A szegénység nő. A társadalmi rétegek közötti szakadék és az általános elégedetlenség növekszik. Életünk egyetlen valódi értékét, az időt arra fecsérlik sokan, hogy kimennek az utcára, tüntetnek, lázadnak, mérgelődnek és mást akarnak. Micsoda pazarlás… A lélek gazdaságát hirdető tömegek eközben szívhez szóló dalokat énekelnek és megható videófelvételekben kérik a világot, hogy „Fogjunk össze, ne hagyjuk, hogy nőjön a szegénység! Tegyünk valamit a szegénység ellen!” A szegénység ellen? Emlékeztek mit írtam a legutóbbi bejegyzésemben a figyelmünk és érzelmeink fókuszáról? Minden, amit a rendszerrel szemben teszünk, azzal energiát adunk neki! A rendszer irányítói pont ezt akarják! Érzelmeink tele vannak fájdalommal, fókuszunk tele van a rendszer ellenességével. Fasza kis eredmény lesz belőle. 🙂

USA for Africa, Live Aid & Band Aid, tucatnyi segélykoncert szerveződött az elmúlt 30 évben, internetes aláírásgyűjtő oldalak tömkelege alakul és nemzetközi szervezetek (Oxfam, Amnesty International, Greenpeace) fognak össze azért, hogy mentsük meg a bolygót és számoljuk fel a szegénységet. Küzdelem a szegénység, a kiszolgáltatottság és a terrorizmus ellen. Jó célok, de valami ellen. Egyetlen dolog nem tűnik fel senkinek: ezt a rendszert benne a szegénységgel és megosztottsággal mi hoztuk létre. Azzal, hogy rövid távon gondolkodunk. Mi szavaztuk meg a (gazdaság)politikusokat, akik olyan törvényeket hoztak (vagy engedtek meghozni, mert megvették őket!), mellyel a világ kizsákmányolása lehetséges. Mi vagyunk azok, akik nem akarjuk megérteni a pénzügyi rendszerben meglévő ellentmondásokat és mi vagyunk azok, akik továbbra is eurót meg dollárt meg yent és frankot akarunk, korlátlan hitellehetőségeket rabszolgaságba taszító adósság nélkül. A segélykoncertek és a nemzetközi összefogások persze nagyon szép dolgok, de ez mind a velejáró következménye annak a rendszernek, amit teremtettünk.

Ennek pedig a lényege néhány mondatban a következő:

A pénz – és a pénznek köszönhető fejlődés – adósságból van, banki számlákon keletkezik pénzteremtéssel, mint kihelyezett hitel. Ezzel még nem is lenne gond – mert ez valóban elősegítheti a fejlődést – de a(z ingyen) teremtett pénz kamatai nem a népeket szolgálják, hanem privát kézben lévő pénzügyi intézmények tulajdonosainak a zsebébe vándorolnak. Ezt kéne megérteni, nem pedig az utcán tüntetni. Amíg ez a rendszer marad, semmi nem fog változni. Semmi!

Nézzétek meg ezt a videót! Gyönyörűen énekel ez a kis krapek és nagyon igazak a dalának sorai. Csupa kérdés, semmi válasz… Több tízezer ember megosztja a videót a facebook-on, néhány ezren adakoznak talán egy picit, aztán kész. Holnap már nem is emlékszel rá, hogy miről szólt. (Azért most állj meg egy pillanatra és hallgasd végig ezt a dalt, mert hatalmas ereje van. :))

A világot a szeretet viszi előre de a profit irányítja kedves komám. És a profit leszarja azt, hogy az emberek éhen halnak és az sem érdekli, hogy hány segélyszervezet működik, azok sikeresek-e vagy sem. Célja a saját és gazdáinak túlélése és rendkívül örül neki, hogy az emberek lelki táplálékkal vigasztalják magukat, amíg ő gyarapodik. Nem lehet elmondani elégszer. A lelki táplálékra persze szükség van, tudom. De az csak nekünk kell, mert az ember érzelmei által irányított lény. A profit imádja azt, amikor lázadásokról, meg világvégéről, meg katasztrófáktól és igazságtalanságtól hangos a média (talán nem véletlenül), mert addig se arra koncentrál az emberiség, hogy a pénzügyi tudatlanság miatt kirámolják a fridzsiderét.

A kapitalizmus a profitról szól. Hollywood is a szemedbe mondja:

(A film címe: Good Will Hunting)

Félre ne értsetek, nem a diktatórikus kommunizmust sírom vissza, imádom a szabad piacokat, csak a kapitalizmus már régen nem erről szól. Korporatokrácia (=korporációk, nagyvállalatok által kreált áldemokrácia) van, amelyben azok hozzák a politikai döntéseket is, akiknek van tőkéjük. A pénz növekedni akar, ilyen a természete. S bár triviálisnak tűnhet ez a hosszú távon elszegényítő folyamat, a kisemberek néha azért haszonélvezői is ennek a rendszernek. Például amikor a tőzsdén lévő életbiztosítási portfoliód (=befektetési kosarad) értéke növekszik a spekulációnak köszönhetően, mert a gazdaságpolitikai döntések levegőpénzt pumpálnak a pénz- és tőkepiacokba, akkor támogatod. Ha pénzt csinálnak neked valakik (amiért nem kell dolgoznod), akkor nincs sírás-rívás, hanem tenyérdörzsölés van. Akkor jó ez a rendszer. Ha viszont buksz, akkor rossz és gonoszak a vezetők.

Hogy is van ez?

A folyamatos profitot az állandó növekedés teszi lehetővé, melynek mozgatórugója a likviditás. A likviditás azt jelenti, hogy egy embernek, vállalkozásnak, államnak van pénze (megtakarítása) létezni (=fizetőképes), működni és befektetni tud olyan javakba, melyek további hasznot termelnek és a növekedést lehetővé teszik. Ez a plusz pénz, a növekedést lehetővé tévő profit “egészséges esetben” természetes növekedésből származik, ami azt jelenti, hogy valódi értékből, munka által keletkezik újabb (többlet) érték.

Például:

Veszel 2 tehenet, eladod a tejet, a megtermelt profitból veszel egy harmadik tehenet és így tovább. A végén tejüzemed van és nagyvállalkozó lettél. De a világ ma már nem természetes módon növekszik, hanem mesterségesen, mert úgy egyszerűbb.

Így:

Nincs tehened, hitelből veszel minél több mindent és majd fizetsz rá kamatot. Mivel hitelből egyszerűbb összerakni egy tehéncsordát, ezért ma már ezt választja mindenki. A bank imád kölcsönadni, mert neki csak egy könyvelési tétel a kihelyezett pénz, neked meg kötelezettség. Egyszerű művelet, de ugyanilyen egyszerűen taszít teljes kiszolgáltatottságba, mert a levegőből létrehozott pénzekre valódi munkával kell visszafizetni a kamatot, ráadásul mindezt úgy, hogy a pénzed értékét már nem is a mögöttes fedezet, hanem a spekuláció dönti el! És ha már nem kell az embereknek a tej, akkor a tejüzem veszteséges lesz. De neked még akkor is fizetned kell a kamatot, ha nem fizetted ki a felvett kölcsönt teljesen. És ha eladsz mindent, akkor is. És előbb-utóbb akár még hitelt is fel kell venned azért, hogy fizethesd a korábbi hiteleket. (Bár ezt csak a nemzetállamoknak engedélyezik, mert mögöttük ott van egy adófizető társadalom, akitől el lehet kérni a megnövekedett kamatköltségeket.)

Csak hogy tiszta legyen a kép: A kereskedelmi bankok Magyarországon a betétállományuk 3-4x-esét helyezték ki hitelbe a pénzmultiplikátornak köszönhetően. Ők többnyire(!) csak a számlapénzt kockáztatják, ami (szinte) ingyen van, ráadásul a kihelyezett hitelek túlnyomó többségének VAN fedezete (=az, amire kölcsönadták, mint pl. ingatlan, vállalkozás, stb.!). Lehet azzal vitatkozni, hogy ez normális, de ha Te bocsájtasz ki levegőpénzt, akkor Téged börtönbe zárnak.

Ma már így működik a világ és a közgazdászok is azt mondják, hogy ez jó. Akik értenek hozzá, azok is azt mondják, hogy privát cégek (i.e. külföldi tulajdonú kereskedelmi bankok) ingyen létrehozott számlapénzére munkával kamatot fizetni oké. Ezt teremtettük, kedves barátaim!

Láttál már hitelkártya kivonatot? Az van rajta, hogy egy hónap adott napján az előző hónapban felhasznált hitelkereted egy töredékét kell csak visszafizetned. Mondjuk a 10%-át. Ha kifizeted az egészet (vagyis nem nyújtózkodsz tovább, mint a takaród), akkor (szinte) ingyen kapsz kölcsön pénzt a banktól egy bizonyos időre. A hitelkártyának ez az egyetlen előnye az ügyfél számára! De ehhez ki kell fizetned a teljes tartozást minden hónapban! Ha viszont csak a 10%-át fizeted ki, akkor a fennmaradó 90%-ra elég komoly kamatok jönnek a következő hónaptól. Aztán a következő hónapban megint költesz és megint csak a 10%-ot fizeted + a kamatokat. És megint. És megint. És megint. Eltelik egy év, elköltöttem 1 milliót, tartozom 2-vel és az életben nem tudom kifizetni. Ennyi. Adósságcsapdában vagyok, nyakamon egy póráz. “Köcsög” bankok? NEM! Én vagyok a hibás, mert lusta voltam megérteni, hogy a bank hogyan keres belőlem pénzt.

A bank érdeke az, hogy Te hitelt vegyél fel olyan dolgokra is, amire nincs is szükséged. Ő abból él, hogy te irgalmatlan kamatokat fizetsz a hozzá nem értésed miatt, miközben pedig az orrod elé teszik egy óriásplakáton, hogy melyik következő értelmetlen tárgyért gürizz tovább és add fel a létezésed! Ez megy kicsiben és ezt tették az országokkal nagyban is! (John Perkins: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai c. könyv elolvasása ajánlott!)

Azért van szegénység, mert az emberek többsége nem érti és nem akarja érteni(!) a pénz működését (persze azért nem, mert direkt nem tanítják meg az iskolában!), ezért a pénzügyeivel kapcsolatban érzelmi és nem értelmes döntéseket hoz. Kihelyezzük a döntést a szakemberekre, akiket az oktatási rendszer képzett ki ügynöknek. „Megesszük most, kifizetjük később, mi baj lehet belőle?” Ennek a mondatnak az ellentmondásosságát persze a médiában is elmondják ezerszer, mert mégiscsak közölni kell valamit, amiben van igazság. Azt viszont sokkal kevésbé hangsúlyozzák, hogy ezt a rendszert valakiknek létre kellett hozni és működtetni kell folyamatosan. És az is ritkán hangzik el, hogy ez milyen brutálisan jövedelmező üzlet azoknak, akik a pénzkibocsájtás monopóliumát birtokolják. Ahogy Henry Ford mondta: „Az emberek nem értik a bankrendszert. Még szerencse, mert ha értenék, már reggel kitörne a forradalom.” De hangsúlyoznom kell: Én vagyok a hibás, mert ezt a rendszert nem értem, de használom!

George Carlin, a 2008-ban elhunyt amerikai komikus ezt így fogalmazta meg (kicsit durva lesz: vigyázz, kész, rajt!):

Egyáltalán nem véletlenül alakult ki az sem, hogy a FED mögött álló rendkívül okos, a pénz működését tökéletesen értő szakemberek azt akarták, hogy az Amerikai Jegybank (központi bank) ne az amerikai kormány kezében legyen, hanem privát tulajdonban. „Jegybank szerepét betöltő bank”. Ismerős ez a kifejezés? Akárhányszor a FED-ről olvasol, mindig leírják. Privát jegybank, melynek profitja a saját zsebben landol. „A profitokat privatizáljuk, a veszteségeket államosítjuk.” Ezt mondta a híres J.D. Rockefeller. Meg azt is, hogy „A verseny bűn.”

Lehet azt mondani, hogy ezek összeesküvés-elméletek. Lehet ezt mondani. De ha megnézed a valóságot, sajnos ezekhez az elméletekhez igazodik.

Így megy ez komám. Kinyírjuk a konkurenciát, mert az elveszi a piacot előlünk. Voltak politikusok, akik felismerték a rendszer működését és konkurenciát teremtettek ennek a pénzrendszernek. Úgy hívták őket, hogy Abraham Lincoln, és John Fitzgerald Kennedy. Likvidálták őket, mert a verseny bűn. Levegőből létrehozott és kihelyezett hitelekre senki nem szedhet munkával megtermelt kamatot. Ez csak a kiváltságosoknak szabad. (Nem véletlen az állami bankok elleni és a jegybanki függetlenség melletti propaganda! Félreértés ne essék: Hiszek a szabadság erejében! De az, hogy bármelyik európai nemzet központi bankja nem a saját kormánya, hanem pl. az EKB, vagy a baseli BIS felé tartozik elszámolni, az igen csak beszédes azt illetően, hogy ki irányít. De mondok egy sokkal egyszerűbb példát: az MNB elnök fizetése sokszorosa a miniszterelnök fizetésének. Ki akkor a góré?)

Körbejártam a témát rengeteg oldalról (egészségügy, gazdasági ciklusok, államok működtetése, stb), és mindegyiknél ugyanoda lyukadtam ki. Mivel a pénz működtet mindent, ezért a pénz természetét kell megérteni. És azért nő a szegénység, mert a magánkézben lévő pénzkibocsájtás monopóliumának erejét nem tudjuk és nem is akarjuk felfogni. A pénz már nem a valódi funkcióját tölti be: nem egy elszámoló eszköz és egyezményes jel mindössze, hanem egy termék, aminek ára van, és ennek hasznát nem a társadalom által képviselt nemzetállamok, hanem privát zsebek teszik el! Ha pedig ez a kamatjövedelem a nemzetállamokat gazdagítaná, akkor előbb-utóbb eltűnne az államadósság, csökkenhetnének a kivetett adók és megszűnhetne végre az állandó megszorítás.

Megérteni akarás helyett tehát hazamegyünk, hátradőlünk, bekapcsoljuk az agyunkat hipnotizáló tévét, bekajáljuk az illúziót és vásárolunk abból, ami nincsen. Nem az egyes országok termelőgazdasága fellendítésének a jelentőségéről szólnak a hírek, hanem arról, hogy a fogyasztás által növekszik a gazdaság. A bizonyosságunk azt mondatja velünk, hogy ez a jó. Minden főáramlatú médiából az ömlik, hogy így jó a világ és ettől fejlődünk. Mi meg elhisszük, mert az kényelmes. Kényelmes. Finom kis kényelemzóna: Tesco, Auchan, Spar. Hmmm. Igaz is, mi a szarnak keressem meg a kistermelőt, az macerás…

Azért nő a szegénység, mert kihelyezzük a gondolkodás felelősségét a tekintélyekre, mert hagyjuk, hogy befolyásolják döntéseinket érzelmi propagandával, mert a nem főáramlatú (mainstream) információkhoz rossz érzelmet kapcsolunk: elutasítást, félelmet, megosztást és bénultságot érzünk sokszor, amikor megérezzük egy információról, hogy az lehet az igazság, nem pedig az, amit a médiában hallunk. A változáshoz viszont szerintem az kell, hogy megtanuljuk ennek az ellenkezőjét érezni: „Már értem! Ahhháááá, szóval ez van a dolgok mögött! Ha egy pénzuralmi rendszerben élünk, akkor csak a pénz útját kell követni. Ki profitál abból, ha ezt vagy azt elhiszem? Yesss, már értem!” Valahogy így. 🙂 A kulcs az, hogy a saját hitrendszeredet megtanuld kívülről megvizsgálni. Mindezt azért, hogy képes legyél bevallani magadnak azt, ha esetleg tévedsz. A kulcs mindig a nyitottság: Mi van, ha mégis igaz? Nem mondom, hogy könnyű, de legalább kutya nehéz. 🙂

Persze leginkább azért nő a szegénység, mert én is itt pofázok egy képernyőt bámulva a mátrixban arról, hogy miért van szegénység (értéktermelő munkavégzést színlelve!), ahelyett, hogy együttműködő, pénzügyileg intelligens közösségek, tudatos fogyasztói körök megalkotásán munkálkodnék. Mint tudjuk, sok beszédnek sok az alja.

Úgyhogy megyek is és arrébb teszek néhány téglát. De előtte azért benyomok egy felest! 🙂 Egészségetekre!