapján ítélkezem. A magukat jelentősnek tartó embereket leginkább szeretni kell, mert a legtöbben a szeretet hiányt kompenzálják azzal, hogy fontosnak érzik magukat. (“Én komoly ember vagyok, én komoly ember vagyok” – emlékeztek a Kis Hercegre? :))

4. Szeretet / Kapcsolat

Minden ember azt akarja, és tulajdonképpen bármit hajlandó azért megtenni, hogy elfogadják és szeressék. Hivatást, életcélt választunk azért, hogy legyenek olyanok, akik szeretnek azért, akivé váltunk. Az emberi kapcsolatok mozgatórugója ez a szükséglet, és a legnagyobb szarkavarója is egyben. 🙂

Az embert a kapcsolatai határozzák meg. Amilyen emberekkel körülveszed magad, olyanná válsz. Mivel minden ember szeretetre és elfogadásra vágyik, nem csoda, hogy egy bűnöző családba születő gyerekből bűnöző lesz. Ő csak azt akarja tenni, amiért azt mondják neki, hogy “ügyes vagy kisöreg, szeretlek!” (Jóllehet a szeretet leginkább elvárásban mutatkozik meg sok esetben, ahol ritkán hangzik el a “szeretlek” szó.) A pénzügyi hatalmasságok és bankárdinasztiák csemetéi is azért lépnek szüleik nyomdokaiba a meglévő üzleti modellt tisztelve, mert szeretetre és elismerésre vágynak. Azt akarják, hogy elfogadják és szeressék őket és a bizonyosságuk erős abban, hogy joguk van “levegőből” előállított pénzért kamatot szedni, hiszen ezt a rendszert ők találták ki, az emberiség meg elfogadta. Ha ezért haragszom rájuk – mint emberekre – , akkor magamat büntetem, ugyi, mert a harag engem gyilkol. 🙂

A szeretet szükségletének kielégítetlensége halálhoz vezet. Egy kisgyereknél akár még fizikai halálhoz is, ha azt a gyermeket nem babusgatják, simogatják és szeretgetik. Ha a szeretetlenség felnőttkorban ütközik ki, akkor viszont a változatosság és a jelentőség kezd el dominálni (=hangsúlyos cselekvési formává válni) helyette, mert a szeretet hiányát valamivel kompenzálni kell. Lásd Steve Jobs.

Mire figyeljünk egyéni szinten? A kulcs az empátia. A szeretet egy olyan elképesztően fontos szükséglet, hogy emberek még ölni is képesek miatta. Pl. amikor Lajos szívenszúrja Kázmért, mert lenyúlta az asszonyt, vagy amikor valaki öngyilkos lesz azért, mert a plátói (=egyoldalú vagy soha be nem teljesülő) szerelmét nem viszonozzák, vagy egyszerűen csak nem figyelnek oda rá eléggé. Ha pedig valakinek a bizonyossága nem egyezik a tiéddel, akkor is csak szeretettel juthatsz vele közös nevezőre. Ne feledd: Te vagy az, aki szeretsz, a másiktól ne várj el semmit! (Légy Te az a változás…)

5. Növekedés

A növekedés iránti belső mechanizmus már spirituális szükségletnek számít. Az ember mindig több akar lenni. Akár anyagilag, akár tudatosság szintjén akarunk fejlődni, a változatosság mellett lényeges az, hogy többek legyünk, mint korábban voltunk. Lehetőleg minden szempontból. Ez építő és egyaránt veszélyes. Minden éremnek 2 oldala van ugyanis.

A bennünk lévő növekedés iránti vágy (+ a változatosság) miatt akarunk szebb házat, jobb munkát, nagyobb autót, több utazást, vagy emiatt szeretünk olvasni, akarunk többet tudni, vagy pl. járunk tanfolyamokra és olyan kocsmába is, ahol értelmes emberekkel lehet eszmét cserélni. 🙂 A változatosság mellett a növekedés szükséglete kell a fejlődéshez. A tudós emberekben ez a két szükséglet nagyon erős.

A folyamatos növekedés pl. gazdasági szempontból azonban veszélyes, mert azt ma már nem az emberek elégedettségében és környezetvédelmi szempontok alapján mérik, hanem közgazdasági mutatókban. Ha növekszik a GDP az jó. Igaz, hogy a temetkezési vállalkozások fellendülése is a GDP része és a hazai vállalkozásokat kiszorító multik teljesítménye is, de oda se neki. 🙁 Gondoljunk csak bele: a folyamatos és erőltetett növekedéshez egyre több energiára van szükség, azt pedig sok esetben csak úgy tudjuk már megszerezni, ha másoktól elvesszük az övéket. Erről szól a modern pénzügyi világrend növekedése többek között és erről írtam az Ezért nő a szegénység c. bejegyzésemben is. A középosztály eltűnik, a szegénység egyre nagyobb, egy szűk rétegnek meg annyi pénze van, hogy azt sem tudja mit kezdjen vele.

Mire figyeljünk egyéni szinten? A kulcs az egyensúly. Számomra az a növekedés pozitív, amely által másoktól nem elvenni kell, hanem a növekedés által létrejött érték (legyen az szellemi vagy anyagi termék vagy szolgáltatás) nagyobb, mint a pénzben kifejezhető ára. Ha a növekedés ad és teremt, akkor pozitív, ha meg elvesz akkor nem az.

6. Hozzájárulás / Adakozás

A hozzájárulás szükséglete arról szól, hogy szeretnénk valamit adni a világnak, ami túlmutat rajtunk. (Mindazonáltal ugyanúgy ego által vezérelt, mert azért adunk, hogy bennünk keletkezzen jó érzés.) Az adakozás / hozzájárulás történhet önzetlenségből is és kompenzációból is, vagyis azért, mert az egyébként önző cselekedetünk miatt egyensúlyt keresünk odabent. Lásd mások kárán meggazdagodó milliárdosok alapítványai. (Persze ők is csak olyan eszméket támogatnak anyagilag, ami az ő értékrendjük és érdekeik szerint helyes és előremutató.)

Van rengeteg ember, aki akkor is örömmel ad, ha neki semmije nincs, mert örömet okoz neki az, hogy másokat segít; bizonyos emberek meg a bennük lévő bizonyosság és szeretet hiánya miatt akkor sem túl adakozók, ha közben teljesen értelmetlen dolgokra költik el az összes pénzüket. Valaki ilyen, valaki olyan, de akármilyen is legyen, mindenkiben benne van az, hogy valamit adni akar a világnak. (Továbbá a szeretethiány miatt is felléphet az, hogy az ember az adakozással kompenzál.)

A hozzájárulás, magunkból adakozás természetesen nem csak a pénzről szól. Leginkább időről, szeretetről és odafigyelésről, melyből mindenkinek van, ha egy kicsit megáll a nagy rohanásban. Leginkább talán az a lényege, ami akkor is létező, amikor egy ember már fizikailag elmúlik. Ahogy egy nagyon igaz idézetben olvastam: “Az emberek elfelejtik amit mondasz és elfelejtik, amit teszel, de azt soha nem felejtik el, hogy milyen érzést váltottál ki belőlük!” Igazából erről szól ez a szükséglet. 🙂

Mire figyeljünk egyéni szinten? A kulcs annak az érzésnek a megtapasztalása, hogy a világ több, mint én vagyok. Azzal, hogy hozzájárulunk mások életéhez és azzal, hogy valamit adunk magunkból, azzal a saját életünkbe is gazdagságot hozunk. Ahhoz, hogy szeretetet kapj, először szeretned kell tudni, magadból kell adni másoknak. A természet törvényei végtelenül bölcsen irányítják az embert, csak nyitva kell tartanunk a szemünket és a szívünket. 🙂

Összegzés:

És most akkor vizsgáljuk meg a válságot az elmondottak tükrében (hozzáteszem, hogy minden emberi tevékenységben fellelhetők ezek az összefüggések, ezért is írtam azt a bevezetőmben, hogy ha ezt megérted, akkor könnyebb lesz az életed):

A válság oka egy fals bizonyosság, hogy valaki megoldja a helyzetet helyettünk és ezért tökéletesen kihelyezzük a felelősséget a választott vezetőkre. A válság oka az, hogy a változatosság iránti szükségletünk kielégítéséhez nagyobbat harapunk a kenyérbe, mint amekkora a szánk. A válság oka az, hogy szeretet és összefogás helyett sokunkban emelkedik felül a jelentőség szükséglete és mások fölé akarunk növekedni azzal, hogy energiát veszünk el embertársainktól és úgy elégítjük ki a növekedési vágyunkat. A válság oka az, hogy többnyire olyan vezetőket választunk meg, akiknek az a bizonyossága, hogy az “erősebb kutya él nemi életet” és akik segítenek azt a pénzközpontú gondolkodást elterjedni, melyben a változatosság szükségletét tárgyak vásárlásával és egyre több szex által elégítik ki az emberek. A válság oka az, hogy félünk másban hinni, mint a széles körben elfogadott bizonyosság, mert lehülyéznek és félünk őszintén szeretni, mert nem akarunk megsérülni és ezért folyamatosan hagyjuk a tekintélyeket fölénk nőni, akik saját bizonyosságuk belénk sulykolásával építik a közös jövőt.

A válság oka soha nem gazdasági, hanem mindig emberi tényező. Ha nem értjük a mögöttes motivációt, az emberi érzelmek és belénk táplált hitrendszerek működését, akkor folyamatosan mutogatni fogunk másokra a helyett, hogy megértéssel és tudatos döntésekkel csodát teremtenénk, együtt. A válság ott ér véget, ahol felvállaljuk az érzelmeink, a gondolataink és a cselekvéseink felelősségét és abbahagyjuk a másokra mutogatást.

Jézusnak egyébként azért volt nagyon igaza, amikor azt mondta, hogy a szeretet az egyetlen út, mert az összes szükségletünkből fakadó destruktív (=romboló) vagy konstruktív (=építő) cselekedetünk közös nevezője ez az emberi szükséglet. Gondold csak át, hogy a saját életedben mennyi konfliktust sikerülne feloldanod kívül és belül egyaránt, ha szeretettel megértenéd a másik emberben működő, általa sem ismert mechanizmusokat. 🙂

Megyek is a kocsmába és megvizsgálom a haverokat jó nagy kupica szeretettel, kit, micsoda és miért is mozgat annyira… 🙂 Gondolok rátok, amikor koccintunk!

Share This