Aki valaha olvasott már könyvet, vagy látott dokumentumfilmet arról, hogy a génmanipulált élelmiszerek (amelyek szerintem kevésbé ÉLELMI szerek, mint inkább kaják) milyen galibát okozhatnak év(tized)ek után, abban biztosan megfordult a gondolat, hogy a nagyüzemi termesztés jelenlegi iránya nem biztos, hogy hosszú távon az életet szolgálja. Ha még nem láttál ilyet, akkor itt van egy ébresztő film: Monsanto szerint a világ. (Persze a Monsanto kifejti a weboldalán, hogy miért szolgálja az emberiséget, amit csinál, de egy minimális guglizással világossá válik, hogy amit állítanak, az erős eufemizmus. Ráadásul rengeteg per folyik a cég ellen világszerte azért, amiket csinál, mint szennyezés, megtévesztés, stb.)

Bár Magyarországon a GMO termesztése egyelőre az Alkotmányban tiltva van, a vegyszerezés mindennapos. Egy átlagos piacon, ha bármelyik termelőt megkérdezzük a permetezésről, nagy valószínűséggel azt fogja mondani, hogy „vegyszer nélkül egyszerűen nem megy”. Ez sem igaz pedig. Szerencsére. Abban mindenesetre igazuk van, hogy megfelelő szellemiség, értékrend és tanulás nélkül tényleg nem megy. (Egy „modern biznisz” célja az, hogy optimalizálja az erőforrásokat és minél kevesebb befektetéssel minél nagyobb profitra tegyen szert. Aki szívből jövő szándékból organikus gazdálkodó, az a profit oltárán nem áldoz fel mindent.)

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem ökopiacra járni, az egész inkább egy romantikus indíttatásból fakadt (+az én kedvesem noszogatására), továbbá abból, hogy szeretem a mindenféle zöldeket és ezen a piacon sokkal több féle saláta található, mint egy sima piacon. Aztán ahogy az évek során állandó vásárlója lettem A biopiacnak, annál jobban kezdett érdekelni a biotermesztés és a szellemiség, ami mögötte van. Aki gyakran jár ilyen szellemiségű helyre (mert fontos, hogy mit eszik), előbb-utóbb elkezd beszélgetni a gazdálkodókkal és rájön, hogy a többség esetében ez egy másik szint. Persze ez is biznisz, de egy igazi ökologikus gazdálkodó vagy kereskedő élet- és üzletszemlélete nem szokványos.

2015. április 23-án meghívtam a Józsi bácsi Szabadegyetemre 2 úriembert, akik a magyarországi bio mozgalomban oroszlánrészt vállaltak az elmúlt 30 évben. Frühwald Ferenc, külkereskedő, szakújságíró, a Biopiac alapítója és Nemes Mátyás biogazda voltak a vendégeim és közösen elmélkedtünk egyet arról, hogy miért fontos odafigyelni arra, hogy mit teszünk a testünkbe. Nagy öröm volt úgy beszélni a táplálékról, hogy közben a szellemi aspektust sem hagytuk ki a képletből. 🙂 Nagy szeretettel itt van az egész beszélgetés:

Tisztában vagyok azzal, hogy ha valaki folyamatosan bio élelmiszert akar önmagának és a családjának vásárolni, akkor az sokkal jobban megterheli az egyéni / családi kasszát, mint a „teszkós” cuccok és talán kevesebb jut a szórakozásra. Tudom, hogy sokak nem is engedhetik meg maguknak ezt a „luxust”. Mégis úgy érzem 8 év tapasztalatából, hogy mivel ép test kell az ép lélekhez, ezért nem mindegy, hogy szépen lassan hogyan mérgezzük vagy nem mérgezzük magunkat a szervezetünkbe bevitt élelmiszerekkel. Az ma már teljesen normális, hogy az autónkba örömmel tankolunk drága benzint és adunk a motornak kitűnő olajat, a testünktől mégis könnyen megvonjuk azt, ami tiszta és igazán tápláló.  Érdemes átgondolni a prioritásokat, mert a gondolataink minősége sem független attól, hogy a testnek mit adunk.

A Biopiac, ahol Ferenc és Mátyás sokadmagukkal árulják a finom portékájukat Budapesten a XII. kerületben a Csörsz utca és Jagelló utca között a MOM Művelődési ház udvarán található, és minden szombaton 6:30 és 13:00 óra között tart nyitva. Egy olyan napon, amikor szép az idő, érdemes ellátogatni, már csak a hangulat miatt is. 🙂