2006. szeptembere volt, amikor az egyik ivócimborám a kocsmából kölcsönadta DVD lemezen A titok c. film eredetijét, amelyben még Esther és Jerry Hicks is megszólaltak. (A revidiált, világszerte elterjedt verzióba már nem kerültek bele, mert vagy túl sok pénzt kértek a megjelenésért vagy rájöttek arra, hogy a filmből kimarad a lényeg… :)) Akkoriban csak angol nyelven lehetett megnézni ezt a filmet, Magyarországon senki nem hallott még róla. Aztán nem sokkal később könyv is készült belőle, 2007-ben pedig megérkezett a film is és a könyv is kis hazánkba és azóta már tudjuk, hogy mekkora felhajtás övezi az egész vonzás témát.
Hazavittem tehát a lemezt, betettem a lejátszóba és érdeklődve néztem végig az igen hatásosan felépített információt. Bevallom őszintén, nagy hatást tett rám, ezért az ezt követő években sokat tanulmányoztam a vonzás törvényét és figyeltem az embereket, hogy kit hogyan és miként érint meg ez a téma. A fogadtatás vegyes volt, de kevés olyan ember volt, akiben ne kapcsolt fel volna egy lámpát az, hogy amire sokat gondolunk, az lesz a valóság.
Közel 5,5 év telt el azóta, és sajnos azt kell mondanom, hogy amennyi jót tett ez a film, annyi tévhitet, vagy inkább téves következtetést is belenyomott az emberekbe. Azok, akik A titok varázsát övező dicsfényből élnek a mai napig, talán most felháborodva olvassák ezeket a sorokat és azt mondják: „Ez a Józsi ez egy hülye! Nekem ne mondja már, hogy nem működik!” 🙂 Pedig én azt mondom, pontosabban azt állítom, hogy önmagában a gondolat kevés a vonzáshoz. Akkor gondoltam bele egy kicsit, hogy valami nem stimmel A titok körüli felhajtással kapcsolatban, amikor azt olvastam valahol, hogy Henry Kissinger kitüntette Rhonda Byrne-t. (Szó szerint megdöbbentett ez az infó, bár most, hogy a neten keresgélem a cikket, nem találom… Lehet, hogy csak összeesküvés-elmélet volt? :() Ha azonban ez mégis igaz, akkor az a Kissinger, aki azt mondta 1970-ben, hogy „Irányítsd az olajat, és országokat irányítasz. Irányítsd az ételt, és irányítod az embereket.” valamiért hálás lehet Ms. Byrne-nek. De vajon miért? (Igazából mindegy, hogy ez valóban így történt-e, mire a cikk végére érsz, rájössz, hogy miért irreleváns.)
Elmondom, hogy meglátásom szerint mi az a kulcsfontosságú információ, amit a könyv és a film is elhallgatott az olvasók elől, és amiről a mai napig nem túl sok helyen hallani megerősítéseket:
Képzeljétek el, hogy az egész világ egy nagy energiatenger. Minden, ami létező az nem más, mint különböző frekvencián rezgő energia, mely hangokban, színekben, és megannyi, érzékszerveinkkel is felfogható anyagban jelenik meg. Ha mikroszkóppal megvizsgálsz bármit, ami fizikailag létező, látni fogod, hogy atomi, vagy inkább kvark (=szub-atomi, azaz atomnál mélyebb) szinten „lüktet”. Ez alapján azt lehet tehát mondani, hogy a dolgok létezésének attribútuma (=el nem választható hozzátartozója) az, hogy egy bizonyos frekvenciájú rezgésből áll. Ami nem rezeg, az – legjobb tudásom szerint – nem létezik. Minden ami rezeg egy picit is, az van (=létező), ha érzékeljük éppen, ha nem.
Namármost. 🙂 Az ember sejtszinten folyamatosan rezeg és különböző rezgésű hullámokat bocsájt ki. Aki látott már aurát (=a testünket körbevevő energiamező) fotókon, az tudja, hogy ez a rezgés az auránkat különböző színűvé teszi attól függően, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagyunk. Ennek jelentősége akkor jön elő, amikor találkozol valakivel, akinek a rezgése a tiéddel azonos, akkor ugyanis számodra az az ember szimpatikus lesz. Biztos éltél már át ilyet… 🙂 Az aurának a színeit az emberi testen lévő 7 db ún. csakrán (=cakra: szanszkrit szó, jelentése: kerék, korong) áramló energia minősége határozza meg. A csakrák tulajdonképpen energia „ki- és bejáratok”, ezeken keresztül jön-megy az érzelmeink által keltett, a tudatalattinkban rezgő információ. (Ez nem ezoterikus hókusz-pókusz, még mielőtt valaki ezt hinné, részletes leírás az auráról és a csakrákról itt és itt található. Nagyon érdemes elolvasni!)
Az aktuális lelkiállapotunk tehát pontos, műszerekkel is mérhető képet fest arról, hogy a hitvilágunk, bizonyosságunk miről „mesél”, bár ezt általánosítani csak számos mérés után szabad, ugyanis a pillanatnyi pozitív vagy negatív külső impulzusok (=benyomások) és azok személyes megélése, tapasztalata is hatással vannak a „szokásos” rezgésünkre. Igazából ez az a pont, ahol vissza kell térnünk a vonzáshoz. A vonzás törvénye ugyanis egy következmény (vagy ahogy Bob Proctor, egy amerikai motivációs edző mondta: egy „másodlagos” törvény), mégpedig annak a következménye, ahogy rezegni „szoktunk” (azaz a rezgés törvényének, ami az elsődleges). Ez pedig sokkal mélyebbről fakad, mint az, hogy most éppen „sok pénzre koncentrálok jó sokáig, mert azt szeretnék” (valójában nem is a pénz kell, hanem az általa megkapható kényelem és öröm elnyerése a cél), amikor gyerekkorom óta azt verik belém, hogy a pénzt nehéz megkeresni és a szegénység-identitásom az ablakon is kilóg. Ugyanez a helyzet pl. a betegségekből való meggyógyulással is, ahol pedig a nyugati világban kisgyerekkorunk óta belénk idomították, hogy ha beteg vagy, irány az orvos, keleten meg azt mondják, hogy a betegség áldás, mert figyelmeztet arra, hogy kibillent az egyensúlyod és gyere egy kicsit a jelenbe. 🙂 A belénk táplált hitek olyannyira a bizonyosságunk alapjai, hogy ez alapján múlik az, hogy hogyan rezgünk és rezgésünk által mit vagyunk képesek megteremteni.
Na és akkor most jön a lényeg:
A hitvilágunkat, bizonyosságunkat megváltoztatni nagyon nehéz, mert ahhoz olyan emberekkel és eszmékkel kell körbevennem magam folyamatosan, amely segít „átprogramozni” a bennem lévő, saját magam által felállított korlátokat. Csak akkor tudok bevonzani bármit, amit szeretnék, ha a tudatalatti működését alakítom át. A vonzás törvényét övező mítoszokkal az tehát a gond, hogy a tudatos döntéseinket akarja felhasználni arra a célra, aminek az elérése a tudatalatti hiedelmeitől függ. Érzitek az ellentmondást? Tudatos cselekvéssel akarunk megváltoztatni olyat, ami valójában egy mélyen gyökerező hiedelem, vagyis az akinek Te érzed/gondolod legbelül magad, ami pedig nem más, mint a folyamatos és szüntelen vanságod. Magyarul: Nem azt vonzod be, amire sokat gondolsz, hanem azt vonzod be, aki ténylegesen vagy! Ha te egész életedben egy kishitű csóringer voltál (bocs), akkor néhány tanfolyam és 1-2 jól megírt könyv nem fogja átprogramozni a tudatalattidat akkor sem ha naponta 50x elmondod magadnak, hogy „Hiszek magamban és abban, hogy lesz szép házam, autóm, nyaralás, stb.”. Ezt az egód mondja a tudatodnak. 🙂 Persze ezt sokan nem tudják, így remek piacot teremtett Rhonda Byrne az útkereső vágyakozóknak és a belőlük élő élelmes üzletembereknek, akik azáltal vonzották be a sikert, hogy újabb és újabb könyvet írtak a vonzás törvényéről.
Ne értsetek félre, nem tartom rossznak ezt a kezdeményezést és tudom, hogy nagyon sokakban kapcsolt fel lámpát (többek között bennem is), csak azt szeretném, ha a rengeteg sikertelen ember, aki nem érti azt, hogy neki miért nem jön össze kapjon egy reményt, hogy igenis lehetséges. Csak egy kicsit másképp kell megközelíteni a dolgokat.
Mégis mit lehet tenni, hogyan lehet a tudatalattit megváltoztatni a saját céljaink elérésére?
Erre a rövid válasz az, hogy SOK munkával és csak hosszabb idő alatt. A vonzás törvénye elnevezésű „mítosz” eladta az embereknek azt a szokásos „mesét”, hogy kevés befektetés (elolvasol néhány könyvet, elvégzel gyorstalpaló tanfolyamokat) és tuti az eredmény. Ilyen (sajnos) NINCS. Sehol sincs. Itt van az a pont meglátásom szerint, ahol a legtöbben átverik saját magukat és ahol a fogyasztói társadalom beszippantotta az arra fogékony embereket. (Ez személyes tapasztalatom, mert egy ideig engem is beszippantott teljesen, és ezt nem szégyellem bevallani sem! :))
Mondok egy példát, melyet a cikk végére érteni fogsz:
A jelenlegi pénzuralmi – fogyasztói társadalomra alapuló – világrendet kb. 300 év alatt rakták össze! Háromszáz év! Az minimum 12 emberöltő. Kitalálták, pontosan megtervezték a háborúkat, azok finanszírozását, a pénznyomtatás monopóliumának megszerzését, a nemzetállamok eladósítását és fokozatosan véghez vitték. Fokozatosan, lépésről lépésre. Leszarták, hogy több generáció kihal, mire a terv megvalósul, mindig egy kicsit beljebb mentek az ajtón. A kulcsszó a fokozatosság. (Ennek elképesztő jelentőségéről írni fogok egy teljes bejegyzést egy nap!) Ezalatt az idő – 300 év – alatt a népek gondolkodásmódját és a hitrendszerét átalakították olyanná, amely megteremtette azt a világot, amit ők akartak. Az emberekből fogyasztókat gyártottak, a XX. századi médiapropagandával telenyomták az elméket félelemmel és gyönyörű birkatársadalmat hoztak létre, mely a jó pásztortól várja a megoldást az életére. A saját gondolataid és érzelmeid felelősségét meg felejtsd el… (Erről szól Duncan Shelley Elme gyilkosai c. trilógiája, ami szerintem kötelező olvasmány!) Az egyéni szinten történő eredményekhez persze nem kell 300 év, de a tervezés ugyanilyen fontos!
Visszatérve a bejegyzésem címéhez a vonzás törvénye tapasztalatom szerint azért nem működik a legtöbb embernél, mert az egy hosszú folyamat egyetlen kiragadott részecskéje, ami egy következmény és ráadásul nem is az utolsó eleme a képletnek, csak egy közbülső állomás. Vagyis érteni kell az egész folyamatot ahhoz, hogy az legyen, amit szeretnénk. A folyamat pedig ott kezdődik, hogy megvizsgálom önmagamat: Ki vagyok én? (Az önmegismeréshez egy egész élet is kevés, de a legnemesebb feladat, amit önmagaddal szemben megtehetsz!)
A kritikus hangvétel után mindazonáltal szeretnék leírni néhány – talán hasznos – gondolatot, amely segíthet az útkeresésben és abban, hogy végül megtörténjen a vonzás, amire mindannyian vágyunk.
1. Kövesd figyelemmel olyan emberek életét, akiknek a személyiséget és életútját be szeretnéd vonzani. Olvasd el az önéletrajzukat, nézd meg, hogy mit, mikor és miért csináltak és csak olyan embereket válassz példaképnek, akiknek az életük és a cselekedeteik a példázat nem pedig az, amit szövegeltek. Manapság rengeteg ember azáltal lesz sikeres, hogy a siker képletét mások – nem a saját! – példaértékű életén keresztül tanítják, de azon kívül nem túl sok saját ötletet adnak a világnak. Őket is meg kell becsülni, mert kiváló ugródeszkák, csak tőlük nem fogod megtanulni azt, amit szeretnél. Hallgass azokra, akik azt élik, amit tanítanak és szenvedéllyel, belső tűzből akarj cselekedni Te is. (Bizonyosodj meg róla, hogy tényleg úgy élnek, ahogy mondják, mert rengeteg a szájkarate bajnok!) Én folyamatosan keresem és figyelem a hiteles embereket! Az egyik kedvenc időtöltésem!
2. A tanulás egy folyamatos feladat és egyszerre több szinten történik. Nincsen csak szellemi, csak lelki és csak testi fejlődés. Ha az egyiket túlzásba viszed, vagy háttérbe szorítod, az a másik rovására megy. Egymás mellett kell fejlesztened mindent, ha tartós eredményt akarsz. Aki nagyon okos, de egészségügyi korlátai vannak önnön hibájából (mert nem hajlandó mozogni), az nem fogja elérni a kívánt eredményt, mint ahogyan az sem, aki kicsattanó egészséggel, de alapvető lexikális tudás hiányával küzd. A tartós eredményt akkor lehet elérni, ha a test + lélek + szellem azonos időben és ütemben fejlődik. Megfelelő táplálkozás, mozgás, meditáció és fókusz. Ha a tanulás egyensúlyát folyamatosan betartod, automatikusan átalakulsz belülről és nem kell akarni azt, hogy más legyél, mint ami voltál. Egyszerűen megtörténik.
3. Legyen mindig „üres a poharad”. Amikor (állítólag!) Buddhát megkérdezték, hogy hogyan tett szert olyan nagy tudásra és bölcsességre, azt válaszolta: „Mindig üres a poharam.” Ez magyarul annyit jelent, hogy a bizonyosságod soha nem gyökerezik túl mélyen a földbe és mindig képes vagy feltenni magadnak a kérdést: Mi van, ha mégsem úgy van, ahogy gondolom? Ha pedig így gondolkozol, folyamatosan hagyod, hogy új, még ismeretlen információ is bejusson az elmédbe. Ha üres a poharad, akkor tanítható vagy, ha tele van, akkor már nem. Aztán ha már rendelkezel sok-sok infóval, majd sorba rendezed őket bölcsességgel. 🙂
4. Legyen terved a céljaid elérésére és minden nap tegyél hozzá egy kicsit az úthoz. A kulcs a fokozatosság, a kitartás és a folyamatos cselekvés. (Nem véletlenül említettem feljebb azt, hogy a jelenlegi világrend minek a következménye! Az elit mindig is tudta, hogy mit akar elérni, de ez időbe telik!) Cselekedeteid folyamatossága és minősége fogja meghatározni azt, hogy milyen gyorsan válsz „olyan rezgésű” emberré, akinek az életében azok a dolgok történnek meg, amelyekre vágyik.
A vonzás tehát egy folyamatos és megfelelő minőségű rezgésből fakad, mely egész lényed testi, lelki és szellemi átalakulásának az eredménye. Ha képes vagy alázattal elfogadni azt, hogy a változás időbe fog telni, akkor a te életedben is megtörténik az, amit én csak úgy nevezek, hogy a sikeres élet ösvénye (ezt persze nem a saját kisujjamból szoptam ki, hanem Kevin Trudeu: Your Wish is Your Command c. anyagából tanultam):
1. Eleinte tudattalan tudatlanságban élünk (azt sem tudjuk mit nem tudunk)
2. Később tudatos tudatlanságba kerülünk (amikor már tudjuk, hogy mit nem tudunk)
3. Aztán tudatos tudatosságba jutunk (amikor pontosan tudjuk, hogy mit tudunk)
4. Végül pedig tudattalan – tudat alatti! – tudatosságba érkezünk (amikor már a tudás életünk integrált része)
A 4. pont az az állapot, amikor nem kell akarnunk a megfelelő rezgést, nem kell folyamatosan koncentrálnunk arra, hogy az eredmények bevonzásához szükséges cselekedeteket végezzük és átalakuljunk, hanem egész lényünk és működési rendszerünk automatikusan azt teszi, ami szükséges a megfelelő minőségű rezgés létrehozásához. Olyan ez, mint amikor megkötöd a cipőfűződet reggelente és oda sem kell figyelned ahhoz, hogy jól csináld.
A cikk címében tehát hazudtam :), mert a vonzás törvénye valójában működik, csak tudni kell, hogy ez nem egy természeti csoda, hanem egy következménye annak a belső, tudatalatti rezgésnek, ahogyan a világot szemléljük és amely szemlélet alapján cselekszünk. Emlékeztek mit írtam a Miért halt meg Steve Jobs? c. cikkemben Bruce Lipton amerikai sejtbiológus „észlelés biológiája” c. tudományáról: a DNS a gondolatmintákat örökíti tovább, vagyis amilyen a hitrendszerünk, olyan lesz a valóságunk!
Persze nehogy azt higgyétek, hogy én már itt tartok. Egyelőre azon a szinten vagyok, hogy már feltérképeztem a megfelelő infókat a haladáshoz és ráléptem az útra, de még nagyon messze van az út vége. Persze nagyon kellemes az utazás, igazából az adja a boldogságot, hogy haladok előre. Az pedig, hogy ezt meg is tudom osztani itt veled, kedves olvasóm, külön öröm számomra!
Viszont a nagy haladásban lassan elérek a kocsmához is, úgyhogy betérek egy felesre izibe’! Egészségetekre! 🙂
Kedves Józsi bácsi!
Nekem sokat segítettek Esther Hicks videói. Ahogy én látom őket, árad belőlük a szeretet, az életöröm és a tisztaság. Mindig örülök, amikor másokat is látok „az örvényükbe” kerülni, ahogy Abrahamék ezt mondják. Van itt néhány videó, ami segíthet látni a hátteret, már ami a Titok című film készítését illeti.
Itt a sztori arról, miképpen váltak szét az útjaik a film készítőivel, és ezt hogyan kommentálják Abrahamék: https://www.youtube.com/watch?v=-E5BRHW7hmY
Ebben a videóban pedig arról beszélnek, hogy az emberek többsége nem tud mit kezdeni azzal, hogy van nem-fizikai része is, és hogy a rezgéseken keresztül tudja megteremteni a valóságát:
Érdemes mazsolázgatni a videóik között, mármint úgy általában, ha valakit valóban érdekel a téma, mert sokminden letisztulhat, amikről a cikkben és a kommentekben szó volt (utóbbiak egy részét elolvastam, de nagyon sok volt).
Nem tudom, volt-e erről később is szó a blogon, én ezt a cikket találtam meg.
“Mindig üres a poharam.”
Pont ma gondoltam arra, hogy én mindig első napos akarok lenni – már abban az értelemben, hogy minden nap úgy akarok rácsodálkozni a világra, hogy mindent képes legyek befogadni, hogy mindent meglássak. Álltunk az út mellett, mentek az autók, és akkor meghallottam őket. Rendesen. Eszembe jutott, hogy a városban mennyire nem halljuk már, mennyire kívül esik az érzékelésünkön, hiszen mindig ott vannak. És mennyi minden így lehet még az életünkben. De én látni akarom azt a mennyi mindent is. 🙂 Ha érted…
Ravasz egy dolog ez a vonzástörvény.
Kevintrúdó is megmondta hogy amit tényleg, valóban, nagyon akarsz, azt megkapod.
És amit tényleg, valóban nagyon nem akarsz, azt is megkapod.
Ha a második érvényes, akkor érezzük úgy hogy nem működik.
Pedig dehogynem… 🙂
Teljesen egyet értek az olvasottakkal. CSak a hiú, magát a világ urának képzelő, alázat nélküli ember hiszi el, hogy TEREMTENI TUD. 1. a Sorsát az embernek csak részben irányítja saját maga. Próbálj meditáció útján bekerülni az angol királyi családba.
2. Vannak dolgok, amik csoda-mód tudnak sikerülni. „Felkap” a szerencse- nem véletlenül ábrázolják évszázadok, évezredek óta KERÉK formájában!- azonban távolról se hidd el, hogy ez az állapot ÍGY FOG MARADNI.
3. Egyesek valóban meggazdagszanak, milliomosok, milliárdosok lesznek. Vagy kemény munkával, vagy szerencse által, vagy egy-két , az útból eltakarított emberélet árán.
4. A Titok írója egészen biztos, hogy gazdag. Ha már nézzünk az eladott példányszámokat, vagy az előadások bevételeit.
5. Isten egy lépéssel , de mindig az ember előtt jár. Ha megértél egy dologra, megkapod. Ha nem, akkor sosem. Egyes önző ima a plafonig sem jut el.
Kedves Párduc nem értek veled egyet abban, hogy az ember nem tud teremteni.
Minden ember maga teremti az életét, akár tud róla, akár nem. 🙂
És ha tud róla, akkor irányíthatja a történéseket.
A törvény minden pillanatban működik, nem kell hinni benne, nem kell tudni róla.
A teremtés akkor igazán sikeres és üdvös, ha az ember tudatos és alázatos.
Nagyon jó a cikked, egyetértek.
Na de hogy Duncan Shelley könyveit felhozni, mint kötelező? Kétségtelen, hogy jól ír, de süt az írásából a vérvágy, agresszió és a demagóg túlzások. Az elsőt el tudtam olvasni, a másodikon nem tudtam, nevessek, vagy sírjak, és hagytam.
Kedves Józsi Bácsi!
Valóban,fényből és információból állunk.Kimondott és ki nem mondott gondolataink is energia-ill.rezgés-amit képesek vagyunk / hosszas tanulás után/ megváltoztatni,vagy rezgésszintet emelni.Én is játszottam az energiával-vagyis a vonzás törvényével.Tudomásom szerint a saját hitrendszerünk alapján felállitott mágneses rács,amit hitrendszerünk módositásával-fokozatosan-változtatni tudunk.Hosszu és sok tanulási és valóban önismereti folyamat. Még igy is a külvilág negativ információi rendre felülirják a folyamatos rezgésszint emelkedését,Az Univerzum energiája / vagy 0 ponti energia/ mindenhol jelen van,korlátlanul mindenki hozzáférhet,itt lép be a hitrendszerünk,hogy hozzáférünk-e,vagy sem.Sajnos leginkább nem.Pedig a ma embere energia hiányos,ami fáradsághoz,még nagyobb stresszhez,koncentráció hiányhoz vezet.Az energia szint emelését tudatosan rendszeres meditációval emelhetjuk.
Üdv.Éva
Ho’oponoponoway Magyarország
Köszönöm a gondolatokat!
…Józsibácsi-kedves…a szívemből szólt minden szavad…:)
Kedves Józsi bácsi!
Hogy én ezt milyen régóta le akartam írni! A szívemből szólt minden szavad!
Amikor 2006-ban az eredeti film megtekintése után összeállt bennem szinte minden addig olvasott és hallott dolog egy nagy képpé, az nagyszerű érzés volt. Nekem már könnyű volt a megértése, mert addigra már SZABAD voltam, és a saját életem is igazolta a vonzás törvényének működését. De azonnal láttam, hogy csak úgy, ahogy Te is leírtad. Ezek után szomorú volt látni, hogy az emberek egy része, akikről úgy tudtam, hogy az önismeret és a MOST felé járták az útjukat, hirtelen irányt váltottak és a film által generált új szerepeket kezdtek fölvenni. Egy részük még mindig játssza és nem értik, hogy az ő értelmezésük csak a saját fejlődésüket hátráltatja.
Kár, hogy nem vezetted le a Kissiger-es vonalat. Márhogy miért is kapott Rhonda Byrne kitüntenést tőle. (Bár én erről nem tudok.) Ez ugyanis a másik baj a filmmel és a könyvvel. Hogy a mai világrend fenntartásának eszköze. Szomorú tény ugyanis, hogy az emberek többségét nem a filmből sugárzó transzcendens és spirituális igazságok ragadták meg, hanem a pénzszerzés lehetősége. És a többség erre is akarja használni. Ezért is távolodtam el viszonylag hamar a társaságtól. Hipomániás MLM-emberkék kezdtek nyomulni a tudatosságnak többnyire még a szikrájával sem rendelkező emberek körében. Mindenféle termékek és tanfolyamok elvégzésére próbálták befolyásolni egymást. És olyan emberek kezdtek előadást tartani a vonzás törvényéről, akik az erről szóló könyvekben és a filmben található módszerek elmondásán kívül semmire nem voltak képesek. Hát persze, mert nem értették! A bor a palackban nem az övék volt.
Sajnos ez van ma is, a dolog mit sem változott. Pedig ahogy írod, az lenne a fontos, hogy először az emberek feltegyék és megválaszolják maguknak azt a kérdést, hogy „Ki vagyok én?” Mert anélkül csak az idejüket pocsékolják.
További jó utat! 🙂
Baráti üdv: B.A.
RandomSky-nak: nem véletlen, hogy az Élet dolgai úgy vannak elrendezve, ahogy. Az ember teljes és tökéletes (kozmikus) tudással születik erre a létsíkra is, csupán ez a tudás el van rejtve előle mindaddig, amíg valamilyen élethelyzet megoldásakor fel nem töri a tudatalattijának a megfelelő fiókját, ahonnét akkor már csupán a megerősítés élményét kapja. Ha a megoldása hibás volt, a rekesz zárva marad, s ez mindaddig így is lesz, míg véletlenül (?) rá nem jön a HELYES megoldásra (azért nem egészen véletlenül, mert véletlen döntés nincs. A döntés szabadsága létező dolog és személyes kérdés). Az eredmény aztán vagy harmonizál a felsőbbrendű én ismereteivel és elvárásaival, vagy nem, vagy van szükség a szituáció megismétlésére egy későbbi életszakaszban, vagy nincs. A probléma MINDADDIG visszatér, amíg a HELYES döntés meghozatalára nem vagyunk képesek. A nagy bölcsek sem bölcsnek születtek, hanem azzá lettek életük egy kritikus pillanatában vagy időszakában (megvilágosodás), persze akkor is csak azoknak adatik ez meg, akik már a megelőző életeik során is jó közel kerültek a lehetőséghez, és csupán egy egészen kevés hiányzott a kiteljesülésükhöz. Ezt csak arra reflektálva mondom, hogy miért épp életük második harmadában ébredtek „fel”, jöttek rá arra, hogy TÉVÚTON járnak, s azon is maradnak, ha a megkezdett utat folytatják. Olykor roppant felelőtlennek tűnő döntések visznek előbbre bennünket, de ez a minősítés NEM a Forrásé, hanem A TÖBBI EMBERÉ (akik viszont azon a szinten maradnak, ahonnét a bölcsültebb épp távozik). Áldozatok nélkül nincs győzelem, s az embert az elhibázott döntései, kötelezettségvállalásai UTÁN érik (jobbára 3O-4O körül) azok az impressziók, amiket – ha korábban jöttek volna – kiértékelve IDŐBEN hozhatott volna a személyiségfejlődése szempontjából megfelelőbb döntéseket. Ez egy hülye paradoxon: ha „erényes” és „tisztességes”, meg „becsületes” akarok lenni, akkor ki kell tartanom (?) az elhibázott döntésem mellett és vállalni a következményeit, VAGY felrúgni az addig vállaltakat és ELŐBBRE JUTNI saját belső fejlődésemmel. Ezt a látszat-ellentmondást SENKI MÁS nem jogosult feloldani, mint maga az érintett, hiszen CSAK Ő döntheti el a prioritás kérdését. A többi csak a SÉRTETTEK (a helyben topogva maradók) közhelyes reakcióija az ő TOVÁBBLÉPÉST választó döntésére. „A kutya ugat – a karaván HALAD!”
Van egy rossz hírem, nem lehet mindenkinek ferárija, nem lehet mindenki vezér igazgató, nem lehet mindenki popsztár, nem lehet mindenki milliárdos. Ez fizikai képtelenség, szóval a többségnek soha nem fog sikerülni a dolog. Kivéve persze ha csak nagyon apró dolgot kívánnak. A maradék pár százalék pedig azt hiheti hogy ez működik, mert pont bele esik abba a néhány százalékba akik foglalják a jó állásokat vagy akik gazdag országban élnek.
Itt csak „A Titok” című filmről volt szó, de ugye van ennek két folytatása is „Az iránytű” és „A mű”. Ezek tovább boncolgatják ezt a témát. Saját tapasztalatom ezzel kapcsolatban nagyon röviden meg tudom fogalmazni, mégpedig, hogy a vágyott dolog eléréséért (bevonzásáért) tenni is kell, mégpedig ami tőled adott helyzetben elvárható. Ekkor meg fog történni amit szeretnél és valósággá válik.
Józsi Bácsi,
Köszönöm a kis kiigazítást a YWIYC linkjével! Meg a visszajelzét a dolgaimra 🙂
Egy pillanatig se gondoltam, hogy „egyszerű, tanyasi emberrel” van itt dolgunk…
Örülök, hogy felfedeztem az oldaladat, bekukkantok máskor is!
Kedves Andrea!
A summázatot valóban a YWIYC c. anyagból tanultam, és teljesen igazad van, illett volna odaírni. (Pótoltam!) Ami az én életemet illeti, mint példázat, még nem tartok azon a szinten, hogy azzá legyek, de nem is állítom sehol, hogy már ott tartok. Egyszerűen rengeteget olvasok, hallgatózom és figyelek és összeállt bennem egy bizonyos kép, amit megosztok ezen a blogon keresztül. Ha tanul belőle bárki, számomra öröm. Ha hülyeségnek tartja, amit írok (van rá példa), az sem gond. Egyszerűen csak észrevettem, hogy sikerült már sok embernek segíteni értékes információkkal és ezért döntöttem úgy, hogy leírom őket ide. Ráadásul azzal, hogy leírom, még én is tanulok. Olyan belső korlátokat fedezek fel az írás által, amiket ledönteni komoly meló. De élvezem! 🙂
Egyébként jómagam is olyan emberek életéből igyekszem tanulni, akik az általam fontosnak tartott és megtanulni kívánt tudást ténylegesen birtokolják. Ha pedig egy kicsit jobban körülnézel az oldalon, talán újra fogod gondolni, hogy valóban az vagyok-e, akinek hiszel. 🙂
Köszönöm a hozzászólásodat és a weblapod főoldalán található zenét. Gyönyörűen énekelsz!
Üdv: „Józsi bácsi”
Józsi Bá Drága!
Nagyon örülök, hogy szép kis hazánkban egy egyszerű, tanyasi ember ilyen elmés dolgokkal foglalkozik, és megosztja a világ jobbulására! Meg annak is, hogy ilyen sokakat érdekelnek az eszmefuttatásai, és ők is megmondják a magukét. Akkor csatlakoznék.
Valahogy meglepő hasonlatosságot véltem felfedezni a Your Wish Is Your Command néhány gondolatával – csak nem meghallgatta? Az összes kalapomat levéve földig hajolok az ángoltudása előtt! http://www.andreagerak.com/your_wish_is_your_command Ha onnan szedett ki pár dolgot, esetleg illett volna megnevezni forrásként, csak úgy mondom.
Ha viszont tévedek, és teljesen a maga fejéből pattant ki mindez, akkor duplán hajolok a földig.
Még azt mondja már meg nekem, legyen olyan jó: hol lehet elolvasni a maga önéletrajzát, amiből kiderül ország-világ számára, hogy milyen nagyszerű példázat az élete és a cselekedetei, nem pedig csak itt szövegel…? Lásd 1. pont.
Üdvözlöm egy vikingföldi tanyáról! Marha hideg van, csodaszép hó és szikrázó napsütés – volt pár órája -, a hátsó kertben lovak legelésznek, az almásban meg őzek, nyulak és rókák járkálnak. Egy Unicum mellett szerintem jól eltársalognánk az élet dolgairól, de svéd kocsmába nem érdemes menni, nem igazán inspiráló – már ha egyáltalán van, itt a környéken nincs is. Otthon csak jobb az élet 🙂
Én talán még annyit emelnék ki, hogy a hasonlítgatások mérgezik meg leginkább a lelkünket.
Addig, amíg egy képzeletbeli koordintátarendszerben a vízszintes vonalon maradunk (ez fehér az fekete, de egyik sem jobb, mint a másik), addig csupán értelmezzük a világunkat, és ez hasznos megkülönböztetés.
Sajnos azt tanuljuk meg nagyon hamar, hogy a függőlegesen kell a dolgokat mérni, jobb vagy rosszabb alapon, és ez ÉRTELMETLEN, ha/hiszen NINCSENEK objektív, egyetemes skálák.
A jó és a rossz szubjektív fogalmak, még akkor is, ha sokszor, sokan egyetértünk abban, hogy bizonyos dolgok mindannyiunk véleménye szerint jók (pl. biztonság, jólét, noha ez alatt sem fogjuk ugyanazt érteni…:)) Ezek akkor is csak egyedi nézetek egybeesései lesznek, és már a következő kérdésben sem leszünk talán egy plattformon. (Ezért nem működik a képviseleti demokrácia sem, sajnos..)
Tanulság: fogadjuk el, hogy különbözőek vagyunk, és főleg ne ítéljünk el másokat azért, mert mást gondolnak. Nincs mindenek feletti, objektív mérce, viszont a tiéd tökéletesen vezérel majd téged azokba a helyzetekbe, azokhoz az emberekhez, amelyekre neked szükséged van. Ha csak ezt betartod, sokkal könnyebbé és érthetőbbé válik az életed, kevesebb stresszel és több energiával a fontos dolgok elérésére.
Ezt mondom én, persze… :)))
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat, nagyon sokat fejlődtem én is általatok! Ahogy sokan írjátok, valóban van még rengeteg egyéb aspektusa is ennek a kérdésnek, de a lényege számomra az, hogy ki kell találnom azt, hogy mivel szeretek foglalkozni (figyelve a belső hangot) és annak kell adni energiát + annak alapján kell mentorokat, stb. keresni.
Egy nagyon fontos kérdést soha ne felejtsünk el: nem biztos, hogy az vagyok, akinek magamat hiszem. A legtöbben szerintem itt tévedünk el, ha eltévedünk. Példa: érzed, hogy valami nem kerek és megosztod a környezeteddel: Minden cimborád materialista és hülyének tartanak, mert a lélek kérdéseit boncolgatod. Kinek van igaza? A siker kulcsa szerintem az, hogy megingathatatlan a bizonyosságod abban, hogy valóban arra vágysz tudat alatt is, amit szeretnél.
Ahogy Mara is írja, ez a rezgés és a belőle fakadó vonzás sokszor úgy történik meg, hogy kellemetlen esemény által. Pl. rengeteg embert segít magára ébredni egy súlyos betegség. Hogy valami áldás-e vagy átok, arra mindig csak utólag jövünk rá, bár én hiszek a sorsszerűségben és a megtanulnivalókban annyira, hogy azt mondjam: igazából minden egy áldás, még a legnagyobb tragédia is. Különben az egész létezés értelme kérdőjeleződne meg. 🙂
Ami pedig a ho’oponopono-t illeti (volt egy erre vonatkozó kérdés), szerintem nagyon letisztult és egyszerű alapelv, kulcsa az alkalmazó személy bizonyossága. Ahogy Domján Laci is mesélte az agykontroll tanfolyamon: igenis lehetséges távolról is meggyógyítani embereket úgy, hogy ők nem is tudnak róla. Dr. Ihalekala Hew Len ezt persze nem így nevezi, de a lényege ugyanaz. Vagyis: Mind-EGY. 🙂
Nagyon hálás vagyok az itt kialakult párbeszédért, a rengeteg értékes hozzászólásért és végtelen örömmel tölt el, hogy ilyen katalizátorként hatott ez a cikk.
Szeretettel mindenkinek: Józsi
Üdv,
Csak néhány észrevétel az egyébként értékes cikhez:
A vonzás törvénye valóban csak egy része a teljes képnek. Én Kenneth James MacLean: The Vibrational Universe c. könyvét olvastam, a Titok kimaradt, így arról nem nyilatkozhatok, de előbbi egy összefüggéseiben teljes és logikailag is érthető világképet ír le (sajnos csak eredetiben olvasható), amiben a cselekvésnek vagy inkább akciónak is megvan a maga szerepe. Ami viszont fontos:
1. Nem minden akcióhoz szükséges cselekvés! Ne értékeljük túl a „csinálást”, mert éppen ez az, aminek a bűvöletében most élünk, és láthatóan nem működik. Ha gondolkodsz és megoldást találsz valamire, az is akció, és sok dologhoz nem is kell több, lehet, hogy nem is te leszel aki megcsinálja.
2. Akkor cselekedj, ha inspirált vagy rá. Ez pedig azt feltételezi, hogy gondolatilag és érzelmileg előbb a megfelelő szinten „rezegsz”, különben a tevékenységed nem lesz hatékony és elég eredményes. Ez bonyesznek hangozhat, de valójában nem az. Ha jó érzéssel csinálsz valamit, érted a célját, akkor jobb lesz az eredménye is, szerintem ilyet már mindenki átélt. Ennyi, érezd jól magad. Work smart, not hard (okosan dolgozz, ne keményen)! A hit a kemény munkában önmagában nem hoz mást, mint kemény munkát.
A céljaidban higgyél, abban, hogy eléred amiért dolgozol!
A legfontosabb üzenete a cikknek viszont nagyon is él: A boldogság nem egy állomás, ahol leszállunk, hanem a mód ahogyan utazunk.
Találjuk meg minden napunkban, hiszen ez egy út, amit az életünknek hívunk, egy életen át tart és mindenkinek ingyenes. 🙂
Jó írás és nagyon helyénvaló. Köszönet érte. 🙂 Nincs is mit hozzá tenni. Talán csak annyit, hogy a vonzás törvénye valóban csak egy kis szelete az Univerzum törvényeinek, akit érdekel a többi is az olvassa el. Kurt Tepperwein: A Szellemi törvények c. könyvét. ( http://www.libri.hu/konyv/a-szellemi-torvenyek.html ). Nem olvastam még jobb összefoglalást.
Én csak egyet fűznék még hozzá a Titok sztorihoz. A tudatos fejlődés menete szerintem a „lenni, tenni, birtokolni”. Azt vonzod magadhoz, ami vagy. Ezt már többen leírtátok előttem. És ha valóban tudod, hogy mivé vagy kivé akarsz válni (lenni), akkor nagyjából már azt is tudom, hogy mit kell tenned, vagy mit fogsz tenni azért, hogy azzá válj.
Ehhez pedig előbb utóbb rendelkezésre fog állni minden, ami szükséges (birtokolni). Ez az amikor magadhoz vonzod. Ez a vonzás törvénye. Én ezt tapasztaltam. Pozitív értelemben is és persze már megjártam számtalan zsákutcát is, aminek senki más nem volt az oka, csak én. Mert azt gondoltam, hogy én …… akarok lenni. De valójában még magamhoz sem voltam őszinte. Nem is az akartam lenni. 🙂
Ami még nagyon fontos, hogy legyünk nyitottak menet közben, ha az Isten/Univerzum/Élet (mindegy minek nevezem) megkocogtatja a vállunkat, hogy „Hello! Tudom, hogy te elterveztél egy utat a célodhoz, de itt van egy jobb/rövidebb/szebb, menj inkább erre!”
..szóval a kocsmába.. már csak a megfelelő rezgés végett?!! 🙂
Drága Józsi Bácsi, nagyon köszönöm.. végre egy kis ébresztő! Azt tartottam eddig is a Titok könyv hibájának, hogy néhány oldal kimaradt belőle. Pár sorba szorult az a rész, ahol a mentális változással párhuzamosan cselekvések is vannak. Bár egy Háború és béke-méretű könyv közel sem lett volna ekkora siker, eladhatatlan lett volna, hiszen kitartóan olvasni kellett volna.. sokat!
..egy jóféle pálinka sokat javítana az én közléskényszeremen is.. valóban elég a nagy sárga gombot megnyomni egy meghíváshoz?? 🙂
Jó egészséget,
Melinda
K.T.?
Your Wish Is Your Command?
Congrat!
Köszi a cikket!
Kedves Józsi bácsi!
Fejtegetésed elején van egy kis logikai bukfenc. A vonzás törvényét alapból mindenki szereti úgy értelmezni, hogy amire vágyunk, arra gondoljunk, és megvalósul. De a vonzás törvénye érvényes a rossz dolgokra is. Azokat éppen úgy bevonzzuk, és a legtöbbjéről utólag kiderül, hogy jó volt, hogy úgy alakult. Pl. valakit kirúgnak a munkahelyéről, ezért kezd vállalkozásba, majd jobban érzi magát benne, mint alkalmazottként. (Nem okvetlen keres többet, de jobban érzi magát!:)
Az agykontrollban pedig oktatják, hogy minden meditáció után mondjuk el, hogy „de legyen minden úgy, ahogy az a legjobb” (v.ö. Legyen meg a Te akaratod!). Csak erről a legtöbb agykontrollozó megfeledkezik…
Aztán nagyon fontos, hogy a vonzás törvénye működik a segítőkre alkalmazva is. Minden bizonnyal mindenkinek volt már olyan ember az életében, aki felbukkant, mondott két mondatot, aztán pár hónap után eltűnt. Lehet, hogy egy-egy ilyen embernek csak épp az az egy mondata van az isteni színjátékban, és persze kell hozzá fül, hogy meg is halljuk, amit mondanak.
Kellemes téma ez itt, számomra burkoltan súrolja a reinkarnáció témakörét is, de hogy miért, az maradjon az én titkom! :))
Egészség, Józsi bácsi!
Mara
Én is elvégeztem az agykontrollt és voltak sikerélményeim. Reikiztem, és meditáltam is. Hosszú évek óta járok istentiszteletre. Az imának óriásai ereje van. Működik a vonzás törvénye, de nem úgy, ahogy a sok szemét ezoterikus fércműben leírják, a pénzéhes percemberek. Valóban bevonzhatunk az életünkbe egy sor dolgot, amire vágyunk, de csak egy bizonyos szintig. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az életfeladata. Nem lehet például mindenki gazdag, stb. Fontos magunkat megismerni és reális célokat kell kitűzni. Ha az a dolog, amiért fohászkodsz nem úgy jön be ahogy te szeretnéd, akkor el kell fogadni. Egy más területen jobb vár ránk.
Sajnos el akarják hitetni velünk, hogy ha agyunkat átállítjuk, akkor nincs lehetetlen. Az ateizmus és az anyagelvűség egyik módszere az énkép hamis felturbózása.
Kedves Jozsi Bacsi!
En csak ahhoz a bekezdeshez tennek hozza valamit, ami a jelenlegi vilagrendrol szol. Nem tudom, hogy valoban 300 evbe tellett-e, hogy tokelyre fejlesszek, de abban egyet ertunk, hogy amit mi valosagnak hiszunk politikai, tarsadalmi ertelemben, az nagyon nem az. Azert ma mar egyre vilagosabban latszik akar a hirekbol is, hogy kik az igazi urak. Erdekes modon mindig csak a piacok, a befektetok erdeke a fontos mindenben. Meg hogy a BUX / Down Jones / FTSE hogyan valtozott a nap folyaman. Az, hogy egy orszag vagy orszagok, az emberek hogyan boldogulnak elegge mellekes. Igen, valoban egy jol kigondolt es szepen kivitelezett terv mellekszereploi vagyunk mindnyajan.
Es sajnos ugyanez mukodik minden szinten. Az emberek boldogan menetelnek a szellemi es gazdasagi rabszolgasag fele. Adossagok, Apple, Facebook, Microsoft, Google. Mi kell meg? Nemreg vettunk egy uj nyomtatot, amikor az illesztoprogramot telepitettem, jo nehany kattintasba es egy par percbe kerult mig kipipaltam az osszes rubrikat arrol, hogy nem, valoban nem akarom, hogy a szamitogepem informaciot kuldjon arrol, hogy hogyan mennyit es mire hasznalom a nyomtatot. Persze szerintem attol meg megteszi.:)
Egy dal 92-bol. Nine Inch Nails: Happiness in Slavery. A zene tan egy kicsit durva lesz, de a szoveg szepen illik ide:
Valóban létezik a „vonzás”, tehát a Rezonancia törvénye, de mellette és vele együtt hat még 9 léttörvény és ahogy Józsi bácsi szépen kifejti, sok munkába telik amíg az ember rezgésszintjén változtat és azt fent is tartja. Más szóval: magában mind a tíz léttörvényhez igazodni kell, hogy „az élet szimfóniájában”, ne „üssünk falcs hangot, ütemet”.
Nézetem szerint, minden pillanatban azzal a rezgésfokú emberrel és helyzettel van dolgunk , ami a mi rezgéseinknek megfelel , így nem igazán lehet kifogásolni, hogy nekünk éppen nem smakkol, amivel meg kell kűzdeni napi szinten. Jól megharcolt konfliktusainkkal önmagunk érettségét fokozzuk, így nemesedünk, vagyis emelkedünk rezgésben. És kerülünk kapcsolatban vagy esetenként elsétálunk magasabb rezgésszintű emberekkel. Mert ugye, nem lehet tagadni, hogy sokszor később jövünk rá arra, hogy elmentünk emberek és lehetőségek mellett, mert éppen „szundiztunk” a jelen pillanatban.
Én ismerek olyan embert, nem is egyet, aki hiteles életet él. Nagyon egyszerű ember, transzparen,.satöbbi. Az én szememben az a hiteles ember, aki nem abból indul ki, hogy minden tökéletes és létezik az életben merev cél. Az az ember hiteles számomra, aki célja maga az út és az út megjárásába való kényeskedés nélküli részvétel. Fegyelmezett és belátó tud lenni. Emellett , ahogy Józsi mondja, nyitott és befogadó. Egészséges kritikával rendelkezik.
Azt hiszem, hogy az élet legnagyobb és legfontosabb kérdése a” MIÉRT?”
És általában azok az emberek lesznek „hitelesek”, akiken már „átment a sors úthengere párszor”, vagy más szóval jó pár rend bőrük ráment a tudatlanságukra.
Azt látom , hogy a „rossz” abban áll, amit a magyar szó azzal fejez ki, hogy „-tlan”. vagyis hiánya valaminek. És az életút ezeknek a „-tlan”oknak a betőltése.
Nem azért élünk, hogy jó képességeinket és talentumainkat meglovagoljuk, nem azért élünk, hogy amink van, azt kimerítsük, hanem hogy megszerezzük azt, aminek hiányával megszülettünk. hogy a Létezésünk, a „vanságunk” teljesebb legyen. Velünk született képességeinket , képtelenségeink betőltésére kéne használjuk.
Így látom én és eszerint igyekszem élni, ami egyáltalán nem könnyű. Sok munka, a tudatlanból tudatost alakítani és azt fenntartani, csiszolni.
Minden jót mindenkinek!!!:))
Kedves Józsi bácsi!
Egy kérdés, az 1-es ponthoz kapcsolódóan: tudna nekem mondani olyan hiteles, vagy legalább valamelyest hiteles embereket? Akik meg is élik azt, amit tanítanak? És ha lehet, élő embert mondjon, mert én nem nagyon látok olyat. Illetve talán de, ám a saját ego-m bármikor szívesen aláássa bárki hitelét, megtalálja bárkiben a nekemeznemtetsziket. Azt már felfogtam, hogy hiteltelen ember is mondhat hiteleset, de igaza van, olyat nehéz találni, aki hiteles, aki meg is éli. (Olyat meg pláne, aki mindezt úgy, hogy mondjuk egy alapvetően normális, hétköznapi, családi élete is van, s mellette meg mondjuk így, mester is… Jézus, Buddha, meg sokan mások simán megpattantak otthonról, de azért valljuk be, úgy könnyebb megváltani a világot, ha közben nem kell családot fenntartani, meg ilyenek… És ne menjünk bele abba, hogy mi a fontosabb meg ilyenek, mert ha én lelépnék itthonról, hogy megváltom a világot, nem igen jönne össze, mert ha más nem, azok, akiket elhagynék, joggal rühellnék a pofámat, míg élnek… :))
Köszönöm, és minden jókat!
Drága Józsi bácsi, működik. (tudom, a végén maga is ezt írja)
A tudatalattinkban tárolt dolgok megváltoztatásának egyik módja, ha azokat átemeljük a tudatunkba, ott tudunk vele dolgozni. Az, hogy A titok és társai erre ilyen részletességgel nem térnek ki, és nem hangsúlyozzák, hogy ez bizony kemény meló, szerintem a módszer része. Felesleges hiedelmeket ültetne el bennünk.
Ez jutott eszembe róla: „Mindenki tudta, hogy azt megcsinálni lehetetlen. Aztán jött egy idióta, aki nem tudta, és megcsinálta.” – Marcel Pagnol
Amit írtam, lehet tévedés is 🙂
Üdv,
E.
Kedves Józsi bácsi ! az írásaid mindig „mellbevágóak”.. Mintha „megvilágosodnék”, ajjaj, de soká lesz az. még.
Sok-sok könyvet dobtak a piacra, sorsod a kezedbe van, a vonzás hatalma, stb.stb. nem sorolom, véleményem az, hogy egyetlen egy könyvet kellene olvasni, tanulmányozni, abban minden benne van és mindegyik könyv ebből ragadja ki a témát és írja körül. Ez az olvasmány pedig nem más, mint a Biblia. Egyetértesz ezzel?
Egyébként nagyon kíváncsi lennék, hogy mi a véleményed, és bőven kifejtenéd a hoponoponó-ról?
Ne aggódjon Józsi bácsi, az út soha nem ér véget…
sziasztok.
évek óta gyakorlom a titok, vonzás, rendelés az univerzumtól, stb könyvekben leírtakat, de eléggé minimális sikereim voltak. legtöbbször semmi, néha bejött valami hasonló, amit „rendeltem”, de ez mindig olyan szinten mozgott, hogy nem tudtam eldönteni, hogy tényleg én csináltam, vagy ennyi azért összejött volna akkor is, ha nem csinálok semmit.
szóval akkor úgy ahogy olvastam, gyakoroltam, nem működik.
őszintén szólva nem nagyon értem, amit Józsi bácsi leírt…
azt vonzzuk be, amilyenek vagyunk…
ha ez így van, akkor az egész totál reménytelen.. olyan szinten állok messze attól az állapottól, amilyen lennék, amikor a vágyott dolgok bevonzódnának, hogy több élet is kevés lenne… 🙁
a másik gondom-bajom, hogy azt írja Józsi bácsi, hogy tettek kellenek… na de pont az a baj, hogy fogalmam sincs, milyen tettekre lenne szükség. vagy azokhoz a tettekre nincs meg az „erőforrásom”. ezért bíztam az univerzumban, hogy hozzásegít ahhoz, hogy tudjam, milyen tettek szükségesek…
szóval egyre inkább az látszik, hogy ennek az egész spritualitásnak se füle, se farka…
Kedves Józsi bácsi!
Száz szónak is egy a vége: ahhoz, hogy a vonzás tövénye működjön keményen tenni is kell érte és nem CSAK ábrándozni!
A tudatos TETT meghozza az eredményt!
Köszönöm, hogy megosztottad ezt a témát, nagyon érdekes és tanulságos számomra!
Üdvözlettel,Ilona.
Józsi bácsi értékes gondolataiért igen hálásak lehetünk mindnyájan. Ami különösen örömmel tölt el több „spiri” blog elolvasása után, hogy itt senki nem azért ír, hogy magát fényezze és ő majd jobban tudja és az arcunkba vágja, hanem azért – ha jól érzem -, mert megértett valamit vagy kérdése van, vagy személyes tapasztalatait teszi közzé. Ezért külön köszönetet mondok Józsi bácsinak, mert nagy fegyvertény egy ilyen kommentelő brigádot összehozni. Talán életemben ez az első blog, aminek az összes hozzászólását elolvastam.
További jó bajuszpödrést kívánok mesterünknek és szívesen ellátogatnék egyszer a kedvenc kocsmájába:-)
Ha valakit komolyan érdekli a téma, nem javaslom neki, hogy a szientológián vagy akár a „Titok” könyv/DVD-én keresztül ismerje meg, mert ezek mögött a legjobb esetben is felelőtlen és szakmailag (pszichológia) tudatlan emberek vannak csak, a rosszabbik esetben pedig sima haszonlesők. Ez a könyv magyarul szerintem sokkal jobb megközelítés a téma felé: http://www.libri.hu/konyv/a-gyogyito-ero.html
Kedves Levi, nem csoda hogy a „Titok” módszer és a szientológia között vannak olyak hidak, mint pl Proctor: mindkét esetben a „pozitív vizualizáció” technika jelen van és nem is kicsit. Persze mind a szientológusok, mind a „Titok” terjesztői elfelejtik mondani, hogy valóban nem találták fel a spanyol viaszt, ugyanis a módszer Dr Emile Coué, a 19. századbeli francia pszichológus- és patikus-nak köszönhető. Alapvetően a szuggesztió önhipnózis formában az, amiről szó van. Coué is csak tovább fejlesztette azt, amit Dr Hyppolite Bernheim, egy korabeli francia pszichiáter tanulmányozott „ideo-dinamizmus” néven. A Coué módszer nagyon népszerű volt a 19. század második felében, de aztán jött a pszchoanalízis korszaka és feledésbe merült a módszer míg a szientológusok és a „Titok” biznisz újra a napirendre hozták. A Coué módszerrel kapcsolatban, 2009-ben egy szerintem egész komoly Kanadai pszichológiai tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a módszer valóban működhet, de csak akkor ha hiszünk benne; ha valaki úgy alkalmazza, hogy közben tudatosan vagy tudatalatti módon nem hisz benne, a módszer nem csak nem működik, hanem könnyen a kivánt eredmény ellenkezőjét eredményezheti.
János, ha így látod, csodálom, hogy elsiklottál Bob Proctor neve „felett” a cikk olvasása során. Szerintem is helyes, ha az ember távol tartja magát a szcientológusoktól.
Szép napot mindenkinek 😀
Érzek némi inkonzisztenciát a postban írottak és a hozzászólásban írottak között Duncan Shelley ügyben. Kár :S
Erről szól valójában Tarkovszkij zseniális filmje, a Stalker….
Kedves Józsi bácsi!
Hálás köszönet az újabb remek, és hiánypótló írásért!
Kedves Hozzászóló Társaim!
Mindannyiótok írásából sokat lehet meríteni és tanulni, hiszen ezekkel együtt lesz az ember számára egyre teljesebb a kép, köszönet érte!
Amit én magam tudok hozzátenni a témához, az a következő: szerintem a kulcsszó a SZERETET.
Azt javaslom tehát, hogy kezdjük a belső önismereti munkát azzal, hogy szeretettel állunk önmagunkhoz, és mindenhez amit eddig tettünk, vagy elértünk az életünkben, majd bocsássunk meg magunknak az útközben vétett esetleges hibákért. Az tud másokat is igazán szeretni, aki önmagát szereti és elfogadja olyannak, amilyen. Csak ezután következhet be igazi fejlődés az életünkben.
Érezzünk szívből jövő, őszinte HÁLÁT mindazért, amit az Égiektől, vagy a környezetünktől kaptunk és folyamatosan kapunk. Tűnjön az első látásra bármilyen apró dolognak is! Egy hálával teli gondolat 10 imával ér fel, és újabb bőséget vonzunk be általa az életünkbe.
Tekintsünk ALÁZATTAL az utunk során tapasztalt buktatókra, mert azok a segítőink, irányjelzők, amelyek értünk vannak, és ha figyelünk rájuk, akkor közelebb visznek bennünket az egyéni életfeladatunkhoz.
Végezetül pedig, igyekezzünk mindig kicsivel többet ADNI másoknak, mint amennyit mi magunk kapunk.
Ha „szeretet”, „hála”, „alázat” és az „adás öröme” árasztja el a lelkünket, akkor lévén, hogy „teremtők” vagyunk, mindezt megteremtjük a külső világunkban is, hiszen „amint belül, úgy kívül”. Gondoljatok csak bele, hogy milyen lenne a nagyvilág, ilyen minőségek mellett, ha mindenki önismerettel és önmaga jobbá tételével lenne elsősorban elfoglalva…
Lelki szemeim előtt, egy ilyen világképet szoktam felidézni. 🙂
Rajtunk (is) múlik, hogy megteremtjük-e mindezt magunknak és Mindannyiunknak!
Szeretettel:
Hajni
Teljesen egyetértek!
Ez nem vádaskodás, kedves Eszter, hanem személyes vélemény azok alapján, amiket megtudhattam az évek során olyan emberek írásaiból akik komolyan foglalkoztak a témával, különösen amikor Nyugat-Európában éltem. Szerintem nem is érdemes ennél többet foglalkoznunk a szientológiával vagy bármelyik más szekta jellegű szervezettel (szekta jellegű = misztikus-dogmatikus), legalább is részemről a téma már is le van zárva.
Egy dolog biztos Józsi bá, a szientológiának sosem az volt a célja, hogy segítsen az embereken. A valódi célok sokkal inkább az amerikai birodalom terjesztése (a szervezet mindig szorosan együtműködött a CIA-val) és – ami a szervezet vezetőit illeti- a személyes hatalom a „hívők” felett, valamint a személyes komfort a hívők pénzéből. Ettők függetlenül, ha egy szellemi fejlődésre vágyó ember találkozik a szientológiával és aztán nem egyértelműen határolódik el tőle miután rájött a szervezet valódi mivoltára, ez önmagában még nem hitelteleníti el automatikusan ennek az embernek a gondolatait.
Ajaj, 24 órán belül itt lesz egy szcien’, aki kikéri magának a vádakat és kedvesen meghív a központjukba. Mindig ez van, naponta többször végiggugliznak mindent, és rögtön reagálnak.
Köszönöm, hogy olvashatom a hozzászólásokat 🙂 Mindenből lehet tanulni 🙂
Kedves Laci!
A Duncan Shelley név valóban egy művésznév, de ez még nem jelent semmit, Sting sem a saját nevét használja, sőt Freddy Mercury-t is máshogy hívták. Ez nem minősít senkit. Én Duncan-t személyesen is ismerem és biztosíthatlak arról, hogy egy nagyon jó szándékú, végtelenül józanul gondolkodó ember. A szcientológia, mint egyház hozzám sem áll közel egyáltalán, bár engem inkább az intézményesített hit, mint olyan zavar, mintsem néhány – szerintem – nagyon is értelmes tanítás, amit képviselnek. A gondolatoknak nincsen minősége, mint ahogyan az L. Ron Hubbard nevű ember által leírt véleményeknek sincs és ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha rossz nyelvek miatt alapból elutasítunk egy gondolatot, csak mert egy olyan szervezethez tartozónak vélt ember mondja, amivel mi nem értünk egyet, akkor lehet, hogy magunkat fosztjuk meg bizonyos értékes véleményektől, gondolatoktól. Az „Elme gyilkosai” trilógiája nincs betiltva, sőt a Brooks kiadónál még kapható is új kiadásban és őszintén és komolyan azt gondolom, hogy egy zseniális krimi az egész, mely a világot egy másik perspektívába helyezi.
Próbáld meg félretenni a benned lévő előítéleteket és csak élvezd a sztorit, mert nagyon jó! 🙂
Szeretettel: Józsi
Köszönöm elismerő szavaidat Józsi bácsi!
Mivel érdekelt Duncan Shelley trilógiája, ezért rákerestem a letölthetőség reményében. Többek közt ezt találtam:
„kaptam a kollégámtól egy trilógiát, amelynek könyvei a következő címeket viselik: Az elme gyilkosai, A téboly katonái, A végső háború.
Mielőtt belemennék a könyvekben leírtakba, felfedek egy említésre méltó tényt, amelyet a könyv elolvasása után fedeztem fel a szerző után guglizva, mivel a könyv valahogy… hogy is mondjam… „gyanús” volt. A szerzőként feltüntetett Duncan Shelley egy fiktív figura, valódi neve Bodor Csaba. Bodor Csaba szintén fiktív személyiség, állítólag a szcientológiai egyház kitalációja, és az egyház vallási dogmáit adja elő emberi fogyasztásra alkalmasnak vélt módon. A könyveket egyébként állítólag betiltották, boltban, antikváriumban valóban nem fellelhetőek, én is elektronikus formában kaptam őket. Ez egy kicsit más fénybe helyezi az egyébként izgalmas történetet, és magyarázatot ad néhány furcsa dologra (mérhetetlen pszichológia ellenesség, kisebb-nagyobb csúsztatások, manipulatív módon helyesnek tűnő, de formálisan hibás logikai láncok a könyvben), ”
A teljes írás itt olvasható:
http://jonnek-mennek.blog.hu/2010/12/03/hatborzongas_es_osszeeskuveselmelet
Ettől még elolvasom amit letöltenem sikerült, de az óvatosság nem árt!
Kedves Laci!
Amit írsz, az annyira így van, hogy a picit is tudatos embereknek szemellenzőt kell felvenni ahhoz, hogy ezt ne lássák. Vagyis inkább szeretnék úgy fogalmazni, hogy a nem „látók” (ahogy Jézus mondta a Bibliában: „kinek van szeme a látásra és füle a hallásra”) szorulnak még több szeretetre, hogy végre maguktól le akarják venni azt a fránya „érdektelenség” szemüveget. A világ azért megy keresztül krízisek tömkelegén, mert az emberek többségét egyszerűen nem érdekli (jó magyarul szarik bele), hogy mi van, csak neki legyen jó. De én meg azt mondom, hogy ez így van jól, mert így legalább van lehetőségünk fejlődni! Köszönöm a gondolataidat Laci „bácsi”. 🙂
Üdv: Józsi
Elnézést kommentelő társaimtól azért, hogy nem olvastam el véleményüket. Ezért lehet, hogy valakit ismételni fogok.
Szvsz, a materializmus, mint a fogyasztóvá nevelés alapképlete, elhallgatja/elrejti az ember elől az élet lényegét. Az élet lényege pedig az elpusztíthatatlanság, legyen szó a saját életemről, vagy egy hangyáéról. Az egyed halandó, de halála után visszatér új testben. Újra testesül, inkarnálódik. Ez pedig azért érdekes, mert ahogy Józsi is írta, gondolati mintáinkat, érzelmeinket, vágyainkat életről-életre, mint útipoggyászt visszük magunkkal. Ezt az útravalót pedig a média és a környezet (társadalmi, gazdasági, kultúrális) folyamatosan alakítja.
A pénzhatalmi világrend kialakulásának 300 éves (de szerintem inkább 3000 éves) történelme pontosan a fenti állítás, azaz az élet elpusztíthatatlansága és az öröklődő gondolati minták ismerete gyakorlati megvalósulásának tekinthető. Ugyanis másképpen nem lenne értelme az életen át folytatott pénz és hatalom utáni hajszának, ha nem lenne lehetőség a folytatásra utódaink és újjászülető önmagunk számára.
A gondolati minták öröklődésen keresztül történő fejlődésének példáit a magyar történelem nagy családjainak történetén keresztül érthetjük meg. Gondoljunk a Zrínyiekre, Rákóczira, Thökölyre, Báthorira, Bethlenre, Hunyadira, Széchenyire! Nem véletlen, hogy a pénzhatalmi világrend kiépítése előfeltételeként, sok lépésben a nemzeti tudatú középosztályt és uralkodó osztályt morzsolták fel. Megsemmisítve ezzel azt az etikai-morális örökséget, amit generációk során halmoztak fel ezek a családok. A családi, lakóhelyi, nemzeti közösségek szétzilálásának is pontosan ez a célja, hogy ne alakulhasson ki olyan gondolati-viselkedési-önértékelési kultúra, amely nem fogyasztóként hanem teremtőként határozza meg önmagát és neveli utódait.
Mert az igazi TITOK, amit azonban elhallgatnak előlünk, hogy mi mindannyian TEREMTŐK vagyunk, legalább is lehetnénk! A gondolataink ereje ezt a lehetőséget biztosítja számunkra. Hogy mégsem élünk vele, annak oka, hogy elrejtik előlünk eme képességünket és akadályozzák felismerését, gyakorlati megvalósítását, átörökítését. Mert másképp mi értelme lenne a hagyományos családmodell szétzúzásának, a falusi önellátás és életlehetőségek felszámolásának, ha nem ez?
Tényleg igaz, hogy a vonzás törvénye nem működik és az is igaz, hogy működik. :o) Végletesen gondolkodunk, és ha valami nem működik 3 nap alatt, akkor nem teszünk bele több energiát. Arra várunk, hogy majd valaki más megmondja, hogy merre tovább, mit kell csinálni, amitől 1 hét múlva minden egy csapásra megváltozik, és nem gondolunk arra, hogy nem véletlenül olyan nagyok és messziek azok a célok, amiket el szeretnénk érni: azért, hogy mindenképpen útra keljünk érte. Sokszor elfelejtjük azt, hogy az éremnek természetszerűleg két oldala van, és a nappal sincs éjszaka nélkül, de ettől ez még nem azt jelenti, hogy utálnunk kell az éjszakát és tűkön ülve várni a nappalt (vagy fordítva), hanem azt jelenti, hogy ez így együtt egy teljes egész, és ennek is, mint mindennek a világon, oka van. Tehát ha célom van, akkor ez az ok, hogy elinduljak egy rázós úton, amibe amúgy semmi pénzért nem vágnék bele. Aztán párszor odacsap a folyó sodrása a kövekhez, ilyenkor azt mondom, hogy „mi a fenének kezdtem én ezt el, nem lett volna jobb boldog tudatlanságban szidni a rendszert?”, és az elején még pár napba telik rájönni, míg egy kis idő múlva már belülről kisimul a válasz: „nem”. Mert minden úgy jó, ahogy van, ha meg nem jó, akkor nem ellenállok neki, hanem megengedem a változást. Nem irányítok és kontrollálok mindent ész nélkül, hanem kiüresítem a kelyhet, ahogy Józsi bátyám mondá, és beengedem oda a lehetőséget. Mert hát tényleg, teli pohárba nem lehet önteni… Szóval érdemes megszabadulni korlátozó hitektől, gondolatoktól és a rendszerektől, amik gúzsba kötnek. Ne a vonzás hatalma mankóval járjunk, hanem a belső béke útmutatásával, amely aztán úgyis megteremti a külsőt, mert meg kell nyilvánulnia kívül, a világban.
Ajánlom a Beavatás c. könyvet, abban csodálatosan leírja E. H., hogy amíg nem áll készen az idegrendszerünk, addig nem tudjuk befogadni a magasabb energiát (szellemiséget), tehát először sajnos vagy szerencsére, ki kell ásni magunkat tíz körömmel a földből, hogy megtanuljuk használni az erőnket, hogy rájöjjünk, ki tudunk-e mászni a gödörből, és hogy ki az, aki kimászott onnan.
Drága Józsi Bácsi, nagyon tetszik, ahogyan összefoglaltad a gondolataimat, szívemből szóltál.. libabőröztem, ami nálam a hitelességnek és annak a mindenen túlmutató Egységélménynek a jele, amikor csoda történik …. amolyan hétköznapi csoda, de amitől a szívem is táncra perdül. 🙂
Én nem olvastam a könyvet (pedig belekezdtem) és nem néztem a filmet (pedig azt is megpróbáltam), de egyszerűen nem kötött le. Valamiért nem éreztem magaménak, nem éreztem elég lebilincselőnek, elég izgalmasnak, elég … csodálatosnak. De ez az én különvéleményem. Nekem speciel Müller Péter Isten bohócai ezerszer nagyszerűbb olvasmány. És a Te írásaidat is sokkal szívesebben olvasom.
Csak ennyi. Mára. Ölellek Ismeretlen Ismerősként <3
Utóbb, a tanulmányok távlatából visszanézve a filmet azt kell, hogy mondjam, valójában minden benne van, ami kellhet. Viszont minden annyira érintőlegesen és nem elmagyarázva az összefüggéseket -valójában nem is ezért készült- , hogy abból és ott, főleg ha valaki először látja, pláne, ha először kerül kapcsolatba efféle ismeretekkel, elindulni nagyon nehéz.
Elszántság kell hozzá és kreativitás. 🙂
Adj’ Isten a tisztelt kocsma látogatóknak!
Örömömre szolgál, hogy felvetődött a kérdés, mert az elmúlt kb 8 év leforgása alatt magam is átmentem a fokozatain. Úgyhogy lenne néhány észrevételem.
Hicks -ék valóban azért maradtak ki a „buliból”, mert észre vették, hogy az egész film a pénz és az anyagiak köré van kihegyezve, miközben a vonzás és az egész spirituális „törvénykezés” sokkal többről szól. A filmben megszólaló Jack Canfield siker tréner elmondta, de kivágták a lényeget, amit te is idéztél: Nem azt vonzod amit akarsz, hanem ami vagy.
Úgy élem meg, hogy az egész ennél sokkal bonyolultabb, de a maga bonyolultságában egyben egyszerűbb is. Jelen tudás szintemben úgy élem meg, hogy különböző szintek vannak, melyek azonban nem egymás alatt-felett helyezkednek el, hanem egymásba integrálva. Viszont mindegyik rendszernek megvan a saját és csak rá jellemző törvényszerűsége, így más szabályrendszert az adott tartalomba bevinni nem lehet, mert amaz ott nem működhet.
Tudom, ez így már elég zavaros, mondok egy stílszerű példát (ha már kocsma):
A zárlatos motorra pisilő részeg molnár esete.
Szóval, hiába, hogy a vizelet molekulái, sói, etc a gravitációt, a nehézségi gyorsulást és a nyomást felhasználva mechanikus mozgást végeznek „elfelé” irányban, amint a sugár vége érintkezik a zárlatos motorral, megrázó élményben részesül molnár urunk, miközben az elektronok látszólag a folyás iránnyal szemben haladnak. Tehát ez látszólag 2 rendszer, valójában viszont ugyanannak a rendszernek a 2 szintje, ahol az 1 fizikai jelenség törvényeit nem lehet alkalmazni a 2 fizikai jelenségre.
Na, a lelki törvények is így vannak egymásba integrálva.
A vonzáshoz és a filmhez visszatérve.
Én is még az eredeti anyagot láttam, s hozzáteszem, hogy korábban (sokkal) olvastam az agykontroll könyvet is. Ezért sok, a filmben látott dolog visszaköszönt emlékeimből.
Elkezdtem csinálni a gyakorlatokat és meglepő módon, elég sok minden működött, ami persze sikerélményt okozott és tovább ösztönzött. Főleg a közlekedéssel kapcsolatos dolgok jöttek be, pl kereszteződés kiürült, ire odaértem, mindig jött a busz és olyan busz, ami nekem kellett, stb. Voltak azonban olyan dolgok, amik nem azon a módon váltak valóra, ahogyan én szerettem volna. Nem siklottam el felettük, hanem megfigyeltem hogyan, merre. Arra gondoltam, hogy talán nem jól végzem a gyakorlatokat, ezért elmentem agykontroll tanfolyamra, hogy megtanuljam a technikákat. Bár a megtanult technikákon is módosítottam azóta (egyszerűsítettem azokat), minden elkezdett jobban működni. Pl ténylegesen volt zsinórban 4 héten keresztül lottó nyereményem és számos más módon is a hasznomra fordítottam, pl fizu emelés előtt éjszakai üzenetek a főnöknek. Közben elkezdtem tanulmányozni a filmben szereplő tanítók saját munkásságát is, kiegészítve a Phoenix szemináriummal Brian Tracytől. (Ez nagyon sokat lendített, plusz az „Elménk univerzális ereje” c anyag, Laura Silvától) Balogh Béla munkássága által rájöttem, hogy amit a filmben a „gay” srác hallgat a fán az nem zene, hanem megerősítő szövegek. Így aztán én is elkészítettem a magam, saját, személyre szabott megerősítő szövegét, kellemes, 60 ütemes zenébe ágyazva és 6 hét után elkezdtek változni a dolgok. Általában munkába menet / jövet hallgattam a buszon, plusz napi 1 alkalommal alfában is.
Még folytathatnám az élettörténetemet sokáig, ez kb 3 éve volt.
Most, hoponopo nélkül is azt látom és tapasztalom, hogy az egész világ, amit érzékelek, belőlem fakad. Minden egyes gondolatomat megtapasztalom kivetülve a környezetemben.
Kb másfél éve elkezdtem járni egy közösségbe, lelki töltődési célzattal, ahol samadhi és kundalini jógát oktatnak.
Több elvonuláson is részt vettem már és azt figyeltem meg, hogy bár nem ez volt a cél, de minden egyes elvonulás (és kinyílás) után rövidült az az idő, amikor a vágyam megjelent a fizikai valóságomban.
Ami korábban általában 10 nap körül volt, az az első alkalom után lecsökkent 4 napra, utóbb pedig fél napra és mostanság kb 1-2 órán belül mindig lejön fizikai síkra, minden attól függ, hogy mennyire uralkodó az adott gondolatom. De mindíg megvan.
Úgy látszik, a foglalkozások valamiféle, a tudatalattiban lévő blokkokat oldottak fel a lelkemben.
Akit érdekelnek az általam létrehozott technikák -ez hű, de nagyképűen hangzik!- szóval, valójában akinek segítségre van szüksége az útja során, annak szívesen segítek.
Kedves Olvasóim!
Nagyon köszönöm az értékes hozzászólásokat! A párkapcsolatokról fogok majd írni (már tervben van), de azért az fontos, hogy amiket írok, azok egyike sem Szentírás. 🙂 Nagyon nagy örömmel tölt el, ha tudok adni értéket, de a saját tapasztalatot semmi nem helyettesíti, ahogy Krisztián is írja. Elsősorban a saját szívedre kell, hogy hallgass, mert ő üzen. Megérzés, intuíció, stb. Ismerős? A benned lévő Isten tudja, hogy Te miért vagy itt, csak ne hagyd, hogy az egó elhomályosítsa a képet. 🙂
Jánosnak tökéletesen igaza van a sötét oldallal kapcsolatban, ahogy László András, a tradicionális metafizika egyik legnagyobb még élő képviselője mondta, a tudásba nyúlás nagyon veszélyes is tud lenni, ha az ember nem tudja a felsőbb szférák energiáit kezelni. Szóval csak piano-ban a fejlődéssel és soha ne hagyjátok ki az apró lépéseket!
Kedves Szabolcs! Pontosan úgy van, ahogy mondod: csak azzal tudod megváltoztatni a világot (vagy hatni a gyerekeidre), ha Te változol meg és a belső átalakulás érzése áthatja azokat, akik körülvesznek Téged. Így lesz a Tiéd igazán az, ami történik veled.
Kedves Krisztián! Nagyon köszönöm a bölcs gondolatokat és a kiegészítést, nagyon jók a cikkeid, ajánlom mindenkinek!
Egyébként meg azért adtam ezt a címet a bejegyzésnek, mert így sokkal több ember felkapta a fejét. 🙂 Hiába, már így vagyunk beállítva legbelül, mert hagytuk, hogy ezt a kapcsolót átkapcsolja bennünk a szenzációhajhász média. Én meg lecsaptam erre a kapcsolóra! 😉
Szeretettel köszönöm mindenkinek a sok értékes gondolatot még egyszer!
Üdv: Józsi
T. Józsi bá!
Szeretettel ajánlom Harry Palmer által létrehozott Avatar tanfolyamot.
Üdv.: Paly
Kedves Józsi bácsi és mindenki, aki e sorokat olvassa!
Érdemes lehet szerintem ismét megnézni a filmet, mivel akkor Nektek kimaradhatott, hogy az érzelmekről is szó van, nem csak a gondolatokról! Mindemellett nem tér ki mindenre a módszer, például a teremtés hatását negatívan befolyásoló tényezőkről, mint a negatív energiák, érzések, gondolatok és képek, illetve tényleg nem mindegy, hogy az érzelmi létrán milyen szinten vagyunk, mert negatív érzéseket tapasztalva, azokat teremtjük meg magunknak. Sok módszer van a negatív dolgainktól megszabadulni, de időlegesen, a teremtés idejére a pozitív érzéseink felélesztése segíthet, persze nem csak akkor teremtünk, mikor a módszert használjuk, így fontos arra törekedni, hogy a Buddha által megnevezett, „Mindig üres a poharam” állapotban legyünk, ami az, amikor sem gondolat, sem kép, sem érzés nincs benned, befogadó vagy, a felsőbb éneddel szoros harmóniában, amely állapot lehet persze csak pillanatnyi is, de az igazi cél az, hogy arra a szintre eljuss, amikor mindig ez a kiüresedett állapot van benned, hogy az élettervünkkel-, amit a felsőbb énünk hozott létre a leszületésünk előtt és tervünk változásával ismét változtatva rajta- összhangban legyünk és teremtsük az Igazi valóságunkat.
Az energiák működésére fontos rájönni, mert minden energiaszinten indul, minden hatás az életünket nézve és később kerül az a fizikai szintre. Erről én itt írtam és másról is, ha érdekel: http://fenyharcos.blogspot.com
A hitnek is fontos szerepe van, fontos hinni valamiben, Istenben, de leginkább önmagunkban nagyon fontos hinnünk, hogy ha nem is az jelenik meg egyből a valóságunkban, amit meg szeretnénk teremteni, de amit érzünk belül, az álmainkat meg tudjuk teremteni, ha teszünk érte, még ha azok nem is egyből teremtődnek meg. Bár minden érzésünk, gondolatunk és képünk megteremtődik, csak maximum nem ebben a valóságunkban, hanem egy ezzel párhuzamos létezésünkben, más dimenzióban. No meg a hit egy idő után tudássá tud válni, a bennünk, a tudattalanunkba és a tudatalattinkba lévő dolgok a felszínre tudnak jönni, tudatossá tudnak válni és erre a meditáció a legjobb módszer szerintem, bár mindenkinek meg lehet a maga módszere erre, mivel a meditációban megélt mélyebb tudatállapotok fokozatosan, a meditációt vagy olyan módszert gyakorolva, ami szintén hasonlóan működik (például jóga) tudatunk részévé válnak.
Szerintem nem érdemes embereket másolni, de lehetnek emberek, akik pusztán az energiájukkal, zenéjükkel, alkotásaikkal, írásaikkal, gondolataikkal inspirálólag hathatnak ránk, mivel mindenki útja teljesen egyéni, más életútjának része a miénkbe be nem illeszthető.
Ja és szerintem a legjobb, ha csak a magunk gondolatait írjuk le, de ez is csak az én véleményem.
Szeretettel:
Krisztián
Nagy királyság ez!
Nem is tudok mást mondani, csak azt, hogy: „Így van!” („Vagy talán mégse?” :D)
Alapjában annyira „tiszta” dolog ez a manapság áramló rengeteg „információ” között, hogy nem is igazán csak érteni kell ezt, hanem inkább ésszel érezni és megvalósítani, mint feladatot.
Nekem a gyermeknevelés és példamutatás/példaképválasztás kérdésében „gyulladt fel” a lámpa most.
Nem azért, mintha nem tudtam/ismertem volna eddig, hogy „csak példamutatással lehet gyereket nevelni”. Egyszerűen nem értettem ennek a dolognak a pontos okát, mert elfogadtam, és a „miértje” nem foglalkoztatott.
Olyasmi volt, amit részint érzés alapon, részint mások elmondásából igaznak tartottam valamilyen szintig. (de nem filóztam rajta, csak elfogadtam, és kár volt.)
Ellenben, ahogy belegondoltam abba, hogy emberek „tudattalan-tudatlan” állapotban lévő porontyának is szüksége van példaképre, és a választási lehetőségük erősen bekorlátozódik szüleikre…
Ebből világosan látszik, hogy a szülő úgy tehet legjobbat utódjával, ha felismeri, felnő és felvállalja példamutató szerepét. (Gyakorlatilag sok más választása nincs is… Esetleg negligálja a dolgot és a példa nem lesz jó, amit mutat.)
Ha nem tudja a jó példát mutatni, akkor a gyermeke meg „gyökér” lesz, és Ő pedig ettől sanszosan boldogtalan. „És az meg egyik sem jó…”
Gyerekekre meg azért szükség van, mert többnyire úgy gondoljuk, hogy az „önreprodukció” is fontos része a létnek.
Szóval ez az iromány nem is igazán útmutató jellegű, hanem inkább feladatkijelölő.
Nekem nagyon bejött!
(Kár, hogy nem én írtam. :))
Nagyszerű meglátás, megvilágítja azt, amit a témával kapcsolatban, valahol mélyen éreztem, mégsem tudtam szavakkal megmagyarázni! 🙂
Amikor először láttam a filmet, mint oly sokan mások, én is elvarázsolódtam, köszönhetően a meggyőző amerikai „hűha!” stílusnak.
Ez utóbbi az, ami szinte elsőre el is bizonytalanított a dologgal kapcsolatban.
A folytatás, ami Az iránytű címet viseli, valamivel talán közelebb visz a valósághoz, mégsem az igazi.
A „3. rész forgatókönyvéből”, részemről az imént olvashattam egy részletet.
Nagyon köszönöm! 🙂
Szia JózsiBátya!
Nagyon örülök az írásodnak, bár a címe kicsit meghökkentett. Mondom is magamba, mifene a vonzás törvénye nem is működik? Akkor most mi is van? Nekem általában szokott működni, ha nem is mindig és úgy… Aztán ahogyan olvastam a cikked, úgy kezdtem rájönni, hogy hogyan is csináltam amikor működött és hogyan amikor nem.. Mire a végére értem majd újra olvastam és megint a végére értem… most már elmondhatom hogy kezdem egy kicsit kapizsgálni ezt a dolgot. Köszi, hogy megírtad! Sok hasznos információt találtam benne, ami lehet hogy elindíthat egy új úton 🙂
Nagyon jó cikk! Köszönjük!
Gratulálok!
Amikor megosztottam ezt a cikket egy közösségi oldalon is ezt írtam; végre egy írás ami kiutat mutathat a „birkaságunkból”… Tudom ez erős, de talán Te sem véletlenül adtad azt a címet neki amit adtál, hiszen ma az emberek többsége a negatív hírre figyel jobban oda. Jól „behúztál a csőbe ezzel a címmel” Köszönöm! Több éve olvastam a könyvet is már.. Működött is , nem is nekem.. De az tény amit leírtál azt pontosan megéltem az életem egy pár éves ciklusában, így „tudom miről beszélsz”. Még is, annyira az Új Felismerés erejével tört rám ez az írásod Most, hogy azt gondolom ez nem véletlen. Egyet értek Zsuzsival aki ezt írta; . Józsi bátyám, ezt a megállapításodat , hogy ” A vonzás törvénye ugyanis egy következmény,…egy “másodlagos” törvény” jegyzem igaz állításként .
Nos , igen. A 4.szakasz az amire kimondva, kimondatlanul Mindannyian vágyunk. S amikor néha megtörténik ez „magától” meg észre sem vesszük, sőt ” magától értetődően minden sikerül !” Azt gondolom tényleg hosszú lészen még az út … Ha most Mi lennénk mondjuk az „Új Tudatosságú nagyhatalom”, akkor tán újabb 300 -év … ? !!! Szerinted ? Köszönöm Andris barátomnak hogy megosztott Téged, és Rád akadhattam (végre…)
Ilyen értelemben javaslom mindenkinek, hogy ne vegyen részt a szombati nagy tüntetésben, mert az valóban az ország kettészakítása céját fogja csak szolgálni. Aggasztó a jelenlegi hatalom szinte mindennapi erőlködése azirányban, hogy a magyar „baloldal” demonizálva legyen, mert az csak a gyűlöletet növeli az így hisztérikus módon kettészakított magyar társadalomban. Persze, közben a másik oldal politikusai is veszik a lapot és ugyanúgy demonizálják a „jobboldalt”, nem is beszélve arról, hogy mindkét csoport igyekszik demonizálni az általuk „szélsőjobboldalnak” titulált harmadik csoportot. Mindannyiunknak felelőssége, hogy a jelenlegi politikusainknak ne sikerüljön gyűlölettel elárasztani az országot, mert egy bizonyos küszöb után az már bármibe is torkollhat, például a nemzet önpusztításában.
Kedves Józsi bácsi:)
Tetszik a provokatív cím, de a cikket végig olvasva érthetővé válik:Te is tudod, hogy a vonzás törvénye miként is működik valójában;)
Igen, a filmből kimaradt a lényeg:az érzés a teremtő erő. Ahogy Emoto is bebizonyítja mindezt a vízkristályaival. Minden rezgés, ahogy Te is írod. S azt vonzom, ahogy én rezgek…mint ahogy az azonos hangvillák rezonálnak egymásra…
Nem azt mondja a Hicks házaspár, hogy üljünk tétlenül és várjuk az égi áldást. A félreértés pont ugyanaz, mint az agykontrollnál is. Attól, hogy mantrázom:egyre jobban és jobban érzem magam, még a tudatalatti programjaim nem oldódnak fel, s így a teremtésem továbbra is számomra kedvezőtlen. Az agykontroll is azoknál működik jól, akik képesek jól érezni maguk, tudnak elengedni, megbocsátani és tenni is. Mert a sült galamb nem repül a szánkba. Felfog, megért, belát…és:cselekszik! Ez a sorrend. Sokan felfogják, belátják, megértik…na de a cselekvés elmarad, max. elkezdik, aztán mivel nem megy gyorsan, így új varázslatot keresnek:)
Van sok hatékony technika, amivel sokat lehet segíteni magunknak. Én pl.az EFT-t használom(interneten bárki hozzáférhet a letölthető kézikönyvhöz), ahol pont ezeknek a tudatalatti rossz programoknak a feltérképezése és feloldása a cél. Azaz pont, hogy a rezgésszint emelése. A lényeg mindig az, hogy mielőbb eljussunk az érzelmi létrán az elfogadás állapotába, ne nyomjuk a falakat, engedjük el…és ha már az elégedettség és a hála rezgéseivel vagyunk feltöltve, akkor a vonzásunk is számunkra megfelelő, azaz „pozitív” lesz:)
S ami a vonzás törvénye körüli zűrzavart még okozza, az nem más, mint hogy a polaritás törvényét nem veszik figyelembe az emberek… De ez már egy másik történet…
A „vonzás törvényének” van egy sötét oldala, amit fekete mágiának (is) szoktak nevezni: a félelem és a gyűlölet érzésekből létre lehet hozni olyan „természetfeletti” entitásokat, mint amit „egregórának” neveznek a kabalisták. Miután létrejött egy egregóra, tovább is ezekből a negatív érzelmekből táplálkozik és közben oly módon szolgálja az őt létrehozó mágust, hogy ezeket az érzelmeket (félelem és gyűlölet) amplifikálja a mágus által kijelölt embercsoportokban. Ha például a mágus kárt akar okozni valamelyik embercsoportban, létrehoz egy egregórát és bizonyos eljárással arra a csoportra állítija, hogy azon belül az egregóra amplifikálja a félelmet és a gyűlöletet, ami egy idő után akár a csoport önmegsemmisítését okozhatja. Sokan azt gondolják, hogy bizonyos nemzetközi bankárdinasztiák csupán a pénzfeletti hatalmukkal és a ravaszságukkal keltik a háborúkat, de valóban ők a fekete mágiát is alkalmazzák vagyis minél több háborút sikerül nekik kirobbantani, annál több félelmet és gyűlöletet generálnak, ami még inkább megerősíti az általuk irányított egregórákat. Ezek az egregórák pedig még inkább fokozzák a félelmet és a gyűlöletet a bankárok mágusai által kiszemelt embercsoportokban és így tovább. Jelenleg Magyarország is egy ilyen kiszemelt célpont.
Nem jó kifejezés az, h „a vonzás törvénye nem működik”, hanem inkább az a lényeg, amit a cikkben ki is fejtesz: nem mindent felülíró, önmagában működő, minden téren releváns törvényről van szó, hanem egy részéről az egésznek, ami önmagában is komplexebb a jól eladható hollywoodi látványtervnél („azt mondogatom, h gazdag vagyok és gazdag leszek” – lol). A vonzás törvénye mellett még rengeteg más dolog hat az emberre: a tudatalatti, a családi minták, a környezet elvárása… etc., no és persze a fizikai szintű megvalósítás aprólékossága. Inkább úgy fogalmaznék, a vonzás törvénye olyan, mint a gravitáció: működik, de ha a leeső tárgyat elkapjuk, az nem fog leesni (=nem látod az eredményét), ha pedig le se dobjuk (=meg sem próbáljuk, csak elképzeljük), nyilván semmi se fog történni, ami bizonyítaná a törvényt. A különféle részben vagy egészben VT-re épülő módszerek lényege inkább az, h nyitottá, érzékennyé, befogadóvá váljunk bizonyos megoldásokra, és tényleges inspirációt (nem csak üres szavakat) építsünk fel magunkban a cselekvéshez. Csak persze ezt sokkal könnyebb úgy eladni, h „gondolj rá, mondogasd, és valóra fog válni, mert benned van a csoda és a teremtés”…
🙂 Józsi bátyám, ezt a megállapításodat , hogy ” A vonzás törvénye ugyanis egy következmény,…egy “másodlagos” törvény” jegyzem igaz állításként :-). Általam nem azonosított // azaz számomra titkos // cél felé húzó „rugó”ereje ez ! Nem a célomhoz segít, hanem a nálam határozottabb személyiségű, a nálam erősebben céluk felé törekvő emberekkel köt össze. Ma így értem, és természetes nekem, hogy kinél miért működik jól.
Van rá közmondás, ” Tegye, legyen a lelke rajta.”
Az 1. számú tanácsodban ezért teszed fontos ajánlássá a megfelelő példakép alapos megismerését? A példaképemként tisztelt ember természetesen olyan valaki, aki elérte már azt, amit én is kívánnék magamnak.
Engem is érdekelne, amire Tapír gondolt és kér Tőled utolsó mondatában. Hány feles az ára, ha rendelünk? Jó diákjaidként megíratjuk Veled a nagydolit ? Tudod, az okos gyerekek elszemtelenednek. 🙂 Tapír, bocsi!
Pá!
No igen, én az agykontrollal kapcsolatban jutottam el odáig, hogy valahol sántít ez nekem, mert ok elkeztdek öszpontosítani valami pozitív dologra, de ugye arra csak úgy tudok ha nekem az még nincs, ördögi kör ez 🙂 Pontosan így látom én is, hogy ha mi változunk, rezgünk egyre magasabban 🙂 úgy vonzzuk magunkhoz a lehetőségeket, személyeket. Például azoknak akik azt kérdezik tőlem, hogy találhatnak társat maguknak, semmiképpen nem azt ajánlom, hogy készítsenek ki még egy terítéket a képzeletbeli álompasinak, hanem hogy forduljanak befelé, és azt derítsék ki, miért is akarnak társat maguk mellé. Persze ha ezt őszintén megtesszük, akkor sose az lesz a válasz, hogy azért mert társaslények vagyunk. Erről jut eszembe, írhatnál majd arról egyszer, hogy mit gondolsz a kapcsolatokról (baráti, társ), szerintem sok embert érdekelne 🙂