Blogbejegyzések 2011-2014 | Józsi bácsi gondolatai a világról...

A „szabadság” ára

Szerző: Józsi bácsi | febr 8, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

Először is egy derűs, mosollyal az arcomon történő, felelősségből elkövetett kijelentéssel indítanék: A nyugati világ problémáinak az oka én vagyok. Senki más. Elhittem azt a mesét – és még mindig elhiszem – hogy el lehet költeni azt, ami nincs. Ráadásul többször is. Felszállok a hitelekből működtetett busztársaságok buszaira és repülőgépeire, bemegyek a sok esetben hitelekből működő üzletekbe vásárolni (persze csak azt, amire tényleg szükségem van, becsszó 🙂 ), nincs sok pénzem, de tudok lakást venni, mert a bank ad lóvét (jó esetben), és örülök, hogy egy fejlett, nyugati országban élek. Ha megnézitek a legtöbb „fejlett” ország pénzügyi mérlegét, rengetegszer találkozhattok az ún. deficit spending kifejezéssel, ami annyit jelent szépen magyarul, hogy az ország többet költ a működtetésére, mint amennyi bevétele van (és ezért a hiányzó összegeket külső forrásból kell pótolnia, ami gyakorlatilag újabb adósságteher). A lakossági szférában persze ugyanez megtalálható, csak kicsiben, amikor egy embernek több hiteltartozása van, mint amennyit valaha is ki tud majd fizetni. Megzabáltuk a jövőt, előre. Zsír.

Hogyan jutott idáig az emberiség?

Ezen a kérdésen nagyon sokáig gondolkodtam egy időben, és bár hitem szerint ennek a valódi oka az emberi természetben keresendő (öröm elnyerése rövid távon erősebb érzelem, mint a hosszú távú szop@stól való félelem), azért van némi „segítség” a háttérből olyan okos pénzügyi szakemberektől, akik pontosan tudták már évszázadokkal ezelőtt is, hogy hol vannak a homo sapiens gyenge pontjai és így tudatosan megalkották azt a pénzügyi és gazdasági rendszert, amely eladósításba csomagolva adja el a jövő álmait. És mivel a pénz a hitelezés által adósságból keletkezik ma már, ezért a jelen örömeiért súlyos megszorításokkal és nélkülözésekkel kell fizetnünk a jövőben. (Persze ahogy már korábban – több bejegyzésben – is írtam: a legnagyobb probléma az szerintem, hogy az adósságból ingyen létrejövő számlapénzek után munkával visszafizetett kamat nem a közös kasszát, hanem privát zsebeket gazdagít!)

A kérdés közelebbi vizsgálatához azonban első lépésben egy talán furcsának tűnő kitérőt teszek, mert így érthetőbb lesz az egész okfejtés. Ez a kitérő pedig Nikola Tesla.

Nikola Tesla (1856-1943)

Volt egyszer egy tudós fizikus, filozófus, akit úgy hívtak, hogy Nikola Tesla. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén született 1856-ban, de az USA-ban vált híres tudóssá és neki köszönhetjük, hogy van rádió (bár Marconi kapta a szabadalmat, mert lenyúlta Teslát), mobiltelefon, wi-fi (zsinór nélküli adatátvitel), távirányító, lézer és még sorolhatnám. Pontosabban fogalmazva ő rakta le ezeknek a forradalmi eszközöknek az alapjait. Véleményem szerint a XIX. és XX. század egyik legnagyobb koponyája volt, legfontosabb találmányairól mégsem zeng sem a főáramlatú média, sem az oktatási rendszer. Illetőleg nem olyan gyakran, amennyire szerintem említést érdemelne. Teslának volt egy álma, miszerint az egész bolygót be lehetne „kábelezni” zsinór nélküli ingyenes és korlátlan energiával. Az energiát az ionoszféra részecskéinek mozgásából nyerte egy speciális „pózna” segítségével (ne kérdezzetek meg, hogy hogyan, mert nem tudnám megmondani), mely a részecskék mozgásából nyert energiát elektromos árammá alakította. (Évekkel ezelőtt készült erről egy érdekes Phenomemon – The Lost Archives nevű sorozat Dean Stockwell szerkesztésében a YouTube-on angolul, melynek címe: Tesla. A film itt nézhető meg: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész)

Ahogy a filmből is kiderül, a fejlesztéshez és kivitelezéshez kellett volna némi tőke, amit a J.P. Morgan és egyéb bankárok által képviselt többnyire német bankházak nem akartak neki odaadni, tekintve, hogy Tesla nagyon sok olyan találmányon törte a fejét, amire nem lehetett mérőórát tenni és ez az ingyen elektromosságot biztosító “pózna” is ilyen volt. (Többek között azért lettek szélesebb körben elterjedtek Thomas Edison találmányai, mert az öreg Thomas hajlandó volt “mérőórákban” gondolkodni, Tesla meg nem feltétlenül. Érdemes elolvasni az alábbi cikket, mert sokan megtudhatunk erről: Hihetetlen találmányok) A „mérőóra-nélküliség” tehát nem buli, mert a bank sem szeretetből kezeli és adja kölcsön / teremti a pénzt. Ha pedig mindenki ingyen kapja az elektromos áramot, azon nem túl könnyű meggazdagodni, uralkodni és irányítani meg egyenesen lehetetlen. Mivel az öreg Nikola nem adta fel és folyamatosan egyre csak próbálkozott, ennek az lett a szomorú eredménye, hogy 1905-ben a colorado-állambeli laboratóriuma „rejtélyes körülmények között” porig égett az összes feljegyzéssel együtt. Tesla bácsi túl sokat tudott. Akit érdekel ez a téma, rengeteg anyagot talál a neten és bátorítok mindenkit, hogy olvasson utána, mert akkor rájön, hogy mennyire nem jótékony módon működik a gazdasági irányítás! (Érdemes letölteni és elolvasni T. Henry Moray: Sugárzó Energia c. könyvét is, mely Tesla találmánya mentén halad végig, valamint az angolul beszélőknek ajánlom az alábbi 10 perces videót, mely bizonyítja, hogy az ingyenes energia törekvést a mai napig nem adták fel: Free Tesla Energy)

Képzeljük csak el a világot korlátlan ingyen energiával. Milyen csodálatos lenne, ugye? Szerintem is. Korlátlan energia… Még belegondolni is brutális. 🙂 (Egyébként megjegyzem, hogy pl. Svájcban, egy Linden nevű kis faluban van egy Methernita nevű 120 fős keresztény közösség, akik egy Paul Baumann nevű feltaláló Testatika elnevezésű elektromos áram generátorával jutnak ingyenes elektromossághoz már vagy 50 éve!) A Tesla-féle ingyen energiáról azért is írtam, hogy Ti is lássátok, hogy bárkinek ingyen energiát előállítani és használni nem lehet. A széles tömegek számára ez tilos és titkos tudás, különben nem lehet őket birkaként irányítani.

Van egy másik, ingyen előállítható energiaforrás világunkban, csak azzal is az a probléma, hogy nem nekünk, kis embereknek van ingyen, hanem azoknak, akik mesterfokra fejlesztették az „előállítását” és működtetését. Ezt az energiaforrást úgy hívják, hogy hitelpénz. Magyarul olyan pénz, ami akkor jön létre, amikor fedezetért cserébe létrehozza a bankrendszer és ráírja egy számlára, hogy „Márpedig mostantól Te tartozol”. Biztos hallottátok már azt az idézetet Mayer Amschel Bauer (Rothschild) tollából, hogy: „Add nekem a pénzkibocsájtás jogát és nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeket.” Ez az elmúlt 300 év legfontosabb gazdasági idézete és ahhoz, hogy igazságosabb világot teremtsünk együtt, ennek az értelmét érdemes lenne megérteni minden embernek, az ingyen energia által nyújtott lehetőségekkel együtt. Az ingyen energia eltitkolása és az „ingyen pénz” birtoklása ugyanis óriási hatalmat biztosít azoknak, akik rendelkeznek vele és – csúnya szóval – rabszolgaságba juttatja azokat, akik nem.

Mivel korábban már írtam arról, hogy a pénzkibocsájtás monopóliumának megszerzését bizonyos körök hogyan érték el a FED (Szövetségi Tartalék Rendszer, vagyis az USA jegybankjának szerepét betöltő magánkézben lévő részvénytársaság) megalakításával 1913-ban, ezért ebbe nem megyek bele most részleteiben. Rövid összegzésként csak annyit szeretnék ebben a bejegyzésemben megemlíteni, hogy igazából az olaj(ból származó „mérőórás” energia) és FED létrehozása (amely mint utolsó kölcsönadó törvényesen bármennyi pénzt létrehozhat kamatra, ha arra szükség van) vezetett el a XX. század gazdasági fellendüléséhez, s melynek következtében a XXI. században az alábbi történet már teljesen normálisnak tűnik. Szinte hihetetlen kedves komám, de ide jutottunk:

(Megjegyzés: az USA-ban a bankok a hitelképességi mutató alapján határozzák meg, hogy ki mennyire jó adós és ezért mindennél fontosabb, hogy ez pozitív legyen, különben nincs új autó, ház, nyaraló!) Ha nem teljesen világos a történet kicsengése, akkor azért leírom (akik számára egyből leesett, azoktól bocs): a jelenlegi rendszerrel már nem csak saját magunkat, hanem a gyermekeinket is eladósítjuk! Thomas Jefferson (az USA egyik alapító atyja) intelme tehát valósággá vált: „Ha az amerikai emberek valaha is hagyják, hogy a magán bankok irányítsák pénzük kibocsátását, akkor először az infláció majd a defláció révén, a bankok és a körülöttük kinövő vállaltok minden tulajdonuktól megfosztják őket, míg végül a gyermekeik hontalanul ébrednek a földrészen, amit apáik hódítottak meg!”

A jelenlegi (egyre reménytelenebbnek) tűnő helyzetnek tehát 2 fő oka is van:

1. Függetlenül attól, hogy tisztában vagyunk-e a már teljes mértékben hitelpénzből működő gazdasági rendszer hátrányaival vagy sem (az előnyeit ugye már ismerjük, különben nem használnánk), aki használja a rendszert, az támogatja. (Repülőre szállunk, autóval közlekedünk, multinacionális áruházláncokban vásárolunk és rengeteg dolgot hitelből csinálunk, stb.) Igen, ebben én, Józsi bácsi is benne vagyok, nem tagadom(!), de arra használom a tudatosságomat, hogy ezt a kapcsolatot minimalizáljam, amennyire csak lehet és folyamatosan keresem az „alternatív”, természet közeli és igazságosabb elosztásra épülő rendszereket.

2. Elfogadtuk azt, hogy a rendszer csak ilyen lehet, ezért a fejlődés feltétlenül eladósodással jár és vakok vagyunk észrevenni azt, hogy a modern pénzügyi rendszer önmagában egy olyan „csavart” tartalmaz, mely számlán teremtett, vagyonnal (és részlegesen KP-val is) fedezett pénzre szed munkával visszafizetendő kamatot. Ez egy nagyon egyszerű mondatnak tűnik a sok közül, de ennek a következménye az, hogy örökké megszorítások vannak mindenfelé.

Vannak persze működő pénzügyi-gazdasági alternatívák is, de ezek a jelenlegi rendszer irányítóinak az érdekeit enyhén szólva nem szolgálják és ezért nem számíthatunk arra, hogy a rendszer totális összeomlásáig el fognak terjedni. Ilyen pl. az egyik korábbi cikkemben említett Wilhelm Lautenbach (a hitleri Harmadik birodalom kancellária minisztere, közgazdász volt) által kitalált rendszer, mely szerint az állam igenis bocsájthat ki kamatmentes pénzt, melynek fedezete a pénzből teremtett érték lesz (nem pedig kamattal terhelt állampapírok), ez azonban azért nem köztudott infó, mert a fősodrású média és modern közgazdaságtan az államok pénzteremtésével kapcsolatban azzal riogat mindenkit, hogy hiperinflációt okoz és ez elveszi az emberek munkájának az értékét. Ez azonban féligazság, mert a dolgok nem jók és rosszak, hanem azon múlik a minőségük, hogy hogyan alkalmazzák őket. Németországnak az 1930-as években sikerült és nem csak, hogy nem volt további infláció, hanem teljesen feltámadtak a korábbi összeomlásból! (A Hogyan került ki Németország a csődből c. írás ezt elég jól bizonyítja. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy bár Hitler II. világháborús cselekedeteit borzalmasnak találom, a német gazdaság gatyába rázásáért tett remek ötletei fölött negatívan ítélkezni véleményem szerint butaság lenne, ugyanis abból a mai napig rengeteg nyugati ország tanulhatna!)

(Megjegyzés: a beszúrt linkekkel nem a megosztást és a szélsőségesnek nevezett nézeteket akarom felkarolni, hanem a józan ítélőképességet és gondolkodást kívánom erősíteni. Még ha vannak is előítéleteid, a megértés végett tedd félre egy pillanatra.)

Visszakanyarodva a szabadsághoz, a helyzet az kedves barátaim, hogy az emberiség szereti a „számára létrehozott” kényelmet és lusta gondolkodni. Ahogy Henry Ford mondta: „A gondolkodás a lehető legkeményebb munka, valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen.” Lusták vagyunk megérteni azt, hogy a gazdaságot és a jólétünket minek köszönhetjük és az agyonreklámozott kamattal terhelt hitelpénzben látjuk a gazdasági felemelkedés zálogát, mely amennyire felemel, annyira a földhöz is vág. Ha körbenéztek a modern(nek számító) világban, szinte minden ország nyakig ül az adósságokban, megszorító csomagok tömkelege vár bevezetésre, s ha az adósságokat nem tudják kifizetni ezek az országok, akkor cserébe a nemzeti vagyont kell feláldozni, melynek az eredménye egy teljesen kifosztott, megkeseredett társadalom lesz. Lehet persze pozitív gondolkodással és meditációval segíteni az időnként fellépő letargián, de meggyőződésem, hogy a pénz működésének megértése közelebb visz a megoldáshoz.

Sokan gondolják úgy, hogy ez hülyeség, mert a pénzhez értés a pénzemberek dolga, de szerintem pontosan ez a (gazdasági) szegénységünk oka, hogy nem értjük a pénznek, mint – egy szűk réteg számára – ingyen energiának a működését. (Mint ahogy a totálisan egészségügyileg beteg társadalom is azért veszítette el EGÉSZségét, mert nem megérteni akarja az emberi test-lélek-szellem egységének működését, hanem utólag akar mesterséges kemikáliákkal tüzet oltani, amikor már megtörtént a gebasz.) Kihelyeztük a felelősséget a tekintélyekre és ennek isszuk meg a levét, ez a helyzet. Vágyott célom, hogy írásaimon keresztül egyre többen jöjjenek rá arra, hogy a belső, ideális világunk megteremtése és a pénz „egészsége” között komoly kapocs van. Egy olyan pénzügyi rendszer ugyanis, mely eladósításba csomagolja a jövőt, egyszerűen nem fenntartható a végtelenségig.

Az ember társasági lény, s akkor érezzük jól magunkat, ha olyan emberek vesznek körül bennünket, akik azt tükrözik vissza a valóságból, amit látni szeretnénk. Márpedig ha az emberek egy jelentős része nem érzi jól magát, mert nyakig ül az adósságban és az otthontalanság és éhenhalás pallosa ott remeg a feje fölött, az ránk is hatással van, ha máshogy nem, tudat alatt. Aki gazdasági béklyó alatt él, az pedig – akárki akármit is mond – NEM szabad ember. Sokan vagyunk ebben a helyzetben, és lehet szépíteni, politikailag korrekt magyarázatokkal enyhíteni a rideg valóságot, de ez akkor is így van sajnos.

Egy nagyon jogos kérdés persze felmerül és ezt úton-útfélen megkapom: „Te Józsi! Értelek én, hogy nem jó, nem igazságos ez a pénzügyi rendszer, de nem tudok kivonulni belőle, ráadásul ebből származik a jövedelmem, ebből megyek moziba, tankolok, és ha nem haragszol, repülni is szeretnék még a világban mindenfelé, mert egyszer élünk.” Azt kell mondanom erre, hogy teljesen igaza van annak, aki ezt mondja. Nem kell kivonulni a jelenlegi pénzügyi rendszerből, mert nem is lehet, ha csak nem akarunk barlanglakók lenni. DE! És ez egy fontos “DE”: A történelem bebizonyította, hogy az ilyen rendszerek előbb-utóbb kudarcra vannak ítélve, mert ha a társadalmi különbségek szélsőséges tartományba kerülnek (0,1% ultra gazdag, 99,9% csontszegény), akkor előbb-utóbb elkerülhetetlen az összeomlás. Ha pedig ez bekövetkezik, nagyobb esélye van egy olyan társadalomnak, mely ismer B, C, és D verziókat is az értékek cseréjére. A nem hivatalos pénzrendszerek tanulmányozásának elvetése / elutasítása olyan, mintha azt mondanánk, hogy nincs értelme az egészségmegőrzéssel foglalkozni addig, amíg egészségesek vagyunk. Én meg úgy gondolom, hogy pont akkor kell foglalkozni mindennel, amíg még van rá erőnk és energiánk (és lehetőségünk!), hogy megértsük, és azok alapján cselekedjünk. Vagy tévednék? Képzeljétek csak el: valamikor kipukkad a rendszer és a hivatalos pénz értéktelen lesz. Egy tudatos, B, C, D verziókat ismerő társadalom csak megrántja a vállát és átáll egy új pénzre, mert tudja, hogy hogyan működik. A tudattalan brigádok meg éhen pusztulnak…

A modern nyugati világ „szabadságának” ára tehát a totális függés (nézzetek csak körbe!), és elképzelhető, hogy George Orwell 1984-e hamarabb válik valósággá, mint gondolnánk. Bár sokan azt mondják, hogy már régen eljött. Hogy mégis pozitív kicsengése legyen ennek a cikknek, elárulok egy titkot: A társadalom belülről épül kifelé, vagyis egyének alkotják az egészet. És ha az egyének úgy határoznak, hogy pl. közösségeket formálnak és másképp képzelik el a jövőt, a jövő másmilyen lesz. Mindezen túl gondoljatok csak bele: Ha minden Hawaii, Dizsi, Napszemüveg lenne, akkor mitől fejlődnénk? Mindig attól leszünk többek, hogy problémákat kell megoldanunk és ezáltal tapasztalhatjuk meg a bennünk lévő teremtő erőt. Ebből a nézőpontból pedig nem is biztos, hogy olyan nagy trauma az, amin az emberiségnek most keresztül kell mennie. Persze én vagyok olyan „idióta”, hogy sokszor a legszarabb helyzetben is a jót igyekszem meglátni. 🙂

Ezeket a gondolatokat egyébként nem csak én kötöttem össze, hanem nálam sokkal okosabb emberek. Készült például egy film, melynek címe „Thrive” (magyarul: gyarapodás, növekedés) és tavaly novemberben került a piacra. Íme:

A film kritikusai szerint egyébként legalább annyira megosztó ez az alkotás is, mint amilyenre a Zeitgeist sikeredett, de úgy gondolom, hogy az emberek szemének felnyitogatásában sokat segít.

Legyen csodaszép napotok és lapátoljátok el a havat a portátok előtt (már akinek van), mert már egy ilyen apró kis cselekedet is ki tudja fejezni azt, hogy tovább gondolkodunk önmagunknál! Utána pedig villámgyorsan csapjatok be egy jófajta ágyas szilvát, hogy felmelegedjetek belülről is! Egészségetekre a lapátolást és a szilvát is!

Egészséges nacionalizmus

Szerző: Józsi bácsi | febr 1, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

Ez egy kicsit rázósabb téma lesz, mert a nemzeti érzelmekről objektíven írni ma már nem könnyű dolog. Aki ma nemzeti érzelemről beszél Magyarországon, arra azonnal rásütik, hogy fasiszta fideszes meg jobbikos, pedig szerintem semmi köze a kettőnek egymáshoz. Ráadásul a fasizmus teljesen más jelent, mint amire a hétköznapi nyelvben használják, de erről majd egy másik bejegyzésben. A nemzeti érzelem mindenesetre arról szól számomra, hogy megbecsülöm annak a népnek a gazdasági és kulturális értékeit és érdekeit, amelybe beleszülettem, az említett pártok – és az ezek ellenpontját képviselő másik oldal – pedig emberekből állnak, akik így vagy úgy gondolkodnak erről a kérdésről.

Nézzük meg egy kicsit közelebbről a kérdést.

Az elmúlt 20 év “okosan kitermelte” a magyarkodás jelenségét. Korábban nem emlékszem rá, hogy létezett volna ez a kifejezés, bár az is igaz, hogy kevésbé jelent meg az emberekben a nemzeti érzés, tekintve, hogy a szocializmus enyhén szólva igen szűk korlátok közé szorította a hétköznap emberét és a keleti blokkon (=szocialista országok a Szovjetúnió irányítása alatt) kívül nem túl sokat láttunk a világból. Mindenki egyenlő(en csóringer és átlagos) volt és a legalább nem csak nekem szar „felemelő” érzése kovácsolt össze bennünket. A helyzet jóllehet a vasfüggöny leomlása után sem javult olyan sokat gazdasági szempontból, mint amennyire azt szerintem a legtöbben szerettük volna, s a „várva várt” kapitalizmus megjelenése óta is többnyire a közös „szenvedés” vigasztaló érzése melengeti meg a magyarok lelkét. A nagy nemzeti összefogás viszont már nem ennyire nyilvánvaló és az összeborulós United We Stand (=szó szerint „Együtt állunk” , ami az USA nemzetegységesítő szlogenje volt 2001. szeptember 11. után) egyre kevésbé létezik, akik meg csinálják, azokat megbélyegzik magyarkodással. 2012-re eljutottunk oda, hogy egy nemzetállam valódi érdekeinek emlegetése egyre inkább ciki kategória és leginkább megosztást szül az emberek között. Ez szerintem nagyon szomorú…

Vajon mi lehet ennek az oka?

Örök szkeptikusként mindig óvatosan kezeltem a médiából áradó egyirányú érzelemkeltést legyen szó bármiről: politika, gazdaság, háborúk, terrorizmus, globális felmelegedés emberi tényezői, járványok, stb. Amiről sokat beszélnek, és amit folyton-folyvást az emberek elméjébe akarnak beletuszkolni, mint abszolút igazságot, az nekem gyanús. Persze elképzelhető, hogy valóban úgy van, ahogy a rádió és a tévé fújja, de ha az ellenvélemények nem kapnak ugyanakkora teret (a polaritások, azaz a vélemények különbözőségének ütköztetése is a tömegtájékoztatás célja kellene, hogy legyen), akkor elkezd a történet büdös lenni. Ilyen ez a nemzeti érzés téma meg a magyar zászló „kisajátításásának” túlzott kihangsúlyozása is. A politikai jobb oldal kisajátította a nemzeti jelképeket. Ha jól emlékszem, a 90-es évek 2. fele óta rengeteg helyről hallottam ezt a mondatot és nem értem, hogy ez hogy lehetséges, amikor ilyet csinálni egyszerűen lehetetlen. De ha mégis lehet, akkor engedelmetekkel kisajátítanám a pozitív gondolkodást. 🙂

Bevallom nektek őszintén, lokálpatriotizmusom ellenére nagyon sok helyen megfordultam már a világban és több évet éltem más nemzetek fiai & lányai között is, és a mai napig megfordulok külföldi kocsmákban, ráadásul néha több ezer kilométerre innen. Szinte minden általam meglátogatott országban örömmel láttam azt, hogy bár pénz reményében sokan vágynak gazdagabb helyekre dolgozni és időlegesen élni, a legtöbb nép gyermekei örömmel tekintenek a nemzeti és kulturális értékeikre és igyekeznek azt megőrizni. Így van ez még az alig több, mint 200 éves Ausztráliában is, ahol a nemzeti értékek fontos részét képezi az őslakos (aboriginal) kultúra, melynek kiirtását mellesleg épp a ma már őslakos hagyományokat tisztelő fehér ember kezdeményezte még évszázadokkal ezelőtt. Az egyes népek állampolgáraival beszélgetve továbbá azt tapasztaltam, hogy rengeteg embert zavar és szomorúvá tesz az, hogy a globalizációnak köszönhetően egekbe szökött a nemzeti és egyéni eladósodottság és az ebből fakadó kiszolgáltatottság, valamint azt is éreztem rengeteg helyen, hogy az egészséges értékrenddel rendelkező, gondolkodó homo sapiensek (=értelmes ember) szívük mélyén érzik, hogy ez egyszerűen nem oké. (Mint tudjuk: ha el vagy adósodva, nincs önrendelkezésed. Se nemzeti, se egyéni szinten. Ilyenkor a túléléshez azt kell tenned, amit mások mondanak.)

Még mielőtt bárki feltételezésekbe bocsátkozna, nem vagyok sem zászlólengető magyar, sem ultrakonzervatív globalizáció ellenes aktivista, bizonyos szempontokból konzervatív, más szempontból liberális felfogásúnak tartom magam, azonban hitem szerint minden nemzetnek megvan a feladata ezen a Földön és ez alól mi, magyarok sem vagyunk kivételek. Vagyok annyira spirituális beállítottságú is, hogy az egész emberiséget egyetlen közös családnak tekintsem, de ahogyan a saját kis makrovilágom családjának költségvetésébe és egyéb erkölcsi alapelveibe sem engedek belepofázni senkit, így szerintem nemzeti szinten is lényeges tényező, hogy ezeket illetően erős integritással (=érintetlenség, sértetlenség) rendelkezzünk. Kényelmes dolog az, hogy a Tescoban minden kapható (bár én nem járok oda, így csak feltételezek), de a Tesco nyereségéből nem Magyarország (pl. infrastruktúrája, oktatási rendszere) épül, maximum csak annyira, amennyire az a Tesconak az érdekeit szolgálja.

Miről is szól a (szerintem!) egészséges nacionalizmus?

Mivel hiszek a gazdasági önrendelkezés fontosságában (=én mondom meg, hogy mit szeretnék és nem külső kényszer hatására kell így vagy úgy döntenem), ezért lényegesnek tartom, hogy egy ország vezetése olyan törvényeket alkosson, mely az adott országban élő és értéket teremtő vállalkozók és cégek érdekeit képviseli. Ez nem jelenti azt persze, hogy az ilyen, nemzeti érdekeket előtérbe helyező országok kormányai ne engedélyezzék a tömegtermelésben készült, sok esetben olcsóbb külföldi termékek behozatalát és kereskedelmi forgalmazását, de lényeges pont a nevelésben, hogy a saját piacot védő emberek tudjanak arról, hogy az önrendelkezésüknek része az, hogy saját gyártású cikkeket vásárolnak. Svájc pl. egy ilyen hely.

Nemrég hallottam egy sztorit, elmesélem nektek:

Egy magyar tanárnő kiment Svájcba dolgozni és az volt a feladata, hogy a munkájához kellékeket vásároljon. A tanárnő ezt megtette, majd örömmel újságolta a főnökének, hogy a megszabott keretnél jóval kevesebb pénzből kijöttek a dolgok. A főnök azonban dühös lett, amikor meglátta, hogy a tanárnő távol-keleti cuccok tömkelegét vásárolta össze, és így szólt:
„Figyelj ide Te Julis! Az becsülendő, hogy spórolni akarsz, de ez az országunk állampolgárait, munkásait nem védi meg attól, hogy pl. hosszú távon ne nőjön a munkanélküliség. Ha mi bármit vásárolunk, akkor először megnézzük azt, hogy helyben előállítja-e azt valaki. Ha nem, akkor megnézzük, hogy Svájc területén van-e gyártó és onnan vesszük meg. Ez általában megoldja a problémát. Ha viszont nem találunk Svájcban gyártót, akkor annak valószínűleg oka van és lehet, hogy nincs is szükség az adott termékre.”

Érdekes és véleményem szerint igen értékes gondolkodásmódra vall a főnök nézőpontja. Lehet, hogy nincs is rá szükség. Ez egy nagyon fontos pont egy olyan társadalomban, ahol bármit előállítanak, amit jó marketinggel le lehet nyomni az emberek torkán. A fenntartható fejlődés és az önrendelkezés meg kit érdekel…

Az persze frankó dolog, hogy egy pl. hazánkban működő multicég rengeteg embert foglalkoztat és adót is fizet (bár nagyon kíváncsi lennék azért a cégek könyveire…), azonban fontos a matematikai egyenletben az is, hogy sok multicég megjelenésével hány helyi vállalkozó ment tönkre, mert nem bírták az árversenyt és ezzel hány ember kényszerült olyan munkát vállalni, amit nem szeret és ezáltal beállt a boldogtalanok táborába. Az élet nem egy közgazdasági képlet, melyben a boldogság mérőfoka a folyamatos és színes grafikonokon kimutatható növekedés, hanem az emberek szociális és lelki gazdagodása is elengedhetetlen az egyébként kényelmet biztosító külső fejlődéssel együtt. A kettő nem zárja ki egymást, csak oda kell figyelni az egyensúlyra.

A gazdasági érdekeken túl ott vannak a kulturális gyökerek. Mit, mikor és miért tettünk a múltban úgy ahogy (pl. nyelv, hagyományok, szokások kialakulása) és ezek milyen mértékben gazdagítják az életünket és határozzák meg az identitásunkat, magyarul azt, hogy kik is vagyunk valójában. Popper Péter egyik utolsó írásában olvastam a következő történetet, ami nagyon elgondolkodtatott ezzel kapcsolatban:

Néhány magyar spirituális gondolkodású, nyitott szívű ember elment Tibetbe, hogy az ottani szerzetesektől „ellessék” az emberi létezés „titkát”. Néhány hétnyi meditáció után az egyik szerzetessel közelebbi kapcsolatba kerültek és egy mélyebb beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy mi a fő célja a magyar lélekbúvárok látogatásának. Amikor a szerzetes meghallotta, hogy az utazók a saját életük céljára és a Ki vagyok én? c. kérdésre akarnak Tibetben választ kapni, akkor ezt válaszolta: „Ha Ti a szülőföldetektől több ezer kilométerre akarjátok megérteni, hogy miért születtetek oda, ahová, akkor nagyon nem értettétek meg a spiritualitás lényegét. Ahhoz, hogy kiderítsétek, hogy mi a feladatotok a Földön, ahhoz meg kell értenetek annak a népnek a gondolkodását és kultúráját, amelyikbe beleszülettetek.”

Bevallom, ez a történet engem rendesen mellbe vágott, mert az itthoni nehézségek és gazdasági korlátozások (rendkívül előnyös, „vállalkozás-barát” adórendszer pl.) és a Dögöljön meg a szomszéd tehene gondolkodásmód miatt rettenetesen elvágyódtam innen és el is mentem egy időre, aztán mégis hazajöttem, mert úgy éreztem, hogy nem véletlenül születtem magyarnak. Imádom az embereket mindenhol, bevallom őszintén azt is, hogy soha nem volt honvágyam több éves, egyhuzamban töltött külföldi tartózkodás ellenére sem; vannak mohamedán, zsidó, keresztény és ki tudja még milyen felekezetű ismerőseim és barátaim szerte a széles világ kocsmahálózatában és beszélek is néhány nyelven a magyaron kívül, de pontosan a spirituális meggyőződésem miatt gondolom azt, hogy most ebben a kultúrkörnyezetben és nemzeten belül kell valamit megtanulnom arról, hogy ki a fene is vagyok. Ez egy megérzés, szóval meg ne kérdezzétek, hogy mit szedek. 🙂

Azt fontos megjegyeznem, hogy a külföldön boldogulni kívánó honfitársaimat nem ítélem el egyáltalán, és nem tartom senkinek a részéről nemzetellenesnek azt, ha nem akar a született hazájában élni. Az sokkal inkább bántó számomra – bár tudom, ezen nekem kell dolgoznom, hogy ezt el tudjam önmagamban fogadni – hogy az itt élő és ebben az országban jövőt tervező emberek egy része úgy beszél a magyarságról, a magyar nyelvről és a kulturális örökségről, mint teljesen „felesleges” értékekről és örömmel fogadnák el azt, ha országunk mindenkori vezetői teljes mértékben a nemzetközi pénzhatalmak előírásai szerint ugrándoznának akkor is, ha az az itt élők sorsát hátrányos mértékben befolyásolja hosszú távon. Tudjátok, jó dolog a szomszédokkal jóban lenni, de azért a spájzba ne sétáljanak be az engedélyem nélkül…

Az egészséges nacionalizmus valami ilyesmiről szól az én számomra. Elsősorban ember vagyok, és csak másodsorban vagyok magyar, de örömmel vagyok az. Nem büszkén és megkülönböztető módon, hanem szeretettel és alázattal. Szeretem a végtelenül gazdag nyelvünket és melegség járja át a lelkemet, hogy mennyi csodálatos találmány fűződik magyarok nevéhez, pedig ezekhez a találmányokhoz nekem személy szerint semmi közöm. Boldogság önti el a szívem, ha Kodály Zoltán, Bartók Béla, Széchenyi István, Petőfi, Ady és József Attila “teremtményeire” gondolok, pedig keveredik bennem sváb, szerb, askhenázi és szittya vér is és nagyon is elképzelhető, hogy az őseim egy része nagyon is nem a Kárpát-Medencébe való. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy én ide születtem, a magyar az anyanyelvem, tudom, hogy ki az a Ludas Matyi és szeretem a kürtőskalácsot, a lángost és a jófajta szilvapálinkát. Ámulatba ejt az az ősi tudás, ami a nyelvünkön, a hagyományos építészeten keresztül sugárzik és nagyon fainnak tartom azt is, hogy pl. a magyar rovásírás ismerete vezette el a tudósokat az egyiptomi hieroglifák üzeneteinek megfejtéséhez is. (Legalábbis ezt olvastam, de persze nem állítom azt, hogy ez biztosan így van.) A nyelvünk gazdagsága és a népi építkezés természetközelisége viszont döbbenetes tudást rejt, ehhez kétség nem fér. (Ajánlom figyelmetekbe Színia: A magyar ház mágikus titka c. könyvét és egyébként minden könyvet, amit Színia, azaz Bodnár Erika írt, melyek igazi Józsi bácsi nyelven vannak megírva és nagyon élvezetesek!)

Sokat találkozom azzal a véleménnyel egyébként, hogy az ember egy spirituális lény, egy végtelen isteni energiából származó tudatosság, akinek célja, hogy megtapasztalja a tudatos(!) létezés és egység csodáját és hogy ebbe a gondolkodásba nem férnek bele a nemzetállamok és az egyes kulturális különbségek, mert úgyis mindenki EGY. Ahogy a magyar nyelv is mondja: MindEGY. 🙂 Azt is mondják nagyon sokan, hogy ha nem közösen, emberiségként gondolkodunk és hagyjuk, hogy a nemzetek közötti megosztás érvényesüljön, akkor soha nem érhetjük el ezt a vágyott célt. Ebben van egy pici igazság, mert valóban – ahogyan a Nincs jobb és bal oldal c. bejegyzésben is írtam – a legfontosabb önmagunkban elfogadni a másságot és megérteni azt, hogy a külső és belső megosztottság nem az EGYség, hanem a KÉTség irányába visz. Mindemellett az is való igaz, hogy a nemzetállamok kialakulásához “kellettek” háborúk és megosztottság, különben egyes népek nem akarták volna a földjüket és kultúrájukat mindenáron megőrizni és nagyobb területekre kiterjeszteni. Krízis nélkül nincsen katarzis, mint tudjuk. Valahogy nekem mégis az az érzésem, hogy az emberiség egy teljesen tudattalan egységből a tudatos egység felé megy, vagyis amennyire tudattalanul együtt éltünk évezredekkel (milliókkal?) ezelőtt, majd egyre inkább szétszakadtunk, annyira látszik az a törekvés egyre több humanoid részéről, hogy az egységet keresi újfent. Ebben az újfajta, tudatos egységben pedig az egyes nemzetállamok a saját kultúrájukkal és örökségükkel olyan szerves részét képezik az egésznek, mint az emberi test egyes alkotóelemei az egész szervezetünknek. Az emberi test számára nem elég, ha csak szív vagy máj van benne, hanem az összes többi szerv és „alkatrész” is szükséges ahhoz, hogy normálisan működjünk. Én valahol így tekintek a Föld népeire és az egyes nemzetállamokra, és ezért minden népcsoport és nemzetállam szuverenitásának (=önállóságának) a megőrzésére irányuló törekvését támogatom. Ennek pedig az egyik kulcsa a gazdasági önállóság a másik pedig a hagyományőrzés, mert ha az én pénztárcámban a szomszéd nyúlkál és az oktatási rendszert nem az adott ország érdekeinek mentén állítják össze (nem csak Magyarországon, hanem mindenhol), annak nem lehet túl jó vége…

A közös nyelvet és kulturális értékeket valló nagyobb családok (nemzetek) ősi tudásának és identitásának megőrzését a konzumtársadalom (=fogyasztásra épülő társadalom) uniformizáló (=mindenkit ugyanolyan ruhába öltöztető) egységesedésével szembeállítani szerintem ráadásul logikátlan, mert ez két külön minőség. Az egyik erkölcsi értékekre épít, a másik meg a folyamatos gazdasági növekedésre, amely okos és tudatos gondolkodással igenis meg tud férni egymás mellett, főleg ha megértjük a pénz szerepét és működését ebben a világméretű képletben. (Azért pofázok annyit a pénzről egyébként, mert higgyétek el nekem, hogy a legfőbb teremtő energia a mai világban egy olyan világszerte elfogadott értékmérő, ami mögött már nincs is valódi érték, csak egy jó nagy csomag illúzió és rendkívül ügyes kommunikáció.)

Ennek a cikknek a célja mindössze annyi, hogy akár spirituális beállítottságúak, akár materialisták, akár jobb, akár bal oldali érzelműek vagyunk, érdemes észrevenni és megbecsülni azt, hogy egy nép mitől egyéni és különleges, és hogy ezt az egyéniséget megőrizni leginkább gazdasági és oktatási eszközökkel lehet, nem utolsó sorban pedig ennek köszönhetően szeretünk utazni és más nemzetek gyermekeit is megismerni, mert ha mindannyian ugyanolyanok lennénk, eléggé dög unalmas lenne szerintem a világ.

Finom az a házi barackpálinka, de Moszkvában mégis vodkát, Görögországban meg Metaxát kérek a krimóban, ugyi. Egészségetekre!

Nincs jobb és bal oldal

Szerző: Józsi bácsi | jan 25, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

Divide et impera. Oszd meg és uralkodj. Régi mondás és nagyon igaz. A hivatalosan elterjedt jelentésénél azonban van egy mélyebb implikációja is ennek a mondatnak, ami sokkal nagyobb bajt okoz, mint az, amire egyébként használják. Akárhányszor szelíd vitába keveredek a kocsmában, vagy akár csak baráti beszélgetést folytatok a haverokkal, mindig észreveszem, hogy a megosztás és a megosztottság micsoda brutális erővel birtokolja az elmét. Sokan nem csak egymásnak feszülnek különböző érveket felsorakoztatva, hanem egyenesen önmagukat büntetik a saját megosztottságukkal! Viccesen döbbenetes! 🙂

Hol van a kutya elásva?

A divide et impera eredeti jelentésében a történelem során úgy került alkalmazásra, hogy a népek számára két ellentétes politikai, gazdasági és kulturális nézetet hozott létre az uralkodó elit és amíg az emberek azzal voltak elfoglalva, hogy meggyőzzék embertársaikat a saját nézetük helyességéről, addig a nemes (vezetőkből álló) osztály mindenkit megadóztatott, felállított egy hadsereget (rendőrséget) a saját hatalmának megszilárdítására és élte az életét a nép munkájának gyümölcséből. Néha-néha kiálltak az emberek elé elmondani 1-2 jól hangzó, és kellemes érzelmeket keltő szlogent, az emberek meg mentek vissza reménykedve melózni és fizették a növekvő terheket. Ez ma sincs nagyon másként annak ellenére, hogy a kommunizmus diktatórikus rendszere után már lényegesebb szabadabb világban élünk. (Régen csak vodka volt és pálinka, most már Whiskey, Bourbon és Gin is kapható. :)) Ahogy azonban Bill Hicks, amerikai komikus mondta a 90-es évek elején, a szabadság ma leginkább arról szól, hogy „You are free to do, as we tell you!” vagyis „Szabad vagy azt csinálni, amit mi mondunk!” Az igazi szabadsággal jóllehet egy nagyrészt nem tudatos társadalom nem tud mit kezdeni, az azért mégis egyre szembeötlőbb méreteket ölt, ahogy korlátozni akarják a más típusú rendszerre vagy világrendre vágyókat, mint ez az Új (vadkapitalista) Világrend, ami mindenhonnan ömlik az arcunkba.

Tekintve, hogy a modern kapitalista világban már a pénz és a profit mindenhatósága írja a játékszabályokat, a megosztás elsősorban a közvélemény-formáló erők azon paradigmájának az emberekbe való „belegyömöszöléséről” szól, mely a fogyasztást, a kifejezetten politikai értelemben vett individualizmus mindenhatóságát és az erősebb kutya b@szik elvét veszi alapul. (Megjegyzés: spirtuális szemszögből az individualizmus „oszthatatlan kettősséget” jelent: indivi-dualizmus) Ez akárhogy is vesszük, nem egy szeretetközpontú gondolkodásmód – hanem sokkal inkább a darwini „természetes szelekció” törvényszerűségeit tartja normálisnak, melyben csak az erősek és életrevalók élik túl a „játékot” – , azonban ezt a nézetet is emberek hozták létre! Olyan emberek, mint amilyen én vagyok, vagy Te vagy, van anyjuk és apjuk, bio-logikusan működő test-lélek-szellem egységük és ugyanolyan tökéletesen meg fognak halni, mint mindenki más. 🙂 A legfőbb különbség az, hogy egy ilyen gondolkodású ember bizonyossága a világról más, mint egy olyan embernek, aki számára a közösségépítés, az egymás segítése és a világ mindenki számára történő jobbá tételének elérése az egyetlen értelmes cél a létezésben.

Fontos megérteni, hogy a rendszer azáltal lesz egész, hogy benne van minden létezőnek az ellenpontja, magyarul: nincs jó rossz nélkül, nincs fent lent nélkül és nincs jobb bal nélkül. A dolgoknak nincsen minősége csak annak, aki alkalmazza őket és nem lehet meghatározni a hivatkozási pontokat sem, ha nem ismerjük az egymással szemben álló véleményeket és világképeket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az elérni kívánt eredmény közös nevezője mindig az ember, ezért az egyetlen logikus megközelítésnek az tűnik számomra, hogy emberként ülök le a másikkal gondolatokat cserélni. Nem meggyőzni akarom a saját igazamról, hanem türelemmel, szeretettel és tisztán kommunikálva megosztom azt a gondolati energiát, ami az én bizonyosságom a világról. Egy olyan bizonyosság, amiről – amennyiben tudatos vagyok – tudom, hogy egy a sok közül. Az azonban 100%, hogy vannak kapcsolódási pontok, mert ugyanazok az emberi szükséglet mechanizmusok hatnak rám is, mint a másikra. 🙂

A legtöbben mégsem ezt tesszük, hanem egymásnak feszülünk. Mi lehet ennek az igazi oka?

Ennek a megválaszolásához már egy kicsit mélyebbre kellett ásnom, de végül megtaláltam egy olyan magyarázatot, mely logikailag teljesen stimmel, így megosztom veletek, mert nekem ez a felismerés nagyon sokat segített.

Ahhoz, hogy a bizonyosságom szükséglete kielégüljön, az ÉN (=elme, ego) gyerekkor óta biztos pontokat keres, amibe bele lehet kapaszkodni. Levegőben lógni, bizonytalanságban élni lehetetlen hosszabb távon, valamiben hinni kell. A bizonyosságunk, világképünk leginkább attól válik függővé, hogy milyen környezetben nevelkedünk, milyen emberekkel vesszük magunkat körbe. Ugyanaz az ember tolvajok között bűnöző, gazdák között földművelő, bankárok között meg pénzügyi szakember lesz nagy valószínűséggel. (Vannak persze mindig kivételek, mert valaki pontosan azért akar másmilyen lenni, mert nem azt tapasztalta otthon, amit érezni szeretett volna!) Gyerekként a kialakult bizonyosság tehát nem igazán választás kérdése (a legtöbb esetben!), ezért ha erről akarunk ítélkezni, álljunk meg egy szóra, mint Grétsy Tanár Úr. 🙂 Szinte mindenki azt hozza magával ugyanis kedves komám, amit otthon kapott. Ez az úticsomag hamuban sült pogácsával.

A különböző bennünk lévő emberi szükségletek (főleg a fontosság és szeretet szükséglete) miatt a legtöbben a kialakult bizonyosságukat az egyetlen igazságnak veszik (ami miért is lenne másként, hiszen pont ennek a világképnek az elfogadásáért igazolta vissza az ő jelentőségét a világ és szerették őt azért a barátai és a családja, mert ugyanúgy gondolkozik, mint ők), aminek egyenes következménye az, hogy a – nem tudatos – ember elválasztja magát azoktól, akik számára másról szól a világ. „Én nem vagyok olyan, mint azok a köcsög Fideszesek / MSZPsek / LMPsek / SZDSZesek / Jobbikosok, stb.” Amit én tudok, az jobb; amit én tudok, az az igazság. – gondoljuk sokan. Ezzel a gondolkodással pedig tovább mélyítem a szakadékot anélkül, hogy észrevenném…

Mi történik ilyenkor, ha így gondolkodunk?

Írtam már korábban arról, hogy amikor haragszol valakire, akkor magaddal tolsz ki, mert a harag benned van. Ezért jó szeretni, mert az nekem jó. 🙂 Szerintetek miért nyomják tele igazságtalansággal, erőszakkal és rengeteg halállal a médiát? Ki fogja megteremteni az érzései által a szörnyűségekkel és kilátástalansággal teli valóságot? Igen, nyertél: Te magad komám! 🙂 A „világ urainak” csak annyi a dolga, hogy teleszórják szarral az elmédet és Te pontosan olyan érzéseket fogsz létrehozni, amiből az a valóság teremtődik, ami számukra üdvös. Vigyázz, hogy a veled történő eseményeket hogyan fordítod le az elméd nyelvére!

Namármost, ha ez így van, hogy az érzelmeim engem építenek vagy rombolnak – márpedig ez azt hiszem nem kérdés, mert amit érzek, az számomra valóságos – akkor az is igaz, hogy egy másik ember véleményének és világképének elfogadása is bennem van, rajtam múlik. Az, hogy a világ ilyen vagy olyan számomra (!) az nem más, mint a belső világom kivetítése a külvilágra. Gondold el, hogy az elméd egy projektor (=vetítőgép), és a film, amit nézel, az az elméd által megteremtett bizonyosságok és hitrendszer által „szűrődik át” és ez alapján alkotsz ítéletet és véleményt arról, ami visszatükröződik odakintről.

Mondok egy példát: nem szereted a fekete bőrűeket, mert gyerekkorodban azt nyomták beléd, hogy tisztátalanok. Ha így nősz fel, az egész életedet ez a hit fogja áthatni, ezért amikor találkozol egy néger emberrel, ez alapján fogod őt megítélni. Öcsém, itt egy bugris, koszos fekete. „Szerencsétlen csórikám” egy ugyanolyan csodálatos és tökéletes ember, mint Te, erre Te mit csinálsz? Megítéled, mert ő fekete. Érted már hol van a gubanc? (Igen: benned! :))

Légy Te az a változás, amit a világban látni szeretnél. – mondta Gandhi. Leírtam már százszor, leírom még 500x. Nem lehet elégszer elmondani ezt. Addig amíg nem fogjuk fel azt, hogy a KÖZÖS NEVEZŐ AZ EMBER és ezért mindig önmagamat kell jobbá tenni és a saját kivetítéseimet kell felismerni legelőször, addig nem várhatom el senkitől, hogy a világot jobbá tegye értem.

Biegelbauer Pál Ki vagyok én? c. 4,5 órás előadásából tanultam meg azt például, hogy életünk legnagyobb mesterei azok, akiket utálunk és elutasítunk, ugyanis ők azok egyedül, akik segítenek nekünk felismerni azt, amit önmagunkban nem tudunk elfogadni. Ez a megosztás és megosztottság forrása, kedves barátom!

Mondok még egy nagy igazságot: Ami nincs benned, az nem hat rád. Ez azt jelenti, hogy ha nincs benned harag, elutasítás bármivel szemben, amit az elméd hitvilága korlátok közé zár, akkor vagy képes egyedül energiát és figyelmet adni annak, amit igazán szeretnél ahelyett, hogy az elmédet korlátozó hiedelmek ellenében cselekedj. Röviden: mindig valamiÉRT és ne valami ELLEN dolgozz!

Kedves komám! A világ nem egy poláris hely (=kétpólusú, mint jó-rossz, hideg-meleg, stb.), csak a mi elménk teszi azzá, mert folyamatosan viszonyítani akarunk egy általunk elképzelt, a bizonyosságunkat meghatározó hivatkozási ponthoz. (Ha belegondolsz, egész életünket az határozza meg, hogy a jelenlegi állapotot, a múltat és a jövőt milyen, különböző megegyezési pontok mentén éljük. Hogy jobban értsd, amit mondok, határozd meg nekem a következő szavak jelentését és rájössz, hogy csak akkor tudod őket értelmezni, ha van mihez viszonyítani: otthon, munkahely, pince, friss, szegénység, hangos, őrület, magány, stb.) A világ az egyszerűen csak VAN és a mi elménk visz bele polaritást (=egymással szemben álló minőségek kettősségét).

Hogy tudom a bennem lévő, feszültséget okozó polaritást megváltoztatni és feloldani a feszültséget?

Elmondom, de kapaszkodj, mert ezt végigcsinálni elég kemény próbatétel. 🙂 Találkozol valakivel, egy ismerőssel vagy baráttal, aki ellentétes pártállású. Elkezdtek beszélgetni és látod, hogy ő MSZPs, te meg FIDESZ-es vagy, vagy Jobbikos, LMPs vagy akármi. Vagy Te Fradista vagy, ő meg Újpest drukker. Teljes gáz a csávó gondolkodása. 🙂 Elkezd idegesíteni, hogy a másik nem látja az „igazságot”. Ítéletet alkotsz róla, hogy „hát ez is hülye”. Az ítélkezésed mélyíti a szakadékot. Nem veszed észre, hogy igazából Te magadnak okozod a megosztottságot azzal, hogy nem tudod elfogadni a másik ember milyenségét. Lehet, hogy tényleg neked van igazad és a másik nem jól látja a dolgokat (azért vannak objektív tények is ilyen esetekben), de ezen a helyzeten tutira nem segít az, ha az elmédben korlátot építesz a másik emberről az ítéleteddel. A megoldás tehát a következő: Amit utálsz, azzal azonosulnod KELL. Utálod a MSZP-es „kommunistát” vagy a FIDESZ-es „fasisztát”? Szuper, akkor válj azzá! „Én vagyok az MSZP-és komcsi / FIDESZ-es fasiszta.” Én vagyok mindkét minőség. Amikor ezt kimondod, az egó tiltakozni kezd, hiszen te „nem vagy AZ”. Pedig ez csak az elméd által felállított korlát. Állj oda a tükör elé és mondd el még egyszer! „Én vagyok az MSZP-és komcsi / FIDESZ-es fasiszta és ez fantasztikus érzés. Áááááá. :)” Előbb-utóbb kiegyenlítődik benned az ellentét, megszűnik a polaritás és eltűnik a tagadásból származó tiltakozás energiája. „Én vagyok az a köcsög, aki nem érti az igazságot!” Érted, hogy mit mondok? És ebben a pillanatban a benned lévő kettősség EGY lesz. Nem KÉTségben leszel, hanem EGYségben. Önmagaddal és a világgal, ami ítélet nélkül és mosolyogva egyszerűen csak VAN.

Ha ezt képes vagy elégszer megcsinálni, akkor ez lesz a végeredmény akkor, amikor a legnagyobb „köcsög” szembejön veled:

Én azt mondom, hogy ha szeretnél egy olyan világban élni, ahol nincsen jobb és bal oldal, mert a kettő együtteséből jön létre az egész és egy EGÉSZséges társadalom, akkor szüntesd meg önmagadban a megosztottságot (hiszen a világ „csak” egy tükör) és őszintén, tudatosan fogadj a szívedbe mindenkit, kezdve azokkal, akik tönkre akarnak tenni, mert a bizonyosságuk más, mint a tiéd. 🙂 Ha elegen elindulunk ebbe az irányba, előbb-utóbb csak olyanokat tudunk majd vezetőinknek megválasztani, akik így gondolkodnak! Én ebben hiszek és ebben a bizonyosságomban kiáll mellettem egy kocsmányi ember! 🙂

Egyszerű alapelvek ezek, de gyakorlás és odafigyelés nélkül nem működnek, mint ahogy semmi sem fejlődik, ha nem adsz neki energiát.

Na megyek, benyomok egy felest és adok egy kis pénz-energiát a kocsmának! Egészségetekre! 🙂

A vonzás törvénye nem működik

Szerző: Józsi bácsi | jan 19, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

2006. szeptembere volt, amikor az egyik ivócimborám a kocsmából kölcsönadta DVD lemezen A titok c. film eredetijét, amelyben még Esther és Jerry Hicks is megszólaltak. (A revidiált, világszerte elterjedt verzióba már nem kerültek bele, mert vagy túl sok pénzt kértek a megjelenésért vagy rájöttek arra, hogy a filmből kimarad a lényeg… :)) Akkoriban csak angol nyelven lehetett megnézni ezt a filmet, Magyarországon senki nem hallott még róla. Aztán nem sokkal később könyv is készült belőle, 2007-ben pedig megérkezett a film is és a könyv is kis hazánkba és azóta már tudjuk, hogy mekkora felhajtás övezi az egész vonzás témát.

Hazavittem tehát a lemezt, betettem a lejátszóba és érdeklődve néztem végig az igen hatásosan felépített információt. Bevallom őszintén, nagy hatást tett rám, ezért az ezt követő években sokat tanulmányoztam a vonzás törvényét és figyeltem az embereket, hogy kit hogyan és miként érint meg ez a téma. A fogadtatás vegyes volt, de kevés olyan ember volt, akiben ne kapcsolt fel volna egy lámpát az, hogy amire sokat gondolunk, az lesz a valóság.

Közel 5,5 év telt el azóta, és sajnos azt kell mondanom, hogy amennyi jót tett ez a film, annyi tévhitet, vagy inkább téves következtetést is belenyomott az emberekbe. Azok, akik A titok varázsát övező dicsfényből élnek a mai napig, talán most felháborodva olvassák ezeket a sorokat és azt mondják: „Ez a Józsi ez egy hülye! Nekem ne mondja már, hogy nem működik!” 🙂 Pedig én azt mondom, pontosabban azt állítom, hogy önmagában a gondolat kevés a vonzáshoz. Akkor gondoltam bele egy kicsit, hogy valami nem stimmel A titok körüli felhajtással kapcsolatban, amikor azt olvastam valahol, hogy Henry Kissinger kitüntette Rhonda Byrne-t. (Szó szerint megdöbbentett ez az infó, bár most, hogy a neten keresgélem a cikket, nem találom… Lehet, hogy csak összeesküvés-elmélet volt? :() Ha azonban ez mégis igaz, akkor az a Kissinger, aki azt mondta 1970-ben, hogy „Irányítsd az olajat, és országokat irányítasz. Irányítsd az ételt, és irányítod az embereket.” valamiért hálás lehet Ms. Byrne-nek. De vajon miért? (Igazából mindegy, hogy ez valóban így történt-e, mire a cikk végére érsz, rájössz, hogy miért irreleváns.)

Elmondom, hogy meglátásom szerint mi az a kulcsfontosságú információ, amit a könyv és a film is elhallgatott az olvasók elől, és amiről a mai napig nem túl sok helyen hallani megerősítéseket:

Képzeljétek el, hogy az egész világ egy nagy energiatenger. Minden, ami létező az nem más, mint különböző frekvencián rezgő energia, mely hangokban, színekben, és megannyi, érzékszerveinkkel is felfogható anyagban jelenik meg. Ha mikroszkóppal megvizsgálsz bármit, ami fizikailag létező, látni fogod, hogy atomi, vagy inkább kvark (=szub-atomi, azaz atomnál mélyebb) szinten „lüktet”. Ez alapján azt lehet tehát mondani, hogy a dolgok létezésének attribútuma (=el nem választható hozzátartozója) az, hogy egy bizonyos frekvenciájú rezgésből áll. Ami nem rezeg, az – legjobb tudásom szerint – nem létezik. Minden ami rezeg egy picit is, az van (=létező), ha érzékeljük éppen, ha nem.

Namármost. 🙂 Az ember sejtszinten folyamatosan rezeg és különböző rezgésű hullámokat bocsájt ki. Aki látott már aurát (=a testünket körbevevő energiamező) fotókon, az tudja, hogy ez a rezgés az auránkat különböző színűvé teszi attól függően, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagyunk. Ennek jelentősége akkor jön elő, amikor találkozol valakivel, akinek a rezgése a tiéddel azonos, akkor ugyanis számodra az az ember szimpatikus lesz. Biztos éltél már át ilyet… 🙂 Az aurának a színeit az emberi testen lévő 7 db ún. csakrán (=cakra: szanszkrit szó, jelentése: kerék, korong) áramló energia minősége határozza meg. A csakrák tulajdonképpen energia „ki- és bejáratok”, ezeken keresztül jön-megy az érzelmeink által keltett, a tudatalattinkban rezgő információ. (Ez nem ezoterikus hókusz-pókusz, még mielőtt valaki ezt hinné, részletes leírás az auráról és a csakrákról itt és itt található. Nagyon érdemes elolvasni!)

Az aktuális lelkiállapotunk tehát pontos, műszerekkel is mérhető képet fest arról, hogy a hitvilágunk, bizonyosságunk miről „mesél”, bár ezt általánosítani csak számos mérés után szabad, ugyanis a pillanatnyi pozitív vagy negatív külső impulzusok (=benyomások) és azok személyes megélése, tapasztalata is hatással vannak a „szokásos” rezgésünkre. Igazából ez az a pont, ahol vissza kell térnünk a vonzáshoz. A vonzás törvénye ugyanis egy következmény (vagy ahogy Bob Proctor, egy amerikai motivációs edző mondta: egy „másodlagos” törvény), mégpedig annak a következménye, ahogy rezegni „szoktunk” (azaz a rezgés törvényének, ami az elsődleges). Ez pedig sokkal mélyebbről fakad, mint az, hogy most éppen „sok pénzre koncentrálok jó sokáig, mert azt szeretnék” (valójában nem is a pénz kell, hanem az általa megkapható kényelem és öröm elnyerése a cél), amikor gyerekkorom óta azt verik belém, hogy a pénzt nehéz megkeresni és a szegénység-identitásom az ablakon is kilóg. Ugyanez a helyzet pl. a betegségekből való meggyógyulással is, ahol pedig a nyugati világban kisgyerekkorunk óta belénk idomították, hogy ha beteg vagy, irány az orvos, keleten meg azt mondják, hogy a betegség áldás, mert figyelmeztet arra, hogy kibillent az egyensúlyod és gyere egy kicsit a jelenbe. 🙂 A belénk táplált hitek olyannyira a bizonyosságunk alapjai, hogy ez alapján múlik az, hogy hogyan rezgünk és rezgésünk által mit vagyunk képesek megteremteni.

Na és akkor most jön a lényeg:

A hitvilágunkat, bizonyosságunkat megváltoztatni nagyon nehéz, mert ahhoz olyan emberekkel és eszmékkel kell körbevennem magam folyamatosan, amely segít „átprogramozni” a bennem lévő, saját magam által felállított korlátokat. Csak akkor tudok bevonzani bármit, amit szeretnék, ha a tudatalatti működését alakítom át. A vonzás törvényét övező mítoszokkal az tehát a gond, hogy a tudatos döntéseinket akarja felhasználni arra a célra, aminek az elérése a tudatalatti hiedelmeitől függ. Érzitek az ellentmondást? Tudatos cselekvéssel akarunk megváltoztatni olyat, ami valójában egy mélyen gyökerező hiedelem, vagyis az akinek Te érzed/gondolod legbelül magad, ami pedig nem más, mint a folyamatos és szüntelen vanságod. Magyarul: Nem azt vonzod be, amire sokat gondolsz, hanem azt vonzod be, aki ténylegesen vagy! Ha te egész életedben egy kishitű csóringer voltál (bocs), akkor néhány tanfolyam és 1-2 jól megírt könyv nem fogja átprogramozni a tudatalattidat akkor sem ha naponta 50x elmondod magadnak, hogy „Hiszek magamban és abban, hogy lesz szép házam, autóm, nyaralás, stb.”. Ezt az egód mondja a tudatodnak. 🙂 Persze ezt sokan nem tudják, így remek piacot teremtett Rhonda Byrne az útkereső vágyakozóknak és a belőlük élő élelmes üzletembereknek, akik azáltal vonzották be a sikert, hogy újabb és újabb könyvet írtak a vonzás törvényéről.

Ne értsetek félre, nem tartom rossznak ezt a kezdeményezést és tudom, hogy nagyon sokakban kapcsolt fel lámpát (többek között bennem is), csak azt szeretném, ha a rengeteg sikertelen ember, aki nem érti azt, hogy neki miért nem jön össze kapjon egy reményt, hogy igenis lehetséges. Csak egy kicsit másképp kell megközelíteni a dolgokat.

Mégis mit lehet tenni, hogyan lehet a tudatalattit megváltoztatni a saját céljaink elérésére?

Erre a rövid válasz az, hogy SOK munkával és csak hosszabb idő alatt. A vonzás törvénye elnevezésű „mítosz” eladta az embereknek azt a szokásos „mesét”, hogy kevés befektetés (elolvasol néhány könyvet, elvégzel gyorstalpaló tanfolyamokat) és tuti az eredmény. Ilyen (sajnos) NINCS. Sehol sincs. Itt van az a pont meglátásom szerint, ahol a legtöbben átverik saját magukat és ahol a fogyasztói társadalom beszippantotta az arra fogékony embereket. (Ez személyes tapasztalatom, mert egy ideig engem is beszippantott teljesen, és ezt nem szégyellem bevallani sem! :))

Mondok egy példát, melyet a cikk végére érteni fogsz:

A jelenlegi pénzuralmi – fogyasztói társadalomra alapuló – világrendet kb. 300 év alatt rakták össze! Háromszáz év! Az minimum 12 emberöltő. Kitalálták, pontosan megtervezték a háborúkat, azok finanszírozását, a pénznyomtatás monopóliumának megszerzését, a nemzetállamok eladósítását és fokozatosan véghez vitték. Fokozatosan, lépésről lépésre. Leszarták, hogy több generáció kihal, mire a terv megvalósul, mindig egy kicsit beljebb mentek az ajtón. A kulcsszó a fokozatosság. (Ennek elképesztő jelentőségéről írni fogok egy teljes bejegyzést egy nap!) Ezalatt az idő – 300 év – alatt a népek gondolkodásmódját és a hitrendszerét átalakították olyanná, amely megteremtette azt a világot, amit ők akartak. Az emberekből fogyasztókat gyártottak, a XX. századi médiapropagandával telenyomták az elméket félelemmel és gyönyörű birkatársadalmat hoztak létre, mely a jó pásztortól várja a megoldást az életére. A saját gondolataid és érzelmeid felelősségét meg felejtsd el… (Erről szól Duncan Shelley Elme gyilkosai c. trilógiája, ami szerintem kötelező olvasmány!) Az egyéni szinten történő eredményekhez persze nem kell 300 év, de a tervezés ugyanilyen fontos!

Visszatérve a bejegyzésem címéhez a vonzás törvénye tapasztalatom szerint azért nem működik a legtöbb embernél, mert az egy hosszú folyamat egyetlen kiragadott részecskéje, ami egy következmény és ráadásul nem is az utolsó eleme a képletnek, csak egy közbülső állomás. Vagyis érteni kell az egész folyamatot ahhoz, hogy az legyen, amit szeretnénk. A folyamat pedig ott kezdődik, hogy megvizsgálom önmagamat: Ki vagyok én? (Az önmegismeréshez egy egész élet is kevés, de a legnemesebb feladat, amit önmagaddal szemben megtehetsz!)

A kritikus hangvétel után mindazonáltal szeretnék leírni néhány – talán hasznos – gondolatot, amely segíthet az útkeresésben és abban, hogy végül megtörténjen a vonzás, amire mindannyian vágyunk.

1. Kövesd figyelemmel olyan emberek életét, akiknek a személyiséget és életútját be szeretnéd vonzani. Olvasd el az önéletrajzukat, nézd meg, hogy mit, mikor és miért csináltak és csak olyan embereket válassz példaképnek, akiknek az életük és a cselekedeteik a példázat nem pedig az, amit szövegeltek. Manapság rengeteg ember azáltal lesz sikeres, hogy a siker képletét mások – nem a saját! – példaértékű életén keresztül tanítják, de azon kívül nem túl sok saját ötletet adnak a világnak. Őket is meg kell becsülni, mert kiváló ugródeszkák, csak tőlük nem fogod megtanulni azt, amit szeretnél. Hallgass azokra, akik azt élik, amit tanítanak és szenvedéllyel, belső tűzből akarj cselekedni Te is. (Bizonyosodj meg róla, hogy tényleg úgy élnek, ahogy mondják, mert rengeteg a szájkarate bajnok!) Én folyamatosan keresem és figyelem a hiteles embereket! Az egyik kedvenc időtöltésem!

2. A tanulás egy folyamatos feladat és egyszerre több szinten történik. Nincsen csak szellemi, csak lelki és csak testi fejlődés. Ha az egyiket túlzásba viszed, vagy háttérbe szorítod, az a másik rovására megy. Egymás mellett kell fejlesztened mindent, ha tartós eredményt akarsz. Aki nagyon okos, de egészségügyi korlátai vannak önnön hibájából (mert nem hajlandó mozogni), az nem fogja elérni a kívánt eredményt, mint ahogyan az sem, aki kicsattanó egészséggel, de alapvető lexikális tudás hiányával küzd. A tartós eredményt akkor lehet elérni, ha a test + lélek + szellem azonos időben és ütemben fejlődik. Megfelelő táplálkozás, mozgás, meditáció és fókusz. Ha a tanulás egyensúlyát folyamatosan betartod, automatikusan átalakulsz belülről és nem kell akarni azt, hogy más legyél, mint ami voltál. Egyszerűen megtörténik.

3. Legyen mindig „üres a poharad”. Amikor (állítólag!) Buddhát megkérdezték, hogy hogyan tett szert olyan nagy tudásra és bölcsességre, azt válaszolta: „Mindig üres a poharam.” Ez magyarul annyit jelent, hogy a bizonyosságod soha nem gyökerezik túl mélyen a földbe és mindig képes vagy feltenni magadnak a kérdést: Mi van, ha mégsem úgy van, ahogy gondolom? Ha pedig így gondolkozol, folyamatosan hagyod, hogy új, még ismeretlen információ is bejusson az elmédbe. Ha üres a poharad, akkor tanítható vagy, ha tele van, akkor már nem. Aztán ha már rendelkezel sok-sok infóval, majd sorba rendezed őket bölcsességgel. 🙂

4. Legyen terved a céljaid elérésére és minden nap tegyél hozzá egy kicsit az úthoz. A kulcs a fokozatosság, a kitartás és a folyamatos cselekvés. (Nem véletlenül említettem feljebb azt, hogy a jelenlegi világrend minek a következménye! Az elit mindig is tudta, hogy mit akar elérni, de ez időbe telik!) Cselekedeteid folyamatossága és minősége fogja meghatározni azt, hogy milyen gyorsan válsz „olyan rezgésű” emberré, akinek az életében azok a dolgok történnek meg, amelyekre vágyik.

A vonzás tehát egy folyamatos és megfelelő minőségű rezgésből fakad, mely egész lényed testi, lelki és szellemi átalakulásának az eredménye. Ha képes vagy alázattal elfogadni azt, hogy a változás időbe fog telni, akkor a te életedben is megtörténik az, amit én csak úgy nevezek, hogy a sikeres élet ösvénye (ezt persze nem a saját kisujjamból szoptam ki, hanem Kevin Trudeu: Your Wish is Your Command c. anyagából tanultam):

1. Eleinte tudattalan tudatlanságban élünk (azt sem tudjuk mit nem tudunk)
2. Később tudatos tudatlanságba kerülünk (amikor már tudjuk, hogy mit nem tudunk)
3. Aztán tudatos tudatosságba jutunk (amikor pontosan tudjuk, hogy mit tudunk)
4. Végül pedig tudattalan – tudat alatti! – tudatosságba érkezünk (amikor már a tudás életünk integrált része)

A 4. pont az az állapot, amikor nem kell akarnunk a megfelelő rezgést, nem kell folyamatosan koncentrálnunk arra, hogy az eredmények bevonzásához szükséges cselekedeteket végezzük és átalakuljunk, hanem egész lényünk és működési rendszerünk automatikusan azt teszi, ami szükséges a megfelelő minőségű rezgés létrehozásához. Olyan ez, mint amikor megkötöd a cipőfűződet reggelente és oda sem kell figyelned ahhoz, hogy jól csináld.

A cikk címében tehát hazudtam :), mert a vonzás törvénye valójában működik, csak tudni kell, hogy ez nem egy természeti csoda, hanem egy következménye annak a belső, tudatalatti rezgésnek, ahogyan a világot szemléljük és amely szemlélet alapján cselekszünk. Emlékeztek mit írtam a Miért halt meg Steve Jobs? c. cikkemben Bruce Lipton amerikai sejtbiológus „észlelés biológiája” c. tudományáról: a DNS a gondolatmintákat örökíti tovább, vagyis amilyen a hitrendszerünk, olyan lesz a valóságunk!

Persze nehogy azt higgyétek, hogy én már itt tartok. Egyelőre azon a szinten vagyok, hogy már feltérképeztem a megfelelő infókat a haladáshoz és ráléptem az útra, de még nagyon messze van az út vége. Persze nagyon kellemes az utazás, igazából az adja a boldogságot, hogy haladok előre. Az pedig, hogy ezt meg is tudom osztani itt veled, kedves olvasóm, külön öröm számomra!

Viszont a nagy haladásban lassan elérek a kocsmához is, úgyhogy betérek egy felesre izibe’! Egészségetekre! 🙂

A válságok valódi oka

Szerző: Józsi bácsi | jan 14, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

Néhány bejegyzéssel ezelőtt azt írtam, hogy szerintem nincs válság. Ebben a cikkben azonban újragondolom ezt a kijelentést, mert egy másik nézőpontból talán mégis van egy kicsi. Ez a nézőpont pedig az ember, mint teremtő lény. A válságok mindig abból fakadnak, hogy az emberiség képtelen felfogni azt, hogy a tudatalatti hiedelemvilága (és az abból fakadó cselekvés) teremti a fizikai valóságot benne a recesszióval, a fellendüléssel, a békével és a háborúkkal. Ha szebb világot szeretnénk, önmagunk működését érdemes megértenünk először!

Ebben a cikkben egy végtelenül egyszerű módszerrel szeretnélek közelebb vinni kedves komám ahhoz, hogy milyen mechanizmusok is működtetnek minket belülről. Vannak ennél sokkal bonyolultabb és tudományosabb magyarázatok is, de a széles tömegek nagyrészt józsibácsik és marinénik és fingjuk nincs ezekről a dolgokról. Mint ahogy nekem sem volt addig, amíg fel nem tettem kérdéseket és utána nem jártam egy kicsit. 🙂

Kezdjük egy elcsépelt közhellyel: Minden ember boldog akar lenni. Vagy így vagy úgy, de azt az állapotot akarja elérni, melyben folyamatosan jól és egésznek érzi magát. Vagyis egész-séges. 🙂 Ez az állapot persze mindenkinek mást jelent, de azt hiszem, hogy a fenti mondat tekinthető axiómának (=alaptétel, melyet senki nem von kétségbe).

A boldog állapot elérése érdekében születésünktől fogva az összes cselekvésünket és döntésünket 2 érzelem irányítja: az öröm elnyerése, vagy a fájdalom elkerülése. Ha megvizsgálod a hétköznapi döntéseidet, biztos, hogy ez a kettő érzelem lesz benned, mielőtt választasz a lehetőségek közül. Ez tehát már egy jó kiindulópont a megértéshez. Az, aki döntést hoz bármiről, örömet akar szerezni magának, vagy ha ez nem lehetséges, legalább azt szeretné választani, ami „kevésbé szar”. 🙂

A döntéseink érzelmi motivációján túl vannak olyan belénk táplált, tudat alatt működő szükséglet mechanizmusok, melyek cselekedeteinket működtetik. Meggyőződésem, hogy ha ezt bárki megérti, nem csak, hogy jobb ember lesz tőle, de több barátja lesz, szeretni fogják a nők/férfiak (kinek a pap, kinek a papné) és jobban el fogja tudni fogadni azt is, amivel nem ért egyet. A békés együttéléshez, baráti és párkapcsolatokhoz, valamint együttműködő közösségek kialakításához ezek az információk kulcsfontosságúak véleményem szerint. (Köszönet Anthony Robbins élet-edzőnek (life coach) és Cloé Madanes pszichológusnak, akik ezt összeszedték.)

Először elmondom az egyes mechanizmusokat, aztán jöhet egy aktuális, válságos példa. 🙂

Az embert, ahogy említettem, bizonyos emberi szükségletek működtetik tudat alatt. Az öröm elnyerésén és a fájdalom elkerülésén túl minden egyes döntésünknek és életünket alakító tevékenységnek megvan a tökéletesen megmagyarázható oka. Az alábbi felsorolásból minden megtalálható bennünk – amennyiben emberek vagyunk 🙂 – , csak az arányok mások. Ami nagyon lényeges: ha bármilyen tevékenységben, amit végzel egyszerre 4 szükséglet kielégül, az függőséghez vezet!

Ha csak a végeredményre vagy kíváncsi, akkor kattints ide, mert nem szeretném rabolni az idődet.

Nézzük részletesen:

1. Bizonyosság

Az első alapvető szükségletünk a bizonyosság. A bizonyosság a világképünk, magyarul az, amit igaznak hiszünk. A legfőbb bizonyosság a saját tapasztalatunk, aztán jönnek a tekintélyek által belénk vert „igazságok”. Ez utóbbiak nem biztos, hogy tényleg úgy vannak (=nem feltétlenül valóságosak és igazak), ahogy hisszük, de valamit hinni „kell”. 🙂

Bizonyosság az, hogy a diploma munkához juttat, a házasság boldog kapcsolatot eredményez vagy pl. az, hogy az állam a nép érdekeit képviseli, a befizetett adók az állam működtetéséhez kellenek és hogy a bank célja a gazdaság működtetése. Ezek mind-mind bennünk élő bizonyosságok, melyek valójában feltételezéseken és a rendszer által oktatott információkon alapulnak. A felsoroltakban persze van igazság, de azok mind részigazságok és általánosítások. Érdemes feltenni a kérdést mindig: Ez biztos, hogy így van?

A bizonyosság mindennek az alapja, kapaszkodó. Az összes egyház, spirituális és egyéb iskolák és intézmények valamilyen bizonyosságot akarnak beléd ültetni. Céljuk, hogy elhitessék veled, hogy amit ők tanítanak, az biztos, hogy igaz, mert valaki megtapasztalta vagy valaki azt mondta, hogy ez „így van” és jó esetben még dokumentálva is van. Ezzel nincs baj, így jutunk világképekhez és különböző igazságokhoz. Ami veszélyes, az az, hogy a már elfogadott bizonyosság kiöli belőled a kérdőjeleket és nehezen fogadod el, ha valami nincs „így”. Magyarul annyira erősen hiszel valamiben, hogy nem lehet Téged megingatni semmivel. Évente milliók halnak bele ebbe a tévedésbe. Sok millió ember hal bele abba évente, hogy valójában nincs „úgy”, ahogy gondolja. 🙁

A bizonyosság az a szükséglet, ami miatt nem szabad politikáról, sportról és vallásról beszélgetni azzal, akinek el akarsz adni, vagy pl. az a szakadék, ami a nyugati és a keleti orvoslás között húzódik. A társadalmi konfliktusok és az ártatlan viták legfőbb forrása is ez a bennünk működő mechanizmus, mert rá akarom beszélni a másikat, hogy azt higgye igaznak, amit én igaznak hiszek. Pedig még az is lehet, hogy mindkettőnk téved. 🙂 (Későbbi bejegyzéseimben sokszor fogok visszatérni erre a szükségletre.)

Mire figyeljünk egyéni szinten? A kulcs a nyitottság. Soha ne ítélkezz azok fölött, akik másban hisznek. Ők azt gondolják jónak. Ha segíteni akarsz, akkor először fogadd el azt, hogy más nézetet vallanak és hass rájuk úgy, hogy tegyenek fel kérdéseket. Csak akkor tudod „eladni” a saját véleményedet, ha ő teszi fel a kérdést önmagának: „Hmm, vajon az tényleg úgy van, ahogy én hiszem?” (Fontos, hogy ezt magaddal szemben is ugyanúgy tedd meg!)

2. Változatosság

Második alapvető szükségletünk a változatosság, vagy más megközelítésből bizonytalanság (=nem tudjuk, hogy mi lesz és ez tök izgalmassá teszi az életet). Ennek lényege az, hogy folyamatosan vágyjuk az ismeretlent és az újat, továbbá az, hogy az állandóság dögunalmas. A fejlesztés, újítás iránti törekvések, valamint a haszonszerzés, a vagyonfelhalmozás, és mindennemű anyagi vágyakozás tárgyának kielégítése is ebből fakad („ha ezt meg azt még megszerzem, akkor tutira boldog leszek”), de a spirituális és szellemi ismeretek iránti információ habzsolásának is ez az oka. „Minél többet tudok, annál jobban fogom magam érezni.” Én pl. ennek a hitvilágnak vagyok a rabja, miközben a csodálatos jelen pillanatok tömkelege száguld el mellettem. 🙂

A változatosság szükséglete hajtja előre a világot nagyon sok szempontból. Ha mindig megelégednénk azzal, ami van, akkor még kőbaltával üldöznénk egymást a sztyeppéken. 🙂

A változatosság iránti szükségletünk kielégítése jó, mert fejlődik tőle az ember és a környezete. Arra kell csak vigyázni, amikor a változatosság a megbecsülés rovására megy. Amikor csak azért fejlesztünk és újítunk, mert a piac megkívánja; vagy azért keressük a változatosságot, mert képtelenek vagyunk a jelen pillanat csodáját megélni és szívből értékelni azt, ami van.

A marketing és az eladás legfőbb eszköze az, hogy ebbe a szükségletedbe kapaszkodnak. Bebizonyítják neked, hogy vásárolnod kell valami újdonságot, mert akkor jobb lesz az életed. Közben persze az újdonságba beleépítik az avultatást (=tervezett „elromlás”) és amikor a termék 2 év múlva tönkremegy, te azonnal veszel egy újat. Na hja, a világ egy üzleti vállalkozás. 🙂

A változatosság iránti szükségletünk kiszolgálását olyan jól csinálják ma már a fogyasztói társadalom propagandistái, hogy az emberek bizonyosságává vált az, hogy ez kell a boldogsághoz. Ha valami mást / újabbat kapsz, az tuti jobb lesz. Vagy még sem? Lehet, hogy csak egy rövid ideig tesz „boldoggá” az, ami új…?

Mire figyeljünk egyéni szinten? A kulcs a megértés. Ne ítélkezzünk senki fölött azért, mert mást akar állandóan, inkább értsük meg a motivációját. A változatosság szükséglete belénk van táplálva. Kutatók bebizonyították, hogy van egy, az agy jutalomközpontjának nevezett területért felelő nucleus accumbens nevű kis mirigy(?) (a homloklebeny mögött), amely dopamint (=örömhormon) termel akkor, amikor valami másra vágyakozunk, mint ami van. Ez a szükségletünk tehát a hajtóerő, ugyanakkor kábítószer is. Ha nem veszed észre magad, összekevered a szezont a fazonnal. 🙂

3. Jelentőség / Fontosság

A harmadik alapvető szükséglet a jelentőség, fontosság. Minden embernek szüksége van arra, hogy valakinek érezze magát. A kocsmázós überelések („az semmi vazze, én úgy berúgtam, hogy már az asszony se ismert meg!” :)), a nagyotmondások és a diktatórikus vezetés is ebből fakad. Amikor az ember úgy érzi, hogy „nem vagyok elég”, akkor bekapcsol bennünk ez a szükséglet, mert ki akarunk emelkedni a tömegből. És teszünk valamit, amivel kiemelkedünk. Ez lehet pozitív és negatív kiemelkedés egyaránt. Teréz Anya vs. Magda Marinko.

A jelentőség építő, mert a művészek, sportolók, zeneszerzők, feltalálók és világhódítók jelentős részének az ebből fakadó belső tűz ad erőt, hogy létrehozzanak valami újat. Persze a változatosság vágya is mindig a képlet része, de a teremtés célja legtöbbször az, hogy többnek érezhessük magunkat, mint amik vagyunk és jól esik, ha elismernek érte. „Vagyok valaki. Hmm, ez jó!” (A jelentőség szükséglete az önbecsüléshez elengedhetetlen!)

A jelentőség leginkább az emberi kapcsolatokban nyer értelmet, mindenkinek szüksége van rá, kivéve azoknak, akik valóban túlléptek ego (=az elme Én-je) határain. Ilyen emberből rendkívül kevés van, szerintem.

A jelentőség vágyából fakadó megszállottság ugyanakkor pusztító is, mert diktátorokat (vagy akár sorozatgyilkosokat) hoz létre, esetleg téves információval rendelkező tekintélyeket teremt, akik az önbecsülésük hiányát és a belső elégedetlenséget úgy akarják kompenzálni (=ellensúlyozni), hogy kifelé kemények, rettenthetetlenek és megingathatatlanok akkor is, ha egyáltalán nem biztosak abban, hogy igazuk van. Ez a politikai, gazdasági és egészségügyi világban egyértelműen tetten érhető és szorosan összekapcsolódik a szeretet (4. pont, lejjebb) és a bizonyosság szükségletével.

A jelentőség szükséglete az, amely a bizonyossággal együtt a tekintélyelvű világba kergette az emberiséget, amelyben csak annak lehet igaza, aki a rendszer értékítélete alapján valaki lett. A hivatalosan elfogadott (=uralkodó hatalmi elit érdekeit képviselő) nézetek azért népszerűbbek, mert jelentőséget tulajdonítunk nekik a hivatalosságuk miatt, pedig lehet, hogy csak a pénz a motiváció a „jelentős nézet” mögött. Lásd megannyi ortodox módszer a betegségek gyógyítására szemben a természet erejének tiszteletével és Hippokratész valódi esküjével (szemben a már elfogadott orvosi esküvel). Az sem kizárt soha, hogy a hivatalos, jelentős nézet téves bizonyosságon alapszik, mert a képletnek csak az egyik felét vizsgálja. 🙂

Tudod komám mi a kérdés: Biztos, hogy ez így van?

Mire figyeljünk egyéni szinten? A kulcs az alázat és a tisztelet. A jelentős embereknek, eszméknek ereje és hatása van a világra. Építeni és pusztítani tudnak egyaránt. Én mindig azt vizsgálom meg, hogy nekem egy jelentős eszme vagy emberi tevékenysége építő-e vagy sem, emberközpontú világhoz vezet-e vagy sem és az alapján ítélkezem. A magukat jelentősnek tartó embereket leginkább szeretni kell, mert a legtöbben a szeretet hiányt kompenzálják azzal, hogy fontosnak érzik magukat. („Én komoly ember vagyok, én komoly ember vagyok” – emlékeztek a Kis Hercegre? :))

4. Szeretet / Kapcsolat

Minden ember azt akarja, és tulajdonképpen bármit hajlandó azért megtenni, hogy elfogadják és szeressék. Hivatást, életcélt választunk azért, hogy legyenek olyanok, akik szeretnek azért, akivé váltunk. Az emberi kapcsolatok mozgatórugója ez a szükséglet, és a legnagyobb szarkavarója is egyben. 🙂

Az embert a kapcsolatai határozzák meg. Amilyen emberekkel körülveszed magad, olyanná válsz. Mivel minden ember szeretetre és elfogadásra vágyik, nem csoda, hogy egy bűnöző családba születő gyerekből bűnöző lesz. Ő csak azt akarja tenni, amiért azt mondják neki, hogy „ügyes vagy kisöreg, szeretlek!” (Jóllehet a szeretet leginkább elvárásban mutatkozik meg sok esetben, ahol ritkán hangzik el a „szeretlek” szó.) A pénzügyi hatalmasságok és bankárdinasztiák csemetéi is azért lépnek szüleik nyomdokaiba a meglévő üzleti modellt tisztelve, mert szeretetre és elismerésre vágynak. Azt akarják, hogy elfogadják és szeressék őket és a bizonyosságuk erős abban, hogy joguk van „levegőből” előállított pénzért kamatot szedni, hiszen ezt a rendszert ők találták ki, az emberiség meg elfogadta. Ha ezért haragszom rájuk – mint emberekre – , akkor magamat büntetem, ugyi, mert a harag engem gyilkol. 🙂

A szeretet szükségletének kielégítetlensége halálhoz vezet. Egy kisgyereknél akár még fizikai halálhoz is, ha azt a gyermeket nem babusgatják, simogatják és szeretgetik. Ha a szeretetlenség felnőttkorban ütközik ki, akkor viszont a változatosság és a jelentőség kezd el dominálni (=hangsúlyos cselekvési formává válni) helyette, mert a szeretet hiányát valamivel kompenzálni kell. Lásd Steve Jobs.

Mire figyeljünk egyéni szinten? A kulcs az empátia. A szeretet egy olyan elképesztően fontos szükséglet, hogy emberek még ölni is képesek miatta. Pl. amikor Lajos szívenszúrja Kázmért, mert lenyúlta az asszonyt, vagy amikor valaki öngyilkos lesz azért, mert a plátói (=egyoldalú vagy soha be nem teljesülő) szerelmét nem viszonozzák, vagy egyszerűen csak nem figyelnek oda rá eléggé. Ha pedig valakinek a bizonyossága nem egyezik a tiéddel, akkor is csak szeretettel juthatsz vele közös nevezőre. Ne feledd: Te vagy az, aki szeretsz, a másiktól ne várj el semmit! (Légy Te az a változás…)

5. Növekedés

A növekedés iránti belső mechanizmus már spirituális szükségletnek számít. Az ember mindig több akar lenni. Akár anyagilag, akár tudatosság szintjén akarunk fejlődni, a változatosság mellett lényeges az, hogy többek legyünk, mint korábban voltunk. Lehetőleg minden szempontból. Ez építő és egyaránt veszélyes. Minden éremnek 2 oldala van ugyanis.

A bennünk lévő növekedés iránti vágy (+ a változatosság) miatt akarunk szebb házat, jobb munkát, nagyobb autót, több utazást, vagy emiatt szeretünk olvasni, akarunk többet tudni, vagy pl. járunk tanfolyamokra és olyan kocsmába is, ahol értelmes emberekkel lehet eszmét cserélni. 🙂 A változatosság mellett a növekedés szükséglete kell a fejlődéshez. A tudós emberekben ez a két szükséglet nagyon erős.

A folyamatos növekedés pl. gazdasági szempontból azonban veszélyes, mert azt ma már nem az emberek elégedettségében és környezetvédelmi szempontok alapján mérik, hanem közgazdasági mutatókban. Ha növekszik a GDP az jó. Igaz, hogy a temetkezési vállalkozások fellendülése is a GDP része és a hazai vállalkozásokat kiszorító multik teljesítménye is, de oda se neki. 🙁 Gondoljunk csak bele: a folyamatos és erőltetett növekedéshez egyre több energiára van szükség, azt pedig sok esetben csak úgy tudjuk már megszerezni, ha másoktól elvesszük az övéket. Erről szól a modern pénzügyi világrend növekedése többek között és erről írtam az Ezért nő a szegénység c. bejegyzésemben is. A középosztály eltűnik, a szegénység egyre nagyobb, egy szűk rétegnek meg annyi pénze van, hogy azt sem tudja mit kezdjen vele.

Mire figyeljünk egyéni szinten? A kulcs az egyensúly. Számomra az a növekedés pozitív, amely által másoktól nem elvenni kell, hanem a növekedés által létrejött érték (legyen az szellemi vagy anyagi termék vagy szolgáltatás) nagyobb, mint a pénzben kifejezhető ára. Ha a növekedés ad és teremt, akkor pozitív, ha meg elvesz akkor nem az.

6. Hozzájárulás / Adakozás

A hozzájárulás szükséglete arról szól, hogy szeretnénk valamit adni a világnak, ami túlmutat rajtunk. (Mindazonáltal ugyanúgy ego által vezérelt, mert azért adunk, hogy bennünk keletkezzen jó érzés.) Az adakozás / hozzájárulás történhet önzetlenségből is és kompenzációból is, vagyis azért, mert az egyébként önző cselekedetünk miatt egyensúlyt keresünk odabent. Lásd mások kárán meggazdagodó milliárdosok alapítványai. (Persze ők is csak olyan eszméket támogatnak anyagilag, ami az ő értékrendjük és érdekeik szerint helyes és előremutató.)

Van rengeteg ember, aki akkor is örömmel ad, ha neki semmije nincs, mert örömet okoz neki az, hogy másokat segít; bizonyos emberek meg a bennük lévő bizonyosság és szeretet hiánya miatt akkor sem túl adakozók, ha közben teljesen értelmetlen dolgokra költik el az összes pénzüket. Valaki ilyen, valaki olyan, de akármilyen is legyen, mindenkiben benne van az, hogy valamit adni akar a világnak. (Továbbá a szeretethiány miatt is felléphet az, hogy az ember az adakozással kompenzál.)

A hozzájárulás, magunkból adakozás természetesen nem csak a pénzről szól. Leginkább időről, szeretetről és odafigyelésről, melyből mindenkinek van, ha egy kicsit megáll a nagy rohanásban. Leginkább talán az a lényege, ami akkor is létező, amikor egy ember már fizikailag elmúlik. Ahogy egy nagyon igaz idézetben olvastam: „Az emberek elfelejtik amit mondasz és elfelejtik, amit teszel, de azt soha nem felejtik el, hogy milyen érzést váltottál ki belőlük!” Igazából erről szól ez a szükséglet. 🙂

Mire figyeljünk egyéni szinten? A kulcs annak az érzésnek a megtapasztalása, hogy a világ több, mint én vagyok. Azzal, hogy hozzájárulunk mások életéhez és azzal, hogy valamit adunk magunkból, azzal a saját életünkbe is gazdagságot hozunk. Ahhoz, hogy szeretetet kapj, először szeretned kell tudni, magadból kell adni másoknak. A természet törvényei végtelenül bölcsen irányítják az embert, csak nyitva kell tartanunk a szemünket és a szívünket. 🙂

Összegzés:

És most akkor vizsgáljuk meg a válságot az elmondottak tükrében (hozzáteszem, hogy minden emberi tevékenységben fellelhetők ezek az összefüggések, ezért is írtam azt a bevezetőmben, hogy ha ezt megérted, akkor könnyebb lesz az életed):

A válság oka egy fals bizonyosság, hogy valaki megoldja a helyzetet helyettünk és ezért tökéletesen kihelyezzük a felelősséget a választott vezetőkre. A válság oka az, hogy a változatosság iránti szükségletünk kielégítéséhez nagyobbat harapunk a kenyérbe, mint amekkora a szánk. A válság oka az, hogy szeretet és összefogás helyett sokunkban emelkedik felül a jelentőség szükséglete és mások fölé akarunk növekedni azzal, hogy energiát veszünk el embertársainktól és úgy elégítjük ki a növekedési vágyunkat. A válság oka az, hogy többnyire olyan vezetőket választunk meg, akiknek az a bizonyossága, hogy az „erősebb kutya él nemi életet” és akik segítenek azt a pénzközpontú gondolkodást elterjedni, melyben a változatosság szükségletét tárgyak vásárlásával és egyre több szex által elégítik ki az emberek. A válság oka az, hogy félünk másban hinni, mint a széles körben elfogadott bizonyosság, mert lehülyéznek és félünk őszintén szeretni, mert nem akarunk megsérülni és ezért folyamatosan hagyjuk a tekintélyeket fölénk nőni, akik saját bizonyosságuk belénk sulykolásával építik a közös jövőt.

A válság oka soha nem gazdasági, hanem mindig emberi tényező. Ha nem értjük a mögöttes motivációt, az emberi érzelmek és belénk táplált hitrendszerek működését, akkor folyamatosan mutogatni fogunk másokra a helyett, hogy megértéssel és tudatos döntésekkel csodát teremtenénk, együtt. A válság ott ér véget, ahol felvállaljuk az érzelmeink, a gondolataink és a cselekvéseink felelősségét és abbahagyjuk a másokra mutogatást.

Jézusnak egyébként azért volt nagyon igaza, amikor azt mondta, hogy a szeretet az egyetlen út, mert az összes szükségletünkből fakadó destruktív (=romboló) vagy konstruktív (=építő) cselekedetünk közös nevezője ez az emberi szükséglet. Gondold csak át, hogy a saját életedben mennyi konfliktust sikerülne feloldanod kívül és belül egyaránt, ha szeretettel megértenéd a másik emberben működő, általa sem ismert mechanizmusokat. 🙂

Megyek is a kocsmába és megvizsgálom a haverokat jó nagy kupica szeretettel, kit, micsoda és miért is mozgat annyira… 🙂 Gondolok rátok, amikor koccintunk!

Mi van a gyenge forint árfolyam mögött?

Szerző: Józsi bácsi | jan 8, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

Vajon miért gyengül a forint? Véleményem szerint nem véletlen, viszont direkt van. 🙂 Mi lesz most az euró árfolyammal vagy a frank árfolyammal? Elszállunk az egekbe és csődbe megy az ország, ahogy a főáramlatú média mondja világszerte? Ennyire nagy lenne a gáz? Vagy mégsem?

Őszintén szólva nem akartam cikket írni erről a témáról, mert ennek aktuálpolitikai vonzata is van (ott pedig elég megosztott a társadalmunk és a megosztásban nem kívánok részt venni!), de azt veszem észre, hogy a fősodrású médiában nem tisztán van lekommunikálva a helyzet (irányított nagyon a véleményalkotás), és az emberek többsége végtelenül haragszik azért (=önmagával tol ki :)), mert Magyarországon parázs helyzet állt elő. Pedig az egész morgolódásnak és elégedetlenkedésnek az oka az, hogy a hozzám hasonló sok-sok józsibácsi nem érti az egyes szereplők funkcióját. Magyarul nem tiszta a fejekben az, hogy mi egy pénzügyi és mi egy kormányzati rendszer szerepe és leginkább hatásköre. Erről fogok ebben a cikkben írni. Nem lesz rövid, de mire a végére érsz, olyan tiszta lesz a kép, mint egy nyári, felhőtlen égbolt. Legalábbis igyekszem olyanná tenni.

Elölről kell kezdenem, hogy olyanok is megértsék, akik most olvasnak először gazdasági témájú írást. Nagyon lassan írtam, mert nem tudom, hogy tudtok-e gyorsan olvasni. 🙂

A helyzet a következő:

Magyarországon kétszintű bankrendszer van. Van a központi bank, másnéven jegybank (=Magyar Nemzeti Bank), és van a kereskedelmi bankhálózat (OTP, Erste, Raiffeisen, stb.), amely a hitelezéssel, betétgyűjtéssel és egyéb pénzügyi műveletekkel foglalkozik.

A kereskedelmi bankok – ahogy már írtam korábban is – a hitelezésből élnek, ami a pénzmultiplikátor (=banki pénzteremtő képesség) miatt sokszoros bevételi lehetőséget (=levegőből kreált számlapénzért munkával visszafizetett kamatjövedelem) tesz lehetővé rendkívül alacsony kockázattal. Elhelyezed a betétedet 5%-os kamatra, a bank kiadja 15%-osra, ráadásul többszörösen. Nagyon jó buli. Bocsánat, hogy még egyszer leírom, de ez kulcsfontosságú infó a „válság” megértéséhez: a banki pénzteremtés lehetőséget nyújt arra, hogy a bankban elhelyezett betétek akár 20x-osát is kihelyezzék (amennyiben a kötelező tartalékráta csak 5%), de persze ennyit nem helyeznek ki, hanem csak 4-5x-ös pénzt, különben stabilitási kockázatok lépnek fel. (Bár ezt a fogalmat elsősorban az országok gazdaságpolitikájának elemzésekor hallod leggyakrabban.) A kereskedelmi bankrendszer olyan pénzt ad ki hitelbe (munkával megfizetendő kamatért cserébe), ami a semmiből jött létre egy hitelszámlán. (Erről a Mi a pénz? c. bejegyzésemben is írtam már). Ha jól megy a hitelezés, annyira megéri ezt csinálni, hogy érdemes minden sarkon bankfiókot nyitni. Kiskőrös belvárosában pl. 11 kereskedelmi bankfiók van (vagyis lehet, hogy már csak „volt”), annyira jó buli ez. (Pedig Kiskőrös nem egy világváros.) Nem csoda tehát az sem, hogy a hitelezés visszaesése miatt csökkenteni akarták a meglévő kockázatokat is a túlnyomórészt külföldi bankok és rengeteg bankfiókot bezártak 2011 végén. Ez persze logikus lépés, amit néhány okosabb közgazdász már évek óta prédikál, hogy ez lesz, mert a túlzott devizahitelezés előbb-utóbb a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka eredményre vezet. (Ha van egy kis időd, ez után a cikk után olvasd el az Ezért nő a szegénység c. bejegyzésemet is, mert ott bővebben kitérek erre.)

A jegybank legfontosabb szerepe – sok egyéb mellett, mint pl. infláció kezelése, pénzügyi szektor felügyelete, stb. – az, hogy az ország fizetőeszközének az értékállóságát szabályozza. Ezt más néven úgy is hívják, hogy a jegybank a forint árfolyamának stabilitásáért felel. Mivel rengeteg kereskedelmi kapcsolat van Magyarország és külföld között, ezért nem mindegy, hogy a forintnak éppen milyen az árfolyama a jelentős külföldi devizákkal szemben. (Ha túl erős a forint, akkor az rosszat tesz a hazai exportnak – mert sokba kerül forintot venni a külföldieknek azért, hogy magyar gyártású termékeket forintért vegyenek – , ha pedig túl gyenge a magyar fizetőeszköz, akkor az az importból élő vállalkozói réteg költségeit növeli meg, és ezzel a végfelhasználók, azaz a vásárlók kiadásait is. A vállalkozó ugyanis a drága import költségeit továbbhárítja a vevőkre. Ezt gondolom Ti is tapasztaljátok mostanság.) Nagyon fontos tehát olyan árfolyamsávon belül tartani a forintot, hogy az import-export egyaránt működni tudjon. Ezért felel a jegybank. Ez az ő fő legfőbb feladata.

Ahogy a mesterséges forintgyengítés című bejegyzésben már levezettem, a magas hazai állampapír-piaci hozamok és a gyenge forint rendkívül kedvező környezetet teremtenek a külföldi befektetőknek, akik az eurójukért, dollárjukért, svájci frankjukért (leginkább alacsony kamatozású devizájukért!) sok magas kamatozású, olcsó forintot kapnak. Befektetőként ez nagyon jó piaci ziccer, mert az állampapírok hozamát garantálja a magyar állam (mögötte a magyar állampolgároktól beszedhető mindenféle adókkal). Az állampapírok jegyzése jelenleg persze még nem hágott a tetőfokára, az Államadósságkezelő Központ (röviden: ÁKK) állampapír aukcióin ugyanis egyelőre még mindig nem vásároltak be a külföldiek. Véleményem szerint (!) azonban pontosan olyan helyzet előtt áll az ország, ahol ez megtörténhet. Jelenleg ugyanis azért kell IMF megállapodás mindenáron (az ide áramlani akaró nemzetközi tőkének), hogy legyen elég pénz kifizetni a (potenciálisan megvásárolható) állampapírok hozamait! Ha a magyar gazdaság nem muzsikálna jól a jövőben, de van IMF „hátország”, akkor tudunk honnan további eladósodásba (=hitelfelvételbe) fogni azért, hogy legyen miből fizetni a hozamokat. Ezt jelenti az, hogy védőháló. Ez a védőháló elsősorban nem Magyarországot védi, hanem a befektetőt. Mindenkit, aki állampapírt vesz, egy ilyen megállapodás biztosíthat arról, hogy meg fogja kapni a befektetett pénzét. Nézzük meg a következő grafikonokat, hogy könnyebb legyen megérteni a magyarázatot.

5 éves EUR/HUF árfolyamgrafikon (idő fent, ár jobb oldalon)

Az alábbi grafikonról ha nagyobb képet szeretnél, kattints a képre!

Magyar 10 éves állampapír-hozamfelár 2004 óta

10 éves futamidejű magyar állampapír-hozamfelár 2004 óta

(A grafikonokért köszönet a MoneyMoon Training-nek, akik havi webkonferenciáikon állandóan felgyújtják a lámpát hiteles makrogazdasági adatok teljesen logikus, tárgyilagos elemzésével. Ajánlom őket minden olvasóm figyelmébe, szerintem Magyarországon nagyon kevés ennyire objektív elemzőt találtok.)

Mint ahogyan az az EUR/HUF grafikonon látszik, jelenleg ugyanolyan gyenge a forint az euróval szemben (sőt, még egy picit gyengébb is), mint amilyen 2009 tavaszán volt. Ha megnézitek a 10 éves állampapírok hozamfelárát, ott is látszik, hogy tulajdonképpen majdnem ugyanaz a helyzet, mint közel 3 évvel ezelőtt, 2009 tavaszán volt. „A történelem nem ismétli önmagát, de rímel” – mondta Mark Twain. 🙂

Mi történt 2009. tavaszán? Nos, az történt, hogy a new yorki székhelyű Lehman Brothers befektetési bankház 2008. szeptemberi csődje utáni válság teljesen begyűrűzött Magyarországra is. A válság „hatására” a forint gyengülni kezdett és 2009. márciusára a 318 ft-os történelmi csúcsot elérte. A külföldi befektetők olcsón vették a sok-sok forintot, abból pedig magas hozamú magyar állampapírhoz jutottak. („Érdekes módon” a hozamfelárak tetőzése és a forintgyengülés csúcsa szinte ugyanarra az időpontra esett! Micsoda véletlen! 🙂 ) Az állampapírok hozamfelára egyébként azért emelkedett, mert a külföldi befektetőket akarta arra csábítani a jegybank, hogy forint vásárlásukkal visszaerősítsék a magyar fizetőeszközt. Ez működött is, de mivel akkor sem volt túl rózsás a magyar gazdaság helyzete, ezért biztosak akartak lenni abban a befektetők, hogy meg fogják kapni a pénzüket. Ennek volt köszönhető az, hogy 2009. tavaszán – pontosan az EUR/HUF árfolyam akkori történelmi csúcsán – készenléti hitelkeret szerződést kötött az akkori magyar kormány az IMF-fel 20 milliárd EUR-ról. Ez egy biztosíték volt az állampapírok hozamaira, s így az ezt követő 1 évben a 2010 nyári kormányváltásig 16 milliárdot le is hívott a magyar kormány, amely a Magyar Állam külső adósságát „egy picikét” megnyomta. (Az ország ugyan működött tovább – ez igaz – , de a politikai ígéreteket a folyamatosan növekvő államadósság miatt azért nem könnyű betartani, bárki is kormányozza az országot. Ezeknek az ígéreteknek a meg nem valósulását látjuk most.)

Lépjünk vissza egy kicsit a jegybankhoz. Ahogy említettem, a jegybank azért felel leginkább, hogy a magyar fizetőeszköz, a forint árfolyama normális szinten legyen a külföldi devizákkal szemben, vagyis hogy a forint ne legyen se túl erős, se túl gyenge. Amikor bármelyik extrém tartományt eléri, akkor általában jegybanki intervenció (=beavatkozás) következik be, ami annyit jelent, hogy a forint erősítése vagy gyengítése érdekében a jegybank forintot vásárol vagy ad el a devizapiacokon. A svájci és a japán jegybank az elmúlt évben meg is tették a saját jegybanki intervenciójukat, mert túl erősnek tartották az országuk fizetőeszközét és ez komoly visszaesést eredményezett az exportot illetően. A jegybank tehát azért felel, hogy az árfolyam stabil legyen és azért független, hogy semmilyen kormány ne befolyásolhassa azt, hogy ő megvédje az ország fizetőeszközének értékét. Csakhogy a magyar jegybank pont ezt nem teszi most meg. És bevallom, józsibácsi fejemmel nem értem, hogy miért nem. Vagyis értem, de a feltevésem nagyon elszomorít.

Jelen pillanatban a kormány intézkedései miatt a külföldi befektetők bizalma igencsak megingott Magyarországban. (Néhány közgazdász barátom szerint a makrogazdasági adatok egyáltalán nem tükrözik a nemzetközi hisztériát és a leminősítéseket, ezért ez valami másról szól. Még az említett MoneyMoon Training rendkívül tárgyilagos elemzője is többször utalt rá, hogy ő sem látja azt a makroadatokban, hogy miért ekkora a negatív kampány.) A lényeg viszont az, hogy egyelőre nem mernek (vagy inkább akarnak) idehozni túl sok pénzt, mert attól félnek, hogy nem fogják megkapni a profitjukat. Érdemes mindenkinek megérteni azt, hogy a befektető magasról leszarja azt, ha egy ország eladósodik, ő ugyanis profithoz akar jutni, s ezért kell az is, hogy legyen védőháló.

Mivel a kormány hezitál az IMF-fel kapcsolatban, ezért olyan sok a kérdőjel. A legnagyobb probléma viszont az – és itt van az, ahol a média információi igencsak félrevezetőek véleményem szerint – , hogy a Magyar Államot képviselő Magyar Nemzeti Bank, bár tudja, hogy a devizahitelesek szarban vannak és a vállalkozások is döglődnek a gyenge forint miatt, direkt nem akar közbeavatkozni a forint erősítésének oldalán. Meglátásom szerint ez okozza a kormány és az MNB közötti komoly súrlódást valamint az, hogy a magyar kormány által kért kvantitatív lazítást (=likviditás, azaz pénzpumpa a magyar gazdaságba) nem tudja megtenni az MNB. Arra ugyanis csak a FED-nek meg az EKB-nak van jogosítványa, hogy pénzt bocsásson ki a semmiből, a mi jegybankunk ilyen típusú likviditás fokozást nem tehet meg. De interveniálni (=devizapiacon beavatkozni a forint árfolyamának érdekében) azt tudna. Egy nemzeti érdekű (független) jegybank elsődleges célja, hogy az országot fizetőképesen és működő pályán tartsa és szerintem a jegybanki függetlenség körüli balhé is pont azért került elő, mert a Magyar Nemzeti Bank nem Magyarország érdekeit veszi előre (legalábbis nagyon úgy tűnik), mint ahogyan azt Svájcban és Japánban megtették. Javítsatok ki, ha logikai gikszer van abban amit írok, de objektíven én így látom a helyzetet. (Hangsúlyozom: nagyon fontosan tartom a jegybank függetlenségét, de azt is, hogy az ország érdekében legyen független, ne ellene!)

Egy pillanatnyi kitérő erejéig – csak, hogy tiszta legyen az, hogy mennyire manipulált a pénzvilág – nézzétek meg ezt a rövid bejátszást, melyben egy londoni tőzsdei elemző és trader (kereskedő), Alessio Rastani bevallja, hogy nem egészen az van, amit a közvélemény hisz, mert a Goldman Sachs irányít minden jelentős döntést. Ha megnézitek mi történt Görögországban és Olaszországban, akkor nyilvánvaló lesz, hogy igaza van. (Az ország vezetőit lecserélték olyan politikusokra, akik korábban a Goldman Sachs-nak dolgoztak. Sajnos én nagyon úgy látom, hogy ma már erről szól az ún. „szakértői” kormányzás. Jól megszakértik azt, hogy a várt profitok eléréséhez a megfelelő környezet ki legyen alakítva.)

Lenne egyébként egy nagyon jó megoldás, ami mindenkinek jót tenne véleményem szerint, de előbb egy alapvető tudnivalóra szükség van egyetlen mondatban, hogy mindenki értse az alábbi idézetes részt. Elnézést kérek mindenkitől, ha ez nagyon óvodás infó, de én Józsi bácsi vagyok és szerintem vagyunk még így egy páran. 🙂

Az államkassza – vagyis amiből egy ország működik – az adófizetők pénzéből (SZJA, ÁFA, társasági, iparűzési, stb. adók) szerez bevételt a működéséhez, vagy államkötvényt bocsájt ki (amelynek megvásárlói a saját tőkéjükkel finanszírozzák az államkasszát), vagy külföldről vesz fel hitelt. Egy bármilyen államnak ezek a fő bevételi, finanszírozási forrásai.

És akkor most a megoldás. Figyeljetek nagyon, mert ez logikailag szerintem zseniális! Bevallom, nem én találtam ki. Ahogy egy nagyon közeli kocsmázós cimborám mondani szokta: Ezen az ötleten Józsikám most beszarsz! 🙂

A hazai lakosság bankbetét állománya a mai napig elég magas (ezt csak tippelni tudom, de ha jól emlékszem 70-80% körül mozog), vagyis az emberek 70-80%-a a megtakarításait a bankba teszi be, mert azt tartja biztonságosnak és nem a pénz- és tőkepiaci lehetőségeket keresi. A bank az tuti, ezt tanultuk. 🙂 (Ha a banki pénzteremtés elképesztő profitlehetőségét figyelembe veszitek, szerintem nem véletlenül verték az emberek fejébe ezt sem! Minél több a bankbetét, annál több a kihelyezhető hitel és a – pénzteremtésnek köszönhető – többszörös kamatjövedelem is! Hogy egy kicsit fiatalosan fogalmazzak: Óriási kaszanova ez, gyerekek!) Tekintve, hogy most a rövid és hosszú lejáratú állampapírok magas hozama lényegesen több profitot nyújt bárkinek, aki a bankbetétek helyett állampapírba fektet, ezért csak annyit kéne tennie egy pénzügyi tekintélynek a gazdasági médiában, hogy kiáll és ezt mondja:

„Hölgyeim és Uraim!

Önök a pénzüket a bankban tartják, mert azt biztonságosnak gondolják. Szeretném, ha tudnák, hogy a bank lényegesen több hitelt helyez ki, mint az Önök által befizetett bankbetétek mennyisége és ezzel lényegesen növeli a kockázatát annak, hogy Önök felé fizetőképes legyen. Igaz, ezt a gazdaság működtetése céljából teszi, mégis ha mindannyian egyszerre szeretnék kivenni a pénzüket, gondban lenne a bank. Elég egy kósza hír, hogy tönkre megy egy bank, Önök megrohamozzák a bankfiókokat és kitör a pánik, hogy nincs pénz. Ez azért nem megy olyan könnyen persze, de azért tudjanak arról, hogy egy bankbetét sem teljesen kockázatmentes. Azért van az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA -www.oba.hu) biztosítási határa is az Európai Unióba lépésünk óta 100 ezer EUR összegben meghatározva, hogy azért ne legyen 100%-os az Önök kockázata! Az OBA arról szól, hogy ha a bank becsődöl, önök 100 ezer EUR értékű forintot kaphatnak az aktuális árfolyamon, bármennyi pénz is volt a bankszámlájukon. (Már úgy értem, hogy ha több volt, mint 100 ezer EUR, akkor is max. 100 ezer EUR-t kapnak!)

Most jön azonban a lényeg: Az országunk szarban van, nincs lóvé finanszírozni a kiadásokat, ezért szükségünk van tőkére, ami működteti az államot és a gazdaságot. Mi lenne, ha segítenénk egymáson, vagyis együtt, önmagunkon? Önök kiveszik a bankból a pénzüket és magyar állampapírt vesznek rajta. Ezzel finanszírozást kap a Magyar Állam, Önök pedig lényegesen magasabb hozamot kapnak, mint a bankbetéteik esetében. Ugyan a privát kézben lévő bankszektor kamatjövedelme visszaesik, de mint ahogy nekik is, az országunknak is az elsődleges az, hogy működni és fejlődni tudjunk. A belső – lakosság általi – finanszírozás következtében stabilizálódna a fizetőképességünk, a forint árfolyama visszaerősödne a befektetők bizalmának növekedése következtében és az Önök devizahitele is olcsóbb lenne az erősödő forint miatt. Ezen a megoldáson mindenki nyer, ráadásul MI, ÖNMAGUNK segítünk a Magyar Államon! X hó Y napján állampapír aukció lesz az ÁKK-nál, jöjjenek és segítsünk közösen országunk helyzetén. Ismétlem, ezzel mindenki jól jár, kivéve a kereskedelmi bankszektort, de tisztelettel megkérjük őket, hogy értsék meg azt, hogy nekünk is a saját életben maradásunk az elsődleges!

Tisztelettel:
egy felelősséget vállaló pénzügyi szaktekintély”

Ezzel szemben statisztikák szerint a lakosság éppen most száll ki az államkötvényekből. (És ez történt 2008/2009-ben is!) Szerintem ez a megoldás teljesen logikus és mint említettem, nem én találtam ki. Nekem is elmondta valaki, aki sokkal okosabb mint én, de mivel úgy éreztem, hogy minden szava logikus és zseniális, ezért leírtam ide, hogy az olvasóim is megértsék ezt az összefüggést.

Visszatérve bejegyzésem eredeti témájához a forint tehát azért gyenge, mert az ország jelenlegi vezetésének döntései sértik a nemzetközi befektetői érdekeket és szerintem a jegybank elnöke is azért nem avatkozik be a forint erősödésének az oldalán, mert neki nem a Magyar Állam, hanem az EKB és a baseli BIS felé kell elszámolnia, ők meg nem akarják, hogy a forint erősödjön, leginkább a fent említett potenciális profitlehetőségek miatt. (Sajnos azt biztos forrásból tudom, hogy a mindenkori jegybank elnöke havonta jár ki instrukciókért ezekbe a pénzügyi intézményekbe. A kocsmában, ahová járok, megfordul néha egy-egy jól informált ember. 🙂 ) Szóval kedves barátom, pénz beszél, kutya ugat, vagy ahogy az angolszáz világban mondják: Follow the money trail! (Kövesd a pénz útját!)

Fontos megjegyeznem, hogy ezt a bejegyzést nem a kormány védelmében, vagy a kormányt támadók kritizálása céljából, hanem a józan ész és a gondolkodás érdekében írtam meg. Ne gyilkoljuk már önmagunkat felesleges szitkozódással, amikor egy kis megértés lámpát gyújthat odabent! 🙂

Én I. Józsi bácsi 🙂 minden politikai pártnak és kormányzatnak – legyen az jobb- vagy baloldali – támogatom azon törekvéseit és intézkedéseit, melyek védelmezik a természetes és normális „gazdasági vérkeringéshez” szükséges pénzügyi önállóságot. Lehet, hogy ebben konzervatív vagyok egy picit, de mint ahogy abban sem hiszek, hogy a saját családom eladósítása hosszú távon jó ötlet, így ezt a nagyobb családomban (=a nemzet, amelybe beleszülettem) sem tartom működőképes megoldásnak. Ezért vallom azt a nézetet, hogy a cselekvőképességünk növekedését az adósságaink visszaszorításában látom mind egyéni, mind nemzeti szinten egyaránt.

Sokakban felmerülhet a kérdés: de akkor most mi lesz a forinttal? Én erre azt mondom (de ez csak egy tipp), hogy ha a történelem valóban ismétli önmagát (és simán megteheti), akkor ha eléri a 10 éves magyar állampapír-hozamfelár a 2009 tavaszi szintet (ez rövidesen megtörténhet), akkor adjátok el az eurót és vegyetek forintot. (Forex piacon: EUR/HUF short selling, de napi grafikonon határozd meg a veszteség limitet, ne órás grafikonon! Vagyis hosszabb távon gondolkodj!) Továbbá 10 éves állampapírt is vegyetek, az sokkal többet hoz, mint a bankbetét! 🙂 A média mellesleg sok esetben pont azoknak a szócsöve, akik annak az ellenkezőjére akarnak buzdítani Téged, mint amiből igazi nagyot lehet kaszálni. A tőzsde ugyanis nullszaldós játék: amit mások nyernek, azt valakinek el kell veszítenie. És a vesztes szinte mindig a kis ember, a lakosság, mert hallgatja a hipnotizáló rádiót és szinte mindig bekajálja azt, ami propaganda… Hozzáteszem, hogy az eurózóna problémái – és az, amit a fenti videóban a tőzsdei kereskedő koma magyaráz – még lehetnek kihatással a forintra is, szóval a rövid távon profitálni akarók vigyázzanak! ***

A propagandaszerűen terjedő hírekkel kapcsolatban egyébként mindig az a plakát jut eszembe, amit évekkel ezelőtt az ARC kiállításon láttam:

Nem árt vigyázni az apróbetűs résszel

*** Nagyon fontos: mielőtt bármilyen befektetési döntést hozol, azért kérd ki egy szakember véleményét is. Én csak Józsi bácsi vagyok, mint tudjátok, a fenti eszmefuttatás pedig egy vélemény. 🙂 Ezt muszáj volt ideírnom, különben még megbüntetnek. :))

Most pedig igyunk egyet a személyes és társadalmi adósságaink eltűnésére és a cselekvőképességünk növekedésére!

Egészségetekre! 🙂

ui: Frissítés 2012.01.11. – Érdemes elolvasni a hozzászólásokat, mert kiegészítő információkat, kritikákat és magyarázatokat tartalmaznak!

« Régebbi bejegyzések

Újabb bejegyzések »