Vajon miért gyengül a forint? Véleményem szerint nem véletlen, viszont direkt van. 🙂 Mi lesz most az euró árfolyammal vagy a frank árfolyammal? Elszállunk az egekbe és csődbe megy az ország, ahogy a főáramlatú média mondja világszerte? Ennyire nagy lenne a gáz? Vagy mégsem?
Őszintén szólva nem akartam cikket írni erről a témáról, mert ennek aktuálpolitikai vonzata is van (ott pedig elég megosztott a társadalmunk és a megosztásban nem kívánok részt venni!), de azt veszem észre, hogy a fősodrású médiában nem tisztán van lekommunikálva a helyzet (irányított nagyon a véleményalkotás), és az emberek többsége végtelenül haragszik azért (=önmagával tol ki :)), mert Magyarországon parázs helyzet állt elő. Pedig az egész morgolódásnak és elégedetlenkedésnek az oka az, hogy a hozzám hasonló sok-sok józsibácsi nem érti az egyes szereplők funkcióját. Magyarul nem tiszta a fejekben az, hogy mi egy pénzügyi és mi egy kormányzati rendszer szerepe és leginkább hatásköre. Erről fogok ebben a cikkben írni. Nem lesz rövid, de mire a végére érsz, olyan tiszta lesz a kép, mint egy nyári, felhőtlen égbolt. Legalábbis igyekszem olyanná tenni.
Elölről kell kezdenem, hogy olyanok is megértsék, akik most olvasnak először gazdasági témájú írást. Nagyon lassan írtam, mert nem tudom, hogy tudtok-e gyorsan olvasni. 🙂
A helyzet a következő:
Magyarországon kétszintű bankrendszer van. Van a központi bank, másnéven jegybank (=Magyar Nemzeti Bank), és van a kereskedelmi bankhálózat (OTP, Erste, Raiffeisen, stb.), amely a hitelezéssel, betétgyűjtéssel és egyéb pénzügyi műveletekkel foglalkozik.
A kereskedelmi bankok – ahogy már írtam korábban is – a hitelezésből élnek, ami a pénzmultiplikátor (=banki pénzteremtő képesség) miatt sokszoros bevételi lehetőséget (=levegőből kreált számlapénzért munkával visszafizetett kamatjövedelem) tesz lehetővé rendkívül alacsony kockázattal. Elhelyezed a betétedet 5%-os kamatra, a bank kiadja 15%-osra, ráadásul többszörösen. Nagyon jó buli. Bocsánat, hogy még egyszer leírom, de ez kulcsfontosságú infó a „válság” megértéséhez: a banki pénzteremtés lehetőséget nyújt arra, hogy a bankban elhelyezett betétek akár 20x-osát is kihelyezzék (amennyiben a kötelező tartalékráta csak 5%), de persze ennyit nem helyeznek ki, hanem csak 4-5x-ös pénzt, különben stabilitási kockázatok lépnek fel. (Bár ezt a fogalmat elsősorban az országok gazdaságpolitikájának elemzésekor hallod leggyakrabban.) A kereskedelmi bankrendszer olyan pénzt ad ki hitelbe (munkával megfizetendő kamatért cserébe), ami a semmiből jött létre egy hitelszámlán. (Erről a Mi a pénz? c. bejegyzésemben is írtam már). Ha jól megy a hitelezés, annyira megéri ezt csinálni, hogy érdemes minden sarkon bankfiókot nyitni. Kiskőrös belvárosában pl. 11 kereskedelmi bankfiók van (vagyis lehet, hogy már csak „volt”), annyira jó buli ez. (Pedig Kiskőrös nem egy világváros.) Nem csoda tehát az sem, hogy a hitelezés visszaesése miatt csökkenteni akarták a meglévő kockázatokat is a túlnyomórészt külföldi bankok és rengeteg bankfiókot bezártak 2011 végén. Ez persze logikus lépés, amit néhány okosabb közgazdász már évek óta prédikál, hogy ez lesz, mert a túlzott devizahitelezés előbb-utóbb a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka eredményre vezet. (Ha van egy kis időd, ez után a cikk után olvasd el az Ezért nő a szegénység c. bejegyzésemet is, mert ott bővebben kitérek erre.)
A jegybank legfontosabb szerepe – sok egyéb mellett, mint pl. infláció kezelése, pénzügyi szektor felügyelete, stb. – az, hogy az ország fizetőeszközének az értékállóságát szabályozza. Ezt más néven úgy is hívják, hogy a jegybank a forint árfolyamának stabilitásáért felel. Mivel rengeteg kereskedelmi kapcsolat van Magyarország és külföld között, ezért nem mindegy, hogy a forintnak éppen milyen az árfolyama a jelentős külföldi devizákkal szemben. (Ha túl erős a forint, akkor az rosszat tesz a hazai exportnak – mert sokba kerül forintot venni a külföldieknek azért, hogy magyar gyártású termékeket forintért vegyenek – , ha pedig túl gyenge a magyar fizetőeszköz, akkor az az importból élő vállalkozói réteg költségeit növeli meg, és ezzel a végfelhasználók, azaz a vásárlók kiadásait is. A vállalkozó ugyanis a drága import költségeit továbbhárítja a vevőkre. Ezt gondolom Ti is tapasztaljátok mostanság.) Nagyon fontos tehát olyan árfolyamsávon belül tartani a forintot, hogy az import-export egyaránt működni tudjon. Ezért felel a jegybank. Ez az ő fő legfőbb feladata.
Ahogy a mesterséges forintgyengítés című bejegyzésben már levezettem, a magas hazai állampapír-piaci hozamok és a gyenge forint rendkívül kedvező környezetet teremtenek a külföldi befektetőknek, akik az eurójukért, dollárjukért, svájci frankjukért (leginkább alacsony kamatozású devizájukért!) sok magas kamatozású, olcsó forintot kapnak. Befektetőként ez nagyon jó piaci ziccer, mert az állampapírok hozamát garantálja a magyar állam (mögötte a magyar állampolgároktól beszedhető mindenféle adókkal). Az állampapírok jegyzése jelenleg persze még nem hágott a tetőfokára, az Államadósságkezelő Központ (röviden: ÁKK) állampapír aukcióin ugyanis egyelőre még mindig nem vásároltak be a külföldiek. Véleményem szerint (!) azonban pontosan olyan helyzet előtt áll az ország, ahol ez megtörténhet. Jelenleg ugyanis azért kell IMF megállapodás mindenáron (az ide áramlani akaró nemzetközi tőkének), hogy legyen elég pénz kifizetni a (potenciálisan megvásárolható) állampapírok hozamait! Ha a magyar gazdaság nem muzsikálna jól a jövőben, de van IMF „hátország”, akkor tudunk honnan további eladósodásba (=hitelfelvételbe) fogni azért, hogy legyen miből fizetni a hozamokat. Ezt jelenti az, hogy védőháló. Ez a védőháló elsősorban nem Magyarországot védi, hanem a befektetőt. Mindenkit, aki állampapírt vesz, egy ilyen megállapodás biztosíthat arról, hogy meg fogja kapni a befektetett pénzét. Nézzük meg a következő grafikonokat, hogy könnyebb legyen megérteni a magyarázatot.
5 éves EUR/HUF árfolyamgrafikon (idő fent, ár jobb oldalon)
Az alábbi grafikonról ha nagyobb képet szeretnél, kattints a képre!
10 éves futamidejű magyar állampapír-hozamfelár 2004 óta
(A grafikonokért köszönet a MoneyMoon Training-nek, akik havi webkonferenciáikon állandóan felgyújtják a lámpát hiteles makrogazdasági adatok teljesen logikus, tárgyilagos elemzésével. Ajánlom őket minden olvasóm figyelmébe, szerintem Magyarországon nagyon kevés ennyire objektív elemzőt találtok.)
Mint ahogyan az az EUR/HUF grafikonon látszik, jelenleg ugyanolyan gyenge a forint az euróval szemben (sőt, még egy picit gyengébb is), mint amilyen 2009 tavaszán volt. Ha megnézitek a 10 éves állampapírok hozamfelárát, ott is látszik, hogy tulajdonképpen majdnem ugyanaz a helyzet, mint közel 3 évvel ezelőtt, 2009 tavaszán volt. „A történelem nem ismétli önmagát, de rímel” – mondta Mark Twain. 🙂
Mi történt 2009. tavaszán? Nos, az történt, hogy a new yorki székhelyű Lehman Brothers befektetési bankház 2008. szeptemberi csődje utáni válság teljesen begyűrűzött Magyarországra is. A válság „hatására” a forint gyengülni kezdett és 2009. márciusára a 318 ft-os történelmi csúcsot elérte. A külföldi befektetők olcsón vették a sok-sok forintot, abból pedig magas hozamú magyar állampapírhoz jutottak. („Érdekes módon” a hozamfelárak tetőzése és a forintgyengülés csúcsa szinte ugyanarra az időpontra esett! Micsoda véletlen! 🙂 ) Az állampapírok hozamfelára egyébként azért emelkedett, mert a külföldi befektetőket akarta arra csábítani a jegybank, hogy forint vásárlásukkal visszaerősítsék a magyar fizetőeszközt. Ez működött is, de mivel akkor sem volt túl rózsás a magyar gazdaság helyzete, ezért biztosak akartak lenni abban a befektetők, hogy meg fogják kapni a pénzüket. Ennek volt köszönhető az, hogy 2009. tavaszán – pontosan az EUR/HUF árfolyam akkori történelmi csúcsán – készenléti hitelkeret szerződést kötött az akkori magyar kormány az IMF-fel 20 milliárd EUR-ról. Ez egy biztosíték volt az állampapírok hozamaira, s így az ezt követő 1 évben a 2010 nyári kormányváltásig 16 milliárdot le is hívott a magyar kormány, amely a Magyar Állam külső adósságát „egy picikét” megnyomta. (Az ország ugyan működött tovább – ez igaz – , de a politikai ígéreteket a folyamatosan növekvő államadósság miatt azért nem könnyű betartani, bárki is kormányozza az országot. Ezeknek az ígéreteknek a meg nem valósulását látjuk most.)
Lépjünk vissza egy kicsit a jegybankhoz. Ahogy említettem, a jegybank azért felel leginkább, hogy a magyar fizetőeszköz, a forint árfolyama normális szinten legyen a külföldi devizákkal szemben, vagyis hogy a forint ne legyen se túl erős, se túl gyenge. Amikor bármelyik extrém tartományt eléri, akkor általában jegybanki intervenció (=beavatkozás) következik be, ami annyit jelent, hogy a forint erősítése vagy gyengítése érdekében a jegybank forintot vásárol vagy ad el a devizapiacokon. A svájci és a japán jegybank az elmúlt évben meg is tették a saját jegybanki intervenciójukat, mert túl erősnek tartották az országuk fizetőeszközét és ez komoly visszaesést eredményezett az exportot illetően. A jegybank tehát azért felel, hogy az árfolyam stabil legyen és azért független, hogy semmilyen kormány ne befolyásolhassa azt, hogy ő megvédje az ország fizetőeszközének értékét. Csakhogy a magyar jegybank pont ezt nem teszi most meg. És bevallom, józsibácsi fejemmel nem értem, hogy miért nem. Vagyis értem, de a feltevésem nagyon elszomorít.
Jelen pillanatban a kormány intézkedései miatt a külföldi befektetők bizalma igencsak megingott Magyarországban. (Néhány közgazdász barátom szerint a makrogazdasági adatok egyáltalán nem tükrözik a nemzetközi hisztériát és a leminősítéseket, ezért ez valami másról szól. Még az említett MoneyMoon Training rendkívül tárgyilagos elemzője is többször utalt rá, hogy ő sem látja azt a makroadatokban, hogy miért ekkora a negatív kampány.) A lényeg viszont az, hogy egyelőre nem mernek (vagy inkább akarnak) idehozni túl sok pénzt, mert attól félnek, hogy nem fogják megkapni a profitjukat. Érdemes mindenkinek megérteni azt, hogy a befektető magasról leszarja azt, ha egy ország eladósodik, ő ugyanis profithoz akar jutni, s ezért kell az is, hogy legyen védőháló.
Mivel a kormány hezitál az IMF-fel kapcsolatban, ezért olyan sok a kérdőjel. A legnagyobb probléma viszont az – és itt van az, ahol a média információi igencsak félrevezetőek véleményem szerint – , hogy a Magyar Államot képviselő Magyar Nemzeti Bank, bár tudja, hogy a devizahitelesek szarban vannak és a vállalkozások is döglődnek a gyenge forint miatt, direkt nem akar közbeavatkozni a forint erősítésének oldalán. Meglátásom szerint ez okozza a kormány és az MNB közötti komoly súrlódást valamint az, hogy a magyar kormány által kért kvantitatív lazítást (=likviditás, azaz pénzpumpa a magyar gazdaságba) nem tudja megtenni az MNB. Arra ugyanis csak a FED-nek meg az EKB-nak van jogosítványa, hogy pénzt bocsásson ki a semmiből, a mi jegybankunk ilyen típusú likviditás fokozást nem tehet meg. De interveniálni (=devizapiacon beavatkozni a forint árfolyamának érdekében) azt tudna. Egy nemzeti érdekű (független) jegybank elsődleges célja, hogy az országot fizetőképesen és működő pályán tartsa és szerintem a jegybanki függetlenség körüli balhé is pont azért került elő, mert a Magyar Nemzeti Bank nem Magyarország érdekeit veszi előre (legalábbis nagyon úgy tűnik), mint ahogyan azt Svájcban és Japánban megtették. Javítsatok ki, ha logikai gikszer van abban amit írok, de objektíven én így látom a helyzetet. (Hangsúlyozom: nagyon fontosan tartom a jegybank függetlenségét, de azt is, hogy az ország érdekében legyen független, ne ellene!)
Egy pillanatnyi kitérő erejéig – csak, hogy tiszta legyen az, hogy mennyire manipulált a pénzvilág – nézzétek meg ezt a rövid bejátszást, melyben egy londoni tőzsdei elemző és trader (kereskedő), Alessio Rastani bevallja, hogy nem egészen az van, amit a közvélemény hisz, mert a Goldman Sachs irányít minden jelentős döntést. Ha megnézitek mi történt Görögországban és Olaszországban, akkor nyilvánvaló lesz, hogy igaza van. (Az ország vezetőit lecserélték olyan politikusokra, akik korábban a Goldman Sachs-nak dolgoztak. Sajnos én nagyon úgy látom, hogy ma már erről szól az ún. „szakértői” kormányzás. Jól megszakértik azt, hogy a várt profitok eléréséhez a megfelelő környezet ki legyen alakítva.)
Lenne egyébként egy nagyon jó megoldás, ami mindenkinek jót tenne véleményem szerint, de előbb egy alapvető tudnivalóra szükség van egyetlen mondatban, hogy mindenki értse az alábbi idézetes részt. Elnézést kérek mindenkitől, ha ez nagyon óvodás infó, de én Józsi bácsi vagyok és szerintem vagyunk még így egy páran. 🙂
Az államkassza – vagyis amiből egy ország működik – az adófizetők pénzéből (SZJA, ÁFA, társasági, iparűzési, stb. adók) szerez bevételt a működéséhez, vagy államkötvényt bocsájt ki (amelynek megvásárlói a saját tőkéjükkel finanszírozzák az államkasszát), vagy külföldről vesz fel hitelt. Egy bármilyen államnak ezek a fő bevételi, finanszírozási forrásai.
És akkor most a megoldás. Figyeljetek nagyon, mert ez logikailag szerintem zseniális! Bevallom, nem én találtam ki. Ahogy egy nagyon közeli kocsmázós cimborám mondani szokta: Ezen az ötleten Józsikám most beszarsz! 🙂
A hazai lakosság bankbetét állománya a mai napig elég magas (ezt csak tippelni tudom, de ha jól emlékszem 70-80% körül mozog), vagyis az emberek 70-80%-a a megtakarításait a bankba teszi be, mert azt tartja biztonságosnak és nem a pénz- és tőkepiaci lehetőségeket keresi. A bank az tuti, ezt tanultuk. 🙂 (Ha a banki pénzteremtés elképesztő profitlehetőségét figyelembe veszitek, szerintem nem véletlenül verték az emberek fejébe ezt sem! Minél több a bankbetét, annál több a kihelyezhető hitel és a – pénzteremtésnek köszönhető – többszörös kamatjövedelem is! Hogy egy kicsit fiatalosan fogalmazzak: Óriási kaszanova ez, gyerekek!) Tekintve, hogy most a rövid és hosszú lejáratú állampapírok magas hozama lényegesen több profitot nyújt bárkinek, aki a bankbetétek helyett állampapírba fektet, ezért csak annyit kéne tennie egy pénzügyi tekintélynek a gazdasági médiában, hogy kiáll és ezt mondja:
„Hölgyeim és Uraim!
Önök a pénzüket a bankban tartják, mert azt biztonságosnak gondolják. Szeretném, ha tudnák, hogy a bank lényegesen több hitelt helyez ki, mint az Önök által befizetett bankbetétek mennyisége és ezzel lényegesen növeli a kockázatát annak, hogy Önök felé fizetőképes legyen. Igaz, ezt a gazdaság működtetése céljából teszi, mégis ha mindannyian egyszerre szeretnék kivenni a pénzüket, gondban lenne a bank. Elég egy kósza hír, hogy tönkre megy egy bank, Önök megrohamozzák a bankfiókokat és kitör a pánik, hogy nincs pénz. Ez azért nem megy olyan könnyen persze, de azért tudjanak arról, hogy egy bankbetét sem teljesen kockázatmentes. Azért van az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA -www.oba.hu) biztosítási határa is az Európai Unióba lépésünk óta 100 ezer EUR összegben meghatározva, hogy azért ne legyen 100%-os az Önök kockázata! Az OBA arról szól, hogy ha a bank becsődöl, önök 100 ezer EUR értékű forintot kaphatnak az aktuális árfolyamon, bármennyi pénz is volt a bankszámlájukon. (Már úgy értem, hogy ha több volt, mint 100 ezer EUR, akkor is max. 100 ezer EUR-t kapnak!)
Most jön azonban a lényeg: Az országunk szarban van, nincs lóvé finanszírozni a kiadásokat, ezért szükségünk van tőkére, ami működteti az államot és a gazdaságot. Mi lenne, ha segítenénk egymáson, vagyis együtt, önmagunkon? Önök kiveszik a bankból a pénzüket és magyar állampapírt vesznek rajta. Ezzel finanszírozást kap a Magyar Állam, Önök pedig lényegesen magasabb hozamot kapnak, mint a bankbetéteik esetében. Ugyan a privát kézben lévő bankszektor kamatjövedelme visszaesik, de mint ahogy nekik is, az országunknak is az elsődleges az, hogy működni és fejlődni tudjunk. A belső – lakosság általi – finanszírozás következtében stabilizálódna a fizetőképességünk, a forint árfolyama visszaerősödne a befektetők bizalmának növekedése következtében és az Önök devizahitele is olcsóbb lenne az erősödő forint miatt. Ezen a megoldáson mindenki nyer, ráadásul MI, ÖNMAGUNK segítünk a Magyar Államon! X hó Y napján állampapír aukció lesz az ÁKK-nál, jöjjenek és segítsünk közösen országunk helyzetén. Ismétlem, ezzel mindenki jól jár, kivéve a kereskedelmi bankszektort, de tisztelettel megkérjük őket, hogy értsék meg azt, hogy nekünk is a saját életben maradásunk az elsődleges!
Tisztelettel:
egy felelősséget vállaló pénzügyi szaktekintély”
Ezzel szemben statisztikák szerint a lakosság éppen most száll ki az államkötvényekből. (És ez történt 2008/2009-ben is!) Szerintem ez a megoldás teljesen logikus és mint említettem, nem én találtam ki. Nekem is elmondta valaki, aki sokkal okosabb mint én, de mivel úgy éreztem, hogy minden szava logikus és zseniális, ezért leírtam ide, hogy az olvasóim is megértsék ezt az összefüggést.
Visszatérve bejegyzésem eredeti témájához a forint tehát azért gyenge, mert az ország jelenlegi vezetésének döntései sértik a nemzetközi befektetői érdekeket és szerintem a jegybank elnöke is azért nem avatkozik be a forint erősödésének az oldalán, mert neki nem a Magyar Állam, hanem az EKB és a baseli BIS felé kell elszámolnia, ők meg nem akarják, hogy a forint erősödjön, leginkább a fent említett potenciális profitlehetőségek miatt. (Sajnos azt biztos forrásból tudom, hogy a mindenkori jegybank elnöke havonta jár ki instrukciókért ezekbe a pénzügyi intézményekbe. A kocsmában, ahová járok, megfordul néha egy-egy jól informált ember. 🙂 ) Szóval kedves barátom, pénz beszél, kutya ugat, vagy ahogy az angolszáz világban mondják: Follow the money trail! (Kövesd a pénz útját!)
Fontos megjegyeznem, hogy ezt a bejegyzést nem a kormány védelmében, vagy a kormányt támadók kritizálása céljából, hanem a józan ész és a gondolkodás érdekében írtam meg. Ne gyilkoljuk már önmagunkat felesleges szitkozódással, amikor egy kis megértés lámpát gyújthat odabent! 🙂
Én I. Józsi bácsi 🙂 minden politikai pártnak és kormányzatnak – legyen az jobb- vagy baloldali – támogatom azon törekvéseit és intézkedéseit, melyek védelmezik a természetes és normális „gazdasági vérkeringéshez” szükséges pénzügyi önállóságot. Lehet, hogy ebben konzervatív vagyok egy picit, de mint ahogy abban sem hiszek, hogy a saját családom eladósítása hosszú távon jó ötlet, így ezt a nagyobb családomban (=a nemzet, amelybe beleszülettem) sem tartom működőképes megoldásnak. Ezért vallom azt a nézetet, hogy a cselekvőképességünk növekedését az adósságaink visszaszorításában látom mind egyéni, mind nemzeti szinten egyaránt.
Sokakban felmerülhet a kérdés: de akkor most mi lesz a forinttal? Én erre azt mondom (de ez csak egy tipp), hogy ha a történelem valóban ismétli önmagát (és simán megteheti), akkor ha eléri a 10 éves magyar állampapír-hozamfelár a 2009 tavaszi szintet (ez rövidesen megtörténhet), akkor adjátok el az eurót és vegyetek forintot. (Forex piacon: EUR/HUF short selling, de napi grafikonon határozd meg a veszteség limitet, ne órás grafikonon! Vagyis hosszabb távon gondolkodj!) Továbbá 10 éves állampapírt is vegyetek, az sokkal többet hoz, mint a bankbetét! 🙂 A média mellesleg sok esetben pont azoknak a szócsöve, akik annak az ellenkezőjére akarnak buzdítani Téged, mint amiből igazi nagyot lehet kaszálni. A tőzsde ugyanis nullszaldós játék: amit mások nyernek, azt valakinek el kell veszítenie. És a vesztes szinte mindig a kis ember, a lakosság, mert hallgatja a hipnotizáló rádiót és szinte mindig bekajálja azt, ami propaganda… Hozzáteszem, hogy az eurózóna problémái – és az, amit a fenti videóban a tőzsdei kereskedő koma magyaráz – még lehetnek kihatással a forintra is, szóval a rövid távon profitálni akarók vigyázzanak! ***
A propagandaszerűen terjedő hírekkel kapcsolatban egyébként mindig az a plakát jut eszembe, amit évekkel ezelőtt az ARC kiállításon láttam:
Nem árt vigyázni az apróbetűs résszel
*** Nagyon fontos: mielőtt bármilyen befektetési döntést hozol, azért kérd ki egy szakember véleményét is. Én csak Józsi bácsi vagyok, mint tudjátok, a fenti eszmefuttatás pedig egy vélemény. 🙂 Ezt muszáj volt ideírnom, különben még megbüntetnek. :))
Most pedig igyunk egyet a személyes és társadalmi adósságaink eltűnésére és a cselekvőképességünk növekedésére!
Egészségetekre! 🙂
ui: Frissítés 2012.01.11. – Érdemes elolvasni a hozzászólásokat, mert kiegészítő információkat, kritikákat és magyarázatokat tartalmaznak!
Nem értem, hogy miért nem modjátok ki végre kerek-perec és miért mindig a sorok között kell kiolvasni, hogy az MNB nem független, nem nemzeti bank. Ha csak egy olyan ember ül a vezetői székek egyikébe, aki folyamatosan jelenti a csak az országunkra tartozó mérlegeket és adatokat másnak,hogy ennek ismeretében lehessen piaci nyereségre szert tenni, az kimeríti a hazaárulás fogalmát, analógiával élve ipari kémkedést végez.Pénzipari kémkedést:-)Simor András itt a kakukktojás.
Szerintem is marhaság a jegybank függetlensége. Egy MSZP kormánynak teljesen mindegy lenne hogy független e az MNB vagy sem mert ugyan az menne ami eddig, viszont egy Jobbik kormánynak már nem lenne mindegy mivel egy igazi nemzeti kormány nem befektetői szemszögből figyelné a magyar gazdaságot. Másrészt egy kormányhoz kötött jegybank legalább felelősségre vonható lenne. Egy „független” jegybank meg leszar mindent.
Kedves Levi bácsi!
„A többi közgazdász mán nem gyün vissza, veled meg szót lehet érteni” – írod. Talán azért, mert nem vagyok közgazdász. 😉
Nem fogok tételesen mindenre válaszolni, mert lassan tényleg közgázkönyvet írunk itt a blogon, meghagyom egy-két kevésbé fontos kérdésben a böngészés élvezetét. 🙂
Deviza alapú hitelek: Nem tudom, hogy csalás-e, nem vagyok bankár. A pénz multiplikáció és a leánybanki működés miatt szerintem nem kell devizabeáramlásnak (legalábbis a hitellel azonos mértékűnek) lennie akkor sem, ha ténylegesen deviza alapú a hitel. Hangsúlyozom, hogy szerintem, mert nem értek hozzá. A dübörgő gazdaságra és a kampányra természetesen emlékszem, valószínűleg nem láttam a pannon pumát, és ezért nem is tudtam hinni a létezésében. 😉
Azt írod nem szereted a „ha”-val kezdődő mondatokat, viszont ezt írod: „Igazad lehetne, ha nem látnék SZÁNDÉKOSSÁGOT a világszinvonalú ill. magas hozzáadott értéket képviselő vertikumok szétverésében”. Én se szeretek a „mi lett volna, ha …” típusú dolgokkal foglalkozni. Most a feldolgozóiparra és néhány szellemi központra lehetne építeni, tehát erre kell. Amit szétvertek, azt már sajnos szétverték. (Az én „ha”-val kezdődő mondataim nem a múltra vonatkoztak, hanem arra, hogy mit kell elérni ahhoz, hogy a következő lépés megvalósuljon. Hunyadi Mátyást nem lehet feltámasztani, ezek viszont teljesíthetők.)
„Ha mutatsz a világon példát működő tőke áramlásra, kalapomat emelem. Ha vannak illúzióid a tőkemozgás barátságos jellegét tekintve, ovass Perkinst,
Brzezinskit, Quigleyt.” Nem barátságos tőkeáramlásról beszélek, hanem kőkemény profitorientált tőkemozgásról. A tőke oda megy, ahol jó a megtérülés, és nem baszogatják. Viszont nem is feltétlenül a legolcsóbb helyre megy, mert nem csak ez befolyásolja a megtérülést. A tőke beáramlásának pedig vannak pozitív hozadékai, kiáramlásának pedig negatívak. A „mainstream” közgazdaságtan szerint. 😉
Az alapvető különbség kettőnk szemlélete között szerintem az, hogy Te abban hiszel, hogy a piacok minden határon túl manipulálhatók, én meg abban, hogy csak egy bizonyos határig (vagy legalábbis egy bizonyos határon túl már nem kínál kedvező megtérülési lehetőséget, és inkább keresnek másik „játszóteret”). Ráadásul gyanítom, hogy a „manipuláció” fogalmára is különböző meghatározásaink lennének. „Klicskót sem vágták még soha pofon az utcasarkon” – mondta a jegybank általad nagyon nem szeretett elnöke, és sok mindenben nem, de ebben maradéktalanul egyetértek vele.
Egyet megígérhetek: ha egyszer valaki megpróbálja végigjárni azt az utat amit részben felvázoltam, és ezért a földbe döngölik, el fogom ismerni, hogy tévedtem. Mivel a közgazdaságtan sajnos nem egzakt tudomány, az ettől eltérő próbálkozások kivétel nélküli kudarcba fulladása még nem bizonyítja az elmélet helyességét. Fontos részleteiben azért akadnak működő példák, így egy próbát talán megérne.
Kedves mindenki és még kedvesebb yporz!
Örülök neki, hogy emberi hangvételben, egymás véleményét tiszteletben tartva,
azt sajátunkkal kiegészítve folyik a társalgás (úgy tűnik, hogy a többi közgazdász
mán nem gyün vissza, veled meg szót lehet érteni. Remélem, nem bánod, hogy
ezúttal beidézem az utolsó postodat és igyekszem kielemezni. Javaslom ugyanitt
továbbá, ha érzel rá lelki erőt, olvasd el a teljes thread-et, érdemes.
Idézett szöveg:
Éreztem én, hogy nem lehet az OBA-ban nagyon sok pénz, de ez nagyon kevés. A bankrendszert bedönteni tehát ostobaság lenne. De mint az imént leírtam, szerintem nem is ez a lényeg.
Válasz: minden offenzíva nélül, nem érezni kell, hanem utánnanézni, az OBA jelentései
tök nyilvánosak, és pdf-formátumban fenn vannak a neten, le lehet tölteni.
Idézett szöveg:
A devizatartalék szükséges mértékének a világon semmi köze a forint árfolyamához. A tartalék arra szolgál, hogy egy váratlan esemény hatására ne váljon azonnal (néhány hónapon belül) fizetésképtelenné az ország. Ez alapján szokták meghatározni a szükséges mértékét.
Válasz: Ezzel nem értek egyet. A devizatartalék a szivattyú innenső oldala, ami azért
parkol az mnb-nél (még mindíg kisbetű), hogy leszívja az itthon előállított értéket.
Fedezetlen short-tal bármelyik EU országot be lehet borítani amíg nem hoz az EU a
2008-as USA szabályozáshoz hasonlót. Itt a CDS shortolásra gondolok, amivel a
helléneket szopatták rommá.
Idézett szöveg:
Lehet a kereskedelmi bankok ellen korteskedni, de nem hallottam még olyan hírt, hogy valakit fegyverrel kényszerítettek volna arra, hogy hitelt vegyen fel. A hitel egy szolgáltatás, amit nem kötelező igénybe venni. Ha nem kell senkinek, akkor eltűnik. Persze aligha fog.
Válasz:
Fegyvert senki nem látott ez tény, DE: 2006-os győztes párt vezetője a limó hátsó
üéséről mintha mondott volna valamit a beáramló tőkétől, a dübörgő gazdaságról,
rémlik? Ha ehhez hozzáveszed azt a -nincs rá jobb szó – BRUTÁLIS intenzitásu reklám-
kampányt amivel itt lenyomták a nép torkán a deviza ALAPÚ hiteleket, és ezzel páruzamosan megnézed a vásárlóerő paritást meg a világútlevelet, hát, azért kilóg a lóláb.
És nem kicsit. Amúgy a deviza ALAPÚ hitel már önmagában egy csalás, ha másért nem,
mert a bankok eltitkolták a LIBOR értékekeket, ami alapján számoltak, továbbá az
ország makróadataiban sehol nincs a beáramló EUR és CHF szóval élek a gyanúperrel,
hogy a forintban felvett, forintban törlesztett hitel mögött a forrás is forint, volt, ha volt
egyáltalná (ez utóbbi mondatom konteó gyanús, bizonyítani nem tudom, de a végén
még vissaztérek rá).
Idézett szöveg:
A lakossági megtakarítások változása nem tudja a folyó fizetési mérleg hiányát ellensúlyozni, legfeljebb az államháztartás és a vállalatok finanszírozási igényét. Ha ez megtörténik, akkor az azt jelenti, hogy a nemzetgazdaság külső finanszírozási igénye nulla.
A folyó fizetési mérleg a nemzetgazdaság külső finanszírozási igényének egy másik számítási módjánál szerepel. (A folyó fizetési mérleg egyenlege a nettó export és a külföldről származó nettó tőkejövedelem összege.)
Válasz: Nem tudom milyen lakossági megtakarításra gondolsz? 90 előtt nem igazán
volt magánvagyon, utánna is max 20.000 embernek, ők meg, hogy is énekli a Kaukázus?
„aki ÍGY nyer, az ne mondja nekem, hogy korrekt a rendszer”. A privatizáció szó gyöke
a latin privo ige, ami foszt-ot jelent (dr. Varga Tibortól kölcsönvéve). A 20. század zivatarait
tekintve megintcsak groteszk számonkérni a Magyar Királyság megmaradt területén élők
„megtakarításait”. Itt nem volt se Marshall Terv, se gyarmatbirodalom.
Idézett szöveg:
A folyó fizetési mérleg önmagában nem sokat jelent. Egy olyan ország, amelyik nyersanyagban szegény, feldolgozóipara viszont jelentős, elég nehezen tud pozitív folyó fizetési mérleget produkálni. (Az export nyersanyagimport igénye miatt.)
Válasz: Igazad lehene, ha nem láték SZÁNDÉKOSSÁGOT a világszinvonalú ill.
magas hozzáadott értéket képviselő vertikumok szétverésében. Előbbi ugye nem
igényel behozatalt utóbbinál meg a magas hozzáadott érték miatt indiferens az
esetleges alapanyagköltség.
Idézett szöveg:
Ennél sokkal fontosabb, hogy a tőkemérleg ezt minimum ellensúlyozza, és a beáramló tőke ne hitel, hanem működő tőke legyen. Nem agyondotált tőkevonzásra gondolok, hanem kiszámítható gazdasági környezetre. Ez egyben a hazai vállalkozásoknak is kedvezne (mármint a kiszámítható környezet), így ők sem külföldi befektetési lehetőségeket keresnének, ami szintén kedvezően hat a tőkemérlegre.
Válasz: Ha mutatsz a világon példát működő tőke áramlásra, kalapomat emelem.
Ha vannak illúzióid a tőkemozgás barátságos jellegét tekintve, ovass Perkinst,
Brzezinskit, Quigleyt.
Idézett szöveg:
Ha a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg egyenlege pozitív, akkor a jegybanki tartalékok elkezdenek növekedni, az MNB csökkentheti a devizatartalékot, ebből lehet csökkenteni a devizaadósságot, így csökken az adósságon belül a devizaarány. Ha az állam a növekvő bevételeit nem költi el, hanem fenntart egy racionalizált kiadási szintet, a lakosságot nem hitelből történő fogyasztásra, hanem felelős pénzügyi gondolkodásra tanítják, akkor pedig a teljes hitelállomány is csökkenhet.
Válasz: Ha nem ölik meg Hunyadi Mátyást, és Velence nem küldi ránk a törököt, nem így gyarmatosítják a világot, ahogy. (Itt az irónián lenne a hangsúly, Ha-val kezdődő mondatok
nállam a szellem önkielégités egy speciális formáját jelentik)
Idézett szöveg:
Az a legszebb az egészben, hogy ehhez nem kell a világon semmit sem feltalálni, csak egyetlen egyszer meg kéne már próbálni, hogy működik-e.
Leírni egyszerű, megcsinálni nehezebb, és eltart jónéhány évig. Az első lépések ráadásul még fájdalmasak is lehetnek, viszont csak egyszer fájna, nem pedig pár évente újra és újra.
Válasz: Igen, igen, yporz for president! erről beszél(t) Silvio Gesell, és erről szól a Mieses
intézet legtöbb munkája. És ez nem irónia.
Levi bácsi, aki szintén optimista, de optimizmusának forrása a páni félelem 😀
Levi bácsi!
Éreztem én, hogy nem lehet az OBA-ban nagyon sok pénz, de ez nagyon kevés. A bankrendszert bedönteni tehát ostobaság lenne. 🙂 De mint az imént leírtam, szerintem nem is ez a lényeg.
A devizatartalék szükséges mértékének a világon semmi köze a forint árfolyamához. A tartalék arra szolgál, hogy egy váratlan esemény hatására ne váljon azonnal (néhány hónapon belül) fizetésképtelenné az ország. Ez alapján szokták meghatározni a szükséges mértékét.
Lehet a kereskedelmi bankok ellen korteskedni, de nem hallottam még olyan hírt, hogy valakit fegyverrel kényszerítettek volna arra, hogy hitelt vegyen fel. A hitel egy szolgáltatás, amit nem kötelező igénybe venni. Ha nem kell senkinek, akkor eltűnik. Persze aligha fog.
A lakossági megtakarítások változása nem tudja a folyó fizetési mérleg hiányát ellensúlyozni, legfeljebb az államháztartás és a vállalatok finanszírozási igényét. Ha ez megtörténik, akkor az azt jelenti, hogy a nemzetgazdaság külső finanszírozási igénye nulla.
A folyó fizetési mérleg a nemzetgazdaság külső finanszírozási igényének egy másik számítási módjánál szerepel. (A folyó fizetési mérleg egyenlege a nettó export és a külföldről származó nettó tőkejövedelem összege.)
A folyó fizetési mérleg önmagában nem sokat jelent. Egy olyan ország, amelyik nyersanyagban szegény, feldolgozóipara viszont jelentős, elég nehezen tud pozitív folyó fizetési mérleget produkálni. (Az export nyersanyagimport igénye miatt.)
Ennél sokkal fontosabb, hogy a tőkemérleg ezt minimum ellensúlyozza, és a beáramló tőke ne hitel, hanem működő tőke legyen. Nem agyondotált tőkevonzásra gondolok, hanem kiszámítható gazdasági környezetre. Ez egyben a hazai vállalkozásoknak is kedvezne (mármint a kiszámítható környezet), így ők sem külföldi befektetési lehetőségeket keresnének, ami szintén kedvezően hat a tőkemérlegre.
Ha a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg egyenlege pozitív, akkor a jegybanki tartalékok elkezdenek növekedni, az MNB csökkentheti a devizatartalékot, ebből lehet csökkenteni a devizaadósságot, így csökken az adósságon belül a devizaarány. Ha az állam a növekvő bevételeit nem költi el, hanem fenntart egy racionalizált kiadási szintet, a lakosságot nem hitelből történő fogyasztásra, hanem felelős pénzügyi gondolkodásra tanítják, akkor pedig a teljes hitelállomány is csökkenhet. Az a legszebb az egészben, hogy ehhez nem kell a világon semmit sem feltalálni, csak egyetlen egyszer meg kéne már próbálni, hogy működik-e.
Leírni egyszerű, megcsinálni nehezebb, és eltart jónéhány évig. Az első lépések ráadásul még fájdalmasak is lehetnek, viszont csak egyszer fájna, nem pedig pár évente újra és újra.
Üdv:
yporz, akit lehet „mainstream”-nek nevezni, de valójában javíthatatlan optimista 🙂
Urak, Urak!
Az OBA is állampapírban tartja a pénzét, a ’11-es jelentés még nem hozzáférhető, de ’10-ben „kemény” 90 mrd forint volt benne…
Nem feltétlenül az állampapír mellett korteskedek, inkább a kerbankok ellen. Szerintem
hazán növekedési ütemének az felelne meg jobban, ha nem nagyon lenne folyó fizetési
mérleghiány, de ha mégis, azt kizárólag lakossági megtakarításokból lenne szabad
finanszírozni úgy, hogy a korábbi kövekedés max felét egye meg a kamat.
Ráadásul, ha már részleges konszenzus alakult ki köztünk abban, hogy egy ekkora ország jegybankja képtelen jelentős hatást gyakorolni az EU pénzpiaci környezetében a (saját?) fizetőeszközének árfolyamára, nem igazán tudom értelmezni az alacsony ill. magas devizatartalék fogalmát, mert ezek ugye relatív mennyiségjelzők.
Nem akarok erős jelzőket használni, de számomra az egész pénzpiac tokkal-vonóval úri huncutságnak tűnik, tetemes „erkölcsi kockázattal”.
Éshabár a számok is hazudnak, így állunk most, és így jutottunk ide 10 év alatt:
http://www.akk.hu/object.6066a3b1-4c6d-4b97-84c5-cd883126b2ec.ivy
Nem tudtuk és nem is tudjuk kinőni az adósságot, ha szétnéztek európában, más se
tudja, a magas alapkamat csak arra jó, hogy az alacsony kamatú külső forrás leszívja
a magyar gazdaságot.
Üdv, Levi bácsi aki érti miről folyik a diskurzus, csak neki úgy tűnik, hogy nem a lényegről…
Kedves Józsi bácsi!
A végén még kiegyezünk? 😉 Szerintem a „számközpontú” és az „emberközpontú” gazdasági szemlélet nem zárja ki egymást. Sőt! Éppen az lenne a feladat, hogy megtaláljuk a kettő közötti egyensúlyt. Ha nem vesszük figyelembe a realitásokat, azt populizmusnak, ha a társadalmi igényeket azt valami másnak (talán kizsákmányolásnak?) nevezhetjük. Mindkettő szélsőség, és mindkettő kerülendő szerintem. Örömmel látom, hogy „emberközpontú” vitapartnereim tetszését is elnyerte gondolataim pontokba rendszerezése, így folytatom a részletekkel. 🙂
1. Ebben úgy látom nincs vita közöttünk, legfeljebb minimális hangsúlybeli eltérés. A másodkörös, importált, stb. infláció egyébként a tankönyvekben és az MNB anyagaiban is rendszeresen szerepel.
2. A kamatemelés egy érdekes kérdés. A rövid hozamokra mindenképpen közvetlen hatással lenne egy kamatemelés, a hosszúaknál viszont nagyon fontosak a reálgazdasági várakozások is, így ott a hatás valóban lehet mérsékelt. DE! Ha a piacok úgy ítélik meg, hogy nem átmeneti lesz a magas kamat, hanem tartós, akkor a hosszú hozamok is beragadhatnak a magas szinten.
Itt hívnám fel a figyelmet az NGM elmúlt másfél évben szinte minden kamatemelést követően kiadott bíráló közleményére. Vajon miért nem szeretik a kamatemelést?
Az EU támogatások devizapiacon történő átváltásának problémáján már én is sokat gondolkoztam. (Előre bocsátom, hogy a jegybank devizapiaci műveletei kicsit homályos foltot jelentenek a számomra.) Én úgy tudom, hogy ha a beérkező devizát nem a devizapiacon váltja át az MNB, hanem „konvertálja”, akkor a befolyt összeg növeli a devizatartalékot. Ha ez igaz, akkor az EU támogatások is szerepet játszottak abban, hogy a tartalékok felduzzadtak a 2008-as kritikusan alacsony szintről a mostanira. Javítsatok ki, ha tévedek.
Most abból indulok ki, hogy igazam van. Ha a devizatartalékok szintje biztonságosnak mondható, akkor a jegybank valóban használhatná devizapiaci beavatkozásra a befolyó támogatásokat. Ezen a téren jelenleg szerintem is lehetne rugalmasabb az MNB, persze az is kérdés, hogy elegendő pénzről beszélünk-e ahhoz, hogy ennek érdemi hatása legyen.
3. Itt akkor nincs vita. A „felelősséget vállaló pénzügyi szaktekintélyt” megóvtuk az érzelmi túlkapástól. 😀
4. Az OBA finanszírozását tekintve teljesen igazad van.
(Mindig visszaolvasom és átgondolom amit leírok, ez mégis átment a szűrőn. Be is írok magamnak egy fekete pontot. A bankrendszer összeomlása ettől függetlenül mindig sokba szokott kerülni az államnak is, de nem akarok szerecsenmosdatást folytatni, így leírom ismét: igen, tévedtem.)
Amint írtam, nem is a bankrendszer összeomlása a reális veszélye annak, ha jó magyar szokás szerint átesünk a ló másik oldalára, hanem a meglévő (és új) forinthitelek kamatainak a megemelkedése.
5. Nem vagyok hitelpárti. Sőt! De a gazdaságban igenis szükség van a hitelre is. Termelőeszközt lehet (sokszor kell is) hitelből venni, élvezeti cikket nem lenne szabad. A pénzügyi kultúra részének kellene lennie, hogy fel tudjam mérni, hogy mikor van rá ténylegesen szükségem és mikor nincs.
A záró gondolatban leírtakkal viszont kicsit vitatkoznék. (Ha elírás, akkor csak pontosítok.) A gazdaságpolitika sehol a világon nem a jegybank hatásköre, hanem a kormányé. Idézet az új MNB törvényből (ugyanez volt a régiben is):
„3. § (1) Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása.
(2) Az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésére álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját.”
Tehát, ha az MNB nem támogat egy olyan gazdaságpolitikát, ami tekintettel van az árstabilitásra, azaz figyelembe veszi a gazdasági realitásokat (fent leírtam, hogy ettől még lehet „emberközpontú”), akkor megsérti a törvényt. Mint ahogy akkor is, ha olyan gazdaságpolitikát támogat, amelyik nincs tekintettel a fentiekre.
Az ország állampolgárainak pedig az az érdeke, hogy az MNB ezt a paragrafust maradéktalanul betartsa.
Rövid akartam lenni, de megint nem sikerült. Ezért elnézést kérek.
Kedves Levi bácsi és yporz!
Köszönöm, hogy ennyire szíveteken viselitek az igazság sorsát. 🙂 Talán azért „nehéz” ezt a témát objektíven szemlélni, mert van, aki számokban és profitokban gondolkodik (tök jogos érvek sorakoznak fel), a másik ember megközelítése pedig az, hogy a gazdaságpolitikának a nemzeteket (AZ EMBERT!) kell szolgálnia, nem a cégeket (bár a cégekben is emberek ülnek). Átgondolva a már leírtakat – és néhány helyen ismételni fogok vagy ezt vagy azt – én így látom:
1. A hazai devizakitettség miatt az MNB-nek igenis van köze a pénzügyi stabilitási kockázatokhoz (=azért, hogy a lakosság és vállalkozások tudják fizetni a devizahiteleiket!), nem csak az inflációhoz és így a forint árfolyamára is ügyelnie kell, még akkor is ha a tankönyvek ezt nem írják le ilyen összefüggésben. Ráadásul a gyenge forint növeli az inflációt (ezt importált inflációnak hívják!), ami ellenkezik az MNB céljaival.
2. A forintgyengülés elhibázott kamatpolitika miatt is történet. Példa: Ha a határidős piacokon egy befektető EUR-t vesz HUF-ért, akkor ő shortolja a forintot és a határidős kontraktus ideje alatt ő a HUF-ra kamatot kell hogy fizessen, ami az EUR és HUF kamatkülönbözete 6% (EUR-t 2%-on kap, HUF-ra 8%-ot kell fizetni), vagyis ez neki plusz költség. A magas állampapír hozamokat most már nem befolyásolná az, ha a jegybanki alapkamat felugrana drasztikusan (átmenetileg) – bár ennek lenne egyéb hatása pl. a forinthitelekre itthon -, viszont a kamatkülönbség miatt a befektető már nem adná el a forintot, mert túl sokba kerülne ez a művelet.
Mellesleg nem csak a devizatartalékból lehet a HUF-ot erősíteni, hanem azt is lehetne csinálni, mint amit a lengyelek és a románok: a megkapott állami EU-s forrásokból azonnal forintot veszünk a devizapiacokon – úgyis itthon kell felhasználni őket – és máris van kereslet a forintra, ami ezáltal erősödik.
3. Ha a magyar lakosság finanszírozná a magyar államot, akkor nem lenne ekkora külső finanszírozási kockázat. Japánban 220%-os a GDP arányos hiány, de az adósság 90%-a belülről jön, így nincs stabilitási kockázat és nem minősítik le Japánt. Ha a külföldiek kiszállnak az állampapírból, és a magyarok meg beszállnak a vásárlói oldalon (szépen, fokozatosan, ahogy írod yporz), akkor nem lenne túlkereslet és a hozamok se zuhannának úgy, ahogy írtad! A külföldiek profitrealizálása valóban beindíthat forintgyengülést átmenetileg, de a fent említett módszerekkel ez kordában tartható.
4. Az OBA nem az államkasszából finanszíroz, az egy külön alap, amibe a bankok fizetnek be. (A bankok hibás üzletpolitikájából származó kockázataiért ne hogy már az állam feleljen! Lásd ez hogy kicsapta a biztosítékot Izlandon!) Ráadásul a banki pénzteremtés következtében olyan extra kamatjövedelme van a bankrendszernek, amiből ezt az alapot etetni szerintem (!) nem nagy cucc.
5. A fejlődés motorja az értékteremtés nem a hitel. Véleményem szerint az egy súlyos tévhit, hogy folyamatos pénzpumpa kell ahhoz, hogy egy vállalkozási környezet működjön. Jól működő cégek nem attól növekednek, hogy hitelt vesznek fel folyamatosan, hanem az által, hogy értéket állítanak elő és amit csinálnak, arra van kereslet.
Véleményemet a legnagyobb alázattal írom és leginkább azt gondolom, hogy körül kell nézni olyan országokban, ahol nem a kereskedelmi bankok a teljhatalommal rendelkező intézmények egy gazdaság működtetésében, hanem egy ország és állampolgárainak érdekeit képviselő nemzeti bank és az általa képviselt gazdaságpolitika. Én csak egy józsibácsi vagyok, de valahogy így érzem ezt igaznak.
Üdv: Józsi
Még egy gondolat. A tőzsde nem nulla végösszegű játék. Alapesetben: szabad pénzeszközeimet mások rendelkezésére bocsátom, akik azt a vállalkozásukban értékteremtésre használják fel. Ez a hozzáadott érték a gazdasági növekedés alapja, és a befektető ebből részesülhet. Még a klasszikus (fedezett) short sem jelenti azt, hogy mások veszteségéből profitálok!
A pénzvilágnak vannak nulla végösszegű alrendszerei, meg egészen durva vadhajtásai. Az utóbbiakat természetesen ki kell irtani, de nem árt odafigyelni, mert könnyen ki lehet önteni a fürdővízzel együtt a gyereket is.
Kedves Levi bácsi!
1-2. Tisztában vagyok a forint árfolyamának inflációs hatásaival, ezért írtam, hogy „nem mindig összeegyeztethető”. A devizahitelek törlesztőrészletének emelkedésének dezinflációs hatásával szintén.
A másik felvetésed megerősíti a jegybanki intervenció hiábavalóságát: ha a „fedezetlen short” lehetősége miatt úgysincs hatással a jegybank az árfolyamra, akkor minek elégetni erre feleslegesen a tartalékot? (Szerintem egyébként ez egy sokkal összetettebb kérdés, a „fedezetlen short” csak egy szelete ennek.) Ez persze nem jelenti azt, hogy időnként ne kéne közbeavatkozni, amikor hiperbolikussá válik az árfolyam-emelkedés, de ezt eddig is megtette a jegybank. Más kérdés, hogy nem reklámozzák, mert az rontaná a lépések hatásfokát.
3/a Minden lejáraton van külföldi birtokban állampapír, esetenként nem is csekély. Ha azt lejáratkor nem újítják meg, hanem kiviszik az országból a nyereséget, az a forintra nézve gyengítő hatású. Ha a másodlagos piacon veszek, ott se tudhatom, hogy ki az eladó, lehet külföldi is.
3/b Egy európai bank treasury-je megvette a 10 éves kötvényt 10%-os hozamon. Ha a hozam rövid időn belül lecsökken 8%-ra, akkor 13% hasznot realizálhat. A forint árfolyamkockázatát nyilván lefedezte, így a nyereség jelentős részét nyugodtan realizálni tudja euróban is!
Józsi bácsi kifejezetten 10 éves kötvényről beszél, nem kamatozó kincstárjegyről. Utóbbinak nem is lenne sok haszna, hiszen egy év a futamideje (van még kincstári takarékjegy is, az lehet 2 éves), a rövid futamidő viszont növeli az állam finanszírozási kockázatát, így aligha fog korlátlanul rendelkezésre állni.
Egyébként lehet venni 10 éves kötvényt, például Tartós Befektetési Számlára (TBSZ). A törvény szerint a legjobb áron kell a megbízást teljesítenie a számlát vezető szolgáltatónak, tehát könnyen lehet, hogy a másodlagos piacon veszel egy éppen profitot realizáló külfölditől.
Megjegyzem: szerintem is érdemes most 3-5-10 éves kötvényt venni (vérmérséklet szerint), de azért csodát ne várjunk tőle az ország egészére nézve. A külföldi kitettség csökkenésének középtávú kedvező hatása viszont vitathatatlan.
4. Nem előfeltétele, hogy ne legyen magyar kézben bank, szerintem elég ehhez a jelenlegi külföldi piaci részesedés is, de ez részletkérdés. Ha tudja se fogja finanszírozni az itteni leányt, mert minek, ha az orosz vagy szlovák divízió nyereségesebb.
Sőt, még veszni hagyni sem kell, pusztán „zombi bankot” csinál belőle. Tőkére van szüksége a betétkivonások miatt, ezért megemeli a betéti kamatokat épp annyira, hogy a meglévő hitelállományhoz szükséges fedezet meglegyen, új hitelt viszont nem bocsát ki. Ezzel egyrészt elkezd bezárulni a rés az állampapír-hozam és a kamat között, így nem éri meg kivenni a betétet, másrészt elindul a betéti tőke a hazai bank felől a külföldi felé. (Csak azért kevesen fognak maradni, mert az magyar.) Tehát neki is kamatot kell emelnie, ráadásul a meglévő hitelek kamata is megemelkedik, hiszen magasabb lett a forrásköltség.
5. Igen, létezik hitel nélkül is növekedés, az átmenet viszont nem megy egyik pillanatról a másikra. Sok más különbség mellett, Franciaország nyersanyagfüggősége például jóval kisebb Magyarországénál.
Összefoglalva. Véleményem szerint, ha ésszel elkezdik az embereket az állampapír-piac felé terelgetni (vannak egyébként ilyen kezdeményezések), akkor annak már 2-3 éves időtávon lesznek kedvező hatásai. Ha „rászabadítják” őket a piacokra, akkor viszont könnyen visszafelé sülhet el a dolog.
U.i.: Nem voltál túl offenzív! 😉
Drága yporz!
Röviden 1, 3, 3a, 3b, 4, 5.
Ezekben tévedsz 😀
Kibontva.
Kicsit csukd be a közgázkönyvet és figyelj. Sokszor vitatkoztam öltönykékkel
a témában és gyakran tapasztaltam, hogy az aktuális érvkészlet fogytán ugrálnak
a honi specifikus helyzet és az „így működik a könyv szerint máshol” világa
között, ami igen nehézzé teszi az érdemi eszmecserét.
1. Ugye megegyeztünk az előbb, hogy a Magyar Királyság jelen állapota a
kiindulási alap, szóval itt nem lesz sok maszatolás.
Mivel hazánk behozatalra szorul nyersanyagból és energiából, könnyen rájöhetsz
különösebb agytorna nélkül miért is tesz oda az árstabilitásnak az árfolyam
elmászása.
2. Itt nincs sok mondanivalóm, amíg az EU-ban be nem tilják a Naked Short Selling-et,
addig egy jegybank „hatása” az adott valuta árfolyama finoman szólva kérdéses.
Itt nézhetsz utánna alaposabban: http://en.wikipedia.org/wiki/Naked_short_selling
Talán még annyit tennék hozzá, hogy Svájc „csal” (WIR) és csak úgy csinál mintha
érdekelné a saját valutájának bármilyen árfolyama…
3. a
Mi az hogy „ha”? Itt nincs „ha” sétálj be az államadósság-kezelőbe és kérd el
a kimutatásokat, mindjárt látni fogod, hogy miként oszlanak meg az idén, jövőre
stb. lejáró kötvények típus szerint (ha nem érted, olvass tovább:)
3. b. Olvas el háromszor amit leírtál mert se füle se farka és még csak nem is igaz,
de készen állok (és azt hiszem nem csak én) meghajolni érveid súlya alatt.
(magyarázatot és pédát kíván az amit írtál – ha van) Azt sem árt tisztázni
a további maszatolás elkerülése végett, hogy diszkont kincstárjegyről, államkötvényről
avagy kamatozó kincstárjegyről beszélünk! Az elöbbi ugye az 1 éven belül lejáró,
a második a hosszútávú és a harmadik amit a lakosság egyáltalán megvehet,
gyanítom, hogy Józsibá’ javaslata ez utóbbiak vásárlásának ösztönzéséről szól.
4. Amit itt leírtál, annak szigorú előfeltéltele, hogy egy ország a teljes
kerbank hálózatát eladja külföldi kézbe (Izland, Argentína), ezek az országok
be is „dőltek” _bizonyos_ szempontból. Továbbá feltétel az is, hogy a felelős
és jófej külföldi anyabankok „veszni hagyják” az itteni leánykákat, mely számomra
egyenértékü azzal, mintha azt mondanák: addig jók voltatok amíg lehúztunk titeket,
de nem adjuk vissza a pénzt, amit ránk bíztatok.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy itt a Magyar Királyság megmaradt területén működő
bankhálózatról beszélünk, ha utánnanézel a monetáris bázisunknak, nehezen védhető
érv, hogy az osztrák, usa, belga stb. bankok ne tudnák kicsengetni az itteni betéteket
az anyavállalat tőkéjéből.
5. Ez a pontotd részben implikációja 4.-nek, de ha gondolod utánnanézhetsz, hogyan
épült döggól idejében a franciáknál az a sok atomerőmű (elárulom, nem kerbank
hitelből).
Remélem tudtam válaszolni a felvetéseidre és azt is, hogy nem voltam túl offenzív.
Nehéz nekem érzelemmentesen értekezni a témáról, de igyekszem…
Kedves Józsi bá!
Lenne néhány észrevételem, kérdésem a leírtakkal kapcsolatban.
1. A jegybank elsődleges feladata az árstabilitás fenntartása, azaz az infláció féken tartása, nem pedig a forintárfolyam stabilitásának a biztosítása. A kettő nem mindig összeegyeztethető.
2. (Ezt már előttem mások is leírták itt.) Svájcban és Japánban a jegybankok gyengítik a saját devizájukat, nálunk erősíteni kéne. Utóbbi automatikusan a devizatartalékok csökkenését eredményezi, egy kritikus szint elérése után pedig könnyedén kiüthetik a jegybankot a piacról.
3. Nem értem mitől erősödne a forint, ha a forintban lévő betétből vennénk állampapírt. Alapesetben ez a tranzakció semleges az EURHUF-ra nézve.
3/a Ha az eladók zömmel külföldiek és hazaviszik a profitot, akkor az akció gyengíti a forintot.
3/b Ha drasztikusan megnő a belföldi érdeklődés az állampapírok iránt, akkor a hozamok leesnek, a korábban vásárló külföldiek extra profithoz jutnak (a kötvények árfolyama emelkedik a hozam csökkenésével), ami növeli a motivációt, hogy realizálják azt, tovább gyengítve a forintot. (A forint gyengülése természetesen csökkenti az elért nyereséget, tehát gyorsan fognak lépni.)
4. Ha tömegesen kiveszik az emberek a pénzt a bankokból, hogy állampapírt vegyenek, akkor a bankrendszer összeomlik (a cikkben leírtak miatt), tehát az államnak kell helytállnia a betétesek felé (OBA). Ez a pénz valahonnan hiányozni fog, tehát újabb kiadáscsökkentésre lenne szükség. Ez visszafogja a gazdasági növekedést. (A bankrendszer összeomlásával ráadásul eltűnne a többletkereslet az állampapírpiacról, hiszen a betétesek jelentős része nem jutna a pénzéhez, hogy államkötvényt vegyen, így legkésőbb ekkor fordulna visszájára az egész folyamat.)
5. Azok a volt betétesek, akik nagy nehezen visszakapják a pénzüket az OBA-tól, bankba már biztosan nem viszik, hiszen ott már megégették magukat. Betétek nélkül végképp leáll a hitelezés, ami viszont az új beruházások alapfeltétele lenne.
Ha igazam van, akkor a „felelősséget vállaló pénzügyi szaktekintély” összeomló bankrendszert, kötvénypiacot és forintárfolyamot idézne elő. Ha mindez a jegybanki devizatartalékok intervencióval történő leapasztása mellett történne, akkor pedig az államcsőd is villámgyorsan bekövetkezne.
Hol tévedek?
Kedves Vargatom! (természetesen nem csak neki szól!)
Igazán kár, hogy ilyen hamar feladtad. Az én szememben az elkeseredésed
sokkal de sokkal hitelesebb formát öltene, ha érdemben cáfoltad volna,
azt amiről írtam. Ezek egyszerű állítások, nem sok tere maradt a mellé-
beszélésnek. A KSH ténykönyvek évekre visszamenően elérhetőek, ha máshol
nem hát a köteles pédányok. Pontosan nyomon követhető a jegybanki alapkamat
alakulása, mint ahogy a monetáris bázis de ad absurdum a kkv szektor tel-
jesítménye is, nem titkos adatok az mnb (direkt írom kis betűvel Móra úr
után szabadon) sterilizációs vesztesége. Továbbmegyek, időnként a mainstream
média is elszólja magát, érdemes a hvg cikkarhívumában ellenőrizni, hogy a
készenléti hitel felvételekor mekkora is volt az ország devizatartaléka
(igen, arra gondlok amikor az ország „krémje” összegyűlt az akadémián
nemzetet menteni).
Távol álljon tőlem a személyeskedés, de felteszem a pénzügyi szektroban
dolgozol, így nem végzem el helyetted a házi feladatot (a hivatkozott adatok
kigyűjtése), mert tudom, hogy a személyes megtapasztalás ereje elsöprőbb
bármiféle demagóg(nak gondolt) süketelésnél.
Az az érzésem, hogy a leginkább érintettek azért nem érzik ezen dolgok súlyát
mert a köztisztivesőlk (tudom, tudom azóta átkereszelték őket) kamattámogatott
hiteleket kaptak és a bankszektor is figyel arra, hogy a nem tanfolyamon képzett
munkatárs (fiókvezető & upper) 0%-os hitelt kapjon (személyes ismerőseim között
ezek lelkiismeretes fele már most menthetetlen alkoholista).
Még néhány highlight, ha szabad:
Emlékezzünk! AKi lemarad, az olvasson utánna
-amikor a rafi lebukott hogy a private banking ügyfeleinek bóvlit adott el
vezetői utasításra
-hogyan tették tönkre az NCT hungáriát
-ERSTE 2011-es számviteli botladozásai
-stb.
a lista szinte végtelen, de ezek fontos dolgok, mert ha az ember nem tudja,
hogyan csinálják, akkor benyeli a sajnálkozást a „történetileg homokóra alakú”
magyar vállalati vertikumról, és a hedonizálo, megtakarításra képtelen
lakosságról.
És ezer bocsánat, nyilván az írásom stílusa nem annyira alázatos mint Józsibácsi
legtöbb postja – bár tudom, hogy alázattal többre megy az ember, mint agresszív
és indulatos kortesbeszéddel -, de engem személy szerint rendesen kiakaszt, hogy
nekünk – magyarokanak – akarják elmagyarázni a gyarmatbirodalmat működtető
nyugateurópai országok, hogy hogyan kéne gazdálkodi, holott a Magyar Királyság
túlélte a két világháborút, a trianonokat, a jóvátételeket, az oroszokat, a
kommunizmust (hogy csak a huszadik századból szemezgessek) továbbá az 532 éve
mellőzött függetlenséget és mégis élünk, vagyunk, úgy-ahogy.
Mindenkinek szép estét, én személy szerint minden este azzal fekszem, hogy
holnap új nap virrad. Eddig bejött.
Amikor néha a pofánkba vágja valaki az igazságot, rögtön jönnek a cáfolatok: „ááá az nem úgy vaaan, ez csak konteó” 😀
Attól még igaz marad, csak röhejessé teszik azokat, akik már rájöttek, hogy tényleg ez van…
Ajánlom az ebben a bejegyzésben lévő filmet:
http://komlomedia.wordpress.com/2011/10/22/tenyleg-a-goldman-sachs-a-vilag-ura/
Na ez az igazi átb@szás 😀 És remélem egyszer betalálják a Goldman Sachs-ot is 😉
Kedves Tarentum!
Valaki már korábban belökte, hogy kamu a videó, de csak azért hagytam mégis érintetlenül a cikket, mert a G.S. valóban elég komoly erővel rendelkezik (ahogy a cikkben is írtam, a görög és az olasz vezetés már az ő embereikből van). Hidd el, nem vagyok elfogult a kormánnyal szemben és bőven van kifogásom nekem is, csak azzal nem értek egyet, hogy egy nemzetállam uniós és egyéb indokok miatt adja fel a szuverenitását zokszó nélkül. Nézd meg, Izlandon mi történt, példa értékű az az összefogás, ami ott végbement, akkor is, ha most bőven vannak problémáik. A cikk legfőbb üzenete az akar lenni, hogy ma már a pénz irányítja a politikát teljesen – a népre való tekintet nélkül – és ez tökéletesen látható, ha valaki nyitva tartja a szemét.
Üdv: Józsi
Míg nem láttam meg a bbc-s felvételt, majdnem azt mondtam, hogy még akár komoly munka is lehetne (egy kvanagy adag elfogultsággal a regnáló hatalom irányában). Csakhogy ott az a fránya felvétel.. amiről csak annyit kell tudni, hogy:
http://kepviselofunky.blog.hu/2011/10/28/orban_albrokerrel_riogat
Sebaj, majd legközelebb 😀
Egy „józsibácsi”, aki utána is néz annak, amit mond 😀 😀
Kedves Vargatom, szerintem itt csak Őn karikaturázza a valóságot, én például nem beszélek „mocskos kapitalizmusról”, mert ami Magyarországon van, az nem kapitalizmus, legfeljebb egy olyan „vad” kapitalizmus amiben a szabályokat kizárólag a „nagytőke” határozza meg tekintet nélkül a lakosságra és az államra. Ami az átlagember jólétét illeti a kapitalizmusban, az attól függ. Ott például ahol a „vad” kapitalizmus érvényesül, mint például az USA-ban, az közép osztály gyakorlatilag megszünz létezni, a munkanélküliség rémísztő méreteket ölt és a reálbérek a béka segge alatt vannak (miközben a spekuláns pénz szektorokban a csillagos egekbe szöktek). Európában pedig, jelenleg ott (viszonylag) jó élni (mert van munkalehetőség, elfogadható reálbérek és működnek az állami szolgáltatások, valamint nem tombol az infláció egy mesterségesen alacsonyan tartott nemzeti valuta miatt), ahol a politika nem adta el magát a pénzhatalomnak, mint például a skandináv országokban vagy Németországban vagyis ahol politikusnak lenni még azt jelenti, hogy az államot szolgálni. Nem kell mindenbe keverni a politikát és lekomcsizni azokat, akik csak egy emberiesebb rendszerben szeretnének élni. További jó álmodozást kívánok Önnek és lehetőleg egy nem túl kemény ébredést, mert az bizony már közel van.
Végül is minden jó összeesküvés-elmélet logikusnak hangzik elsőre. Így nyilván a mostani szívás sem azért van, mert tönkrebaszta az állam rossz gazdaságpolitikája a bankrendszert, hanem azért mert a gonoszlelkű pénzemberek büntetik az aranybánya Magyarországot az elvesztett csodaprofitjukért…
Nyilván konkrét számokat nem szabad ehhez megnézni, hogy pl. az Erste mennyi pénzt vitt ki innen (levonva belőle az eddigi beruházásait) és mennyi pénzt termel az osztrák bankhálózata.
Meg nyilván a hitellel is csak akkor van bajunk, amikor vissza kell fizetni, de akkor tök jó amikor elköltjük.
Ehh, feladom inkább, itt mindenki inkább szocialista akar lenni a jelek szerint, erős gondoskodó állammal és elkergetett mocskos kapitalistákkal. Az is nyilván csak illúzió hogy a nyugati világban az átlagember jól él, nekünk nem kell az a rendszer mert mi jobban tudjuk.
Józsi bá, én Lévi bá mondókáját tartom hitelesnek; Vargatom álláspontja nem más szerintem, mint a hívatalos polkorekt mese a frakcionális tartalékrendszer jótékony hatásáról, aminek nem kellene bedőlni. Ez a hatás akkor lehetne pozitív a gazdaság számára (ami nem azonos a bankok és egyéb multinacionális cégek érdekeivel), ha a frakcionális tartalékrendszer által szaporított pénz javarésze a reál gazdaságban maradna és különösen a kis és közép vállalatoknál amik egyedül képesek (az állami szektorral) elég munkahelyet teremteni a lakosság számára. Sajnos úgy működik a rendszer, mint ahogy írja Lévi bá: a bankrendszer kiszipózza a pénzt a kis és közép vállalkozások elől (vagyis az államok elől, mivel gyakorlatilag csak a kis és közép vállalkozások oldaláról van jelentős adóbevétel), a multinacionális cégek és főleg a virtuális gazdaság javára (ami lényegében nem más, mint a gyilkos és Soros bácsik által kedvelt spekuláció). Valamikor régesrég a frakcionális tartalékrendszer valóban fellendítette a reál gazdaságot Európában, például amikor a Templom lovagok működtették és aztán a középkori (pl velencei) bankárok. Igaz, a templomosok a keresztes háborúkat is pénzelték, ami viszont nem volt igazán építőjellegű, az őket követő középkorii bankárok pedig mindenféle háborúkat, de ez már más téma.
Kedves vargatom!
Amit leírtál, tökéletesen igaz és köszönöm, hogy ilyen részletesen bemutattad. Ez pontosan így működik! Most már rájöttem, hogy a fejünkben a konzekvencia más. A bank valóban segít a multiplikáció által a gazdaságot pörgetni, ennek ellenkezőjét egy szóval sem állítottam. Viszont az általad levezetett példában is látszik, hogy igen sok számlapénz teremtődik a folyamat következtében, amely során bár valóban fizet betéti kamatokat is a bank, ezeknek nagyobbik százalékát már teremtett (vagyis a rendszer sajátosságából adódóan létrejövő) pénzre és pénzből teszi, az ennek köszönhető extra bevétel pedig – miután valóban a pénz a gazdasági vérkeringés motorja – a saját zsebébe kerül. Mondhatnánk erre azt, hogy „na de nyilván, hiszen ő is a profitért csinálja az egészet!”, mire én azt mondom, hogy „igen, ez így van!”, de neki a tulajdonképpen „levegőből” teremtett számlapénzére ott a reálfedezet, amire a pénzt kölcsönadja, i.e. ház, vállalkozás, stb., az emberek meg ha nem tudják fizetni a hiteleiket, akkor tulajdonképpen csak a létrehozott számlapénz mennyiség veszik el, ami alapból nem is rendelkezett valódi fedezettel (csak egy része, ami a betétek összege), viszont az emberek elbukták a valódi értéküket. A bank pontosan azért számol menekülési értéket is egy jelzálog hitelnél (HB érték), mert ő úgy akarja a könyvbe betenni a kihelyezett hitel biztosítékát mint összeg, hogy annak bedőlése esetén is kalkulálható legyen a saját nyereség.
Ezt ugyan még nem számoltam ki, de meggyőződésem, hogy ha a multiplikáció eredményeképpen létrejövő extra bevétel nem privát pénzügyi intézményeket, hanem mondjuk az államkasszát gazdagítaná (és akkor a gazdaság pontosan ugyanúgy pörög, ahogy leírtad), akkor rohamosan csökkenteni lehetne az államadósságot, ami által csökkennének a kivetett adók, vállalkozás-barátabb környezet teremtődne, és előbb-utóbb megszűnne a megszorítás és fellélegezne mindenki.
Tekintve, hogy a bank nem teremt értéket, csak a „jelet” állítja elő, ami az egész vérkeringést lehetővé teszi, ezért rendkívül aránytalannak tartom azt a kockázatot, amit az egész művelet során ők vállalnak szemben azzal a profitlehetőséggel, amit a hitelezés lehetővé tesz. Ha tévednék, nem lennének a legszarabb gazdasági időkben is extra profitok a banki szférában.
Üdv: Józsi
Szomorúvá tesz az a maszatolás ami Vargatom embertársam írásából fakad.
Ne keverjük össze a szezont a fazonnal!
A Takarékszövetkezet az a pénzitézmény-típus, amely nem jogosult az inflációs lufi fújására, sajnos a ker. bankok nyakig benne vannak. Persze ha valaki ezt felveti,
mindíg jön egy spawning expert, aki „kimossa” a bankokat az „igaztalan vádak” alól.
Erre nyilván azért van szükség, mert a ker. bankokban is emberek dolgoznak, és hát
marha kellemetlen lenne, ha mondjuk holnap reggeltől lelkiismereti okokból az emberek
nem vennék fel a munkát ezekben a. pénzintézetekben. A szerecsenmosdatás már a pénzügyi képzéseken elkezdődik, ezért a végzett közgazdászok nagyrésze menthetetlen ebből a szempontból.
Kicsit olyan ez, mikor robbant a „cigibomba” az usában, és miután a főtisztiorvos jelezte
a médiában, hogy a dohányzás árthat az egészségre, az emberek többsége azt a látens
védekezési megoldást találta, hogy elkezte mantrázni:
Egy egész iparág nem épülhet egészségrombolásra
Tényleg nem?
No de vissza a mai etap-hoz, irok olyan dolgokat, amibe nehezebb belekötni, mint a „pénzteremtés” megmagyarázásába.
1. A pénzintézetek elsődleges funkciója a vagyonkoncentráció (erre találták ki).
Nem nehéz belátni, hogy aki szegény és hitelre szorul, az kamatot fog utánna fizetni,
míg a tehetősebb az a bankbetétei után keres valamicskét. És itt álljunk meg egy szóra!
Gondolom világos, hogy a hitelkamatok és a betéti kamatok között van egy „kis” difi,
hogy a bank is jól járjon. Ez az a pont ahol az emberek ELHISZIK, hogy a pénz pénzt fial,
pedig ilyen a valóságban nincs. Attól nem lesz több pénz a rendszerben, hogy
Gipsz Jakab bevállal egy hitelterméket. Pénz abból lesz, ha Gipsz Jakab értéket állít elő
és ennek semmi köze a bankredszerhez!
2. A pénzintézetek másodlagos funkciója a koncentrált „vagyon” reálértékké konvertálása.
Ha a jegybank alacsonyan tartja a monetáris bázist (márpedig ezt teszi) akkor a „helyi”
vállalkozások likviditási gondokkal fognak küzdeni, nincs más hátra, mint megkínálni
az iparági nyereségél drágább hitellel (ebben is segít a jegybank, mivel magasan tartja az alapkamatot), vállon veregetni, hogy – nődd ki az adósságodat „barátom”, ha tudod, – utánna meg szépen hátradőlni, és várni, mikor csődöl be.
A fenti két pont deduktív következménye: a pénzügyi szektor alapvetően életellenes tendenciákat hordoz és széles társadalmi rétegeket taszít nyomorba függetlenül az adott társadlmi réteget alkotó egyének szeméyles felelősségétől/teljesítményétől.
Igazán cinikus és gyomorforgató -szerintem-, ami itthon folyik e téren, mivel a pénzügyi
szektor fent említett két jószokását extrém módon gyakorolja nálunk:
v.ö. : Gipsz Jakab nagy gyárban dolgozik 10 éve, jól is megy az állambácsi imf hitelből
korszerűsíti a gyárat, – persze ezért a béreket alacsonyan tartja – szóval Gipsz úr jogosan
gondolhatja, ha más nem, az állásom tuti. Addig főzik az agyát a hiteltermékek reklámjaival, amíg nekiugrik egy lakásvásárlásnak, csakhogy közben az olasz maffia megveszi a gyárat a korrupt minisztertől és becsukja, mert piac kell neki, nem a gyár, a bank meg viszi a házat, Gipsz úr meg az utcán, fedél nélkült árul, a multirabszolga meg
fintorogva ad neki egy 100-ast, majd továbbhajt a céges autón, amit a banktól kapott, a bank pénzén tankolja és a 0%-os dolgozói hitellen a spájzban biztos benne, hogy Gipsz úr egy életvezetési porblémákkal küzködő hajléktalan és arról hogy odakerült, csak az ital meg a játékgép tehet…
kihelyezésnek _köszönhetően_ megnő
Kezdenek közeledni az álláspontok, de még mindig nem eléggé… Nézzünk két példát.
Józsi bácsinak van egy Iron Maiden kazettája, mert szereti a klasszikus metált. De mostanában nem nagyon hallgatja, így kölcsönadja a szintén Maiden-rajongó Pista bácsinak, aki el is kezdi hallgatni.
Ekkor a világon lévő Iron Maiden kazetták száma nem növekszik, viszont a meglévő kazetták egy picit jobban hasznosulnak. Eddig, remélem, világos.
Józsi bácsinak van bankbetétje is „A” banknál, amelyre betéti kamatot fizetnek neki. Ezután „A” bank ezt a pénzt kihitelezi Béla bácsinak, lakásvásárlásra – kivéve a kötelező X%-ot, amelyet tartaléknak visszatart.
Béla bácsi fizet az építkezési vállalkozónak, így a pénz az ő számlájára kerül, „B” bankhoz. Ez a bank is kihelyezi a kapott pénz (100-X)%-át, amelyből Géza bácsi autót vásárol.
A pénz így az értékesítő „C” banknál vezetett betétjébe kerül, ahonnan ismét kihitelezik a (100-X)%-át, Sanyi bácsinak.
Sanyi bácsi ebből megveszi a régóta vágyott plazmatévét a Nemvagyokhülye áruházban, és a pénz „D” bankhoz kerül a kisker lánc bankszámlájára. Ahonnan „D” bank újra kihelyezi a (100-X)%-át.
„D” bank pedig a változatosság kedvéért egy vállalkozásnak ad belőle beruházási hitelt, hogy új gépeket vehessen a Tisza cipőket gyártó futószalaghoz… és így tovább.
A világban lévő, ember által teremtett érték ettől a sok pénzügyi művelettől önmagában még nem növekszik, marad annyi amennyit Józsi bácsi berakott a számlájára. Ha pedig onnan Józsi bácsi ki akarja venni, akkor „A” bank a sok-sok betétből tartalékolt X%-ból fogja ezt neki odaadni, és a kihelyezett hitel marad az építési vállalkozónál – amíg az szépen részletenként vissza nem törleszti.
A gazdaságban forgó pénz mennyisége viszont a kihelyezésnek megnő, és így ez a pénz a lehető legtöbbet „dolgozik”. Működhet belőle az építési vállalkozó és az ő összes beszállítója és munkása; az autókereskedő és a japán/német gyári munkások és mérnökök; a koreai tévétervezők, tajvani munkások; és mindenki más, aki nekik ebédet főz, ruhát varr és így tovább. A forgó pénz tehát -áttételesen- lehetővé teszi új érték előállítását, nagyobb mértékben, mintha ennek a sok-sok vállalkozásnak önerőből kéne boldogulnia.
Ha ez a sok bank nem helyezhetné ki hitelként Józsi bácsi eredeti betétjét újra és újra, akkor se ház nem épülhetne, se autó nem készülne, se tévé, és a Tisza cipők is sokkal drágábbak lennének a boltban a rosszabb hatékonyságú gyártás miatt. Ezért van értelme ennek a multiplikációnak, és ezért fontos megérteni hogy a pénz ma már egy absztrakt fogalom, ami elvált az eredeti, aranyhoz kötött értékétől.
Azt is érdemes belátni, hogy X értékének, azaz a kötelező tartalékrátának a szabályozása által befolyásolható a gazdaságban mozgó pénz mennyisége, attól függően hogy a biztonság vagy a lehető legnagyobb növekedés-e a fontosabb.
És persze közben „A”-tól „Z”-ig az összes bank becsülettel fizeti a betéti kamatot is a pénz után, aminél a hitelkamatok nyilván magasabbak – hiszen a banknak is van egy rakás költsége, biztonsági őrtől trezoron át ügyintéző kislányig, és persze profitot is akar termelni.
Az nyilván egy másik történet, hogy a két kamat közötti különbség, a marzs, az vajon mennyire is fair, nem szed-e túl sok sápot a bank a tevékenységéért.
De be kell látni, hogy a bankok szerepe a gazdaságban emiatt a közvetítő tevékenység miatt ugyanolyan nélkülözhetetlen, mint az emberi szervezetben a vérkeringés. Ha szivatjuk a bankokat, az olyan mintha érszorítót raknánk minden végtagunkra – idővel el fog halni és az senkinek sem jó.
Ja igen, és nyilván az se feltétlenül jó, ha Béla bácsi és Géza bácsi a kapott hitelt fogyasztásra költi, azzal a jelszóval hogy majd megkeresi ő ennek az árát később, hiszen így máshonnan kell előteremteniük a banknak visszafizetendő kamatot. A Tisza cipőgyár ezzel szemben képes lehet az új gépsorral nagyobb mértékben növelni a bevételét, mint amennyivel többet a banknak törleszteni fog, így ennek a vállalkozásnak sokkal jobb ötlet hitelt felvenni, illetve kihelyezni. A mostani gazdasági válságnak nagyrészt pont az az oka, hogy ha lassan is, de rájöttek a befektetők, hogy a rengeteg elfogyasztott pénzt sok-sok évig fog tartani megkeresni, és addig drasztikusan kevesebb tényleges érték van a világban, mint amennyit a betétesek követelhetnének. Erről azonban nem csak a mohó befektetők tehetnek, hanem közülünk is mindenki, aki hitelből vett lakást, autót, neadjisten plazmatévét.
A kötvényes feléről meg már nincs kedvem írni… de ott is komoly tévhitek és félreértések vannak.
Józsi bácsi! Nem győzök betelni egyszerűségre törekvő és együttműködő, másokat nem kizáró gondolataival, okfejtéseivel. Köszönöm! És persze a hozzászólóknak is, még ha némelyik nem is egyezik a jelenlegi felfogásommal, de az hogy ki hol tart, és miért, ezekből jobban megérthető, valamint mégis csak segíti a tisztán gondolkodást, mely a cselekedeteink eredményességét is a leginkább befolyásolhatja.
SzJ
Kedves vargatom és áhh!
Végre egy komoly kritika azzal kapcsolatban, hogy hülyeséget írok. 🙂 Ahogy egy tőzsdés barátom mondaná, likvid a piac! (=van vételi és eladási oldal egyaránt.) Köszönöm, hogy vettétek a fáradságot és leírtátok a véleményeteket. Azt szabad kritizálni, hogy nem értek hozzá, de higgyétek el, több olyan igen komoly közgazdásszal is végigolvastattam az érvelést a cikk közzététele előtt, akik nem a keynes-i korlátlan pénzteremtésben hisznek, mert ismerik az exponenciális függvényt. És azt mondták, hogy józsibácsis megközelítéssel lekerekítve erről szól a helyzet valóban. Ezért is vettem a bátorságot arra, hogy ezt megjelentessem.
És akkor most a válaszaim:
1. a jegybanki aukciók valóban gyatrák egyelőre, ennek oka szerintem az, hogy nincs védőháló (2009-ben nem volt ebből világméretű balhé, akkor simán felvettünk 20 milliárdot, a jelenlegi kormányzat másképp gondolkodik.) Lehet Orbánozni meg Gyurcsányozni (szerintem felesleges), a legjobb követni a pénz útját. Ki keres pénzt, ha ez vagy az a döntés születik? Az egyik korábbi bejegyzésben (görgess le) odatettem egy másik grafikont a külföldiek magyar állampapír állományáról. Volt egy kis visszaesés a hozamemelkedés miatt, de megint elkezdtek venni és ennek szerintem oka van.
2. A banki pénzteremtés folyamatát lényegesen leegyszerűsítettem és kihagytam belőle 1-2 pontot, mert sok a ki-be áramló pénz, de ha megnézitek a ker. banki mérlegeket, azokban látszik, hogy hányszoros hitelállományuk van a betétállománnyal szemben. Ha több pénz van kint, mint amennyi betét, akkor azok teremtett számlapénzek, melyeknek bár van fedezete (amire a hitelt kihelyezték), ezekre a számlapénzekre ugyanolyan kamatot és költségeket számol el a bank, mint a valódi betétekre. És még ha fizet is rájuk betéti kamatot, a hitelkamat mindig lényegesen magasabb, a különbség meg ingyen profit.
Én egy emberközpontú világban hiszek, melyben a pénz egy értékmérő, elszámolásra használt jel, nem pedig egy termék, melyért fizetni kell. A pénz egy közvetítő közeg az értékteremtő tevékenységek cseréjére és nagyon beteg dolognak tartom a (kamatos!) kamatszedést, mint olyat. (Talán nem véletlen az sem, hogy pont azokban az országokban van komoly balhé az utóbbi időben, ahol az iszlám miatt a kamatszedés tiltott!)
Természetesen jó intézmények lennének azok a bankok, melyek értelmesen meghatározott mennyiségű kezelési költséget számolnak el azért, mert bánnak a pénzzel és intézik a hitelezést, de a banki pénzteremtéssel létrejövő – fedezettel rendelkező – számlapénzért kamatot szedni nem tartom igazságosnak azokkal szemben, akik csak értékteremtéssel jutnak megélhetéshez. Én így gondolom. Nem is csoda, hogy a gondolkodó közösségek komplementer (=kiegészítő) kamatmentes pénzrendszereket is el kezdtek használni a hivatalos fizetőeszközökön kívül. (lásd „ithaca hours”, „wir” vagy hazánkban „hungaro” és „suska” vagy „zöldpénz”)
Abban pedig tökéletesen egyetértek veled vargatom, hogy a világ azért tart itt, mert mindenki mutogat olyan dolgok miatt, amit MI TEREMTETTÜNK! Köszönöm!
Üdv: Józsi
Köszönöm a lepontozást, ezek szerint az olvasók nagyobbik része inkább megmarad a saját paranoid tévképzeteinél és kizárólag külső tényezőket hajlandó felelősnek gondolni azok miatt a problémák miatt, amit valójában mi magunk hoztunk össze. Na ezért nem fogunk soha kimászni ebből a gödörből.
A cikkben arról miért nincs szó, hogy bár olyan magas az állampapír hozam, mégsem tudja Mo. eladni? Azért magas mert már így sem lehet eleadni, ezért nő folyamatosan. Hiába ígér a magyar állam 10 % nyereséget a piaci 5% dupláját, senki sem veszi mert nem látnak rá garanciát, hogy ki lesz valaha fizetve, hanem csak eltapsolja a mai vezetés a befektetők pénzét és szétteszik a kezüket, hogy nem tudnak fizetni. Te rábíznád a megtakarításodat Orbán Viktorra, vagy bármelyik politikusra, akiről kiderült, hogy folyamatosan hazudik, egy szavát sem lehet komolyan venni? Ha mondjuk azt ígérné, hogy „Józsókám, add ide a pénzed, én majd megfialtatom, tudom hogyan kell csinálni, ne parázzál, kurva jó lesz!” Nos, ha lenne kurva sok fölös pénzed akkor talán, de akkor viszont azzal számolva, hogy vagy soha egy fityinget se fogsz viszontlátni, de az is lehet hogy tényleg magas hozammal vissz is adja. Na ezek az emberek akik ilyen helyzetben mégis odaadják, azok a csúnya spekuláns bácsik. Élnek a lehetőséggel, mert van fölös pénzük kurva sok és kockára teszik, ennyi. De az nem az ő hibájuk, hogy valaki el akar nekik adni valami irreálisat!
Mellesleg arról sem kellene megfeledkezni, hogy ilyen pénzügyi környezetben a pénzed ha vissza is jön, sőt 10% kamatot hoz, nagy valószínűséggel addigra az infláció rég leelőzte az elért hozamot. Ne is haragudj Józsibácsi, de arra buzdítani a szerencsétlen magyar embereket, hogy tegyék be a pénzüket egy olyan gépbe ami vagy nem adja vissza nekik, vagy csak értékét elvesztve adja vissza, az felelőtlenség, józan ésszel legalábbis.
Nem ildomos a jegybankot hibáztatni, a dolgukat végzik azok szerint az előírások és közgazdasági törvényszerűségek szerint amelyek szerint kell. Ha a jegybank kamatot emel akkor meg az infláció vág minket pofán. A jegybank felelős mozgástere nem olyan amilyennek a cikk és Orbán láttatni akarja. A jegybanki kiigazítás ugyanolyan öngyilkosság ha felelős politizálás nélkül és normális piaci körülmények hiányában teszik. Magyarországon ma sajnos egyik sincs.
Maga a kapitalizmus egy szar rendszer. Akkor abból kell kiszállni úgy ahogy van, de olyan illúziónk ne legyen, hogy meglévő kapitalista farkastörvényeket a rendszeren belülről át lehet írni! A rendszer minden oldalról be van biztosítva. VAgy elfogadjuk és megpróbálunk jól gazdálkodni kapitalizmusban, vagy ki kell szállni, amit csak átgondolva szabad, mert beláthatatlan következményekkel jár.
Az is kimarad a cikkből, hogy ha felelőtlen ígérgetésekkel nyer valaki választásokat, amelyeket ezen törvényszerűségek miatt nem tud betartani, akkor utána ne a jegybankot hibáztassa már meg másokat, hanem saját magát amiért felelőtlenül ígérgetett, politizált.
Emellett van ebben az írásban néhány ferdítés, vagy inkább sarkítás is, de azt nem kétlem, hogy jó szándékból írták, csak az a baj hogy az ilyen félremagyarázások, féligazságok. Nem igazságok, hanem csak féligazságok. Ide tehetnék egy elbaszott szájlit, amilyen a cikkben is előfordul.
Tetszik vagy nem tetszik, kibaszott undorító gazdasági rendszerben él a világ jelentős része, amit kapitalizmusnak hívunk és így működik. Egy nagyon kifinomult rendszer, ami reagál mindenre, mert a motorja, a PÉNZ, az pedig mindenhol ott van és mindenbe beleszól. Ezt a szar biciklit együtt hajtjuk minden más országgal és bizonyos dolgokat nem teszünk, nem tehetünk meg egymással, ahogy nem szarunk oda se, ahol mi vagy mások esznek.
A cikk ezen része pedig egyszerűen nem igaz, a naivak félrevezetésére viszont jó nag hatásvadász elem:
„a forint tehát azért gyenge, mert az ország jelenlegi vezetésének döntései sértik a nemzetközi befektetői érdekeket és szerintem a jegybank elnöke is azért nem avatkozik be a forint erősödésének az oldalán, mert neki nem a Magyar Állam, hanem az EKB és a baseli BIS felé kell elszámolnia, ők meg nem akarják, hogy a forint erősödjön, leginkább a fent említett potenciális profitlehetőségek miatt.”
Ami a bankok „frakcionális tarttalékrendszerét” illeti, a lényeg lényege: http://kalozpart.org/2011/10/20/penz-bankok-penzteremtes/ Aki ebből sem érti, az nem is akarja. Magyarországon a bankok gyakorlatilag törvény felett állnak és az a „különadó” amire oly büszke Orbán csak egy icipici morzsa azzal szemben amit a bankok kerestek a magyarok hátán az elmúlt években. Egyébként ezt a különadót be is hajtják a kezelési költségek folymatos emelésével. Mára az is kiderült, hogy a „svájci frank alapú” hitelek mögött nem is volt igazán svájci frank vagyis a bankok számára a svájci frank árfolyam változása semmilyen kockázatot nem jelentett, csupán azt a saját maguk által meghatározott lehetőséget (mert nálunk nekik mindent szabad), hogy a svájci frank árfiolyama szerint (valóban még jócskán ezen is túl is) emelgessék az átvert magyar hitelesek kamatait.
Józsi bácsi, ha azt tudod és le is írod hogy az újboli kihelyezéskor újból tartalékot is kell képezni a pénzből, akkor azt miért hallgatod el hogy újból ki kell fzetnie a bankoknak a betéti kamatot is minden ilyen lépcsőnél? A cikkben azt sugallod hogy egy betétet 20x áron helyezhet ki egy bank és ezzel degeszre keresheti magát, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal…
Az államkötvényes témában ugyanígy vagy nagyon nem vagy képben, vagy szándékosan csúsztatsz… Hangulatkeltésnek szánod ezeket az írásokat, direkt megtévesztesz velük, vagy tényleg úgy írsz róla hogy alapvető ismereteid hiányoznak az adott kérdésről?
Kedves András!
Lehet, hogy neked van igazad, de nekem a logika így áll össze:
A pénzmultiplikátor nem egy alapból kreált képesség, hanem egy velejárója, következménye az ún. fractional reserve systemnek (részleges tartalék rendszerének).
Ha egy bankba beteszel 100 ft-ot, akkor az 5%-ot megőriz (mert kötelező neki), 95 Ft-ot pedig ki tud kölcsönbe adni. Amennyiben ez a pénz egy másik bankba bekerül, a 95 Ft betétként kerül könyvelésre, aminek ismételten az 5%-át kell megtartani és a többi pénz újból kihelyezhető hitelként. Az 5%-os tartalék azt eredményezhetné, hogy a felvázolt kölcsönadásból akár 20x-os számlapénz is létrejöhet az egyik bankfiókból másikba vándorlással, de persze ennyi messze nem lesz belőle. Statisztikai adatok alapján a jelenlegi hazai betétállomány 170%-a van már alapból kihelyezve hitelbe, ami a pénzmultiplitkátor hatás következtében még 4-5x-ös tőkével együtt már a betétállomány 6-7x-esét is jelenti kihelyezett hitelként. Ezt egy nagyon komoly közgazdász kocsmai „ivótársam” (almalevet iszik 🙂 ) mutatta, aki egész nap grafikonokat néz. Ő persze nem lát ebben semmi ellentmondást, mert így működik a rendszer, ettől működik a kereskedelmi hitelezés. Viszont ettől még tény az, hogy a „jelenség” hatására olyan pénzért szed kamatot a bankrendszer, melynek a fedezete az az érték lesz, amire a hitelt kölcsönadták. Alapból nem jönne létre a pénz, ha nem helyeznék ki a hitelt. Én ezt hívom „levegő” pénznek.
Üdv: Józsi
Kedves Józsi bá!
Elnezest az ekezetek nelkuli billentyuzetert.
A cikkben van egy alapveto hiba.
A penzmultiplikator egesz mashogyan mukodik mint itt hivatkozol ra. A kerreskedelmi bankok nem tudnak penzt teremteni a semmibol.
Javaslom a penzugyek alapjai tankonyvet, en ott olvastam. A Monetaris bazis fejezetben lesz.
udv
Andras
Idézetek a MAGYAR NEMZETI BANK-ról szóló törvényből:
I. Fejezet A MAGYAR NEMZETI BANK JOGÁLLÁSA, ELSŐDLEGES CÉLJA ÉS ALAPVETŐ FELADATA
1.. § (1) A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a Magyar Köztársaság központi bankja. Az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja.
(2) Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek, és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitől és szerveitől, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtől!
Magyarul: mi magyarok választjuk a PARLAMENTET. A Parlament (országgyűlés) ellenőrzi a Kormányt*, a Kormány NEM ellenőrzi a jegybankot. Következésképpen mi magyarok nem ellenőrizzük a jegybankot, és a pénzkibocsátást.
Kedves Józsi bácsi!
Nagyon tetszik a blog és ez a bejegyzés különösen! Remélem és bízom benne, hogy a többség, aki olvassa, megérti és CSELEKEDNI is fog, mert tudjuk mindannyian, hogy cselekedet nélkül a hit halott… Gratulálunk a bloghoz, örülünk, hogy valaki nyíltan felvállalja a szemfelnyitogatást! 🙂 Csak így tovább,
Áki és Viki
Ezt a cikket most küldte nekem egy barátom az 2008-10 közötti izlandi helyzetről. Rövid és tömör. Meg kell tanulnom ilyen lényegre törően írni. De hát Józsi bácsi vagyok. 🙂
Érdemes elolvasni, nagyon tanulságos:
http://vilaghelyzete.blogspot.com/2012/01/miert-mindig-izland-miert-nincs.html
Üdv: Józsi
Ajánlom mindenkinek ezt a rövid cikket arról a második Trianonról, ami éppen most van készülőben: http://jovonk.info/2012/01/09/20-milliard-euro Az első Trianon alkalmából Magyarország alaposan meg lett csonkítva, hamarosan pedig a maradék is eltűnhet a süllyesztőben, még pedig oly alattomos módon, hogy a térképen most semmi sem fog változni. Talán nem arról kellene igazán aggódnunk, hogy mennyi lesz a forint árfolyama a jövő hónapokban vagy hogy lesz-e „államcsőd”, hanem arról, hogy marad-e valami Magyarországból, amit át fogunk tudni adni unokáinknak.
Kedves Dóra!
Köszi az imputot. Tetszik a mainstream gondolkodásod és nagyon sok mindenben teljesen igazad van. Az adóssággal nekem az a legfőbb gondom, hogy túlnyomórészt banki pénzteremtés eredménye, vagyis (szabályozott keretek között) „levegőből” származó pénz, amiért munkával kell visszafizetni a kamatot (a semmiért kell valamit adni) és ez a profit nem a nemzetállamokat, hanem privát cégeket gazdagít. Ha megnézed a statisztikákat, a legnagyobb kaki közepette is a pénzügyi szektor rekordprofitokat tesz zsebre az egész világon, ami ennek a „jelenségnek” köszönhető. Ha meg elkaszinózzák a pénzt, mentőcsomagot kap a pénzügyi szféra (Goldman Sachs és tsi.), aminek az adósságát megint a népre verik rá. 🙁
A jelenlegi pénzügyi rendszer olyannyira kifordult már a normális kerékvágásból, hogy ha az összes adósságot visszafizetnék az adósok, nem lenne pénz. Ez azért van így, mert a kamatok miatt többet kellene visszaadni, mint amennyit létrehoztak kölcsönadás céljára. És mivel ez lehetetlen, ezért újabb és újabb pénz létrehozása szükséges, ami további kamatkötelezettséget jelent és adósságspirálba torkollik.
Lehet mindent a növekedés szükségességére fogni, de hosszú távon ennek a privát pénzügyi szférát etető kamatpénzrendszernek egyetlen eredménye van: Kifizethetetlen adósságok, tökéletes rabszolgaság és gazdasági összeomlás.
Én így látom, de alázattal elfogadom, ha tévedek csak arra mutass rá, hogy az érvelésemben hol van a logikai gikszer. Köszönöm!
Üdv: Józsi
Csak hogy tisztázzuk, az adósság nem hogy nem káros, hanem éppen hogy nélkülözhetetlen alapfeltétele a növekedésnek. A jelenlegi probléma ugyan a túl magas államadósság ez igaz, de nem szabad átesni a ló tuloldalára. Az túlzott adósságcsökkentés gazdasági visszaeséssel jár és ezáltal csak még inkább növeli az adósságot. A túlzott eladósítás bár rövid távon gazdasági növekedéssel jár („dübörög a gazdaság”) hosszú távon fenntarthatatlan. A kulcs az egyensúly megtalálása.
A másik probléma hogy bár igaz hogy a bankok célja hogy minél több hitelt helyezzenek ki, de épp ez az érdeke a hitelfelvevőknek és az országnak is. Ez a szép a kapitalizmusban, hogy mindenki megtalálhatja a számítását. A hitelfelvevőknek azért jó mert például ha „feribácsi” a földjén munkagépek nélkül gazdálkodik akkor 10 év munka után tud félrerakni annyit hogy összegyűjtse a pénzt egy kombájnra, de ha felvesz hitelt és megveszi akkor többet tud termelni és 5 év alatt vissza tudja fizetni. Az államnak azért jó mert minél több hitelt helyez ki a bank annál gyorsabban fejlődik a gazdaság és annál több adóbevétele lesz. A válságban viszont a bankok hitelező képessége megromlott ezért nem tudnak annyi hitelt adni, vagyis nem lesz növekedés sem Magyarországon sem Európában. Ebből kifolyólag ha a bankbetétből vesz valaki állampapírt akkor a multiplikátor hatás miatt majdnem 10szer kevesebb adóbevétele lesz az államnak mint amennyit kap az aukción.
Ha valakit érdekelne az igazság az inflációról, ajánlom figyelmébe ezt a rövid cikket: http://mr-moto-velorex.blogspot.com/search?q=%C3%A1tver%C3%A9s
Kedves Sááá, ez megint a szokásos polkorekt megtévesztő szöveg. Először is, a Jegybank csak azért nem törődik a forint árfolyamával, mert a nem-magyar irányítói ezt megtiltják. Egy kevésbé pórázon tartott jegybank, mint például a svájci vagy a norvég, bizony nagyon is ügyel arra, hogy a nemzeti valuta árfolyama elsősorban a nemzeti érdekeknek kedvezzen. Nem igaz tehát, hogy egy jegybanknak csak az inflációval kell, hogy foglalkozzon. Egyébként Magyarországon a valódi infláció már évek óta kétszámjegyű, mert a hívatalos statisztikai mutató nem foglalkozik az energia, élelmiszerek és gyógyszerek áraival (így könnyű, ugye?)… Ennek a kétszámjegyű valódi magyar ibflációnak a fő oka pedig nem más, mint a forint folymatos gyengülése, hiszen az energia, élelmiszerek és gyógyszerek sajnos nagy részben már import áruk nálunk… vagyis ha a magyarnak mondott Jegybank akár csak az infációval (a valódi inflációval) foglalokozna, akkor is fékeznie kellene elsősorban a forint gyengülését.
Ezentúl, kedves Sááá, hadd közöljem: az országon belüli hitelezés már rég leállott, csupán a multinacionális cégek és néhány „kiválasztott” magyar vállalatok jutnak még hitelhez, a lakosság pedig csak uzsora kamatok árán és komoly jövedelemgaranciával (ami ugye nem sok magyar embernek van már). Ami pedig a növekedést illeti, azt aligha legetne „taccsra vágni” már nálunk, mivel a nálunk tevékenykedő néhány multinacionális cégekek kívül nincs is magyar növekedés már egy jó idő óta.
wúúú de hosszú volt.
Most találtam ide a blogra. Az eleje tetszik, tényleg józsibácsis, érthető és jó. Talán csak annyi kiegészítés, hogy a jegybank feladata nem a forintárfolyam pozícionálása, hanem az árstabilitás védelme. Tehát a forint árfolyama csak akkor érdekli a jegybankot, ha az az inflációs célkitűzést veszélyezteti. Viszont ha most kamatot emelnének, a forint akkor se erősödne sokat, viszont az államadósság drágulna.
Magyar állampapírt venni tényleg fasza, viszont ha makroszinten nézed és mindenki bank helyett ebbe tenné a pénzét, akkor teljesen leállna az országon belüli hitelezés, ami a növekedést vágja teljesen taccsra, ami miatt megint nő az államadósság és…
Örömmel látom, hogy milyen sokan megosztjátok a véleményeteket. Nagyon köszönöm az értékes hozzászólásokat, kiegészítéseket!
Amit még hozzátennék a leírtakhoz, az a következő: a külföldiek hazai állampapír állománya az állampapírpiaci-hozamok emelkedése ELLENÉRE sem csökkent jelentősen, vagyis a némi bukó ellenére még várnak valamit ettől az országtól és szerintem azt, amit leírtam. Nézzétek ezt a grafikont:
(Forrás: MoneyMoon)
Szóval szerintem nem lesz államcsőd. És HA lesz IMF megállapodás, akkor azonnal a forint vissza fog erősödni. De ez csak annyit jelent, hogy a jelenlegi kormány sem mert beinteni a nagyoknak, mint ahogy azt Izland tette. (Mellesleg ha akartok néha ingyenes jó kis elemzéseket, akkor iratkozzatok fel itt: Ingyenes pénz- és tőkepiaci elemzések)
A másik fontos tényező: az állam az emberek akaratából létezik. Vitatkozhatunk azon, hogy milyen gazdaságpolitika lenne jó egy országnak, de a közös nevezője ugyanaz:
Olyan, amelyik az ország és állampolgárai érdekeit képviseli. (A hosszútávú eladósítás a tűzoltás érdekében nem tartozik ezek közé. Főleg azért nem, mert az 1973 óta nem működik. Ennyi idő alatt már rég kiderült volna az, ha ez jó ötlet lenne.)
Köszönöm még egyszer mindenkinek az értékes gondolatokat! Szeretem, amikor kialakul egy párbeszéd, innen indulnak a nagy dolgok. 🙂
Üdv: Józsi
Kedves Kincses Csaba, ami a devizabetétek esetleges „lenyúlását” illeti hasonlóan a magán nyugdíjjakhoz, sajnos szerintem sem teljesen kizárt ilyesmi, de talán nem olyan durva módon, mint ahogy Szerbiában. Ha megtörténne a dolog, szerintem inkább zárolva lennének a lakossági és talán vállalati devizaszámlák, mondjuk például hat hónapig és aztán vissza lennének fizetve, de -itt jön a csel- immár forintban és a zárolási időszak árfolyamán, nem pedig a visszafizetési időszak árfolyamon… Ha pedig közben -mint ahogy ez várható- tovább gyengülne a forint árfolyama, a visszakapott forintokat a zárolt devizaszámla tulajdonosa már kevesebb devizára tudná visszaváltani, mint amikor a devitaszámlája zárolva lett. A különbség tiszta haszon lenne az államkassza számára. Ilyesmi történt annó Argentínában, ráadásul a Világbank áldásával…
Ilyen és ehhez hasonló megoldásokkal lehet beinteni az „amerikai nagybácsiknak”.
http://hungaropiac.hu/
Nekem csak ott sántít a dolog,hogy anno a Szerbeknél is volt egy ilyen állampapír befektetési hullám.Még emlékszem a 36%-os kamatra.Még a Magyar bankok is kénytelenek voltak,ha jól emlékszem 30 %-os betéti kamatig elmenni,mert elindultak a megtakarítások kifelé.Aztán jött a háború,meg az embargó.A Szerbállam meg szó nélkül kitakarította a betéteket,hogy a céljait finanszírozza.Jó páran öngyilkosok is lettek,mikor megtudták,hogy egy peták nincs a számlájukon.Ezt követte egy olyan szintű infláció,hogy a Szerbek majdnem bele rokkantak.Az új dinár mentette meg őket.Ezzel nem azt mondom,hogy itt is így lesz.De ha már a nyugdíjakat visszavonta saját hatáskörbe az állam.Azért,hogy fizetőképes maradjon.Piszkálgatja a valuta alapot is már elméletben.Semmi sem kizárt.:-)Volt állampapír,nincs állampapír !Ne így legyen Istenem !!!!!:-(((
Sziasztok!
Az én véleményem a következő:
(nem vagyok szakember, csak mint Józsibá’ gondolkodok, tanulmányozom a rendszert néhány éve)
Intervenció kapcsán.. A svájci és japán példa nem az igazi, mert tudomásom szerint ők nyomtathatnak pénzt. Illetve nem is venniük kell a hazai devizát, hanem adni, ahogy Zsolt írta! Tehát náluk a pénz nem véges, hanem annyi van amennyit nyomtatnak. Ezzel szemben, nekünk a devizatartalékunk véges, és azt égetni szerintem a legveszélyesebb dolog. A végeredmény nálunk az lenne, hogy – adjuk a devizát, és vesszük a forintot.. Magyarán ha elfogy a tartalék, csak forintunk lenne – és ez egyenlő lenne a K.O. -val szerintem..
Míg svájcban és japánban ennek pont az ellenkezője van, ott külföldi devizával lesz tele a jegybank, nyomtatott papírért cserébe!! Az ő problémájuk a pénzhígulás (lenne ha ezzel foglalkozna valaki)..
A hazai deviza erősségét / gyengeségét szerintem hibás gondolat a jegybankra terhelni!
Intervencióval hosszú távon garantált az eredménytelenség!!!
Józsi bá, ha megengedi hozzá fűznék valamit Zsolt kommentjéhez, mert az jól tükrözi hogyan van folyton megtévesztve az átlag magyar ember a gyenge forinttal kapcsolatban.
Először is, a magyar export túlnyomó része csöppet sem magyar, hanem a nálunk olcsó munkabérből és elsősorban a nemzetközi piacra termelő multinacionális cégeké. Ez nem mindegy, mert ezek a multik nem forintban adják el a nálunk gyártott portékát, vagyis nem kapnak érte többet azáltal, hogy gyenge a forint, de az viszont növeli a profitjukat, mivel a kemény valutából származó bevételükből kevesebbet kell nekik átváltani forintra, hogy kifizessék a magyar (nyomor)béreket. Természetesen, a gyenge forint által növekvő profitjaikból a multik nem osztanak szét szinte semmit Magyarországon, mert adót valóban alig fizetnek és a béremelések (amik amúgy is nagyon alacsonyak nyugati viszonyban) is minimálisak. Ergo, a gyenge forint jó a nálunk gyártó multiknak, de ez nem jelenik meg a magyar ember pénztárcájában, sőt… Sőt, mi csak a hátrányát tapasztaljuk igazán a gyenge forintunknak, ugyanis a boltok nálunk tele vannak import áruval (amióta szándékosan tönkretették a magyar ipart és különösen az élelmiszeripart) és ezek árai persze párhuzamosan emelkednek a forint gyengülésével.
Ami pedig azt illeti, hogy a (nem)magyar nemzeti bank nem erősíthetné a forintot, az sem igaz. Egy Jegybank azzal erősítheti a nemzeti valutáját, ha felhasználva a külföldi devizatartalékát vásárol ilyenkor nemzeti valutát a nemzetközi pénzpiacon, mert akkor a kínálat és kereslet alapján felviszi a nemzeti valuta árát. Ezt persze nem teszi meg a (nem )magyar Jegybank, mert egy erősebb forint nem kedvezne a nálunk tevékenykedő multiknak (lásd feljebb) és sajnos nem a magyar polgárok érdekét képvisel egy iolyan Jegybank amit a nemzetközi bankárok távirányítanak, azok a nagy bankárok akik érdekei szorosan kapcsolódnak a termelő és szolgáltató multinacionális cégekhez… Ergo, nem véletlen, hogy a magyar Jegybank miért nem magyar, hiszen ez is része annak a rendszernek amit „globalizációnak” nevezünk és ami nem a nemzetek érdekeit képviseli, hanem a nyugati világ politikusait irányító pénzhatalmak érdekeit.
Kedves Axland! Lehet, hogy igazad van, lehet, hogy tényleg kamu. De ha megnézed az olasz és a görög helyzetet, tényleg volt Goldman Sachs-os emberek vezetik az országot. Ajánlom egyébként figyelmedbe Nigel Farage brit EU parlamenti képviselő nyilatkozatait is a YouTube-on, ő is sokat beszél erről.
Kedves Zsolt! Teljesen jól látod a helyzetet. Ha nem lenne akkora devizakitettsége (=annyi devizában eladósodott magánszemély és vállalkozás) Magyarországon (a lakossági és vállalkozói teljes eladósodottság 40 ezer milliárd Ft-ra rúg, nagy része devizában), akkor nem lenne gond a jelenlegi helyzet, max. szerintem szarabb lenne utazni. Az export valóban fellendült és a magyar áruk előnybe kerültek, ez pozitív. Viszont a hazai termelőgazdaság hiánya miatt rengetegen szorulnak importra mindenféle alapanyagokból, alkatrészekből, stb. és az összes ilyen vállalkozásban gondok vannak a gyenge forint miatt.
Én azt gondolom, hogy kéne lenni egy egyensúlynak, amiért az MNB felel és ez most nincs meg. A hazai áruk termelőinek és védelmezőinek ez nagyon jó valóban (!), de a devizahiteleseknek ez maga a pokol. Mindkettő csoport magyar emberekből áll. Hová álljon akkor az ember?
Üdv: Józsi
Józsi Bácsi!
A következőd dolgot nem értettem a cikkedben: Azt írtad, hogy a svájci és a japán nemzeti bank is beavatkozott a deviza árfolyamába s ezzel a vállalkozásokat segítse.
Te ugyanezt mondtad, hogy a magyar nemzeti banknak is be kellene avatkoznia.
Viszont van egy nagy különbség a kettő között. A másik két országban a valuta erősödött ami rossz a vállalkozásoknak, mivel ha exportra termel akkor ugyanannyit fizet ki otthon (munkabér előállítási költség stb) külföldön mondjuk ugyanannyiért adja el (ugyanannyi eurot kap érte) így chf-ben kevesebb a bevétele.
Viszont nálunk pont az ellenkezője zajlik tehát gyengül a forint. Ha exportál a vállalkozás akkor jól járt mert ugyanúgy 1 euróért adja el az áruját és eddig kapott 260 Ft-t érte most kap 310-et. Munkabér kicsit emelkedett egyéb költség kicsit emelkedett maximum ha külföldről szerez be alapanyagot az változott ugyanilyen arányban. De ebben az esetben is jobban jár.
S mellé tenném még azt is, hogyha valamit termelt magyar piacra és s hasonló árut külföldről behozták hasonló áron mint amennyiért ő előállította akkor konkurencia volt számára. Ha gyengébb a forintunk akkor amit behoznak külföldről ugyanannyit szeretne a külföldi vállalkozó kapni érte (euróban) tehát itthon magasabb áron kell hol eladja (forintban) Tehát így a belső piacra termelt, előállított árukat kicsit drágábban tudja adni a magyar piacon és még mindig olcsóbb mint a külföldi tehát az árérzékeny magyar ember magyar árut fog vásárolni.
Mit nem látok jól?
A videó kamu, utána bevallotta a „szakember”, hogy ő valójában a sarki fűszeres, akit behívtak a műsorba. utána persze az egész szerkesztő gárdát kirúgták.. 🙂
A Magyar állam adósság nagy része nem forintban van, és gyakorlatilag vissza fizethetetlen. Nem fogunk keletről segítséget kapni mert ez nekik kis pálya, és aligha tudnánk elég biztosítékot nyújtani ahhoz hogy a keleti tőke nyugodtan hitelezzen. A legvalószínűbb verzió az állam csőd, ami miatt felfüggesztenék a hitelek kamatainak kifizetését, valamint a kivonuló külföldi kereskedelmi bankok lemondhatnának a deviza hiteles és forint alapú követeléseikről, így nem csak időt hanem rengeteg szabad tőkét is nyerne az ország. Utána a saját erőnkből a saját ritmusunk szerint lehetne fejlődni. Lásd Izland példáját.
Sokan azt gondolják, hogy Magyarország most valamiféle általános gazdasági/hitel válságban vergődig, ami így vagy úgy majd csak megoldódik. Szerintem azonban ennél sokkal jelentősebb dologról van szó. Ha a kormány tovább is azt az útat járja, hogy újjabb hitelből finacírozza az előzőket, akkor hamarosan (talán napokon belül) bele kell egyeznie olyan „feltételekbe”, amik egészen valószínűleg tartalmazni fogják a magyar termőföld eltulajdonításának a jogi nagykapuját. Ugyanis, ez Magyarország nagy kincse ami kell mind a nyugati, mind a keleti hatalmaknak. A magyar termőföld olyan mennyiségű élelmiszertermelés lehetőséget jelent, ami valóban fontosabbá tesz minket a világ számára, mintha olaj vagy gázmezőink lennének. Azért olyan kívánatos a magyar termőföld, mert mind klima, mind hidrológiai (vízkészlet) szempontból egyszerűen egyedülálló ezen a bolygón. Ha pedig elveszítjük a termőföldünk javát, elveszítjük az élelmiszer önállóságunkat és egyben az egyetlen olyan kincsünket, amely képes életszínvonalat biztosítani több millió magyar embernek ebben az évszázadban. Ez bizony most fog eldőlni számunkra, 2012-ben. Ha összeesküvési elméletben gondolkodna valaki, akár azt is elképzelhetné, hogy azért lett előidézve ez a reménytelennek tűnő magyar gazdasági/hitel válság, hogy ennek a „fedezékében” most a kormány aláírhasson olyan egyezményeket, amelyek megfosztják Magyarországot a földjétől.
Fejént találta a szöget Józsi bá, „ha valóban olyan vezetők kormányoznak, akik az ország érdekei alapján döntenek”. Sokkal többről van szó mint gazdasági problémáról, sajnos.
Ami a megoldást illeti, ezt is érdemes többször körbejárni. Játszunk el a gondolatal hogy mi lenne ha…. pl. lenne végre egy olyan vezetönk akit akarunk, akinek az ország érdeke a legfontosabb.
Mit kellene tennie és mi lenne erre a nemzetközi reakció?
Itt van rögtön az MNB kérdése. Ha tényleg arra akarná rávenni öket hogy a hazát szolgálják, kicsit erőteljesebben mint a mostani probálkozás volt. Ugye erre a reakciót láthattuk, el tudjuk képzelni mi lenne még 🙂
Esetleg felvetné az államadosság ujratárgyalását is (euro 483 másnapra)
Erős hajlandoságot mutatna a mezőgazdaság, ipar efeltámasztására, ami gondolom egy sor nemzetközi egyezmény felrugásával járna. (benzin 690 másnap). Röviden bármit tenne ami kulcsfontosságu az országnak ahhoz hogy talpra tudjunk állni azon valaki nagyot bukna, egy szó mint száz államcsöd nélkül ez nem fog menni, azt gondolom.
Legjobb lenne egy Izlandhoz hasonlo forradalom itt is, habár az is államcsödhöz vezetne. De ha erre mi képesek lennénk akkor legalább olyan szellemi háttérrel mennénk a csödbe ami nagyban segitene tulélni, kilábalni belöle. 🙂
Ahogy mondod, kedves Kökény Ferenc. A keleti vagy távol-keleti „segítsék” is épp olyan kevésbé önzetlen lenne, mint az ájemefé. Ha nem vagyunk képesek talpra állni újjabb nemzetközi hitelek nélkül -már pedig ne altassuk nagunkat, ez óriási áldozatokat igényelne minden magyar polgártól- akkor olyan ez az egész, mint amikor a gödörbe pottyant emberke úgy próbál megszabadulni, hogy még lejjebb ássa magát.
Én magam -svájci közgazdászként- nem javasolnám senkinek most magyar állampapírt venni, ha csak nem hajlandó kockáztatni. Ugyanezt mondanám a görög, portugál, ír és spanyol államkötvények esetében. Már ott tart a magyar gazdaság, hogy a mindenkori kormány (tök mindegy a színe) alig képes kifizetni a 3-4% kamatot a kemény valutában „eladott” állampapírok után (vagyis felvett hitelek után), nem hogy visszafizetni a lejárt állampapírokat (=hiteleket). Ez is az egyik oka annak, hogy most MINDENÁRON hajlandó a kormány felvenni egy újjabb IMF hitelt, ugyanis az idén és jövőre sok sok forintmilliárdot kell visszafizetnie KEMÉNY VALUTÁBAN a lejárt állampapírok után. A gazdaságunk ki van véreztetve (ezértelemben a gazdasági „makromutatók” semmit sem jelentenek) bárkinek és bárminek is köszönhetjük ezt az állapotot, aminek következtében az adóbevételek folyamatosan csökkennek (hiába az új meg új adók), vagyis a magyar állam már nem képes önerőből financírozni az államadósságot; mivel párhuzamosan már a kutya sem vesz olyan állampapírt a nagyvilágban, ami „bóvli” kategóriába van sorolva, az államadósságunkat ebből sem tudjuk tovább financírozni. Mellesleg, az sem oldaná meg semmit, ha a Jegybank valóban magyar lenne és elkezdene forintot myomtatni teljes gőzzel, hiszen az államadósságunk valóban kezelhetetlen része épp hogy nem forintban van és minél több forintot nyomtatnánk, annál kevesebbet érne az a nemzetközi pénzpiacon, vagyis egyre nehezebben tudnánk azt beváltani kemény valutára. Ne kérdezze meg tőlem, hogy mi a megoldás, azt jelenleg szerintem senki sen tudja.
Keringenek arról is hírek, hogy Viktorék húzzák az időt és ténylegesen elküldik az IMF-t. Keletről kapunk segítséget, kisebb kamatra stb. és az ország ügyeibe való belepofázás nélkül. Az IMF szerintem egy rákos daganat a Föld testén. Nekem tetszene a keleti segítség. Egy kicsit mesének tűnik. Igazából magunkon kell segítenünk. Azt kellene felismernünk.
Kedves JeruTheDamaja!
Köszönöm a hozzászólásodat!
Egyszerűen óvatosságból gondolom. Ha valóban olyan vezetők kormányoznak, akik az ország érdekei alapján döntenek (és nem önös érdekekből), akkor határozottan pozitív, ha a kormány kiterjesztheti hatáskörét a jegybankra. (Jelen esetben ez pl. azért sem lenne rossz, mert akkor a felvázolt spekuláció nem jönne össze olyan könnyen, amennyiben persze a kormányzat ténylegesen a nemzet oldalán áll.) Ha viszont egy ország érdekeit szem előtt tartó MNB elnök van (hiszem, hogy vannak ilyenek) és egy olyan kormányzati erő, akik számára a haza egy üzleti vállalkozás, abban az esetben ez nem túl szerencsés együttállás.
A függetlenség alatt persze nem azt értem, hogy Magyarországtól legyen független és a nemzetközi nagytőkétől függő, hanem azt, hogy az ország érdekeit szem előtt tartva döntsön minden esetben akkor is, ha épp egy rossz kormányzati döntés készülődik. Hiszem, hogy bármilyen állami szerv egyetlen rendeltetése az, hogy az ország érdekében cselekedjen. Ezért fizeti a nép az adót.
Üdv: Józsi
Kedves Józsi bá!
Mindennel egyetértek, kivéve azt hogy miért tartod fontosnak azt hogy az MNB független maradjon.
Ugye most bizonyithatoan nem minket szolgálnak, hanem tudjukkit (Harry Potter után szabadon:)
Miért ne lenne jobb nekünk az hogy az EU központi bank helyett a magyar kormány illetve egy magyar független szerv felügyelné a jegybankot?