Így működik a pénzvilág #3

Szerző: | dec 16, 2011 | Blogbejegyzések 2011-2014

Ha hallgattál már valaha gazdasági híreket, akkor számodra nem ismeretlen a “kedvező befektetési környezet a nagytőke számára” kifejezés. Én már hallottam egy párszor és mindig kíváncsi voltam, hogy ez mi…

Mielőtt azonban ezt kibontanám, nézzük csak meg, hogy mitől is működik egy ország? Az emberek élik az életüket, dolgoznak és keresik a pénzt (néha meg is találják 🙂 ), hogy tudjanak élni. Közben fizetik az adót, egyre többet (hogy egyre jobban élhessenek… vagy mégsem?), hogy a közügyekért felelős, demokratikusan megválasztott kormány, vagyis az állam tudja mindenki számára biztosítani a rendet, közbiztonságot, utakat, közszolgáltatásokat, oktatást, + 1 millió satöbbit vagyis tudja működtetni és lehetősége szerint fejleszteni az országot. Ha az ország működtetéséhez pénz kell, azt vagy belülről, vagy kívülről kell beszereznie. Belülről mindenféle adókat tud beszedni az állam az emberektől és a cégektől, vagy államkötvényeket bocsájt ki, amiért a lakosságtól és hazai + külföldi befektetőktől pénzt kap, ha el tudja azt adni. (Erről szólnak az ÁKK, azaz az Államadósság Kezelő Központ kötvény aukciói.) A minél több belső adóhoz pörgő gazdaság kell, amihez kedvező vállalkozási és hitelezési környezet szükséges, továbbá egy olyan pénzügyi rendszer, melyben lehet hitelpénzt létrehozni. (Ilyen természetesen van, úgy hívják, hogy banki pénzteremtő képesség. Azonban ezzel az a gond, hogy privát kezekben vannak a bankok így a pénzteremtés eredményeként beszedett sokszoros kamat őket gazdagítja, nem az országot. Magyarul a vállalkozások működtetéséhez szükséges „vért”, az értékmérő jelet, azaz a pénzt privát cégek „állítják elő” és annak kamatait is ők teszik el. Ez nem véletlen!) Kívülről pedig hiteleket tud felvenni az állam pl. az IMF-től vagy egyéb világbanki forrásokból. Az államkötvények kibocsájtása és a külső hitelfelvétel megegyezik abban, hogy úgy jut pénzhez az állam, hogy kamatostól kell azt visszafizetni. Vagyis okosan és csak úgy szabadna ilyet megtenni, ha a felvett hitelösszegből több bevételt tud az állam teremteni, mint amennyibe a kamat kerül. Ellenkező esetben igen szar üzletet köt…

De térjünk vissza a kedvező befektetési környezetre, mert most már érthető lesz, hogy az micsoda is.

Miért jó az nekünk, ha a környezet kedvező?

Ez egy kicsit száraz téma lesz a könnyen emészthetőbb tudatosság témájú írások után, de higgyétek el, hogy ezt muszáj megérteni, ha ki akarunk kerülni a kakiból. Ez ugyanis a pénzügyi tudatossághoz nagyon „durván” hozzátartozik. 🙂

A kedvező befektetési környezet kifejezéssel tehát arra akarnak utalni általában (de nem kizárólag), hogy egy adott országban a különféle állampapírok (=állam által kibocsájtott követelést megtestesítő értékpapírok, melyeknek fedezete az állam által képviselt adófizető nemzet) kedvező, vagyis más országokhoz képest magas hozamok mellett vásárolhatók meg. Vagyis ha valaki állampapírt vesz, az jól jár, mert lehet vele biztosan keresni pénzt (=infláció fölötti hozamot, azaz reálhozamot)! Persze csak akkor, ha az állam jól működik és a természetes személyek és a gazdasági szervezetek, vállalkozások fizetik az adót, vagyis részt vesznek a közterhek viselésében. Ezt az állapotot – amikor ez megtörténik – hívják úgy, hogy egy ország fizetőképes. Tudja finanszírozni a közügyeit és egyben fizetni a felvett kölcsönöknek a kamatait egyaránt. Egy külföldi akkor hoz ide tőkét, ha pénzt tud keresni belőle. Ez mindaddig rendben is lenne, amíg ennek nem az lesz a folyamatos következménye, hogy mééég húznunk kell a nadrágszíjon. Aztán megint és megint és megint. 🙂 Pedig, ha jól látom, pont ez van már egy néhány év(tized)e. Valami nem kerek, édes komám…

Fontos tudnivaló, hogy minél nagyobb a – pl. világbanki és egyéb, az országba kívülről bejövő hitelek összege – amit úgy hívnak, hogy “külső” államadósság, annál több az aktuális törlesztőrészlet a nemzetközi befektetők, finanszírozók felé. Ezt a pénzt a költségvetésből fizeti az állam. A te életedben ez olyan, hogy ha 10 millió kölcsönt veszel fel a bankból, annak a havi törlesztője jó esetben 70-90 ezer Ft, ha 20 milliót, akkor 2x ennyi. A törlesztőrészleteket a Te havi bevételeidből, megtakarításaidból kell fizetned. Ha tehát kívülről finanszírozzuk meg tehát az országot egyre inkább (mert az adókból nem jön össze elég pénz az államháztartás működtetéséhez), akkor az a saját zsebből nagyon sok pluszt vesz ki a kifizetendő kamatok miatt. Az egy másik kérdés, hogy miért nem tudja ezt a hiányzó pénzt a Magyar Nemzeti Bank előállítani, hiszen annak elméletét már egy Wilhelm Lautenbach nevű német közgazdász pasas kitalálta és működtette 1930-tól Németországban úgy, hogy az NE okozzon inflációt. Lautenbach megoldása az volt, hogy az állam kamatmentes pénzt bocsájtott ki, aminek a fedezete a reálgazdaságban létrejövő érték volt. Ennek köszönhette Németország, hogy az 1930-as években leküzdötte a belső válságát. De ahogy a Wikipedia is írja: Ez az elmélet gyakorlatba ültetve kihúzta a 30-as évek Németországát a gazdasági kakiból, ezt meg a nemzetközi tőke nem igazán szerette, ezért is fordultak, más okok mellett Hitler ellen. A világ egy üzleti vállalkozás. Ahogy már korábban is írtam, a nagytőkének is cash-flow termelő bizniszek kellenek, az meg eladósítás nélkül nem működik. Ha nem akarsz hitelt felvenni, mert te ügyes és okos módszerrel pénzt állítasz elő magadnak, akkor jön a dádá. 🙂 Ha megkérdezitek a jelenlegi kormányzatot, szerintem tudnának erről mesélni, pedig ők még nem is saját, állami pénzt akartak kibocsájtani a Lautenbach-módszerrel… 🙂

A külső adósság azonban csak az egyik béklyó, van egy másik is, ami nem annyira béklyó, de valahol mégis az. Ha a Magyar Állam állampapírokat értékesít – vagyis diszkont kincstárjegyeket, államkötvényeket profit céllal megvásároló befektetőknek (legyenek azok akár magyar polgárok is) elad – akkor arra hozamot kell fizetni, amit “belső” államadósságnak hívnak. Minél magasabb az állampapír állománya egy országnak (vagyis minél több állampapírt értékesítenek aukciókon, kereskedelmi bankokon, biztosítótársaságokon keresztül), annál több hozamot kell azokra fizetni, vagyis annál nagyobb a belső államadósság. Állampapírokat azért árul egy ország, mert azzal is meg tudja finanszírozni a működési költségek egy részét. Ha nem akarna egy ország erején felül növekedni, akkor ez akár még elég is lehetne. De ezt már jó régen elrontottuk, mert a külső adósságunk 1973 óta nulláról felszökött egy picinykét, egészen pontosan 87 milliárd USD-re. (Jobb felül legördülőből ki kell választani Hungary-t és már látod is!)

A belső és a külső adósság az állam adóssága. A Magyar Állam külső és belső adóssága 2011-ben kb. 20 ezer milliárd Ft-ot tett ki, a vállalkozások és az állampolgárok összes adóssága ezen felül még 40 ezer milliárd Ft, vagyis az ország teljes egészének az adóssága 60 ezer milliárd Ft. Hatvanezer milliárd. Huhh, az nem kevés. Az államra eső 20 ezer milliárd Forint (20 000 000 000 000 Ft) kamatait az államkasszából kell finanszírozni. Ha ide nem folyik be pénz, mert az emberek adót csalnak pl., akkor fizetésképtelenné válhat az ország (=csődbe megy) és nem tudja finanszírozni önmagát (=kifizetni az államra nehezedő költségeket). Ezért van szükség IMF védőhálóra. Vagyis egészen pontosan azért, mert anélkül nem lesz garantált az állampapír hozamok kifizetése. A védőháló nem minket véd, hanem a befektetőt. 🙂 Csak az emberek nem gondolnak bele a jelentésébe. (Mint ahogy a rendőrség is szolgál és véd, na de kit? A testőr kit véd? Azt komám, aki fizeti. 🙂 Néha minket is, hogy meglegyen az illúzió, de a rendőrség a hatalmat védi. Egy olyan rendet, amiről az államhatalom mondja meg, hogy mikor rend és mikor nem az.) Visszatérve az állam finanszírozási problémáira, most gondolj csak bele: Ha többet kell elköltened az életben maradásra, mint amennyi bevételed van, akkor az szívás. Volt kaja, nincs kaja. Ezért megy itt a nagy sakkjátszma.

Magyarország azért számít kedvező befektetési környezetnek tehát, mert itt a jegybanki alapkamat, amely a kereskedelmi bankok betéteire és hiteleire, valamint az állampapírok hozamaira is hatással van az európai átlagnál jóval magasabb. (Ha Svájcban vagy Németországban beteszed a bankba a pénzt, hiába kötöd le, alig kapsz rá 1-2%-ot jó esetben. Magyarországon a banki kamat minimum 5%, ez is a magasnak számító alapkamatnak köszönhető!) Tehát, míg Svájcban és az eurózóna országaiban 2-3% között van az alapkamat (és így az állampapírok hozama is alacsonyabb), addig Magyarországon ez 5-8% között mozog, tehát nálunk alapból érdemes(ebb) betenni a bankba a pénzt (legalábbis ebből a szempontból), mert ha az ember 1 évre előre leköti azt, akkor infláció fölötti hozama is lehet. Ha pedig egy külföldi befektető Magyarországon vesz államkötvényt, vagy bármilyen egyéb állampapírt, akkor ő itt több pénzt kap a befektetéséért. Ennyi. Nem jófejségből hozza ide a lóvét senki, hanem a saját, jól felfogott érdekében. A befektetőt csak annyira érdekli egy olyan ország, amibe befektet, hogy az mennyire fizetőképes, vagyis lehetőleg minél alacsonyabb legyen a kockázata azt illetően, hogy a neki járó kamatjövedelmet megkapja. Magyarország a nagytőkét csak ennyire érdekli. Ha itt jól mennek a dolgok, akkor megkapják a pénzüket, ha nem mennek jól, akkor pedig nem. Görögországban nem mennek jól, ezért van ott balhé.

A magas kamatozású környezet még egy ún. Carry Trade ügyletre is alkalmassá teszi országunkat, aminek az a lényege, hogy ha valaki egy alacsony kamatozású országban vesz fel hitelt (pl. Svácjban 2%-os kamatra) és egy magas kamatozású helyen fekteti azt be (Magyarországon minimum 6%-ért cserébe), akkor a különbséget zsebre tudja tenni és Hallelujah! 🙂 Az ilyen Carry Trade ügyletnek a célja nem jótékonykodás, hanem egyszerű matek. Kölcsönadsz nekem 100 Ft-ot évi 2 forintért, én meg ugyanezért a 100 Ft-ért év végén 106-ot kapok valaki mástól, visszaadom neked a 102-t és maradt nálam 4. Vagyis csináltam a levegőből 4% hasznot a kölcsönkapott pénzen. Valójában a semmiből csináltam a kölcsön 4%-át, nekem csak minimális kockázatot kellett vállalnom (pl. tönkre megy az az ország, aminek az állampapírjába fektettem + ott van a két deviza CHF/HUF árfolyamkülönbségből fakadó kockázat is), de saját pénzt nem kellett beletennem a buliba. Ez 1 milliárd dollárnál pl. 40 millió dollár haszon és (csendesen mondom), nem „csak” ennyit hoznak ide. A befektetőknek azonban a legfontosabb az ország fizetőképessége, vagyis magas kamat mellett csak addig öntik ide a lóvét, amíg a kifizetés biztosított. Az árfolyamkockázatról meg általában gondoskodnak, hogy ne nagyon legyen. Erről majd a következő részben írok. (Egy olyan országban tehát, ahol a kormány nem akar IMF hitelt és csökkenteni akarja a külső adósságot, ez nem annyira frankó, mert akkor nincs korlátlan haszonnyerési tér. Ha ugyanis biztosítva lenne valahogy, hogy fizetésképtelenség esetén LESZ külső forrás – vagyis újabb hitel – akkor örömmel tolok be pénzt egy állampapírba, mert az TUTI nyereség. Ezért szeretik a befektetők az IMF által felügyelt országokat. Ez az ún. védőháló, amit már fentebb írtam.)

Az állampapírok tehát azért jó befektetések az ilyen (tulajdonképpen spekulatív) tőkének, mert az államok számára ez forrás (vagyis befektethető, működtethető tőke, amivel lehet az országot fejleszteni, s ennek egy ország örül, főleg ha nincs nemzeti vagyona, amivel termelni tudna és növelni a belső értékét!), viszont biztos hozamot jelent a befektetőnek, mert azt az ország helyes működtetése és egy jól szabályozott – mindenféle nemzetközi kritériumoknak megfelelő – adórendszer garantálja.

A közgazdászok véleménye szerint az alapkamat (melynek mértéke hatással van az állampapírok hozamszintjeire is) magasan tartása azért jó tehát, mert az kedvez a nagytőkének, vagyis ennek hatására öntik az országba a pénzt a befektetők. Ez pedig az országnak azért jó, mert finanszírozást kap. Lehet nyugdíjakat fizetni, utakat fejleszteni, 4-es metrót építeni (20x annyiért, mint Spanyolországban). Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a kölcsönkapott pénz több értéket hoz(na) létre, mint amennyibe kerül a kamat, ez nem is lenne rossz. (Erről szól a Keynes-féle „tőke határhatékonysága” elnevezésű fogalom, bár a folyamatos hitelpénz-létrehozás természetes velejárója az infláció, ezért csak azoknak pozitív ez a folyamatos tőkeinjekció, akik a pénzt valóban működtetni tudják, a kisember megtakarításainak az értékét viszont ez elviszi.) De a legtöbb esetben nem ez történik, mert a hatalmon lévő politikai elitnek túl rövid ideje van arra (általában), hogy egy országot rendbe rakjon, arra viszont szeretnének ügyelni, hogy a kormányzati ciklusban ők bebiztosítsák a saját jövőjüket.

Van itt még egy gordiuszi csomó (=kibogozhatatlan probléma). Ha úgy gondolod, hogy ez hibás levezetés, akkor kérlek írd meg nekem, mert tanulni akarok, de ez nekem a következő módon lesz Józsi bácsi fejemmel logikus: Mivel Magyarországnak már nem nagyon van termelőgazdasága, mert eladták, ezért a Magyar Nemzeti Bank által kibocsájtott hivatalos magyar fizetőeszköz (=forint) fedezete egyrészt a nemzeti banki devizatartalék (bár arra azt mondják, hogy az az ország 3-4 havi fizetőképességének biztosítására való), másrészt bizonyos M3 és M4 pénzmultiplikátorok, amelyek az Magyar Nemzeti Bank szabályoz. (Ez már pénzelméleti kérdés, ebbe nem mentem bele nagyon mélyen, ezért elfogadom, hogy itt tévedhetek, de amit leírok, abban a logikát követem.) Ha van a Nemzeti Banknak devizatartaléka többek között és a magas államkötvény hozamok miatt kedvező a befektetési környezet (és ezért az államkötvény aukció alkalmával beszedett tőkéből feltőkésítette magát az állam), akkor ez lehetővé teszi az állam számára, hogy a hazai kereskedelmi bankrendszerbe is pénzt juttasson és így tud működni a gazdaság. (Lehet hitelezni, stb.)

Ha azonban a korábban említett Carry Trade ügyletekből származó nyerészkedést korlátozni akarná a kormány (és az MNB) és ezért levinnék az alapkamatot 1-2%-ra – mint azt néhány közgazdász megoldásnak látná – akkor veszélybe kerülne a devizatartalékunk és vele a gazdaság működtetéséhez szükséges kihelyezhető hitelállomány is, ugyanis a külföldi befektető eladná a magyar állampapírokat, és a tőkéjét a megtermelt hozamokkal együtt kivinné az országból. Mivel a tőke megléte olyan, mint a vér az emberi szervezetnek, ezért azt nem lehet kiiktatni, ergo ha ez megtörténik, akkor iszonyatos pénzhiány lehet és elszegényedés. (Hacsak nem az emberek elkezdenek használni helyi, közösségi pénzeket, amelyekkel betöltik az értékmérő, valamint az áru- és értékcsere szerepét.) A megoldhatatlan probléma tehát az, hogy a spekulációnak kedvező befektetési környezet nélkül az országból kiáramolhat a pénz, a jelenlegi rendszer viszont a magyar állampolgárokra ró egyre nagyobb terhet, mert a csiki-csuki spekuláció irgalmatlan pénzek kilapátolását teszi lehetővé, melyeknek kamataterheit az állampolgároknak kell megfizetniük.

Hogy ez hogyan történik meg egészen pontosan 2003. óta már 3. alkalommal, azt a következő fejezetben, hétfőn fogom leírni, most pedig megyek és legurítok egy felest, mert az utolsó részre fájdalmas felkészülnöm. 🙁 Persze a fájdalom az az egoban jelenik meg, s a végtelen tudatosságomra ennek igen kevés hatása van. ÉN ugyanis továbbra is VAGYOK! 🙂 Tádááááááááááá… Aztán a pénzügyi témák után majd megint egy kicsit könnyedebb hangulatúba megyek át, hiszen jön a Karácsony, ami a szeretet ünnepe.

Jó hétvégét mindenkinek, még azoknak is akik nem olvassák a blogomat! Ugyan azt nem tudják, hogy üzentem nekik, de az energiát elküldtem! 🙂

Én vagyok a hibás?

Szerző: | dec 14, 2011 | Blogbejegyzések 2011-2014

A tudatosság azt jelenti, hogy felvállalom a gondolataim, a cselekedeteim és a döntéseim felelősségét. A világ az VAN – rajtam kívül, de leginkább bennem – és én teremtek belőle jót és rosszat egyaránt. Ha tetszik a végeredmény, ha nem, azt magamnak köszönhetem elsősorban. Ha tetszik, akkor Én döntök úgy, hogy örülök neki, ha viszont nem tetszik, akkor Én döntök úgy, hogy ez engem zavar. Ha meg felismertem, hogy zavar (és ezen érdemes lenne változtatni), akkor már elég tudatos is vagyok. Ahogy egy nagyon kedves megboldogult barátom mondta mindig: Ha már nem tudod jól csinálni Józsikám, legalább örülj neki, hogy rosszul csinálod! 🙂 Magyarul: Ha tudsz örülsz annak, hogy éppen rosszul csinálsz valamit, akkor már tudatában vagy annak, ami VAN, tehát van esélyed rajta változtatni. Bitang egyszerű ez! Tudsz még követni? 🙂

Folytatva a néhány nappal ezelőtti cikkemet a tudatosság jelentőségéről, szeretnék néhány példát hozni, hogy szerintem mit kell tenni ahhoz, hogy az életünket tudatosan éljük meg és sokkal nagyobb örömöt leljünk abban, ami egyébként sokszor idegesítő és elkeserítő. Nem könnyű, bevallom, de életünk minden pozitív, boldog érzést adó eredménye komoly munkának köszönhető, legyen az fizikai vagy lelki feladat.

Mondok egy-két nagyon konkrét, gyakorlati példát, amin keresztül nagyon is érthető lesz a tudatosság eredménye a hétköznapokban:

A multinacionális áruházláncok megjelenésével rengeteg – főleg élelmiszert előállító, vagy forgalmazó – kisvállalkozás tönkrement. (Már azok, akik a multi közelében működtek.) Nem bírták az árversenyt a multival szemben. (Egy multi képes arra, hogy addig tartja alacsonyan az árakat, amíg “kinyírja” a kisebb versenytársakat, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy veszteségesen üzemeljenek.) Ugyanazt hirdetik mindenhol a médiában, hogy ezek a nagy vállalatok rengeteg munkahelyet teremtettek, valójában hasonló mennyiségben szűntek meg munkahelyek az árverseny miatt tönkrement kis- és középvállalkozásokban, melyeknek dolgozói ezek után a multihoz mentek “pénztárosnak”. Ahogyan a Helyi Pénz? Az meg mi? c. cikkem 1. részében leírom, ezen felül a multiknak 90-120 napos fizetési határideje van a beszállítók felé (szemben a kisvállalkozások egymással szembeni 30-60 napos határidejével), és ez rengeteg kisvállalkozást a pénztelenségben és likviditás hiányban (=nincs forgótőkéjük) tart. Lehet erre azt mondani, hogy “hát, így működnek a nagy cégek”, de ez akkor sem oké. Ez egyszerűen nem fair. A multi a munkahelyteremtésért cserébe ráadásul még adókedvezményben is részesül, ami nem kis támogatási összeg. Ha én ezek után azt gondolom, hogy haragszom a multira, akkor tudjátok, hogy kivel b***ok ki. 🙂 A harag bennem van, engem gyilkol. Az meg nem jó. Tehát nem haragszom. És itt jön be a tudatosság kérdése. A multi meg akar élni, piacot akar szerezni. Mivel van tőkéje, nagyobb a mozgástere és számára a saját növekedése a cél. Ezért nem lehet haragudni. (Az esetlegesen aránytalan törvényi szabályozással kapcsolatban lehet vitatkozni, de a multinacionális cég célja is a profit.) Ha ezt el tudom fogadni, de mégsem akarom ezt támogatni, akkor nem megyek a multiba vásárolni. Addig keresgélek, amíg kisebb vállalkozásoktól szerzem be az élelmiszert, vagy amit éppen venni akarok. Tudom, ez macerás és nem kényelmes. Rajtam azonban ennyi múlik. Ha sokan gondolják úgy, hogy nem mennek be a multiba, az előbb-utóbb odébbáll. Ilyen egyszerű.

A benzin árának kérdése ugyanez. Ha megnézitek az olaj világpiaci árának alakulását, akkor világosan látszik, hogy az elmúlt 24 évben max. 6x-os ára (de általában 3-4x-es ára) lett az olajnak a dollár inflációjának ellenére – és a komolyabb kilengések is csak 2004-05 után kezdődtek. Ezzel szemben, ugyanennyi idő alatt az üzemanyag ára forintban mérve nem maximum 6x-osára (majd vissza), hanem 10-12x-esére emelkedett és komolyabb árcsökkenések nem voltak. Oké, kalkulálni kell az inflációt és egyéb kereskedelmi díjak (olajfinomítás, szállítás) stb. változásait, de akkor is enyhén szólva nevetséges, hogy 5 dollárt felmegy az olaj világpiaci ára, aminek hatására óriási hírveréssel 10 Ft-ot drágul a benzin ára, majd visszamegy 2 dollárt és csökkentenek 3 Ft-ot. Az elmúlt 6 évben a hazai üzemanyag árak kb. 60-70%-kal emelkedtek, ennek ellenére alig látni kevesebb autót az utakon. És egy csomó autóban egyedül ül a sofőr! Észrevettétek? Ha Te is ilyen vagy, nem bántani akarlak, kérlek ne értsd félre. Talán csak azt gondolod, hogy rajtad nem múlik. Pedig hidd el, csak rajtad múlik.

A tudatosság lényege ebben az esetben ugyanis ott jelenik meg, hogy a benzin árával való manipuláció tökéletes bizonyíték arra vonatkozólag, hogy mennyire nincsenek tudatában – nem érzékelik – az emberek azt, hogy tulajdonképpen szivatják őket. Egy terméknek mindig annyi az ára, amennyit hajlandó érte kifizetni a (megfelelően kondicionált!) tömeg. A benzin árát pedig addig fogják szépen, fokozatosan emelni, amíg csak lehet. A nagy büdös helyzet az, hogy az emberek bele vannak ragadva a kényelmi zónájukba, és nagyon nehéz ebből kibillenteni őket. Ezért emelnek az árakon mindig csak egy picit, hogy ne fájjon annyira. Időnként csökken az ár, hogy azt érzékeld, hogy azért van benne fel-le mozgás, de a trend egyértelműen emelkedő. Magyarul: ha tudatosan élsz, és ezt nem akarod támogatni, akkor lemondasz a kényelemről és kevesebbet autózol. Vagy eladod az autódat és akkor teljesen lényegtelen lesz a benzinár. (Ami persze nem teljesen igaz, mert a termékek árában úgyis megjelenik az áremelkedés, hiszen a szállítási költségek növekedését beleteszik a kereskedők az árakba. De bizonyos szinten akkor is tudsz rajta változtatni. A saját életedben igen!)

Menjünk tovább egy mindenki számára ismerős területre:

Gondolkodtál-e már azon, hogy amikor valaki – egy tekintély – kezébe adod a döntést a saját életedről akkor is Te döntesz? Beteg vagy, elmész az orvoshoz és mivel ő A szaki, beveszed azt a bogyót, amit javasol. Felesleges feltenni kérdéseket, hiszen az orvos sok évig tanult az egyetemen, biztos igaza van. Ugye? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Csak hogy tisztában legyél vele, ő is csak azt tudja, amit megtanítottak neki. A tudásának jelentős része nem személyes tapasztalat, hanem általa tekintéllyel rendelkezőnek vélt emberek tudományos kutatásaiból fakad, amelyeket bizonyos céllal írtak. És a célok közül, megfigyeltem, soha sem hiányzik a jövedelmezőség, vagyis a pénz. Hogy mik vannak? 🙂 De mivel a világ egy üzleti vállalkozás, megértem, hogy így működtetik. Pénzt akarnak keresni abból, hogy Te beteg vagy. „Zu risiken und nebenwirkungen lesen sie die packungsbeilage und fragen sie ihren arzt oder apotheker!” Ismerős mondat? Egyébként szívből mondom, hogy szerintem a gyógyítás egy orvos elsődleges szándéka, de mivel gyógyszerügynöknek nevelik a legtöbb mai végzős dokit, ezért a te felelősséged, ha a rendszerrel együttműködsz, mert lusta és túl kényelmes vagy ahhoz, hogy egészségben tartsd magad (egészséges gondolatokkal, mozgással, táplálkozással)! Nagyon sokszor lehet igaza az orvosnak, de vakon hinni neki, az szerintem felelőtlenség! Mint ahogy bárkinek vakon hinni ostobaság. Legyen annyi józan paraszti eszed, hogy felteszed a kérdést: biztos, hogy így van ez? Ezt jelenti a tudatosság. Vagy pl: Milyen képzést kapott ez a szakember, akinek a tanácsára döntést hozok, én? Ha az EGÉSZség (=egész, azaz teljes!) az test-lélek-szellem együtt (=holisztikus látásmód), akkor miért csak a testet kezelik kemikáliákkal? A miért halt meg Steve Jobs? c. cikkemben az Új Medicina és az Észlelés biológiája is bizonyítja, hogy ez nem az igazi megoldás! Vannak olyan esetek, amikor persze jobb, ha egy szakorvos kezére bízod magad (pl. baleseti sebészet), de a krónikus betegségek gyógyításában már nagyon nem vagyok benne biztos, hogy a nyugati orvoslás hivatalos tudorai tudják a tutit. Kizárólag a tünetek megszüntetése nem lehet hosszú távon eredményes. Minthogy a pénzhiányra sem megoldás az, ha újabb hitelt veszel fel. Átmenetileg oké, de hosszú távon halál. Mindkettő.

Mit lehet akkor tenni?

Körbe kell járni az adott „témát”. Informálódni minél több oldalról és begyűjteni személyes tapasztalatokat. Megfigyeltem, hogy ha egészséges állapotban is folyamatosan képzem magam az egészséggel kapcsolatban és tudatában vagyok a lélekromboló gondolatoknak (félelem, aggódás, stressz) és cselekedeteknek egyaránt (pl. hulladék ételt szándékosan nem eszem), akkor az eredmény sokkal inkább az lesz, amit szeretnék. Ha meg mégsem – mert van ilyen -, akkor elfogadom, hogy valamit nem jól csináltam és nem tiltakozom ellene. Hagyom, hogy a természet tegye a dolgát. Ne értsetek félre: van, amikor jó dolog a külső segítség (pl. gyógyszer, műtéti beavatkozás, stb.). De hiszem, hogy az okokat kell megszüntetni, ahhoz meg tisztában kell lennem önmagammal, mert ha külső esemény hatására történt bennem elváltozás, akkor is én vagyok az okozó (kivéve, ha megmérgeztek), mert én vagyok az, aki hagyom, hogy a külvilágnak negatív hatása legyen rám. (Persze ha az étel miatt lettél mérgezett, akkor nézz utána honnan származik a kaja, amit eszel.) Tudom, hogy ez rohadt nehéz, néha szinte kivitelezhetetlennek tűnik! Például idegesít valami, kellemetlenség ér, szomorúság, baleset, stb. és kívülről oda kell állni és azt kell mondani: most engedem, hogy átjárja a testemet a szomorúság, a bánat, de utána minden jó lesz. Nem tiltakozom, ha sírnom kell, hagyom, ha nevetnem, akkor is hagyom, a természet olyan csodálatosan tudja, hogy mire mikor van szükségem. A nehézséget mindig az ego, vagyis az elme működése okozza, ami utálja a kellemetlen meglepetéseket és a fájdalmat. De ha tudom, hogy ez normális, hogy az energiák jönnek-mennek, mert hol felvillanyoznak, hol bánatba „taszajtanak”, akkor át tudok élni mindent. Ha nem tudod jól csinálni, legalább örülj neki, hogy rosszul csinálod! Érted?

Hozhatnék még egy csomó példát, de a lényeg szerintem világos. A gondolatok jelentős része az elmémbe táplált információkból áll és tudatosan rájuk tudok tekinteni kívülről. Melós, én tudom, de kifizetődő, mert így könnyebb kilapátolni a szart a fejemből. Ami a gazdasági életet illeti, a pénzt én költöm, ezért – számos területén az életnek – én vagyok a döntéshozó, hogy mire vagyok hajlandó pénzt kiadni. Ha mást akarok, fel kell vállalnom a döntés felelősségét akkor is, ha fel kell adnom a kényelemzónát! Tádáááááááááááááá! 🙂 És légy jelen! Erről még írni fogok valamikor. Csak MOST van. A Békés Harcos Útja c. filmből íme egy nagyon tanulságos 3 perc: Dobd ki a szemetet, Dan!

A tudatosság arról szól, hogy felismered, megérted azokat a múltbeli eseményeket, melyek eredménye a jelen pillanat, a most valósága a benne lévő pozitív és negatív következményekkel. Megvizsgálod, megforgatod, ítélet és utálkozás nélkül megérted a logikáját (mert mindig van!) és ha változást akarsz, elkezdesz másképp dönteni. És más lesz a valóság. Te vagy a teremtő. A saját életed, világod teremtője! Olyan vagy, mint az origó. Minden belőled indul ki.

Ja, és még valami. Megfigyelted, hogy Te vagy a világ közepe? Minden körülötted van… 🙂

Most egy időre visszatérek a gazdasági témákhoz, mert néhány nagyon lényeges információt meg szeretnék még osztani a pénzzel kapcsolatosan. A leggyakrabban használt energia ugyanis a pénz és érdemes érteni, hogy az áramlása hogyan történik, vagy éppen nem történik…

Most pedig bedobom a mai felest, mert mindjárt reggel 7 óra. Egészségetekre! 🙂

Mit jelent a tudatosság?

Szerző: | dec 12, 2011 | Blogbejegyzések 2011-2014

Lehet, hogy csak azért, mert nap mint nap foglalkozom a témával, de egyre több embertől hallom, és könyvben, weblapokon olvasom azt, hogy a tudatosság a legfontosabb. De mégis mit jelent ez a szó?

Mit jelent az, hogy tudatosan élem az életem?

Talán mindenkinek mást jelent. Talán mindenkinek, aki nézett már egy kicsit önmagába, annak ugyanazt. Elmondom, hogy bennem milyen érzés jelenik meg, amikor átjárja lelkemet a tudatosság megtapasztalása.

A tudatosság számomra azt jelenti, hogy képes vagyok önmagamra, egy adott helyzetre kívülről – vagy felülről – rátekinteni és meg tudom állapítani azt, hogy „ez van”. El tudom fogadni azt a helyzetet és végeredményt, ami a múltbéli gondolatok, cselekedetek – vagy akár csak a sors – következménye a jelenben. Nem tiltakozom ellenük és nem ítélkezem felettük, mert tudom, hogy egy bizonyos elmeműködésből fakadó cselekvés hozta létre azt, ami MOST van. Vagyis a múlt következményeként bekövetkezett jelen pillanat „olyan, amilyen”. Olyan, amilyenné tettük, közösen, vagy tettem én, vagy a sors. Ez a pozitív(!) és negatív végeredményre egyaránt igaz és azért írtam, hogy a sors is okozhat ilyet, mert vannak olyan szomorú balesetek, melyek (látszólag) rajtunk kívül állnak és nagyon megnehezíthetik az életünket, mégis – életbevágóan – fontos elfogadni a létezésüket.

A felismerés egyik kulcsa, hogy a nem cselekvés is cselekvés. Ahogy Edmund Burke, a XVIII. században élt ír filozófus mondta: „All that is necessary for the triumph of evil is that good men do nothing”. (Vagyis „A gonosz győzelméhez elegendő az, ha a jó emberek nem csinálnak semmit.”) Ez azért fontos pont – meglátásom szerint -, mert ha az ember ezt megtanulja és képes a jelen pillanatra objektíven ránézni, akkor se a világra, se önmagára nem haragszik azért, ha nem tetszik a végeredmény. Amit érzel és tapasztalsz az van és a saját életedben Te vagy érte a felelős. Átéled, átjár az öröm, eufória, fájdalom, bánat stb. energiája és megéled a jelen pillanatot mindennel, ami benne van. Amikor meditálsz, akkor is ez történik. Jelen vagy (=leállítod a folyamatosan múltba és jövőbe tekintő elmédet) és ítélet nélkül megtapasztalod a most valóságát. Ahogy egy kedves régi barátom mondta egyszer: megéled a vanságot. Állati hülyén hangzik, tudom. De ha már valami megtörtént, mi mást lehet tenni? Mérgelődsz, ítélkezel, tépelődsz, vagy mi? Most komolyan: nem elég az a végeredmény, ami nem tetszik, még ki is akarsz magaddal b***ni azzal, hogy csupa rossz érzést keltesz magadban?

Mégis, mire jó akkor ez az egész?, merül fel a kérdés, teljesen jogosan. A válasz pedig nagyon egyszerű: A jövő a jelen döntéseinek csodálatos következménye. Ha a mostban igazságot, szeretetet, megbecsülést, figyelmet teremtesz, akkor a jövő ezekkel lesz tele. A jelenlegi tudatossági mozgalmaknak főleg az a célja, hogy felhívja az emberiség figyelmét arra, hogy a jelen az csak egy következmény, a múlt döntéseinek a következménye. Ha pedig ez sokunknak nem tetszik, akkor lehet – el lehet kezdeni INGYEN! – rajta változtatni MOST. Nem „oké, majd a jövő héttől nem leszek erre az emberre mérges, de most megyek és ásóval szétverem a fejét”, hanem döntést hozol, MOST. Inkább: „Odamegyek és megölelem. Ahogy ő viselkedik, az őt minősíti, ahogy én, az meg engem.”

Döntés. De gyönyörű és kifejező ez a magyar szó. Fogod az előtted lévő elmédben létező akadályt (falat) és ledöntöd. Páff! 🙂 Szabad az út a jövő felé, amit teremteni akarsz.

A döntéseink elsöprő erejéről íme egy rövid videóbejátszás az 1994-ben, fiatalon elhunyt amerikai komikus, Bill Hicks leghíresebb előadásának végéről:

A tudatos döntés nem félelemből, hanem szeretetből fakad, leglényegesebb tulajdonsága pedig az, hogy felelősséget vállalsz a döntésért! Nem valami ellen, hanem valamiért hozod meg a döntést. Szeretet lesz benne, mert rá fogsz jönni, hogy csak az épít, semmi más. A szeretetben ugyanis az a jó, hogy én érzem, tehát nekem jó. 🙂 Hogy is mondta Mahatma Gandhi? Légy Te az a változás, amit a világban látni szeretnél! Jujj drága komám, micsoda fantasztikus gondolat!

A minap kaptam egy 11 perces videót, melyben Jim Carrey, a híres kanadai színész is beismeri, hogy mit tett vele a tudatos gondolkodás. Nagyon megéri végignézni, szerintem:

Lesz még egy cikkem hamarosan a „tudatosság gyakorlati alkalmazásával” kapcsolatban most viszont megyek és megölelgetem az ivócimboráimat, mert önző módon át akarom élni azt, hogy szeretni jó! Bocs, ha egy kicsit szentimentális vagyok, ez ma egy ilyen nap. 🙂

Miért halt meg Steve Jobs?

Szerző: | dec 9, 2011 | Blogbejegyzések 2011-2014

Ha a címben szereplő kérdésre egzakt választ próbálnék adni, annak 2 következménye lenne: vagy ostobának és nagyképűnek néznétek, vagy kapnék tőletek valami díjat a bizonyításért. Mivel egyikre sem vágyom, ezért inkább csak hangosan gondolkodom egyet. 🙂

Lesz értelme, megígérem…

Hogy lehet az, hogy a világ egyik legismertebb, dollármilliárdos üzletembere nem képes legyőzni a XX. század népbetegségét és belehal? Ez logikai érvekkel megközelítve csak azt jelentheti, hogy a rák valóban nem gyógyítható betegség és mindenki, aki ennek ellenkezőjéről próbálja meggyőzni az emberiséget, az sarlatán és hazudik. Én meg azt mondom, hogy vagy igen, vagy nem.

Évek óta tanulmányozom az egészség témakörét a test-lélek-szellem hármas egységét figyelembe véve. Mi kell ahhoz, hogy valaki egészséges legyen? Hogyan kell most cselekednem / gondolkodnom / vigyázni a testemre / lelkemre ahhoz, hogy a jövőben megfelelő módon működjön és biztosítsa számomra a minőségi életet? Minek köszönhető az, hogy 100 évvel ezelőtt minden 25. ember halt meg rákban, ma meg minden 3.? Ez brutális különbség! (Forrás: G. Edward Griffin: A világ rák nélkül c. könyve)

Távolról futok neki, ahogy szoktam, mert így lesz teljes a kép:

A test a lelkem temploma, tehát táplálékot, tápláló ételeket érdemes neki adni. Ez alap. Ép testben, ép lélek. Ha a testem telerakom génmanipulált szarokkal, agyongyógyszerezett – növekedést serkentő hormonokkal teli – húsokkal és vegyszerezett zöldségekkel és gyümölcsökkel, akkor az immunrendszeremet valószínűleg „túl fogom terhelni”. Edzésben lesz ugyan, de a rengeteg méreganyag egy részét nem fogja tudni kiszűrni. Főleg, ha nem iszom megfelelő mennyiségű vizet és időnként nem méregtelenítek. Aki egy kicsit is foglalkozott már a helyes táplálkozással, az mind tudja, hogy az ételnek az egyik legfontosabb tulajdonsága a származása és az, hogy lehetőleg legyen benne minél több élő tápanyag. Továbbá, ha dehidratált (=vízhiányos) a test, akkor szomjazik és nem működik jól. Lehet vegyesen táplálkozni, de a lényeg, hogy megbízható forrásból származó tiszta ételt egyél megfelelő mennyiségű víz bevitelével és időnként méregteleníts. Engedd a testednek, hogy megszabaduljon a szartól. Szó szerint. Ez az első lépés. (Kutatások alapján nem mindegy az sem, hogy mennyi savasító/lúgosító ételt eszel, vagyis az egyensúlyra érdemes ügyelni a vegyes táplálkozás kialakításánál!) Persze néha 1-1 tisztító feles nem árt. De csakis házi pálinka és abból is csak egy fél cent. Nem több. Egy picit ugyan savasít az alkohol, azt mondják, de üsse kavics. 🙂 Mosolygok tőle és a vidámság gyógyít. 🙂 A lényeg: tápanyag- és vidamindúsan érdemes táplálkozni, mert a skorbut (=C vitamin hiánynak köszönhető betegség) óta tudjuk, hogy hiánybetegségek igenis vannak.

A második lépés a mozgás. Ha sokat tanulsz és sokat olvasol, bizonyára észrevetted, hogy jobban működik az agyad. Ha a tévé előtt ülsz állandóan és hagyod, hogy állandóan „hipnózisban tartsanak”, akkor meg elbutulsz és egyre kevésbé fog érdekelni az, hogy pallérozd az elméd. A test ugyanilyen. Ha sokat mozogsz, akkor áramlik a vér a testedben, és pezsegni kezd benned az energia. Mivel atomi és kvark (=szubatomi, azaz atomi részecskék szintjénél mélyebb) szinten minden energia (ezt a tudósok mondják, nem én), ezért a mozgás az elsődleges eszközünk arra, hogy az energiát (és az életet) áramoltassuk önmagunkban. Ha nem mozogsz, nem várhatod el, hogy a tested élettel telinek érezze magát. (Jóllehet a mozgásnál is fontos, hogy energiát veszítesz vagy nyersz általa, a távol-keleti küzdősportokat pont azért tartják jónak a nyugati sportokkal szemben, mert azok által az ember energiát gyűjt. Jómagam is kipróbáltam már ezt azt, pl. tajcsi, jóga és valóban energiadús leszek tőle, szemben egy focimérkőzéssel, ami után ki vagyok dögölve teljesen.)

A harmadik és egyben legfontosabb lépés a tudatosság. Ez nem egy megfogható és tanítható dolog, ezt csak tanulni lehet úgy, hogy kérdéseket teszel fel és felismeréseid lesznek. A megfelelő táplálkozáson és mozgáson túl ugyanis nem azon múlik az egészséged, hogy mi történik veled az életed során, hanem az, hogy a veled történő eseményeket hogyan éled meg. Valakinek kihal az egész családja egy háborúban és elfogadja, feldolgozza, túléli és nem lesz egészségügyi következménye. Egy másik ember elveszíti az állását és daganatos beteg lesz, mert képtelen elengedni, megbocsájtani legbelül (pl. a főnökének) és folyamatosan bűntudatot vagy haragot érez, rágja magát és feszült. „Nem bírom lenyelni, nem bírom megemészteni, nem bírok megbocsájtani, haragszom rá, méreg van bennem és düh.” – ezt érzik sokan. Ha ez a helyzet, ez kinek rossz? Annak, akire irányul, vagy annak, aki megéli a nem bírom-ok sokaságát? Ha haragszom valakire, a harag bennem van, én érzem, tehát nekem rossz! Szerintem a lényeg az, hogy a veled történő eseményeket hogyan éled meg. Nem találok más logikai magyarázatot arra – az egyre inkább tápanyaghiányos és tömegtermelésben készült élelmiszerek fogyasztását leszámítva -, hogy a nyugati orvostudomány fejlődése mellett miért szaporodnak bizonyos betegségek, szinte ijesztő mértékben! (Most az oltáspropagandát azt lapozzuk, az más fejezet.)

Tovább megyek:

Dr. Masaru Emoto egy japán kutató, aki bebizonyította, hogy a víz reagál a gondolatokra. Ha szeretettel gondolsz a kísérletben lévő vízre, akkor gyönyörű lesz a víz kristályszerkezete, ha utálkozol és tele vagy haraggal, akkor meg zavaros lesz és ronda. Mivel az emberi test minimum 70%-a víz, ezért azt merem gondolni, hogy a gondolatainknak igen komoly köze van ahhoz, hogy mennyire van harmóniában a test-lélek-szellem egysége. Ha méreg van benned (mérges vagy) bármi miatt, akkor mérgezed magad! Benne van a nyelvünkben! Mi más lehetne a mérges melléknevünk etimológiai eredete? Persze ez csak egy logikus találgatás részemről… 🙂

Steve Jobs-ot a vérszerinti szülei örökbe adták. A kicsi Steve nem kellett nekik. Amikor Steve-nek ez kiderült, megjelent benne a bizonyítási vágy. „Nem szerettek, nem akartak de én be fogom bizonyítani, hogy vagyok valaki.” Annyira fájt neki az, hogy őt nem szerették (lemondtak róla) az igazi szülei, hogy folyamatos kisebbségi komplexussal küzdött emiatt. Létre akart hozni valamit, amiért csodálják. A szeretet hiányból fakadóan folyamatosan azt érezte, hogy „nem vagyok elég”. Ezért teremteni akart és be akart vonulni a történelembe. Ráadásul ezt betegesen deviáns (=szabályostól eltérő) viselkedés mellett tette.

Ryke Geerd Hamer egy üldözött német (belgyógyász és szülész-, nőgyógyász) orvos, aki az általa megalkotott Új Német Orvostudománnyal bebizonyította, hogy minden biológiai elváltozás egy bio-logikus törvényeken alapuló válaszreakció a szervezettől. Az Új Német Orvostudomány szerint minden egyes betegségnek megvan a lelki oka és pontosan meghatározható az elváltozás lefolyása. Dr. Hamer továbbá azt is bebizonyította több ezer esettanulmánnyal(!), hogy az azonos időben bekövetkező lelki konfliktusok ún. konstellációkat (=együttállásokat) hoznak létre az emberi agyban (mely CT felvételen látható!), és ezek képesek mániás/depressziós állapotot eredményezni. Ez most viccesen hangzik, de a legtöbb zseni valamilyen mániás konstellációban szenved. Elmezavarosak, mert a bio-logikus rendszerük ilyen állapotba hozza őket. Nézzétek meg a XX. század legnagyobb természettudósainak és művészeinek az életrajzát! Rengeteg közöttük az érzelmileg sérült ember! Tökéletes bizonyítéka annak, amit Dr. Hamer állít. Ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek betegek lennének! Egyszerűen csak az érzelmi konfliktusaik miatt újmedicinás szemszögből „konstelláltak”. Igazából az ilyen, ún. érzelmi konstellációban lévő embereknek köszönhet az emberiség rengeteg innovatív terméket, szolgáltatást és művészeti alkotást. Hogy miért üldözik akkor Hamert, ha ekkora zseni? Csak azért mert saját magát meggyógyította hererákból és több ezer esettanulmánnyal bizonyította, hogy a rák érzelmi konfliktusból fakadó bio-logikus elváltozás, amely konfliktust ha az ember felold, a rák eltűnik. Ez nagyon veszélyes információ a jelenlegi rákkutatás bizniszre nézve, valljuk be. Mint tudjuk, a világ egy üzleti vállalkozás. (A mérgezésből, sugárzásból fakadó rákos elváltozások nem ebbe a kategóriába tartoznak, de a rákbetegek között abból sokkal kevesebb van!)

Az észlelés biológiája sem állít mást. Ezt az új biológiát Dr. Bruce Lipton, amerikai sejtbiológus dolgozta ki. Ő kísérletekkel bizonyította azt, hogy ha máshogy reagálsz a környezetre, akkor más történik a testedben. Ha máshogy reagálsz a környezetre! Érted komám? 🙂 Nem leütöd a vitapartneredet, hanem átöleled és megköszönöd neki, hogy megosztja veled a véleményét. Hátha tanulsz belőle. 🙂 Nincsen tehát öröklött betegség, csak öröklődött gondolati minták, melyek tudatossággal megváltoztathatók. Generációs félelmeket, hiteket meg lehet változtatni ha valaki felteszi a megfelelő kérdéseket. Hiába volt egy családon belül több száz évig ugyanaz az elhalálozások oka, ezt a mintát ki lehet kapcsolni. Érdemes elolvasni az Édesvíz kiadó gondozásában megjelent Sejtek Mágiája – Tudat, a belső teremtő c. könyvét (letölthető innen), mert erről szól. Bruce Lipton munkája ráadásul azért is fontos, mert ma már mindent úgy közelítenek meg a hivatalos (=hatalom céljainak megfelelő) szervek, hogy egy elmélet elfogadásához tudományos bizonyítékok kellenek, ami azt jelenti, hogy laboratóriumi körülmények között meg kell tudni ismételni ugyanazzal az eredménnyel egy feltételezést. Bruce Lipton ezt megtette, csak ő nem állítja azt, hogy pusztító népbetegségeket meg tud gyógyítani, ezért békén hagyják. Íme egy rövid riport vele, amit nagyon érdemes megnézni:

(Ha a felirat méretét változtatni/növelni szeretnéd, kattints a CC jelre, majd Beállításokra, ott pedig a + jel-t nyomogasd a „Parancsikon” felirattól balra, majd „Kész”.)

Nem sokkal Steve Jobs halála után cikkezni kezdtek arról, hogy az Apple főnöke nagyon haragudott a Google-ra az Android mobil operációs rendszer miatt és el akarta azt pusztítani. Ezt mondta: „Ha kell, utolsó haldokló leheletemet és az Apple bankban lévő negyvenmilliárd dollárjának minden centjét arra szánom, hogy ezt a jogtalanságot jóvátegyem.” (Forrás: az index.hu cikkéből, mely Walter Isaacson: Steve Jobs c. könyvéből származik.) Szerintetek volt problémája Steve-nek az elengedéssel? Többször hangsúlyozta, hogy ő teremteni akar és nem érdekli a pénz, mert nem akar a leggazdagabb halott lenni a temetőben. Mégsem volt képes elengedni azt, hogy egy karaoke (=másolásra alapuló) világban élünk, ahol minden jó ötletet lenyúlnak és azt továbbfejlesztve, átalakítva hoznak létre egy „újat”. Kérdés: Ha Steve Jobs úgysem a pénzért dolgozott, akkor meg miért volt olyan fájdalmas, hogy az iPhone és egyéb Apple termékek ötleteit lenyúlták? Nem attól csodálatos a világ, hogy mindenki hozzátehet valamit? Az emberiség tanul, fejlődik, átveszi az előző generációk és saját korának tudását, felfedezéseit és így megy előre. Ha meg valami jó dolgot kitalálsz, biztos, hogy le fognak másolni.

Steve egy nagyon okos pasi volt (egy bizonyos téren) és nem mellesleg a távol-keleti egészségtudatosságról is volt némi ismerete. De ez kevés. Nem az a lényeg ugyanis, hogy mit tudsz. Hanem az, hogy megfelelő tudásod van-e és mit vagy képes alkalmazni belőle. Az alkalmazott tudás segít át mindenen, ami akadály. Meg tudsz bocsájtani? El tudod engedni a fájdalmat? Át tudod ölelni a kudarcot? Meg tudod az életet minden fájdalmával is élni? Azzal is ha lenyúlják az ötletedet? (Az innovatív feltaláló elmék most könnyen letámadhatnak egy ilyen kérdésért, de ez nem változtat azon a tényen, hogy így működik a világ. Mindenki meg akar élni. Ha nem a saját ötletéből – mert az nincs – akkor majd máséból. Ennyi.)

A különböző rákbetegségekre egyébként rengeteg – főleg a tápanyaghiányt megszüntetni kívánó – táplálkozási terápia is létezik, mint pl. a Gerzson-terápia vagy a Robert O. Young (PH Csoda) vérlugosító terápiája is, vagy a B-17 vitamin kúra, de azokról most nem írok, mert az egy másik fejezetet érdemelne. Az azonban már bizonyos, mert rengeteg esettanulmány bizonyítja, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy az ember mit eszik, ha daganatos betegsége van. Leginkább azonban az nem mindegy, hogy hogyan gondolkozik. Én ebben hiszek. Nem akarom elvitatni a modern orvostudomány életmentő beavatkozásait sem (!), jóllehet a tünetek megszüntetése a legtöbbször nem hosszútávú megoldás. Egy betegségnél mindig az okokat kell megkeresni és azokra kell megoldást találni.

Steve Jobs esetében az történt, hogy bármilyen sikeres volt, bármennyi elismerést kapott, foggal-körömmel küzdött azért, hogy amit ő hozott létre, az csakis az övé lehessen. (Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tengernyi Apple szabadalom!) A gyermekkorban meg nem kapott szeretetet állandóan kompenzálni akarta valamivel, leginkább pedig zseniális ötleteinek a birtoklásával akarta pótolni. Ha nem hiszed, végezz el egy Hellinger családállítást. Én azt hiszem, hogy ez az elmeműködés ölte meg őt. Ráadásul a hasnyálmirigy számos emésztőenzim előállításáért felelős, tehát a „nem bírom megemészteni!” folyamatosan megélt érzelmi konfliktusra tökéletes reakció a hasnyálmirigy daganatos elváltozása, amibe a volt Apple vezér belehalt.

Lehet, hogy tévedek, mert én is nagyon keveset tudok. Képzem magam, amennyire csak lehet, de csak egy apró pici pont vagyok. Igyekszem összekötni a pontokat és megtalálni a természet erejét, a természet logikáját a biológiai válaszreakciók mögött és mivel Steve Jobs halála kapcsán megjelentek bennem érzések és gondolatok, azt gondoltam, hogy megosztom őket.

Hogy mégis mi lehet Steve Jobs halálából a lecke számunkra? Talán csak annyi, hogy a legfontosabb nem a pénz, hanem az alázat. Lehet, hogy nem tudsz mindent és lehet, hogy nincs igazad. Ez mindig jusson eszedbe. És az is, hogy a tudatalattid ereje nagyobb, mint hinnéd. A félelmeidet és fájdalmaidat lehet, hogy ügyesen leplezed, de attól azok még vannak. Vagyis lehet, hogy Te vagy a legokosabb ember a világon, de ha nem tudod megtanulni kontrollálni az érzelmeidet, akkor veszíteni fogsz. Persze ezt csak annak alapján mondom, amit eddig az életem során megtanultam. De van egy olyan érzésem, hogy a felsorolt érvek között van logikai kapcsolat és nincsenek véletlenek. Szerintetek hogy van ez? Örülnék, ha megosztanátok a gondolataitokat!

Na, bedobom a mai felesemet. Egészségetekre! 🙂

Állami vagy privát?

Szerző: | dec 6, 2011 | Blogbejegyzések 2011-2014, Pénz

Állami vagy privát?

A minap beszélgettem egy nagyon kedves fiatal hölggyel és arról cseréltünk eszmét, hogy az állami vagy privát tulajdonú cégek szolgálják-e jobban egy ország nemzetgazdaságát? Ő azt állította, hogy ez nem kérdés, mert nyilván a privát, én viszont nem látom ennyire egyértelműnek ezt a kérdést. Ne értsetek félre, nem vagyok vak és látom, hogy a magánkézben lévő cégek mennyivel magasabb színvonalat képviselnek (szinte) minden szempontból. Ez egyértelműen látszik az adóbevételekből is, amennyiben a privát cég nem offshore cégstruktúrán keresztül menti ki a nyereségét az adóhatóság elől. 🙂 Amit persze megtesz, mert neki a cég (és vezetőinek a jóléte) az első, nem az állam jóléte. Csöpögtet persze oda is, de csak amennyit muszáj.

Egy privát cégnek elemi érdeke a versenyképesség fenntartása, a minél jobb minőség biztosítása, az ügyfelekkel való szoros kapcsolattartás, a minőségi követelmények egyre magasabb szintjének a betartása és nem utolsósorban az árversenyben való aktív részvétel. Ha ezekre nem figyel oda, akkor dől a szekér és mindenki munkanélküli lesz. Vagyis pénznélküli, mert a munkát még lehetne végezni, de bevétel híján egy cég ritkán fizet. 🙂 Kivéve, ha állami. És ugye itt a baj, mert az állami az akkor is fizet, ha veszteséges. Ezért „biztos” munkahely.

Mi lenne akkor, ha az állami cégek irányítását is igazi, üzleti szemléletű, az őket megbízó (nemzet) érdekeit előnybe részesítő vezetőkre bíznák? Jó, tudom, álmodok, meg ébredjek már fel, mi? 🙂 De most komolyan, mi lenne? Olyanokra bíznák, akik tudják, hogy ha nincs termelés, nincs kaja. Olyanokra, akik személyesen is érdekeltek abban, hogy minél több értéket állítsanak elő, mert állambácsi – az igazi főnök – begorombul, ha nem így lesz és akkor lapát. És mindenkinek lapát, aki nem az „állam” (nemzet) érdekeit képviseli: ha több az értékteremtés, akkor több a bevétel, több pénz marad az államkasszában, lehet csökkenteni az állam adósságait és csökkennek az emberekre háruló, adó formájában megjelenő terhek. Ez lenne a normális, ettől válhat egy nemzet önrendelkezővé. Az állam nem jó gazda! Igen, tudom, hallottam már. De miért nem? Biztos megvan ennek a számokkal bizonyítható közgazdasági magyarázata, de én Józsi bácsi vagyok és engem jobban érdekel az ilyen dolgok ok-okozati viszonya. Amíg egy állam, vagy szebb szóval nemzet egységes és vannak közös értékei és vagyona, addig kívülről nehezebben bombázható szét, talán ezért gondolom azt, hogy az állami tulajdon önmagában nem rossz dolog. Az mindenkié. Enyém, tiéd, mindenkié, aki a nemzet része.

De mi fenének kell nemzetben gondolkodni, ugye? EU van, határok nincsenek, lassan teljesen nemzetközivé lesz a világ, ahogy az internacionáléban énekeltük évtizedeken keresztül. A médiában folyamatosan azt hallani, hogy nem érdemes lovagolni ezen az egész nemzeti, nacionalistának nevezett ügyön. Szerintem meg pont ettől olyan színes a világ, hogy minden nép büszke a saját kulturális örökségére és védelmezi azt, nem?! A világ számos országában büszkék az emberek a nemzet közös kincseire és lengetik a zászlót, akkor itt Magyarországon miért ciki ez? Miért kirekesztő és „fasiszta” gondolkodás az, hogy egy ország a nemzeti vagyonát ne herdálja el? Segítsetek megérteni, mert nekem ez sok.

Mondok egy példát: Én abból indulok ki, hogy van egy családom, ami számomra szent. Amennyiben szeretem és megbecsülöm a családomat, úgy alakítom az életemet, hogy őket helyezem előtérbe. Az ő jólétük a fontos, a család egységét nem fogom azzal szétbombázni, hogy elherdálom a családi vagyont. Akkor sem, ha lehet, hogy a befolyt összegből egy ideig jobban élhetnénk. Jó kapcsolatot tartok fent más családokkal is, de (nekem) az első az én családom. A család gazdasági ügyeit meg igyekszem úgy intézni, hogy mindent meg fogok tenni (=képzem magam folyamatosan, hogy ügyes üzletember legyek), hogy a meglévő vagyonom a lehető legtöbb értéket termelje a család számára. Ha van a családnak egy cége, ami megélhetést teremt, akkor nem másoktól függök, hanem a saját munkámtól, saját teljesítményemtől! Olyan leszek, mint a japán agglegény: Maradoka Magamura! 🙂

A nemzet, véleményem szerint, ugyanolyan család, mint az én kis családom, csak egy picit nagyobb. Van háztartása, költségvetése, gazdasági élete, kultúrája, öröksége, stb. A nagyobb család célja pedig ugyanaz, mint a kicsié, ha meg akarja őrizni szuverenitását (=önállóságát) és nem akar másoktól függni. Ha tehát egy családon belül a (viszonylagos) gazdasági függetlenségnek van jelentősége, akkor nagyon nem mindegy, hogy a saját vagyonom nekem hoz készpénzáramlást (és hasznot), vagy valaki másnak. Ha meg a kapitalizmus a tőke mindenhatóságáról szól és felejtsük el a közös vagyon elvét, akkor minek egyáltalán állami vezetés? Persze ha megnézitek, pont az a cél, hogy ennek jelentőségét csökkentsék. Majd egy nagy, közös, nemzetközi vezetés megmondja, hogy mi a jó nekünk. Teljes mértékben errefelé halad a világ: Európai Unió, Észak-Amerikai Unió, Ázsiai Unió, stb.

Arra akarok csak kilyukadni, hogy egy állami cég nem attól rossz, hogy állami. Hanem attól, hogy olyan emberekre van bízva a vezetése, akiknek nem a „gyereke” a cég, hanem a fizetésért cserébe csinálják a munkát. Nincs nagy „közös kép”, hogy a „nemzetért dolgozom”, hanem egyszerűen csak állami alkalmazott vagyok, biztos munkám van. Ha az emberek túlnyomó részét megkérdezed, akkor nem azért dolgozik állami cégeknél mert szereti azt, hanem azért, mert meg akar valamiből élni és minél nagyobb biztonságot keres. Tudom-tudom, teljességgel utópikus lenne elvárni azt, hogy szenvedéllyel végezze mindenki a feladatát, de az állami vezetőktől szerintem azért elvárható lenne. Persze ehhez olyan oktatási rendszer kellene, amelyben az embereket arra nevelik, hogy közös értékekért dolgozni nemes dolog. Ez meg már rég hiányzik.

De mint minden egyéb, ez is egy következmény, csak hogy tiszta legyen:

Megfelelően alkalmazható tudás híján a 70-es években elkezdték Magyarországot eladósítani. A hitelből történő növekedés – ahogy az Így működik a pénzvilág cikk 2. részében írtam – nagyon kecsegtető volt az ország vezetőinek. A szovjetek ugyan még itt voltak, így meg volt kötve a kezünk, de volt nemzeti vagyon, ami megfelelő fedezetként szolgált a felvett hiteleknek. Amikor a rendszerváltás megtörtént, a privatizáció (=állami cégek magánkézbe adása) egy szűk rétegnek óriási hasznot hozott, így ők hülyék lettek volna ezt a ziccert kihagyni. Rosszul működtetett állami cégeket felvásároltak fillérekért, majd eladták az üzleti tudással rendelkező külföldi tulajdonosnak 20x-os árakon. Mindeközben azt hangsúlyozták, hogy meg lehet nézni: „A szocializmus nem hozott fejlődést, az állam nem jó gazda!” Így aztán eladták a nemzeti vagyont apránként, mert annak magánkézben történő működtetése magasabb szolgáltatási színvonalat biztosított. Ez valóban így is történt, csak innentől fogva a haszon nem nemzeti vagyon lett, hanem privát zsebekbe vándorolt. Vannak persze olyan üzletágak, ahol ez nem annyira lényeges, de pl. a telekommunikáció és a víz + energiaszektor korábban általunk birtokolt részénél nagyon nem mindegy, hogy a pénz kinek a zsebébe vándorol és legfőképpen milyen árakon kell ezeket a szolgáltatásokat igénybe vennünk. (Érdekességként jegyzem meg, hogy az egyébként megalomán és diktatórikus Kadhafi ezeket a szektorokat szigorúan líbiai állami kézben tartotta és így a szolgáltatás díjazása nagyon megfizethető volt a nép számára és ez több afrikai ország számára példaként szolgált.)

A világ egy üzleti vállalkozás (2. rész) című cikkemben felvázolt „eladósítás biznisznek” tehát egyenes következménye lett az, hogy a tudás híján rosszul működtetett állami cégek magán kézbe kerültek, és így egyrészt volt (részben) lenyúlható állami bevétel, másrészt volt miből fizetni a hitelezőknek a kamatokat, harmadrészt pedig a kapitalizmus élharcosai örömmel passzolták át a rosszul működtetett üzleteket hozzáértő, versenyorientált vállalkozóknak. Ez ugyanolyan tehát, mint a bankrendszer. Amíg állami kézben volt, addig rizikós volt. Privát szférában megvan a profit érdekeltség, ezért jól és versenyképesen működik, csak a „levegőből előállított hitelek” kamatjövedelme nem a népet, hanem a privát tulajdonosokat gazdagítják. És már meg is van az oka annak, hogy miért nő a gazdagok és a szegények között a különbség. Aki ért a pénzhez gazdagodik, aki nem, az szegényedik.

A kérdés tehát nem az igazából, hogy állami vagy privát, hanem az, hogy van-e benne érdekem, vagy nincs. És ha az országunknak olyan vezetői lettek volna / lennének, akik ezt így átlátják és érdekli is egy cseppet őket ez a dolog, akkor egyre többen törekednének arra, hogy a nemzeti vagyon jól működtetve a nemzet számára termeljen értéket, ne pedig a privát tulajdonosoknak. (Jóllehet most már szinte nincs nemzeti vagyon, szóval hogy úgy mondjam a futball pályán nem jut nekünk labda.) Persze a privát cégeknél is hagy maga mögött kívánni valót a szolgáltatás színvonala, mert ha akármelyik telekom vagy közmű szolgáltatót felhívod a problémáddal, minimum 5 perc automata ügyintézést kell végighallgatnod mire egy élő emberhez eljutsz. Na hja, a profit mindenhatósága a lényeg. 🙂

Már Csokonai is megmondta az 1794-ben írt Az Estve című versében, mégis leszarta ezt az eszmét mindenki:
„Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezet elűle.”

Persze lehet, hogy tévedek, de logikailag nekem csak így áll össze a kép. Megyek, be is pattintok egy felest, mert ettől most egy kicsit rossz kedvem lett… 🙁

Téma: Gazdaság, Pénz

Nincs találat

A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.

Téma: Egészség

Nincs találat

A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.