Konzervatív vagy liberális?

Szerző: | nov 23, 2011 | Ahogy érzem, Blogbejegyzések 2011-2014

Megyek a kocsmába, aztán ilyen szavakat használnak az emberek. „Te figyelj már Józsi, te konzervatív vagy, vagy liberális?” Évekkel ezelőtt, mikor egyre égetőbbé vált, hogy értelmes választ adjak erre a kérdésre, utána néztem, hogy ez mit is jelent. Főleg amióta az országot ennyire megosztotta a média és az emberek már nem is szívesen beszélnek pártpolitikáról, mert az ellenségeket szül. (Amiről csak annyit, hogy pont ez a cél. Abban a pillanatban, hogy rájössz, hogy a másik ember nem azonos az elméjével, abbahagyod a propagandát és nem adsz energiát ennek a megosztásnak. Na, erre koccintsunk! Egészségedre barátom! :))

Azt írják, hogy a konzervatívok a hosszú idő alatt kialakult intézményekhez és eszmékhez való ragaszkodók, valahol a „haladás ellenségei”. Szerintem az egyetlen állandóság a változás, tehát haladni muszáj. Aztán azt is írták, hogy a konzervatív a hagyományok tisztelője. Na, az vagyok. Szerintem a hagyomány végtelenül fontos, egy nemzet identitását (önazonosságát) adja. Ha nem tudom honnan jövök, honnan a fenéből tudjam, hogy hová megyek? Nem beszélve arról, hogy nekem szimpatikus az, hogy egy ország népe nem akar olyan lenni, mint egy másik ország népe. Ebből a szempontból konzervatív vagyok, nagyon is. Ha mindenki ugyanolyan lenne, ugyanúgy étkezne, öltözködne és kommunikálna, baromira unnám. 🙂 Te nem?

(tovább…)

Miért?

Miért?

Szerző: | nov 22, 2011 | Ahogy érzem, Blogbejegyzések 2011-2014

A minap nézem az egyik kereskedelmi tévét és pislogok. Mindig döbbenettel tölt el az érzés, hogy az értéktelenség terjesztését nem büntetik. 🙂 Aztán kijött belőlem a következő gondolatsor, amit papírra vetettem:

Miért van az, hogy a hírekben állandóan a tragédiák, a szomorúság és a botrány a fő téma? Kinek jó az, ha a hírek halálról szólnak? Miért szükséges az emberek számára egy olyan világot visszatükrözni a médián keresztül, hogy a legtöbben azt érezzék: egyre szarabb a helyzet; hogy innen már soha nem lesz jobb, az áhított jobb jövő csak egy délibáb, hogy folyamatosan és egyre inkább hiányt kell szenvednünk valamiben? (Kedvencem: most még egy kicsit szar lesz, de aztán sokkal jobb! 🙂 )

Miért nem látjuk azt, hogy valójában bőség van és rajtunk is múlik, hogy mennyi mindent (jót) teremt(het)ünk? Mondta valaki valaha, hogy bármiről azt kell gondolnod, amit elvárnak tőled? Erről beszéltem a múltkor. Vagy lehet, hogy csak erről akartam beszélni? 🙂

Miért van az, hogy a hírek nem tényszerűen közlik az információt (objektív módon), hanem folyamatosan irányítani akarnak finoman, érzelmi manipulációval valamelyik oldalra akarnak állítani? Ha valamiről a média nyilatkozik, az nagyon egyoldalú. „A kormány hazudik, a terrorizmus növekszik, a járványok pusztítanak, stb.” Lemegyek hídba, komolyan.

Miért van az, hogy már a magyar emberek is bevették azt, hogy „mi ilyenek vagyunk” és a „magyar ember panaszkodós”…? Miért nem látjuk, hogy ez azért lehetséges, mert elhisszük azt, hogy ez „igaz”?

Miért van az, hogy az egészségügyben nem az a fő kérdés, hogy hogyan neveljünk egészséges nemzedéket, aki tudja mit jelent pl. a föld szeretete, vagy a valódi táplálék (nem „kaja”, hanem TÁPLÁLék) megtermelésének folyamata, s e helyett arról vitatkozunk, hogy biztosítós vagy állami rendszer legyen-e? Miért nincs az általános iskolákban 1. osztálytól „életmód” óra, ahol az egészséges táplálkozásra és gondolkodásra nevelik a következő generációt, hogy az emberek többsége ne kerüljön soha kórházba?

Miért nem azért fizetjük az orvosokat, hogy egészségben tartsanak, mint ahogyan azt a távol keleten teszik bizonyos helyeken? Miért nem a megelőzésről szól a hivatalos mese és az oktatás, ha egészségről van szó?

Miért akarnak beoltani, félelemben tartani és rettegésbe taszítani mindenféle álhírekkel, leleplezésekkel, félrevezető propagandával, hogy hamis érzelmeket tápláljak meg nem történt, nem létező veszélyek miatt? Miért akarják, hogy elhiggyem, hogy a terrorizmus elleni harc valós, amikor az „ellenség” meg sem nevezhető? Egyáltalán ki az ellenség? Miért nem látja senki, hogy a terrorizmus elleni harc a legnagyobb találmány, mert soha nem lehet vége, csak akkor amikor „ők” mondják?

Miért van az, hogy a vállalkozások Magyarországon kénytelenek csalni, hazudni, a tisztességesen dolgozók meg joggal teszik fel a kérdést: Hol a közös teherviselés? Miért a nagytőke érdekeit szolgálja a politika? Miért nem mondják el senkinek, hogy a nagytőke + politika összefonódása jelenti valójában a fasizmust? Miért van az, hogy azokban az országokban a legnagyobb a „terrorizmus veszélye”, ahol beintenek a Világbanknak és az IMF-nek? Ennek tükrében csodálkozom rajta, hogy Magyarország nem vált terroristák kiképző helyévé az elmúlt 1-2 évben. (Mondjuk a leminősítés még hátravan, ha nem kapjuk össze magunkat. De hogy ez a leminősítésesdi is milyen egy játék, arról is írok majd egy gondolatmorzsát.)

Olvastam egy jó néhány könyvet mely szerint a háborúk kirobbanásának oka teljesen más, mint amit tanítottak nekem az iskolában. És megmondom nektek a „frankót”, logikailag sokkal jobban értem most már, hogy mi volt a kiváltó ok. Miért van az, hogy a történelmet már kendőzetlenül lehet cenzúrázni?

Aztán ott van az egészség kérdése: Miért van az, hogy a rák gyógyításának megannyi bizonyított módját soha nem mutatja be egyik média sem, azokat pedig, akik ezeket alkalmazzák üldözik és börtönbe zárják? Miért van az, hogy egyes történelmi események hivatalos verziójának megkérdőjelezése összeesküvés elméletként degradálva végzi a hivatalos verziót cáfoló bizonyítékok tucatjai ellenére?

Miért van az, hogy a legtöbben nem jönnek rá: a saját életükért csak ők tudják a felelősséget vállalni, és hogy kifelé mutogatni butaság. (A felfelé mutató hüvelykujjal Istent hibáztatják, a mutatóujjal a másikat, miközben 3 ujj visszamutat rájuk…) Miért van az, hogy nem arra tanítanak az iskolában, hogy az élet célja a teremtés és nem pedig az, hogy 5*-ös „követőnek” teremtettél?!

Miért akarnak rávenni mindenkit, hogy a rendszertől függjön és mindig egy külső erőtől várja a saját életének a megoldását?

Miért nem jönnek rá az oktatási rendszerben dolgozók, hogy a XXI. században a pénzvilág működése kötelező tananyag kellene, hogy legyen? (Erről hamarosan írok egy igazi „Józsi bácsis” megközelítést!) Miért nem tanítják meg azt gyakorlati példákon keresztül, s helyette inkább nem arra tanítanak, hogy melyik pénzügyi intézmény lehetne jobb gazdája a TE pénzednek? Miért nem tanítják az iskolákban azt, hogy a pénz nem más, mint a munka értéke (és ha ügyes vagy, akkor sokat érdemelhetsz belőle), viszont a fizetésként kapott papírdarabok (és digitális számok) puszta adósságot képviselnek és ezért vannak állandó megszorítások mindenfelé állandóan?

Miért nem magyarázzák el a magyar embereknek, hogy a társadalomra kivetett adók többek között azért olyan magasak, mert az állam éves kamatkötelezessége (=a felvett kölcsönökre fizetett kamat) 2500 milliárd forint és ez egyre csak növekszik? Miért nem világos az emberek számára, hogy a gazdasági problémák államadóssággal történő megoldása következtében egyre inkább a nagytőke előírásai alapján kell működnünk, és azért áll így az ország? (…és rengeteg fejlett nyugati ország is ezért kerül borzasztó helyzetbe mellesleg.) Ezt most nem magyarázom el részletesen, de már elkezdtem egy bejegyzést, amiben ez benne lesz.

Miért nem kreatív, vállalkozó elméket nevel a társadalom, akik előrébb vihetik a világot és munkát teremthetnek, helyette pedig irodai rabszolgákat képeznek sok esetben értelmetlen feladatok elvégzésére és ezzel kiszolgáltatottá teszik őket? Miért nem mondják el, hogy helyi vállalkozásokat kamatmentes közösségi (helyi) pénzekből is lehetne finanszírozni, mely valóban felpörgetné a gazdaságot? Miért nem erről beszélgetnek a parlamentben és mutatják be mindenkinek, hogy ezek működő modellek európaszerte és nem kell külföldi hitelt felvenni mindenhez? Erről is írok majd egy cikket…

És végezetül miért van az, hogy a felsoroltakon kívül még ezer és ezer dolgot nem veszünk észre, miközben életek milliói mennek tönkre a tudatlanság és az informálatlanság, no meg a tekintélyelvűség miatt, mert mindig azt hisszük, hogy más jobban tudja a megoldást?

Miért nem teszünk fel kérdéseket? Miért nem tanulunk a gyerekektől?

Miért?

Jó, tudom a sok a kérdés. De ezekre akarok választ adni ebben a blogban. Hogy mindenki tisztábban lásson, mert az jó. És nem összeesküvés-elméleteket fogok írogatni, azt már sokan megtették előttem. A világ kőkemény üzleti érdekek mentén megy előre. Ennyi az egész. Ígérem, hogy megpróbálom a lehető legobjektívebben tálalni a kaját, hogy legyen idő az emésztésre.

Na megyek, lazításként benyomok egy felest, hogy legyen étvágyam. 🙂

„Józsi bácsi” összeköti a pontokat

„Józsi bácsi” összeköti a pontokat

Szerző: | nov 20, 2011 | Ahogy érzem, Blogbejegyzések 2011-2014

Gyerekkorom óta zakatol bennem a kérdés, hogy bár egy „szürke kis senki” vagyok, akinek nincs túl sok hatása a világra, mi van ha mégis van értelme elmondani azt, amit gondolok? Egy olyan képet – vagy inkább gondolatmenetet – a világról, ami sokkal logikusabban rakja össze a puzzle játék (=élet) egyes darabjait. Valamit, ami közelebb visz ahhoz, hogy hogyan függnek össze látszólag teljesen különálló dolgok, események. Szomorú tapasztalatom, hogy amíg azt mondom, amit hallani szeretne mindenki, addig hátba veregetnek, amikor pedig olyanokról szólok, ami kellemetlen érzéssel tölt el másokat, akkor meg lehurrognak és lehülyéznek. „Nem nőtt be a fejed lágya Józsi!”, „Nőjj már fel Józsi!” és ehhez hasonlók. A kocsmában, ahová minden nap betérek a kedvenc felesemre :), csak az érdekli az ivócimboráimat, hogy mennyi a meccs állása. Mintha nem szeretnék hallani azt, hogy nem biztos, hogy az az oka a meccs aktuális állásának, hogy az egyik jobb csapat, mint a másik.

Be kellett vallanom önmagamnak, hogy jól eső érzés 2 pontot sikeresen összekötni, aztán ahogy az idő halad előre egyre több pontot is megtalálok és a végén már egész értelmes kép rajzolódik ki.

Van egy brazil író, Paulo Coelho-nak hívják. (Itthon mindenki úgy ejti a pasas nevét, hogy Koelho, pedig azt mondják a haverjaim a kocsmában, hogy portugálul azt Koelju-nak ejtik. Szóval Paulo Koelju. 🙂 ) Szeretem a könyveit a palinak, bár sokan azzal bántják őt, hogy tele van közhelyekkel, amit ír.  Szerintem meg pont ez a jó bennük. Legalábbis nekem. Olyan nyelven ír, hogy még én is értem. 🙂 Nem valami tudományos nyelven, olyan szakkifejezéseket használva, hogy csak pislogjak, hanem úgy, hogy „bazdmeg, értem!” És legfőképpen tudok cselekedni és másképp gondolkodni azok alapján. Bevallom, elég sok mindent gondolok már másképp Coelho-nak köszönhetően és ezért hálás vagyok neki. Az egyik könyvében ír arról, hogy mennyire fontos lépés az embernek az, ha képes odaállni a tükör elé és azt mondani: „Én senki vagyok.” Próbáld ki! Állj oda a tükör elé és próbáld ki.

Szar érzés, elmondom. Nehéz ezt úgy kimondani, hogy ne kösd össze az érzést azzal, hogy értéktelen vagy. Pedig ez nem az. Csak egy senki vagy, aki mellesleg teremtő erővel rendelkezik. (Ennek a látszólag értelmetlen, „lélekromboló” gyakorlatnak nem az a lényege, hogy senkinek érezze magát az ember, hanem az, hogy némi alázatra neveljen. Mindig előfordulhat az, hogy nincs igazam, mert nincs elég információm. Vagy rossz információm van. A fejemben lévő ismeretanyag túlnyomó része mások tapasztalatainak, vagy átadni akart információinak az ismétléséből származik.)

Van egy másik író, akinek nagyon szeretem a könyveit, őt Duncan Shelley-nek hívják. Igazából az ő blogja inspirált arra, hogy elkezdjek én is írni. Külföldinek hangzó neve ellenére magyar emberről van szó. Szinte minden könyvét olvastam eddig és a legjobbat tették velem az írásai. Rávettek arra, hogy kérdéseket tegyek fel. A fő témákat tekintve – egészség, gazdaság, pénz, és pl. „az ember helye a világban” – nem egészen az az igazság, amit eddig hittem. Legalábbis a puzzle más képet rajzol ki. Ezekről sokat akarok írni. És lehetőleg úgy, hogy a végén úgy érezd Te is komám, hogy „bazdmeg, értem!” 🙂 Akkor is ha olyan témáról írok, ami általában nem érdekel Téged, mert amikor a hírekben beszélnek róla, nem értesz egy szót sem. Vagyis pont a mögöttes összefüggést nem érted, ami a lényeg! Mint ahogyan én sem értettem és még most is dolgozom rajta állandóan, hogy kibogozzam. Kedvenc ilyen témám mostanában a pénz természete és működése, úgyhogy eleinte majd ennek irányába fogok tekintgetni egy picit. Főleg azt illetően, hogy miért vált ennyire fontossá a pénz és miért nincs mindenkinek elég belőle ahhoz, hogy normálisan élhessen?

Fontos: Amit mondok és írok az egy vélemény, ami az enyém. Lehet, hogy nincs igazam sokszor, ugyanis az ember nagyon kevés eseményt és helyzetet kezelhet tényként (max. véleményként), mivel a személyes tapasztalatszerzéseink száma limitált. (Márpedig csak az van tutira, amit én láttam és megtapasztaltam.) Amikor kocsmában vagyok, nem tudok éppen nemzetközi megállapodásokat kötni országok között. Csak olvasni tudok róluk több nézőpontból és leszűrni egy olyan konzekvenciát (=következtetést), amiben találok értelmet. A legfontosabb azt megértenem, hogy ki, mit, mikor és miért tesz egy adott helyzetben és ezt főleg hogyan kommunikálja le a világ felé. Mivel kevesen vannak olyanok, akik csak másokért és önzetlenül cselekednek, ezért tudnom kell, ha át akarnak b***ni. 🙂

Az említett írókon kívül vannak még olyanok, akiknek sokat köszönhetek abban, hogy tisztábban látok. A teljesség igénye nélkül az ő nevük: Drábik János, Balogh Béla, G. Edward Griffin, Henry Ford, Aldous Huxley, Eckhart Tolle, Jim Humble, László András, Baranyi Tibor Imre, Hamvas Béla, John Perkins, Michael Hoffmann, David Icke, Peter Köenig, Ghislaine Lanctot, Satprem és még sokan mások. Mint pl. Vári József és EzVanKarcsi. Az Isten áldja (és nyugosztalja) őket, hogy vették a fáradtságot és leírták a gondolataikat. Néha csapkodtam az asztalt, hogy „ekkora baromságokat leírni”, de aztán megerőltettem magam és tovább olvastam. Aztán rájöttem, hogy a megértéshez idő kell.

Na megyek, benyomok egy felest, aztán majd folytatom… 🙂