Ezért nő a szegénység

A szegénység nő. A társadalmi rétegek közötti szakadék és az általános elégedetlenség növekszik. Életünk egyetlen valódi értékét, az időt arra fecsérlik sokan, hogy kimennek az utcára, tüntetnek, lázadnak, mérgelődnek és mást akarnak. Micsoda pazarlás… A lélek gazdaságát hirdető tömegek eközben szívhez szóló dalokat énekelnek és megható videófelvételekben kérik a világot, hogy „Fogjunk össze, ne hagyjuk, hogy nőjön a szegénység! Tegyünk valamit a szegénység ellen!” A szegénység ellen? Emlékeztek mit írtam a legutóbbi bejegyzésemben a figyelmünk és érzelmeink fókuszáról? Minden, amit a rendszerrel szemben teszünk, azzal energiát adunk neki! A rendszer irányítói pont ezt akarják! Érzelmeink tele vannak fájdalommal, fókuszunk tele van a rendszer ellenességével. Fasza kis eredmény lesz belőle. 🙂

USA for Africa, Live Aid & Band Aid, tucatnyi segélykoncert szerveződött az elmúlt 30 évben, internetes aláírásgyűjtő oldalak tömkelege alakul és nemzetközi szervezetek (Oxfam, Amnesty International, Greenpeace) fognak össze azért, hogy mentsük meg a bolygót és számoljuk fel a szegénységet. Küzdelem a szegénység, a kiszolgáltatottság és a terrorizmus ellen. Jó célok, de valami ellen. Egyetlen dolog nem tűnik fel senkinek: ezt a rendszert benne a szegénységgel és megosztottsággal mi hoztuk létre. Azzal, hogy rövid távon gondolkodunk. Mi szavaztuk meg a (gazdaság)politikusokat, akik olyan törvényeket hoztak (vagy engedtek meghozni, mert megvették őket!), mellyel a világ kizsákmányolása lehetséges. Mi vagyunk azok, akik nem akarjuk megérteni a pénzügyi rendszerben meglévő ellentmondásokat és mi vagyunk azok, akik továbbra is eurót meg dollárt meg yent és frankot akarunk, korlátlan hitellehetőségeket rabszolgaságba taszító adósság nélkül. A segélykoncertek és a nemzetközi összefogások persze nagyon szép dolgok, de ez mind a velejáró következménye annak a rendszernek, amit teremtettünk.

Ennek pedig a lényege néhány mondatban a következő:

A pénz – és a pénznek köszönhető fejlődés – adósságból van, banki számlákon keletkezik pénzteremtéssel, mint kihelyezett hitel. Ezzel még nem is lenne gond – mert ez valóban elősegítheti a fejlődést – de a(z ingyen) teremtett pénz kamatai nem a népeket szolgálják, hanem privát kézben lévő pénzügyi intézmények tulajdonosainak a zsebébe vándorolnak. Ezt kéne megérteni, nem pedig az utcán tüntetni. Amíg ez a rendszer marad, semmi nem fog változni. Semmi!

Nézzétek meg ezt a videót! Gyönyörűen énekel ez a kis krapek és nagyon igazak a dalának sorai. Csupa kérdés, semmi válasz… Több tízezer ember megosztja a videót a facebook-on, néhány ezren adakoznak talán egy picit, aztán kész. Holnap már nem is emlékszel rá, hogy miről szólt. (Azért most állj meg egy pillanatra és hallgasd végig ezt a dalt, mert hatalmas ereje van. :))

A világot a szeretet viszi előre de a profit irányítja kedves komám. És a profit leszarja azt, hogy az emberek éhen halnak és az sem érdekli, hogy hány segélyszervezet működik, azok sikeresek-e vagy sem. Célja a saját és gazdáinak túlélése és rendkívül örül neki, hogy az emberek lelki táplálékkal vigasztalják magukat, amíg ő gyarapodik. Nem lehet elmondani elégszer. A lelki táplálékra persze szükség van, tudom. De az csak nekünk kell, mert az ember érzelmei által irányított lény. A profit imádja azt, amikor lázadásokról, meg világvégéről, meg katasztrófáktól és igazságtalanságtól hangos a média (talán nem véletlenül), mert addig se arra koncentrál az emberiség, hogy a pénzügyi tudatlanság miatt kirámolják a fridzsiderét.

A kapitalizmus a profitról szól. Hollywood is a szemedbe mondja:

(A film címe: Good Will Hunting)

Félre ne értsetek, nem a diktatórikus kommunizmust sírom vissza, imádom a szabad piacokat, csak a kapitalizmus már régen nem erről szól. Korporatokrácia (=korporációk, nagyvállalatok által kreált áldemokrácia) van, amelyben azok hozzák a politikai döntéseket is, akiknek van tőkéjük. A pénz növekedni akar, ilyen a természete. S bár triviálisnak tűnhet ez a hosszú távon elszegényítő folyamat, a kisemberek néha azért haszonélvezői is ennek a rendszernek. Például amikor a tőzsdén lévő életbiztosítási portfoliód (=befektetési kosarad) értéke növekszik a spekulációnak köszönhetően, mert a gazdaságpolitikai döntések levegőpénzt pumpálnak a pénz- és tőkepiacokba, akkor támogatod. Ha pénzt csinálnak neked valakik (amiért nem kell dolgoznod), akkor nincs sírás-rívás, hanem tenyérdörzsölés van. Akkor jó ez a rendszer. Ha viszont buksz, akkor rossz és gonoszak a vezetők.

Hogy is van ez?

A folyamatos profitot az állandó növekedés teszi lehetővé, melynek mozgatórugója a likviditás. A likviditás azt jelenti, hogy egy embernek, vállalkozásnak, államnak van pénze (megtakarítása) létezni (=fizetőképes), működni és befektetni tud olyan javakba, melyek további hasznot termelnek és a növekedést lehetővé teszik. Ez a plusz pénz, a növekedést lehetővé tévő profit “egészséges esetben” természetes növekedésből származik, ami azt jelenti, hogy valódi értékből, munka által keletkezik újabb (többlet) érték.

Például:

Veszel 2 tehenet, eladod a tejet, a megtermelt profitból veszel egy harmadik tehenet és így tovább. A végén tejüzemed van és nagyvállalkozó lettél. De a világ ma már nem természetes módon növekszik, hanem mesterségesen, mert úgy egyszerűbb.

Így:

Nincs tehened, hitelből veszel minél több mindent és majd fizetsz rá kamatot. Mivel hitelből egyszerűbb összerakni egy tehéncsordát, ezért ma már ezt választja mindenki. A bank imád kölcsönadni, mert neki csak egy könyvelési tétel a kihelyezett pénz, neked meg kötelezettség. Egyszerű művelet, de ugyanilyen egyszerűen taszít teljes kiszolgáltatottságba, mert a levegőből létrehozott pénzekre valódi munkával kell visszafizetni a kamatot, ráadásul mindezt úgy, hogy a pénzed értékét már nem is a mögöttes fedezet, hanem a spekuláció dönti el! És ha már nem kell az embereknek a tej, akkor a tejüzem veszteséges lesz. De neked még akkor is fizetned kell a kamatot, ha nem fizetted ki a felvett kölcsönt teljesen. És ha eladsz mindent, akkor is. És előbb-utóbb akár még hitelt is fel kell venned azért, hogy fizethesd a korábbi hiteleket. (Bár ezt csak a nemzetállamoknak engedélyezik, mert mögöttük ott van egy adófizető társadalom, akitől el lehet kérni a megnövekedett kamatköltségeket.)

Csak hogy tiszta legyen a kép: A kereskedelmi bankok Magyarországon a betétállományuk 3-4x-esét helyezték ki hitelbe a pénzmultiplikátornak köszönhetően. Ők többnyire(!) csak a számlapénzt kockáztatják, ami (szinte) ingyen van, ráadásul a kihelyezett hitelek túlnyomó többségének VAN fedezete (=az, amire kölcsönadták, mint pl. ingatlan, vállalkozás, stb.!). Lehet azzal vitatkozni, hogy ez normális, de ha Te bocsájtasz ki levegőpénzt, akkor Téged börtönbe zárnak.

Ma már így működik a világ és a közgazdászok is azt mondják, hogy ez jó. Akik értenek hozzá, azok is azt mondják, hogy privát cégek (i.e. külföldi tulajdonú kereskedelmi bankok) ingyen létrehozott számlapénzére munkával kamatot fizetni oké. Ezt teremtettük, kedves barátaim!

Láttál már hitelkártya kivonatot? Az van rajta, hogy egy hónap adott napján az előző hónapban felhasznált hitelkereted egy töredékét kell csak visszafizetned. Mondjuk a 10%-át. Ha kifizeted az egészet (vagyis nem nyújtózkodsz tovább, mint a takaród), akkor (szinte) ingyen kapsz kölcsön pénzt a banktól egy bizonyos időre. A hitelkártyának ez az egyetlen előnye az ügyfél számára! De ehhez ki kell fizetned a teljes tartozást minden hónapban! Ha viszont csak a 10%-át fizeted ki, akkor a fennmaradó 90%-ra elég komoly kamatok jönnek a következő hónaptól. Aztán a következő hónapban megint költesz és megint csak a 10%-ot fizeted + a kamatokat. És megint. És megint. És megint. Eltelik egy év, elköltöttem 1 milliót, tartozom 2-vel és az életben nem tudom kifizetni. Ennyi. Adósságcsapdában vagyok, nyakamon egy póráz. “Köcsög” bankok? NEM! Én vagyok a hibás, mert lusta voltam megérteni, hogy a bank hogyan keres belőlem pénzt.

A bank érdeke az, hogy Te hitelt vegyél fel olyan dolgokra is, amire nincs is szükséged. Ő abból él, hogy te irgalmatlan kamatokat fizetsz a hozzá nem értésed miatt, miközben pedig az orrod elé teszik egy óriásplakáton, hogy melyik következő értelmetlen tárgyért gürizz tovább és add fel a létezésed! Ez megy kicsiben és ezt tették az országokkal nagyban is! (John Perkins: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai c. könyv elolvasása ajánlott!)

Azért van szegénység, mert az emberek többsége nem érti és nem akarja érteni(!) a pénz működését (persze azért nem, mert direkt nem tanítják meg az iskolában!), ezért a pénzügyeivel kapcsolatban érzelmi és nem értelmes döntéseket hoz. Kihelyezzük a döntést a szakemberekre, akiket az oktatási rendszer képzett ki ügynöknek. „Megesszük most, kifizetjük később, mi baj lehet belőle?” Ennek a mondatnak az ellentmondásosságát persze a médiában is elmondják ezerszer, mert mégiscsak közölni kell valamit, amiben van igazság. Azt viszont sokkal kevésbé hangsúlyozzák, hogy ezt a rendszert valakiknek létre kellett hozni és működtetni kell folyamatosan. És az is ritkán hangzik el, hogy ez milyen brutálisan jövedelmező üzlet azoknak, akik a pénzkibocsájtás monopóliumát birtokolják. Ahogy Henry Ford mondta: „Az emberek nem értik a bankrendszert. Még szerencse, mert ha értenék, már reggel kitörne a forradalom.” De hangsúlyoznom kell: Én vagyok a hibás, mert ezt a rendszert nem értem, de használom!

George Carlin, a 2008-ban elhunyt amerikai komikus ezt így fogalmazta meg (kicsit durva lesz: vigyázz, kész, rajt!):

Egyáltalán nem véletlenül alakult ki az sem, hogy a FED mögött álló rendkívül okos, a pénz működését tökéletesen értő szakemberek azt akarták, hogy az Amerikai Jegybank (központi bank) ne az amerikai kormány kezében legyen, hanem privát tulajdonban. „Jegybank szerepét betöltő bank”. Ismerős ez a kifejezés? Akárhányszor a FED-ről olvasol, mindig leírják. Privát jegybank, melynek profitja a saját zsebben landol. „A profitokat privatizáljuk, a veszteségeket államosítjuk.” Ezt mondta a híres J.D. Rockefeller. Meg azt is, hogy „A verseny bűn.”

Lehet azt mondani, hogy ezek összeesküvés-elméletek. Lehet ezt mondani. De ha megnézed a valóságot, sajnos ezekhez az elméletekhez igazodik.

Így megy ez komám. Kinyírjuk a konkurenciát, mert az elveszi a piacot előlünk. Voltak politikusok, akik felismerték a rendszer működését és konkurenciát teremtettek ennek a pénzrendszernek. Úgy hívták őket, hogy Abraham Lincoln, és John Fitzgerald Kennedy. Likvidálták őket, mert a verseny bűn. Levegőből létrehozott és kihelyezett hitelekre senki nem szedhet munkával megtermelt kamatot. Ez csak a kiváltságosoknak szabad. (Nem véletlen az állami bankok elleni és a jegybanki függetlenség melletti propaganda! Félreértés ne essék: Hiszek a szabadság erejében! De az, hogy bármelyik európai nemzet központi bankja nem a saját kormánya, hanem pl. az EKB, vagy a baseli BIS felé tartozik elszámolni, az igen csak beszédes azt illetően, hogy ki irányít. De mondok egy sokkal egyszerűbb példát: az MNB elnök fizetése sokszorosa a miniszterelnök fizetésének. Ki akkor a góré?)

Körbejártam a témát rengeteg oldalról (egészségügy, gazdasági ciklusok, államok működtetése, stb), és mindegyiknél ugyanoda lyukadtam ki. Mivel a pénz működtet mindent, ezért a pénz természetét kell megérteni. És azért nő a szegénység, mert a magánkézben lévő pénzkibocsájtás monopóliumának erejét nem tudjuk és nem is akarjuk felfogni. A pénz már nem a valódi funkcióját tölti be: nem egy elszámoló eszköz és egyezményes jel mindössze, hanem egy termék, aminek ára van, és ennek hasznát nem a társadalom által képviselt nemzetállamok, hanem privát zsebek teszik el! Ha pedig ez a kamatjövedelem a nemzetállamokat gazdagítaná, akkor előbb-utóbb eltűnne az államadósság, csökkenhetnének a kivetett adók és megszűnhetne végre az állandó megszorítás.

Megérteni akarás helyett tehát hazamegyünk, hátradőlünk, bekapcsoljuk az agyunkat hipnotizáló tévét, bekajáljuk az illúziót és vásárolunk abból, ami nincsen. Nem az egyes országok termelőgazdasága fellendítésének a jelentőségéről szólnak a hírek, hanem arról, hogy a fogyasztás által növekszik a gazdaság. A bizonyosságunk azt mondatja velünk, hogy ez a jó. Minden főáramlatú médiából az ömlik, hogy így jó a világ és ettől fejlődünk. Mi meg elhisszük, mert az kényelmes. Kényelmes. Finom kis kényelemzóna: Tesco, Auchan, Spar. Hmmm. Igaz is, mi a szarnak keressem meg a kistermelőt, az macerás…

Azért nő a szegénység, mert kihelyezzük a gondolkodás felelősségét a tekintélyekre, mert hagyjuk, hogy befolyásolják döntéseinket érzelmi propagandával, mert a nem főáramlatú (mainstream) információkhoz rossz érzelmet kapcsolunk: elutasítást, félelmet, megosztást és bénultságot érzünk sokszor, amikor megérezzük egy információról, hogy az lehet az igazság, nem pedig az, amit a médiában hallunk. A változáshoz viszont szerintem az kell, hogy megtanuljuk ennek az ellenkezőjét érezni: „Már értem! Ahhháááá, szóval ez van a dolgok mögött! Ha egy pénzuralmi rendszerben élünk, akkor csak a pénz útját kell követni. Ki profitál abból, ha ezt vagy azt elhiszem? Yesss, már értem!” Valahogy így. 🙂 A kulcs az, hogy a saját hitrendszeredet megtanuld kívülről megvizsgálni. Mindezt azért, hogy képes legyél bevallani magadnak azt, ha esetleg tévedsz. A kulcs mindig a nyitottság: Mi van, ha mégis igaz? Nem mondom, hogy könnyű, de legalább kutya nehéz. 🙂

Persze leginkább azért nő a szegénység, mert én is itt pofázok egy képernyőt bámulva a mátrixban arról, hogy miért van szegénység (értéktermelő munkavégzést színlelve!), ahelyett, hogy együttműködő, pénzügyileg intelligens közösségek, tudatos fogyasztói körök megalkotásán munkálkodnék. Mint tudjuk, sok beszédnek sok az alja.

Úgyhogy megyek is és arrébb teszek néhány téglát. De előtte azért benyomok egy felest! 🙂 Egészségetekre!

Újévi fogadalom

Az előttünk álló évről azt mondják, hogy a változások éve lesz. Tucatnyi könyv született arról, hogy pólusváltás lesz, növekszik a Földünk rezgésszintje és 2012. december 21-én eljön a világvége. A hírekben gazdasági összeomlásról és további válságról beszélnek, és akármerre nézek, a világgá kürtölt információnak egyetlen közös nevezőjét látom mindenhol, amit úgy hívnak: félelem. A nem (igazán) tudatos emberekbe bele akarják programozni azt, hogy ettől az évtől félni kell. Mivel a félelem ellenpólusa a szeretet, ezzel a sok rémhírrel pont azt akarják kiírtani belőlünk, hogy őszintén szeretni és így teremteni tudjunk. Én ezt érzem legalábbis.

Talán ti is hallottátok már azt, hogy „amire fókuszálsz, az lesz a valóságod”, vagy „olyan emberré válsz, amilyen emberekkel körül veszed magad”. Nagy igazságok ezek. Bár való igaz, én is kocsmázom igen gyakran és körbeveszem magam kocsmatöltelékekkel :), de az én kocsmám egy egész speciális krimó. Olyan emberek járnak oda, akiktől folyamatosan tanulni tudok; akik kérdéseket tesznek fel, hogy válaszokat kapjanak; akik tudják, hogy az ember teremtőnek született és érzelemmel töltött gondolataink rezgésszintje teremti a valóságot. Érzelemmel töltött gondolatok. Ez a kulcs. Ha az érzelem a félelem, akkor az lesz a teremtmény. Így működnek az önbeteljesítő jóslatok is, amelyek azáltal válnak valósággá, hogy (mesterségesen) állandóan energiát adnak egy adott hírnek vagy gondolatnak és így érzelmet váltanak ki a tömegekből, amely érzelem pedig megteremti a valóságot, amiről a hír szól…

Szerintem a következő a helyzet:

Én azt mondom, hogy nincs válság. Az ember rendelkezik megfelelő tudással, képességekkel és környezettel ahhoz, hogy továbbra is túléljen és növekedni tudjon. Főleg szellemileg és tudatosság szempontjából. Van Föld, süt a Nap, esik az eső és minden, ismétlem minden létezik a Földünkön ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és boldog életet élhessünk. Tudom, rohamosan pusztítjuk a környezetünket, melegszik a klíma, de véleményem szerint a katasztrófa még messzebb van, mint ahogyan azt hangoztatják. Még van esélyünk változtatni. Még van. Ahogy az Amerikai szépség c. filmben mondták: Ma (most) kezdődik életem hátralévő része. (Mellesleg ha olyan nagy lenne a gond, a CO2 kibocsájtást nem lehetne tőzsdén kereskedni. Az az ország, amelyik túl sok szén-dioxidot bocsájt ki, az tudniillik vásárolhat CO2 kvótát pénzért. Jó sok pénzért. Nem csökkentenie kell – ami a klíma és az emberiség védelmében a legjobb döntés lenne -, hanem pénzért megveheti a kárt, amit okoz! Erre mondhatja nekem bárki, hogy a többlet CO2 kvótát olyan nemzettől veszi meg a szükséges ország, ahol a megengedettnél kevesebb szén-dioxidot bocsájtanak ki, de ez akkor sem abba az irányba mutat, hogy a klímát akarják védelmezni. Ha ez így lenne, akkor nem csináltak volna ebből tőzsdét. Meggyőződésem tehát, hogy a klímaváltozásból is üzletet csináltak azok, akik jól használják a kommunikációt és a médiát, s tudják, hogy a világ egy üzleti vállalkozás.)

Ahogy a Helyi pénz? Az meg mi? c. írásomban már kifejtettem, a világban pénznélküliség van, nem munkanélküliség. A rengeteg „levegőből kölcsönadott” pénzre valódi munkával megtermelt kamatot kell visszaadni és mivel ennek mértéke jelentősen megnőtt, már nincsen pénz a munkát megfizetni. Drága lett a kamat és ha nem fizetjük, akkor nincs újabb hitel, amiből élni tudunk. 🙁 Leginkább tehát azért van szar a palacsintában, mert tulajdonképpen fedezet nélküli levegőpénzek működtetik a világgazdaságot és az emberekkel elhitették azt, hogy az élethez csak egy ilyen rendszerben lehet megszerezni a szükséges feltételeket. Pedig ez hazugság. Fel kellene már ébredni végre ahhoz, hogy rájöjjünk: az életet, a fejlődést a saját hitrendszerünk, a belső tűz és a teremteni akarás teszi lehetővé. (Amíg jogom van termelni a hátsó kertemben élelmiszert, addig nincs igazi válság. A kiszolgáltatottság és a valódi válság ott kezdődik, hogy ezt elkezdik hatóságilag megtiltani. Mint pl. Új-Zélandon és az Egyesült Államokban ezt már megtették. Ébresztő!)

Visszakanyarodva írásom valódi témájához (szeretek elkalandozni néha :)), az újévi fogadalmak szerintem sok esetben önhazugságok. Azért van rájuk szüksége sok embernek, mert az egónak (az elménknek) el kell valahogy magyarázni azt, hogy egy jelentős esemény kell ahhoz, hogy változtatni akarjunk valamin, ami nem tetszik. Pedig erre február 24-e vagy július 17-e is tökéletes időpont. Csak az elménkben azok nem jelentős dátumok és ezért nem könnyű hozzájuk érzelmet kapcsolni. Nem szeretném persze azt sugallni, hogy az Újév beköszöntekor ne legyenek fontos és sorsfordító döntéseink. Sokkal inkább arra akarok utalni, hogy nem attól lesz jelentős egy döntés, hogy mikor születik meg odabent, hanem attól, hogy milyen érzelem és gondolat kapcsolódik hozzá. A lényeg az érzelmekkel teli elhatározás (gondolat) és az ahhoz kapcsolódó cselekedet. Példa: „Jó érzés futni, mert életre kel a testem és – mellesleg – fitt és karcsú is leszek tőle.” Nem pedig: „Futnom kell vazze, mert nem akarok ilyen rusnya kövér lenni.”

Bármikor hozol döntést, az elhatározás sikeressége azon fog múlni, hogy milyen érzelmek befolyásolják a döntésedet. Ha egy jelentős döntés – az elmédben létező korlát ledöntése – előtt állsz, kérdezd meg magadtól: Ezt most jó érzéssel teszem, vagy félelemből? Ha pedig a félelem a meghatározó érzelem, fogalmazd újra a miért-et. 🙂

A 2012-es év olyan lesz, amilyenné mi, közösen tesszük. Mindenkinek meglesznek a saját, belső és külső harcai, örömei, bánatai, sikerei és kudarcai egyaránt, de a közös jövőnket leginkább az fogja meghatározni, hogy félelemből, vagy szeretetből cselekszünk-e. Minél többen cselekszünk szeretetből és minél többünk kommunikációjában jelenik meg a szeretet, annál jobban megváltozik a világ körülöttünk. A szeretet jó érzésből fakadó rezgése a léleknek, a félelem pedig egy rossz érzésből fakadó rezgés. Ennyi az egész. Ezért nem szabad elhinni ezt a sok badarságot, amit a hírekben mondanak. Mi teremtjük meg a jövőt. Nem mások, helyettünk. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy dőljünk hátra, hanem pont azt, hogy a mi kezünkben van a saját boldogulásunk! Ha összeomlik a világgazdaság mégis, de vannak működő, együttműködő közösségek, akkor kit érdekel a propaganda?)

Én arra bíztatlak Téged, hogy a változtatásról szóló fogadalmaidat 2012-ben mindig szeretetből hozd meg! A pszichológusok különben is azt mondják, hogy döntéseinket 2 érzelem határozza meg: öröm elnyerése / fájdalom elkerülése. Ha tehát döntést hozunk, mindig ez a 2 érzelem az vezérlő erő. Vagy ez, vagy az jelenik meg bennünk, mielőtt ledöntjük elménk korlátait.

Ne feledd tehát: aki félelmet ültet beléd bármilyen információval, az nem azt szeretné, hogy bőséget tapasztalj és teremteni tudj! A Bibliában is le van írva: „Mindent lehet annak, aki hisz!” (János 9:23)

Az alábbi régi slágerrel kívánok Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak! Továbbá sok-sok örömteli koccintást, sorsfordító felismeréseket, fantasztikus embereket, sírig tartó barátságokat, szívből jövő megbocsájtani akarást és kitűnő egészséget kívánok nektek! Igyekszem majd értékes gondolatokkal és információkkal hozzájárulni ahhoz, hogy ez minél több embernek sikerüljön! 🙂

Pusztító tévedés

Rengeteget találkozom azzal a gondolattal és érzéssel, hogy „ha majd elértem egy bizonyos szintet” anyagi – vagy bármilyen egyéb – szempontból, akkor már minden oké lesz, tutira boldogok leszünk és onnantól fogva minden „Hawaii, Dizsi, napszemüveg” és persze nem kell többé dolgozni. Ismétlem komám: NEM KELL TÖBBET DOLGOZNI! Juhééé! Ugye Te is találkoztál már ezzel a mámorító képpel? És mennyire izgalmasan és álomszerűen hangzik… Hmmm. Igaz, hogy az ember alapvetően teremtőnek született és a nem kell többet dolgozni gondolkodás egyenesen az élet értelmét veszi el (már nem a sokszor értelmetlen robotolásra gondolok, hanem a teremtésre), de oda se neki. Ha „oda” eljutok, akkor „olyan jó” lesz. 🙂

Sokan vágyunk rá, hogy erre a szintre eljussunk, mert az biztosan „olyan jó”. Pedig ilyen – szerény véleményem szerint – nincs. És nem azért nincs mert egy anyagi biztonság nem adhat nyugalmat. Megfelelő tudatossággal(!) természetesen adhat, nagyon is sokat, sőt rengeteget! Csak az nem igaz, hogy nem kell többé dolgozni. Mert valamin mindig kell dolgozni, legalábbis én ezt vettem észre. És ez így van jól. 🙂

Elmondom, hogy szerintem mi a modern nyugati ember pusztító tévedése ezzel kapcsolatban…

Az időszakos kocsmázásaim ellenére – melyeknek célja elsősorban a szocializáció (=társadalmi beilleszkedés) – alapvetően odafigyelek arra, hogy legyenek értelmes, előre mutató céljaim, amiért érdemes felkelni. Azt vettem azonban észre, hogy bármennyire is próbálkozom elérni egy ideális állapotot, ilyen tulajdonképpen nincsen. Mert miközben a (legyen az bármilyen természetű) céljam felé haladok, állandóan változom én is és idővel már mások lesznek a prioritásaim (=az élet változásával más és más dolog lesz fontos), de a munka, a (folyamatos!) mögöttes emberi tevékenység szükségessége az megmarad. Leginkább annak kiderítését illetően, hogy mi a fenét is keresek én itt tulajdonképpen? 🙂

Az egészség kérdése természetesen ugyanilyen. Hiába vagyok egészséges, ez csak a jelen állapotra (vagy még arra sem :)) vonatkozik, a legjobb dolog némi alázattal a saját életemre tekinteni és megállapítani, hogy „most ez van”. Legyen bármilyen csodálatos vagy borzasztó a helyzet. A jelenlegi helyzet egy következmény (okozat), aminek (részint) bizonyos, hogy én vagyok az oka. Szóval, ha minden kerek és napsütéses, akkor is mindig érdemes feltenni a kérdést önmagamnak: „Mit kell tennem ahhoz, hogy megmaradjon (vagy jobb legyen) a jelenlegi helyzet”? Nem pedig akkor szaladgálni „tüzet oltani”, amikor már lángokban áll az otthonom, hanem amikor még minden oké. Amikor még van választásom az EGÉSZ(ség) állapotát fenntartani, nem pedig félelemből rákényszerítem magam a külső beavatkozásra vagy a gyógyszerszedésre. Amíg van választási lehetőségem, addig van (viszonylagos) szabadságom.

A munkámmal is ugyanez a helyzet. Ha van jó munkám, amiből meg tudok élni és növekedni tudok (több téren egy időben), akkor az egy következménye a munkát megelőző tevékeny időszaknak, de senki nem tudja garantálni, hogy a jelenlegi helyzet mindig így lesz. Ezért nem csak a munkában kell dolgozni, hanem az egész munkán (magamon), hogy a kenyérkereső állapot megmaradhasson. Ha hátradőlök, akkor elindulok a lejtőn lefelé. Az élet vagy növekszik, vagy haldoklik, soha nem stagnál (=áll egy helyben). Pont.

A szeretet / szerelem kérdése sem más. Az emberi kapcsolatok ugyanígy munkát igényelnek, egy barátság és egy szeretet / szerelem alapú párkapcsolat is folyamatos meló (az összes fél részéről!). Nem kell beleszakadni, de oda kell figyelni a másikra, ha fenn akarod tartani a tüzet. Amikor az emberek örök hűséget esküsznek egymásnak, akkor gyakorlatilag azt mondják ki, hogy „Örökké szeretni foglak MOST!” (Vagy ahogy angolul hallottam ezt egyszer: „I love you forever, now.”) Az örökké (ha egyáltalán van ilyen :)) az a folyamatos MOST-ok egymásutánja és minden egyes pillanatban benne van a jelen állapotot létrehozó (eredményező) energia fennmaradásához szükséges további energiabefektetés lehetősége, amit érdemes figyelembe venni a döntéseinkben.

Röviden összefoglalva: az egészség, a (viszonylagos vagy valódi) jólét, a nyugalom és még a szeretet / szerelem egyike sem ab ovo (=kezdetektől fogva létező) dolog. Ezek létezését (a benne lévő ok-okozatiságot) fel kell ismerni és úgy kell élni az életemet, hogy érezzem és át tudjam ölelni a megtartásukhoz szükséges munka (energiabefektetés) iránti alázatot. Ahogy már írtam feljebb: az élet vagy növekszik, vagy haldoklik, de köztes állapot az nincsen. Ha ezt felismered, akkor véleményem szerint megtanulod az egyik legfontosabb leckét: Az élet folyamatos teremtés, melynek irányítója Te magad vagy! A jelenlegi állapot a múlt következménye minden szempontból és ha növekedni akarsz, akkor mindig szükség lesz az elméd és a szíved energiájára. Ne sajnáld a munkát azért, hogy több és jobb lehess! Ha hátradőlsz és nem dolgozol többet, akkor célba vetted a koporsót. Ha tetszik, ha nem.

Mindig van valami, amin érdemes dolgozni. Ha máson nem, azon biztosan megéri munkálkodni, hogy közelebb kerülj ahhoz az emberhez, aki valójában vagy. A boldogtalanság elsődleges oka ugyanis az, hogy az emberek elfelejtettek önmaguk lenni és nagyon sokan már azt sem tudják, hogy ez mit jelent. Na de erről majd legközelebb elmélkedem egy kicsit többet, mert ez egy teljes bejegyzést kíván.

Én viszont most önmagam leszek izomból és koccintok egy jó nagyot egy egészségedre, kedves komám! 🙂

Az igazi Karácsony

Évek óta úgy érzem, mintha a Karácsony „egy picit” erőltetett lenne. Azért mondom, hogy erőltetett, mert nem arról szól, amiről kellene szólnia. Rohanunk, tülekedünk, felkapunk egy ajándékot – sokszor szív nélkül -, mert valamit azért mégiscsak venni kéne. „Elvárja tőlünk” a világ. Ez a szokás. Elvégre egyszerűbb, mint leülni egy szeretted mellé, megfogni a kezét és azt mondani: „Ma a tiéd vagyok. A teljes figyelmem és szeretetem a tiéd. Az én ajándékom az időm.” Az összes többi úgyis csak körítés.

A Karácsony ma már arról szól többnyire, hogy ajándékokat veszünk. A legtöbbször nem magunkból adunk, hanem veszünk valami – jó esetben praktikus – tárgyat, szolgáltatást, nyaralást, stb. Valamit, amitől jól érezheti magát a megajándékozott ember, vagy akár szórakozni tud. A szórakozás pedig pont arra való, hogy elterelje és szétszórja (milyen csodás a magyar nyelv, ugye komám?) a figyelmet arról, ami a legfontosabb: a MOST és a VANság csodájáról.

A Karácsony sajnos ma már nem arról a fantasztikus élményről szól, hogy MOST együtt vagyunk, hanem arról, hogy VEGYÉL, VÁSÁROLJ és akkor jó állampolgár vagy! 🙁 Pedig az ünnep lényege az együttlét: megállunk a nagy rohanásból és megérkezünk a jelen pillanatba; és mivel együtt érkezünk meg, ezért a közös jelenlét teremtő energiákat szül. Vagy nem jól látom?

A keresztény világ Karácsonykor Jézus, a megváltó születését ünnepli. Egyéb spirituális hitek követői azt, hogy december 23-át követő néhány nap az első, amikor a nappalok megint elkezdenek hosszabodni (az északi féltekén). Ismét jön a fény és a nyári napfordulóig egyre több fény jut a Földre. Fény a megújuláshoz, a termékenységhez, az élethez! Milyen csodálatos, hogy pont egybeesik a Karácsony ezzel a természeti jelenséggel. Lehet, hogy ez nem is véletlen? 🙂

Elmondom nektek, hogy szerintem milyen az igazi Karácsony… méghozzá zenével!

(tovább…)

Így működik a pénzvilág #4

A cikk teljes címe: Mesterséges forintgyengítés állampapírpiaci hozamok növelése érdekében. Csak egy kicsit hosszú lett volna kiírni. 🙂 Lehet, hogy az alábbi levezetésre lesz, aki azt mondja, hogy ez összeesküvés-elmélet, de nem érdekel, mert logikailag szerintem passzol és a józan paraszti eszem ezt érzi igaznak. Mivel 2003. óta 3. alkalommal történik meg ez a „jelenség”, ezért feltételezhető, hogy ez annyira véletlen, mint az, hogy a Föld kering a Nap körül. Van tehát még 1 (teljesen legális) „trükk”, amiről szólnunk érdemes. Ez nagyon nagy, szóval figyelj komám:

Amikor egy ország nem hajlandó együttműködni az IMF-fel (és mondjuk olyan helyzetben van, mint Magyarország, hogy EU tag és ezért szigorú előírásoknak megfelelően kell működtetni az országot), akkor a jobb belátásra bírás érdekében (vagy akár csak úgy poénból, mert „miért ne keressünk egy kis pénzt”) spekulálni lehet a nemzeti fizetőeszköz, jelen esetben a forint ellen. Hogyan is történik mindez?

Van egy olyan (pénzügyi műveletekre szakosodott) piac, amit úgy hívnak, hogy tőzsde. Ez is ugyanúgy működik hivatalosan, mint a zöldségpiac, csak itt nem paradicsom, paprika és uborka a termék, hanem vállalatok részvényeit (=tulajdonjogot megtestesítő értékpapírjait), kötvényeket, stb. lehet adni-venni. Ha én egy cégnek megveszem a részvényét (=ezzel befektetek a cégbe) majd a cég növekszik és egyre több értéket állít elő, akkor növekszik a rám eső rész(vény) értéke is és tőkejövedelmem lesz. Ezt így hívják. Ez nem kamatjövedelem, hanem tőkejövedelem. Vettem egy értékpapírt 100 Ft-ért, növekedett a cég értéke 10%-ot 1 év alatt, akkor ezt a részvényt 110 Ft-ért tudom jó esetben eladni. Ha a cég értéke csökkent, akkor pedig az én rész(vény)em veszített az értékéből. Ezt hívják rizikónak. 🙂 A tőzsdéken (pénz- és tőkepiacok) nagyon sok termék van, a részvényeken kívül vannak határidős piacok (ami arra való, hogy egy jövőben megvásárolni kívánt termék árát most fizetem ki, mert azt gondolom, hogy esni/emelkedni fog az értéke), valamint vannak kötvények és egyéb származtatott termékek is. (Opció, ETF, stb).

Van egy olyan tőzsde is, amit devizatőzsdének, vagy más néven Forex-nek (Foreign Exchange Market) hívnak, ahol a konvertibilis (=átváltható) devizákat (=banki számlapénz) adják-veszik nagy tételben az erre engedéllyel rendelkező bankok. Ez is elsősorban a valódi értelme miatt létezik, különben nem lenne rá szükség. Pl. ha egy cég leányvállalatokat működtet egy külföldi országban, akkor nem mindegy, hogy éppen milyen a két ország fizetőeszközeinek árfolyamkülönbsége. Tegyük fel, hogy a leányvállalat országában a fizetőeszköz brutálisat veszít az értékéből valami miatt. Ha az anyacég a devizapiacon nagy tételben biztosítást vásárolt előre (vagyis az említett példában beshortolta – árfolyamesésből származó haszonra spekulálva – a külföldi ország devizáját), akkor nem bukik semmit, mert a devizatőzsdei ügyleten annyi lehet a nyeresége, mint amennyit a külföldi ország fizetőeszközének értékcsökkenéséből elszenvedett. Ezt úgy hívják szaknyelven, hogy hedging (=biztosítás). Egyik oldalon bukok, de a másik oldalon nyerek. Így megmarad az egyensúly(om). 🙂

Magyar példával élve: ha van devizathiteled, de a felvett devizanemben nincsen jövedelmed, akkor árfolyamkockázatod van. Ha gyengül a forint, többet kell fizetned havonta. Ez gondolom ismerős. Sajnos… 🙁 Ha azonban a forex-en a hitelszerződés időpontjában vettél volna CHF/HUF-ot (vagyis szaknyelven longoltad volna a svájci frankot a forint ellenében), akkor az árfolyam elmozduláson megkerested volna a megnövekedett hitelösszeg árfolyamveszteségét. Ezt természetes fedezettségnek hívják! (Mint ahogyan azt is, hogy ha CHF hiteled van de van külföldről CHF bevételed, akkor megint fedezve vagy, mert nem annyira érdekel az árfolyam változása.)

Namármost. A devizatőzsdék arra is lehetőséget nyújtanak, hogy spekulatív (=nyerészkedésre berendezkedő) céllal egy adott ország devizáját – az ország gazdasági állapotának tökéletes figyelmen kívül hagyásával – lehessen erősíteni vagy gyengíteni. Magyarul egy ország gazdasága papíron lehet nagyon erős, ha a Forex piacon úgy döntenek „a nagyok”, hogy nagy tételben elkezdik eladni az adott ország devizáját egy másik devizával szemben (a forex-en szembenálló felek vannak, vagyis ha eladsz forintot, akkor azt csak valami másért tudod eladni, ami lehet dollár, euró, frank, stb.), akkor az az ország fizetőeszközének a drasztikus gyengülését eredményezi. Ezt közgazdasági nyelven úgy fejezik ki, hogy „csökken a forint iránti kereslet”, vagy a „forint kínálata megnő”. Ez természetes gazdasági folyamatok következtében is megtörténhet, de a spekuláció erre ugyanúgy teret ad. Ha túlkínálat van valamiből, annak zuhan az ára.

Rakjuk össze akkor az eddig felvázolt képet, mert ijesztő eredményre jutunk. Amikor ez számomra világos lett, bele kellett kapaszkodnom a kocsmapultba. 🙂

Ha a nemzetközi befektetők nyerészkedni akarnak egy országon, akkor a forex piacon elkezdik eladni a „kirablásra szánt” ország devizáját, ami ezáltal óriásit gyengül. Magyarországon ez az utóbbi időben a 262 EUR/HUF árfolyamot egészen 317-ig vitte fel. Vagyis le, mert bár többet kell fizetnünk az euróért, ez azért van, mert a pénzünk kevesebbet ér. Vagyis eurónként több, mint 50 Ft-ot zuhant a forint értéke. Ez lehetőséget nyújt arra a befektetőknek, hogy olcsón vegyenek forintot, hiszen ők minden egyes euróért „most” 317 Ft-ot kapnak (volt olyan pont, ahol ugye majdnem 318 is volt az EUR/HUF árfolyam). 1 millió EUR tehát most 317 millió Ft-ot ér és nem 262 milliót. Az nem kis különbség. Ha a magyar államkötvényeket megvásárolják az olcsó forintért, akkor a már felvázolt árfolyamnyereség miatt a gyenge forint nagyon jót tesz ennek a szituációnak. A gyenge forint miatt pedig az szokott ilyenkor történni, hogy az állam emeli a jegybanki alapkamatot, emelkednek az állampapírpiaci hozamok, kedvező befektetési környezetet teremtve ezzel a tőke számára, mert ha a tőke gyarapodni akar, akkor emiatt a kedvező környezet miatt forintot vesz az állampapírok vásárlásához, amitől – arra számít a kormány, hogy így majd – visszaerősödik a forint. A nemzetközi befektető tehát bezsákol forintból és államkötvényt vesz belőle, jó sokat. A Carry Trade ügyletben olcsón vett fel EUR vagy CHF hitelt, a jó gyenge forintárfolyamnak köszönhetően olcsón vett egy csomó forintot, amit magas kamatozású állampapírba beletett. Az állampapír lejárta előtt általában figyelnek arra, hogy az „kirablásra szánt” ország devizáját visszaerősítsék, és így a magas kamatjövedelmen felül még az árfolyamkülönbségen is kaszálnak egy óriásit. Ugye milyen szép? Főleg ha Te vagy a befektető! 🙂

A probléma azonban az, hogy az államkötvények kifizetendő kamatai az ország belső adósságait növelik, és azokat a költségvetésből (=államkassza), vagy újabb kölcsönökből kell finanszírozni. Vagyis a nemzetközi pénzvilágnak (és az ő kézben tartott sajtójának) az az érdeke, hogy egy ország mögött lehetőleg legyen IMF védőháló, mert akkor bizonyos lehet abban, hogy az ilyen pénzügyi spekulációkon nyert profitjait ki tudja vinni az országból. (És tévedés ne essék: a hitelminősítők – Moody’s, Fitch, S&P – célja is csak annyi, hogy feltérképezze egy ország fizetőképességét a nagytőke számára. Ha nem fain az ábra, akkor leminősítenek, ami nagy veszély egy kormányzatnak. Hozzáteszem, hogy a nagytőkének nem célja az országot romba dönteni, mert ők hosszú távú készpénz-áramlásra – cash-flow – akarnak berendezkedni. Nekik az a jó, hogy működik az ország, mert akkor megkapják a pénzüket.)

Ahogy a bevezetőben említettem, Magyarországon 2003 óta már 3. alkalommal játsszák el ezt a devizagyengítős + állampapíros „játékot” és eddig mindig az lett a végeredmény, hogy az ország külső forrás bevonására (egyre szigorúbb monetáris politikát betartató világbanki hitelek felvételére) és ezzel a külső adósságainak növelésére kényszerült. Hiába hangoskodik tehát egy kormányzat, hogy az IMF nélkül akarja megoldani a gazdasági növekedést, ha a nemzetközi nagytőke profitnyerészkedésének az útjába próbál állni, akkor mosolyogva eltapossák. Mindezt úgy, hogy közben a sajtóban folyamatosan lejáratják a nemzetgazdasági függetlenségért küzdő kormányzatot, és így az EUR árfolyamban érdekelt hazai vállalkozói réteg és a devizaalapú hitelekben eladósodott lakosság is könyörögni fog, hogy csináljanak már valamit (odafönt), csak erősödjön vissza a nemzeti fizetőeszköz. És ilyenkor jön az a pont, amit a nagytőke az első pillanattól fogva akart: a lakosság elfelejti azt, hogy a függetlenség jó lehet, és nyugalmat és kiszámíthatóságot akarva vállalja a további rabszolgasorsot.

Itt van egy másik trükk is. Ez sem „rossz”… 🙁

Erről (is) szól a kapitalizmus kedves barátaim: A világ egy üzleti vállalkozás, a pénz oda áramlik, ahol több lehet belőle. Ezek ma már természetesnek tekintett (és főleg kommunikált!) gazdasági folyamatok, de ha nem értjük meg azt, hogy az adósságot pontosan ezek miatt az ügyletek miatt SOHA nem fogja kifizetni egyik ország sem, akkor NINCS JOGUNK PANASZKODNI!

Kedves komám! Annak ellenére amit itt olvastál, én nem panaszkodom és nem mutogatok. Ezek csak tények és számomra logikus következtetések. Az, hogy a világ nem az értékteremtést tekinti elsődlegesnek, azért én vagyok a felelős. Mert az én hozzájárulásom kell ahhoz, hogy ez a kamatfizetésre létrehozott rendszer működjön.

Oda kell figyelni, hogy olyan világot teremtsünk, melyben az értéket előállítók kapják az igazi jutalmat. A jó hírem az, hogy ez csak rajtunk múlik! 🙂