Ezért nő a szegénység

Szerző: | jan 5, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

A szegénység nő. A társadalmi rétegek közötti szakadék és az általános elégedetlenség növekszik. Életünk egyetlen valódi értékét, az időt arra fecsérlik sokan, hogy kimennek az utcára, tüntetnek, lázadnak, mérgelődnek és mást akarnak. Micsoda pazarlás… A lélek gazdaságát hirdető tömegek eközben szívhez szóló dalokat énekelnek és megható videófelvételekben kérik a világot, hogy „Fogjunk össze, ne hagyjuk, hogy nőjön a szegénység! Tegyünk valamit a szegénység ellen!” A szegénység ellen? Emlékeztek mit írtam a legutóbbi bejegyzésemben a figyelmünk és érzelmeink fókuszáról? Minden, amit a rendszerrel szemben teszünk, azzal energiát adunk neki! A rendszer irányítói pont ezt akarják! Érzelmeink tele vannak fájdalommal, fókuszunk tele van a rendszer ellenességével. Fasza kis eredmény lesz belőle. 🙂

USA for Africa, Live Aid & Band Aid, tucatnyi segélykoncert szerveződött az elmúlt 30 évben, internetes aláírásgyűjtő oldalak tömkelege alakul és nemzetközi szervezetek (Oxfam, Amnesty International, Greenpeace) fognak össze azért, hogy mentsük meg a bolygót és számoljuk fel a szegénységet. Küzdelem a szegénység, a kiszolgáltatottság és a terrorizmus ellen. Jó célok, de valami ellen. Egyetlen dolog nem tűnik fel senkinek: ezt a rendszert benne a szegénységgel és megosztottsággal mi hoztuk létre. Azzal, hogy rövid távon gondolkodunk. Mi szavaztuk meg a (gazdaság)politikusokat, akik olyan törvényeket hoztak (vagy engedtek meghozni, mert megvették őket!), mellyel a világ kizsákmányolása lehetséges. Mi vagyunk azok, akik nem akarjuk megérteni a pénzügyi rendszerben meglévő ellentmondásokat és mi vagyunk azok, akik továbbra is eurót meg dollárt meg yent és frankot akarunk, korlátlan hitellehetőségeket rabszolgaságba taszító adósság nélkül. A segélykoncertek és a nemzetközi összefogások persze nagyon szép dolgok, de ez mind a velejáró következménye annak a rendszernek, amit teremtettünk.

Ennek pedig a lényege néhány mondatban a következő:

A pénz – és a pénznek köszönhető fejlődés – adósságból van, banki számlákon keletkezik pénzteremtéssel, mint kihelyezett hitel. Ezzel még nem is lenne gond – mert ez valóban elősegítheti a fejlődést – de a(z ingyen) teremtett pénz kamatai nem a népeket szolgálják, hanem privát kézben lévő pénzügyi intézmények tulajdonosainak a zsebébe vándorolnak. Ezt kéne megérteni, nem pedig az utcán tüntetni. Amíg ez a rendszer marad, semmi nem fog változni. Semmi!

Nézzétek meg ezt a videót! Gyönyörűen énekel ez a kis krapek és nagyon igazak a dalának sorai. Csupa kérdés, semmi válasz… Több tízezer ember megosztja a videót a facebook-on, néhány ezren adakoznak talán egy picit, aztán kész. Holnap már nem is emlékszel rá, hogy miről szólt. (Azért most állj meg egy pillanatra és hallgasd végig ezt a dalt, mert hatalmas ereje van. :))

A világot a szeretet viszi előre de a profit irányítja kedves komám. És a profit leszarja azt, hogy az emberek éhen halnak és az sem érdekli, hogy hány segélyszervezet működik, azok sikeresek-e vagy sem. Célja a saját és gazdáinak túlélése és rendkívül örül neki, hogy az emberek lelki táplálékkal vigasztalják magukat, amíg ő gyarapodik. Nem lehet elmondani elégszer. A lelki táplálékra persze szükség van, tudom. De az csak nekünk kell, mert az ember érzelmei által irányított lény. A profit imádja azt, amikor lázadásokról, meg világvégéről, meg katasztrófáktól és igazságtalanságtól hangos a média (talán nem véletlenül), mert addig se arra koncentrál az emberiség, hogy a pénzügyi tudatlanság miatt kirámolják a fridzsiderét.

A kapitalizmus a profitról szól. Hollywood is a szemedbe mondja:

(A film címe: Good Will Hunting)

Félre ne értsetek, nem a diktatórikus kommunizmust sírom vissza, imádom a szabad piacokat, csak a kapitalizmus már régen nem erről szól. Korporatokrácia (=korporációk, nagyvállalatok által kreált áldemokrácia) van, amelyben azok hozzák a politikai döntéseket is, akiknek van tőkéjük. A pénz növekedni akar, ilyen a természete. S bár triviálisnak tűnhet ez a hosszú távon elszegényítő folyamat, a kisemberek néha azért haszonélvezői is ennek a rendszernek. Például amikor a tőzsdén lévő életbiztosítási portfoliód (=befektetési kosarad) értéke növekszik a spekulációnak köszönhetően, mert a gazdaságpolitikai döntések levegőpénzt pumpálnak a pénz- és tőkepiacokba, akkor támogatod. Ha pénzt csinálnak neked valakik (amiért nem kell dolgoznod), akkor nincs sírás-rívás, hanem tenyérdörzsölés van. Akkor jó ez a rendszer. Ha viszont buksz, akkor rossz és gonoszak a vezetők.

Hogy is van ez?

A folyamatos profitot az állandó növekedés teszi lehetővé, melynek mozgatórugója a likviditás. A likviditás azt jelenti, hogy egy embernek, vállalkozásnak, államnak van pénze (megtakarítása) létezni (=fizetőképes), működni és befektetni tud olyan javakba, melyek további hasznot termelnek és a növekedést lehetővé teszik. Ez a plusz pénz, a növekedést lehetővé tévő profit “egészséges esetben” természetes növekedésből származik, ami azt jelenti, hogy valódi értékből, munka által keletkezik újabb (többlet) érték.

Például:

Veszel 2 tehenet, eladod a tejet, a megtermelt profitból veszel egy harmadik tehenet és így tovább. A végén tejüzemed van és nagyvállalkozó lettél. De a világ ma már nem természetes módon növekszik, hanem mesterségesen, mert úgy egyszerűbb.

Így:

Nincs tehened, hitelből veszel minél több mindent és majd fizetsz rá kamatot. Mivel hitelből egyszerűbb összerakni egy tehéncsordát, ezért ma már ezt választja mindenki. A bank imád kölcsönadni, mert neki csak egy könyvelési tétel a kihelyezett pénz, neked meg kötelezettség. Egyszerű művelet, de ugyanilyen egyszerűen taszít teljes kiszolgáltatottságba, mert a levegőből létrehozott pénzekre valódi munkával kell visszafizetni a kamatot, ráadásul mindezt úgy, hogy a pénzed értékét már nem is a mögöttes fedezet, hanem a spekuláció dönti el! És ha már nem kell az embereknek a tej, akkor a tejüzem veszteséges lesz. De neked még akkor is fizetned kell a kamatot, ha nem fizetted ki a felvett kölcsönt teljesen. És ha eladsz mindent, akkor is. És előbb-utóbb akár még hitelt is fel kell venned azért, hogy fizethesd a korábbi hiteleket. (Bár ezt csak a nemzetállamoknak engedélyezik, mert mögöttük ott van egy adófizető társadalom, akitől el lehet kérni a megnövekedett kamatköltségeket.)

Csak hogy tiszta legyen a kép: A kereskedelmi bankok Magyarországon a betétállományuk 3-4x-esét helyezték ki hitelbe a pénzmultiplikátornak köszönhetően. Ők többnyire(!) csak a számlapénzt kockáztatják, ami (szinte) ingyen van, ráadásul a kihelyezett hitelek túlnyomó többségének VAN fedezete (=az, amire kölcsönadták, mint pl. ingatlan, vállalkozás, stb.!). Lehet azzal vitatkozni, hogy ez normális, de ha Te bocsájtasz ki levegőpénzt, akkor Téged börtönbe zárnak.

Ma már így működik a világ és a közgazdászok is azt mondják, hogy ez jó. Akik értenek hozzá, azok is azt mondják, hogy privát cégek (i.e. külföldi tulajdonú kereskedelmi bankok) ingyen létrehozott számlapénzére munkával kamatot fizetni oké. Ezt teremtettük, kedves barátaim!

Láttál már hitelkártya kivonatot? Az van rajta, hogy egy hónap adott napján az előző hónapban felhasznált hitelkereted egy töredékét kell csak visszafizetned. Mondjuk a 10%-át. Ha kifizeted az egészet (vagyis nem nyújtózkodsz tovább, mint a takaród), akkor (szinte) ingyen kapsz kölcsön pénzt a banktól egy bizonyos időre. A hitelkártyának ez az egyetlen előnye az ügyfél számára! De ehhez ki kell fizetned a teljes tartozást minden hónapban! Ha viszont csak a 10%-át fizeted ki, akkor a fennmaradó 90%-ra elég komoly kamatok jönnek a következő hónaptól. Aztán a következő hónapban megint költesz és megint csak a 10%-ot fizeted + a kamatokat. És megint. És megint. És megint. Eltelik egy év, elköltöttem 1 milliót, tartozom 2-vel és az életben nem tudom kifizetni. Ennyi. Adósságcsapdában vagyok, nyakamon egy póráz. “Köcsög” bankok? NEM! Én vagyok a hibás, mert lusta voltam megérteni, hogy a bank hogyan keres belőlem pénzt.

A bank érdeke az, hogy Te hitelt vegyél fel olyan dolgokra is, amire nincs is szükséged. Ő abból él, hogy te irgalmatlan kamatokat fizetsz a hozzá nem értésed miatt, miközben pedig az orrod elé teszik egy óriásplakáton, hogy melyik következő értelmetlen tárgyért gürizz tovább és add fel a létezésed! Ez megy kicsiben és ezt tették az országokkal nagyban is! (John Perkins: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai c. könyv elolvasása ajánlott!)

Azért van szegénység, mert az emberek többsége nem érti és nem akarja érteni(!) a pénz működését (persze azért nem, mert direkt nem tanítják meg az iskolában!), ezért a pénzügyeivel kapcsolatban érzelmi és nem értelmes döntéseket hoz. Kihelyezzük a döntést a szakemberekre, akiket az oktatási rendszer képzett ki ügynöknek. „Megesszük most, kifizetjük később, mi baj lehet belőle?” Ennek a mondatnak az ellentmondásosságát persze a médiában is elmondják ezerszer, mert mégiscsak közölni kell valamit, amiben van igazság. Azt viszont sokkal kevésbé hangsúlyozzák, hogy ezt a rendszert valakiknek létre kellett hozni és működtetni kell folyamatosan. És az is ritkán hangzik el, hogy ez milyen brutálisan jövedelmező üzlet azoknak, akik a pénzkibocsájtás monopóliumát birtokolják. Ahogy Henry Ford mondta: „Az emberek nem értik a bankrendszert. Még szerencse, mert ha értenék, már reggel kitörne a forradalom.” De hangsúlyoznom kell: Én vagyok a hibás, mert ezt a rendszert nem értem, de használom!

George Carlin, a 2008-ban elhunyt amerikai komikus ezt így fogalmazta meg (kicsit durva lesz: vigyázz, kész, rajt!):

Egyáltalán nem véletlenül alakult ki az sem, hogy a FED mögött álló rendkívül okos, a pénz működését tökéletesen értő szakemberek azt akarták, hogy az Amerikai Jegybank (központi bank) ne az amerikai kormány kezében legyen, hanem privát tulajdonban. „Jegybank szerepét betöltő bank”. Ismerős ez a kifejezés? Akárhányszor a FED-ről olvasol, mindig leírják. Privát jegybank, melynek profitja a saját zsebben landol. „A profitokat privatizáljuk, a veszteségeket államosítjuk.” Ezt mondta a híres J.D. Rockefeller. Meg azt is, hogy „A verseny bűn.”

Lehet azt mondani, hogy ezek összeesküvés-elméletek. Lehet ezt mondani. De ha megnézed a valóságot, sajnos ezekhez az elméletekhez igazodik.

Így megy ez komám. Kinyírjuk a konkurenciát, mert az elveszi a piacot előlünk. Voltak politikusok, akik felismerték a rendszer működését és konkurenciát teremtettek ennek a pénzrendszernek. Úgy hívták őket, hogy Abraham Lincoln, és John Fitzgerald Kennedy. Likvidálták őket, mert a verseny bűn. Levegőből létrehozott és kihelyezett hitelekre senki nem szedhet munkával megtermelt kamatot. Ez csak a kiváltságosoknak szabad. (Nem véletlen az állami bankok elleni és a jegybanki függetlenség melletti propaganda! Félreértés ne essék: Hiszek a szabadság erejében! De az, hogy bármelyik európai nemzet központi bankja nem a saját kormánya, hanem pl. az EKB, vagy a baseli BIS felé tartozik elszámolni, az igen csak beszédes azt illetően, hogy ki irányít. De mondok egy sokkal egyszerűbb példát: az MNB elnök fizetése sokszorosa a miniszterelnök fizetésének. Ki akkor a góré?)

Körbejártam a témát rengeteg oldalról (egészségügy, gazdasági ciklusok, államok működtetése, stb), és mindegyiknél ugyanoda lyukadtam ki. Mivel a pénz működtet mindent, ezért a pénz természetét kell megérteni. És azért nő a szegénység, mert a magánkézben lévő pénzkibocsájtás monopóliumának erejét nem tudjuk és nem is akarjuk felfogni. A pénz már nem a valódi funkcióját tölti be: nem egy elszámoló eszköz és egyezményes jel mindössze, hanem egy termék, aminek ára van, és ennek hasznát nem a társadalom által képviselt nemzetállamok, hanem privát zsebek teszik el! Ha pedig ez a kamatjövedelem a nemzetállamokat gazdagítaná, akkor előbb-utóbb eltűnne az államadósság, csökkenhetnének a kivetett adók és megszűnhetne végre az állandó megszorítás.

Megérteni akarás helyett tehát hazamegyünk, hátradőlünk, bekapcsoljuk az agyunkat hipnotizáló tévét, bekajáljuk az illúziót és vásárolunk abból, ami nincsen. Nem az egyes országok termelőgazdasága fellendítésének a jelentőségéről szólnak a hírek, hanem arról, hogy a fogyasztás által növekszik a gazdaság. A bizonyosságunk azt mondatja velünk, hogy ez a jó. Minden főáramlatú médiából az ömlik, hogy így jó a világ és ettől fejlődünk. Mi meg elhisszük, mert az kényelmes. Kényelmes. Finom kis kényelemzóna: Tesco, Auchan, Spar. Hmmm. Igaz is, mi a szarnak keressem meg a kistermelőt, az macerás…

Azért nő a szegénység, mert kihelyezzük a gondolkodás felelősségét a tekintélyekre, mert hagyjuk, hogy befolyásolják döntéseinket érzelmi propagandával, mert a nem főáramlatú (mainstream) információkhoz rossz érzelmet kapcsolunk: elutasítást, félelmet, megosztást és bénultságot érzünk sokszor, amikor megérezzük egy információról, hogy az lehet az igazság, nem pedig az, amit a médiában hallunk. A változáshoz viszont szerintem az kell, hogy megtanuljuk ennek az ellenkezőjét érezni: „Már értem! Ahhháááá, szóval ez van a dolgok mögött! Ha egy pénzuralmi rendszerben élünk, akkor csak a pénz útját kell követni. Ki profitál abból, ha ezt vagy azt elhiszem? Yesss, már értem!” Valahogy így. 🙂 A kulcs az, hogy a saját hitrendszeredet megtanuld kívülről megvizsgálni. Mindezt azért, hogy képes legyél bevallani magadnak azt, ha esetleg tévedsz. A kulcs mindig a nyitottság: Mi van, ha mégis igaz? Nem mondom, hogy könnyű, de legalább kutya nehéz. 🙂

Persze leginkább azért nő a szegénység, mert én is itt pofázok egy képernyőt bámulva a mátrixban arról, hogy miért van szegénység (értéktermelő munkavégzést színlelve!), ahelyett, hogy együttműködő, pénzügyileg intelligens közösségek, tudatos fogyasztói körök megalkotásán munkálkodnék. Mint tudjuk, sok beszédnek sok az alja.

Úgyhogy megyek is és arrébb teszek néhány téglát. De előtte azért benyomok egy felest! 🙂 Egészségetekre!

Újévi fogadalom

Szerző: | jan 1, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

Az előttünk álló évről azt mondják, hogy a változások éve lesz. Tucatnyi könyv született arról, hogy pólusváltás lesz, növekszik a Földünk rezgésszintje és 2012. december 21-én eljön a világvége. A hírekben gazdasági összeomlásról és további válságról beszélnek, és akármerre nézek, a világgá kürtölt információnak egyetlen közös nevezőjét látom mindenhol, amit úgy hívnak: félelem. A nem (igazán) tudatos emberekbe bele akarják programozni azt, hogy ettől az évtől félni kell. Mivel a félelem ellenpólusa a szeretet, ezzel a sok rémhírrel pont azt akarják kiírtani belőlünk, hogy őszintén szeretni és így teremteni tudjunk. Én ezt érzem legalábbis.

Talán ti is hallottátok már azt, hogy „amire fókuszálsz, az lesz a valóságod”, vagy „olyan emberré válsz, amilyen emberekkel körül veszed magad”. Nagy igazságok ezek. Bár való igaz, én is kocsmázom igen gyakran és körbeveszem magam kocsmatöltelékekkel :), de az én kocsmám egy egész speciális krimó. Olyan emberek járnak oda, akiktől folyamatosan tanulni tudok; akik kérdéseket tesznek fel, hogy válaszokat kapjanak; akik tudják, hogy az ember teremtőnek született és érzelemmel töltött gondolataink rezgésszintje teremti a valóságot. Érzelemmel töltött gondolatok. Ez a kulcs. Ha az érzelem a félelem, akkor az lesz a teremtmény. Így működnek az önbeteljesítő jóslatok is, amelyek azáltal válnak valósággá, hogy (mesterségesen) állandóan energiát adnak egy adott hírnek vagy gondolatnak és így érzelmet váltanak ki a tömegekből, amely érzelem pedig megteremti a valóságot, amiről a hír szól…

Szerintem a következő a helyzet:

Én azt mondom, hogy nincs válság. Az ember rendelkezik megfelelő tudással, képességekkel és környezettel ahhoz, hogy továbbra is túléljen és növekedni tudjon. Főleg szellemileg és tudatosság szempontjából. Van Föld, süt a Nap, esik az eső és minden, ismétlem minden létezik a Földünkön ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és boldog életet élhessünk. Tudom, rohamosan pusztítjuk a környezetünket, melegszik a klíma, de véleményem szerint a katasztrófa még messzebb van, mint ahogyan azt hangoztatják. Még van esélyünk változtatni. Még van. Ahogy az Amerikai szépség c. filmben mondták: Ma (most) kezdődik életem hátralévő része. (Mellesleg ha olyan nagy lenne a gond, a CO2 kibocsájtást nem lehetne tőzsdén kereskedni. Az az ország, amelyik túl sok szén-dioxidot bocsájt ki, az tudniillik vásárolhat CO2 kvótát pénzért. Jó sok pénzért. Nem csökkentenie kell – ami a klíma és az emberiség védelmében a legjobb döntés lenne -, hanem pénzért megveheti a kárt, amit okoz! Erre mondhatja nekem bárki, hogy a többlet CO2 kvótát olyan nemzettől veszi meg a szükséges ország, ahol a megengedettnél kevesebb szén-dioxidot bocsájtanak ki, de ez akkor sem abba az irányba mutat, hogy a klímát akarják védelmezni. Ha ez így lenne, akkor nem csináltak volna ebből tőzsdét. Meggyőződésem tehát, hogy a klímaváltozásból is üzletet csináltak azok, akik jól használják a kommunikációt és a médiát, s tudják, hogy a világ egy üzleti vállalkozás.)

Ahogy a Helyi pénz? Az meg mi? c. írásomban már kifejtettem, a világban pénznélküliség van, nem munkanélküliség. A rengeteg „levegőből kölcsönadott” pénzre valódi munkával megtermelt kamatot kell visszaadni és mivel ennek mértéke jelentősen megnőtt, már nincsen pénz a munkát megfizetni. Drága lett a kamat és ha nem fizetjük, akkor nincs újabb hitel, amiből élni tudunk. 🙁 Leginkább tehát azért van szar a palacsintában, mert tulajdonképpen fedezet nélküli levegőpénzek működtetik a világgazdaságot és az emberekkel elhitették azt, hogy az élethez csak egy ilyen rendszerben lehet megszerezni a szükséges feltételeket. Pedig ez hazugság. Fel kellene már ébredni végre ahhoz, hogy rájöjjünk: az életet, a fejlődést a saját hitrendszerünk, a belső tűz és a teremteni akarás teszi lehetővé. (Amíg jogom van termelni a hátsó kertemben élelmiszert, addig nincs igazi válság. A kiszolgáltatottság és a valódi válság ott kezdődik, hogy ezt elkezdik hatóságilag megtiltani. Mint pl. Új-Zélandon és az Egyesült Államokban ezt már megtették. Ébresztő!)

Visszakanyarodva írásom valódi témájához (szeretek elkalandozni néha :)), az újévi fogadalmak szerintem sok esetben önhazugságok. Azért van rájuk szüksége sok embernek, mert az egónak (az elménknek) el kell valahogy magyarázni azt, hogy egy jelentős esemény kell ahhoz, hogy változtatni akarjunk valamin, ami nem tetszik. Pedig erre február 24-e vagy július 17-e is tökéletes időpont. Csak az elménkben azok nem jelentős dátumok és ezért nem könnyű hozzájuk érzelmet kapcsolni. Nem szeretném persze azt sugallni, hogy az Újév beköszöntekor ne legyenek fontos és sorsfordító döntéseink. Sokkal inkább arra akarok utalni, hogy nem attól lesz jelentős egy döntés, hogy mikor születik meg odabent, hanem attól, hogy milyen érzelem és gondolat kapcsolódik hozzá. A lényeg az érzelmekkel teli elhatározás (gondolat) és az ahhoz kapcsolódó cselekedet. Példa: „Jó érzés futni, mert életre kel a testem és – mellesleg – fitt és karcsú is leszek tőle.” Nem pedig: „Futnom kell vazze, mert nem akarok ilyen rusnya kövér lenni.”

Bármikor hozol döntést, az elhatározás sikeressége azon fog múlni, hogy milyen érzelmek befolyásolják a döntésedet. Ha egy jelentős döntés – az elmédben létező korlát ledöntése – előtt állsz, kérdezd meg magadtól: Ezt most jó érzéssel teszem, vagy félelemből? Ha pedig a félelem a meghatározó érzelem, fogalmazd újra a miért-et. 🙂

A 2012-es év olyan lesz, amilyenné mi, közösen tesszük. Mindenkinek meglesznek a saját, belső és külső harcai, örömei, bánatai, sikerei és kudarcai egyaránt, de a közös jövőnket leginkább az fogja meghatározni, hogy félelemből, vagy szeretetből cselekszünk-e. Minél többen cselekszünk szeretetből és minél többünk kommunikációjában jelenik meg a szeretet, annál jobban megváltozik a világ körülöttünk. A szeretet jó érzésből fakadó rezgése a léleknek, a félelem pedig egy rossz érzésből fakadó rezgés. Ennyi az egész. Ezért nem szabad elhinni ezt a sok badarságot, amit a hírekben mondanak. Mi teremtjük meg a jövőt. Nem mások, helyettünk. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy dőljünk hátra, hanem pont azt, hogy a mi kezünkben van a saját boldogulásunk! Ha összeomlik a világgazdaság mégis, de vannak működő, együttműködő közösségek, akkor kit érdekel a propaganda?)

Én arra bíztatlak Téged, hogy a változtatásról szóló fogadalmaidat 2012-ben mindig szeretetből hozd meg! A pszichológusok különben is azt mondják, hogy döntéseinket 2 érzelem határozza meg: öröm elnyerése / fájdalom elkerülése. Ha tehát döntést hozunk, mindig ez a 2 érzelem az vezérlő erő. Vagy ez, vagy az jelenik meg bennünk, mielőtt ledöntjük elménk korlátait.

Ne feledd tehát: aki félelmet ültet beléd bármilyen információval, az nem azt szeretné, hogy bőséget tapasztalj és teremteni tudj! A Bibliában is le van írva: „Mindent lehet annak, aki hisz!” (János 9:23)

Az alábbi régi slágerrel kívánok Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak! Továbbá sok-sok örömteli koccintást, sorsfordító felismeréseket, fantasztikus embereket, sírig tartó barátságokat, szívből jövő megbocsájtani akarást és kitűnő egészséget kívánok nektek! Igyekszem majd értékes gondolatokkal és információkkal hozzájárulni ahhoz, hogy ez minél több embernek sikerüljön! 🙂

Pusztító tévedés

Szerző: | dec 27, 2011 | Blogbejegyzések 2011-2014

Rengeteget találkozom azzal a gondolattal és érzéssel, hogy „ha majd elértem egy bizonyos szintet” anyagi – vagy bármilyen egyéb – szempontból, akkor már minden oké lesz, tutira boldogok leszünk és onnantól fogva minden „Hawaii, Dizsi, napszemüveg” és persze nem kell többé dolgozni. Ismétlem komám: NEM KELL TÖBBET DOLGOZNI! Juhééé! Ugye Te is találkoztál már ezzel a mámorító képpel? És mennyire izgalmasan és álomszerűen hangzik… Hmmm. Igaz, hogy az ember alapvetően teremtőnek született és a nem kell többet dolgozni gondolkodás egyenesen az élet értelmét veszi el (már nem a sokszor értelmetlen robotolásra gondolok, hanem a teremtésre), de oda se neki. Ha „oda” eljutok, akkor „olyan jó” lesz. 🙂

Sokan vágyunk rá, hogy erre a szintre eljussunk, mert az biztosan „olyan jó”. Pedig ilyen – szerény véleményem szerint – nincs. És nem azért nincs mert egy anyagi biztonság nem adhat nyugalmat. Megfelelő tudatossággal(!) természetesen adhat, nagyon is sokat, sőt rengeteget! Csak az nem igaz, hogy nem kell többé dolgozni. Mert valamin mindig kell dolgozni, legalábbis én ezt vettem észre. És ez így van jól. 🙂

Elmondom, hogy szerintem mi a modern nyugati ember pusztító tévedése ezzel kapcsolatban…

Az időszakos kocsmázásaim ellenére – melyeknek célja elsősorban a szocializáció (=társadalmi beilleszkedés) – alapvetően odafigyelek arra, hogy legyenek értelmes, előre mutató céljaim, amiért érdemes felkelni. Azt vettem azonban észre, hogy bármennyire is próbálkozom elérni egy ideális állapotot, ilyen tulajdonképpen nincsen. Mert miközben a (legyen az bármilyen természetű) céljam felé haladok, állandóan változom én is és idővel már mások lesznek a prioritásaim (=az élet változásával más és más dolog lesz fontos), de a munka, a (folyamatos!) mögöttes emberi tevékenység szükségessége az megmarad. Leginkább annak kiderítését illetően, hogy mi a fenét is keresek én itt tulajdonképpen? 🙂

Az egészség kérdése természetesen ugyanilyen. Hiába vagyok egészséges, ez csak a jelen állapotra (vagy még arra sem :)) vonatkozik, a legjobb dolog némi alázattal a saját életemre tekinteni és megállapítani, hogy „most ez van”. Legyen bármilyen csodálatos vagy borzasztó a helyzet. A jelenlegi helyzet egy következmény (okozat), aminek (részint) bizonyos, hogy én vagyok az oka. Szóval, ha minden kerek és napsütéses, akkor is mindig érdemes feltenni a kérdést önmagamnak: „Mit kell tennem ahhoz, hogy megmaradjon (vagy jobb legyen) a jelenlegi helyzet”? Nem pedig akkor szaladgálni „tüzet oltani”, amikor már lángokban áll az otthonom, hanem amikor még minden oké. Amikor még van választásom az EGÉSZ(ség) állapotát fenntartani, nem pedig félelemből rákényszerítem magam a külső beavatkozásra vagy a gyógyszerszedésre. Amíg van választási lehetőségem, addig van (viszonylagos) szabadságom.

A munkámmal is ugyanez a helyzet. Ha van jó munkám, amiből meg tudok élni és növekedni tudok (több téren egy időben), akkor az egy következménye a munkát megelőző tevékeny időszaknak, de senki nem tudja garantálni, hogy a jelenlegi helyzet mindig így lesz. Ezért nem csak a munkában kell dolgozni, hanem az egész munkán (magamon), hogy a kenyérkereső állapot megmaradhasson. Ha hátradőlök, akkor elindulok a lejtőn lefelé. Az élet vagy növekszik, vagy haldoklik, soha nem stagnál (=áll egy helyben). Pont.

A szeretet / szerelem kérdése sem más. Az emberi kapcsolatok ugyanígy munkát igényelnek, egy barátság és egy szeretet / szerelem alapú párkapcsolat is folyamatos meló (az összes fél részéről!). Nem kell beleszakadni, de oda kell figyelni a másikra, ha fenn akarod tartani a tüzet. Amikor az emberek örök hűséget esküsznek egymásnak, akkor gyakorlatilag azt mondják ki, hogy „Örökké szeretni foglak MOST!” (Vagy ahogy angolul hallottam ezt egyszer: „I love you forever, now.”) Az örökké (ha egyáltalán van ilyen :)) az a folyamatos MOST-ok egymásutánja és minden egyes pillanatban benne van a jelen állapotot létrehozó (eredményező) energia fennmaradásához szükséges további energiabefektetés lehetősége, amit érdemes figyelembe venni a döntéseinkben.

Röviden összefoglalva: az egészség, a (viszonylagos vagy valódi) jólét, a nyugalom és még a szeretet / szerelem egyike sem ab ovo (=kezdetektől fogva létező) dolog. Ezek létezését (a benne lévő ok-okozatiságot) fel kell ismerni és úgy kell élni az életemet, hogy érezzem és át tudjam ölelni a megtartásukhoz szükséges munka (energiabefektetés) iránti alázatot. Ahogy már írtam feljebb: az élet vagy növekszik, vagy haldoklik, de köztes állapot az nincsen. Ha ezt felismered, akkor véleményem szerint megtanulod az egyik legfontosabb leckét: Az élet folyamatos teremtés, melynek irányítója Te magad vagy! A jelenlegi állapot a múlt következménye minden szempontból és ha növekedni akarsz, akkor mindig szükség lesz az elméd és a szíved energiájára. Ne sajnáld a munkát azért, hogy több és jobb lehess! Ha hátradőlsz és nem dolgozol többet, akkor célba vetted a koporsót. Ha tetszik, ha nem.

Mindig van valami, amin érdemes dolgozni. Ha máson nem, azon biztosan megéri munkálkodni, hogy közelebb kerülj ahhoz az emberhez, aki valójában vagy. A boldogtalanság elsődleges oka ugyanis az, hogy az emberek elfelejtettek önmaguk lenni és nagyon sokan már azt sem tudják, hogy ez mit jelent. Na de erről majd legközelebb elmélkedem egy kicsit többet, mert ez egy teljes bejegyzést kíván.

Én viszont most önmagam leszek izomból és koccintok egy jó nagyot egy egészségedre, kedves komám! 🙂

Az igazi Karácsony

Szerző: | dec 23, 2011 | Blogbejegyzések 2011-2014

Évek óta úgy érzem, mintha a Karácsony „egy picit” erőltetett lenne. Azért mondom, hogy erőltetett, mert nem arról szól, amiről kellene szólnia. Rohanunk, tülekedünk, felkapunk egy ajándékot – sokszor szív nélkül -, mert valamit azért mégiscsak venni kéne. „Elvárja tőlünk” a világ. Ez a szokás. Elvégre egyszerűbb, mint leülni egy szeretted mellé, megfogni a kezét és azt mondani: „Ma a tiéd vagyok. A teljes figyelmem és szeretetem a tiéd. Az én ajándékom az időm.” Az összes többi úgyis csak körítés.

A Karácsony ma már arról szól többnyire, hogy ajándékokat veszünk. A legtöbbször nem magunkból adunk, hanem veszünk valami – jó esetben praktikus – tárgyat, szolgáltatást, nyaralást, stb. Valamit, amitől jól érezheti magát a megajándékozott ember, vagy akár szórakozni tud. A szórakozás pedig pont arra való, hogy elterelje és szétszórja (milyen csodás a magyar nyelv, ugye komám?) a figyelmet arról, ami a legfontosabb: a MOST és a VANság csodájáról.

A Karácsony sajnos ma már nem arról a fantasztikus élményről szól, hogy MOST együtt vagyunk, hanem arról, hogy VEGYÉL, VÁSÁROLJ és akkor jó állampolgár vagy! 🙁 Pedig az ünnep lényege az együttlét: megállunk a nagy rohanásból és megérkezünk a jelen pillanatba; és mivel együtt érkezünk meg, ezért a közös jelenlét teremtő energiákat szül. Vagy nem jól látom?

A keresztény világ Karácsonykor Jézus, a megváltó születését ünnepli. Egyéb spirituális hitek követői azt, hogy december 23-át követő néhány nap az első, amikor a nappalok megint elkezdenek hosszabodni (az északi féltekén). Ismét jön a fény és a nyári napfordulóig egyre több fény jut a Földre. Fény a megújuláshoz, a termékenységhez, az élethez! Milyen csodálatos, hogy pont egybeesik a Karácsony ezzel a természeti jelenséggel. Lehet, hogy ez nem is véletlen? 🙂

Elmondom nektek, hogy szerintem milyen az igazi Karácsony… méghozzá zenével!

(tovább…)

Így működik a pénzvilág #4

Szerző: | dec 19, 2011 | Blogbejegyzések 2011-2014

A cikk teljes címe: Mesterséges forintgyengítés állampapírpiaci hozamok növelése érdekében. Csak egy kicsit hosszú lett volna kiírni. 🙂 Lehet, hogy az alábbi levezetésre lesz, aki azt mondja, hogy ez összeesküvés-elmélet, de nem érdekel, mert logikailag szerintem passzol és a józan paraszti eszem ezt érzi igaznak. Mivel 2003. óta 3. alkalommal történik meg ez a „jelenség”, ezért feltételezhető, hogy ez annyira véletlen, mint az, hogy a Föld kering a Nap körül. Van tehát még 1 (teljesen legális) „trükk”, amiről szólnunk érdemes. Ez nagyon nagy, szóval figyelj komám:

Amikor egy ország nem hajlandó együttműködni az IMF-fel (és mondjuk olyan helyzetben van, mint Magyarország, hogy EU tag és ezért szigorú előírásoknak megfelelően kell működtetni az országot), akkor a jobb belátásra bírás érdekében (vagy akár csak úgy poénból, mert „miért ne keressünk egy kis pénzt”) spekulálni lehet a nemzeti fizetőeszköz, jelen esetben a forint ellen. Hogyan is történik mindez?

Van egy olyan (pénzügyi műveletekre szakosodott) piac, amit úgy hívnak, hogy tőzsde. Ez is ugyanúgy működik hivatalosan, mint a zöldségpiac, csak itt nem paradicsom, paprika és uborka a termék, hanem vállalatok részvényeit (=tulajdonjogot megtestesítő értékpapírjait), kötvényeket, stb. lehet adni-venni. Ha én egy cégnek megveszem a részvényét (=ezzel befektetek a cégbe) majd a cég növekszik és egyre több értéket állít elő, akkor növekszik a rám eső rész(vény) értéke is és tőkejövedelmem lesz. Ezt így hívják. Ez nem kamatjövedelem, hanem tőkejövedelem. Vettem egy értékpapírt 100 Ft-ért, növekedett a cég értéke 10%-ot 1 év alatt, akkor ezt a részvényt 110 Ft-ért tudom jó esetben eladni. Ha a cég értéke csökkent, akkor pedig az én rész(vény)em veszített az értékéből. Ezt hívják rizikónak. 🙂 A tőzsdéken (pénz- és tőkepiacok) nagyon sok termék van, a részvényeken kívül vannak határidős piacok (ami arra való, hogy egy jövőben megvásárolni kívánt termék árát most fizetem ki, mert azt gondolom, hogy esni/emelkedni fog az értéke), valamint vannak kötvények és egyéb származtatott termékek is. (Opció, ETF, stb).

Van egy olyan tőzsde is, amit devizatőzsdének, vagy más néven Forex-nek (Foreign Exchange Market) hívnak, ahol a konvertibilis (=átváltható) devizákat (=banki számlapénz) adják-veszik nagy tételben az erre engedéllyel rendelkező bankok. Ez is elsősorban a valódi értelme miatt létezik, különben nem lenne rá szükség. Pl. ha egy cég leányvállalatokat működtet egy külföldi országban, akkor nem mindegy, hogy éppen milyen a két ország fizetőeszközeinek árfolyamkülönbsége. Tegyük fel, hogy a leányvállalat országában a fizetőeszköz brutálisat veszít az értékéből valami miatt. Ha az anyacég a devizapiacon nagy tételben biztosítást vásárolt előre (vagyis az említett példában beshortolta – árfolyamesésből származó haszonra spekulálva – a külföldi ország devizáját), akkor nem bukik semmit, mert a devizatőzsdei ügyleten annyi lehet a nyeresége, mint amennyit a külföldi ország fizetőeszközének értékcsökkenéséből elszenvedett. Ezt úgy hívják szaknyelven, hogy hedging (=biztosítás). Egyik oldalon bukok, de a másik oldalon nyerek. Így megmarad az egyensúly(om). 🙂

Magyar példával élve: ha van devizathiteled, de a felvett devizanemben nincsen jövedelmed, akkor árfolyamkockázatod van. Ha gyengül a forint, többet kell fizetned havonta. Ez gondolom ismerős. Sajnos… 🙁 Ha azonban a forex-en a hitelszerződés időpontjában vettél volna CHF/HUF-ot (vagyis szaknyelven longoltad volna a svájci frankot a forint ellenében), akkor az árfolyam elmozduláson megkerested volna a megnövekedett hitelösszeg árfolyamveszteségét. Ezt természetes fedezettségnek hívják! (Mint ahogyan azt is, hogy ha CHF hiteled van de van külföldről CHF bevételed, akkor megint fedezve vagy, mert nem annyira érdekel az árfolyam változása.)

Namármost. A devizatőzsdék arra is lehetőséget nyújtanak, hogy spekulatív (=nyerészkedésre berendezkedő) céllal egy adott ország devizáját – az ország gazdasági állapotának tökéletes figyelmen kívül hagyásával – lehessen erősíteni vagy gyengíteni. Magyarul egy ország gazdasága papíron lehet nagyon erős, ha a Forex piacon úgy döntenek „a nagyok”, hogy nagy tételben elkezdik eladni az adott ország devizáját egy másik devizával szemben (a forex-en szembenálló felek vannak, vagyis ha eladsz forintot, akkor azt csak valami másért tudod eladni, ami lehet dollár, euró, frank, stb.), akkor az az ország fizetőeszközének a drasztikus gyengülését eredményezi. Ezt közgazdasági nyelven úgy fejezik ki, hogy „csökken a forint iránti kereslet”, vagy a „forint kínálata megnő”. Ez természetes gazdasági folyamatok következtében is megtörténhet, de a spekuláció erre ugyanúgy teret ad. Ha túlkínálat van valamiből, annak zuhan az ára.

Rakjuk össze akkor az eddig felvázolt képet, mert ijesztő eredményre jutunk. Amikor ez számomra világos lett, bele kellett kapaszkodnom a kocsmapultba. 🙂

Ha a nemzetközi befektetők nyerészkedni akarnak egy országon, akkor a forex piacon elkezdik eladni a „kirablásra szánt” ország devizáját, ami ezáltal óriásit gyengül. Magyarországon ez az utóbbi időben a 262 EUR/HUF árfolyamot egészen 317-ig vitte fel. Vagyis le, mert bár többet kell fizetnünk az euróért, ez azért van, mert a pénzünk kevesebbet ér. Vagyis eurónként több, mint 50 Ft-ot zuhant a forint értéke. Ez lehetőséget nyújt arra a befektetőknek, hogy olcsón vegyenek forintot, hiszen ők minden egyes euróért „most” 317 Ft-ot kapnak (volt olyan pont, ahol ugye majdnem 318 is volt az EUR/HUF árfolyam). 1 millió EUR tehát most 317 millió Ft-ot ér és nem 262 milliót. Az nem kis különbség. Ha a magyar államkötvényeket megvásárolják az olcsó forintért, akkor a már felvázolt árfolyamnyereség miatt a gyenge forint nagyon jót tesz ennek a szituációnak. A gyenge forint miatt pedig az szokott ilyenkor történni, hogy az állam emeli a jegybanki alapkamatot, emelkednek az állampapírpiaci hozamok, kedvező befektetési környezetet teremtve ezzel a tőke számára, mert ha a tőke gyarapodni akar, akkor emiatt a kedvező környezet miatt forintot vesz az állampapírok vásárlásához, amitől – arra számít a kormány, hogy így majd – visszaerősödik a forint. A nemzetközi befektető tehát bezsákol forintból és államkötvényt vesz belőle, jó sokat. A Carry Trade ügyletben olcsón vett fel EUR vagy CHF hitelt, a jó gyenge forintárfolyamnak köszönhetően olcsón vett egy csomó forintot, amit magas kamatozású állampapírba beletett. Az állampapír lejárta előtt általában figyelnek arra, hogy az „kirablásra szánt” ország devizáját visszaerősítsék, és így a magas kamatjövedelmen felül még az árfolyamkülönbségen is kaszálnak egy óriásit. Ugye milyen szép? Főleg ha Te vagy a befektető! 🙂

A probléma azonban az, hogy az államkötvények kifizetendő kamatai az ország belső adósságait növelik, és azokat a költségvetésből (=államkassza), vagy újabb kölcsönökből kell finanszírozni. Vagyis a nemzetközi pénzvilágnak (és az ő kézben tartott sajtójának) az az érdeke, hogy egy ország mögött lehetőleg legyen IMF védőháló, mert akkor bizonyos lehet abban, hogy az ilyen pénzügyi spekulációkon nyert profitjait ki tudja vinni az országból. (És tévedés ne essék: a hitelminősítők – Moody’s, Fitch, S&P – célja is csak annyi, hogy feltérképezze egy ország fizetőképességét a nagytőke számára. Ha nem fain az ábra, akkor leminősítenek, ami nagy veszély egy kormányzatnak. Hozzáteszem, hogy a nagytőkének nem célja az országot romba dönteni, mert ők hosszú távú készpénz-áramlásra – cash-flow – akarnak berendezkedni. Nekik az a jó, hogy működik az ország, mert akkor megkapják a pénzüket.)

Ahogy a bevezetőben említettem, Magyarországon 2003 óta már 3. alkalommal játsszák el ezt a devizagyengítős + állampapíros „játékot” és eddig mindig az lett a végeredmény, hogy az ország külső forrás bevonására (egyre szigorúbb monetáris politikát betartató világbanki hitelek felvételére) és ezzel a külső adósságainak növelésére kényszerült. Hiába hangoskodik tehát egy kormányzat, hogy az IMF nélkül akarja megoldani a gazdasági növekedést, ha a nemzetközi nagytőke profitnyerészkedésének az útjába próbál állni, akkor mosolyogva eltapossák. Mindezt úgy, hogy közben a sajtóban folyamatosan lejáratják a nemzetgazdasági függetlenségért küzdő kormányzatot, és így az EUR árfolyamban érdekelt hazai vállalkozói réteg és a devizaalapú hitelekben eladósodott lakosság is könyörögni fog, hogy csináljanak már valamit (odafönt), csak erősödjön vissza a nemzeti fizetőeszköz. És ilyenkor jön az a pont, amit a nagytőke az első pillanattól fogva akart: a lakosság elfelejti azt, hogy a függetlenség jó lehet, és nyugalmat és kiszámíthatóságot akarva vállalja a további rabszolgasorsot.

Itt van egy másik trükk is. Ez sem „rossz”… 🙁

Erről (is) szól a kapitalizmus kedves barátaim: A világ egy üzleti vállalkozás, a pénz oda áramlik, ahol több lehet belőle. Ezek ma már természetesnek tekintett (és főleg kommunikált!) gazdasági folyamatok, de ha nem értjük meg azt, hogy az adósságot pontosan ezek miatt az ügyletek miatt SOHA nem fogja kifizetni egyik ország sem, akkor NINCS JOGUNK PANASZKODNI!

Kedves komám! Annak ellenére amit itt olvastál, én nem panaszkodom és nem mutogatok. Ezek csak tények és számomra logikus következtetések. Az, hogy a világ nem az értékteremtést tekinti elsődlegesnek, azért én vagyok a felelős. Mert az én hozzájárulásom kell ahhoz, hogy ez a kamatfizetésre létrehozott rendszer működjön.

Oda kell figyelni, hogy olyan világot teremtsünk, melyben az értéket előállítók kapják az igazi jutalmat. A jó hírem az, hogy ez csak rajtunk múlik! 🙂

Így működik a pénzvilág #3

Szerző: | dec 16, 2011 | Blogbejegyzések 2011-2014

Ha hallgattál már valaha gazdasági híreket, akkor számodra nem ismeretlen a “kedvező befektetési környezet a nagytőke számára” kifejezés. Én már hallottam egy párszor és mindig kíváncsi voltam, hogy ez mi…

Mielőtt azonban ezt kibontanám, nézzük csak meg, hogy mitől is működik egy ország? Az emberek élik az életüket, dolgoznak és keresik a pénzt (néha meg is találják 🙂 ), hogy tudjanak élni. Közben fizetik az adót, egyre többet (hogy egyre jobban élhessenek… vagy mégsem?), hogy a közügyekért felelős, demokratikusan megválasztott kormány, vagyis az állam tudja mindenki számára biztosítani a rendet, közbiztonságot, utakat, közszolgáltatásokat, oktatást, + 1 millió satöbbit vagyis tudja működtetni és lehetősége szerint fejleszteni az országot. Ha az ország működtetéséhez pénz kell, azt vagy belülről, vagy kívülről kell beszereznie. Belülről mindenféle adókat tud beszedni az állam az emberektől és a cégektől, vagy államkötvényeket bocsájt ki, amiért a lakosságtól és hazai + külföldi befektetőktől pénzt kap, ha el tudja azt adni. (Erről szólnak az ÁKK, azaz az Államadósság Kezelő Központ kötvény aukciói.) A minél több belső adóhoz pörgő gazdaság kell, amihez kedvező vállalkozási és hitelezési környezet szükséges, továbbá egy olyan pénzügyi rendszer, melyben lehet hitelpénzt létrehozni. (Ilyen természetesen van, úgy hívják, hogy banki pénzteremtő képesség. Azonban ezzel az a gond, hogy privát kezekben vannak a bankok így a pénzteremtés eredményeként beszedett sokszoros kamat őket gazdagítja, nem az országot. Magyarul a vállalkozások működtetéséhez szükséges „vért”, az értékmérő jelet, azaz a pénzt privát cégek „állítják elő” és annak kamatait is ők teszik el. Ez nem véletlen!) Kívülről pedig hiteleket tud felvenni az állam pl. az IMF-től vagy egyéb világbanki forrásokból. Az államkötvények kibocsájtása és a külső hitelfelvétel megegyezik abban, hogy úgy jut pénzhez az állam, hogy kamatostól kell azt visszafizetni. Vagyis okosan és csak úgy szabadna ilyet megtenni, ha a felvett hitelösszegből több bevételt tud az állam teremteni, mint amennyibe a kamat kerül. Ellenkező esetben igen szar üzletet köt…

De térjünk vissza a kedvező befektetési környezetre, mert most már érthető lesz, hogy az micsoda is.

Miért jó az nekünk, ha a környezet kedvező?

Ez egy kicsit száraz téma lesz a könnyen emészthetőbb tudatosság témájú írások után, de higgyétek el, hogy ezt muszáj megérteni, ha ki akarunk kerülni a kakiból. Ez ugyanis a pénzügyi tudatossághoz nagyon „durván” hozzátartozik. 🙂

A kedvező befektetési környezet kifejezéssel tehát arra akarnak utalni általában (de nem kizárólag), hogy egy adott országban a különféle állampapírok (=állam által kibocsájtott követelést megtestesítő értékpapírok, melyeknek fedezete az állam által képviselt adófizető nemzet) kedvező, vagyis más országokhoz képest magas hozamok mellett vásárolhatók meg. Vagyis ha valaki állampapírt vesz, az jól jár, mert lehet vele biztosan keresni pénzt (=infláció fölötti hozamot, azaz reálhozamot)! Persze csak akkor, ha az állam jól működik és a természetes személyek és a gazdasági szervezetek, vállalkozások fizetik az adót, vagyis részt vesznek a közterhek viselésében. Ezt az állapotot – amikor ez megtörténik – hívják úgy, hogy egy ország fizetőképes. Tudja finanszírozni a közügyeit és egyben fizetni a felvett kölcsönöknek a kamatait egyaránt. Egy külföldi akkor hoz ide tőkét, ha pénzt tud keresni belőle. Ez mindaddig rendben is lenne, amíg ennek nem az lesz a folyamatos következménye, hogy mééég húznunk kell a nadrágszíjon. Aztán megint és megint és megint. 🙂 Pedig, ha jól látom, pont ez van már egy néhány év(tized)e. Valami nem kerek, édes komám…

Fontos tudnivaló, hogy minél nagyobb a – pl. világbanki és egyéb, az országba kívülről bejövő hitelek összege – amit úgy hívnak, hogy “külső” államadósság, annál több az aktuális törlesztőrészlet a nemzetközi befektetők, finanszírozók felé. Ezt a pénzt a költségvetésből fizeti az állam. A te életedben ez olyan, hogy ha 10 millió kölcsönt veszel fel a bankból, annak a havi törlesztője jó esetben 70-90 ezer Ft, ha 20 milliót, akkor 2x ennyi. A törlesztőrészleteket a Te havi bevételeidből, megtakarításaidból kell fizetned. Ha tehát kívülről finanszírozzuk meg tehát az országot egyre inkább (mert az adókból nem jön össze elég pénz az államháztartás működtetéséhez), akkor az a saját zsebből nagyon sok pluszt vesz ki a kifizetendő kamatok miatt. Az egy másik kérdés, hogy miért nem tudja ezt a hiányzó pénzt a Magyar Nemzeti Bank előállítani, hiszen annak elméletét már egy Wilhelm Lautenbach nevű német közgazdász pasas kitalálta és működtette 1930-tól Németországban úgy, hogy az NE okozzon inflációt. Lautenbach megoldása az volt, hogy az állam kamatmentes pénzt bocsájtott ki, aminek a fedezete a reálgazdaságban létrejövő érték volt. Ennek köszönhette Németország, hogy az 1930-as években leküzdötte a belső válságát. De ahogy a Wikipedia is írja: Ez az elmélet gyakorlatba ültetve kihúzta a 30-as évek Németországát a gazdasági kakiból, ezt meg a nemzetközi tőke nem igazán szerette, ezért is fordultak, más okok mellett Hitler ellen. A világ egy üzleti vállalkozás. Ahogy már korábban is írtam, a nagytőkének is cash-flow termelő bizniszek kellenek, az meg eladósítás nélkül nem működik. Ha nem akarsz hitelt felvenni, mert te ügyes és okos módszerrel pénzt állítasz elő magadnak, akkor jön a dádá. 🙂 Ha megkérdezitek a jelenlegi kormányzatot, szerintem tudnának erről mesélni, pedig ők még nem is saját, állami pénzt akartak kibocsájtani a Lautenbach-módszerrel… 🙂

A külső adósság azonban csak az egyik béklyó, van egy másik is, ami nem annyira béklyó, de valahol mégis az. Ha a Magyar Állam állampapírokat értékesít – vagyis diszkont kincstárjegyeket, államkötvényeket profit céllal megvásároló befektetőknek (legyenek azok akár magyar polgárok is) elad – akkor arra hozamot kell fizetni, amit “belső” államadósságnak hívnak. Minél magasabb az állampapír állománya egy országnak (vagyis minél több állampapírt értékesítenek aukciókon, kereskedelmi bankokon, biztosítótársaságokon keresztül), annál több hozamot kell azokra fizetni, vagyis annál nagyobb a belső államadósság. Állampapírokat azért árul egy ország, mert azzal is meg tudja finanszírozni a működési költségek egy részét. Ha nem akarna egy ország erején felül növekedni, akkor ez akár még elég is lehetne. De ezt már jó régen elrontottuk, mert a külső adósságunk 1973 óta nulláról felszökött egy picinykét, egészen pontosan 87 milliárd USD-re. (Jobb felül legördülőből ki kell választani Hungary-t és már látod is!)

A belső és a külső adósság az állam adóssága. A Magyar Állam külső és belső adóssága 2011-ben kb. 20 ezer milliárd Ft-ot tett ki, a vállalkozások és az állampolgárok összes adóssága ezen felül még 40 ezer milliárd Ft, vagyis az ország teljes egészének az adóssága 60 ezer milliárd Ft. Hatvanezer milliárd. Huhh, az nem kevés. Az államra eső 20 ezer milliárd Forint (20 000 000 000 000 Ft) kamatait az államkasszából kell finanszírozni. Ha ide nem folyik be pénz, mert az emberek adót csalnak pl., akkor fizetésképtelenné válhat az ország (=csődbe megy) és nem tudja finanszírozni önmagát (=kifizetni az államra nehezedő költségeket). Ezért van szükség IMF védőhálóra. Vagyis egészen pontosan azért, mert anélkül nem lesz garantált az állampapír hozamok kifizetése. A védőháló nem minket véd, hanem a befektetőt. 🙂 Csak az emberek nem gondolnak bele a jelentésébe. (Mint ahogy a rendőrség is szolgál és véd, na de kit? A testőr kit véd? Azt komám, aki fizeti. 🙂 Néha minket is, hogy meglegyen az illúzió, de a rendőrség a hatalmat védi. Egy olyan rendet, amiről az államhatalom mondja meg, hogy mikor rend és mikor nem az.) Visszatérve az állam finanszírozási problémáira, most gondolj csak bele: Ha többet kell elköltened az életben maradásra, mint amennyi bevételed van, akkor az szívás. Volt kaja, nincs kaja. Ezért megy itt a nagy sakkjátszma.

Magyarország azért számít kedvező befektetési környezetnek tehát, mert itt a jegybanki alapkamat, amely a kereskedelmi bankok betéteire és hiteleire, valamint az állampapírok hozamaira is hatással van az európai átlagnál jóval magasabb. (Ha Svájcban vagy Németországban beteszed a bankba a pénzt, hiába kötöd le, alig kapsz rá 1-2%-ot jó esetben. Magyarországon a banki kamat minimum 5%, ez is a magasnak számító alapkamatnak köszönhető!) Tehát, míg Svájcban és az eurózóna országaiban 2-3% között van az alapkamat (és így az állampapírok hozama is alacsonyabb), addig Magyarországon ez 5-8% között mozog, tehát nálunk alapból érdemes(ebb) betenni a bankba a pénzt (legalábbis ebből a szempontból), mert ha az ember 1 évre előre leköti azt, akkor infláció fölötti hozama is lehet. Ha pedig egy külföldi befektető Magyarországon vesz államkötvényt, vagy bármilyen egyéb állampapírt, akkor ő itt több pénzt kap a befektetéséért. Ennyi. Nem jófejségből hozza ide a lóvét senki, hanem a saját, jól felfogott érdekében. A befektetőt csak annyira érdekli egy olyan ország, amibe befektet, hogy az mennyire fizetőképes, vagyis lehetőleg minél alacsonyabb legyen a kockázata azt illetően, hogy a neki járó kamatjövedelmet megkapja. Magyarország a nagytőkét csak ennyire érdekli. Ha itt jól mennek a dolgok, akkor megkapják a pénzüket, ha nem mennek jól, akkor pedig nem. Görögországban nem mennek jól, ezért van ott balhé.

A magas kamatozású környezet még egy ún. Carry Trade ügyletre is alkalmassá teszi országunkat, aminek az a lényege, hogy ha valaki egy alacsony kamatozású országban vesz fel hitelt (pl. Svácjban 2%-os kamatra) és egy magas kamatozású helyen fekteti azt be (Magyarországon minimum 6%-ért cserébe), akkor a különbséget zsebre tudja tenni és Hallelujah! 🙂 Az ilyen Carry Trade ügyletnek a célja nem jótékonykodás, hanem egyszerű matek. Kölcsönadsz nekem 100 Ft-ot évi 2 forintért, én meg ugyanezért a 100 Ft-ért év végén 106-ot kapok valaki mástól, visszaadom neked a 102-t és maradt nálam 4. Vagyis csináltam a levegőből 4% hasznot a kölcsönkapott pénzen. Valójában a semmiből csináltam a kölcsön 4%-át, nekem csak minimális kockázatot kellett vállalnom (pl. tönkre megy az az ország, aminek az állampapírjába fektettem + ott van a két deviza CHF/HUF árfolyamkülönbségből fakadó kockázat is), de saját pénzt nem kellett beletennem a buliba. Ez 1 milliárd dollárnál pl. 40 millió dollár haszon és (csendesen mondom), nem „csak” ennyit hoznak ide. A befektetőknek azonban a legfontosabb az ország fizetőképessége, vagyis magas kamat mellett csak addig öntik ide a lóvét, amíg a kifizetés biztosított. Az árfolyamkockázatról meg általában gondoskodnak, hogy ne nagyon legyen. Erről majd a következő részben írok. (Egy olyan országban tehát, ahol a kormány nem akar IMF hitelt és csökkenteni akarja a külső adósságot, ez nem annyira frankó, mert akkor nincs korlátlan haszonnyerési tér. Ha ugyanis biztosítva lenne valahogy, hogy fizetésképtelenség esetén LESZ külső forrás – vagyis újabb hitel – akkor örömmel tolok be pénzt egy állampapírba, mert az TUTI nyereség. Ezért szeretik a befektetők az IMF által felügyelt országokat. Ez az ún. védőháló, amit már fentebb írtam.)

Az állampapírok tehát azért jó befektetések az ilyen (tulajdonképpen spekulatív) tőkének, mert az államok számára ez forrás (vagyis befektethető, működtethető tőke, amivel lehet az országot fejleszteni, s ennek egy ország örül, főleg ha nincs nemzeti vagyona, amivel termelni tudna és növelni a belső értékét!), viszont biztos hozamot jelent a befektetőnek, mert azt az ország helyes működtetése és egy jól szabályozott – mindenféle nemzetközi kritériumoknak megfelelő – adórendszer garantálja.

A közgazdászok véleménye szerint az alapkamat (melynek mértéke hatással van az állampapírok hozamszintjeire is) magasan tartása azért jó tehát, mert az kedvez a nagytőkének, vagyis ennek hatására öntik az országba a pénzt a befektetők. Ez pedig az országnak azért jó, mert finanszírozást kap. Lehet nyugdíjakat fizetni, utakat fejleszteni, 4-es metrót építeni (20x annyiért, mint Spanyolországban). Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a kölcsönkapott pénz több értéket hoz(na) létre, mint amennyibe kerül a kamat, ez nem is lenne rossz. (Erről szól a Keynes-féle „tőke határhatékonysága” elnevezésű fogalom, bár a folyamatos hitelpénz-létrehozás természetes velejárója az infláció, ezért csak azoknak pozitív ez a folyamatos tőkeinjekció, akik a pénzt valóban működtetni tudják, a kisember megtakarításainak az értékét viszont ez elviszi.) De a legtöbb esetben nem ez történik, mert a hatalmon lévő politikai elitnek túl rövid ideje van arra (általában), hogy egy országot rendbe rakjon, arra viszont szeretnének ügyelni, hogy a kormányzati ciklusban ők bebiztosítsák a saját jövőjüket.

Van itt még egy gordiuszi csomó (=kibogozhatatlan probléma). Ha úgy gondolod, hogy ez hibás levezetés, akkor kérlek írd meg nekem, mert tanulni akarok, de ez nekem a következő módon lesz Józsi bácsi fejemmel logikus: Mivel Magyarországnak már nem nagyon van termelőgazdasága, mert eladták, ezért a Magyar Nemzeti Bank által kibocsájtott hivatalos magyar fizetőeszköz (=forint) fedezete egyrészt a nemzeti banki devizatartalék (bár arra azt mondják, hogy az az ország 3-4 havi fizetőképességének biztosítására való), másrészt bizonyos M3 és M4 pénzmultiplikátorok, amelyek az Magyar Nemzeti Bank szabályoz. (Ez már pénzelméleti kérdés, ebbe nem mentem bele nagyon mélyen, ezért elfogadom, hogy itt tévedhetek, de amit leírok, abban a logikát követem.) Ha van a Nemzeti Banknak devizatartaléka többek között és a magas államkötvény hozamok miatt kedvező a befektetési környezet (és ezért az államkötvény aukció alkalmával beszedett tőkéből feltőkésítette magát az állam), akkor ez lehetővé teszi az állam számára, hogy a hazai kereskedelmi bankrendszerbe is pénzt juttasson és így tud működni a gazdaság. (Lehet hitelezni, stb.)

Ha azonban a korábban említett Carry Trade ügyletekből származó nyerészkedést korlátozni akarná a kormány (és az MNB) és ezért levinnék az alapkamatot 1-2%-ra – mint azt néhány közgazdász megoldásnak látná – akkor veszélybe kerülne a devizatartalékunk és vele a gazdaság működtetéséhez szükséges kihelyezhető hitelállomány is, ugyanis a külföldi befektető eladná a magyar állampapírokat, és a tőkéjét a megtermelt hozamokkal együtt kivinné az országból. Mivel a tőke megléte olyan, mint a vér az emberi szervezetnek, ezért azt nem lehet kiiktatni, ergo ha ez megtörténik, akkor iszonyatos pénzhiány lehet és elszegényedés. (Hacsak nem az emberek elkezdenek használni helyi, közösségi pénzeket, amelyekkel betöltik az értékmérő, valamint az áru- és értékcsere szerepét.) A megoldhatatlan probléma tehát az, hogy a spekulációnak kedvező befektetési környezet nélkül az országból kiáramolhat a pénz, a jelenlegi rendszer viszont a magyar állampolgárokra ró egyre nagyobb terhet, mert a csiki-csuki spekuláció irgalmatlan pénzek kilapátolását teszi lehetővé, melyeknek kamataterheit az állampolgároknak kell megfizetniük.

Hogy ez hogyan történik meg egészen pontosan 2003. óta már 3. alkalommal, azt a következő fejezetben, hétfőn fogom leírni, most pedig megyek és legurítok egy felest, mert az utolsó részre fájdalmas felkészülnöm. 🙁 Persze a fájdalom az az egoban jelenik meg, s a végtelen tudatosságomra ennek igen kevés hatása van. ÉN ugyanis továbbra is VAGYOK! 🙂 Tádááááááááááá… Aztán a pénzügyi témák után majd megint egy kicsit könnyedebb hangulatúba megyek át, hiszen jön a Karácsony, ami a szeretet ünnepe.

Jó hétvégét mindenkinek, még azoknak is akik nem olvassák a blogomat! Ugyan azt nem tudják, hogy üzentem nekik, de az energiát elküldtem! 🙂