Szokták mondani (a magyar emberek), hogy a magyar nyelv szerfelett különleges nyelv. Vannak, akik (erre) azt mondják, hogy (biztosan) minden nemzet gyermekei ezt állítják a saját verbális jelrendszerükről. Bevallom, etimológiai szempontból a magyaron kívül nem vizsgáltam meg egyetlen idegen nyelvet sem mélyebben, ezért nem állíthatom azt, hogy máshol nem létezik a nyelv szintjén a magyarhoz hasonló logikai rendszer. Annyi azonban bizonyos, hogy a mag népének nevezett közösség(ünk) nyelve nagyon beszédes és a szavaink, szólásaink gyökere SZERvesen kapcsolódik a világhoz és annak keletkezéséhez is. (Ami – valljuk be 🙂 – nem is csoda, hiszen a MAGban az élethez és növekedéshez szükséges minden információ benne van.) Az intelligens magyar ember OKos (vagyis tudja, hogy a valóságként tapasztalt okozat mögött OK rejtőzik), a létezés misztériumát a lélek-jel-en-létben éljük át, és azt is tudjuk, hogy nem lehet egész(séges) ember az, aki fél. 🙂

2015. január 22-én a Józsi bácsi Szabadegyetemen a magyar nyelvben teljesen nyilvánvalóan jel-en-lévő, elem és alom végű szavakból kiolvasható lelkiállapotokról, és azok mindennapi hatásairól beszélgettünk a Belső Megélések Rendszerének megalkotóival, Radius Tamással és Beda Boglárkával. Az alábbiakban ezt a több mint 2 órás, szerintem sok-sok AHA élményt indukáló közös morfondírozást osztom meg veletek. A teljes befogadáshoz segít, ha a felvétel megtekintése alatt ÉNes állapotban vagyunk, ami a fiziológiai és lelki állapotunkat tekintve kb. annyit jelent, hogy éber, ítéletmentes figyelemmel engedjük be magunkba az elhangzó „adatsorokat”.

Ha úgy érzed, hogy a lelkiállapotok feltérképezése segíthet valamelyik barátodnak, szerettednek megérteni a saját sorsának / helyzetének / egészségi állapotának / életkörülményeinek eredőjét, akkor küldd tovább neki(k) ezt a beszélgetést! A világunk (=a fénnyel létrejött Univerzum) akkor lesz igazán ÉNes (ÖNös érdekek helyett), ha a társADalomban a TÁRS(ak) AD(nak) ön-zetlenül.