A háborúk célja az erőforrások megszerzésén túl mindig is a társadalom átalakítása, és a vagyon átcsoportosítása volt. A jelenlegi, pandémiának álcázott újszerű világháborúban is ez az egyik cél. Míg a lezárásoknak köszönhetően milliók veszítették el a munkájukat vagy csődölt be a vállalkozásuk és ezért sokan öngyilkosok lettek, „a felső tízezer” jelentősen növelte a vagyonát. Ezt nem is rejtik véka alá, a fősodor médiacsatornái örömhírként terjesztik szerte a világon, hogy „lám, a pandémia alatt is született rengeteg milliárdos.”

 

Ezzel szemben, a népesség növekedésének, az AI és a robotizáció előretörésének következtében az emberek jelentős része haszontalan lesz, s a folyamatokat irányító elitnek komoly fejtörést okoz, hogy mit kezdjen a „haszontalan evőkkel”, akik már nem tudnak érdemben hozzájárulni a társadalmi rendszer fejlődéséhez. (Tényleg így hívják ezt a réteget: „useless eaters”.) Komoly probléma lesz ebből fakadóan, hogy egyre inkább eltűnnek az értelmes munkák, mindenféle kényszerből kreált munkahelyekkel próbálják majd az emberek számára a megélhetésért való tevékenységet biztosítani, de a lélekig hatoló értelmetlenség következménye az elhatalmasodó depresszió és összeomlás lehet. (A másik megoldás a feltételekhez kötött alapjövedelem lehet, ezt is tesztelik.)

 

Feltételezhető, hogy az egyre növekedő kiszolgáltatottságba kerülő, haszontalannak tartott réteg a kilátástalanságát felkelésekbe, lázadásokba akarja majd átfordítani. A túlélés ösztöne mindenkiben dolgozik. Az elit számára ezt a káoszt meg kell előzni, és idejében létre kell hozni olyan keretrendszereket, amelyek alkalmasak lehetnek az ilyen lázadások időben történő megakadályozására. Itt jön képbe a tervezett járvány elmélete.

A társadalom teljes kontrollját egy demokratikus, szabadságféltő embernek nem lehet „eladni”, csak úgy. Aki megszenvedte a XX. század fasizmusát, szocializmusát vagy kommunizmusát, vagy a családjában voltak olyanok, akik ezt megtették, az tudja, hogy mi a különbség a szabadság és az elnyomás között. Köszöni, nem kér belőle.

 

A fent említett folyamat, a „haszontalan evők” számának növekedése azonban be fog következni, ezért valamit lépnie kell az elitnek: félelemkapszula, erőltetett narratíva az egyetlen megoldás irányába, majd jöhet a társadalom átalakító „végső megoldás”. Kínában már számos városban működik az ún. társadalmi kredit rendszer, ami az emberek hétköznapi viselkedése és tevékenysége alapján értékeli, pontozza az állampolgárokat. Az együttműködők sok pontot kapnak és „mindent szabad” számukra, a renitensnek pedig a társadalom kvázi kirekesztettjeivé válnak. Nem járhatnak iskolába, nem használhatják a tömegközlekedési eszközöket, stb. Mivel a pénz is egyre inkább csak digitálisan létezik, ezért a túl aktív lázadás következménye a teljes vagyonelkobzás lehet. Irány kukutyinba zabot hegyezni. A pontok megszerzésének vagy levonásának rendszere pedig központilag meghatározott.

 

Akinek van szeme a látásra vagy füle a hallásra, kezdetek óta érezheti, hogy ez az egész nem az egészség megőrzéséről szól. Ezt bizonyítja az is, hogy a felkínált, egyetlen megoldáson kívüli hatékony gyógyszereket sorra elhallgatják vagy nevetségessé teszik, vagy akár az, hogy semmilyen széleskörű, rendszeresen ismételt állami / média kommunikációt nem tapasztalunk az egészség megőrzésére vonatkozóan életmód, gondolkodásmód tekintetében. Korábban is említettem: nem számít minden élet, soha nem számított.

 

Amíg ezt nem ismerjük fel és egymásnak feszül az oltott és az oltatlan, ez a rendszer tovább épül. Amíg kimegyünk az utcára és erőszakkal próbálunk ezen változtatni, addig a rendőri erőszak is nőni fog, és ez a rendszer tovább épül. Az elit számára a megosztottság és a káosz a legjobb út a céljaik megvalósítása felé. Ezt fel kell ismernünk, minél előbb!

 

A megoldás a békés, szeretetteljes tiltakozás, ahogy Gandhi is csinálta. Erőszakmentes, szelíden határozott kiállás az igazságért, s az emberi szabadságért. Magyarul: szabad nemet mondani a védettségi igazolványra / oltásútlevélre és az ezekből fakadó megosztottságra. Minden egyéb út a digitális diktatúrába vezet. (Akit kényszerítenek az oltás felvételére, vagy önszántából, a betegség súlyosbodásának elkerülésétől félve vette fel a vakcinát, ő is nemet tud mondani a megosztottságra!)

 

Tanulmányozzuk azoknak a munkásságát, akik erőszakmentességgel érték el a céljaikat. Ez az egyetlen lehetőségünk arra, hogy megőrizzük azt a világot, amelyben még szabad gondolkodni.