Jövő-kép-telenség?

Szerző: Józsi bácsi | márc 21, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

Azt mondják, hogy a történelmet a nyertesek írják. Lehet benne igazság, mindazonáltal az egy lényeges kérdés, hogy mitől lesz valaki nyertes, vagy vesztes. Teszek egy nagy kört és a végén visszatérek majd erre a kérdésre.

Egy-két évvel ezelőtt láttam egy dokumentumfilmet, melynek a címe Occupation 101 volt, magyarul kb. „Az elfoglalás iskolája.” (A 101 az angol nyelvben annyit tesz, hogy „alapozó”.) Arról szól többek között, hogy a XX. század elejétől kezdve komoly pénzügyi támogatással hogyan zavarta el a betelepített zsidóság (illetőleg csak a katonák!) a palesztin embereket a szülőföldjükről, ahol generációk óta éltek. A legdurvább az volt a filmben számomra, hogy (később, 1948 után) izraeli(vé vált) katonák szólalnak meg(!) azzal kapcsolatban, hogy milyen parancsra kellett cselekedniük. Oké tudom, ez is egy vélemény a sok közül, de annyi bizonyos, hogy ez egy kevésbé ismert vélemény, amiről érdemes tudni. Ha a tömegtájékoztatás egy picit is objektív lenne, a történelem másik oldalát is ismerné a világ és máris érhető lenne, hogy a palesztinok között miért is vannak öngyilkos merénylők. (Érdemes megnézni a Gaza: The Killing Zone c. BBC által készített dokumentumfilmet is + egy érdekes, nem túl ismert statisztikát!)

„A tudás legnagyobb ellensége nem az érdektelenség… hanem a tudás illúziója.” (Stephen Hawking)

(Nagyon!) távol álljon tőlem, hogy antiszemitának nevezett eszméket kezdjek hangoztatni, rengeteg zsidó és izraeli barátom is van, az egyik dédapám ráadásul egy sváb zsidó volt, aki munkatáborban lelte halálát a II. világháborúban. (Ezt a kezdeti példát is csak azért hoztam, hogy tisztában legyünk a fejünkbe vert igazságok egy másik aspektusával is, amelyben lehet ugyanakkora igazság.) Eme írásomban tehát NEM a izraeli-palesztin konfliktusról szeretnék elmélkedni, mert az – főleg a tömegmédiának köszönhetően kialakult különböző vélemények miatt – irtózatos megosztást szülne, hanem egy sokkal „egyszerűbb” összefüggést szeretnék fellebbenteni az olvasóim előtt és levonok belőle egy következtetést, melynek talán van némi alapja. Talán! Próbáljatok meg teljesen nyitottak maradni, mert azért ez durva lesz. Természetesen az is benne van a pakliban, hogy egy éktelen baromság a konzekvenciám, de én vállalom. Most épp itt tartok… 🙂

Na, vajon mi lesz?

A XX. század a történelem legnagyobb materiális fejlődését eredményezte. 1920-ban voltunk 1 milliárdan a Földön, közel 100 évvel később elhagytuk a 7 milliárdot is. A jelenlegi népesség évente 72 millió új emberrel növekszik, azaz kb. 13 évente újabb 1 milliárd emberrel szaporodik bolygónk humanoid lakóinak száma. Mitől lehet az, hogy több évszázadon keresztül nagyon lassan nőtt a népesség, most pedig ilyen gyorsan leszünk egyre többen?

Chris Martenson egy amerikai kutatóorvos, aki vezetői beosztását és kiemelkedő fizetését hátrahagyva néhány összefüggés felismerését követően 2002-2006 között összerakott egy 8 órás előadást a világgazdaság lehetséges jövőjéről, majd ezt 2008-ban The Crash Course (=Alapozó kurzus) címen elérhetővé tette az interneten ingyenesen. Ebben a 3 óra 20 perces, 20 videóból álló magyarázatban a(z angolul) 3 E-nek nevezett kérdéskört járja végig: Economy, Energy, Environment (=Gazdaság, Energia, Környezet) és legfőbb üzenete, hogy az előttünk álló 20 év nagyon más lesz, mint a mögöttünk lévő 20 év. Legtöbbet a következő kérdést feszegeti 200 percen át: Hogyan kapcsolódik össze a jelenlegi gazdasági világrend a XX. században fellelt olcsó energiahordozókkal és a környezettel, melyben élünk? Hát, kedves komáim, nagyon is összekapcsolódik, össze is foglalom mindjárt, hogy hogyan, de a végső következtetést – amely egy meglehetősen meredek feltételezés – mégis én fogom levonni.

Chris Martenson szépen végigvezeti azt a folyamatot, melyben a XX. század elején a központi bankok és a Federal Reserve System megjelenésével lehetővé vált a tulajdonképpen „korlátlan” banki pénzteremtés. A pénz – mint már korábbi írásaimban is utaltam rá – valójában adósságból keletkezik akkor, amikor a hitelt kihelyezik, valódi fedezete azonban igen csekély. A kamattal teremtett hitelpénz miatt a jelenlegi bankrendszer folyamatos növekedésre van berendezkedve, különben a hitelek kamatait nem is lehetne kifizetni. (Mondjuk így sem lehet kifizetni soha a kamatokat, mert pont az a cél, hogy ne lehessen. Ha ki lehetne fizetni, a végén még megszűnne a függés… Isten őrizz! :)) A The Crash Course 20 elérhető videója közül egyet már feltettem korábban a Mi a pénz? c. írásomhoz, ehhez magyar felirat is tartozik!

Talán a puszta véletlen, talán a szándékosság műve, hogy nem sokkal a központi banki rendszer létrehozása után leltünk rá a fosszilis energiahordozókra (=kőolajszármazékok), melyek földből való kinyerésével és felhasználásával jelentős többlet energiához jutott az emberiség. Ez magyarul annyit jelent, hogy pl. 1 joule energia befektetésével 50 joule-nyi energiához jutottunk, ráadásul elég sokáig. Ez a többlet energia brutális mértékű volt, amely a korlátlan hitelezéssel lehetővé tette az egyre gyorsuló kőolajkitermelést és így a fejlődést is. Hogy mi mindenre használják még a kőolajat, arra érdemes pl. a Wikipediát segítségül hívni. A többlet energia tehát gyorsaságot és kényelmet hozott az életünkbe, amelynek várható következménye lett a népesség növekedése is. (Aki végignézi Chris Martenson oktató videóit, azok számára teljesen világos lesz a logikai kapcsolódás, mert ő pl. grafikonokkal vezeti le az olajkitermelés és a népességnövekedés párhuzamosságát! Fontos megjegyzés, hogy vezető amerikai pénzügyi szakemberek sem kötöttek bele ebbe az eszmefuttatásba!) Mr. Martenson elemzéséből világosan kiderül az is, hogy egy folyamatos növekedésre berendezkedett pénzrendszer és egy egyre kevésbé elérhető olcsó energiaforrás végeredménye nem annyira oké. Ha ez pedig mind igaz, akkor előbb-utóbb társadalmi összeomlás várható, hirtelen kitörő pánik és tömeghisztéria közepette. Nem véletlenül beszélnek egyre többen az összetartó közösségek védelmi szerepéről, a helyi pénzek jelentőségéről, amelyek ezt a pánikhelyzetet némileg segíthetnek orvosolni. (Persze az is lehet, hogy a Tesla-féle ingyen energiának a technológiája már régen elkészült és Mr. Martenson infóit is csak azért „hagyják” terjedni, mert a félelemkeltéshez hozzájárul!)

Segítségkérés: Szeretném Chris Martenson anyagát lefordítani magyarra – akár igazság, akár félelemleltés -, ezzel kapcsolatban már írtam is a szerzőnek! Olyan közreműködőket keresek, akik jól és igényesen fordítanak angolról magyarra. Mivel úgy gondolom, hogy a Crash Course-ban fellelhető információk nagyon értékesek, ezért az eredetihez hasonló igényességgel szeretném azt elérhetővé tenni magyar nyelven is minden érdeklődőnek. Ha a 20 fejezet megtekintése után úgy gondolod, hogy Te ilyen vagy, akkor kérlek szólj! Köszönöm! (Az anyagból többféle e-book-ot, pdf-et és hasonlókat is szeretnék készíteni!)

Ami a jelen cikk mondanivalóját tekintve lényeges az az, hogy Chris Martenson következtetéseit figyelembe véve(!) az olcsó energia kinyerése egyre nehezebb és ez előbb-utóbb komoly gazdasági válsághoz fog vezetni. Az idő előrehaladtával, hogy a fenti példánál maradjunk, ez az 1 joule befektetés egyre több lett és most már néhány éven belül elérhetünk oda, hogy akár 20-30, majd 40 és 50 joule energiabefektetés is kell 50 joule kinyeréséhez, az 1:1-es arány közelében pedig már nem is lesz értelmes tovább dolgozni ezen. Magyarul ha ugyanannyi energiát nyerünk, mint amennyi a kinyerésbe belemegy, akkor „ez a hajó megáll”. (Jóllehet – és ez egy nagyon nagyon fontos pont -, ha Lindsey Williams-nek van igaza, akkor ez az egész „Peak Oil” – vagyis, hogy az olajkitermelés csúcsához értünk és már innen csak csökkenni fog az olcsón kitermelhető mennyiség – egy brutális nagy átverés, ugyanis az ő bennfentes infói szerint Alaszkában még 200 évre elegendő olcsón kinyerhető olaj található! Aki angolul beszél, annak érdemes végignézni az előadását és/vagy elolvasni a könyvét! Fontos megjegyzés, hogy amennyiben Mr. Williams-nek van igaza, észre fogjuk venni!)

De most menjünk tovább Chris Martenson gondolata mentén, mert a jelenlegi eszmefuttatásomba jobban illeszkedik az a szcenárió, hogy az olaj előbb-utóbb elfogy. Tudjátok, csak találgatok és ez egy lehetséges összefüggés még akkor is, ha nem biztos, hogy ez lesz a valóság.

Amennyiben igaz az, hogy a gazdaságot a hitelpénz(pumpa) működteti – márpedig úgy tűnik, hogy ez nagyon is igaz – és az is bizonyítható(?), hogy egyre nehezebb és költségesebb olcsó energiát kitermelni világszerte, akkor ez azt fogja eredményezni egyszerű józan paraszti ésszel is, hogy egyre több pénz fogja egyre kevesebb termék árát képviselni, melynek egyenes következménye a hiperinfláció lesz. Ha ugyanis a csökkenő és folyamatosan dráguló energia egyre csökkenő termelést eredményez, s emellett a folyamatosan növekvő populáció kereslete növekszik (azaz egyre több terméket és szolgáltatást kíván a nép venni egyre kevésbé megfizethető áron), akkor előbb-utóbb a kereslet/kínálat törvényei miatt egyre több pénz kell majd ugyanazon áru kifizetéséhez, ennek pedig hosszú távú eredménye az árak exponenciális emelkedése és a hiperinfláció. (Ez azt jelenti röviden, hogy a pénz elértéktelenedik és a korlátos mennyiségű áru pl. arany és egyéb értékmérők által cserél gazdát.)

Namármost. Még ha nem is vagyunk tudatában annak a legtöbben, hogy miért nem kerek a jelenlegi világ(rend), az emberiség közös tudatában benne van a bizonytalan jövőkép fals rezgése és ezt azok is érzik, akik materiális szempontból nem szenvednek hiányt, vagyis anyagilag jómódúnak tekinthetők. Egyre többen tudunk arról, hogy a pénzügyi rendszer egy légvár, mely bármikor kipukkadhat, s egyre több ember érzi azt, hogy a folyamatos megszorítások nem eredményeznek prosperáló jövőt és a demokratikus rendszernek hívott korporatokrácia (=korporációs “demokrácia”, azaz a nagyvállalatok által pénzelt politikai rendszer) nem nyújt tartós megoldást. Ringathatjuk magunkat abban a hitben, hogy majd valaki megoldja ezt a helyzetet, de ez nem fog megtörténni, mert az a valaki „én vagyok”. A személyes felelősség véleményem szerint soha nem kerülhet ki a képletből! Mindennek a kulcsa az, hogy én vagyok a forrása és a hatása a saját döntéseimnek. Belőlem fakad a döntés és én vagyok az, aki a döntés eredményéről véleményt alkot és felelősséggel azt mondja: „Igen, én vagyok az okozó.”

Ha tehát az energiahelyzet valóban kritikussá válik idővel és a folyamatosan növekvő társadalom egyre többre vágyik, akkor ez az egyenlet nem fog kijönni, csak egyetlen módszerrel: Vagy találni kell egy kőolajhoz hasonló energiahordozót, vagy valahogyan le kell vinni az emberiség létszámát lényegesen alacsonyabbra, hogy a korlátozott kínálat megfelelő kereslettel párosuljon. Mondjuk legyen ez a szám 500 millió, ahogyan az USA-beli Georgia állam egyik mezőjén titokban elhelyezett Stonehenge-szerű kövek mondják. Ezeken a köveken, melyekről senki nem tudja, hogy hogy kerültek oda, ahol vannak, 8 nyelven le van írva, hogy a humán populációt 500 millió főben maximálni kell. Hogy ez valami átverés, vagy önbeteljesítő jóslat céljából íródott, azt nem tudom, de a lényeg, hogy tudjunk róla: a Georgia Guidestone-ok ott vannak egy tágas mező közepén Georgia államban és olyan dolgok vannak rájuk írva, melyekből le lehet vonni olyan következtetéseket is pl., hogy a 6.5 milliárd embert likvidálni szeretnének. Hogy kicsodák és miért, az persze csak találgatások tárgya (és nem maradhat ki a képletből az sem, hogy ez egy félelemkeltő, dezinformációs propaganda része).

Tudom, ez most nagyon durván és összeesküvés-elméletesen hangzik (hangsúlyozom, hogy mindez csak egy feltevés, ami a jelenlegi eszmefuttatás logikai rendszerébe illeszkedik), de tegyük fel, hogy van benne egy pici igazság. Csak tegyük fel. Emlékezzetek, korábban is írtam arról, hogy az ilyen, valóságtól elrugaszkodott információkkal kapcsolatban az egyetlen értelmes kérdés azt feltenni, hogy „Mi van, ha mégis igaz?”. Nézzétek meg – ha lesz valamikor időtök – Bill és Ted kalandjai c. filmet (alább), mely a Piros Pirula Projekt jóvoltából magyarul is elérhető. Ez tulajdonképpen arról szól, hogy a népességcsökkenést mindenféle vakcinákkal akarják elérni a közeljövőben. Nagyon fontosnak tartom elmondani elöljáróban, hogy teljes nyitottsággal és félelem nélkül nézd végig a filmet, mert különben pontosan azt fogja elérni az infó, amit a szálakat húzogató erők szeretnének. Ha csak derülsz rajta egy nagyot, akkor oké, de ha szomorúvá és elkeseredetté válsz, akkor nem te nyertél. Szóval nézd végig ezt a borzalmasnak tűnő feltételezést, mosolyogj egy nagyot és mondd azt: „Velem? Ezt? Hehe. Na neeeeeeeeeeeeee…” (Az alábbi film 13 részből áll, a részek automatikusan követik egymást!)

Az élet él és élni akar. Ha mindez, amit itt feltételezek egy picit is igaz, akkor jobb ha előre felkészülünk fejben arra, hogy az idő előrehaladtával milyen események várhatók. Pl. ha egyre több madár, birka, ló és disznó influenza üti fel a fejét, gondolkodjatok el! Nézzetek utána annak, hogy mit írnak az „alternatív” oldalak és ne vakcinákkal előzzétek meg a kórt, hanem erősítsétek fel az immunrendszereteket megfelelő táplálkozással és vitaminokkal. Ha a védőoltásokkal kapcsolatban kétségeid vagy kérdéseid vannak, olvasd el a Nebáncsvirág Egyesület oldalát és nézd meg a statisztikákat, önmagukért beszélnek! (Ajánlom még a Ne Oltsál! blogot, ott is sok értékes infót találsz.) Mindent kétkedéssel fogadj – ezt is, amit én írok – de ha üldözési mániád van, még nem biztos, hogy nem üldöznek…

Az alábbi kérdés tedd fel magadnak: El tudom fogadni, hogy bármi lehet az igazság és a legfontosabb talán az, hogy mindkét (mindhárom / négy / öt) oldalt ismerjem, mert akkor tudom mi(k)re számíthatok és nem érhet (akkora) meglepetés?

Említettem korábban, hogy mennyire fontos a 6 emberi szükségletet ismerni. Hogy minden cselekedetünket ezen szükségletek fényében is értékelni lehet és ha meg szeretnénk érteni bizonyos tettek indítékát (akár személyes, akár politikai, gazdasági szinten), akkor ez egy nagyon egyszerű kiindulási pont. Mi lehet a motiváció, vagy ok-okozati összefüggés az események, tettek mögött? Szeretethiány, kisebbségi érzés, bizonyítási vágy, hatalommámor, vagy egyszerűen csak a változatosság iránti kíváncsiságunk? Mi hajtja az emberiséget, hogy “bizonyos dolgokat” megtegyen? Mi a tömeg bizonyossága?

Nem tudom a választ, csak azt tudom, hogy mi az én bizonyosságom. Ez pedig a következő: Bármi lehet az igazság, ezért minden információt nyitott füllel hallgatok meg. Ez egy jó taktika szerintem, mert megtanít nem félni, és már semmin nem lepődök meg. Ha holnap megkocogtatja a vállamat egy földönkívüli, pillanatnyi meglepődés után meghívom kávézni, hacsak le nem harapja a fejem. De az is lehet, hogy nyomtat nekem 1 millió dollárt és visszamegy a bolygójára. 🙂

Viccet félretéve egy dologban biztos vagyok. Ha a tömegnek elege lesz a háborúkból, ha már nem fogjuk kollektíven támogatni a fegyverkezést és nem lesz katona, aki harcoljon, akkor lehetséges a béke. (Tudom, a gépek még háborúzhatnak, de azt most kihagytam a képletből.) Ha a többségnek elege lesz a gyógyszerekből és már a megelőzésre koncentrálunk mindannyian, akkor be fognak zárni a gyógyszergyárak (legalábbis egy részük) és egészségesebben fogunk élni. Ha megunjuk a plázákat, akkor újra a kisebb üzletek fognak fellendülni. Feltéve persze, hogy lesz energia mindehhez…

A jó hírem az, hogy a „tömeg” én vagyok. 🙂

Ezen kívül abban is biztos vagyok, hogy a szálakat húzogató erők – ha vannak ilyenek egyáltalán(?) – nem nézik tétlenül a történéseket. Az internetet mindenféle szerzői jogokra való hivatkozással kontrollálni szeretnék, és az amerikai UTAH államban az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA – National Security Agency) megépíttette a világ legnagyobb kém-adatszerverét, mely a teljes internetes kommunikációt figyelni akarja. (Ha esetleg még nem hallottál a SOPA, PIPA és ACTA törvényekről, érdemes olvasni róluk és a személyes szabadságot korlátozó oldalát is ajánlott megismerni!) A nép mindenesetre fellázadt (szerencsére) és időlegesen jegelték ezeket a törekvéseket, de megfigyeltem, hogy ezzel még nincs vége a játéknak soha. (Emlékezzetek arra, hogy Írország leszavazta a Lisszaboni szerződést – a közös EU alkotmányt – , majd kiírtak egy újabb népszavazást, amelyen megfelelő propaganda után megszavazták azt. Ennyi. Most pedig, amikor egy ír újságíró feltette a kérdést az egyik európai központi banki tisztviselőnek, hogy hová lesz az ír adófizetők pénze, csak hallgatás van…)

Visszatérve a bejegyzésem kezdő mondatához, a történelmet valóban a győztesek írják. Az én véleményem pedig az, hogy a győztesek azok lesznek, akik megfelelő információval és tudatossággal rendelkeznek, s akik fel vannak készülve akár a legmegrázóbb eseményekre is, mert (idejében) mernek nyitott elmével gondolkozni és az információ és tudás birtokában a cselekvés útjára lépnek. Ha a történelem a múlt folyamán „mellékvágányra” ment, annak szinte minden esetben az volt az oka, hogy nem a megfelelő információ birtokában döntöttek a tömegek és szó nélkül elfogadták azt, amit felülről a tekintélyek (hangosan) szónokoltak. Az interneten jószándékból és szemnyitogatás céljából blogoló megannyi Józsi bácsi célja – köztük az enyém is -, hogy ebben segítséget nyújtson, mert úgy hiszem, hogy a tömegtájékoztatás birtokosai ezt soha nem fogják megtenni helyettünk.

Az igazság odakint van, de mindig belülről jön. Merjél kérdezni és – ha rám hallgatsz egy picit is – soha ne utasíts el egyetlen nézetet sem azért, mert a világképedbe jelenleg nem illeszkedik bele! Azt azonban ne feledd, hogy még ha bármi is lehet az igazság, mindannyiunkban benne van az ősbizalom egy jobb, igazságosabb és őszintébb világ iránt és a belső hang általában meg is súgja, hogy merre érdemes elindulni, csak merjél erre a belső hangra hallgatni minél többször.

Azt hiszem, ennyi pofázás után jól fog jönni most egy feles. Legyen varázslatos napotok és lássatok meg minden pici csodát! Ígérem, hogy legközelebb valami könnyebben emészthető témát veszek elő. 🙂 Egészségetekre!

Parlamentáris tragikomédia

Szerző: Józsi bácsi | márc 14, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

Távol álljon tőlem, hogy minden parlamenti képviselőt és pártot egy kalap alá vegyek és helytelenül általánosítva azt állítsam, hogy teljesen mindegy ki kormányoz, mert úgysem lesz jobb a helyzet. (Jóllehet, azt a kérdést nap mint nap felteszem önmagamnak, hogy vajon mekkora mértékben vezetik azok az országot, akikre a pozitív változást óhajtó választópolgár leadja a voksát?)

Szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy ki kormányoz, mert bár szeretném azt hinni, hogy egy valóban tudatos társadalom képes saját maga által felállított szabályrendszer szerint élni akár még kormányzat nélkül is („Ne legyél már naiv, Józsi!” – igen, hallom a teljesen jogos bekiabálásokat! :)), a helyzet az, hogy még nem vagyunk valóban tudatos társadalom. Még nagyon nem. Egy képzett zenészekből álló szimfonikus zenekar simán elmegy akár karmester nélkül is, mert képesek a muzsikusok egymásra figyelni, de ennek feltétele az, hogy a zeneművet, melyek közösen előadnak, mindannyian rendkívül jól ismerjék. Mindannyian ismerik a darabot és tudnak egymásra figyelni. Ez a kulcs.

Hogy van-e annyi „kakaó” a nyugati világ polgáraiban, hogy előbb-utóbb „megismerjék a zeneművet”, azt persze nem tudhatjuk előre (főleg, hogy a média és a valóságshow-k „ellenünk” dolgoznak), de valahol mélyen a szívemben hiszek abban, hogy – egy meglehetősen negatív képet az elmémből a világra kivetítve – van az a szintű kizsákmányolás és megszorítás, melyet már a legagymosottabb ember sem fogad el természetes gazdasági folyamatnak. Tesztelnek bennünket – szó se róla -, de minél többet beszélgetek ismeretlen ismerősökkel, annál jobban látom, hogyan nyílik az emberek szeme. Valami nincs rendjén. Valamit nem mondanak el nekünk.

Kié az igazi hatalom?

Gondolkodtatok-e már azon, hogy a mai parlamentáris demokrácia mennyire abszurd módon működik? A kormányprogramokat nem a népek közös érdeke „írja”, majd annak megvalósításához a történelmünkkel és gazdasági érdekeinkkel tökéletesen tisztában lévő felelős szakembereket keresünk, hanem olyanokat bízunk meg a népképviselettel, akik azért akarnak többnyire politikusok lenni, mert a közös kasszához közel kerülve bebiztosíthatják a saját maguk és családjuk létezését. (Nem szeretnék általánosítani, de sajnos nagyon sok ilyen van!)

Ráadásul a mai képviselők mindenféle kiváltságokat élveznek, mentelmi joguk van és ha kurvára nem azt csinálják, amiért megválasztották őket, abból sem lesz gond, mert nem visszahívhatók a nép által. A parlamentáris tragikomédia abban merül ki mindössze, hogy 4 évente bemész egy elfüggönyözött összetákolt kis “dobozba” és egy listából kiválasztasz egy nevet, akiről az általa képviselt pártja reklámszövegén túl semmit nem tudsz, csak a nyakkendőjének a színe alapján szimpatizálsz vele. (Ha szerencséd van, néha kiírnak egy népszavazást, de azzal aztán már tényleg jóllaktál!) Ennyi.

Mondok egy – talán – meglepő infót, melynek hallatán én is nagyot néztem, amikor elmesélték.

Ugye a kocsmában megfordul néhány ember. Szeretünk iszogatni, mi egy ilyen nép vagyunk. Vannak olyan cimboráim, akiknek pl. van közeli ismerősük a Parlamentben és hallanak ezt-azt. Azt leszámítva, hogy ugyanazon munkahelyen dolgozó emberek bárhol a világon pártállástól függetlenül is ápolhatnak jó viszonyt (!) – s ezzel arra akarok utalni, hogy egy parlamenti vitában egymást pocskondiázó, egymással ellentétes oldalon álló pártokat képviselő honatyák az ülés végeztével összekacsintva közösen megebédelnek (és még meg is dicsérik egymást a jó érvelésért!) -, azért arra szerintem senki nem gondolna, hogy a szavazásra bocsájtott törvényjavaslatok sorsa előre elrendeltetett. Már nem abból a szempontból, hogy le van zsírozva minden, és csak „színházi előadás” folyik, hanem arra vonatkozólag, hogy az egyes pártok vezetői a saját képviselőiknek előre leadják, hogy adott törvényjavaslatra hogyan ajánlott szavazni.

A képviselők tehát kapnak egy listát, hogy X számú törvényjavaslatra a zöld gomb a nyerő, az Y számúra pedig a piros, így miközben épp passziánszoznak az ülés közben a laptopjukon és majszolják a kakaós csigát, a legmegterhelőbb meló kikeresni a reggel megkapott listából az aktuális szavazáshoz a megfelelő gomb színét és „gól”. Azt természetesen nem állítom, hogy ez minden esetben így van, de hogy nem egyszer történik ilyen, az 100%. Ezt biztosan tudom, mert az egyik képviselő testvére mondta nekem személyesen. (És azt sem állítom, hogy csak passziánszoznak, de nagyon sokszor igen, erről már több fotó is megjelent a sajtóban!)

Felmerül a kérdés: Hogyan lehetséges ez? Ha én egyéni képviselőkre adom le a voksomat, akikre elvileg azért szavazok, mert meg vagyok győződve a szakértelmükről és arról, hogy az én érdekeimet fogják képviselni az ország házában, akkor miért nem vállalják fel a felelősségét az egyéni döntéseiknek és miért nem mennek szembe a párt érdekeivel a választópolgárok javára (ha éppen arra lenne szükség)? Miért nem állnak ki és mondják el, ha nem értenek valamivel egyet? (Néha megtörténik, de rendkívül ritkán és végtelen tiszteletem a kevés kivételnek!) Klasszikus példa a konformizmusra (=megfelelni vágyás) a nemrég leszavazott ügynöklista nyilvánosságra hozatala.

Elmondom, hogy szerintem(!) miért van ez így. Képzeljétek csak el, hogy a parlamenti képviselők ugyanolyan megélni vágyó hús-vér emberek, mint Te, ambiciózus és lojális (=hűséges, megbízható) tagjaivá kívánnak válni az általuk képviselt pártnak és azért választották ezt a hivatást, mert szeretnének lehetőségeket teremteni önmaguk és a családjuk számára. Asszony utazni akar, szép autóval járni, a kéglit be kell rendezni, hogy jól érezzük magunkat otthon, gyereknek kell a taníttatás, egyetem, ösztöndíj, kapcsolatok, és külföldi tanulmányút. Ez mind nagyon komoly lóvé és ha nincs kapcsolatod és megfelelő beáramlásod, akkor ez marad álomkategória és jöhet a viszálykodás otthon, hogy nincs semmire sem elég pénz. Az államkasszában vélhetően lesz még egy ideig forrás (amíg működik a folyamatos megszorítás szükségességét kitűnő kommunikációval megideologizáló gépezet), és ha ügyesen dolgoznak a honatyák, akkor – még ha kölcsönpénzből is, de – lehet működtetni ezt az illúzió-valóságot egy ideig. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem teszek egyenlőségjelet a pártok között és hiszem, hogy a Parlamentben rengeteg pozitív, igazságosabb világra vágyó képviselő dolgozik (keményen!), csak a pénznek ugye nem annyira oké nem-et mondani. Márcsak anyagi szempontból sem. (Ráadásul sokszor ez nem is annyira választás kérdése, pl. ha bármivel megfenyegetnek, akkor változik a fontossági sorrend.)

Ha esetleg most megjelent benned egy ítélet ezzel kapcsolatban, kérdezd meg önmagadtól: Az, amivel én foglalkozom napi szinten, az mennyire építő? Milyen mértékű a saját választott hivatásom iránti elkötelezettségem és mennyire végzem a napi feladataimat csak azért, mert ebből tudok pénzt keresni? (…és tulajdonképpen ha nem fizetnének érte, nem is csinálnám.) „De mikor szorgalmazva kérdezék Őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” (János 8:7)

A Parlament falain belül pontosan ugyanúgy érvényesül a félelemből fakadó cselekvés („ha nem úgy szavazok, ahogy elvárják, akkor kitesznek a pártból, fuccs a kényelmemnek és az asszonnyal nincs több dugás”), mint a nép köreiben. A nemzetközi pénzügyi érdekek megvalósulása mögött elsősorban a halandó parlamenti képviselők létért folytatott belső küzdelme és félelme van. A parlamenti képviselőkön pedig a rájuk kihelyezett személyes felelősségünk. Én ezt ilyen egyszerűnek látom, kedves komám.

Egyébként vannak nem konformisták is az ország házában, mint pl. a magyar képviselők között pl. Ángyán József, aki saját bevallása szerint is nem igazán volt hozzászokva a Parlamenten belüli viszonyokhoz. Le is mondott, amint kiderült számára, hogy mennyire nem az erkölcsösség irányítja a döntéseket.

Mivel azonban általában nem igazán vallhatja be senki, hogy ez így van, mert akkor nem működne a parlamentáris demokrácia(nak nevezett „bohózat”), ezért a kifelé történő kommunikációt is ügyesen kell megoldani. Pl. így:

Hitem szerint az emberiség előbb-utóbb választás elé fog érkezni, de még nem most. Még egy kicsit éheznünk kell hozzá, kellenek tömeges társadalmi elégedetlenségek, amiket le lehet verni fegyverrel a terrorizmus elleni harcra való hivatkozással. Nem szeretnék vészmadárkodni, de tartok tőle, hogy lesz még ilyen.

Sokat gondolkozom azon, hogy vajon miért nem áll ki a nagyérdemű elé – az említett megélhetési okokat leszámítva, ami valljuk be elég nyomós ok – egy felelős vezető és miért nem tálal ki a valódi helyzetről, hogy a nép fiainak és lányainak legyen ideje „vészforgatókönyvet” készíteni? Nem arról az agyonkozmetikázott politikailag korrekt maszlagról beszélek, melyben megemlítik, hogy még lehetnek recessziós időszakok, hanem a tényleges háttérmunkálatokról, hogy ki az, aki irányít.

Nem olyan régen találkoztam egy üzletemberrel, aki a rendszerváltás idején nagyon közel volt a tűzhöz. Ő mesélte nekem azt, hogy Magyarország akkori (1990) 22 milliárd dolláros adósságát azért nem engedte el a nyugat (több kelet-európai országhoz hasonlóan), mert néhány hazánkban élő (magyar!) befolyásos téglának (4-5 ember) ez nem volt érdekében és „megkérték” az akkori miniszterelnököt (Antall József), hogy mondja azt: „Mi fizetünk!” És azóta is tesszük, csak most már 90 milliárd USD az állam tartozása, nem 22 mrd. (Ez 20 ezer milliárd forint, amelynek kamatterhe az éves költségvetésre 2,5-3 ezer milliárd Ft-os terhet ró; és mellesleg ezért nincs lóvé egy csomó mindenre és kellenek a megszorítások!) Akié az adósság, az irányít mindent. A játék célja: tartozz nekem! Ahogy az alábbi rövid filmrészletből látszik, ezt még Hollywood sem titkolja:

A legnagyobb trükk persze abban van, hogy bár senkit nem kényszerítenek arra, hogy adóssá váljon, egy már félig normális élethez is szükséges a lakhatás – és a lakásbérlés szinte ugyanannyi, mint egy normális hiteltörlesztő -, amit ma már átlagfizetésből összerakni szinte lehetetlen. (Az persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a „fejlett” nyugaton az embereknek legtöbb esetben nincsen ingatlantulajdona, ez csak itthon ekkora „divat”.) Abból a szempontból, hogy az egész életünket „bérbe kaptuk”, nincs akkora jelentősége az ingatlantulajdonlásnak, a generációkon keresztül továbbörökíthető vagyon szempontjából viszont igenis van. (És akik a pénznyomtatás monopóliumát birtokolják, azok is így adják tovább a vagyont, bár az ő értékeik alapítványi tulajdonban vannak, hogy soha ne legyen örökösödési adó!)

Lehetséges-e az szerintetek, hogy a vezetők pontosan tudják, hogy mi a helyzet és hogy kik irányítják a folyamatokat?

Előfordulhat-e az, hogy egyes miniszterelnökök és államelnökök szeretnének az országuk érdekében radikális döntéseket hozni – mert miután közel kerültek a tűzhöz, egyértelmű rálátásuk lett arra, hogy kik, mit és miért tesznek -, de egy csendes, szürke délután megcsörren a telefon és beleszól egy rekedtes hang nyugodtan és békésen: „Figyelj komám, neked 3 gyereked van, ha szeretnéd látni, ahogy felnőnek, ne beszélj butaságokat a tévében ma este, jó?” Ennyi. És nem beszél hülyeségeket, mert szereti a gyerekeit és nem ér annyit a büszkesége, hogy a szeretteit bajba sodorja. Ezért csak taktikázik, amennyire lehet. Aztán ha nem bírja tovább a kiképzést, lemond. Vagy ha mégsem adja be a derekát, „baleset” éri. Nem egy ilyen példa volt már.

Többször elképzeltem már a következő – végtelenül leegyszerűsített! – szituációt, de pontosan a feljebb felsorolt indokok miatt ezt soha nem fogjátok hallani egyetlen országban sem. A helyszín a köztévé 1-es csatornája, szerda este 20:00 óra:

“Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm Önöket országunk politikai vezetésének első számú embereként. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy látszólag az én kezemben futnak össze a szálak és tökéletes rálátásom van országunk helyzetére. Az persze, hogy én ebben a helyzetben vagyok, nem véletlen, de az más lapra tartozik.

Országunk – és gyakorlatilag az összes fejlettnek nevezett nyugati nemzet – kifizethetetlen adósságban úszik. Évek óta már csak az egyre növekvő kamatokat fizetjük – amely összeg az éves költségvetésre óriási terhet ró -, és valójában esélyünk sincs arra, hogy kikecmeregjünk ebből a csapdából. Amit a parlamentben csinálunk, az nagyon sok esetben nem érdemi munka, csak a szart pakolgatjuk egyik zsebből a másikba. Mentjük amit még lehet, vagy eladjuk a nemzeti értékeket, hogy időt nyerjünk. Országunk működtetéséhez szükséges tőkét ugyanis többnyire olyan feltételekkel kapunk, mely a nemzeti önrendelkezésünket egyre inkább aláássa és rövidesen azt is el fogjuk veszíteni, ami még a miénk. Olyan ez, mint amikor Önnek úgy kell egyre több hiteltörlesztést fizetnie, hogy egyre szigorúbb feltételekben határozzák meg, hogy hogyan keresheti meg a pénzt a törlesztőre és még így sem biztosított, hogy a lakás 100%-osan az öné lesz. Így, ahogy most haladunk, soha nem lesz jobb, ezért a következőt javaslom:

A meglévő törlesztőrészleteket ne fizessék ki a bankoknak, mert azzal csak elodázzák a totális rabszolgaságot. Ha senki nem fizet, a bankrendszer elkönyveli a veszteséget és kész. Lesz egy kisebb-nagyobb összeomlás, de majd minden helyreáll idővel. A hitelek nagy részét a banki pénzteremtés hozta létre, magyarul a valódi veszteség igen csekély, max. az elvárt profit lesz kevesebb. Ráadásul – ezt csak “négyszemközt” mondom – a bank a hitel kihelyezésekor azonnal egy ún. céltartalékot képez, így néhány év alatt ő szinte lenullázza a kockázatát. (Ha nem hiszik, nézzenek utána!) Gondoljanak csak bele: ha senki nem fizet, kitől fogják elvenni a lakást? Aki előbb volt a nem fizetők listáján? 🙂

Én azt javaslom Önöknek, hogy szervezzenek közösségeket és egyre inkább fordítsák energiájukat ezen közösségek életben tartására. Az ember hozzátartozik a földhöz, ezért tanuljanak meg gazdálkodni és bizalommal lenni egymás iránt. Osszák fel egymás között, hogy ki mit termel és alakítsanak ki egy önellátó gazdasági rendszert. Ismerjék meg a helyi pénzek működését, mert annak segítségével a szükségleteik jelentős részét ki tudják cserélni egymás között. Ha pedig mégis a városi lét mellett döntenek, legyen B tervük. Ha bármi oknál fogva megáll az ellátó rendszer, B terv nélkül akár éhen is halhatnak. Vásároljanak földet és plázázás helyett költsék a bevételük egy részét arra, hogy kialakítsák a B tervet. A legrosszabb, ami történhet, hogy nem lesz rá szükségük! Ne feledjék: egy problémát nem lehet ugyanazzal az elmével megoldani, amely a problémát létrehozta. Ez a rendszer csak akkor fog megváltozni és igazságosabbá válni, ha először leülünk a földre mindannyian.

Nagyon kérem Önöket, hogy ne számítsanak arra, hogy bármilyen kormány csodát tud tenni a jelenlegi helyzetben, mert amíg minden ország vezetésének tőkés befektetői csoportok mondják meg, hogy mit kell csinálni, addig az Önök érdekei másodlagosak lesznek. Arra kérem Önöket, hogy vegyék kezükbe a sorsukat és soha ne feledjék, hogy a saját létezésük az egyéni döntéseiken múlik. Köszönöm figyelmüket!”

Igen, tudom, ne is mondjátok: ilyen gyenge populista szöveget a világ nem látott még. A politika a lehetőségek művészete és nem arról szól, hogy elmondjuk az igazságot, mint az óvodában a gyerekek. Bennem mégis van egy olyan ártatlan gondolat, hogy ha soha nem kezdünk el kendőzetlenül beszélni a politikai és gazdasági döntések mögötti érdekekről, akkor az erőviszonyok nem fognak megváltozni!

Azt persze nem várhatom el egyetlen felelős vezetőtől sem, hogy a hitelek ki nem fizetésére biztasson – szóval ezt ne vegyétek komolyan tőlem! -, ez csak egy bennem lévő kis tüske, amit még meg kell tanulnom átölelni és elfogadni. Dolgozom rajta! 🙂 De a céltartalék képzése az nem kamu, az egyik barátomnak a most már „csak” 25 milliót érő házára (vételár 30) felvett 33 milliója utáni tartozás 7 millió kifizetése után 53 millió és egy banki ismerőse elárulta neki (titokban), hogy mi is ez a céltartalék. (=rendkívül okos kockázatkezelés!) A bankok többnyire a meg nem keresett profitjuk miatt sírnak – és nem a veszteségeik miatt -, nekem ez a véleményem. (Ráadásul a KSH adatai is bizonyítják, hogy a lényegesen kevesebb devizát vettek kölcsön, mint amennyit kihelyeztek.)

Ahhoz persze, hogy teljes hitelességgel beszélhessek ezekről a dolgokról, nekem is bent kellene ülnöm egy ideig az Országgyűlésben, de ettől függetlenül a kapcsolatrendszeremből is visszajut 1-1 igen érdekes morzsa hozzám, ami elgondolkodtató. Akármi is legyen a teljes igazság, a vezetők bizonyára tudnak róla (legalábbis a saját bőrükön is érzik, hogy mikor csörren meg az a telefon) és ha lenne vér a pucájukban és társadalmi felelősség a szívükben, akkor kiállnának és elmondanák az m1-en este 8-kor, főműsoridőben, hogy mindenki hallja. Ha mindenki megtenné egyszerre, túl feltűnő lenne a sorozatos lejáratás, nevetségessé tétel és „likvidálás”, nekem (!) ez a véleményem. Megfelelő kommunikációval elkerülhető bármilyen pánik és lehetséges egy kiszámítható(bb) jövő előkészítése! („Józsi! Te egy naiv f@sz vagy!” – igen, hallottam már ezt, köszi! :)) Ezzel kapcsolatban George Carlin (1938-2008), amerikai komikus halála előtti utolsó előadásának részlete jutott eszembe:

A parlamentáris demokrácia egy illúzió, melyben az 51% mondja meg a 49%-nak, hogy mi lesz. A néhai amerikai filmrendező, Aaron Russo a következőképpen fogalmazta ezt meg, viccesen: „A demokrácia azt jelenti, hogy két farkas és egy bárány azon vitatkozik mi legyen a vacsora.” 🙂

Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi miért történik politikai és gazdasági döntések tekintetében, egyetlen dolgot tanulj meg: Kövesd a pénz útját! A legfontosabb kérdés mindig az, hogy „Ki keres ebből pénzt?” Szomorú, hogy ez a legjobb megközelítése a mai világ történéseinek, de a saját érdekünkben érdemes elfogadni, hogy ez van, mert csak ennek mentén lehetséges egy EGÉSZségesebb világ megteremtése.

Ennek a cikknek nem célja az, hogy a jelenlegi (vagy akár korábbi) regnáló hatalmat bírálja, nekem úgy „ámblokk” (=összességében) ezzel a politikailag korrekt maszlaggal van teli a hócipőm, melyben mindenről beszélnek, csak arról nem meri senki se kinyitni a száját, hogy ki nyomogatja a gombokat (nem Magyarországon, hanem nemzetközi szinten!). Aki meg megteszi, arra rásütik, hogy összeesküvés-elmélet terjesztő, szélsőséges, radikális és persze fasiszta. 🙂

Ha pl. most elmegyek a kocsmába és benyomok egy felest, abból pénzt keres a kocsmáros, a kereskedő és a párlat készítője is. Teljesen tiszta a fogyasztói láncolat és mindenki megérdemli, hogy hozzájáruljak a megélhetésükhöz. A gazdasági összeomlást okozó pénzügyi szektor teremtett milliárdjainak láncolata azonban a folyamat egy adott pontján nem feltételez semmilyen munkát, a legnagyobb profitot mégis az keresi, aki ezt a láncszemet birtokolja! Na de erről már elmélkedtem korábban is eleget…

Mókával teli napot kívánok, igyátok a napi 2-3 liter vizet és menjetek ki a napsütésre, mert a D vitamin csodákat tesz! Egészségetekre!

Mindenki a saját szintjén „nyomorog”

Szerző: Józsi bácsi | márc 7, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

Senkinek sincs igaza és mégis mindenkinek igaza van. Félrevezető, félreértelmezhető és borzasztóan általánosító kijelentés, amely legalább annyira igaz, mint amennyire hamis. Mégis mire gondolok, konkrétan?

Amióta blogolni kezdtem, egy nagyon érdekes tapasztalatra tettem szert. Ez a tapasztalat a címben olvasható kijelentés, ami rám ugyanúgy vonatkozik, mint mindenki másra: Mindenki a saját szintjén „nyomorog”. Bárhol is tartok, bármilyen szellemi magasságban szárnyalok vagy mélységben kapálózom, és bármilyen tudás birtokában vagyok, az a szint is egy szint. Egy szint a sok-sok közül, amely számomra most éppen tökéletes(nek tűnik), mert bizonyosság, bizonytalanság, változatosság, fontosság, szeretet, növekedés és hozzájárulás van benne. Azok az emberi szükségletek, melyeknek „furcsán visszatükröződő” szemüvegén keresztül pillantok a világra. A valóságot pontosan olyannak látom, amilyen én vagyok. Ha félelemben élek, akkor bizonytalannak, ha tettrekész vagyok, akkor kiszámíthatónak. Ez életem egyik legfontosabb felfedezése.

Az egyik mentorom azt mondta mindig, hogy nem tudatos és a tudatos ember között az a különbség, hogy míg az előbbi azt mondja a világ természetéről, hogy „ÉN ezt értettem meg”, addig a tudatos így fejezi ki magát: „eljutottam a megértésig”. Az egyikben egy ego által megtapasztalt valóság tükröződik vissza, a másikból a szelídség és az alázat. Ha eljutok a megértésig, akkor megjelenik bennem valami, amit igazából nem is tudok megosztani szavakban, mert a lényeg a megélés. Vicces ugyan, hogy mégis van bátorságom írni erről, ami egyértelműen egy ego működés (leírom, hogy én mit értettem meg! :)), de ez másképp nem megy. A végtelen vanságom csak figyel ki a fejemből és mosolyog azokon a tökéletes valóságot lemásolni akaró tökéletlen gondolatokon, amiket összehordok bitek formájában…

Eljutottam a megértésig. Megállok. Magam elé nézek, átélem a pillanatot és egyszerűen „csak” vagyok. Ítélet és megosztottság nélkül. A lelkem pucér és ez jó. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi az igazság.

Nézőpontok

Mit jelent az, hogy olyannak látom a valóságot, amilyen vagyok?

A világ az először is van. Bármennyire is nehéz elfogadni a természeti és emberi kéz okozta katasztrófákat, ezek közös tulajdonsága, hogy vannak, vagyis létezésünk részei. Véleményt alkothatunk róluk, de ez a vélemény leginkább azt fogja kifejezni, amilyenek vagyunk. Talán egy kicsit durva példa, de ha fegyvergyárad van, a háború nem olyan rossz buli, ha pedig bankod van, kifejezetten előnyös eladósítani mindenkit. Nézőpont kérdése az egész.

„Uram! Adj elég türelmet, hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni.”

Aztán a világ másodszor nem „csak úgy” van. Aktív részvevői vagyunk a folyamatoknak, s bár rendkívül fontos ítélet nélkül elfogadni azt, ami már létrejött, nem szabad elfelejtenünk, hogy a jövőt a jelen pillanathoz való viszonyunk határozza meg. A jövő a jelen szándékainak okozata.

„Adj elég erőt, hogy megváltoztassam, amit meg tudok változtani.”

A harmadik (számomra) lényeges pont, hogy a békés együttélés és ígéretes jövő kialakításának egyik legfontosabb axiómája (=alapigazság), hogy mindenki máshol tart. Amikor megszületünk, ártatlanul nézünk a világra és mindent befogadunk. Mindent. Elhisszük, hogy van Télapó, hogy Húsvétkor a nyuszi hozza a tojásokat és a csokit, és hogy ha nem fogadunk szót, akkor Jézuska nem hoz ajándékot Karácsonykor. Nincs bennünk előítélet. Aztán ez a mesevilág idővel elkezd fájni, mert rájövünk, hogy a világ nem úgy működik, ahogy mi szeretnénk. A helyzet azonban, hogy a felismeréseink nem egyszerre történnek és általában az élet teljesen eltérő területein. Mindenkinek a saját tempója szerint. Az ember halandó, az álmok nem mindig teljesülnek be, és a társadalmi vezetés „tök hülye”, mert ha nem így lenne, biztosan nem létezne szegénység és háború. Az előítéletek először saját csalódásaink tapasztalatából fakadnak, aztán ahogy elkezdünk hinni a tekintélyeknek – akik „tudják”, hogy mi miért van – , „dugig lesz vele a padlás”. Mivel mindenki a saját szintjén „nyomorog”, nyitottság nélkül villámgyorsan belefutunk a kifelé mutogatás utcájába. (Erről írtam már az Én vagyok a hibás? c. cikkben is.) Mások is ezt csinálják, tuti ez a normális. 🙂

„És kérlek Uram, adj elég bölcsességet, hogy ezt a kettőt mindig meg tudjam különböztetni!”

Képzeld csak el a következő történetet:

Találkozol valakivel, beszélgetni kezdtek. Minden simán megy, a másik ember visszatükrözi azt a valóságot, amit Te is igaznak hiszel. Juhééé, jó érzés van, mert igazunk van. Egymás egójának a fényében fürdőzünk mindketten. Aztán a másik mond valamit, ami nem illik bele abba a világképbe, amit Te – bármilyen tanulmányokat vagy kutatásokat is végeztél – el tudsz fogadni. Elég hosszú ideje „dolgozol” a világképeden, nem létezik, hogy tévedsz. 🙂 Kialakul egy vita és a másik meggyőzése, hogy neked van igazad. Még az is lehet, hogy tényleg, mert ha a pl. gravitáció létezését kérdőjelezi meg veled szemben a másik, akkor elég gyorsan nyerni fogsz. Az igazság – bár nagyon sok esetben szubjektív – valahol mégis van (=tehát objektív) és minél több a valóságról alkotott képed és a belőlük származó, tapasztalati úton is „ellenőrizhető” logikai láncolat az elméletedben, annál biztosabb lehetsz abban, hogy a Te valóságod az valós. Lehet, hogy az. Lehet. De nem biztos.

Példa:

Az, hogy valaki távolról képes a gondolataival (meg)gyógyítani – pl. egy általa szeretett embert -, a tudomány által elfogadott módszerekkel nem mérhető és így „nem igaz”. Ha azonban elvégzel egy Agykontroll tanfolyamot, vagy beszélgetsz egyet az egyébként akadémikus orvoslásban nevelkedett Dr. Domján Lászlóval, akkor ő el fogja mondani neked, hogy márpedig ez tényleg lehetséges. Nem lesz rá kézzel fogható bizonyítéka, csak azoknak az embereknek a saját tapasztalatai (+ az ő saját tapasztalata), akik ezt megcsinálták és visszajelezték neki, hogy „Laci! Ez hihetetlen, meggyógyítottam az apám/anyám fekélyét több száz kilométerről!” A saját tapasztalat felülírja a széles körben elfogadott nézeteket. Ugye milyen furcsa? A valóságot olyannak látom, amilyen én magam vagyok.

Vagy ott van pl. az a képesség, hogy a bennünk lévő energia képes arra, hogy tárgyakat mozgasson fizikai kontaktus nélkül. Mintha egy azonos töltésű mágnes lenne a kezedben, odaviszed egy tárgyhoz és arrébb taszajtod. Ez elvileg lehetetlen. De ha rákeresel Nina Kulagina nevére vagy megnézed a YouTube-on a videókat róla, akkor el fogod hinni, hogy van ilyen. A newtoni törvények természetesen itt is érvényesek maradnak, csak belép a képbe az elménk brutális ereje. (Amire ő képes volt, azt úgy hívják egyébként, hogy pszichokinézis.)

Lehet, hogy azért vagyunk elménk börtönébe zárva, mert azt gondoljuk, hogy a tudományosan elfogadott nézeteknek van igaza mindig?

A tenger mélyén úszó halak nem látják a madarak szárnyalását. Nekem ez a véleményem.

Amióta jobban figyelem a gondolataimat, rájöttem, hogy folyamatosan támpontokat keresek. Van bennem egy belső hang, egy megérzés, mely látszólag random módon ide-oda taszigál az úton és azt sugdossa a fülembe, hogy „ez jó”, „ez nem jó”. Aztán vagy a könnyebb utat választom, vagy a nehezebbet, persze előre nem is tudhatom, hogy melyik milyen lesz. Az sem egyértelmű, hogy éppen melyik szolgálja azt, hogy több legyek, de választanom mindenképpen kell. Ahogyan a Mr. Nobody, azaz Senki Úr c. filmben elhangzik: „We cannot go back, that’s why it’s hard to choose. You have to make the right choice. As long as we don’t choose, everything remains possible.” („Nem tudunk visszamenni, ezért nehéz választani. Helyes döntést kell hoznunk. Amíg nem döntünk, minden lehetséges.„) A filmet nézzétek meg(!), nagyon elgondolkodtató. Mondanám, hogy felhajítom valami szerverre, hogy könnyedén le tudjátok tölteni de az illegális és még a végén dá-dá lenne nekem. Látjátok? Konformista vagyok én is valahol… 🙂

Hogy mi alapján választok és mi alapján random (=véletlenszerű) ez a megérzés? Önmagam alapján. Amilyennek érzem magam, annak visszatükröződése alapján döntök. Ha jobban belegondolok, azokat az információkat hallom meg igazán, amelyek a saját világképembe beleillenek. Ha egy adat nem illik bele, átsiklunk felette és meg sem érint. (Sokszor az adatok helytelen kezelése okozza a balszerencsénket is!) Amíg pl. húst hússal ettem, „kitalációnak” és vicces divatnak találtam a növény alapú táplálkozásról írottakat. Az embernek biztos, hogy azért van mindenevő fogsora, mert húst ennie kell. De akkor mi van azokkal az atlétákkal, akik 20 éve vegetáriánusok, tökéletes egészségnek örvendenek? (Igen, tudom, a rendszeres testmozgás is benne van a pakliban, de nem csak az). Woody Harrelson amerikai színész pl. 23 éves kora óta nyers vegán koszton él, vagyis nem csak, hogy állati eredetű dolgokat nem eszik, hanem még főzött (növényi) ételt sem. Mégis, ha ránézel – idén 50 a pali és nem néz ki annyinak! -, nem az ugrik be, hogy valamit rosszul csinál. Vagy mégis ekkorát tévedne az „öreg” Woody? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de az mindenesetre bizonyos, hogy az ő világa azt igazolja vissza, amiben ő hisz. Ha pedig a saját tapasztalata az, hogy így jobban érzi magát, akkor neki igaza van. Ennyi.

A múlt héten megjelent A hosszú élet titka c. bejegyzésemre kaptam néhány nagyon bíráló megjegyzést, hogy szó szerint hülyeség egy csomó minden és valakitől még azt is megkaptam, hogy bevallottan közel 100 kilós emberként hogy van merszem egészség témában tanácsot adni. Az persze kimaradt a személyes vallomásomból, hogy ez a majdnem 1 mázsa 2 méteres magasságra jut, s hogy én még mínusz 15 fokban is biciklizek mindenhová (ha nem esik a hó), mert jól esik a mozgás. Mindezek mellett citrommal indítom a napot és 1 liter vízzel, délelőtt 10-ig csak gyümölcsöt eszem, és annak ellenére, hogy igen-igen ritka esetben eszem húst és max. csak kávéval iszom kevés tehéntejet, teljesen jó energiám van, állat jókat alszom, az emésztésem tökéletes, beállt a testsúlyom és a heti 2-3 alkalommal úgy végigjógázok 1,5 órát, hogy megőrül a testem a tobzódástól. Szóval lehet, hogy hülyeség, amiket írtam, de nekem bejön, mert a személyes tapasztalatom ellentmond annak, amit normálisnak vélnek sokan. Az ember akkor mindenevő, ha úgy dönt. Én pl. úgy döntöttem, hogy nem eszem meg mindent és így nekem jobb. Élek a szabad akarattal, amit a Teremtőtől kaptam. 🙂

Mindezeket csak azért írtam le, mert számos olyan terület van az életünkben, ahol van személyes tapasztalatunk és az „felülírja” a hivatalos nézeteket. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a tapasztalatok egyetemes igazságok lennének, de számomra attól még lehet igaz. De még ha nem is lenne igazam, mert pl. önpusztító döntéseket hozok, az is a múltban engem ért hatások és személyes tapasztalatok eredménye, amelyekhez legjobb esetben is csak szeretettel lehet közelíteni, nem elutasítással és lehülyézéssel. (És ebben az is benne van, hogy ha arra nevelt a társadalom – és én nem tettem fel kérdéseket – hogy egy orvos mindig jobban tudja, hogy mi a jó nekem. Pedig ha megtanulom a helyes kérdéseket feltenni önmagamnak és figyelem a testem, lelkem reakcióit, nincsen jobb életviteli tanácsadóm, mint én magam.)

Nekem az a meglátásom, hogy a viták és nézeteltérések egyetlen közös nevezője az elfogadásból táplálkozó jószándékú javaslattétel. Magyarul nem elutasítom a másikat és lehülyézem, hogy (ha szerintem) rosszul csinálja a dolgokat vagy az én meglátásom szerint(!) helytelenül gondolkodik, hanem átölelem és mutatok neki egy másik utat, ami lehet(!), hogy jobb. Mindenki a saját szintjén „nyomorog” és utálja azt hallani, hogy „rossz úton” jár. Az ego már csak így működik, ragaszkodik ahhoz a valósághoz, amit igaznak hisz.

Hmm. A lelkem pucér és ez jó. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi az igazság és ez csodálatos érzés. Az én bizonyosságom az, hogy az igazság bármi lehet (és ezért nyitott vagyok – egy bizonyos szintig – bármilyen infóra). Ez nem jelenti azt, hogy nincs egy mindenkor kiválasztott út, amin járok (anélkül nem hiszem, hogy lehet létezni), hanem csak nyitott vagyok bevenni egy váratlan kanyart és bármikor képes vagyok felülírni korábbi meggyőződésemet, mert az egyetlen állandóság a változás.

A mindenki a saját szintjén „nyomorog” mondást egyébként társadalmi státuszra, anyagi helyzetre is szoktam használni. Attól, hogy valaki sokszoros milliomos pl., nem biztos, hogy nem küzd lelki gondokkal, mint ahogyan az sem vehető biztosra, hogy a csontszegény ember őszinte elengedése számára tényleges boldogságot okoz vagy csak önhazugságban vergődik. Az eddigi tapasztalatom az, hogy ha nem társul megfelelő tudatosság bármilyen anyagi vagy spirituális szint mellé, akkor így is úgyis „nyomorgás” lesz a vége, a kérdés csak az, hogy fizikai, lelki, vagy mindkettő és hogy milyen intenzitású lesz ez a „nyomor”. Rá kellett jönnöm (mert az élet úgy alakította „véletlenül”, hogy a felismerés elkerülhetetlen legyen), hogy értelmetlen másokat irigyelnem azért, mert látszólag benne van az életükben az, ami nekem hiányzik. (Soha nem tudhatom ugyanis, hogy milyen, számomra értékes tapasztalat elérhetetlen az általam irigyelt embertársam számára, vagy milyen lelki akadályokat képtelen meglépni, mert nincs meg hozzá a megfelelő tudatossága, amiről úgy gondolom, hogy én azt már “kipipáltam” vagy legalábbis “úton vagyok a megértés felé”.)

Buddha azt mondta, hogy a boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság. Én ezt azzal egészíteném még ki, hogy ezen a boldogsághoz vezető úton mindenki máshol tart. Nincs két ember, aki a hosszú tapasztalati útnak pontosan ugyanazon helyzetében lenne. Az egyetlen közös nevező ezért az egyébként egyedül megtett személyes úton az, hogy a másik “helyzetét” szeretettel, elfogadással és megértéssel fogadom még akkor is(!), ha az ő döntése bennem kárt tesz vagy az életemre negatív hatással van. Sokan jóllehet úgy tartják, hogy gyorsabb eredményt lehet elérni azzal, ha szájba verem az ilyen embert (aki nekem kárt okoz), de ezzel csak azt bizonyítanám be, hogy képtelen vagyok önmagamban elfogadni a másik ember vanságának bizonyos szeletét. Ezzel meg nem lehet előre jutni, szerintem.

Szeretném leszögezni, hogy jómagam, I. (blogger) Józsi is a saját szintemen „nyomorgok”. Amiket leírok, az NEM az igazság, hanem a személyes tapasztalásaim és kutatásaim jelenlegi következtetése. Ezt csak azért hangsúlyozom ki, mert nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy én bármit jobban tudok, mint ő. Pontosabban ugyanúgy nem tudok semmit, mint régen, csak most egy másik szinten. 🙂 Meglátásom szerint a legfőbb dolog azt megérteni és elfogadni, hogy az élet különböző területein nem egyszerre fejlődünk másokkal, így nagyon is elképzelhető, hogy míg a saját szakterületemen én vagyok A tekintély, egy másik területen még igencsak kevés saját tapasztalatot szereztem, így jobban járok, ha észosztás helyett hallgatózom és tanulok. (A blogolás pedig azért jó, mert itt szabadon leírhatom, amit éppen gondolok és ezzel nem kényszerítem rá senkire azt, hogy igazságként kezelje a véleményemet.)

„Mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.” Honoré de Balzac

Végezetül engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy idézetet Kurt Tepperwein: A szellemi törvények c. könyvéből.

Kurt Tepperwein: A Te Életutad!

Senki nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton, és nem is fog más járni rajta, mert ez a te utad.

Olyan egyedülálló, mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy, és különleges, egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:
Ez a te igazi rendeltetésed.

Menj hát az utadon, menj azon az egyedülálló módon, amely csak a tiéd, de ne próbálj mielőbb célba érni. Mert nincsen cél. Maga az út a cél, a cél csak az út vége és egy új út kezdete.

Élvezd hát utadat, a te egyedülálló, csodálatos életutad.
Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon, és ha készen állsz, engedd, hogy „belső mestered” vezessen.

Életed egyedülálló melódiáját eképpen fogod egyre tisztábban hallani magadban.
És énekelj!
Mert minden a te örömödre teremtetett. Az egész teremtés éretted van!

Érted. Érted? Nem vitatkozni, haragudni és neheztelni a másikra, hanem megköszönni, hogy a másik tükröt tart neked azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit nem tudsz önmagadban elfogadni. Csak ezzel tudod kilőni azt a poláris világot, mely a megosztottságot létrehozta. Igaz, ez is csak az én véleményem. Lehet, hogy a kalasnyikov a megoldás és a szöges baseball ütő… 🙂

Na megyek, becsapok egy felest, mert nem csak az egész teremtés, hanem még a kocsma is érettem van(!), különben nem is lenne ott, ahol van. Egészségetekre!

A hosszú élet titka

Szerző: Józsi bácsi | febr 29, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

Hiteltelen lenne bármi, amit minimum 80-90 éves kor előtt erről a témáról írhatnék, így meg sem kísérlem, csak kapirgálok egyet. Sokféle elképzelés kering arról, hogy vajon mitől él valaki akár 100 évig is teljes egészségben, mások meg ennek töredékét mindenféle betegségekkel küszködve, ezért véleményem szerint a legtöbb, amit az ember fia/lánya tehet, az az, hogy a minőségi életre törekszik. Ha már nem tudhatom, hogy meddig fogok élni, akkor igyekszem minden napot úgy megtapasztalni, hogy elevennek és egész(séges)nek érezzem magam. Ez a bejegyzés tehát a minőségi élet titkát kívánja egy kicsit közelebbről körbejárni.

Vajon mi kell ehhez? Mi garantálhatja egyáltalán azt, hogy minőségi életet élhetek?

Garancia nincs és tuti receptek sem. Szerintem legalábbis. Minden ember más és más, az egészségünk azon múlik elsősorban, hogy velünk történő eseményeket hogyan éljük meg. Az elfogadás, az elengedés és a megbocsájtás képessége pl. igen fontos tényezők egy olyan világban, mely a birtoklási vágyra épül, amikor valójában semmi nem a tiéd. Minden, ami a fizikai tapasztalásod része, az átmeneti és kölcsönbe kapod. Nézz bele a tükörbe reggel és mondd ki hangosan: „Helló test! Kölcsönbe kaptalak és vigyázok Rád, mert élvezni akarom az utazást!” 🙂

Vannak azonban olyan apróságok, melyek – személyes tapasztalatom szerint – megfelelő tudatossággal jobb formába hozhatnak és így könnyebben érvényesülhet az ép testben ép lélek összhangja. Még ha spirituálisan tudatos is vagyok, soha nem szabad elfelejtenem, hogy a földi utazásom gúnyája a testem, melynek biológiai működését figyelmen kívül hagyni enyhén szólva felelőtlenség és még csak nem is logikus. Hitem szerint a szellemi világ teremti a fizikait, de a virágot akkor is locsolni kell, különben elhervad. Ha érted mire gondolok. A legfontosabb a test-lélek-szellem egységének tisztelete, ezért semmit sem szabad kiragadott módon igazságnak elfogadni, ami a hármas egység bármelyik részét figyelmen kívül hagyja.

Nem szeretnék túl átfogó egészség-tanácsadást levezetni (nincs is hozzá jogosítványom, ezért helytelen lenne), de néhány érdekes és logikus összefüggést megosztok veletek (főleg) a testi egészséget illetően, mert amióta ezeket betartom, már az orvos nevét is elfelejtettem.

Citrom

Kezdjük azzal, hogy alszunk. Hogy pontosan miért kell napi átlag 6-8 órát aludnia az embernek, az továbbra is találgatás tárgya (vajon honnan töltődik újra az energiánk, amikor mély álomban vagyunk?; egyesek szerint csatlakozunk egy „égi energiaforráshoz” ilyenkor), az azonban tény, hogy a valódi „kormányos” – a tudatalattink – odafigyel arra, hogy lélegezzünk, mert különben game over (=vége a játéknak). A lélegzés pedig párologtatás. Kutatások szerint egy átlag éjszaka 7-8 deciliter vizet lélegzünk ki, s gyakorlatilag azért kába az ember reggel, mert dehidratált (vízhiányos) állapotban ébred. Mi tehát a megoldás? Igen, a kávé. Egy olyan, egyébként finom kis nedű, mely további folyadékot von el a testünkből. Tehát mégsem a kávé. Bármily meglepő, a megoldás a víz, szimpla, fain kis (lehetőleg tiszta) H2O.

Szokták mondani: „Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár, és vacsorázz, mint egy koldus!” Ez lehet, hogy így van, csak meg kéne határozni, hogy mi mit jelent. Mint pl. a királyi reggeli. Amit ugyanis a nyugati ember ért alatta, az az én(!) logikám szerint nem oké. Persze tévedhetek, elismerem, de már röppentek fel ezzel kapcsolatban hírek.

Most képzeld csak el: 6-8 órát alszol, a tested, lelked eközben energiát gyűjt, méregtelenít és 0.5-1 liter vizet veszít. A (megfelelő hasi) légzés komoly méregtelenítéssel jár, erre te felkelsz és folyadékpótlás nélkül belevágsz a testedbe egy 2 tojásos rántottát ipari feldolgozású „ki-tudja-miből-van” sonkával, a végén pedig meglocsolod tejeskávéval, hadd szóljon. Kicsit magadhoz térsz, mert a telt pocak megnyugtat, majd elálmosodsz és jöhet még egy kis kávé. (Az általánosításért bocsánat, tudom, hogy sokan nem ezt csinálják!) Mitől lehetek álmos? Hisz 8 órát aludtam!

A helyzet az, hogy testünk reggel még méregtelenítő állapotban van, ezért a legjobb, amit tehetsz az az, hogy ebben segíted. Adjál neki minden nap éh gyomorra 2 kifacsart citrom levét, mely komoly segítség a méregtelenítésben (ráadásul még lúgos környezetet is biztosít), aztán a következő fél órában igyál meg 1 egész liter vizet. Eleinte durva lesz, mert egyáltalán nem kívánod. Meg kell magad erőltetni, hogy valahogy le bírj nyelni ennyi vizet. Aztán egyszer csak feléledsz. A víz eljut a sejtekig és életre kel a tested. Brutális élmény. Mivel a gyomor a bélrendszerbe csak a testhőmérsékletűre melegített kaját-piát engedi tovább, ezért a gyorsabb eredményért akár még gyomor-meleg vizet is ihatsz, bár az kétségtelenül nem annyira fini, viszont eredményeként igen gyorsan megérkezik a „medve-család”. 🙂 Elnézést, hogy ilyenekről beszélek, de mivel az is a méregtelenítés része, ezért ezt nem akartam kihagyni az előnyök felsorolása közül. Ne higgy nekem, csak próbáld ki!

Ami a reggelit illeti, az ember nem azért éhes reggel, mert régen evett, hanem azért mert cukor kell a testnek. Nem véletlen, hogy annyira kívánjuk pl. a lekváros, meg csokis péksütit reggelente cukros kávéval, mert a cukor élénkít. Igen ám, de a feldolgozott, finomított kristálycukor a candidákat és a folyamatosan keletkező ráksejteket eteti ezerrel, az meg nem annyira frankó. (Ha meg olvastad William Dufty: Cukor blues c. könyvét, akkor ezerszer meg fogod gondolni, hogy mennyi kristálycukrot is akarsz enni.) A legjobb a friss gyümölcs! Mivel azonban a különböző gyümölcsök természetes cukortartalma más és más, ezért a hatékony emésztés végett nem szabad keverni őket. Ha több féle gyümit eszel, legyen köztük 20-30 perc szünet. A test gyorsan megemészti a gyümölcsöt és ráadásul úgy felélénkülsz tőle, hogy az valami csoda. Ez saját tapasztalat. Nem vagyok egy kisméretű ember (közel 100 kiló) és én minden reggel 10-ig csak ezt nyomom. A testem tobzódik. (Persze ha mégis nagyon enni akarsz reggel, ajánlom a Kollath-reggeli kipróbálását!)

A 10 órától kezdődő időszakot illetően már nem szeretnék túlzott részletekbe belemenni, mert valaki a vércsoport szerinti diétában, mások a vegetáriánus / vegán konyhában, sokan pedig az egyre népszerűbbé váló paleolit táplálkozásban hisznek. Ami közös nevező (talán mindenhol) az az, hogy este 6-7 után ne nagyon együnk, mert az emésztés az több óráig eltart és a nyugodt alvás nem működik teli hassal. (Bevallom őszintén, ez a része nekem még komoly kihívás, mert imádok este nassolgatni. Meg is látszik azon, ahogy alszom néha. :))

Néhány alapszabály azonban szerintem jó útmutató lehet. A teljesség igénye nélkül olyanokat osztok meg, amely számomra bevált! A sorrend nem fontos.

A tehéntej többnyire felejtős. Az emberen kívül nem jellemző, hogy kifejlett, felnőtt állatok más fajok anyatejét fogyasztanák. Valószínűleg ez nem véletlen. Aki érdekel egy érdekes írás a tejről, azt kattintson ide: Mérgező italunk, a tej. Évek óta nem iszom tejet önmagában és nem is bolygatja meg az emésztőrendszeremet. Amíg ezt nem vettem figyelembe, állandóan random (=véletlenszerű) hasmenéseim voltak. (A tej lebontásáért felelős csecsemőmirigyünk működése kisgyermekkor után szépen lelassul!) Egy másik jó infó a tejjel kapcsolatban: Tej: Élet, erő, egészség?

Az emberi test min. 70% víz, de sokak szerint még több. Egy felnőtt szervezet számára az egész napi beszéd és lélegzés olyan párologtatással jár, amit legalább 2-3 liter vízzel illendő pótolni. Ha sokat beszélsz, akkor 4. 🙂 Nem folyadékkal, hanem vízzel. Ha minden este lenyomsz 3 üveg sört, az nem számít, hiába van benne sok víz! Ráadásul az alkohol az vízhajtó, szóval ha alkoholizálsz, akkor még több vizet kell inni. (Pl. ha részegen érsz haza, a legjobb amit tehetsz önmagaddal az az, hogy megiszol egy jó nagy pohár vizet. Vagy inkább kettőt. A másnaposság leginkább azért van, mert kiszáradtál. Próbáld ki!) Fontos: a napközbeni fáradság oka szinte mindig a vízhiány. Ha folyamatosan iszogatod a vizet, sokkal kevésbé leszel fáradt! (Amennyiben persze kialudtad magad.) Nagyon érdemes elolvasni F. Bathmangelidj: Tested vízért kiált c. könyvét. (Vannak elváltozások – ödémás duzzanatok pl -, ahol a túlzott vízfogyasztásra ügyelni kell, erre figyelj oda! Ajánlott ismeret ezzel kapcsolatban a Germán Új Medicina erre vonatkozó fejezete.)

Olvastam évekkel ezelőtt, hogy az emésztés akkor megy a legjobban, ha nem higítod fel a gyomorsavat, ami akkor jó, ha jó savas. Ezért nagyon érdemes étkezés előtt fél órával meginni min. fél liter vizet, mert akkor nem leszel szomjas a kaja közben. Már elég régóta alkalmazom és jelentem működik! Kaja után is érdemes várni ugyanígy fél órát, hogy hagyjuk dolgozni a testet.

Egyél minél több élőnek számító kaját. Ha megnézed a modern, nyugati ember napi étrendjét, rengeteg „halott” (főzött, feldolgozott) cuccot eszünk. A Föld és az ember legfőbb energiaforrása (amitől egyáltalán élet van) az a Nap, így ha ezt az energiát étel formájában akarjuk elfogyasztani, akkor ennek elsődleges formája a klorofill, ami a zöld növényekben található. Olvastam egy Nyers étel csodája c. könyvet, melyben kutatási eredményekkel bizonyítja az író, hogy a sok-sok féle zöld salátán túl még a gumós zöldségeink levelében is lényegesen több tápanyag van, mint magában a gumóban. Mit csinál a zöldséges a friss cékla levelével pl.? Letépi és kidobja. Nyilván. Rengeteg zöldséget, gumós zöldségek zöld részét érdemes összeturmixolni és úgy elfogyasztani, nagyon egészséges és tápláló. Van, aminek az íze nem annyira finom, de személyes tapasztalatom az, hogy leginkább az életed minőségét változtatja meg, ha ezt alkalmazni kezded. Igen, tudom, mi lesz azzal a sok vegyszerrel, amivel permetezik a zöldeket? Keress tudatos kistermelőket, akik tudják mit jelent organikus gazdaságot üzemeltetni! (Érdemes Rudolf Steiner antropozófia elvén nyugvó biodinamikus gazdálkodásáról ismereteket szerezni pl., abból ugyanis „véletlenül” hiányoznak a vegyszerek, mégsem támadja meg a terményeket a sok kártevő!)

Müller Péter Jóskönyvében olvastam azt a mondatot évekkel ezelőtt, hogy „A bölcs ember jóllakás előtt tolja el a tálat.” Ez teljesen logikus, mert a kajának min. 15 perc kell, hogy a gyomrodba érjen, ezért már azelőtt meg kell állni, még mielőtt azt érzed, hogy tele vagy. Már tele vagy ugyanis, csak nem tudsz róla, mert ezt az infót nem üzente meg a gyomrod az agyadnak. Ha ezt nem teszed meg, akkor jön az „úgy érzem kipukkadok” időszak. Ezt alátámasztja egy anekdota is, mely szerint egy 105 éves japán öreget egyszer megkérdeztek, hogy „Mi a hosszú élet titka?”, mire az öreg ezt válaszolta: „Mindig egy kicsit éhes maradtam.”

Fontos: A napi energiánk jelentős része emésztésre megy el. Már csak azért is érdemes átgondolni, hogy az ember milyen diéta szerint éljen, mert a különböző metabolizmusú emberek más-más módon emésztik és dolgozzák fel a bevitt tápanyagot. Ha könnyedebb kajákat eszel és naponta inkább többször, akkor kiegyenlítődik ez az emésztésre szánt energia és nem is fog a jóllakás után a vegetatív idegrendszer (paraszimpatikus működése) hazavágni. Ez is tapasztalat! Képzeld csak el: éhes vagy mint atom, agyonzabálod magad és a végén alig tudsz mozogni, mert a tested birkózik a rengeteg kajával. Hmm. Logikailag nem stimmel nekem. Ez olyan mint amikor kellemes sétálásból nem kocogásba váltasz, hanem sprintelni kezdesz, a szíved meg jó gyorsan: báng-báng-báng-báng-báng-báng-báng!

Nem kell túlzásba vinni semmit, az egyensúly a fontos. Ha körbenézel, rengetegen próbálnak meggyőzni arról, hogy mi mindenről mondjunk le, de szerintem ez csak saját elhatározásból és fokozatossággal működik. Egész életemben nagy húszabáló voltam, aztán egyik nap úgy éreztem, hogy nagyon megterhelő és visszakapcsolok. Azóta viszonylag ritkán eszem húst, de ennek semmiféle „divat oka” nincs. Egyszerűen nem hiányzik. Annyira élvezem a zöldségtúlsúlyos étrendet, mint egy kecske. 🙂 De ez csak én vagyok. Szerintem az ember sokszor érzi, hogy neki mi az, ami jó. (Egyébként érdekesség, hogy a legtöbbet fogyasztott állataink növényevők. Lehet, hogy ők tudnak valamit?) Ha bármilyen fájdalommal üzen a tested, vagy nem jó az emésztésed, sokat fáj a fejed és aluszékony vagy, akkor állj meg egy pillanatra és gondold át miket eszel (és persze mennyi vizet iszol). A tested nem hülye, de ha szarral tömöd, azt kapod vissza, amit adsz neki. Nagyon fontos továbbra a tiszta só megfelelő mennyiségű fogyasztása, amiről itt van egy jó weblap: Tisztasó.hu (Ugyanezen a weblapon érdemes elolvasni Tejfalussy András: Kiderült c. cikkét is. A tényanyagra koncentrálj, az összeesküvéses mocskolódás Téged is büntet, ha hagyod. Még akkor is, ha van benne igazság!)

A méregtelenítés melegen ajánlott! Akárhogy is vigyázunk, összeeszünk ezt-azt, ami nem ürül ki a testünkből. Nem véletlen, hogy sok vallásban ajánlott egy több hetes böjt időszak, amikor hagyjuk a testet megtisztulni a bent ragadt salakanyagoktól. (Van a világnak olyan része, ahol a böjt „A nap közben nem eszünk, éjszaka halálra zabálom magam” c. önámításban merül ki, de az szerintem nem is böjt, csak olyan, mintha felcserélnéd az éjszakát a nappallal.) Méregtelenítő teák, fokozott vízfogyasztás és időnként egy kolon-hidroterápia (=bélmosás) nem jön rosszul. Én végigcsináltam ezeket és tényleg megtisztultnak éreztem magam utána, szóval ajánlani tudom. A pro- és kontra véleményekkel azért legyél tisztában! (Pl. komoly méregtelenítő kúra után bélflóra – hasznos baktériumok – felépítése, stb.) Érdekes és ajánlott olvasmány: Paul C. Bragg: A böjt csodája c. könyve. (Kattints a középső oszlopban a zöld Download nevű gombra!)

A természet csodálatos. Rengeteg általunk fogyasztott zöldség és gyümölcs akár hosszú hetekig is friss marad, miután leszedtük őket. Nem tudom, hogy megfigyelted-e, de ha kiraksz az asztalra zöldségeket és gyümölcsöket, akkor nem romlanak meg elég sokáig. Ha viszont meghámozod őket, akkor elfonnyadnak nagyon rövid idő alatt. Vajon miért? Lehet, hogy a héjában van valami, amitől megőrzi a minőségét? Lehet, hogy ez a valami még attól is megóvja pl. a gumós zöldségeket, hogy a föld alatt ne rohadjanak el? Mit csinálunk mégis a sárgarépával, céklával, zellerrel mielőtt megesszük? Meghámozzuk! Meg az almát is, meg a körtét is és egy csomó gyümölcsöt és zöldséget. Tök „logikus”, nem? Lehet, hogy ez a „valami” a zöldségek és gyümölcsök héjában a természet csodálatos tartósítója lenne, amit mi fogunk és kihajítunk a szemétbe? Nem tudom biztosan, viszont én mindenesetre már jó ideje csak megmosom és rendesen „megvakargatom” a zöldségeket a kosztól, de nem hámozom meg. A vakargatáshoz pl. tök jó cucc a Skrub ‘A kesztyű. 🙂

Szokták mondani sokszor nekem: Nézd meg az öreg Pista bácsit a falun! Nem figyel az semmire, oszt’ még is él 90 évet! Minden nap kolbász, meg jó zsíros kaják, semmi élő cucc, este rányom egy felest és semmi baja! Mit jössz nekem ezzel az egészséges életmód maszlaggal Józsi? Ebben van igazság. Ennek az oka szerintem az, hogy a falusi ember alapvetően fizikai munkát végez, süti a fejét az éltető Nap és a természet közeliségének köszönhetően a Föld energiájából is több jut neki. Nem beton és téglaépületekben dolgozik egész nap, valamint sokat gyalogol és biciklizik, örömmel majszolgatja a fokhagymát, mert nincsenek asztal szomszédai, akik miatt ciki a büdös száj és legfőképpen kevésbé hat rá a városi stressz. Meggyőződésem, hogy a városi ember tudat alatt azért is stresszel, mert teljes kiszolgáltatottságban él, az életéhez szükséges javak beszerzésében szinte 100%-ban külső segítségre szorul. Minden kaját vásárolnunk kell, másoktól függ, hogy hogyan közlekedünk, stb. A városi ember teljesen függő helyzetben van, Pista bácsi a falun nem.

Lehet, hogy a városiasodás is csak azt a célt szolgálja, hogy a társadalom nagy részét kiszolgáltatott – és stresszel teli – helyzetbe hozza az uralkodó osztály, mert akkor könnyebb mindenféle megszorítást lenyomni a torkán és a vagyonrendeződést könnyebb elérni? (Nem is beszélve arról, hogy a termőföldnek igazi értéke van, a pénz meg csak egy jel, ami önmagában semmire sem jó.)

Ami pl. a húsfogyasztást illeti, pont a közelmúltban találkoztam valakivel a kocsmában, aki egy nagyon érdekes módon közelítette meg a témát. Miután megvitattuk, hogy az ember bélrendszere (6-8 méter) túl hosszú a húsevő (2-3m), viszont túl rövid a növényi táplálékkal élő (15-18m) állatokhoz képest, valamint a fogazatunk is 75%-ban örlőfogakból áll és nem tépőfogakból áll, ezért valószínűleg ilyen arányban (vagyis 75% növényi eredetű kaja, 25% hús) kellene zöldséget és húst fogyasztani, az illető azt mondta: „Mi van akkor, hogy ha pont ezért alkotott meg bennünket a természet így, hogy mi dönthessük el?” Magyarul az ember szabad választást kapott a Teremtőtől, hogy gazdálkodjon úgy a testével, ahogy akar és szerezzen tapasztalatot általa. Ha jól dönt, egész(séges) lesz, ha nem jól dönt, akkor meg „egésztelen”, vagyis beteg. Érdekes felvetés, igen elgondolkodtató, de leginkább azt jelenti, hogy minden embernek van egy saját, csodálatos útja, ami az övé és saját feladatunk, hogy megleljük azt, ami számunkra a legüdvösebb. Ha kihelyezzük ennek felelősségét, akkor annak következménye lesz. Nincs tuti recept, ami mindenkire működik!

Jelenlét

A felsoroltakon kívül rendkívül fontos valamilyen mozgás, hiszen a vérkeringés juttatja el a tápanyagokat a sejtekig. Ha másra nem, napi fél óra szabad levegőn valón sétára legyen időd! Érdemes továbbá megtanulni különböző meditációs technikákat, mert a felgyorsult világunk igen felzaklatja a lelket és érdemes megtanulni lenyugtatni azt. Jó párosítás pl. a jóga, ami jelenbe is hoz és meg is mozgat, ráadásul benne van az elnevezésben is, hogy „jó”. 🙂 A vérkeringés stimulálására egyébként az is remek gyakorlat, ha minden forró fürdőt 30 másodperc jéghideg zuhannyal zársz le. Meglepődve fogod tapasztalni, hogy nem fázni fogsz utána, hanem egyenesen felébred a tested, mert a hirtelen hidegre belső hőtermeléssel reagálsz. Ez már csak azért is jó dolog, mert a hideg hatására a bőr pórusai összezárnak és nehezebben jutnak be kórokozók a testünkbe. (Azt nem tudom, hogy tudod-e, de a bőr az immunrendszerünk egyik leglényegesebb része, hisz az a mi természetes „héj”-unk, ami véd mindent, ami belül van!)

A legfontosabb mégis a lelkünk békéje, harmóniája és az az tudás, hogy leginkább önmagunk vagyunk képesek a saját életünket egészségben tartani, mert a jelenlegi rendszer célja más. Ha mérges vagyok és félek, könnyebb engem irányítani. A világ egy üzleti vállalkozás, melyben a legfontosabb a profit és annak fenntarthatósága, így rajtam múlik, hogy ennek mennyire dőlök be.

A közös nevezője annak, amit itt leírtam az az, hogy a megoldás olcsó. Nem kell méregdrága táplálékkiegészítőket venni (csak amit tényleg szükséges!), hanem el kell kezdeni gondolkodni és a természetet segítségül hívni. Hogy a leírtakból mit alkalmazol, teljes mértékben Rád bízom, de a reggeli kifacsart citromot és az 0,5-1 liter vizet felkelés után azért ne hagyd ki. Ha mindent úgy hagysz, ahogy már most is élsz, de ezt az egyet megváltoztatod, minőségibb lesz az életed. Eddig legalábbis mindenki megérezte a változást, akinek erről meséltem és alkalmazni kezdte. És még valami: ne rövidítsd az életedet és ne büntesd magad azzal, hogy agyonstresszeled magad. Türelem, elengedés, szeretet, megbocsájtás. „Meg sem történt.”

Végezetül egy jótanács: Akarj élni és akarj egészségben élni! Megfigyeltem, hogy ez viszonylag sokat segít abban, hogy az életem minősége pozitív irányba változzon, mert amire fókuszálok, az lesz a valóságom!

Mivel én már lenyomtam a mai „kötelező kezdőcsomagot”, ezért elmegyek és megnézem, nem zárt-e még be a kocsma és lehet-e még kapni jófajta szilvapálinkát. Napi 1 „fertőtlenítő” feles (nem több!) segíthet megőrizni a rendet odabent (főleg, ha a kocsma legalább fél órányi sétára van). Ezt is megfigyeltem. 🙂 Egészségetekre!

A vagyonátrendeződés kora

Szerző: Józsi bácsi | febr 22, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

A vagyonátrendeződés kora

Minden egész eltörött. Ami fekete az fehér, ami hideg, az meleg. Az orvostudomány már nem (biztos, hogy) a gyógyításról, a jogtudomány nem (biztos, hogy) az igazságról, a média nem (biztos, hogy) az objektív tájékoztatásról, a vallás nem (biztos, hogy) az igazi spiritualitásról, a kormányzás nem (biztos, hogy) a szabadságról, s az üzleti világ sem (biztos, hogy) az értékteremtésről szól.

Amikor kimegyek az utcára vagy nagy ritkán bekapcsolom a tévét, beugrik az a kép, amit a Vissza a jövőbe c. film 2. részének a közepén láttam, amikor a főszereplő Marty McFly visszaérkezik 2015-ből az „alternatív” 1985-be és egy olyan világot tapasztal, amelyből eltűntek az igazi értékek, csak kaszinó van meg póker és tele van rendőrökkel az utca. Az okosabbak elveszik a „butábbak” pénzét, és a rend éber őrei felügyelik, hogy ne történjen fennakadás. (Aki nem látta a filmet, annak csak annyit kiegészítésül, hogy a film – ami egy trilógia egyébként – főszereplői az időben mennek ide-oda és annyi történik, hogy a 2015-ös látogatásukkor egy néhány percre ellopja tőlük egy idős pasas az időgépet, és visszarepül messzire a múltba, hogy egy ügyes ötlettel gazdaggá tegye fiatalkori önmagát, és így amikor 2 főszereplő – Marty és a doki – mit sem sejtve visszamennek a „jelen” korukba – a film alap idősíkja 1985 -, akkor egy alternatív valósággal találkoznak, melyben a világ ura ez a – 2015-ben az autót ellopó – meggazdagodott fickó és minden az energiaszektorok birtoklásáról és a szerencsejátékokról szól.)

Furcsa egy világ az, amiben szinte minden visszafelé működik…

Julian Assange és Mark Zuckerberg

Figyelem, csapda! Nem a két pólusú (jó-rossz) világot kívánom erősíteni ezzel a képpel (bár kétségtelenül úgy tűnik), csak szeretném megpendíteni, hogy a normális ma már abnormális. 🙂 (Egyébként meg Julian Assange tisztaságáról sem vagyok meggyőződve, de az más lapra tartozik…)

Nem akarok álszent lenni, ezért leszögezem, hogy nem ítélem el a világot, amiben élünk. Olyan, amilyen. Van benne rengeteg építő és romboló tevékenység egyaránt, a természet polaritása mindenütt jelen lévő, a világ tehát úgy tökéletes, ahogy van. Használom a technológiai forradalom által nyújtott előnyöket és tudatában vagyok annak, hogy a kényelemért fizetnem kell. A fizetség pedig nem csupán pénz, hanem annak a világnézetnek az elfogadása, hogy a „pénz az Isten”. Van azonban egy érdekesen kirajzolódó minta azzal kapcsolatban, hogy a meggazdagodás egyre inkább miről szól. Erről szól ez a bejegyzés.

Úgy döntöttem, hogy belenézek a tükörbe azzal a céllal, hogy megvizsgáljam néhány kiragadott tevékenységen keresztül a dolgok természetét (nagy általánosságban, de nem általánosítva!), s hogy azok adnak-e hozzá valami többletértéket a világhoz, vagy az egyedüli hozadékuk a pénz. A munkánkért kapott olyan „ellenérték”, ami lehetséges, hogy néhány évtized múlva már csak génmanipulált műételekre lesz beváltható, valamint egyre gyakrabban elromló technikai kütyükre a „2 órás élettartammal rendelkező villanykörtét” beleértve, mert a kimutatható gazdasági növekedés mindenek feletti prioritással bír. (Ha ez a mondat kicsit bonyolultnak hangzott, olvasd el a Világ egy üzleti vállalkozás c. cikket és nézd meg a „Villanykörte összeesküvés” c. alkotást, amit a cikk végén beszúrtam.)

Érdekes világot teremtettünk, kedves barátaim:

Világ a feje tetején

Figyelem, csapda! Véleményem szerint az ún. Occupy mozgalmakat is pénzeli valaki hátulról, bár ez nem változtat azon a bevett gyakorlaton, hogy aki egy igazságosabb elosztásra épülő világrendszert szeretne, az nem kap túl sok nyilvánosságot. Érdemes mindenképpen magunkba néznünk és elgondolkodni azon, hogy a fizikai valóságunk a szellemi valóságunk következménye, vagyis minden, amit a valóságban tapasztalunk, azt az elménk, az emberiség közös tudata teremtette meg (vagy legalábbis hagytuk megteremtődni, mert nem tettünk fel kérdéseket időben).

Szokták mondani, hogy ha vállalkozni akarsz, akkor ne lehetőségeket keress, hanem problémákat. Egy általam nem olyan régen megismert portugál üzletember pl. az egyik afrikai országban abból keresett hatalmas pénzeket, hogy a 30 évig elhúzódó háborúban kerék- és gumijavító üzemeket hozott létre az aknára futott teherautók megszerelése céljából, valamint pékség-hálózatot, hogy az embereknek legyen mit enniük a háborúban. Tudom, hogy ehhez mind kell tőke, de erre mondtam korábban, hogy a hitelezésnek van jó oldala is. Ha ugyanis a hitelből létrejövő érték több bevételt teremt, mint amennyi a hitel költsége, ami a kamat – most attól tekintsünk el, hogy milyen jogon helyez ki egy magánkézben lévő bank sokszorosan több hitelt (drága kamatra!), mint amennyi a betétállománya -, akkor van értelme a kölcsönpénznek. Amikor ezzel a pasassal beszélgettem arról, hogy mi alapján döntsem el, hogy mivel érdemes a mai világban foglalkozni, mondott nekem egy kulcsszót, ami tulajdonképpen a 6. emberi szükségletünk: hozzájárulás. Azt mondta: „Adj hozzá valamit a világhoz. Ne azt csináld, amit a wall street-i brókerek, akik mások megtakarításaival kaszinóznak és a meglévő származtatott pénzügyi termékek (derivatívák) által kreált lufiból még nagyobbat fújnak. Ezek az emberek üresek és nem tudják, hogy a pénz miért nem ad nekik boldogságot.” Hmmm, bevallom elgondolkodtam, mikor ezt mondta. Az én tippem az, hogy talán azért nem okoz igazi örömet – ha valóban így van -, mert ez a fajta pénzkeresés nem vezet a hozzájárulás („a világ több mint én”) emberi szükségletünk kielégítéséhez közvetlenül. Talán „csak” ennyi.

Persze azon is lehet vitatkozni az iménti példában, hogy a háborúból való – még ha nem is közvetlen – profitálás az mennyire erkölcsös és ad hozzá a világhoz, azonban az alapgondolat szerintem helyénvaló. A gazdagodás akkor szép, ha értékteremtés és nem vagyonátrendeződés eredménye. Itt „borultunk” szerintem a legnagyobbat.

A nyugati világban az elsődleges probléma a pénztelenség, aminek okát már leírtam. Örömmel vásárolnánk egy csomó mindent, mert folyamatosan úgy érezzük, hogy „Nem vagyok elég” és így vágyott tárgyakra vetítjük ki azt, ami hiányzik odabent (s amely tárgyak előállításáért ráadásul Ázsiában az éhenhalásnál éppen, hogy csak többet fizetnek), de mivel sokszor nincs miből, ezért lehetőségeket keresünk. Olyan tevékenységet, amiben van pénz, ráadásul minél kevesebb munkával minél több. Ezzel még nem is lenne gond (ha már van pl. technológiai forradalom, miért ne használnánk ki?), ha valódi szükségleteket kielégítő érték jönne létre a tevékenység által és valódi problémákra teremtődne megoldás. Ha egy kicsit körbenéztek, nap mint nap cégek alakulnak világszerte azzal a kifejezett céllal, hogy valamilyen okos marketinggel igényt támasszanak olyan termékek és szolgáltatások iránt, amire az embereknek tulajdonképpen (legyünk őszinték) nincsen szükségük. Tisztában vagyok vele, hogy ennek van egy előremutató oldala is, hiszen a sok ál-értékteremtő cég között megbújik 1-1 valódi problémára választ adó tevékenység is! A lényeg azonban az, hogy gondolkodás és vágyak keltése által a pénz átkerül egyik zsebből a másikba. És ez egyre többször történik meg úgy, hogy közben érték nem jön létre.

Teljesen jogos kérdés ezen a ponton: „Józsi! Hol van belőled az alázat? Hát mi jogon pofázol te arról – egy utolsó senki vagyok, jelezném 🙂 -, hogy az embereknek mi kell?” Ez igaz, nincs jogom hozzá. Mindössze az az érzés van bennem, hogy ami az élethez kell és a természet csodálatos rendjét nem borítja fel, az oké, ami pedig nem ilyen, az nem annyira oké. Most komolyan, szüksége van az emberiségnek olyan pénzügyi levegő-termékekre (derivatívák), melyek gyakorlatilag semmilyen kézzelfogható érték teremtésével nem járnak, de a hosszú távú következményük az adósságszolgálat, mert kamattal terhelt, teremtett számlapénzekből származtatták őket? Vagy szükségünk van egyetlen mobilgyártótól 55 féle készülékre, amelyek nagyrésze 2 éven belül a szemétdombon végzi? Gondolom Ti is észrevettétek, hogy a termékciklus egyre inkább rövidül, legyen szó autókról, elektronikai szerkentyűkről vagy bármiről. (A termékciklus rövidülése annyit jelent, hogy sokkal gyorsabban jelennek meg újítások, mint korábban és az emberek is gyorsabban cserélgetik ezeket a tárgyakat = “pörög a gazdaság”.) Ennek a rövidtávú pozitív oldala mellett (kényelem növekszik) azonban van egy hosszú távú negatív aspektusa is: Nem becsülünk meg semmit, mert 1 év múlva úgyis lecseréjük + brutális mértékben növekszik a szemét és már arról folyik a diskurzus helyenként, hogy miért nem lőjük ki a világűrbe az emberiség által termelt hulladékot. F@sza. Ne haragudjatok rám, tudom, hogy ezek most ítélettel teli szavak.

Mint tudjuk válság van és mindenki pénzt szeretne keresni. A bajba jutott országok számára kibocsájtott mentőcsomagok „levegőből” teremtett milliárdjai (amit folyamatos mennyiségi lazításokkal visznek bele a rendszerbe a pénz urai), mégsem a termelőgazdaságba kerülnek túlnyomórészt, hanem 3. világ országainak a pénz- és tőkepiacaira, tőzsdéire vándorolnak. Talán keveseknek tűnt fel, hogy amikor pl. 2008-ban becsődölt a New Yorki székhelyű Lehman Brothers befektetési bankház, akkor a válság megoldásaként a FED által kibocsájtott mentőcsomagok (összesen vagy 2 ezer milliárd dollár 1 év alatt) pénzpumpájának a jelentős része brazil, indiai és kínai részvénypiacokra távozott. Továbbá kimentették azokat a pénzügyi intézményeket, akik felelőtlenül hazárdíroztak a befektetők pénzével. (Az év végi 100 millió dolláros bónuszokat ne is említsük.) Ha a mentőcsomagokból származó pénzek nem a termelőgazdaságba kerülnek javarészt, akkor valódi, életet jobbító hozadékuk igen csekély. Az, amit most Görögország kapcsán hallunk a médiából, az nem a görögök megmentéséről, hanem a meglévő görög vagyon átcsoportosításáról szól. Vagyonátrendeződés. Ez a lényeg. (Adósság viszont egyre több van, ami a nép terhe. Ügyes játék ez.)

Nézzünk meg egy hétköznapi példát, amivel sokan találkozunk:

Bizonyára sokakat keresnek meg új, „fantasztikus” lehetőségekkel, amelyek egy része MLM rendszerben épülő hálózati termékforgalmazás. Amikor velem ilyen történik, akkor mindig előbb matekolok egyet. Vagyok olyan idióta, hogy nekem nem elég az, ha valaki megmutatja, hogy az adott tevékenységből már milliókat csinált. Lehet, hogy valami érzelmi receptor hiányzik belőlem, de ez egyszerűen nem kapcsol fel. Szóval elkezdek számolni és felteszem a legfontosabb kérdéseket: Mekkora a cég bevétele? Mi a termék? Miből származik a cég bevétele? Talán furcsának tűnik, de ezek nem egymásból következő logikai láncolatot alkotnak. Rengeteg cég van ugyanis, melyek a teljes árbevételüknek egy aprócska töredékét, max. 1-2%-ot keresik meg a termék eladásából és forgalmazásából, az összes többi pénzt a hálózatot építő emberek öntik be a rendszerbe és ezekből történik a bónuszok kifizetése, nem a termékből származó bevételből. Ezt egyébként úgy hívják a köznyelvben, hogy piramisjáték. És ez akkor is annak számít, ha egyébként VAN termék és szolgáltatás a dolog mögött. Ha ilyenbe belefutsz, csak vizsgáld meg, hogy az alaptermék mennyire kelendő valójában és abból mennyi pénz származik, mert ha csak néhány %, akkor vagyonátrendezésről szól a buli. A te pénzed túlnyomó része a piramis csúcsán lévők zsebébe vándorol. Nem akarok neveket mondani, mert az lejáratás lenne, de sajnos egyre több olyan cég van, ahol az értékteremtés csak egy álca, a valódi cél a hiszékeny emberek lehúzása. (Szeretném leszögezni, hogy az MLM alapú cégekkel az égvilágon semmi bajom nincs, szerintem fantasztikus esélyt adnak arra, hogy személyiségfejlődésen menjen át az ember és vezetői képességekre tegyen szert. A hálózati marketing ugyanis a cég tulajdonosainak egy termékeladási rendszer, a benne dolgozóknak pedig egy vezetőképző. Kérdezd meg egy valódi termékeket forgalmazó MLM cég sikeres vezetőjét és ezt igazolni fogja neked.)

Vagy itt van egy másik példa:

Vannak pl. „exkluzív” befektetési lehetőségeket áruló pénzügyi cégek. Nyugdíjad úgy sem lesz, a gyerekeidtől nem várható el, hogy eltartsanak, tessék előtakarékoskodni! Teljesen igaz! A rendszer borulni fog, mert egyre kevesebb fiatalnak kell eltartani az idős korosztályt és ez nem tud működni matematikailag. Egy dolgot azonban elfelejtenek elmondani, ami a lényeg: mivel az életben minden energia, ami pedig rezgés, ezért a természetben létező összes dolog ciklikusan működik, mint egy szinuszos-hullám. Mit jelent ez? Azt, hogy gyönyörű szép „köröket” írnak le a tőzsdei hullámok is és nem biztos, hogy mindig felfelé emelkednek az árfolyamok. Ahogy fejlődik minden, bizonyos pénzügyi termékek tőzsdén kimutatott árfolyama ugyanis száguld egyet, majd visszaesik (mert aki profitot csinált a korábbi emelkedésen, az ki szeretné venni, az eladás túlkínálatot generál és esnek az árak), aztán újból felfelé indul, majd megtorpan és lefelé kezd el hullámozni. Úgy működik, mint az élet: hullámzik. Nagyítsátok ki ezt a képet, valami ilyesmi történik a befektetések többségével:

Boldog kereskedés (Kattints a képre a nagyobb nézetért!)

Ahhoz, hogy egy adott mértékű áremelkedésből származó hasznot zsebre tudjunk tenni, ahhoz folyamatosan realizálni kell a nyereséget, vagyis el kell adni a terméket és venni kell helyette mást, amiben a már megkeresett haszon min. megmarad, vagy újból növekedésnek indulhat. Ehhez azonban az kell, hogy a pénzügyi intézményeknek dolgozó ún. alapkezelők aktívan menedzseljék (kezeljék) az ügyfelek portfolióját (=befektetési kosár), vagyis folyamatosan – a pénz- és tőkepiacok lélegzésétől függően minimum évente 1-2x – ki-be rakosgassák a megtakarításokat az éppen felfutás előtt álló, majd a felfutás megtörténte után a biztonságot nyújtó termékek között. Ez azonban elmarad (ehhez már VIP ügyfélnek kell lenned, ezt hívják privátbankár szolgáltatásnak), mert ehhez a magukat „tanácsadónak” eladó üzletkötők nem értenek, az alapkezelőknek meg nem érdekük a túl sok meló, mert ők úgyis az alapkezelői díjból élnek, ami naponta levonásra kerül! Aztán ha lejárt a 20 év és az aktív portfolio menedzselés hiánya miatt éppen, hogy csak visszakapod a 20 év alatt befizetett pénzed nominál értékét (nem a reál, azaz vásárlóértéket, hanem csak a névértéket!), akkor mindössze annak örülsz, hogy ezt a pénzt sem másra költötted és az vigasztal, hogy nem csak te jártál így, hanem rajtad kívül még több ezren. Bocs, ha ez egy kicsit durván hangzik, de ez az igazság. Amíg a pénzügyi kultúra abban merül ki, hogy olyan emberekre bízod a pénzed, aki akkor is pénzt kap, amikor Te veszítesz, addig a pénzügyi intelligencia zsákutcájában vagy. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a valódi diverzifikáció nem az – amit reklámoznak! -, hogy a befektetésedet különböző piaci szegmensek papírjaiba teszik bele. Ez még mindig csak papír! A kockázatok igazi kezelése azt jelenti, hogy van részvényed / kötvényed, ingatlanod, reáliád – pl. festmény – fizikai nemesfémed! Ez jelenti a kockázatok valódi megosztását, de ugye a kispénzű emberek számára az ilyen szintű vagyonkezelés irreleváns, mert nincs miből diverzifikálni.)

Ha egyébként belefutsz egy ilyenbe, ne vedd be a „hosszú távra fektetünk be, ne aggódjon Józsi bácsi” szöveget, mert ez csak azt jelenti, hogy nem akarják a befektetésedet aktívan kezelni, aminek eredménye pont az lesz, amitől már a kezdetekben félsz, ami tulajdonképpen legális, professzionális vagyonáthelyezés a Te zsebedből az ő zsebükbe. Kérdések: Aktívan menedzselik a befektetéseimet? Évente kb. hányszor történik áthelyezés (=amikor a meglévő eszközeidben lévő profitokat realizálják és átteszik valami másba)? Átlátható, hogy hogyan? Kapok róla értesítést és elemzéseket? Mennyire likvid (=hozzáférhető) a pénzem? (Megjegyzés: az üzletkötők általában a hosszú futamidejű szerződések első 2 évének befizetéseiből kapják a jutalékot, vagyis a biztosító / bank / pénzintézet kockázata igen csekély!)

Tudnék még példákat mondani, de az említett terület 2 olyan népszerű tevékenység, melyekkel ma nagyon sokat találkozhatunk és melyek által rengetegen fogjuk a közeljövőben a meglévő megtakarításainkat is elbukni, ha nem tudjuk, hogy milyen kockázatot vállalunk fel! A játék neve: vagyonátrendeződés. Ezt ne feledd, légy észnél! 🙂 Sokkal egyszerűbb ügyesen kivenni a pénzt mások zsebéből, mint valódi szükségleteket kiszolgáló értékek megteremtésével beáramlást eredményezni. Ennyi.

Demján Sándor, országunk (egyik) leggazdagabb embere már évekkel ezelőtt megmondta és ez ma is fájdalmas felismerésként hatol át az elmémen: „Meggazdagodni csak mások szegénysége és ostobasága árán lehet.” Azt persze meg lehet tenni mindig, hogy pl. ügyes beszervező munkával a saját kockázatomat lecsökkentem (az adott biznisz természetétől függően), de nem árt arra emlékezni, hogy tisztességtelen erkölcsű cégek „táplálékláncainak” végén lesz jó sok informálatlan és nem gondolkodó ember, aki keményen megszívja és ehhez akkor Én is hozzájárulok. Csak azért, mert nem látom, hogy a számítástechnikai hulladékot konténerekkel szállítják több ezer kilométerre a fejlett világból és kiszáradt folyók medrébe öntik Afrikában, attól ez még így van. Ne okozzon neked lelkiismeret-furdalást, csak tudjál róla, mert hitem szerint a tudatosság képes arra egyedül, hogy egy ilyen, mások butaságán és szegénységén meggazdagodó és érzéstelenül szennyező világon túllökje az emberiséget.

Igazából egy szembeötlő „torzulás” már ott látható, hogy az autóinkba hajlandók vagyunk a legjobb minőségű üzemanyagot tenni, meg porszívózzuk, tisztogatjuk „szemünk fényét”, de amikor arra kerül a kérdés, hogy a testünkbe tiszta, élő és egészséges táplálékot tegyünk, akkor nagyon sokan megelégszünk a gyorskajáldákkal, a feldolgozott élelmiszerekkel és a „csirkeagyból darált ügyesen megfűszerezett fasirtkákkal”, a bio meg drága és úgyis tuti csak üzleti fogás… (Nem tagadom, van benne az is, de ha az ember veszi a fáradságot, megleli a gyöngyszemeket! Nekem sikerült, szóval a személyes tapasztalatom pozitív.) Távol álljon tőlem, hogy általánosítsak, mert személyesen is nagyon sok tudatosan táplálkozó embert ismerek, de tény és való, hogy népbetegségeink jelentős része származik abból, hogy a gasztronómiai kultúránk igen alacsony.

Egyébként nem akarok álszent lenni, ezért elmondom, hogy nekem is voltak már olyan érdekeltségű tevékenységeim, melyek valódi értékteremtés nélkül biztosítottak némi beáramlást és egyáltalán nem ítélem el azokat, akik ilyen tevékenységekből keresik a megélhetésüket teljes mértékben, csak ha mélyen a szívembe nézek, akkor ez nincsen így jól. Tisztában vagyok azzal is, hogy egy már félig robotizált világban egyre kevesebb szükség van emberek által előállítható értékekre (lásd Venus Projekt kezdeményezést), viszont dolgoznia mindenkinek kell valamit, különben nem tud megélni. Talán csak az EGY-ensúly felborulása és a vagyonátcsoportosítás mértéke az, ami számomra szembeötlő és ezért gondoltam, hogy elmélkedem erről egyet. Tisztában vagyok vele, hogy spirituális szempontból ezeknek is megvan az ébresztő szerepe és senki számára nincs kvantum-ugrás (=a személyes tapasztalás sok esetben nem kikerülhető), de talán tudunk tanulni mások hibáiból. Talán…

A bejegyzésem elején, az éppen szóban forgó téma kapcsán Ady Endre jutott eszembe és az ő egyik csodálatos költeménye. Íme:

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

Nem a létfájdalmat és az élet értelmetlenségét szeretném kihangsúlyozni, bár a vers valami ilyesmiről ír, hanem Ady zsenijét segítségül hívva szerettem volna egy tükröt tartani elsősorban önmagam, de talán néhány olvasóm elé is azzal kapcsolatban, hogy „nem sajtból van a Hold”. (Ha érdekel egy egész jó elemzés, klikk ide: Kocsi-út az éjszakában). Ennek ellenére hiszek abban, hogy az emberiség pontosan tudja, hogy számára mi a jó, csak még nem kaptunk elég pozitív megerősítést a megoldások igazi értékéről, mert abból nem lehet pénzt keresni.

Az életünk egyetlen valódi értéke tulajdonképpen csak az idő. A szívem mélyén hiszem, hogy előbb-utóbb egyre többen fogunk kérdéseket feltenni a meglévő időnkben azért, hogy válaszokat kapjunk, s ezek eredménye talán egy ember és értékközpontúbb világ lesz, de egyáltalán nincs kizárva, hogy ezt nem fogja megelőzni valami nagyon brutális kijózanító krízis, amire a spiritualitást kutatók oly sokszor hivatkoznak mostanság. Talán ott kezdődik el majd a változás (bennünk, legbelül), amikor egyre inkább olyan gondolatokat, érzelmeket és ezekből fakadó cselekedeteket továbbítunk, melyek mások életét nem vagyonátrendeződéssel, hanem értékteremtéssel gazdagítják.

Na megyek, bepattintok egy felest erre a gondolatra, aztán lapátolunk egyet a haverokkal. Egészségetekre!

Örökké szeretni foglak (most)!

Szerző: Józsi bácsi | febr 14, 2012 | Blogbejegyzések 2011-2014

Valentin nap van, a szerelmesek napja, s bár én nem szoktam ünnepelni, azért elemzek egy kicsit megint. Ígérem nem az lesz a vége, hogy menjünk és költsünk egymásra sok pénzt, hogy a gazdaságnak jobb legyen! 🙂

Nem tudom ti hogy látjátok, de szerintem valami eltörött az emberi kapcsolatokban. Lehet, hogy korábban sem volt minden „nyalóka”, de mintha egyre több embert érintene a boldogtalan párkapcsolatok okozta depi. A válások aránya a világban egyre nagyobb, s bár a házasságok száma is csökken, a válások száma viszonylag állandó. Magyarországon 100 hivatalos egybekelésből minimum 50 végződik válással, de lehet, hogy 60. Kicsit ijesztő arány. (Akit érdekel egy kis statisztika, az töltse le ezt a 10 oldalas doksit.)

A statisztika azonban „csak” egy szám. Ami elgondolkodtató az sokkal inkább az a tény, hogy a számok tanúsága szerint a párkapcsolatok még a hivatalossá tétel ellenére sem maradnak tartósak. Egyszerűen nem értjük, hogy mit akar a másik nem, és mitől válhatnának választottjaink bizonyosan a másik igen-né. 🙂 A megoldás valószínűleg nem a papírban rejlik, a lényegen ugyanis nem változtat, hogy házasságban, élettársi kapcsolatban, vagy egy “mezei”, sima párkapcsolatban vagyunk. Ha elég volt, akkor elég volt. A nagy büdös helyzet az kedves komáim, hogy meglátásom szerint azért nem maradunk együtt hosszú távon (nagyon sokan), mert a képletből kimarad a legfontosabb változó, ami a Thalésznak tulajdonított, delphoi jósdához vezető útra is ki van írva: Gnóthi szeauton! (=Ismerd meg önmagad!) Elfelejtjük megismerni önmagunkat, ezért tudattalanul a másik embertől, a párunknak választott személytől várjuk el, hogy ezt az űrt kitöltse. Áááááá, öngól!

Vajon honnan indult el az a folyamat, aminek eredményeképpen egy olyan társadalom jött létre, melynek tagjai (legalábbis a többség) köszönőviszonyban sincsenek önmaguk ismeretével? Azzal a kérdéssel, hogy: Ki vagyok én? (Korábban már írtam arról, hogy Biegelbauer Pál mennyire felkapcsolta nálam a lámpát ezzel kapcsolatban.) Ez az összes dolog alfája és omegája, ebből kellene fakadnia mindennek, amit teremtünk: karrier, emberi kapcsolatok, hétköznapi tevékenységek stb. Ha erre a kérdésre nem adunk egy önmagunk számára értelmezhető, és pozitív érzelemmel feltöltő választ adni, akkor nagyon nehéz elindulni azon az úton, hogy mit (és kit) is szeretnék én valójában és általában azon az úton fogunk elindulni, ami mások szerint jó. Ahogy a világ változik körülöttünk (és mi vele együtt), a válasz is némileg módosul a Milyen vagyok én? c. kérdésre, de az alapkérdés, hogy Ki is vagyok, az marad. Lehetséges, hogy a saját magam számára kitűzött célok is azért fontosak, mert valamivel azonosulni szeretnék, ami (talán) én vagyok?

Vagyok olyan idióta, hogy ezzel kapcsolatban azért felmerül bennem egy felelősséget némileg kihelyező kérdés: Kinek kellene ezt a feladatot elvégezni és az általános oktatásnak miért nem része az önismeret? Van környezetismeret, anyagismeret, meg egy millió féle “köz”ismeret, de saját érzelemvilágunk és belőle fakadó – sok esetben – tudattalan cselekedeteink vizsgálata valamiért nem számít. Tudom, ez nem egy egzakt, könnyen tanítható „tudomány”, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy a pénzügyi intelligencia alapvető tudnivalóihoz hasonlóan ez az ismeretanyag sem véletlenül hiányzik az iskolából. Ha rájönnék (vagy legalábbis elindulnék azon az úton), hogy ki vagyok valójában, lehet, hogy nem dőlnék be bizonyos dogmáknak és nem az alapján élném az életemet, hogy mások mit gondolnak rólam? Esetleg még az is lehet, hogy lélekben szabadabb lennék?

Talán igen, talán nem. Az emberi kapcsolatainkban és a párkapcsolatainkban viszont biztos vagyok benne, hogy más eredményt hozna, mint amit a statisztika mutat. Elmondom, hogy pontosan mire is gondolok:

Képzeld el azt az ideális állapotot, melyben tökéletesen tisztában vagy saját értékeiddel, bármikor szembesülni mersz saját érzelmeiddel és a világról alkotott képed (paradigmád) tudatos választás eredményeként létezik benned. Tudatos választás, mely IQ (intelligencia hányados) és EQ (érzelmi hányados) szempontjából is “felelősségvállalásból van”. Magyarul pontosan tudod (és képes vagy megfogalmazni legbelül és ki mered mondani!), hogy számodra milyen értékek fontosak, milyen emberek társaságát keresed és mit tartasz fontosnak azokban a közösségekben, amelyeknek tagjává szeretnél válni, mert az erősítené a benned lévő teremtő érzéseket. Még egyszerűbben fogalmazva: őszinte vagy önmagaddal szemben. Másokat átb@szhatok, önmagamat (valójában) lehetetlen! (Este, amikor lefekszem és lekapcsolom a villanyt, akkor nincs kinek kamuzni a sötétben, ezt már észrevettem…) Ha meg mégis megteszem, kapok egy betegséget a nyakamba, mert a természet az nem viccel. Szerintem ez már sokunknak ismerős…

Nagyon lényeges pont, hogy a „tükörbe nézés” alkalmával ne csak az analitikus (vagyis elemző, bal agyféltekés) vizsgálatot végezzük el, hanem szálljunk egy kicsit önmagukba is és érezzük meg (adjunk teret érzelmi intelligenciánknak!), hogy mitől lenne számunkra kerek a világ. Nem arra akarok utalni ezzel, hogy legyünk mindenáron deviánsak (=különcködők), s hogy mások építő intelmeit ne kövessük, hanem hogy a belénk vert igazságokat egészséges mértékben kérdőjelezzük meg. Ha ez a pont kimarad, akkor könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy a propaganda által elhintett értékrend alapján találjuk ki a “magunk” igazát. Mivel a legtöbben úgy növünk fel, hogy szinte belénk verik a követendő mintákat (amelyeket ráadásul a konzumtársadalom egyre inkább az eladhatóság alapján határoz meg, lásd megannyi színes magazin által sugallt értékrend), ezért folyamatos önvizsgálat és belső munka nélkül csakis azt az eredményt kaphatjuk, amit a társadalmi statisztikák feketén-fehéren bizonyítanak. Egy problémát nem tudsz ugyanazzal az elmével megoldani, mely létrehozta azt. (Einstein) Lehet próbálkozni, de ugyancsak Einstein mondta, hogy a legnagyobb ostobaság ismertető jele az, hogy ugyanazt csináljuk és más eredményt várunk el. (Ez a jelenlegi hitelpénzből működtetett gazdasági rendszerre igazabb, mint valaha! Mégis milyen megoldást látnak a nyugati világ kormányai? Újabb mentőcsomagok! Végül is, teljesen „érthető”…)

Az Indiában található Egység Egyetemének néhány budapesti előadásán ébredtem rá arra még évekkel ezelőtt, hogy az egész életünket a kapcsolataink minősége határozza meg, ezért a tudatos, gondolkodó ember egyik legfontosabb feladata azt megérteni és megérezni (odabent, ahol a lélek lakik), hogy mitől lesznek számunkra örömet adó emberi kapcsolataink. Önmagunk megismerése mellett ez a másik lényeges pont. Megfigyeltem pl., hogy ha „hasonló rezgésű” emberekkel vagyok körülvéve, akkor teljes vidámság és öröm van, ha meg energiavámpírok vesznek körül, akkor kész szenvedés a létezés. Persze csak, ha hagyom, ugyi…

Összerakosgatva a különböző emberi kapcsolatokat vizsgáló ismereteket az önismeret fontosságának képletével elég sok pontot sikerült összekötnöm azzal kapcsolatban, hogy a jól működő társas kapcsolatainknak melyek lehetnek az alapjai. Következzen a Hogyan találjam meg a „tökéletes” csajt / pasit? c. kérdésre adott válaszok Józsi bácsis verziója. 🙂

Először is, tökéletes ember nincsen, mert az nem lenne ember. A magazinokból visszakacsintó agyonphotoshopolt modellcsajok és kockahasú álompasik mind az illúzió részei, melyeknek célja, hogy más akarjál lenni, mint aki vagy. Nem a természetes szépség terjesztése és a célkitűzések elősegítése a cél, hanem az álomvilág. Ez most durván hangzik, tudom, de ha nem így lenne, akkor nem lenne szükség photoshopra (=képszerkesztő számítógépes program, mely egyszerű fotókból a képernyőről „leugrani akaró” képeket segít elkészíteni), mert el tudnánk fogadni, hogy a valóság nem makulátlan.

Ahogy „A vonzás törvénye nem működik” c. cikkben is írtam, csak azt tudod bevonzani, aki vagy, ezért meg kell tanulnod őszintének lenni önmagadhoz. Felejtsd el, hogy a haverjaid, barátnőid, anyád, apád és a közel álló jóakaró tanácsadóid milyen partnert látnának melletted szívesen, ha meg akarsz felelni, akkor zsákutcába érsz. Hallgass a szívedre és ne alkudj meg a benned lévő értékrendet illetően, mert ha megteszed, nem lesz kerek a világ számodra.

„A legtöbb ember egy másik ember. Gondolataik valaki más véleménye, életük utánzat, szenvedélyük idézet.” (Oscar Wilde)

Mielőtt bármilyen párkapcsolatba belemész, menj oda a tükörhöz és mondd magadnak: “Én egy tökéletes pici pont vagyok, amiből nem hiányzik semmi.” Semmi nem hiányzik belőlem. Ha azért szeretnél valakivel együtt lenni, hogy a másik tegyen téged boldoggá – és kitöltse azt az űrt, hogy azt sem tudod ki vagy – akkor épp a vihar felé indulsz. Vitorlákat fel és készítsd a páleszt, mert szükséged lesz rá. 🙂 Figyusz! Senki nem tud Téged boldoggá tenni, csak Te saját magadat! Ha tudatosan tudod, hogy nem hiányzik belőled semmi, akkor ráadásul magabiztos is leszel, ami egy imponáló tulajdonság és segíthet a partnerednek is megtalálni a saját útját.

Soha nem próbálj meg másnak látszani, mint aki vagy. Ha úgy érzed, hogy fejlődnöd kell, akkor ne sajnáld rá az időt. Jó pap holtig tanul. Ha úgy érzed, hogy elég volt a tudásból, az sem gond, csak légy őszinte önmagaddal. Abból még soha nem volt baj, hogy nem akarta mindenki megérteni a létezés misztériumát. Az sokkal nagyobb gondot okoz meglátásom szerint, hogy a tudattalan létezésben az emberek leszívják a másik energiáját, mert egymásnak feszülve a saját világképükre akarják formálni a partnerüket. Nem is beszélve arról a teherről, amit a szerepjátszás okoz. Fujj!

(Tulajdonképpen a párkapcsolat is az emberi szükségleteink kielégítésének „harca”. Mint ahogy azt A válságok valódi oka c. cikkben írtam a pénzügyi világválsággal kapcsolatban: Bizonyosság, változatosság, fontosság, szeretet, növekedés, hozzájárulás. Ezeknek a szükségleteknek igyekszünk „örömet szerezni”. Persze tudom, ez csak egyetlen közelítés a sok közül, de nekem sokat segített megérteni az együttműködő és széthúzó cselekedeteink közti különbséget. Emlékezz: Ha bármilyen tevékenységünkben kielégül 4 szükséglet egyszerre, akkor jön a függőség, szóval tudatosságra fel!)

Légy érdeklődő és tegyél fel kérdéseket! Ha beszélsz, tanítasz, ha hallgatsz, tanulsz. Ez az élet minden területén egy kulcsmondat, de a párkapcsolatok terén is rendkívül fontos. Minél többet tudsz meg egy másik emberről, annál jobban érezni fogod, hogy a saját világképedben milyen helyet tud elfoglalni a másik és van-e kapcsolódási pontotok, amin érdemes dolgozni. Szerencsére(!) mindenen szükséges dolgozni akkor is, ha az alapok már rendben vannak. Elárulok egy titkot: Jó hallgatóságnak lenni ritka kincs. Szinte minden ember tele van fájdalommal, félelemmel, problémával és szereti az ebből fakadó energiákat hallgató fülekkel megosztani. Én már csak tudom, mert egy időben rengeteget panaszkodtam és örültem ha meghallgattak. Aztán persze mondták a haverok a kocsmában: „Józsi, ne pofázz már annyit! Szerinted másnak nincs baja?” Aztán rájöttem, hogy igazuk van. Hallgatni és figyelni(!) arany. (Jó tudom, itt a blogon is rengeteget dumálok, de itt bármikor elkapcsolhatsz, nem bántasz meg vele. Ha megbántódnék, különben is magammal szúrnék ki, mert a fájdalom bennem van.)

Az ember szabadnak született, ezért tiszteld és szeresd a másik szárnyalását! A kreativitás, az inspiráció és a teremtés is csak akkor működik, ha nem vagyunk láncra verve. A félelem és a birtoklás rossz tanácsadó. Semmi nem a tiéd. El tudod ezt fogadni? Csodálatos és felemelő dolog egy harmonikus párkapcsolat, de van egy kijózanító hírem: egyedül jöttél és egyedül mész. Még akkor is, ha megtalálod a lélekpárod. (Erről kicsit lejjebb.) Nagyon sok ember egy párkapcsolat kialakulásakor elkezd rettegni, hogy „Jujj, nehogy elveszítsem a másikat, ez most jó!” és belemenekül a házasságba. Most őszintén, mennyire őszinte egy olyan kapcsolat, ami ennek kapcsán köttetik? (Számomra teljesen oké a házas és a házasság nélküli kapcsolat is, csak legyen őszinte, különben az idődet pazarolod!)

A féltékenység az egyik legmérgezőbb érzelem a párkapcsolatban. Ráadásul ha féltékeny vagy, az a te bajod – magaddal tolsz ki -, mert az is benned jelenik meg. Nem szeretetből, hanem fél-elemből táplálkozik, az a féltékenység szavunk tövében is tetten érhető. Észrevetted? A féltékenység azt jelenti, hogy nem vagy tisztában a saját értékeiddel. A fejlődés előtt mindig nyitva áll az út, ha éppen arra van szükség. Egy döntés az egész. Szem becsuk, képzeletbeli fal elképzel, nekitámaszkodsz és döntöd. Határ a csillagos ég! Különben is, nem lehet egész ember az, aki fél… 🙂 Az egész életünk egyetlen állandósága a folyamatos fejlődés és változás. A működő párkapcsolatok egyik kulcsa ebből fakadóan az együtt növekedés. Ha pedig ez nem megy, akkor meg kell tanulni elengedni.

„Aki Istent szereti benned, úgy őriz meg, hogy elenged. Aki csak önmagát szereti benned: úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád.” (Simon András)

A párkapcsolat egy hallgatólagos szerződés, megállapodás. Két ember önszántából úgy dönt, hogy közös utat választanak (egy időre) és amíg tart, bizonyos kompromisszumokat kötnek, hogy egymás emberi szükségleteit kielégítsék. Amikor ezt megtesszük, akkor tulajdonképpen csak annyit mondunk ki egymásnak, hogy „Örökké szeretni foglak (most)!” Semmi többet. Lehet, hogy ez az örökké a hátralévő életed, lehet, hogy 5 év, vagy 15 év. Teljesen mindegy, mert az örökké az mindig MOST van. A lényeg az, hogy a megállapodáson az élet folyamatos változásainak tükrében örömmel dolgozz. Mivel a nőnek biztonság kell a benne működő biológia és az utódlás miatt (ez egy kód), ezért a férfi legyen támasz. Ez nem jogtalan elvárás. A férfi szívéhez viszont az ösztönein keresztül vezet az út (ez is egy kód), ha értitek mire gondolok, hölgyek. 🙂 És ez sem jogtalan elvárás. Egy férfi legyen férfi, egy nő pedig legyen nő. Ha ezt fel merjük vállalni, a hallgatólagos szerződésben sokkal kevesebb sor lesz… A kulcs: Örömmel dolgozom önmagamon és önmagunkon(!) az állandó változások közepette. Ha már nincs kedved dolgozni rajta, akkor viszont igyekezz ezt lekommunikálni a pároddal, a felvállalt felelősséget (pl. gyerek) pedig soha ne feledd. Bizonyos dolgok nem visszacsinálhatók, viszont megfelelő tudatossággal menedzselhetők.

A jogos és a jogtalan elvárásokat nem ildomos összekeverni! Ebben benne van az anyagi biztonság mértéke, az életmód – sport, táplálkozás, szellemi út – megválasztásának az igénye, vagy pl. az öltözködés, vagy a világképünk „kialakítása”, s az, hogy mit hiszünk igaznak. Azért is fontos az önvizsgálat mindenek előtt, mert akkor ellentmondásokba sokkal nehezebben futunk bele. Ha a párod veled egy nyelvet beszél, akkor fél szavakból is megértitek egymást, és az csodálatos. Az ellentétek lehet, hogy vonzzák egymást, de az azonosságok maradnak együtt hosszú távon, mert az egy hullámhosszon levés erősíti fel a benned lévő boldogságot okozó érzéseket. (Érdemes elolvasni Anne Moir és David Jessel: Agyszex című könyvét, mely gyönyörűen elmagyarázza, hogy a férfias és nőies gondolkodásnak milyen biológiai alapjai vannak. A könyv sajnos ma már csak antikváriumban hozzáférhető, de egy tök jól megírt összegző cikk a következő helyen olvasható: Agyszex)

„Szeress, amikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van rá a legnagyobb szükségem.” (Svéd közmondás)

Vannak olyan spirituális hitek, melynek követői azt mondják, hogy a lélek-egy-ség 64 darabban manifesztálódik a fizikai világban. Ez azt jelenti, hogy rajtad kívül 63 olyan lélekdarab van, amelyik hozzád illik. 31 a „te” oldaladon és 32 a „túloldalon” (mivel tkp. párokról beszélünk). Ezeket hívják duál vagy ikerléleknek. Azt mondják, hogy ha egy ilyen lélekkel találkozol, és abból párkapcsolat lesz, akkor hirtelen minden kerek lesz és a szexualitásban is ösztönösen megjelenik a kundalini energia. Főleg, ha a „túloldalon” van. Ugyanakkor nincs féltékenység, nincs megkötés és „láncraverés”, mert ezek az érzelmek értelmüket veszítik. Az ilyen kapcsolatban nincsen szükség hallgatólagos megállapodásra sem szinte, mert annyira egy rugóra jár a két ember, hogy minden természetes. Aki ezt megtalálta, az tudja, hogy az milyen. Sokan azonban nem találjuk meg, mégis kiegyensúlyozott és viszonylag boldog kapcsolatban élhetünk, akár életünk végéig is. Mindennek a kulcsa ugyanis a tudatosság és annak megélése, hogy a boldogságot én teremtem! (Ez persze akkor a legnehezebb, ha rájössz, hogy az esetleg fellelt lélekpárodat már „elvitte” valaki más.)

Lehetne még rengeteget írni arról, hogy mi egyéb szükséges egy harmonikus párkapcsolathoz és a szerelem mámorító illúziójáról is írhattam volna, de az alapok szerintem ezek (azzal kiegészítve, hogy a párok közötti kémia erősen ajánlott, különben nem tudod megtapasztalni a szexualitás felszabadító energiáit). Egy egészséges párkapcsolat elsősorban az önmagunkból örömmel adakozásról és az élmények, érzelmek kendőzetlen és őszinte megosztásáról szól, mindez jogtalan elvárások nélkül! És benne vannak olyan apró örömök, amitől az egész a „tiéd” lesz.

Évekkel ezelőtt olvastam egy cikket egy magazinban, melynek az volt a címe: Hová lettek a férfiak? Röviden arról szólt, hogy az igazi, magabiztos férfi minőség eltűnt, a bókok, a nőkkel szembeni tisztelet, udvariasság már szomorúan a múlté. Ebben persze van igazság, de véleményem szerint ez már csak az okozat. A ok, a dolgok eredője az, hogy az emancipáció és a brutális propagandával társadalomra erőltetett feminista mozgalmak következtében a nyugati, modern nő már férfi akar lenni. Persze ez nem véletlen, elmondom nektek a pofonegyszerű összefüggést:

A világ egy üzleti vállalkozás és ezért jobb, ha mindenki dolgozik, mint egy robot és életének értelmét soha nem kérdőjelezi meg, csak a pénz hajtja úton, útfélen. Elvileg a világ a karrierista nők és férfiak munkájának eredményeképpen fejlődik. Vagy mégsem egészen? Régen egy család fenntartásához elég volt, ha csak a férfi dolgozott, a nő szerepe az anyaság volt, az értékek tovább örökítése és a gyermekek szeretetben, jó rezgésben történő felnevelése. Volt nélkülözés, de volt összetartás; volt női „elnyomás”, de volt anyai megbecsülés. A feminista mozgalmak – melynek hivatalos célja a nők „felszabadítása” volt – eredményeként viszont a nők is nagyon korán dolgozni kezdtek szülés után, így a gyerekeket már egészen pici koruktól a társadalmi „norma” értékrendjére formálhatták az oktatási intézmények, a nőket pedig meg lehetett adóztatni. Félreértés ne essék, én helyeslem azt, hogy a nők egyenrangú partnerek legyenek (minden ember egy tökéletes pici pont, amiből nem hiányzik semmi), de ez nem jelenti azt, hogy a(z egyébként választott) szerepünkből lépjünk ki. Ez a szerep is a karma része!

Aztán jött az ügyesen hátulról megfinanszírozott szex, drogok és rock & roll „mozgalom”, melynek eredményeképpen az uralkodó elit elérte azt, hogy a szór-akozás által már ne közösségi, hanem önző célok megvalósításán dolgozzon a társadalom apraja-nagyja (vö: egy-ség, szór-akozás: ha valami szét van szórva, nem tud egy lenni), s látjuk is, hogy mennyire szétverte a belső harmóniánkat ez a törekvés. Soha nem volt még ennyi depressziós, érzelmileg beteg ember a nyugati világban mint most, szerintetek ez véletlen? Ez persze már az összeesküvés-elméletek sorába tartozik, de ha egy kicsit komolyabb kutatómunkát végzel, talán lehet, hogy te is rá fogsz jönni, hogy nem is annyira elmélet ez az egész. (Ajánlom figyelmetekbe Adam Curtis: The Century of Self c. filmjét – sajnos csak angolul van meg- , mely ugyan nagyon sok fontos részletet kihagy a képletből, de kiindulópontnak remek. Ha egy kicsit bővebben is érdekel a XX. század szexuális forradalma, akkor pedig ajánlom Henry Makow: Cruel Hoax [Kegyetlen becsapás] c. könyvét tanulmányozásra.)

Zárásként egy pozitív, szívet melengető idézettel szeretném összegezni ezt a hosszúra eresztett gondolatsort, melyet személyesen Balogh Bélától, a fantasztikus Végső Valóság és Tudatalatti tízparancsolata c. könyvek írójától hallottam: „Nem az a párod, akivel le tudsz élni egy egész életet, hanem az, aki nélkül nem.”

Kérdezzetek (elsősorban önmagatoktól) mindig eleget és soha ne felejtsetek odaállni a tükör elé reggelente és mondjátok ki hangosan, mert segít: „Én egy tökéletes pici pont vagyok, amiből nem hiányzik semmi!” 🙂

Na, be is nyomok gyorsan egy tökéletes pici felest erre a már egyébként is lélekmelegítő gondolatra! Egészségetekre!

« Régebbi bejegyzések

Újabb bejegyzések »