Lehet, hogy csak azért, mert nap mint nap foglalkozom a témával, de egyre több embertől hallom, és könyvben, weblapokon olvasom azt, hogy a tudatosság a legfontosabb. De mégis mit jelent ez a szó?
Mit jelent az, hogy tudatosan élem az életem?
Talán mindenkinek mást jelent. Talán mindenkinek, aki nézett már egy kicsit önmagába, annak ugyanazt. Elmondom, hogy bennem milyen érzés jelenik meg, amikor átjárja lelkemet a tudatosság megtapasztalása.
A tudatosság számomra azt jelenti, hogy képes vagyok önmagamra, egy adott helyzetre kívülről – vagy felülről – rátekinteni és meg tudom állapítani azt, hogy „ez van”. El tudom fogadni azt a helyzetet és végeredményt, ami a múltbéli gondolatok, cselekedetek – vagy akár csak a sors – következménye a jelenben. Nem tiltakozom ellenük és nem ítélkezem felettük, mert tudom, hogy egy bizonyos elmeműködésből fakadó cselekvés hozta létre azt, ami MOST van. Vagyis a múlt következményeként bekövetkezett jelen pillanat „olyan, amilyen”. Olyan, amilyenné tettük, közösen, vagy tettem én, vagy a sors. Ez a pozitív(!) és negatív végeredményre egyaránt igaz és azért írtam, hogy a sors is okozhat ilyet, mert vannak olyan szomorú balesetek, melyek (látszólag) rajtunk kívül állnak és nagyon megnehezíthetik az életünket, mégis – életbevágóan – fontos elfogadni a létezésüket.
A felismerés egyik kulcsa, hogy a nem cselekvés is cselekvés. Ahogy Edmund Burke, a XVIII. században élt ír filozófus mondta: „All that is necessary for the triumph of evil is that good men do nothing”. (Vagyis „A gonosz győzelméhez elegendő az, ha a jó emberek nem csinálnak semmit.”) Ez azért fontos pont – meglátásom szerint -, mert ha az ember ezt megtanulja és képes a jelen pillanatra objektíven ránézni, akkor se a világra, se önmagára nem haragszik azért, ha nem tetszik a végeredmény. Amit érzel és tapasztalsz az van és a saját életedben Te vagy érte a felelős. Átéled, átjár az öröm, eufória, fájdalom, bánat stb. energiája és megéled a jelen pillanatot mindennel, ami benne van. Amikor meditálsz, akkor is ez történik. Jelen vagy (=leállítod a folyamatosan múltba és jövőbe tekintő elmédet) és ítélet nélkül megtapasztalod a most valóságát. Ahogy egy kedves régi barátom mondta egyszer: megéled a vanságot. Állati hülyén hangzik, tudom. De ha már valami megtörtént, mi mást lehet tenni? Mérgelődsz, ítélkezel, tépelődsz, vagy mi? Most komolyan: nem elég az a végeredmény, ami nem tetszik, még ki is akarsz magaddal b***ni azzal, hogy csupa rossz érzést keltesz magadban?
Mégis, mire jó akkor ez az egész?, merül fel a kérdés, teljesen jogosan. A válasz pedig nagyon egyszerű: A jövő a jelen döntéseinek csodálatos következménye. Ha a mostban igazságot, szeretetet, megbecsülést, figyelmet teremtesz, akkor a jövő ezekkel lesz tele. A jelenlegi tudatossági mozgalmaknak főleg az a célja, hogy felhívja az emberiség figyelmét arra, hogy a jelen az csak egy következmény, a múlt döntéseinek a következménye. Ha pedig ez sokunknak nem tetszik, akkor lehet – el lehet kezdeni INGYEN! – rajta változtatni MOST. Nem „oké, majd a jövő héttől nem leszek erre az emberre mérges, de most megyek és ásóval szétverem a fejét”, hanem döntést hozol, MOST. Inkább: „Odamegyek és megölelem. Ahogy ő viselkedik, az őt minősíti, ahogy én, az meg engem.”
Döntés. De gyönyörű és kifejező ez a magyar szó. Fogod az előtted lévő elmédben létező akadályt (falat) és ledöntöd. Páff! 🙂 Szabad az út a jövő felé, amit teremteni akarsz.
A döntéseink elsöprő erejéről íme egy rövid videóbejátszás az 1994-ben, fiatalon elhunyt amerikai komikus, Bill Hicks leghíresebb előadásának végéről:
A tudatos döntés nem félelemből, hanem szeretetből fakad, leglényegesebb tulajdonsága pedig az, hogy felelősséget vállalsz a döntésért! Nem valami ellen, hanem valamiért hozod meg a döntést. Szeretet lesz benne, mert rá fogsz jönni, hogy csak az épít, semmi más. A szeretetben ugyanis az a jó, hogy én érzem, tehát nekem jó. 🙂 Hogy is mondta Mahatma Gandhi? Légy Te az a változás, amit a világban látni szeretnél! Jujj drága komám, micsoda fantasztikus gondolat!
A minap kaptam egy 11 perces videót, melyben Jim Carrey, a híres kanadai színész is beismeri, hogy mit tett vele a tudatos gondolkodás. Nagyon megéri végignézni, szerintem:
Lesz még egy cikkem hamarosan a „tudatosság gyakorlati alkalmazásával” kapcsolatban most viszont megyek és megölelgetem az ivócimboráimat, mert önző módon át akarom élni azt, hogy szeretni jó! Bocs, ha egy kicsit szentimentális vagyok, ez ma egy ilyen nap. 🙂
Üdv!
A cikket belinkeltem a Network.hu Életvezetés klubjába.
http://eletvezetes.network.hu/
Józsi bácsi, ismeretlenül-ismerősen is deszeretlek <3
🙂
Józsibátyám,
köszönöm a válaszod!:) Élmény volt olvasni, jók a meglátásaid!
Köszönöm ezt a cikket, csodálatos! Megosztottam az adatlapomon 🙂
Kedves Zsuzsi!
Nagyon köszönöm a pontosítást, a megfelelő szó valóban a „nemes”. Válaszolva a kérdésedre a „kocsmámban” kapcsolatot teremtünk, egymásra mosolygunk, és mindig, MINDIG szeretettel szólunk a másikhoz. Az egót mindenki felakasztja a szögre mikor bejön. Törekszünk rá legalábbis, hogy ez sikerüljön. 🙂 Ettől talán még nem vagyunk kevésbé igazi férfiak, annak ellenére, hogy a közhiedelem szerint az igazi férfi az macho, vagyis férfias férfi a javából. A legfontosabb kérdés tehát, hogy „milyen az igazi férfi”? és ki(k) szerint igazi? 🙂
Hogy mire tanítsd a fiaidat? Arra, hogy hallgassanak a szívükre mindig és álljanak ki az emberség oldalán. Direkt azért nem mondom, hogy igazság, mert az már szubjektív kezd lenni. Az emberséget meg érezzük, azt félremagyarázni nem olyan könnyű. 🙂
Üdv: Józsi
Józsi bátyám, tudok magyar kifejezést az arisztokrata szora: nemes. Vagyis , az eredeti értelme szerint kiválo, jellemes ember, aki segiteni képes másokat ugy, hogy a családjában ezt a hagyományt neveli be az utodjaiba. Nem kell hozzá feltétlenul kastély, se kutyabor. Elég felismerni, hogy kit illet meg a tisztelet. Aki a saját nyugalmát másokkal is megtanitja megteremteni. Bocsika, nincsenek ekezeteim ezen a gépen.
Koszonom Neked , hogy hozzászolhattam. Pici kérdés: a kocsmádban kártyáztok, sakkoztok vagy beszélgettek? Fiaim vannak: ilyen kocsmát nyithatnak pár év múlva nálunk. Mire tanitsam meg oket?Nehogy már kilogjanak az igazi férfiak sorából! 🙂 Pá!
Ez nagyon jó gondolatmenet! Számomra Popper egy gondolatát idézte fel, aki kifejti, hogy az első lépés a változás felé önmagunk teljes elfogadása: mindig olyannak, amilyenek vagyunk, tényszerűen. Ez nem jelent belebékélést és változatlanságot, pusztán objektív, tényszerű elismerését a jelennek.
Hozzáteszem, hogy a jelenben-élés (vagy a megélni-a-vanságot, vagy a heideggeri fakticitás és jelenvalólét fogalma) elengedhetetlen előfeltétele a boldogságnak, bár erről nagyon sok nyugati ember elfeledkezik: a múlt miatt őrli magát vagy a jövő miatt aggódik.
Kérdésem van Hozzád Józsibácsi: hogy látod a szabadság lehetőségét ha a múlt és jelen és jövő között oksági kapcsolatot látsz? Tudom nemegyszerű kérdés, de nagyon érdekel a véleményed.
köszönöm, élmény volt olvasni:)
Kedves YogiZoli! Köszönöm a gondolataidat. Heideggeri fakticitás… Jók ezek a szavak. Bár értem mit jelentenek, nem nekem valók. 🙂 A kérdésedre válaszolni nem egyszerű, mert a szabadság az egy olyan fogalom, vagyis állapot, aminek megélésére minden ember vágyakozik tudat alatt, viszont szerintem a tömegek kondicionálása miatt a legtöbben nem tudnának vele mit kezdeni. Arra vagyunk ugyanis szoktatva, hogy mások megmondják mi a jó. Ez a teljes „felelősségkihelyezéses játék” kisgyerek korunk óta belénk van táplálva, nagyon nehéz belőle kilépni. Vezetőkre, haladó gondolkodókra mindig is szükség volt, meggyőződésem az is, hogy egy Magyarország méretű országban kb. 300 ezer emberen múlik, hogy mi lesz az egész nemzet jövője. 300 ezer, gondolkodó, tudatos emberen, aki vezetői képességekkel bír és képes a nem tudatos, de békére vágyakozó tömeget úgy befolyásolni, hogy a végeredmény mindenki számára jó lehet.
A szabadság egy állapot, mint a boldogság, nem pontosan meghatározható a jelentése. Ráadásul számos olyan lehetőséget is magába foglal a teljes szabadság állapota, mely a társadalomra nézve nem igazán pozitív. Pl. ha szabad lenne lopni, rabolni, ölni „csak úgy”, akkor az egy igen lehetetlen helyzetet teremt társadalmi szinten. Ennyi elmélkedés után azt látom tehát, hogy a teljes szabadság, egy nemzet vagy akár a világ minden állampolgárának teljes szabadsága csak akkor és kizárólag akkor lenne üdvös, ha minden egyes ember képes lenne felelősséget vállalni a gondolataiért és a tetteiért. Mivel azonban ennek az esélye igen csekély, ezért a gondolkodó, tudatos „arisztokrata” réteg felelőssége az, hogy egy élhető, szabad világ megteremtésén munkálkodjon MOST, és ha ezt elegen megtesszük, akkor a jövő nagyon is lehet olyan, melyben a tömeg azt fogja érezni, hogy van mozgástér. Az meg a tudattalanabb embereknek már egyenlő a szabadsággal. 🙂
Remélem sikerült megválaszolnom a kérdésedet, valamennyire. Köszönöm, hogy elolvastad. Üdv: Józsi
Üdv Józsibácsi,
Tetszik ez a cikk, közzé szeretném tenni a thesecret.hu weboldalon. Mint az oldalsávon jelezted ennek nincs semmi akadálya, így élnék ezzel (ritka) lehetőséggel.
Végre valaki aki ezt érthetően megfogalmazta magyar nyelven. Nekem főleg az a része tetszik nagyon, hogy önmagamért csakis én vagyok a felelős. Csak rajtam áll, hogy mivé változom. Gyakran eljátszok a gondolattal, hogy egy-egy múltbeli döntésem, hogyan hatna ki a jelenlegi jelenemre, elképesztőbbnél elképesztőbb dolgok jönnek ki. Javaslom, hogy egyszer mindenkinek ki kell próbálni 🙂
Kedves Rtibi! Megtisztelő a véleményed számomra, a cikk természetesen vihető. 🙂 Üdv: Józsi