Nyerő hozzáállás

2021. április 1. csütörtök

Az érvényesülés és a problémamegoldás elsődleges összetevője az attitűd, magyarul hozzáállás. Ez határozza meg, hogy egy kihívással teli élethelyzetben az ember elfogadja az áldozat mentalitást (=ezt dobta az élet), vagy felveszi a kesztyűt és harcol azért, hogy a körülmények ellenére a lehető legjobbat hozza ki az aktuális szituból (=hős mentalitás). Tucatnyi üzleti könyv végig tanulmányozásának egy mondatos summázata ez: a hozzáállásod és a (helyes irányba mutató) tetteid határozzák meg a jövődet.

Ennek kapcsán jut eszembe egy világhíres történet, s belőle egy “józsibácsis” gondolat:

1972. október 13-án (pénteken) egy uruguayi rugbycsapat Chilébe repült egy barátságos mérkőzésre, de a rossz idő miatt a pilóták elnézték a gép koordinátáit az Andok felett, és a repülőgép lezuhant. A balesetet a 45 utasból 29-en élték túl első körben. Napokig keresték őket mentőrepülőkkel és helikopterekkel, de a felhős időben nem látták meg a lezuhant repülőgép roncsait, s 10 nap után feladták a keresést, mondván “ilyen embertelen körülmények közepette lehetetlen a túlélés.” A “mégis túlélők” tehát magukra maradtak. Élelem híján (hiszen ebben a magasságban sem állat, sem növény nem nőtt, amivel csillapíthatták volna az éhségüket), barátaik és szeretteik holttestét elkezdték megenni, vizet hóból olvasztottak. 3 héttel később egy lavina újabb 9 embert ölt meg. Többszöri nekifutásra végül közel 60 nap után Nando Parrado és Roberto Canessa, a legjobb hozzáállással rendelkező túlélők 18 nap alatt, összesen 70 km-nyi sétálással, s közben barátaik és szeretteik testének nyers húsát fogyasztva eljutottak Chile zöld völgyeibe és megmenekültek az Andok hegyei között rekedt csapattársakkal együtt. Összesen 16 ember élte túl ezt a katasztrófát. Erről szólt az 1976-ban megjelent “Életben maradtak” c. könyv Piers Paul Read tollából, továbbá az Ethan Hawke főszereplésével, 1993-ban megjelent hasonló című film.

Elementáris erejű, magával ragadó ez a történet. Amikor először olvastam és láttam a filmet, napokig (vagy inkább hetekig) a hatása alatt voltam. Ha esetleg a Holdról költöztél vissza a közelmúltban és ezért még újdonságként hat rád ez a rövid összefoglaló, akkor ez közelező olvasmány / megnézvény. Az életben maradtak sztorija a túlélni akarás bibliája, ha lehet ilyet mondani.

Van-e aktualitása ennek a történetnek a jelenlegi helyzetben?

Ha mélyen belegondolunk, a legtöbbünket nem tanították meg sem a holisztikus gondolkodásra (=minden mindennel összefügg), sem a mentális rugalmasságra (=a hitrendszerünk néha ellenünk dolgozik ezért felül kell írni azt). Az “Életben maradtak” esetében az utóbbit kellett megtornáztatni, amikor a holttestek elfogyasztása mellett döntöttek a túlélés végett. Embert próbáló és bátorságot igénylő feladat ez, de azt mondják, hogy ha az ember elég nagy célt tűz ki, semmi sem lehetetlen.

Sajnálatos módon ahogy az iskolában is különválasztjuk a reál / humán beállítottságú diákokat és ennek megfelelően alakul a választott életpálya, a felnőtt életünkben is többnyire így gondolkodunk. “Ehhez értek, ahhoz nem.” “Én ilyen vagyok, nem olyan.” Mivel “úgy sem lehet mindent megtanulni”, ezért olyan területek megismerését is elengedjük sokszor, aminek nem tudása akár élet / halál kérdése is lehet. Engem pl. édesanyám hosszú betegsége majd 2012-ben bekövetkezett halála ébresztett rá arra, hogy az egészséget tekintve az oktatási rendszerből kisétálva többnyire eszköztelen vagyok. Fogalmam sincs, hogy az egészség milyen életmód KÖVETKEZMÉNYE. Sokan vagyunk ezzel így, általában mások szenvedése és betegsége ébreszt rá bennünket arra, hogy törődnünk kell az egészségünkkel.
A másik dolog, amire rájöttem, hogy az életben kialakított protokollok nagyon sokszor nem az én érdekemet szolgálják. A könnyen készíthető, magas sikértartalmú lisztből készülő kenyér az ipari pékségeket szolgálja, nem a fogyasztó egészségét. A kemoterápiás szerek legalább annyira (ha nem jobban) szolgálják az azt gyártó cégek és munkahelyek fennmaradását, mint magát a beteg embert. Ha a te életed és megélhetésed múlik az említett két üzletág fenntarthatóságán, valószínűleg megfontolod, hogy érdekedben áll-e az igazság kiderítése. Szomorú dolog ez, de az életben folyamatos ez a kettősség, és a döntéseinket a saját túlélésünk határozza meg. (A probléma az, ha az ipari pék egyébként TUDATOSAN kézműves kenyeret eszik…)

Hogy mégis mire akarok kilyukadni?

A hivatalos híradásokban szereplő adatok arra engednek következtetni, hogy a koronavírus által súlyosan megbetegedett emberek kórházi kezelési protokollja több sebből vérzik. Egy tegnapi (2021.03.31) jelentés szerint a lélegeztetőre kerülő emberek 95%-a meghal. Ha ez igaz (márpedig annak tűnik), akkor egyéni szinten MINDENT meg kell tennünk azért, hogy ne kerüljünk kórházba és lélegeztetőre. MINDENT! Mentális rugalmasságunkat edzeni kell, és a hős mentalitást ki kell magunkban fejleszteni az áldozat mentalitás helyett (=mentsen meg valaki). Ez gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy nyitottá kell válnunk olyan empirikus tapasztalatok őszinte vizsgálatára is, melyekről esetleg a fősodratú médiában még nem írt senki, mint működő kezelési módszer. Ilyenek lehetnek a Dr. Flavia Grosan nagyváradi tüdőgyógyász által leírt infók (1000+ kezelt beteg, haláleset nélkül), de még az olyan egyszerű információk is, hogy a tünetek megjelenését követően az ember igyon egész nap fokhagymás vizet, mert ez sokak tapasztalata szerint segít elkerülni a tüdőgyulladást. (3dl vízbe beáztatsz 24h-ra 1 gerezd fokhagymát, másnap egész nap iszod kortyonként, miközben készíted az újabb adagot az azt követő napra). Ugyanilyen a 10 000 NE D vitamin és a min 5 gramm C vitamin / nap a védekezőképesség növelése céljából, vagy akár a mindennapos meditáció és stresszoldás. Még véletlenül se vegyétek ezeket egészségügyi tanácsnak, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a háziorvosi és kórházi rendszer elképesztő túlterheltsége mellett NEKED IS KEZEDBE KELL VENNED A SAJÁT SORSODAT.
Érdemes megnézni Nando Parrado és Roberto Canessa előadásait / interjúit, hogy az ember kapjon némi inspirációt a bátorsághoz és önmaga megmentéséhez.

Ez a bejegyzés 2021. április 1-jén a Facebook oldalamon jelent meg, hozzászólások az eredeti poszt alatt olvashatók.

 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük