Amikor 4-5 évvel ezelőtt legelőször hallottam azt a kifejezést, hogy helyi pénz, nem hittem a fülemnek. Mi a jó abban, ha egy pénz helyi? – gondoltam. Arrébb megyek és nem tudom használni semmire. Hmm. Az meg nem jó. Akkor meg minek találták ki? De ha hülyeség lenne, akkor meg miért használnak belőlük a világon 5000 félét? És ez csak helyi (vagy más néven közösségi) pénz! Hmm. Valamit én nem tudok jól. Ennyi ember nem lehet időmilliomos idióta. 🙂

Ezért egy kicsit utánanéztem a dolgoknak.

Mint ahogyan az a hamarosan megjelenő Így működik a pénzvilág c. cikksorozatomból kiderül, a világot ma már a hitelpénz működteti. Az elmélet emögött az, hogy amennyiben a hitelből létrehozott forrás (tőke, amit dolgoztatni lehet) termelés által plusz értéket eredményez (és főleg többet, mint, ami a hitel költsége, vagyis a kamat összege), akkor van értelme létrehozni / kihelyezni a hitelt. A hitelpénz fedezete a létrejövő vagyonelem lesz. (Sok esetben ma már nem teremt plusz értéket a kihelyezett hitel sajnos, sőt, a nemzetállamok esetében már újabb hiteleket kell felvenni, hogy a korábbi hitelek kamatai fizethetők legyenek…)

A probléma ott kezdődik, hogy a globalizáció (=világszintű egységesedési mozgalom) miatt ma már nem kis és közepes méretű vállalkozások, hanem óriási multinacionális (=nemzeteken átívelő) konglomerátumok (=pénzügyi érdekközösségek) irányítják a gazdasági életet, ők pedig a legtöbb esetben 90-120 napos fizetési határidővel dolgoznak. Ha tehát egy kisvállalkozó ezeknek a nagy cégeknek beszállít (vagyis elad valamit) és neki rövidebb ideje van kifizetni az ő alvállalkozóját (pl. egy asztalosmester a favágót 30 nap alatt kell, hogy kifizesse, de a multi csak 90 nap alatt fizeti ki őt a legyártott asztalokért, székekért), akkor ha nincsen plusz megtakarítása (és így nem tudja kifizetni a favágót), akár csődbe is mehet. Vehet fel újabb kölcsönöket is persze (ha ad neki a bank), de ez nem a legjobb megoldás, mert ennek újabb költségei lesznek, ami meg csökkenti az ő hasznát. Vagyis nem csak, hogy örülnie kell annak, hogy egyáltalán a multi hajlandó tőle nagyon nyomott árakon vásárolni, még sakkoznia is kell a rendelkezésre álló készpénz állományával, hogy ne maradjon fizetésképtelen a saját alvállalkozói felé. A probléma tehát abból fakad, hogy van egy 60-90 napos időszak, amivel a multi előnyben van. Ez a mai világban egy brutális előny.

Számos országban bebizonyították, hogy a kis- és középvállalkozások az üzleti partnerek felé kiállított számláik 50%-át a szűkebb pátriájukon (=haza, szülőföld) belül állítják ki, Magyarországon ez egy 49 km-es sugarú kör. Az elmélet pedig az, hogy az ilyen körökön belül lehetne használni egy pénzhelyettesítő fizetési eszközt, ami nem a hivatalos pénz. Ehhez pedig nem kell más, mint egy szabályozott rendszer, mely nyilván tartja, hogy ki kinek mennyivel tartozik és ezeknek a pénzeknek a fedezetére ki lehet bocsájtani olyan pénzhelyettesítőt, ami az üzleti körön belül fizetőeszközként működik. Ha tehát a multi lóg 1 millió forinttal, akkor ki lehet bocsájtani egy 1 millió Ft értékű pénzhelyettesítőt, ami a valódi pénz megérkezéséig betölti a pénz funkcióját.

Hadd mondjak egy példát: én vagyok az asztalos, te vagy a favágó, a körön belül meg van pék, zöldséges, csirkehúst, disznóhúst, tojást, tejterméket, stb. áruló vállalkozó. Mindannyiunk célja az, hogy munkánkra legyen igény és megkapjuk érte a jogos fizetséget. Lényeges, hogy minél több olyan vállalkozó legyen benne a körünkben, aki tevékenységével valós szükségleteket elégít ki, mert akkor mindannyian boldogan fogjuk elfogadni a helyi pénzt. A gazdasági kör minden egyes résztvevőjének csak az a fontos, hogy a megkapott fizetséget ő el tudja költeni valamire, ami neki kell! Egy gazdasági körön belül ha bármelyik tagnak komolyabb kintlévőségei vannak (=pénz, amivel neki tartoznak), mint átlagosan a többinek, akkor előbb-utóbb ebből körbetartozás lesz. Ezt már ismerjük. Ha azonban a hivatalos pénz (az előző bekezdésben említett 1 millió Ft) megérkezéséig pénzhelyettesítő eszközt használnak, az elszámolások ugyanúgy végbemennek és a végén mindenki megkapja a jogos fizetését (de a pénz megérkezéséig sem kell félnie attól senkinek, hogy pénzhiány miatt áll a szekere). Addig tehát megy a biznisz és pörgés van. 🙂

Mi kell tehát az egészhez még egyszer? Az, hogy egy adott vállalkozó megbizonyosodhasson arról, hogy a pénzhelyettesítő utalványt el tudja költeni a vállalkozói körön belül és olyan terméket vagy szolgáltatást tud rajta vásárolni, amire szüksége van. A pénz különben sem más, mint egy hivatalos megállapodás arról, hogy mi az értékcsere alapja. 🙂 Ha láttál már étkezési utalványt, az ugyanilyen pénzhelyettesítő eszköz, amelynek használata esetén előre meg van határozva, hogy mire kell elkölteni. (A cégeknek ráadásul béren kívüli juttatás címen nagyon jó –  adómentes – jövedelemkiegészítés a dolgozóik felé, s ez olyan szuper biznisz is, hogy Magyarországon szinte az összes ilyen étkezési utalványt külföldi cégek működtetik, egészen pontosan franciák, mert Magyarországnak olyan sok pénze van, hogy jófejségből átengedi az ilyen üzleti lehetőségeket a szegény nyugati cégeknek. Büszke vagyok rá, hogy ilyen okos vezetőink vannak! :))

Komolyan mondom, amikor megértettem a közösségi pénzhelyettesítők működését, annyira megörültem, hogy koccintottam a srácokkal még egyet. 🙂 Aztán később azt is megtudtam, hogy csináltak már Magyarországon egy Helyi Pénz Konferencia elnevezésű rendezvényt és ott pont ilyenekről esett szó. Vagyis arról, hogy hogyan lehet ilyen együttműködő gazdasági köröket létrehozni, amelyen belül akkor is működik az adás-vétel, ha éppen mindenki pénz szűkében van. És tudjátok mi az abszolút babetta? Az, hogy már van is egy ilyen helyi pénz, az a neve, hogy Hungaro, és egy Első Magyar Klíringház nevű cég üzemelteti a rendszert. Hát nem metálzsír ez komám? 🙂

Az első Helyi Pénz Konferencia vendége volt egyébként egy belga, Bernard Lietaer nevű pénzügyi szakember, egyetemi tanár, aki többek között az euró elődjének, az ECU elnevezésű közös valutának a létrehozásán is dolgozott. Ez a pasas az elmúlt években Dél-Amerika számos országában hozott létre egy C3 elnevezésű közösségi pénzhelyettesítőt, ami a Kereskedelmi Hitelezési Körnek felel meg (Commercial Credit Circuit eredeti nyelven), és ezzel hihetetlen módon lendült fel az adott régiók gazdasága és teremtődött több ezer munkahely. Ezt a C3-mat pedig pontosan úgy használják, mint ahogyan azt korábban leírtam. A kintlévőségekre (=pénzösszegek, amivel az egyes cégek felé tartoznak üzleti partnereik, és amelyek azért keletkeznek egyáltalán, mert a nagy cégek sokkal hosszabb fizetési határidővel rendelkeznek, mint a kis cégek) való várakozás helyett a gazdasági körön belüli cégek C3-mal fizetnek egymásnak és nem áll meg az adás-vétel. Csak azt kell hivatalos pénzzel fizetni, amit a körön kívülről szereznek be! Az egész pedig úgy van kitalálva, hogy van benne biztosítás, bank és komoly szerződések. A fedezet miatt nem kell aggódni, ugyanis maga a kintlévőség a fedezet, ami be fog jönni mindenkihez. Addig pedig van egy szigorúan szabályozott „játékpénz”, amit csere-berélni lehet és tökéletesen működik. Uruguayban ráadásul még adót is lehet vele fizetni, amely összegyűlt C3 „pénzt” az állam helyi gazdasági vállalkozások beindítására használja. Ha tehát eddig nem volt pénz utcaseprő céget fizetni, akkor mostantól fogva ki tudják őket fizetni az adóból beszedett C3-mal, akik ezt az elszámoló egységet (c3) a gazdasági körön belül élelemre és egyéb szükségletekre váltják át. Pofon egyszerű a történet. 🙂

Nem tudom, tudod-e, de munkanélküliség nem létezik, kedves barátom, csak pénznélküliség. Minél nagyobb a munkanélküliség, annál több pénz dolgozik spekulációs céllal a világpiacon. A legtöbb munkanélküli embernek azért nincs munkája, mert nincs pénz kifizetni őt. És hogy miért nincs? Azért, mert a mindenki számára „igazságosan dolgozni akaró” tőke könnyen akar gyarapodni (=tőzsdei spekulációs nyerészkedésre rendezkedett be) a gazdái „parancsára”. A gazdáknak az a célja, hogy növekedjen a tőke. Mint ahogy Te sem bánod, ha befektetsz valahová 1000 Ft-ot és 1 év múlva 1200-at kapsz vissza. És fogadjunk, hogy azt sem bánod, ha ez minél gyorsabban történik meg! 🙂 A Te agyadban az van, hogy ügyes volt a pénz kezelője, pedig a valóságban nagyon is elképzelhető, hogy a Te hasznod is spekulációs ügyletből származik. A pénz kezelőinek csak az a célja, hogy pénzt keressenek, és lehetőleg minél többet. És amíg Te is „hozzájuk” fekteted be a megtakarításaidat és a vagyonodat, addig a tőke nem fog forogni, illetőleg jelentős része spekulációs céllal fog működni, aminek nem célja az értékteremtés és mellesleg pénz szűkéhez vezet a termelőgazdaságban. Ennek ellensúlyozására jó tehát a közösségi pénzhelyettesítő, azaz a helyi pénz. 🙂

A helyi pénzek „mozgalmáról” és a közösségi összefogás erejéről film is készült a Kulturális Kreatívoktól (Fogel Frigyes vezetésével), ajánlom figyelmetekbe gyerekek. És kocsmázás előtt nézzétek meg, hogy legyen miről beszélgetni a haverokkal.

Írok még majd a helyi pénzekről, mert itt azért ennek még nincs vége. Be fogom bizonyítani nektek, hogy a svájci gazdaság nem attól erős, hogy van egy megbízható bankrendszere és finom a csoki, hanem azért mert a svájci gazdaságban működtetnek egy gazdasági vállalkozások megóvásának céljából létrejött helyi pénzt. De most megyek, és benyomok egy felest… 🙂

Diszklémer: Ha néhány esetben nem jól használok 1-1 közgazdasági kifejezést, nézzétek el nekem drága gyerekek! Igyekszem, hogy ne rontsak el semmit, de nem vagyok közgazdász, csak baromira érdekel a téma és lelkesen írok róla ezen az oldalon. Célom, hogy józan paraszti nyelven elmagyarázzam azt, hogy én – I. Józsi bácsi – mit értettem meg abból, ahogy a világot a finánctőke működteti. Vitatkozni nyugodtan lehet velem, örömmel beismerem, ha hülyeséget beszélek. De azért ügyelek rá, hogy ne tegyem. 🙂