A világ egy üzleti vállalkozás #1

Szerző: | nov 28, 2011 | Blogbejegyzések 2011-2014, Pénz

Amikor gyerek voltam, megtanultam az iskolában, hogy az élet 4 elemből áll: föld, víz, tűz, levegő. Aztán ahogy nőttem, cseperedtem felfele, rájöttem, hogy ez itt nem áll meg. Mert a magyar nyelv megannyi szavában megtalálható még ez a 4 betű egymás után. Pl: jövedELEM, védELEM, segedELEM, türELEM, kereskedELEM, szerELEM és még sorolhatnám. Aztán tovább gondoltam ezt az egészet. Mire használjuk mi az elemet? Amikor előveszek egy elektronikus kütyüt, akkor a legtöbbe elem kell. Mert kell bele energia. Szóval arra használjuk, hogy energiát nyerjünk belőle. Tehát ebből azt fundáltam ki, hogy minden ilyen szavunk mögött az van, hogy általa energia cserél gazdát. 🙂

Namármost. Engem most speciel a pénz mögötti energiacsere, vagyis a kereskedELEM érdekel a legjobban. Meg szerintem titeket is. 🙂 Ugye? Elmondom, hogy mit gondolok erről. Főleg mert mostanában sokat hallani azt, hogy „azok a szemét bankok”. Persze a bankok is etikátlanok sok esetben, de az egy másik fejezet. A jelen történetben a bankról, mint kereskedelmi, s ezért haszonra szert tenni kívánó piaci szereplőről beszélek. A kereskedelemben van egy körforgás, melyben nem minden lépés megy át az etikai szűrőn, de ez a természetéből fakad, mert egyszerűen így alakult ki. Vagy így alakították ki szánt szándékkal azok, akik kitalálták az emberiség jövőjét. Ez most jó összeesküvés-elméletesen hangzott. 🙂

Na de a lényeg:

A kereskedelemben pénz tölti be azt a szerepet, amit az emberi szervezetben a vér. Ahogyan a hamarosan megjelentő Így működik a pénzvilág (Józsi bácsi szemével) c. cikksorozatban leírom majd, az a teóriám (=elméletem), hogy a pénzrendszer természetéből fakadóan magának a pénznek is az a célja, hogy gyarapodjon. Szinte már önálló életet él (vagyis önálló életet adtak neki) és a tőke tulajdonosai, befektetők – mint egy jó kis házörző kutyus gazdái is – arra törekednek, hogy nevelgessék, gyarapítsák őtet. 🙂 A tőke, mely „szerencsés esetben” leginkább a termelőgazdaság működtetéséhez lenne (de ez ma már nem így történik) oda akar menni, ahol ő növekszik. Nem feltétlenül érdekli az, hogy az energiacsere (=ebben az esetben pénz befektetése) által ő olyan termékben növekszik-e, mely a világot építi, gazdagítja, hiszen az ő célja csak az, hogy Ő növekedjen. Mint az állatok, akik megeszik egymást. „Aranyos vagy te kis antilop, de én megeszlek” – mondja az oroszlán. Hamm. 🙂 Ha tehát a fegyverkezés a jó befektetés, akkor odamegy, ha a háború, akkor oda, ha pedig az államok finanszírozása busás haszonért, akkor oda. Igen, tudom, hogy ezeket a pénzeket emberek irányítják, de az ő céljuk az, hogy a piaci pozícióikat megtartsák és (mint pl. egy telefon, vagy számítógép gyártó cég is a piacvezető pozícióra törekszik mind, hogy Ő legyen a „példakép”, s így jó sok pénzt keressen) ezért hajlandók mindent megtenni. Vannak gyerekeik, akiknek jövőt akarnak adni, vagyontárgyaik és egy drága életstílusuk, amit nem akarnak feladni. Sokan közülük senkiből lettek valakik, mások beleszülettek a hatalomba és a gazdagságba, de egyik sem annyira mártír (=önfeláldozó), hogy ezekről lemondjon CSAK azért, hogy a nép jobban éljen. (A népnek – Julius Cézár óta tudjuk – elég a kenyér meg a cirkusz. Amíg nem halunk éhen és szórakoztatnak, addig befogjuk a szánkat. Persze nem mindenki fogja be. 🙂 )

Mondok egy nagyon szemléletes példát, amit érteni fogsz komám: Tegyük fel, hogy a cég, amit képviselsz, olyan számítógépes programokat gyárt, ami az emberek életében fog kémkedni. Minden információt ki fog nyerni/lopni az internetre kötött számítógépekből azért, hogy a hatalom képviselői adatbázist építsenek ebből, akármilyen céllal. Ezért az államkasszából finanszírozott (valójában az adófizetők, többek között a Te pénzedből eltartott) állam nagyon komoly pénzeket fizet a Te céged vezetőinek. Ők pedig neked nagyon jó fizetést adnak + kocsi + telefon + egyéb juttatások. Te ezt örömmel nyugtázod és a társadalmi státuszod is magas, elismernek és mosolyogva eltartod a családod, nyaralni mész, stb. Eszed ágában sincs felmondani csak azért, mert etikátlannak tartod a cég profilját. Neked élned kell és vannak, akik tőled függnek, mint a családod, gyereked és ha modern ember vagy :), akkor van hiteled. Ezt nem fogod kockára tenni. Ugye? Hiszen, ha ezt megteszed, hogyan fogsz élni? Hogyan fogsz túlélni? Ugye-ugye??? Talán most már érted, hogy miért nem változik meg a rendszer attól, ha felkelést szítasz az általad gonosznak vélt bankok ellen.

A rendszernek, egészen pontosan az emberiség értékrendszerének kellene megváltoznia ahhoz, hogy ez ne így működjön. Ahogy az első bejegyzésben is írtam: „Egy problémát nem tudsz ugyanazzal az elmével megoldani, mint amelyik azt létrehozta.” Az előző cikkben említett helyi pénzek kiegészítő megoldást tudnak jelenteni persze, de az nem egyik napról a másikra fog működni.

A múltkor az egyik ivócimborám átküldött nekem egy filmet, aminek az a címe, hogy „Villanykörte Összeesküvés, avagy a Tervezett elavulás története”. Ebből a filmből az is kiderült, hogy ez az amerikai Alma nevű cég (Apple) is elég erkölcstelen módon vette rá a vásárlóit / fogyasztóit egy időben, hogy újabb termékeket vásároljanak tőle, pedig amiket az Apple kitalál, szerintem nagyon ötletes. De hát ők is pénzt akarnak keresni. És nem keveset. Ha nem láttad a filmet, íme:

A lényeg tehát az, hogy a pénz, a gazdasági körforgásban részt vevő cégek mind-mind növekedni akarnak. Néha erkölcsösen, máskor az emberek érzelmi világát manipulálva. Az okos közgazdászok azt mondják, hogy ez az ára a fejlődésnek. És ebben végül is igazuk van. (Ráadásul ennek az „üzleti modellnek” köszönhető az is, hogy vannak munkahelyek. Ha nem kellene ilyen gyakran újragyártani, vagy fejleszteni bizonyos termékeket, akkor sok embernek új munka után kéne néznie. Jóllehet ha az értékrendszer megváltozna, akkor ez sem lenne ennyire „egyértelmű” következmény. Rengeteg valódi értékteremtő munkának van még hely…) A jelenlegi rendszer tehát logikus, csak sajnos drága árat kell fizetni érte. Az emberek egymásban való bizalmát ugyanis kétlem, hogy erősítené ez a fejlődési út, de nem akarok álszent lenni, én is élvezem, hogy már nem lóháton kell a falu túloldalára átvergődni, hanem elvisz a busz.

Talán csak az a bajom az egésszel, hogy a tervezett avultatás időintervalluma egyre rövidebb, vagyis a mindenáron fejleszteni akarás kezd átcsapni kapzsiságba. Én azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban döglenek be az elektronikai dolgok vagy pl. szakadnak szét a nadrágok. És ez (persze tudom, én döntök a vásárlás mellett) valahol nagyon nem oké. Még azt is megkockáztatnám, hogy etikátlan és legális „rablás”. (Még akkor is, ha emberek munkahelye múlik ezen! Kell, hogy legyen egy normális egyensúly!) Mert magas áron olyan terméket eladni az embernek, ami hamar a kukában köt ki, nos, az nem annyira vidám, mint pl. a Mórickás viccek.

Végezetül egy gondolat. Ahogy Demján Sándor mondta egyszer: „Meggazdagodni csak mások szegénysége és ostobasága árán lehet.” És ezt a „pénz urai”, valamint az etikátlanul működő cégek is tudják, s ki is fogják használni addig, amíg Te meg Én bedőlünk a propagandának. A keresedELEM tehát ugyanúgy az energia áramlásából táplálkozik, mint minden más az életben, de az irányát – és ez a legfontosabb – a vásárló szabja meg. A pénz ugyanis keresi a helyét. Oda megy, ahol több lehet belőle. Ilyen egyszerű. Ha Én nem veszek csirkét és mások sem, a baromi-feldolgozó üzem profilt fog váltani. Ennyi komám. 🙂

Persze a legfőbb kérdést még mindig nem válaszoltam meg, nevezetesen: a hitelt, mely a fejlődés motorja miért nem állíthatja elő az állam (és miért csak privát bankok) és legfőképpen miért adják olyan drágán? (Főleg Magyarországon!) Na de erről majd egy másik írásban elmélkedem tovább…

Na, ez most egy kicsit elfárasztott, megyek be is nyomok egy felest izibe’… 🙂

Nem minden a pénz!

Szerző: | nov 25, 2011 | Blogbejegyzések 2011-2014, Pszichológia

Hallottátok már ezt a mondatot valaha? Talán túl sokszor is. Ha körülnézel, mit látsz? Mindenhez, amit – főleg a nyugati világból – akarsz, pénz kell. Mindig mondom a haveroknak a kocsmában, hogy pont ezért akarom én megérteni, hogy a pénz, mint eszköz hogyan működik manapság. Ha dolgozom a pénzért, akkor értsem már, hogy hogy működik, no! 🙂 De ők csak azt mondogatják, hogy hülye vagyok. Mit kell azon olyannyira megérteni? – kérdezik állandóan. Olyan sokat hallom, hogy dolgozik a pénz, de mégis azt látom, hogy az emberek szenvednek és nagyon sokan panaszkodnak, hogy nincs belőle elég a normális élethez. Valami nem kerek. Vagy nem dolgozik jól, vagy egyszerűen csak nem nekem dolgozik. 🙂

Ezen változtatni kell!

Aztán eszembe jut, hogy bár a valódi szabadsághoz tényleg pénz kell, vannak olyan dolgok, amik ingyen vannak. Kedvesen szólni a másik emberhez nem kerül semmibe. Elmesélek egy sztorit:

Nemrég biciklivel megyek a kocsmába és nem az úton mentem, hanem a járdán. Az egyik kanyarban jön szembe egy idős hölgy és majdnem elütöttem. Mire ő elkezdett velem kiabálni, hogy miért megyek a járdán és mit képzelek. Mivel kocsmázni mentem – és ilyenkor muszáj a hátizsákba bepakolni egy pici egót, különben kimaradok a jóból 🙂 – eléggé határozott állapotban voltam így majdnem viszonoztam a hangvételét. Bevallom nektek, még jól is esett volna. Aztán egy pillanat alatt átgondoltam, és rájöttem, hogy automatikus reakció volt tőle az, hogy leordított. Ha megkérdeztem volna tőle 2 perccel korábban, hogy le akar-e ordítani egy járdán bicikliző embert, bizonyára azt mondta volna, hogy nem. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy más taktikához folyamodok. „Megtréfálom az öreglányt! Kedves leszek vele.” – gondoltam. 🙂 Elnézést kértem tőle, hogy nem akartam megijeszteni és kedvesen rámosolyogtam, hogy teljesen igaza volt. Mire ő annyira meglepődött, hogy a végén ő kért elnézést, hogy leordított. A végén jól összecimboráltunk tehát, még kocsmázni is majdnem elhívtam, de végül elvetettem ezt az ötletet, mert a haverok még félreértenek. 🙂

A szeretet mindig győz. Ennél közvetlenebb és egyszerűbb bizonyíték nekem nem kell.

Ma meg reggel felmegyek a fészbukra és az alábbi videót teszi ki az egyik ivócimborám. Talán nekem szánta, hogy soha nem felejtsem el a történteket.

(Frissítés 2015. nyár: A videót sajnot levették: Ha megtalálom, visszateszem. Józsi)

Tisztára olyan, mintha össze lennénk kapcsolódva, nem? Ez nagyon komoly. Néha olyan utópisztikus képek jönnek a fejembe, hogy ilyen szemlélettel a sok késdobáló kocsmából virágdobáló helyet lehetne varázsolni. 🙂 Most képzeld csak el: bemész az ajtón és az emberek nem egymás egójának feszülve tanítják a cimboráikat és erőlködnek, hogy az ő általuk igaznak hitt valóságról meggyőzzék a másikat, hanem a különbséget felismerve átölelnék egymást és azt mondanák: „Drága komám, de jó, hogy másként gondolkozol, segítesz nekem ledönteni egy saját magamban meglévő belső kivetülést, mely nem tudja elfogadni azt a valóságot, melyben te szuper jól érzed magad.” 🙂

Na jó, nem álmodozom itt tovább, hanem megyek és legurítok egy felest. Az mindig bejön. 🙂 Egészségetekre és jó hétvégét mindenkinek!

Helyi pénz? Az meg mi? #1

Szerző: | nov 24, 2011 | Blogbejegyzések 2011-2014, Pénz

Amikor 4-5 évvel ezelőtt legelőször hallottam azt a kifejezést, hogy helyi pénz, nem hittem a fülemnek. Mi a jó abban, ha egy pénz helyi? – gondoltam. Arrébb megyek és nem tudom használni semmire. Hmm. Az meg nem jó. Akkor meg minek találták ki? De ha hülyeség lenne, akkor meg miért használnak belőlük a világon 5000 félét? És ez csak helyi (vagy más néven közösségi) pénz! Hmm. Valamit én nem tudok jól. Ennyi ember nem lehet időmilliomos idióta. 🙂

Ezért egy kicsit utánanéztem a dolgoknak.

Mint ahogyan az a hamarosan megjelenő Így működik a pénzvilág c. cikksorozatomból kiderül, a világot ma már a hitelpénz működteti. Az elmélet emögött az, hogy amennyiben a hitelből létrehozott forrás (tőke, amit dolgoztatni lehet) termelés által plusz értéket eredményez (és főleg többet, mint, ami a hitel költsége, vagyis a kamat összege), akkor van értelme létrehozni / kihelyezni a hitelt. A hitelpénz fedezete a létrejövő vagyonelem lesz. (Sok esetben ma már nem teremt plusz értéket a kihelyezett hitel sajnos, sőt, a nemzetállamok esetében már újabb hiteleket kell felvenni, hogy a korábbi hitelek kamatai fizethetők legyenek…)

A probléma ott kezdődik, hogy a globalizáció (=világszintű egységesedési mozgalom) miatt ma már nem kis és közepes méretű vállalkozások, hanem óriási multinacionális (=nemzeteken átívelő) konglomerátumok (=pénzügyi érdekközösségek) irányítják a gazdasági életet, ők pedig a legtöbb esetben 90-120 napos fizetési határidővel dolgoznak. Ha tehát egy kisvállalkozó ezeknek a nagy cégeknek beszállít (vagyis elad valamit) és neki rövidebb ideje van kifizetni az ő alvállalkozóját (pl. egy asztalosmester a favágót 30 nap alatt kell, hogy kifizesse, de a multi csak 90 nap alatt fizeti ki őt a legyártott asztalokért, székekért), akkor ha nincsen plusz megtakarítása (és így nem tudja kifizetni a favágót), akár csődbe is mehet. Vehet fel újabb kölcsönöket is persze (ha ad neki a bank), de ez nem a legjobb megoldás, mert ennek újabb költségei lesznek, ami meg csökkenti az ő hasznát. Vagyis nem csak, hogy örülnie kell annak, hogy egyáltalán a multi hajlandó tőle nagyon nyomott árakon vásárolni, még sakkoznia is kell a rendelkezésre álló készpénz állományával, hogy ne maradjon fizetésképtelen a saját alvállalkozói felé. A probléma tehát abból fakad, hogy van egy 60-90 napos időszak, amivel a multi előnyben van. Ez a mai világban egy brutális előny.

Számos országban bebizonyították, hogy a kis- és középvállalkozások az üzleti partnerek felé kiállított számláik 50%-át a szűkebb pátriájukon (=haza, szülőföld) belül állítják ki, Magyarországon ez egy 49 km-es sugarú kör. Az elmélet pedig az, hogy az ilyen körökön belül lehetne használni egy pénzhelyettesítő fizetési eszközt, ami nem a hivatalos pénz. Ehhez pedig nem kell más, mint egy szabályozott rendszer, mely nyilván tartja, hogy ki kinek mennyivel tartozik és ezeknek a pénzeknek a fedezetére ki lehet bocsájtani olyan pénzhelyettesítőt, ami az üzleti körön belül fizetőeszközként működik. Ha tehát a multi lóg 1 millió forinttal, akkor ki lehet bocsájtani egy 1 millió Ft értékű pénzhelyettesítőt, ami a valódi pénz megérkezéséig betölti a pénz funkcióját.

Hadd mondjak egy példát: én vagyok az asztalos, te vagy a favágó, a körön belül meg van pék, zöldséges, csirkehúst, disznóhúst, tojást, tejterméket, stb. áruló vállalkozó. Mindannyiunk célja az, hogy munkánkra legyen igény és megkapjuk érte a jogos fizetséget. Lényeges, hogy minél több olyan vállalkozó legyen benne a körünkben, aki tevékenységével valós szükségleteket elégít ki, mert akkor mindannyian boldogan fogjuk elfogadni a helyi pénzt. A gazdasági kör minden egyes résztvevőjének csak az a fontos, hogy a megkapott fizetséget ő el tudja költeni valamire, ami neki kell! Egy gazdasági körön belül ha bármelyik tagnak komolyabb kintlévőségei vannak (=pénz, amivel neki tartoznak), mint átlagosan a többinek, akkor előbb-utóbb ebből körbetartozás lesz. Ezt már ismerjük. Ha azonban a hivatalos pénz (az előző bekezdésben említett 1 millió Ft) megérkezéséig pénzhelyettesítő eszközt használnak, az elszámolások ugyanúgy végbemennek és a végén mindenki megkapja a jogos fizetését (de a pénz megérkezéséig sem kell félnie attól senkinek, hogy pénzhiány miatt áll a szekere). Addig tehát megy a biznisz és pörgés van. 🙂

Mi kell tehát az egészhez még egyszer? Az, hogy egy adott vállalkozó megbizonyosodhasson arról, hogy a pénzhelyettesítő utalványt el tudja költeni a vállalkozói körön belül és olyan terméket vagy szolgáltatást tud rajta vásárolni, amire szüksége van. A pénz különben sem más, mint egy hivatalos megállapodás arról, hogy mi az értékcsere alapja. 🙂 Ha láttál már étkezési utalványt, az ugyanilyen pénzhelyettesítő eszköz, amelynek használata esetén előre meg van határozva, hogy mire kell elkölteni. (A cégeknek ráadásul béren kívüli juttatás címen nagyon jó –  adómentes – jövedelemkiegészítés a dolgozóik felé, s ez olyan szuper biznisz is, hogy Magyarországon szinte az összes ilyen étkezési utalványt külföldi cégek működtetik, egészen pontosan franciák, mert Magyarországnak olyan sok pénze van, hogy jófejségből átengedi az ilyen üzleti lehetőségeket a szegény nyugati cégeknek. Büszke vagyok rá, hogy ilyen okos vezetőink vannak! :))

Komolyan mondom, amikor megértettem a közösségi pénzhelyettesítők működését, annyira megörültem, hogy koccintottam a srácokkal még egyet. 🙂 Aztán később azt is megtudtam, hogy csináltak már Magyarországon egy Helyi Pénz Konferencia elnevezésű rendezvényt és ott pont ilyenekről esett szó. Vagyis arról, hogy hogyan lehet ilyen együttműködő gazdasági köröket létrehozni, amelyen belül akkor is működik az adás-vétel, ha éppen mindenki pénz szűkében van. És tudjátok mi az abszolút babetta? Az, hogy már van is egy ilyen helyi pénz, az a neve, hogy Hungaro, és egy Első Magyar Klíringház nevű cég üzemelteti a rendszert. Hát nem metálzsír ez komám? 🙂

Az első Helyi Pénz Konferencia vendége volt egyébként egy belga, Bernard Lietaer nevű pénzügyi szakember, egyetemi tanár, aki többek között az euró elődjének, az ECU elnevezésű közös valutának a létrehozásán is dolgozott. Ez a pasas az elmúlt években Dél-Amerika számos országában hozott létre egy C3 elnevezésű közösségi pénzhelyettesítőt, ami a Kereskedelmi Hitelezési Körnek felel meg (Commercial Credit Circuit eredeti nyelven), és ezzel hihetetlen módon lendült fel az adott régiók gazdasága és teremtődött több ezer munkahely. Ezt a C3-mat pedig pontosan úgy használják, mint ahogyan azt korábban leírtam. A kintlévőségekre (=pénzösszegek, amivel az egyes cégek felé tartoznak üzleti partnereik, és amelyek azért keletkeznek egyáltalán, mert a nagy cégek sokkal hosszabb fizetési határidővel rendelkeznek, mint a kis cégek) való várakozás helyett a gazdasági körön belüli cégek C3-mal fizetnek egymásnak és nem áll meg az adás-vétel. Csak azt kell hivatalos pénzzel fizetni, amit a körön kívülről szereznek be! Az egész pedig úgy van kitalálva, hogy van benne biztosítás, bank és komoly szerződések. A fedezet miatt nem kell aggódni, ugyanis maga a kintlévőség a fedezet, ami be fog jönni mindenkihez. Addig pedig van egy szigorúan szabályozott „játékpénz”, amit csere-berélni lehet és tökéletesen működik. Uruguayban ráadásul még adót is lehet vele fizetni, amely összegyűlt C3 „pénzt” az állam helyi gazdasági vállalkozások beindítására használja. Ha tehát eddig nem volt pénz utcaseprő céget fizetni, akkor mostantól fogva ki tudják őket fizetni az adóból beszedett C3-mal, akik ezt az elszámoló egységet (c3) a gazdasági körön belül élelemre és egyéb szükségletekre váltják át. Pofon egyszerű a történet. 🙂

Nem tudom, tudod-e, de munkanélküliség nem létezik, kedves barátom, csak pénznélküliség. Minél nagyobb a munkanélküliség, annál több pénz dolgozik spekulációs céllal a világpiacon. A legtöbb munkanélküli embernek azért nincs munkája, mert nincs pénz kifizetni őt. És hogy miért nincs? Azért, mert a mindenki számára „igazságosan dolgozni akaró” tőke könnyen akar gyarapodni (=tőzsdei spekulációs nyerészkedésre rendezkedett be) a gazdái „parancsára”. A gazdáknak az a célja, hogy növekedjen a tőke. Mint ahogy Te sem bánod, ha befektetsz valahová 1000 Ft-ot és 1 év múlva 1200-at kapsz vissza. És fogadjunk, hogy azt sem bánod, ha ez minél gyorsabban történik meg! 🙂 A Te agyadban az van, hogy ügyes volt a pénz kezelője, pedig a valóságban nagyon is elképzelhető, hogy a Te hasznod is spekulációs ügyletből származik. A pénz kezelőinek csak az a célja, hogy pénzt keressenek, és lehetőleg minél többet. És amíg Te is „hozzájuk” fekteted be a megtakarításaidat és a vagyonodat, addig a tőke nem fog forogni, illetőleg jelentős része spekulációs céllal fog működni, aminek nem célja az értékteremtés és mellesleg pénz szűkéhez vezet a termelőgazdaságban. Ennek ellensúlyozására jó tehát a közösségi pénzhelyettesítő, azaz a helyi pénz. 🙂

A helyi pénzek „mozgalmáról” és a közösségi összefogás erejéről film is készült a Kulturális Kreatívoktól (Fogel Frigyes vezetésével), ajánlom figyelmetekbe gyerekek. És kocsmázás előtt nézzétek meg, hogy legyen miről beszélgetni a haverokkal.

Írok még majd a helyi pénzekről, mert itt azért ennek még nincs vége. Be fogom bizonyítani nektek, hogy a svájci gazdaság nem attól erős, hogy van egy megbízható bankrendszere és finom a csoki, hanem azért mert a svájci gazdaságban működtetnek egy gazdasági vállalkozások megóvásának céljából létrejött helyi pénzt. De most megyek, és benyomok egy felest… 🙂

Diszklémer: Ha néhány esetben nem jól használok 1-1 közgazdasági kifejezést, nézzétek el nekem drága gyerekek! Igyekszem, hogy ne rontsak el semmit, de nem vagyok közgazdász, csak baromira érdekel a téma és lelkesen írok róla ezen az oldalon. Célom, hogy józan paraszti nyelven elmagyarázzam azt, hogy én – I. Józsi bácsi – mit értettem meg abból, ahogy a világot a finánctőke működteti. Vitatkozni nyugodtan lehet velem, örömmel beismerem, ha hülyeséget beszélek. De azért ügyelek rá, hogy ne tegyem. 🙂

Konzervatív vagy liberális?

Szerző: | nov 23, 2011 | Ahogy érzem, Blogbejegyzések 2011-2014

Megyek a kocsmába, aztán ilyen szavakat használnak az emberek. „Te figyelj már Józsi, te konzervatív vagy, vagy liberális?” Évekkel ezelőtt, mikor egyre égetőbbé vált, hogy értelmes választ adjak erre a kérdésre, utána néztem, hogy ez mit is jelent. Főleg amióta az országot ennyire megosztotta a média és az emberek már nem is szívesen beszélnek pártpolitikáról, mert az ellenségeket szül. (Amiről csak annyit, hogy pont ez a cél. Abban a pillanatban, hogy rájössz, hogy a másik ember nem azonos az elméjével, abbahagyod a propagandát és nem adsz energiát ennek a megosztásnak. Na, erre koccintsunk! Egészségedre barátom! :))

Azt írják, hogy a konzervatívok a hosszú idő alatt kialakult intézményekhez és eszmékhez való ragaszkodók, valahol a „haladás ellenségei”. Szerintem az egyetlen állandóság a változás, tehát haladni muszáj. Aztán azt is írták, hogy a konzervatív a hagyományok tisztelője. Na, az vagyok. Szerintem a hagyomány végtelenül fontos, egy nemzet identitását (önazonosságát) adja. Ha nem tudom honnan jövök, honnan a fenéből tudjam, hogy hová megyek? Nem beszélve arról, hogy nekem szimpatikus az, hogy egy ország népe nem akar olyan lenni, mint egy másik ország népe. Ebből a szempontból konzervatív vagyok, nagyon is. Ha mindenki ugyanolyan lenne, ugyanúgy étkezne, öltözködne és kommunikálna, baromira unnám. 🙂 Te nem?

(tovább…)

Miért?

Miért?

Szerző: | nov 22, 2011 | Ahogy érzem, Blogbejegyzések 2011-2014

A minap nézem az egyik kereskedelmi tévét és pislogok. Mindig döbbenettel tölt el az érzés, hogy az értéktelenség terjesztését nem büntetik. 🙂 Aztán kijött belőlem a következő gondolatsor, amit papírra vetettem:

Miért van az, hogy a hírekben állandóan a tragédiák, a szomorúság és a botrány a fő téma? Kinek jó az, ha a hírek halálról szólnak? Miért szükséges az emberek számára egy olyan világot visszatükrözni a médián keresztül, hogy a legtöbben azt érezzék: egyre szarabb a helyzet; hogy innen már soha nem lesz jobb, az áhított jobb jövő csak egy délibáb, hogy folyamatosan és egyre inkább hiányt kell szenvednünk valamiben? (Kedvencem: most még egy kicsit szar lesz, de aztán sokkal jobb! 🙂 )

Miért nem látjuk azt, hogy valójában bőség van és rajtunk is múlik, hogy mennyi mindent (jót) teremt(het)ünk? Mondta valaki valaha, hogy bármiről azt kell gondolnod, amit elvárnak tőled? Erről beszéltem a múltkor. Vagy lehet, hogy csak erről akartam beszélni? 🙂

Miért van az, hogy a hírek nem tényszerűen közlik az információt (objektív módon), hanem folyamatosan irányítani akarnak finoman, érzelmi manipulációval valamelyik oldalra akarnak állítani? Ha valamiről a média nyilatkozik, az nagyon egyoldalú. „A kormány hazudik, a terrorizmus növekszik, a járványok pusztítanak, stb.” Lemegyek hídba, komolyan.

Miért van az, hogy már a magyar emberek is bevették azt, hogy „mi ilyenek vagyunk” és a „magyar ember panaszkodós”…? Miért nem látjuk, hogy ez azért lehetséges, mert elhisszük azt, hogy ez „igaz”?

Miért van az, hogy az egészségügyben nem az a fő kérdés, hogy hogyan neveljünk egészséges nemzedéket, aki tudja mit jelent pl. a föld szeretete, vagy a valódi táplálék (nem „kaja”, hanem TÁPLÁLék) megtermelésének folyamata, s e helyett arról vitatkozunk, hogy biztosítós vagy állami rendszer legyen-e? Miért nincs az általános iskolákban 1. osztálytól „életmód” óra, ahol az egészséges táplálkozásra és gondolkodásra nevelik a következő generációt, hogy az emberek többsége ne kerüljön soha kórházba?

Miért nem azért fizetjük az orvosokat, hogy egészségben tartsanak, mint ahogyan azt a távol keleten teszik bizonyos helyeken? Miért nem a megelőzésről szól a hivatalos mese és az oktatás, ha egészségről van szó?

Miért akarnak beoltani, félelemben tartani és rettegésbe taszítani mindenféle álhírekkel, leleplezésekkel, félrevezető propagandával, hogy hamis érzelmeket tápláljak meg nem történt, nem létező veszélyek miatt? Miért akarják, hogy elhiggyem, hogy a terrorizmus elleni harc valós, amikor az „ellenség” meg sem nevezhető? Egyáltalán ki az ellenség? Miért nem látja senki, hogy a terrorizmus elleni harc a legnagyobb találmány, mert soha nem lehet vége, csak akkor amikor „ők” mondják?

Miért van az, hogy a vállalkozások Magyarországon kénytelenek csalni, hazudni, a tisztességesen dolgozók meg joggal teszik fel a kérdést: Hol a közös teherviselés? Miért a nagytőke érdekeit szolgálja a politika? Miért nem mondják el senkinek, hogy a nagytőke + politika összefonódása jelenti valójában a fasizmust? Miért van az, hogy azokban az országokban a legnagyobb a „terrorizmus veszélye”, ahol beintenek a Világbanknak és az IMF-nek? Ennek tükrében csodálkozom rajta, hogy Magyarország nem vált terroristák kiképző helyévé az elmúlt 1-2 évben. (Mondjuk a leminősítés még hátravan, ha nem kapjuk össze magunkat. De hogy ez a leminősítésesdi is milyen egy játék, arról is írok majd egy gondolatmorzsát.)

Olvastam egy jó néhány könyvet mely szerint a háborúk kirobbanásának oka teljesen más, mint amit tanítottak nekem az iskolában. És megmondom nektek a „frankót”, logikailag sokkal jobban értem most már, hogy mi volt a kiváltó ok. Miért van az, hogy a történelmet már kendőzetlenül lehet cenzúrázni?

Aztán ott van az egészség kérdése: Miért van az, hogy a rák gyógyításának megannyi bizonyított módját soha nem mutatja be egyik média sem, azokat pedig, akik ezeket alkalmazzák üldözik és börtönbe zárják? Miért van az, hogy egyes történelmi események hivatalos verziójának megkérdőjelezése összeesküvés elméletként degradálva végzi a hivatalos verziót cáfoló bizonyítékok tucatjai ellenére?

Miért van az, hogy a legtöbben nem jönnek rá: a saját életükért csak ők tudják a felelősséget vállalni, és hogy kifelé mutogatni butaság. (A felfelé mutató hüvelykujjal Istent hibáztatják, a mutatóujjal a másikat, miközben 3 ujj visszamutat rájuk…) Miért van az, hogy nem arra tanítanak az iskolában, hogy az élet célja a teremtés és nem pedig az, hogy 5*-ös „követőnek” teremtettél?!

Miért akarnak rávenni mindenkit, hogy a rendszertől függjön és mindig egy külső erőtől várja a saját életének a megoldását?

Miért nem jönnek rá az oktatási rendszerben dolgozók, hogy a XXI. században a pénzvilág működése kötelező tananyag kellene, hogy legyen? (Erről hamarosan írok egy igazi „Józsi bácsis” megközelítést!) Miért nem tanítják meg azt gyakorlati példákon keresztül, s helyette inkább nem arra tanítanak, hogy melyik pénzügyi intézmény lehetne jobb gazdája a TE pénzednek? Miért nem tanítják az iskolákban azt, hogy a pénz nem más, mint a munka értéke (és ha ügyes vagy, akkor sokat érdemelhetsz belőle), viszont a fizetésként kapott papírdarabok (és digitális számok) puszta adósságot képviselnek és ezért vannak állandó megszorítások mindenfelé állandóan?

Miért nem magyarázzák el a magyar embereknek, hogy a társadalomra kivetett adók többek között azért olyan magasak, mert az állam éves kamatkötelezessége (=a felvett kölcsönökre fizetett kamat) 2500 milliárd forint és ez egyre csak növekszik? Miért nem világos az emberek számára, hogy a gazdasági problémák államadóssággal történő megoldása következtében egyre inkább a nagytőke előírásai alapján kell működnünk, és azért áll így az ország? (…és rengeteg fejlett nyugati ország is ezért kerül borzasztó helyzetbe mellesleg.) Ezt most nem magyarázom el részletesen, de már elkezdtem egy bejegyzést, amiben ez benne lesz.

Miért nem kreatív, vállalkozó elméket nevel a társadalom, akik előrébb vihetik a világot és munkát teremthetnek, helyette pedig irodai rabszolgákat képeznek sok esetben értelmetlen feladatok elvégzésére és ezzel kiszolgáltatottá teszik őket? Miért nem mondják el, hogy helyi vállalkozásokat kamatmentes közösségi (helyi) pénzekből is lehetne finanszírozni, mely valóban felpörgetné a gazdaságot? Miért nem erről beszélgetnek a parlamentben és mutatják be mindenkinek, hogy ezek működő modellek európaszerte és nem kell külföldi hitelt felvenni mindenhez? Erről is írok majd egy cikket…

És végezetül miért van az, hogy a felsoroltakon kívül még ezer és ezer dolgot nem veszünk észre, miközben életek milliói mennek tönkre a tudatlanság és az informálatlanság, no meg a tekintélyelvűség miatt, mert mindig azt hisszük, hogy más jobban tudja a megoldást?

Miért nem teszünk fel kérdéseket? Miért nem tanulunk a gyerekektől?

Miért?

Jó, tudom a sok a kérdés. De ezekre akarok választ adni ebben a blogban. Hogy mindenki tisztábban lásson, mert az jó. És nem összeesküvés-elméleteket fogok írogatni, azt már sokan megtették előttem. A világ kőkemény üzleti érdekek mentén megy előre. Ennyi az egész. Ígérem, hogy megpróbálom a lehető legobjektívebben tálalni a kaját, hogy legyen idő az emésztésre.

Na megyek, lazításként benyomok egy felest, hogy legyen étvágyam. 🙂