Miért leszünk betegek?

2020. szeptember 22. kedd

Azon tűnődöm, hogy vajon létezik-e immunrendszer egyáltalán?
 
A kérdés ostobának tűnhet, hiszen ma már minden tudományos kutatás alátámasztja, hogy az élőlényeknek van egy védekező rendszere, amely a szervezetbe nem való “betolakodók” (vírusok és baktériumok) ellen fellép. Ahogy a tudomány állítja: folyamatos háború folyik a szervezetben, hogy az egészség fennmaradjon. De mi van, ha ez valójában egy metafora, amelyet azért találtak ki nagyon okos, tudós üzletemberek, hogy el lehessen adni a test elleni háború eszközeit is? (Mint a valódi háborúknál, ahol az összecsapás kierőszakolása nélkül nem lehetne eladni a fegyvereket.) Nem lehet, hogy ez a védekező rendszer valójában egy egyensúlyba hozó rendszer inkább? Vagyis nem felpofozni kell a gyereket, ha rossz, hanem megérteni, hogy milyen hiányból fakadóan viselkedik úgy, ahogy…
 
Elmondom mire gondolok:
 
Élénk vita folyik a megelőzésre koncentráló táplálék kiegészítő biznisz (i.e. “immunrendszer megerősítése” a betegségek elkerülése végett) és a már meglévő betegségeket (vagy inkább azok tüneteit) eltűntetni óhajtó akadémikus orvostudomány (és gyógyszeripar) között, hogy vajon létezik-e olyan, hogy “megerősíteni az immunrendszert”, miközben a szervezetünk esetében is igaz lehet a mondás, hogy egyensúlyban jól működik, egyensúlyvesztett állapotban pedig nem. (Pl. ha megfelelően aktív vagyok nappal és megfelelően inaktív éjszaka, akkor másnap ez a kör szerencsésen újraindulhat, de ha napközben nem vagyok aktív – sem szellemileg, sem testileg -, akkor az éjszakai inaktivitás is sérülhet, és így a valódi regeneráció nem történik meg, amely az alvás egyik legfontosabb célja.) Vagyis nem az ún. immunrendszer tartja karban a testünket, hanem az történik, hogy egyensúlyi állapotban a belső környezetünkben jelen lévő mikrobák és vírusok nem szaporodnak el és így nem okoznak a szervezetünkben semmilyen elváltozást (s ezért van az is, hogy nem mindenki lesz beteg egy járványos időszakban). Ha pedig kiesünk az egyensúlyból, mert nem megfelelő az életmódunk (táplálkozás, mozgás, alvás), valamint nincsen tudásunk a környezet folyamatos változásaira adott biológiai reakcióink természetéről (pl. miért félek valamitől, és miért nem, s tudok-e az automatikusan megjelenő érzéseimen változtatni, s ha igen, hogyan), akkor a szervezetünk beindít olyan értelmes válaszreakciókat (alkalmazkodási céllal), amelyben a folyamatosan bennünk lévő mikrobák és vírusok “felszaporodnak” és aktívvá válnak, s valójában az egyensúlyi helyzetbe való visszatérés támogatói lesznek, nem pedig a betegségek okozói (vagyis jelenlétük nem a betegségek kiváltói, hanem a kísérői). Magyarul nem egy “háborús helyzet” jön létre (amelyben az ún. immunrendszer a betolakodók ellen felveszi a harcot), hanem a szervezet az egyensúlyi helyzetbe való visszatéréshez bizonyos elváltozásokat produkál automatikusan, amelyet mi betegségként definiáltunk. S ha ezeknek az elváltozásoknak a természetét megértjük, akkor rájövünk, hogy nem harcolni kell az ún. kórokozók és az általuk okozott betegségek ellen, hanem a szervezetet kell MEGFELELŐ MÓDON támogatni az egyensúlyi helyzetbe való visszatéréshez, miközben a környezetünket higiénikusan és nyugalmat biztosítóan tartjuk, amelyben az egyensúlyi helyzetbe való visszatérés megtörténhet. (Ne feledjük, hogy a múlt világjárványai olyan időszakokban tomboltak, amikor háború, éhínség és magas fokú szegénység volt – ami lelkileg igen megterhelő élethelyzet már alapból – és nem voltak alapvető higiéniára vonatkozó ismereteink, fekália folyt az utcán, döglött állatok hevertek szerteszét, stb.) A szervezet MEGFELELŐ MÓDON történő támogatása pedig minden kibillent egyensúlyi helyzetben más és más. Más, ha nátha van és más, ha szív és érrendszeri betegség vagy rák.
 
Miért gondolom ezt?
 
7,5 éve vannak gyermekeim, illetve ekkor született az első, és azóta számos betegség kialakulását és megszűnését végigkísértem mindkét kisfiamnál. Eleinte félelemmel közelítettem a betegségeikhez, aztán pl. a felső légúti betegségek lefolyásának megértéséhez egyre közelebb kerültem, mert állandóan figyeltem, hogy éppen mire van / lehet szükségük. (Természetesen a szakemberek tanácsára is támaszkodom / támaszkodtam, de ma már egyre jobban ismerem a kibillenés és visszabillenés folyamatát, legalábbis ami a felső légúti betegségeket illeti.) Mára már a szokásos tavaszi, őszi betegségek lefolyása teljesen kiszámíthatóvá vált, nagyrészt tisztába kerültünk azzal, hogy hogyan tudjuk megtámogatni a szervezet öngyógyító mechanizmusait. (Máshogy kell akkor, amikor tüsszög, máshogy amikor szárazon köhög, és máshogy, amikor már hurutosan.) A kérdésem pedig az, hogy mi van akkor, ha ez minden – akár súlyosabb – elváltozás esetén ugyanilyen ciklikus természetű, csak nem ismerjük ezeket a ciklusokat, és ezért félünk? S mi van akkor, ha nem az immunrendszer győzi le a betolakodókat, hanem a testünk/lelkünk megfelelő támogatása következtében a szervezet működése automatikusan visszaáll az egyensúlyi helyzetbe, amelyben nincsen betegség?
 
Mondok egy példát: volt-e már olyan, hogy egy nagyon aktív, “hajtós és stresszes” időszak lezárása után hirtelen beteg lettél? Ez szinte mindenkivel előfordul. Mi történik ilyenkor? Az, hogy a vegetatív idegrendszerünk aktivitásra “létrehozott” szimpatikus része túlpörög és nincs egyensúlyban az inaktivitásra “létrehozott” paraszimpatikus részével. (Mint az éjszaka egyensúlya a nappallal.) Az energiacserénk, anyagcserénk, hormonális rendszerünk nem tud valódi ciklikusságban működni, mert az élethelyzetünk miatti életmódunk ezt nem hagyja. Akkor is termelődik az adrenalin és a kortizol, amikor már pihennünk kéne, de nem lehet, mert “határidő van”. Viszont abban a pillanatban, amikor lejöttünk a feszkós helyzetről, a szervezet regenerációs üzemmódba kapcsol és a kibillent állapotot (=erőforrások túlzott felhasználása) az egyébként is benne lévő mikrobákkal helyrehozza (amelyek elszaporodásakor betegséget tapasztalunk) és pihenni “küld”, esetleg lázzal együtt. Nem csoda, hogy amikor ilyenkor mintát vesznek tőlünk, sok bennünk egy bizonyos vírus vagy baktérium. De mi van, ha ez nem ok, hanem okozat? (Kis kitérő: mi van, ha azok a covid pozitív emberek, akik betegek is lesznek a vírustól – szemben az emberek többségével, akik nem – valójában azért betegednek mert, mert az állandó félelmi helyzetben ez a szimpatikus-paraszimpatikus egyensúly ugyancsak kibillent és valahogy muszáj helyrehozni?)
 
Körülbelül 12 éve találkoztam először a Dr. Ryke Geerd Hamer által az 1980-as években összerakott rendszerrel, amit ő Új Német Orvostudománynak / Germán Gyógytudománynak nevezett el. Hamer egy német orvos volt, aki a saját fiának a halála után hererákos lett, majd a haláleset miatti biológiai konfliktusát megértve – mely minden esetben a túlélésben gyökerezik – automatikusan helyrehozta a saját daganatos betegségét (konvencionális beavatkozások nélkül). Ezt követően orvosként 10 év alatt 40 ezer esettanulmányt szedett össze különféle daganatos elváltozásokat elszenvedő emberek személyes történeteiből, majd ezekből megalkotta a Tudományos táblázatát, melyben az egyes betegségtípusok mögöttes biológiai konfliktusait szedte rendszerbe. Magyarul: az agyunk TUDATTALAN részének a személyes túlélésünk érdekében elkövetett biológiai válaszreakcióinak a rendszeréről van szó. Állítása szerint, melyet egy tudományos testület előtt be is bizonyított – de lesöpörték az asztalról, mert annyira ellentmond a modern tudomány paradigmáinak -, minden betegség kialakulása megérthető és a lefolyása prognosztizálható. Semmi sem történik véletlenül, az életünkre törő súlyos és sajnos sok esetben végzetes betegségek valójában olyan megoldatlan biológiai konfliktusok, amelyek megfelelő felismerése esetén a halál megelőzhető lenne.
 
Hogy egy analógiát mondjak: azok a cégek / szervezetek, amelyek a piaci környezet megváltozásához MEGFELELŐ MÓDON ALKALMAZKODNAK túlélnek, akik nem, azok csődbe mennek. 2001.09.11 előtt pl. a Victorinox cég 98%-ban a svájci bicskákból élt, 9-11 követően (amikor már nem lehetett a kézipoggyászban bicskát felvinni a repülőkre) kénytelenek voltak alkalmazkodni és átalakítani az üzleti modelljüket. Ma már a bevételüknek csak 34%-át adják a bicskák, a többit bőröndök, táskák, stb és köszönik, jól vannak. Vagyis Darwin után szabadon: A túlélés a helyzet felismerésén és az alkalmazkodás képességén múlik.
 
Nem gondolnám, hogy a testünk esetében ez máshogy lenne. Gondolatébresztőként azt ajánlom, hogy szánjatok rá 1 órát az alábbi prezentációra, mert megéri:

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share This