Folytatom a múlt héten elkezdett, közösségi pénzhelyettesítőkről szóló cikkemet. Kevesen tudják, hogy a svájci gazdaság nem azért erős, mert ott a leghíresebb és legbiztonságosabbnak vélt a bankrendszer. Ez utóbbi ugyanis egy következmény. A stabilitás annak köszönhető, hogy 1934 óta létezik Svájcban egy másodlagos, üzleti vállalkozások között használt pénzhelyettesítő eszköz, amit úgy hívnak, hogy WIR. Maga a szó nem a német nyelv többes szám első személyű „mi” szóból ered, hanem a Wirtschaftsring, azaz „gazdasági kör” elnevezés rövidítése. A hivatalos svájci fizetőeszközhöz (Svájci frank, azaz CHF) a WIR-nek is van ISO kódja, ez pedig a CHW. Nagyon lényeges pont minden közösségi pénz esetében: a CHW nem a CHF helyettesítője, hanem egy kiegészítő pénz. Minden közösségi pénz a legjobban komplementer (=kiegészítő) pénzrendszerként működik hatékonyan. Az egésznek – hogy úgy mondjam – inspirációja pedig egy Silvio Gesell nevű közgazdász által kitalált „szabad pénz„, amit az 1930-as évek elején az ausztriai Wörgl-ben használtak.
Amikor gyerek voltam, megtanultam az iskolában, hogy az élet 4 elemből áll: föld, víz, tűz, levegő. Aztán ahogy nőttem, cseperedtem felfele, rájöttem, hogy ez itt nem áll meg. Mert a magyar nyelv megannyi szavában megtalálható még ez a 4 betű egymás után. Pl: jövedELEM, védELEM, segedELEM, türELEM, kereskedELEM, szerELEM és még sorolhatnám. Aztán tovább gondoltam ezt az egészet. Mire használjuk mi az elemet? Amikor előveszek egy elektronikus kütyüt, akkor a legtöbbe elem kell. Mert kell bele energia. Szóval arra használjuk, hogy energiát nyerjünk belőle. Tehát ebből azt fundáltam ki, hogy minden ilyen szavunk mögött az van, hogy általa energia cserél gazdát. 🙂
Namármost. Engem most speciel a pénz mögötti energiacsere, vagyis a kereskedELEM érdekel a legjobban. Meg szerintem titeket is. 🙂 Ugye? Elmondom, hogy mit gondolok erről. Főleg mert mostanában sokat hallani azt, hogy „azok a szemét bankok”. Persze a bankok is etikátlanok sok esetben, de az egy másik fejezet. A jelen történetben a bankról, mint kereskedelmi, s ezért haszonra szert tenni kívánó piaci szereplőről beszélek. A kereskedelemben van egy körforgás, melyben nem minden lépés megy át az etikai szűrőn, de ez a természetéből fakad, mert egyszerűen így alakult ki. Vagy így alakították ki szánt szándékkal azok, akik kitalálták az emberiség jövőjét. Ez most jó összeesküvés-elméletesen hangzott. 🙂
Na de a lényeg:
A kereskedelemben pénz tölti be azt a szerepet, amit az emberi szervezetben a vér. Ahogyan a hamarosan megjelentő Így működik a pénzvilág (Józsi bácsi szemével) c. cikksorozatban leírom majd, az a teóriám (=elméletem), hogy a pénzrendszer természetéből fakadóan magának a pénznek is az a célja, hogy gyarapodjon. Szinte már önálló életet él (vagyis önálló életet adtak neki) és a tőke tulajdonosai, befektetők – mint egy jó kis házörző kutyus gazdái is – arra törekednek, hogy nevelgessék, gyarapítsák őtet. 🙂 A tőke, mely „szerencsés esetben” leginkább a termelőgazdaság működtetéséhez lenne (de ez ma már nem így történik) oda akar menni, ahol ő növekszik. Nem feltétlenül érdekli az, hogy az energiacsere (=ebben az esetben pénz befektetése) által ő olyan termékben növekszik-e, mely a világot építi, gazdagítja, hiszen az ő célja csak az, hogy Ő növekedjen. Mint az állatok, akik megeszik egymást. „Aranyos vagy te kis antilop, de én megeszlek” – mondja az oroszlán. Hamm. 🙂 Ha tehát a fegyverkezés a jó befektetés, akkor odamegy, ha a háború, akkor oda, ha pedig az államok finanszírozása busás haszonért, akkor oda. Igen, tudom, hogy ezeket a pénzeket emberek irányítják, de az ő céljuk az, hogy a piaci pozícióikat megtartsák és (mint pl. egy telefon, vagy számítógép gyártó cég is a piacvezető pozícióra törekszik mind, hogy Ő legyen a „példakép”, s így jó sok pénzt keressen) ezért hajlandók mindent megtenni. Vannak gyerekeik, akiknek jövőt akarnak adni, vagyontárgyaik és egy drága életstílusuk, amit nem akarnak feladni. Sokan közülük senkiből lettek valakik, mások beleszülettek a hatalomba és a gazdagságba, de egyik sem annyira mártír (=önfeláldozó), hogy ezekről lemondjon CSAK azért, hogy a nép jobban éljen. (A népnek – Julius Cézár óta tudjuk – elég a kenyér meg a cirkusz. Amíg nem halunk éhen és szórakoztatnak, addig befogjuk a szánkat. Persze nem mindenki fogja be. 🙂 )
Mondok egy nagyon szemléletes példát, amit érteni fogsz komám: Tegyük fel, hogy a cég, amit képviselsz, olyan számítógépes programokat gyárt, ami az emberek életében fog kémkedni. Minden információt ki fog nyerni/lopni az internetre kötött számítógépekből azért, hogy a hatalom képviselői adatbázist építsenek ebből, akármilyen céllal. Ezért az államkasszából finanszírozott (valójában az adófizetők, többek között a Te pénzedből eltartott) állam nagyon komoly pénzeket fizet a Te céged vezetőinek. Ők pedig neked nagyon jó fizetést adnak + kocsi + telefon + egyéb juttatások. Te ezt örömmel nyugtázod és a társadalmi státuszod is magas, elismernek és mosolyogva eltartod a családod, nyaralni mész, stb. Eszed ágában sincs felmondani csak azért, mert etikátlannak tartod a cég profilját. Neked élned kell és vannak, akik tőled függnek, mint a családod, gyereked és ha modern ember vagy :), akkor van hiteled. Ezt nem fogod kockára tenni. Ugye? Hiszen, ha ezt megteszed, hogyan fogsz élni? Hogyan fogsz túlélni? Ugye-ugye??? Talán most már érted, hogy miért nem változik meg a rendszer attól, ha felkelést szítasz az általad gonosznak vélt bankok ellen.
A rendszernek, egészen pontosan az emberiség értékrendszerének kellene megváltoznia ahhoz, hogy ez ne így működjön. Ahogy az első bejegyzésben is írtam: „Egy problémát nem tudsz ugyanazzal az elmével megoldani, mint amelyik azt létrehozta.” Az előző cikkben említett helyi pénzek kiegészítő megoldást tudnak jelenteni persze, de az nem egyik napról a másikra fog működni.
A múltkor az egyik ivócimborám átküldött nekem egy filmet, aminek az a címe, hogy „Villanykörte Összeesküvés, avagy a Tervezett elavulás története”. Ebből a filmből az is kiderült, hogy ez az amerikai Alma nevű cég (Apple) is elég erkölcstelen módon vette rá a vásárlóit / fogyasztóit egy időben, hogy újabb termékeket vásároljanak tőle, pedig amiket az Apple kitalál, szerintem nagyon ötletes. De hát ők is pénzt akarnak keresni. És nem keveset. Ha nem láttad a filmet, íme:
A lényeg tehát az, hogy a pénz, a gazdasági körforgásban részt vevő cégek mind-mind növekedni akarnak. Néha erkölcsösen, máskor az emberek érzelmi világát manipulálva. Az okos közgazdászok azt mondják, hogy ez az ára a fejlődésnek. És ebben végül is igazuk van. (Ráadásul ennek az „üzleti modellnek” köszönhető az is, hogy vannak munkahelyek. Ha nem kellene ilyen gyakran újragyártani, vagy fejleszteni bizonyos termékeket, akkor sok embernek új munka után kéne néznie. Jóllehet ha az értékrendszer megváltozna, akkor ez sem lenne ennyire „egyértelmű” következmény. Rengeteg valódi értékteremtő munkának van még hely…) A jelenlegi rendszer tehát logikus, csak sajnos drága árat kell fizetni érte. Az emberek egymásban való bizalmát ugyanis kétlem, hogy erősítené ez a fejlődési út, de nem akarok álszent lenni, én is élvezem, hogy már nem lóháton kell a falu túloldalára átvergődni, hanem elvisz a busz.
Talán csak az a bajom az egésszel, hogy a tervezett avultatás időintervalluma egyre rövidebb, vagyis a mindenáron fejleszteni akarás kezd átcsapni kapzsiságba. Én azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban döglenek be az elektronikai dolgok vagy pl. szakadnak szét a nadrágok. És ez (persze tudom, én döntök a vásárlás mellett) valahol nagyon nem oké. Még azt is megkockáztatnám, hogy etikátlan és legális „rablás”. (Még akkor is, ha emberek munkahelye múlik ezen! Kell, hogy legyen egy normális egyensúly!) Mert magas áron olyan terméket eladni az embernek, ami hamar a kukában köt ki, nos, az nem annyira vidám, mint pl. a Mórickás viccek.
Végezetül egy gondolat. Ahogy Demján Sándor mondta egyszer: „Meggazdagodni csak mások szegénysége és ostobasága árán lehet.” És ezt a „pénz urai”, valamint az etikátlanul működő cégek is tudják, s ki is fogják használni addig, amíg Te meg Én bedőlünk a propagandának. A keresedELEM tehát ugyanúgy az energia áramlásából táplálkozik, mint minden más az életben, de az irányát – és ez a legfontosabb – a vásárló szabja meg. A pénz ugyanis keresi a helyét. Oda megy, ahol több lehet belőle. Ilyen egyszerű. Ha Én nem veszek csirkét és mások sem, a baromi-feldolgozó üzem profilt fog váltani. Ennyi komám. 🙂
Persze a legfőbb kérdést még mindig nem válaszoltam meg, nevezetesen: a hitelt, mely a fejlődés motorja miért nem állíthatja elő az állam (és miért csak privát bankok) és legfőképpen miért adják olyan drágán? (Főleg Magyarországon!) Na de erről majd egy másik írásban elmélkedem tovább…
Na, ez most egy kicsit elfárasztott, megyek be is nyomok egy felest izibe’… 🙂
Amikor 4-5 évvel ezelőtt legelőször hallottam azt a kifejezést, hogy helyi pénz, nem hittem a fülemnek. Mi a jó abban, ha egy pénz helyi? – gondoltam. Arrébb megyek és nem tudom használni semmire. Hmm. Az meg nem jó. Akkor meg minek találták ki? De ha hülyeség lenne, akkor meg miért használnak belőlük a világon 5000 félét? És ez csak helyi (vagy más néven közösségi) pénz! Hmm. Valamit én nem tudok jól. Ennyi ember nem lehet időmilliomos idióta. 🙂
Ezért egy kicsit utánanéztem a dolgoknak.
Mint ahogyan az a hamarosan megjelenő Így működik a pénzvilág c. cikksorozatomból kiderül, a világot ma már a hitelpénz működteti. Az elmélet emögött az, hogy amennyiben a hitelből létrehozott forrás (tőke, amit dolgoztatni lehet) termelés által plusz értéket eredményez (és főleg többet, mint, ami a hitel költsége, vagyis a kamat összege), akkor van értelme létrehozni / kihelyezni a hitelt. A hitelpénz fedezete a létrejövő vagyonelem lesz. (Sok esetben ma már nem teremt plusz értéket a kihelyezett hitel sajnos, sőt, a nemzetállamok esetében már újabb hiteleket kell felvenni, hogy a korábbi hitelek kamatai fizethetők legyenek…)
A probléma ott kezdődik, hogy a globalizáció (=világszintű egységesedési mozgalom) miatt ma már nem kis és közepes méretű vállalkozások, hanem óriási multinacionális (=nemzeteken átívelő) konglomerátumok (=pénzügyi érdekközösségek) irányítják a gazdasági életet, ők pedig a legtöbb esetben 90-120 napos fizetési határidővel dolgoznak. Ha tehát egy kisvállalkozó ezeknek a nagy cégeknek beszállít (vagyis elad valamit) és neki rövidebb ideje van kifizetni az ő alvállalkozóját (pl. egy asztalosmester a favágót 30 nap alatt kell, hogy kifizesse, de a multi csak 90 nap alatt fizeti ki őt a legyártott asztalokért, székekért), akkor ha nincsen plusz megtakarítása (és így nem tudja kifizetni a favágót), akár csődbe is mehet. Vehet fel újabb kölcsönöket is persze (ha ad neki a bank), de ez nem a legjobb megoldás, mert ennek újabb költségei lesznek, ami meg csökkenti az ő hasznát. Vagyis nem csak, hogy örülnie kell annak, hogy egyáltalán a multi hajlandó tőle nagyon nyomott árakon vásárolni, még sakkoznia is kell a rendelkezésre álló készpénz állományával, hogy ne maradjon fizetésképtelen a saját alvállalkozói felé. A probléma tehát abból fakad, hogy van egy 60-90 napos időszak, amivel a multi előnyben van. Ez a mai világban egy brutális előny.
Számos országban bebizonyították, hogy a kis- és középvállalkozások az üzleti partnerek felé kiállított számláik 50%-át a szűkebb pátriájukon (=haza, szülőföld) belül állítják ki, Magyarországon ez egy 49 km-es sugarú kör. Az elmélet pedig az, hogy az ilyen körökön belül lehetne használni egy pénzhelyettesítő fizetési eszközt, ami nem a hivatalos pénz. Ehhez pedig nem kell más, mint egy szabályozott rendszer, mely nyilván tartja, hogy ki kinek mennyivel tartozik és ezeknek a pénzeknek a fedezetére ki lehet bocsájtani olyan pénzhelyettesítőt, ami az üzleti körön belül fizetőeszközként működik. Ha tehát a multi lóg 1 millió forinttal, akkor ki lehet bocsájtani egy 1 millió Ft értékű pénzhelyettesítőt, ami a valódi pénz megérkezéséig betölti a pénz funkcióját.
Hadd mondjak egy példát: én vagyok az asztalos, te vagy a favágó, a körön belül meg van pék, zöldséges, csirkehúst, disznóhúst, tojást, tejterméket, stb. áruló vállalkozó. Mindannyiunk célja az, hogy munkánkra legyen igény és megkapjuk érte a jogos fizetséget. Lényeges, hogy minél több olyan vállalkozó legyen benne a körünkben, aki tevékenységével valós szükségleteket elégít ki, mert akkor mindannyian boldogan fogjuk elfogadni a helyi pénzt. A gazdasági kör minden egyes résztvevőjének csak az a fontos, hogy a megkapott fizetséget ő el tudja költeni valamire, ami neki kell! Egy gazdasági körön belül ha bármelyik tagnak komolyabb kintlévőségei vannak (=pénz, amivel neki tartoznak), mint átlagosan a többinek, akkor előbb-utóbb ebből körbetartozás lesz. Ezt már ismerjük. Ha azonban a hivatalos pénz (az előző bekezdésben említett 1 millió Ft) megérkezéséig pénzhelyettesítő eszközt használnak, az elszámolások ugyanúgy végbemennek és a végén mindenki megkapja a jogos fizetését (de a pénz megérkezéséig sem kell félnie attól senkinek, hogy pénzhiány miatt áll a szekere). Addig tehát megy a biznisz és pörgés van. 🙂
Mi kell tehát az egészhez még egyszer? Az, hogy egy adott vállalkozó megbizonyosodhasson arról, hogy a pénzhelyettesítő utalványt el tudja költeni a vállalkozói körön belül és olyan terméket vagy szolgáltatást tud rajta vásárolni, amire szüksége van. A pénz különben sem más, mint egy hivatalos megállapodás arról, hogy mi az értékcsere alapja. 🙂 Ha láttál már étkezési utalványt, az ugyanilyen pénzhelyettesítő eszköz, amelynek használata esetén előre meg van határozva, hogy mire kell elkölteni. (A cégeknek ráadásul béren kívüli juttatás címen nagyon jó – adómentes – jövedelemkiegészítés a dolgozóik felé, s ez olyan szuper biznisz is, hogy Magyarországon szinte az összes ilyen étkezési utalványt külföldi cégek működtetik, egészen pontosan franciák, mert Magyarországnak olyan sok pénze van, hogy jófejségből átengedi az ilyen üzleti lehetőségeket a szegény nyugati cégeknek. Büszke vagyok rá, hogy ilyen okos vezetőink vannak! :))
Komolyan mondom, amikor megértettem a közösségi pénzhelyettesítők működését, annyira megörültem, hogy koccintottam a srácokkal még egyet. 🙂 Aztán később azt is megtudtam, hogy csináltak már Magyarországon egy Helyi Pénz Konferencia elnevezésű rendezvényt és ott pont ilyenekről esett szó. Vagyis arról, hogy hogyan lehet ilyen együttműködő gazdasági köröket létrehozni, amelyen belül akkor is működik az adás-vétel, ha éppen mindenki pénz szűkében van. És tudjátok mi az abszolút babetta? Az, hogy már van is egy ilyen helyi pénz, az a neve, hogy Hungaro, és egy Első Magyar Klíringház nevű cég üzemelteti a rendszert. Hát nem metálzsír ez komám? 🙂
Az első Helyi Pénz Konferencia vendége volt egyébként egy belga, Bernard Lietaer nevű pénzügyi szakember, egyetemi tanár, aki többek között az euró elődjének, az ECU elnevezésű közös valutának a létrehozásán is dolgozott. Ez a pasas az elmúlt években Dél-Amerika számos országában hozott létre egy C3 elnevezésű közösségi pénzhelyettesítőt, ami a Kereskedelmi Hitelezési Körnek felel meg (Commercial Credit Circuit eredeti nyelven), és ezzel hihetetlen módon lendült fel az adott régiók gazdasága és teremtődött több ezer munkahely. Ezt a C3-mat pedig pontosan úgy használják, mint ahogyan azt korábban leírtam. A kintlévőségekre (=pénzösszegek, amivel az egyes cégek felé tartoznak üzleti partnereik, és amelyek azért keletkeznek egyáltalán, mert a nagy cégek sokkal hosszabb fizetési határidővel rendelkeznek, mint a kis cégek) való várakozás helyett a gazdasági körön belüli cégek C3-mal fizetnek egymásnak és nem áll meg az adás-vétel. Csak azt kell hivatalos pénzzel fizetni, amit a körön kívülről szereznek be! Az egész pedig úgy van kitalálva, hogy van benne biztosítás, bank és komoly szerződések. A fedezet miatt nem kell aggódni, ugyanis maga a kintlévőség a fedezet, ami be fog jönni mindenkihez. Addig pedig van egy szigorúan szabályozott „játékpénz”, amit csere-berélni lehet és tökéletesen működik. Uruguayban ráadásul még adót is lehet vele fizetni, amely összegyűlt C3 „pénzt” az állam helyi gazdasági vállalkozások beindítására használja. Ha tehát eddig nem volt pénz utcaseprő céget fizetni, akkor mostantól fogva ki tudják őket fizetni az adóból beszedett C3-mal, akik ezt az elszámoló egységet (c3) a gazdasági körön belül élelemre és egyéb szükségletekre váltják át. Pofon egyszerű a történet. 🙂
Nem tudom, tudod-e, de munkanélküliség nem létezik, kedves barátom, csak pénznélküliség. Minél nagyobb a munkanélküliség, annál több pénz dolgozik spekulációs céllal a világpiacon. A legtöbb munkanélküli embernek azért nincs munkája, mert nincs pénz kifizetni őt. És hogy miért nincs? Azért, mert a mindenki számára „igazságosan dolgozni akaró” tőke könnyen akar gyarapodni (=tőzsdei spekulációs nyerészkedésre rendezkedett be) a gazdái „parancsára”. A gazdáknak az a célja, hogy növekedjen a tőke. Mint ahogy Te sem bánod, ha befektetsz valahová 1000 Ft-ot és 1 év múlva 1200-at kapsz vissza. És fogadjunk, hogy azt sem bánod, ha ez minél gyorsabban történik meg! 🙂 A Te agyadban az van, hogy ügyes volt a pénz kezelője, pedig a valóságban nagyon is elképzelhető, hogy a Te hasznod is spekulációs ügyletből származik. A pénz kezelőinek csak az a célja, hogy pénzt keressenek, és lehetőleg minél többet. És amíg Te is „hozzájuk” fekteted be a megtakarításaidat és a vagyonodat, addig a tőke nem fog forogni, illetőleg jelentős része spekulációs céllal fog működni, aminek nem célja az értékteremtés és mellesleg pénz szűkéhez vezet a termelőgazdaságban. Ennek ellensúlyozására jó tehát a közösségi pénzhelyettesítő, azaz a helyi pénz. 🙂
A helyi pénzek „mozgalmáról” és a közösségi összefogás erejéről film is készült a Kulturális Kreatívoktól (Fogel Frigyes vezetésével), ajánlom figyelmetekbe gyerekek. És kocsmázás előtt nézzétek meg, hogy legyen miről beszélgetni a haverokkal.
Írok még majd a helyi pénzekről, mert itt azért ennek még nincs vége. Be fogom bizonyítani nektek, hogy a svájci gazdaság nem attól erős, hogy van egy megbízható bankrendszere és finom a csoki, hanem azért mert a svájci gazdaságban működtetnek egy gazdasági vállalkozások megóvásának céljából létrejött helyi pénzt. De most megyek, és benyomok egy felest… 🙂
Diszklémer: Ha néhány esetben nem jól használok 1-1 közgazdasági kifejezést, nézzétek el nekem drága gyerekek! Igyekszem, hogy ne rontsak el semmit, de nem vagyok közgazdász, csak baromira érdekel a téma és lelkesen írok róla ezen az oldalon. Célom, hogy józan paraszti nyelven elmagyarázzam azt, hogy én – I. Józsi bácsi – mit értettem meg abból, ahogy a világot a finánctőke működteti. Vitatkozni nyugodtan lehet velem, örömmel beismerem, ha hülyeséget beszélek. De azért ügyelek rá, hogy ne tegyem. 🙂
