A túlélés művészete

A túlélés művészete

A túlélés művészete

Amióta a Földön élnek emberek, mindig is az empirikus (=tapasztalati úton szerzett) megfigyeléseinknek köszönhetően éltünk túl. Eleinte kisebb, majd egyre nagyobb közösségeket alkottunk, mert rájöttünk, hogy így, egymásra is vigyázva nagyobb biztonságban élhetünk. Az ember természetes belső ritmusát (az ún. cirkadián ritmust) kutató tudósok már azt is megfejtették, hogy azért van az embereknek különböző belső órája – pl. éjszakai bagoly típus vs. korán kelők -, mert az ősi közösségekben így tudtuk a legjobban egymást megvédeni. Aki korán feküdni tért és együtt ébredt a Nappal, azt védték a későig ébren lévők az öntudatlan alvás sérülékeny időszakában, viszont így a korai ébredők a késői lefekvés miatt sokáig “lustálkodókat” is védték. A túlélés ösztöne annyira elemi részünkké vált, hogy a teljes hormonális rendszerünk ennek van alárendelve. Ha egy picit is félünk, megemelkedik a vérben a vércukor, a mellékvese termelni kezdi a kortizolt és az adrenalint, hogy “el tudjunk szaladni” a veszély elől. S bár sokat fejlődtünk az évezredek során, modern világunkat is telepakoltuk vélt vagy valós félelmekkel és bizonytalansággal, így nem is csoda, hogy az állandó készenléti – divatos szóval stresszes – állapotnak annyi krónikus betegséget köszönhetünk. A limbikus – érzelmi – agyunk ugyanis nem sokat változott. Ha a nyulat üldözőbe veszi a róka, az cikk-cakkban rohan őrült módra. De ha az üldözés abbamarad, a nyúl azonnal nyugalmi állapotba kapcsol. (Ezt a képességet nekünk újra kell tanulnunk.)

A közösségben élés és a népesség egyre nagyobb biztonságban történő növekedése azzal is együtt járt, hogy az embernek időnként meg kellett hódítania újabb és újabb területeket, továbbá uralma alá kellett hajtania a környezetét is. “Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” – mondja a Biblia (Teremtés könyve 1:28). Eleinte azonban az ember gyűjtögető életmódot folytatott, s ezalatt a népesség is viszonylag kiegyensúlyozottan növekedett. A helyzet akkor változott meg, amikor gazdálkodni – és felhalmozni – kezdtünk egy adott helyen nagyobb közösségeket alkotva, ekkor ugyanis rohamos tempónak indult a szaporodás is. A mezőgazdaság elterjedése megváltoztatta az életmódunkat, mert azontúl, hogy sokkal kevesebbet vándoroltunk, sokkal nagyobb mértékben kezdtünk olyan élelmiszereket is fogyasztani, amelyeknek hosszú távon negatív hatása lehet az egészségünkre. A gabonafajták nagy mértékű fogyasztása mérhetően megváltoztatott egy csomó mindent a biológiai működésünkben is, s ma már egyre több tudós vezeti vissza a civilizációs betegségeket erre az időszakra. Átalakult a fogazatunk, hiszen nem kellett olyan erősen megrágni dolgokat már, ennek köszönhetően megváltozott a légzésünk, ami további krónikus betegségek kialakítását segítette elő. (A mezőgazdaság térhódításának visszásságairól szellemi szempontból a Scientia Sacra c. művében Hamvas Béla, szociológiai és gazdasági szempontból pedig Yuval Noah Harari elmélkedik jókat pl. a Sapiens c. könyvében. Az egészségügyi aspektusáról majd írni fogok egy másik bejegyzésben.)

A népesség biztonságos növekedése előbb-utóbb azt is eredményezte szükségszerűen, hogy erőszakkal kellett mások földjét elvenni a saját túlélésünk érdekében. Ez vélhetően úgy történt, hogy a legjobb adaptációs és helyzetfelismerő képességgel rendelkezők a közösségek élére álltak, s idővel kialakult a széleskörűen elfogadott hierarchikus társadalom, melyben a vezér felelőssége lett pl. a védelem és a területszerzés megszervezése. A közösségek eredményes túlélésének feltétele lett ebből fakadóan, hogy az emberek milyen vezetőt választottak a közösség élére. Aki erős vezetőt választott, annak nagyobb esélye volt arra, hogy ő és a családja is túléljen. (A mai napig ezt a belső igényt ébreszti fel bennünk a parlamentáris demokrácia intézménye.) Ennek azonban árnyoldalai is voltak (mindig), mégpedig az, hogy ti. a természetben a béke egy átmeneti állapot és a túlélésért folytatott harc örök. Bár a szociális védőháló évszázados kialakításával – az állatvilágtól eltérően – az ember élete ma már nem a mindennapos harcról szól a közvetlen túlélésért, a látszólagos béke soha nem volt ingyen. Az “erősebb kutya él nemi életet” elve alapján képzett katonasága volt minden közösségnek, akik meg tudták védeni a megszerzett, létrehozott vagyont másoktól. Elvenni ugyanis mindig könnyebb volt, mint megdolgozni valamiért. (Lásd intézményes lopások manapság.) A népesség növekedése és a közösen megteremtett / megszerzett vagyon és a közösség fennmaradását biztosító erőforrások védelme tehát szükségessé tette azt, hogy legyen egy erős hadserege minden közösségnek. A történelmi háborúk oka ebből fakadóan a legtöbb esetben az volt, hogy az erőforrások elapadásának folytán, vagy a túlélés érdekében, azok növelésének igénye miatt az egyik közösség el akarta venni a másik közösség erőforrásait, vagyonát. Egy erős vezető ilyenkor fegyverbe szólította az összes harcképes férfit, és elindult a háborúskodás. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy ezek néha akár évtizedekig, vagy évszázadokig is eltarthattak. Ez a mai napig sem változott, bár meggyőződésem, hogy a technológia fejlettsége miatt az erőforrás-szerzés célú „demokráciaexportra” nem lenne már szükség. (Mivel azonban jó pénz, és könnyű marketingelni a médián keresztül, ezért csinálják.)

A II. világháborút követő békeidők – melyek részben az atomfegyverek elterjedésének köszönhetők – elfeledtették az emberekkel, hogy a béke nincs ingyen, így szépen sikerült rábeszélni a egyesülésre vágyó nemzetek (pl. EU országok) vezetőit, hogy szereljék le a feleslegessé vált katonaságot, majd megvéd bennünket a NATO. Ezt a folyamatot a PR (public relations) előretörése és a kommunikáció tökéletesítése is lehetővé tette, mely az ember alapvető szükségleteire való ráhatással olyan viselkedésmódot is képes volt indukálni, amire az ember saját magától nem vetemedne. Ennek az ügyes kommunikációnak köszönhetjük a modern krónikus betegségek többségét is, hiszen a természetellenes életmód szinte minden elemét a PR adta el nekünk az elmúlt 100 évben. S ennek következménye az is, hogy elfelejtettük a béke árát, ami nem más, mint a harcra való képesség és felkészültség. A XXI. század harcosa komment háborúkat folytat a fészbukon, és ilyen cikkeket ír, mint ez. 🙂 Aztán bemegy a boltba és megveszi a Túró Rudit, reménykedve egy jobb jövőben. (Mindazonáltal a szónak mindig is nagy ereje volt, így ezek sem teljesen feleslegesek, de nem elegendők!)

Amikor egy háború elindításáról döntenek a vezetők, rendkívüli jogrend (vészhelyzet / veszélyhelyzet) lép életbe. A normális életünknek keretet adó jogszabályok ideiglenesen (vagy véglegesen) hatályon kívül kerülnek, és olyan tevékenységek is elfogadottá válnak (vagy legalábbis szemet hunynak felette), amelyek békeidőkben teljesen elképzelhetetlenek lennének. Ilyen volt pl. a II. világháborúban az, amikor Dr. Mengele a munkatáborok szerencsétlen fogjain kísérletezett mindenféle beavatkozással. S noha látszólag a háború utáni elszámoltatással, és a Nürnbergi Kódex megalkotásával ezek tiltását egy életre kőbe véstük, a gyakorlatban ez nem valósult meg. Példaként említhetném a Vioxx nevű antidepresszáns gyógyszer esetét, melynek már a forgalmazása kezdetén is klinikai bizonyíték volt arra vonatkozólag, hogy a szer bizonyos embereknek szívinfarktust, szívleállást okozhat, a belenyomott fejlesztési milliárdok és előirányzott bevétel miatt mégis évekig forgalmazták több százezer ember halálát okozva ezzel. Ezek után milliárdos bírságot szabtak ki a gyártóra, de még így is bőven pozitív szaldóval zárták az üzletet, tehát megérte… Ha azt hisszük, hogy ez 2021-ben már a múlté, akkor nagyon tévedünk. A gazdasági szempontok miatt ma már az összes bírság egy előre tervezett költség az ilyen etikátlan cégeknek – erről a Corporation c. könyv ír részletesen -, s ha esetleg belefutnak egy milliárdos kártérítésbe, akkor sincsen baj, mert a bírság tervezett. Business as usual.

Ma már a pénz és a gazdaságosság minden üzleti vállalkozás legfőbb célja. Persze tény, hogy ha egy üzleti modell nem rentábilis (többe kerül a fenntartása, mint amennyit termel), akkor az az üzlet okafogyott lesz előbb-utóbb. Ugyanakkor ha figyelmesen megnézzük, egyelőre még nem túl sok – de szerencsére azért növekszik – azon vállalkozásoknak a száma, akik a fenntarthatóságuk mellett valódi értéket is akarnak termelni, és mindezt teljesen etikusan.

“Az etikus üzleti viselkedés ismérve, hogy nem félrevezetéssel, megtévesztéssel, vagy az emberek manipulálásával veszik rá az embert egy termék vagy szolgáltatás megvásárlására, hanem értékteremtéssel, valódi, lehetőleg mellékhatás mentes – i.e. nem az egészségünkre, környezetünkre káros – megoldás nyújtásával. Egy ilyen vállakozás azt is fontosnak tartja, hogy fenntartható módon és ne a természeti erőforrások pocsékolásával működjön.”

Az etikus viselkedés egy profitmaximalizálásra fókuszáló világban versenyhelyzet szempontjából kihívásokat rejt, ezért az ilyen vállalkozások célcsoportja nem az egyszerű köznép. Az értékteremtésre fókuszálók a felelős viselkedésre és egyéb belső igényekre reagálnak, mint pl. magasabb minőség és annak köszönhető tartósság, egészség, stb. Egyelőre még nagyon sok munka van abban, hogy ez legyen a fontosabb. Ennek természetesen a hétköznapi emberek fizetőképessége és az ún. diszkrecionális (szabadon elkölthető) jövedelem szűk(ülő) mértéke is az oka, ami pedig a fogyasztásélénkítésre kialakított inflációs gazdasági modell következménye.

A szűkülő jövedelem azonban egy másik üzleti modell megteremtését is életre hívta az “olcsósítás” (=gyengébb minőségben olcsó előállíthatóság) mellett, ebből lett az “előfizetéses üzleti modell” (Angolul: subscription model). Ennek lényege, hogy az ember nem lesz tulajdonosa, vagy birtokosa egy adott eszköznek / szolgáltatásnak, hanem azt addig bérli viszonylag alacsony havi díjért, amíg használni akarja. Az IT (=számítástechnikai) szolgáltatások világában egyre inkább ez lesz az uralkodó irány, gondoljunk csak a Spotify, az iTunes Music vagy egy rakás sport tevékenységet támogató okos alkalmazásra. Olyan ez, mint ha részletre vennél egy szolgáltatást, azzal a különbséggel, hogy soha nem lesz a tiéd. Ez azonban nem fog megállni az ilyen apróságoknál, bizonyos körök célja, hogy az egész életünket végül bérbe vegyük. Erről lejjebb bővebben.

Az előfizetéses – havi / évi rendszerességű fizetési – modellnek persze számos előnye van, mert a rendszeres előfizetés támogatja a folyamatos mögöttes fejlesztő, jobbító munkát is. A bolygónk fenntarthatósága szempontjából sem elhanyagolható ez az irány, gondoljunk csak bele, hogy mi szükség van egy jól működő közösségben arra, hogy mindenkinek legyen autója vagy gereblyéje, ásója, stb. A megoldás azonban nem feltétlenül az előfizetéses modell, hanem egy birtokviszonyon alapuló közösségi modell lehetne. (Még akkor is, ha “közös lónak túros a háta”, ki kell dolgozni a közös fenntartás feltételrendszerét.)

Milyen jövőképet rejt ez számunkra és miért beszélek én a túlélésről, a közösségekről, a háborúról és az emberkísérletekről?

A lehetséges jövő megismerésének legfontosabb eszköze annak megfigyelési képessége, hogy a világ gazdasági irányítói (akik többnyire multinacionális vállalatok tulajdonosai, bankárok, befektetők) mit és hogyan kommunikálnak kifelé, vagyis az általuk pénzelt médián keresztül. (Ehhez rendkívül lényeges azt hozzátenni, hogy a legtöbb ilyen kulcsembert nem demokratikusan választottuk meg!) A kommunikációban leginkább a gyakran emlegetett jelmondatokra érdemes odafigyelni, és bizonyos kifejezésekre is. Churchill, Hitler, Sztálin, stb. óta tudjuk, hogy egy eszme elültetéséhez az kell, hogy minél többször elismételjék ugyanazt a mondatot (pl: “Build back better” v. itthon “Az oltás az élet”.). Jelenleg ez a gazdasági irányító “agytröszt” (talán) a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum), mely minden évben összehozza a világ legbefolyásosabb embereit a svájci Davosban. Ennek tagjai sem demokratikusan megválasztott emberek, akiket azzal bízott volna meg a nép, hogy mutassanak irányt és befolyásolják a politikai erőket a tervek megvalósítása érdekében. A megjelenő véleményvezérek “közösen kitalálják” – élünkön az alapító Klaus Schwab-bal – , hogy hogyan is maradhat fenntartható a bolygónk, ami sok esetben a multicégek nyereségességéről szól, hiszen mint tudjuk: ha valami nem rentábilis, az nem működtethető. (És itt tegyük hozzá azt, hogy az elit 1913 óta a központi bankok rendszerével gyakorlatilag korlátlanul állíthat elő pénzt, bár az adósság sem növelhető a végtelenségig, ezért is kellenek egyéb megoldások.) A jövő kialakításának narratívája kivétel nélkül minden esetben egy veszélyhelyzet / vészhelyzet megoldásának sürgőssége(!), mert ezzel a legkönnyebb az emberek beleegyezését elnyerni. Egy magasztos eszme (“mentsük meg a bolygót, irtsuk ki a bennünket elpusztító vírust!”) képes összefogni az embereket és olyan viselkedésre is rávenni őket, amire maguktól nem vetemednének. (Tudom, ezt már írtam fentebb is a PR megjelenése kapcsán, nem véletlenül.) S ezzel eljutottunk a jelenünk valóságához.

Bár a médiában még összeesküvés elméletnek hirdetik azt, hogy a SARS-CoV2 szándékosan jelent volna meg a bolygón, több érdekes egybeesés utal arra, hogy ez a pandémia tervezett azon túl, hogy Dr. Luc Montaigner  Nobel-díjas tudós szerint sem természetes eredetű ez a vírus. Az egyik ilyen jel az eredetileg világjárványként beharangozott H1N1 “megbukását” követően a Rockefeller Alapítvány 2010-ben kiadott dokumentuma Scenarios for the Future of Technology and International Development (Különböző forgatókönyvek a technológia jövőjéről és a nemzetközi fejlődésről) címmel, melynek 18. oldalán olvasható Lockstep (“Lezárás lépése”) c. alfejezete lépésről lépésre írja le azt, amit jelenleg a mindennapokban tapasztalunk. A másik ilyen jel, a tavaly májusban megjelent Plandemic: Tervezett járvány c. dokumentumfilm (ami “nyilván konteó”) első részének végén (23:15) látható videó klip, melyben az USA járványügyi főguruja, Dr. Anthony Fauci egy 2017-es Georgetown Egyetemen elhangzott beszédében ezt mondja: “…tekintettel arra, amint azt a bevezetőben is hallhatták, hogy egy ideje már jelen vagyok, és volt lehetőségem 5 elnökséget is kiszolgálnom, azt gondoltam, hogy egy olyan témára világítok rá, ami a járványra való felkészülés problémája, és ha egyetlen üzenet van, amit át szeretnék Önöknek adni ma, az az, hogy nem kérdés, hogy lesz egy meglepetésszerű járványkitörés.” A harmadik jel a WEF vezetőjének, Klaus Schwab-nak 2020. nyarán megjelent Covid 19: The Great Reset c. könyve, melyben a járványt fantasztikus lehetőségként elemzi a gazdasági főguru, mint a társadalom átalakításának kitűnő eszközét. (Ez a könyv, jóllehet, már a koronavírus világjárvánnyá nyilvánítását követően jelent meg.) A Great Reset (=a Nagy Újraindítás) a társadalom teljes átalakítását célozza meg, melynek végén nemcsak zöld lesz minden (akármit is jelentsen ez), hanem pl. a magántulajdon intézménye is a múltté lesz – hopp, az eredeti oldalt eltávolították, de itt van egy módosított + az WEF oldaláról eltávolított videó, ami pedig itt látható – vagyis bérbe kaphatunk mindent (már csak az a kérdés, hogy kitől, ha nem lesz magántulajdon…). A sokak által szidott “nőgyűlölő, xenofób, stb.” Donald Trump egyébként az anti-globalista politikájával ezt masszívan akadályozta, ezért is kellett eltakarítani az útból, ahogy ennek szükségességét Soros György is bejelentette az egyik davosi gazdasági fórumon.

A közelmúltban elmélkedtem egyet arról, hogy a Föld túlnépesedése miatt – ami inkább az erőforrások indokolatlan és etikátlan, profitmaximalizálást célzó felhasználása miatt probléma, s nem azért mert nem bírna el a Föld még 20 millárd embert, akik ökogazdaságok működtetésével tartják fenn magukat – a világ vezetőinek muszáj a népesség megfékezésén dolgozni. Ha megnézzük Európa demográfiai görbéjét és az „őslakos” kaukázusi rassz várható hanyatlását, akkor egyértelművé válik, hogy ha a “korlátlan mennyiségű” pénzből jólétet és hasznos tudást teremtenének mindenhol, akkor valószínűleg nem nőnénk ki ezt a bolygót. Az, hogy az emberek sok gyereket csinálnak a 3. világ országaiban elsősorban a maslow-i piramis mindannyiunkban futó legalsó szintjének “biológiai programja”, illetve annak dominanciája miatt van. (A biológiai túlélésünk elsődleges eszköze a gyermeknemzés. Ha a gyermekek felnőtté válása már nincs veszélyben, a szükségletpiramis felsőbb szintjeire lépünk.)

A nem megválasztott vezetők azonban egy másik egyenlettel számolnak, mert jólétet teremteni költséges és fárasztó, ezért résen kell lennünk, mert különben a jövő(nk) elveszett. Az alábbi elméletem egy kicsit vad lesz, de hear me out, vagyis hallgass végig.

A gazdasági elit hozzánk, kis emberekhez hasonlóan túl akar élni, mint annak idején az ősemberek, akik egymás álmát vigyázták. És nem “csak úgy”, hanem nagyon jól akarnak túlélni. (Az összes létező organizmus, legyen az élő vagy ember által alkotott – cégek, kormányok – túl akarnak élni, ez egy alap program!) Gazdagságban, kényelemben, luxusban szeretnének túlélni, nem nélkülözésben. A robotika fejlődik, a mesterséges intelligencia egyre komolyabb szintekre jut, gazdasági szempontból ezért bőven elég lenne a Földre mondjuk 500 millió ember. (Ezt írták ki az USA-beli Georgia államban található Guidestone-okra ismeretlen valakik 13 nyelven 1979-ben. Guidestone = irányt meghatározó gondolatok KŐBE VÉSVE. Ez persze lehet, hogy tényleg konteó, de ettől még érdekesség.) Annyi bizonyos, hogy nincs 8-9-10 milliárd emberre szükség. Ennyi embert etetni, ellátni, foglalkoztatni stb. irtózatos meló és szervezés. A biotechnológia a következő 20-30 évben legyőzheti az öregedést, a világ irányítói nemhalandókká válhatnak. (Nem halhatatlanok lesznek, mert balesetben továbbra is meg tudnak majd halni, hanem az öregedésért felelős géneket ki tudják majd iktatni. Erről is elmélkedik Yuval Harari a Homo Deus c. könyvében.) Az oltástechnológia előreláthatólag olyan szintre jut, hogy a testünket befolyásoló nanotechnológia bármilyen biokémiai folyamatot tud majd támogatni, vagy megakadályozni. (Erről James Corbett, Japánban élő kanadai oknyomozó-újságíró készített egy 40 perces anyagot. Ellenőrizhető források tömkelegével ellátott – angol nyelvű – cikk és videó itt megnézhető.) A nanotechnológiát persze jó PR-ral adják el, hogy majd megoldják vele a rákos és egyéb megbetegedéseket. S bár nem kétlem, hogy ilyet tudni fog, valószínűleg másra is használni fogják. Egy olyan világban, amelyben deklaráltan a túlnépesedés ellen küzdenek a vezetők, nem tudok jobb trójai falovat elképzelni, mint a testünket monitorozó technológia. Ezért is hívják ezeket a “jövőépítő” embereket technokratáknak. Techno+krácia = A technológia uralma, értsd: robotzsaru és társai.

Alább egy elborzasztó disztópikus jövőkép arról, hogy megfelelő erkölcsi kontroll nélkül milyen lesz a jövőbeli igazságszolgáltatás (angolul, de a szöveg nem annyira lényeges). A rövid klip végén neves egyetemi professzorok hívják fel a figyelmet, hogy ezt addig kell megakadályozni, amíg nem késő:

A világ vezetői rájöttek, hogy az emberek biokémiai irányításánál jobb fegyver nem létezik. Ha szabályozni lehetne a hormonok kiválasztását kívülről, köztük a szaporodásunkat biztosító hormonokat például, akkor az ún. fenntarthatóság elérhető közelségbe kerül a világ vezetőinek. Tulajdonképpen már részben most is ez történik, hiszen a Társadalmi dilemma c. film gyönyörűen bemutatja, hogy a hordozható technológia a függőséget okozó dopamin felszabadításának céljával lett megtervezve. Ha azonban a hormonális működésünk fölött a technológia eszközeivel nem csak részben, hanem teljes mértékben átveszik a hatalmat, akkor nekünk, mint szuverén embereknek végünk van. Az embert pont az teszi emberré, hogy elsősorban szellemi lények vagyunk, akiknek gondolatai, azokból fakadóan hormonok kiválasztásával együtt járó cselekvést teremtő érzelmei, továbbá a génjeinkben futó, meghaladásra váró programok, transzgenerációs traumák futnak, melyek feloldása és “felülírása”, meghaladása adja a létezésünk értelmét. A megfelelő hormonok automatikus kiválasztódása a szellemi növekedésünk szükségszerű biokémiai kísérője, s ebbe belepiszkálni veszélyes. (Persze tudom, hogy már most is van egy rakás hormonrendszerre ható gyógyszerünk, de annak beszedése fölött még mi döntünk!) Az ember összetett lény (szellem-lélek-test) és ebben a harmonikus felosztásban minden elem hat a másikra.

Az “előfizetéses modell”-ben működtetett trójai faló azonban kész van, “csak” le kell nyomni az emberiség torkán. A trójai faló márkaneve Agenda 2030 (hivatalosan itt, megmagyarázva itt) , legfőbb eszközének pedig az élethosszig tartó, évente ismétlődő védőoltás (mekkora biznisz, privát cégek gyártják, államok fizetik adófizetői pénzből), melyet a WHO javaslatára – persze „csakis” a közegészségügy javítása és 50 millió ember életének megmentése érdekében – egyre több ország vezetői fontolnak meg, mint ésszerű és bevezetésre érdemes intézkedést. Egy folyamatos világjárvány, ami soha nem ér véget.

Nagyon fontos megérteni, hogy a vezetés a kritikus hangok megfékezésére címkéket használ: “összeesküvés elmélet hívő” vagy “konteós”, “vírusellenes”, “járványtagadó”, “oltásellenes”, stb. Ezek szándékosan gyakran ismételt elnevezések, melyek szellemi lustaságra ösztönzik a gyanútlan – és alternatív hírforrásokból ritkán tájékozódó – olvasót, hogy a felvetéseknek ne nézzen személyesen utána. (Ha esetleg megtenné, rájönne, hogy sok minden nem is elmélet.) Az “oltásellenesség”, mint címke különösen veszélyes a jelenkorban, mert pont ezt a címkét akarják felhasználni arra, hogy az embereket rávegyék az évenkénti oltásra az újabb és újabb vírusvariánsokkal szemben. Aki nem akar oltást, mert bízik az immunrendszerében (kovid túlélési aránya átlag 96+%, 60 év alatt 99%) az csak “oltásellenes” lehet… (Már előre tudják , hogy jönni fognak újabb mutációk 2022-23-ban… Vajon honnan?) Rendkívül lényeges megérteni, hogy itt nem AZ OLTÁS, mint – legtöbbször izomba, vagy vénába történő – prevenciós beavatkozási forma ellen szólalok fel, hiszen én is örülök neki, hogy pl. a gyermekbénulás vagy a fekete himlő, stb. stb. már a múlté. Egy rendszeres bevezetésre kerülő, és a népesség által széles körben elfogadott invazív (a szervezet természetes védekező rendszerét megkerülő) nano-technológiás beavatkozás azonban az embert a teljes kiszolgáltatottság állapotába helyezheti. A józan paraszti eszem azt mondja, hogy ezt egyszerűen nem szabad hagyni.

Mit lehet tenni?

Ha már megvalósult a biológiailag is gépesített jövő, akkor szerintem nem sok mindent. Esélyes, hogy a nano-technológiás oltásokat elutasítók “földalatti” kolóniákban, számkivetettként fognak élni, mint az Equilbrium c. filmben, a megmentő technológiát(?) birtoklók pedig látszólag szabadok lesznek, valójában digitális rabszolgák. Amint ez a disztópikus jövőkép valóság lesz, minden gondolkodó és éberségben élő ember megszakadó szívvel fogja végignézni, hogy a szellemi szempontból értelmes élet eltűnik a Földről. Azonban most még csak a kialakítás fázisában vagyunk, még van lehetőségünk NEM-et mondani erre. Ha a Te barátaid, családtagjaid halálát látva már beoltattad magad a kovid ellen (és még mindig azt hinnéd, hogy itt tényleg csak egy pandémia ellen küzd a világ), válj nyitottá és kezdd el kutatni azokat a természetes megelőzési módszereket vagy akár gyógyszeres megoldásokat (pl. az Indiában 97% fölött bizonyító Ivermectin), amelyek bizonyítottan segítenek a betegség súlyosbodását és így a 80%-ban halált okozó hivatalos protokollt elkerülni akár a későbbi vírusvariánsokkal való találkozás esetén is. (A nanotechnológia már közel van, de úgy gondolom, hogy a jelenlegi kovid vakcináknak ez még nem része.)

Továbbá, ha úgy érzed, hogy ez az eszmefuttatás logikus, akkor küldd el a barátaidnak, olvassák el, nézzék meg ők is a rengeteg hivatkozást, és beszélgess róla, vitasd meg. Az életed múlhat azon, hogy ezt a narratívát is ismered. Engem nyugodtan le lehet hülyézni, meg betenni a konteós dobozba, de ez a Te életedet nem oldja meg. Nem szabad arra hagyatkozni, hogy az életünket kívülről megoldják mások. Most őszintén: azon kívül, hogy naponta 1000x az arcunkba tolják, hogy az “oltás életet ment” hányszor hallottad azt, hogy a megfelelő életmód is életmentő? Hányszor hallottad, hogy milyen sokan túlélik ezt a betegséget minden nap? Hányszor hallottad, hogy léteznek sikeres, működő gyógyszeres kezelések a kovidra? Ha egy picit is kutatsz, rá fogsz ezekre lelni, és akkor nem kell a félelemtől vezérelve cselekedni.

Én hiszem, hogy fel tudjuk ébreszteni önmagunkban és szeretteinkben a belső (sokszor nem annyira békés) harcost és NEM-et kell mondanunk mindenre, ami hosszútávon beleavatkozik a természet értelmes működésébe, és ami a természetes ellenálló képességünket okos technológiával ki akarja venni a kezünkből. Ki kell magunkban fejleszteni a saját túlélésünk művészetét megfelelő gondolkodással és a helyes életmód kialakításával. Közösségeket kell alkotni, amelyben olyan emberek vannak, akik erre a technokrata őrületre nemet mondanak és a természettel összhangban és harmóniában, értelmes emberhez (homo sapiens sapiens) méltó módon akarnak élni.

Zárásként egy pozitív, reményteli gondolat:

Gondoljunk bele abba, hogy az életben minden sorfordító áttörés a megingathatatlan hitnek és a kitartó, kemény munkának köszönhető. Ha sikeres sportolók, művészek életrajzát megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy állhatatosan, rendíthetetlenül hittek abban, hogy van értelme a határaikat feszegető munkának. A legcsodálatosabb tanulságok, amelyeket sokszor filmekben is megörökítenek, az átlagember számára elképzelhetetlen tragédiák és súlyos traumák eredményes feldolgozásának, továbbá a keserű, embert próbáló helyzetekből fakadó felállásnak köszönhetők. Ha megvizsgáljuk az életünket irányítani akaró elit fejlődéstörténetét, ők is kitartóan, apró lépésekben haladtak, míg közelebb kerültek a céljaikhoz. Ez a gazdasági szempontból már globalizált, politikailag azonban még az egységesítésért harcoló ún. új világrend nagyon hosszú, évszázados munka eredménye, s már többször megakasztotta a törekvéseket az, hogy az emberek nemet mondtak rá. Ha nyitottan, érdeklődve megvizsgáljuk azt, hogy a pandémia egészségügyi és gazdasági kritikusai milyen érvekkel szólalnak fel az intézkedésekkel szemben, láthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Rengeteg ügyvéd, orvos, és médiában nem szereplő politikus és aktivista dolgozik jelenleg azon világszerte, hogy felhívja az emberek figyelmét a közelgő technokrata világrendre, melynek egyik legfőbb eszköze a rendszeres, évente beadandó ún. kovid oltás lesz. (Egyre több szó esik arról a fősodorban, hogy a megjelenő mutánsok elleni „védettséghez” évente ismételni kell a beavatkozást.) Ez az ún. világjárvány egy csodálatos esély arra, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat és társadalmi szinten egy olyan tudatszint emelkedésben vegyünk részt (ne feledjük, hogy a felelősség azt jelenti, hogy én vagyok a forrása és a hatása is a gondolataimnak, i.e. a döntéseim visszahatnak rám, magyarul “amint bent úgy kint”), ami nem csak ezt az ún. pandémiát, hanem az elhatalmasodó kiszolgáltatottság érzetét is a hátunk mögé teheti.

Fel kell ismernünk, hogy a kocka el van vetve és az óra ketyeg…

Van gyógyszer a kovidra?

Van gyógyszer a kovidra?

Van gyógyszer a kovidra?

Képzeljük el, hogy A TUDOMÁNY végre elismeri a kovid betegség esetén alkalmazható, bizonyítottan működő, hatékony modern gyógyszeres kezelés(eke)t, ami nem az alternatív gyógyászat kategória. Amint az ember a betegség tüneteit észleli magán, elkezdi alkalmazni ezt a protokollt, és (rövid) idővel meggyógyul. Létezik egy pár betegség, melynek ilyen a hivatalos kezelése, és békében élünk vele. A legtöbben (szerintem) nem gondolkodunk azon, hogy de jó lenne oltás a mandulagyulladásra, vagy a tüdőgyulladásra. Örülünk, hogy léteznek hatékony gyógyszerek ezekre és kész.

Mit eredményezne az, ha beismernék a tudomány emberei (végre), hogy léteznek hatékony gyógyszerek a kovidra?

Röviden annyit, hogy véget érne minden, ami az életünket eltérítette a megszokottól. Nem lenne szükség a lezárásokra, hiszen ha létezik működő gyógyszeres kezelés, akkor az emberek otthon meg tudnak gyógyulni akár, nem szorulnak kórházi kezelésre, nem is beszélve a lélegeztetőről, ami sok esetben a halál előszobája. Ha a tudomány végre beismerné, hogy létezik gyógyszeres kezelés, akkor nem kellene rettegnünk, hogy mi lesz velünk, ha elkapjuk ezt a csúnya betegséget. Kiváltanánk a gyógyszert, beszednénk, aztán mennénk a dolgunkra. Ha mindez lehetővé válna, akkor nem lenne szükség sok milliárd adóforintot elkölteni koronavírus elleni oltásokra és azok népszerűsítésére sem, hiszen milliónyi kezelhető betegségre vannak már remek gyógyszereink, amire nem létezik oltás. Ha bevezetésre kerülnének ezek a gyógymódok, akkor nem lenne szükség ún. védettségi igazolványokra sem, hiszen a megfertőződés esetén az ember könnyen, gyorsan helyre tudna jönni. Nem kellene az oltáspártiaknak és az oltáskritikusoknak (nem ellenesek, az egy más téma) a kovid oltások kapcsán egymásnak ugrani és összeesküvés elméleteket a hivatalos tudomány véleményével ütköztetni, mert nem lenne rá szükség. Az embereknek nem kellene többé rettegnie, maszkot hordania, távolságot tartania, elszigetelődnie azoktól, akiket szeret. Csakúgy, mint az influenza esetében, aki szeretné, az felveszi az oltást, aki pedig nem, azt békén hagyják, mert neki max. gyógyszer kell majd, ha beteg lesz. Beköszönt a béke, helyreáll a rend. (Akárhonnan nézzük, ez a társadalom számára win-win.)

Sokat gondolkodom azon, hogy az ún. pandémia és az – annak megelőzésére / lezárására szánt világméretű – oltáskampány mentén kialakult szembenállásnak mi lenne a megoldása, és arra a következtetésre jutottam, hogy ez. A tudománynak el kell ismernie, hogy létezik hatékony gyógyszeres megoldás. Ennyi. Ha ez megtörténik, minden konfliktus véget ér. Okafogyott lesz a neten arról vitatkozni, hogy miért kell az oltás vagy sem, hiszen ha létezik elfogadott gyógyszeres kezelés, akkor eltűnnek a “vírustagadó”, “áltudományos”, stb jelzők is. Lesz, aki megelőz, lesz, aki utókezel. Bingó.

A jó hír pedig az, hogy ezek léteznek, ezért a mielőbbi béke érdekében minél többünknek azért kell küzdeni, hogy ezeket megismerjük, aztán pedig elfogadtassuk őket a döntéshozókkal. A 65 éve malária ellen használt hidroxiklorokin cinkkel való megfelelő kombinációja és adagolása pl. az America’s Frontline Doctors évtizedes tapasztalatú orvosai szerint gyors gyógyulást eredményez minden ellentétes híresztelés ellenére. 15 hónapnyi empirikus tapasztalat és egy rakás gyógyult beteg bizonyítja ezt. Egy magyar tudósokból álló csapat azért harcol, hogy az Ivermectint végre használni lehessen a pandémia elleni harcban, mert akik használták, azok csodaszernek tartják. Jelek szerint hamarosan révbe ér ez a küzdelem is, Indiában az Ügyvédi Kamara pont a múlt héten írt egy nyílt levelet a WHO-nak dolgozó, ugyancsak indiai Dr. Soumya Swaminathan-nak, hogy hagyja abba a brutálisan hatékony (és egyébként Nobel-díjas) Ivermectin démonizálását (nem pontosan ezt írták, de ez a lényeg). Amint ez megtörténik, véget érhet ez az abnormális létezés. (Indiában jelek szerint a tudományos ajánlások ellenére széles körben, nagyon magas hatékonysággal használják ezt a szert.)

A félelem mindig tudással és megismeréssel gyógyítható, no meg az igazsággal. Ez utóbbi nélkül minden értelmetlen. Legyen végre béke és rend, aztán koncentráljunk arra, ami a lényeg: dolgozzunk azon, amiért megszülettünk erre a csodálatos bolygóra.

Végezetül egy amerikai orvos, Dr. Pierre Kory beszámolója 2021. év elejéről az Ivermectin hatékonyságáról (magyar felirattal) egy kongresszusi meghallgatáson:

Ez a bejegyzés 2021. június 2-án a Facebook oldalamon jelent meg, hozzászólások az eredeti poszt alatt olvashatók.
Eltitkolják az igazságot?

Eltitkolják az igazságot?

Eltitkolják az igazságot?

Van egy közeli barátom, aki Németországban él 22 éve. A minap beszéltem telefonon vele és szomorúan mesélte, hogy Magyarországhoz hasonlóan Németországban sem beszél a fősodor – sem a tudomány, sem a média vagy a politika – a kovid ellen működő hatékony gyógyszeres kezelésekről, mindenhonnan az oltás elkerülhetetlensége és szükségessége szól. Miközben egyébként sok gyakorló szakember vitatja, hogy szükséges-e mindenkit beoltani, vagy csak a ténylegesen veszélyeztetetteket, az egészségügyi rendszer nagyon komoly bónusz rendszert vezetett be az ottani háziorvosok számára, akik az oltások mellett teszik le a voksukat. Elmondása szerint 2015. óta a háziorvosok fejkvótáját folyamatosan csökkentették – mintha csak ki akarták volna “véreztetni” őket -, most pedig oltásonként 125 EUR-t fizetnek minden német háziorvosnak. 1-1 praxisban akár 1000 ember is lehet, a szükségesnek tartott 2x-es oltással el tudjuk képzelni, hogy ez anyagilag mit jelent. (Segítek: 500 ember esetén 125 ezer EUR, 1000 esetén 250 ezer EUR bevétel). Nagyon nehéz ilyen nyomásnak ellenállni, s érthetőnek tűnik, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben erre nem nagyon mondanak nemet. Mindazonáltal végtelenül szomorúnak tartom, hogy a járványkezelés ennyire egyoldalú és szűklátókörű lett az elmúlt 1 évben begyűjtött empirikus tapasztalatok ellenére. (hidroxiklorokin+cink, ivermectine, stb.) Nagyon fontos, hogy nem a kovid oltások ellen, hanem a bizonyítottan működő gyógyszeres kezelések figyelmen kívül hagyása miatt érzek szomorúságot. (Érdemes ezeknek utánanézni, mielőtt jönnek a kommentek, hogy “Józsi bácsi te hülye vagy, ha ez így lenne, akkor biztosan alkalmaznák is.” Sajnos nem ez a helyzet.)

A mostani egyoldalú – és propagandisztikus – járványkezelés eszembe juttatja Béres József cseppjének történetét, akinek életéről és felfedezéséről pont tegnap este néztem végig egy játékfilmet, melyet az egyik kedves olvasóm linkelt be az egyik korábbi bejegyzésem hozzászólásai közé. Döbbenetes volt akkor is, és most 50 évvel később is, hogy a hivatalos protokolloktól eltérően vélekedőket koncepciós módon lehetetlenítették el. Ma ez némileg egyszerűbb, elég olyan címkézést elővenni, mint “konteós”, “vírustagadó”, “oltásellenes”, „áltudományos” és már kész is. Mivel nem vagyok szakember, ezért nem merném biztosan állítani, hogy a kétkedőknek van igaza, de az, hogy ebben a világ egészét érintő kérdésben nem léteznek nyilvános viták, minimum elgondolkodtató. Nehéz elhinni kis emberként, hogy tudományosan felülről nem feltétlenül az igazság szivárog lefelé, de nem lenne precedens nélküli, ha így lenne. (Gondoljunk csak a Vioxx nevű antidepresszáns esetére, amit 5 évnyi forgalmazás után vontak ki a piacról, pedig már 1 év után is látták, hogy rengeteg ember halálát okozza.)

Béres József esetében végül az igazság győzött, s ma már széles körben elérhetők a Béres cseppek. Ugyanakkor azt is olvastam, hogy az eredeti receptúrát megváltoztatták (linkelek egy forrást erre is), mert túl jól működött. Ma már ritkán hallani arról, hogy a Béres csepp csodát tett, pedig a film is arról számol be, hogy annak idején ez még így volt.

Sokat gondolkodom azon, hogy mit tehet a hétköznapi ember azért, hogy eligazodjon a sok egymásnak ellentmondó információ közepette. Nehéz erre adekvát választ adni, mégis úgy érzem, hogy az egyedüli helyes megközelítés az egészséges szkepticizmus. Sajnos kétkedni kell mindenben, ami hivatalos, s követni kell azok példáját, akik hosszú életet éltek egészségben, nyugalomban, s leginkább kellemetlen mellékhatásokkal járó gyógyszerek nélkül. (Ezért írtam Dr. Linus Paulingról is, aki napi 18 gramm C vitaminnal 93 éves koráig élt.) A gazdasági érdekek miatt nehéz ma már elfogulatlan véleményt találni – a prevenció oldalán is van egy rakás hazugság -, de érdemes folyamatosan kutatni őket, mert az életünk múlhat rajta.

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Béres Józsefről szóló játékfilmet, melynek címe: A feltaláló

Itt pedig az eredeti és a jelenlegi Béres csepp vélt különbségéről szóló elmélkedést lehet elolvasni: Átverés ellen (FB oldalról)

Ez a bejegyzés a Facebook oldalamon jelent meg eredetileg 2021. május 26-án. Hozzászólások az eredeti poszt alatt olvashatók:

Igazi vagy nem igazi a tudomány?

Igazi vagy nem igazi a tudomány?

Igazi vagy nem igazi a tudomány?

Dr. Lenkei Gáborról akkor hallottam először, amikor 1,5 évtizede a “Cenzúrázott egészség” c. könyvét elolvastam. Anyukám kiújuló daganatos betegsége kapcsán személyesen is felkerestem őt 2006-ban, és sok olyan tanácsot kaptam tőle, amelyekről azt gondolom, hogy segítettek az édesanyám életét meghosszabbítani. Sokakhoz hasonlóan egy idő után bennem is megjelent az, hogy Lenkei doktor ügyes marketingesként csak egy ellenségképet kreált, amire válaszként jól el tudta adni az általa készített vitaminokat, mégis volt bennem egy pozitív érzés vele kapcsolatban, mindezek ellenére. Az emberek egészségben tartásáért harcolni azért mégis csak más, mint a betegségükből megélni. Ráadásul olyan Nobel-díjas zsenik tudására alapozta a saját bizniszét, mint Dr. Linus Pauling vagy Dr. Szent-Györgyi Albert. Ezek a tudósok több, mint 90 évig éltek egészségben, s Lenkei is azt hirdeti a mai napig, hogy ez bárki számára elérhető.

A tudományos igazság azonban nem számított sem a médiának, sem pedig az igazságszolgáltatásnak, amikor karaktergyilkossággal és rendőrségi razziákkal próbálták ellehetetleníteni a működését. S bár az üzleti forgalmát sikerült jelentősen lecsökkenteni, a doki nem tört meg. Felvette a kesztyűt és a mai napig harcol az igazság eltitkolása ellen, amiért nagyon tisztelem.

A minap belefutottam az alábbi kisfilmbe, amit Lenkei doktor a “Jog az egészséghez” elnevezésű weboldalára tett ki. Ez a weblap a covid19 megjelenése óta egy alternatív szakmai nézőpontot mutat be a járvánnyal kapcsolatban, amit úgy gondolom, hogy minden gondolkodni szerető embernek érdemes megvizsgálni. A magyarázatai igazi “józsi bácsi” szintűek, nagyon tisztán, érthetően mutatja be a véleményét. Emlékeztet rá bennünket, hogy a tudománynak csak mai állása van, végleges állása nincsen, hiszen folyamatosan fejlődik, változik, akárcsak az életünk. Véleményem szerint leereszkedően “lekonteózni” ezt a nézőpontot szellemi lustaság, hiszen gondoljunk csak bele, hogy a budapesti orvosi egyetemünk névadójával is mi történt. Miután Semmelweis felismerte az összefüggést a patológiáról kézmosás nélkül a szülőszobára átjáró orvosok és a gyermekágyi láz között, elmondta a kollégáinak és kiröhögték. Mivel sajnálatos módon kórházi körülmények között rengeteg szülő anya halt meg ebben az időben – miközben az otthon szülők esetében szinte ismeretlen volt a gyermekágyi láz -, az orvostársadalom nem volt hajlandó elfogadni azt, hogy a nők halálát ők okozhatják. A szakmai ego nem hagyta kibontakozni az igazságot. Mivel azonban Semmelweis ragaszkodott és vehemensen harcolt az igazáért, egy idő után elmeroggyantnak nyilvánították és egy bécsi szanatóriumba szállították, ahol az ápolók halálra verték 2 hét alatt. Halála után 40(!) évvel ismerték el, hogy igaza volt. A tudományos dogmatizmus is ugyanolyan pusztító lehet, mint egy háború. (Akit érdekel bővebben ez a történet, annak szeretettel ajánlom Dr. Domány Imre: Semmelweis küzdelmes élete – A tudományos igazság szolgálatában c. 1958-ban megjelent könyvét.)

Ha Semmelweis történetét összevetjük azokkal az alternatív gyógyító modalitásokkal, amelyek a rák és számos krónikus & járványos betegség kezelését igyekeznek szelídebb, mellékhatás mentes módon megközelíteni orvosok és természetgyógyászok által világszerte, akkor láthatjuk, hogy a tudomány fősodra nem lett megengedőbb. Továbbra is dogmatikusan ragaszkodik mindenhez, ami “bizonyíték alapú” (evidence based), szemben azzal, ami akár százezrek által is empirikusan visszaigazolt. Ha a vitaminterápia vagy a homeopátia hatékonyságát nem lehetséges bizonyítani a tudomány által elfogadott eszközökkel, akkor az szerintük nincsen. Inkább haljanak meg emberek, de A TUDOMÁNY mindenek felett áll. Egyébként ez a kijelentés szerintem is igaz. A kérdés sokkal inkább az, hogy mit tekintünk tudományosnak és mit nem. Tulajdonképpen Lenkei dr. is ezen a téren száll vitába mindenkivel, nagyon is jogosan.

Az alábbi videó a 2009-es H1N1 világjárvány körüli hisztériát és a jelenlegi pandémia közötti kísérteties, és egyben döbbenetes hasonlóságot térképezi fel. Érdemes rászánni az időt, csak többek lehetünk általa.

Ez a bejegyzés 2021. május 25-én a Facebook oldalamon jelent meg, hozzászólások az eredeti poszt alatt olvashatók.

Az értelmiség észvesztése

Az értelmiség észvesztése

Az értelmiség észvesztése

Az ezredforduló után New Yorkban éltem néhány évet, így első sorból nézhettem végig 9/11 közvetlen hatását. Értelmes hétköznapi amerikaiak, akik előtte nem szívesen bántottak volna ismeretlen népeket a világ túloldalán, egyik napról a másikra helyeselték, hogy az amerikai hadsereg a feltételezett elkövetőket (valójában azok egész népét) megbüntesse. Ez lett az ún. „terror elleni” háború. Hatalmas üzleti fogás volt ez, s a politikán kívül elég volt hozzá a média, hogy egy népre rábizonyítsák, hogy terroristákat nevel, indulhatott a megtorlás. A hadiipari cégek részvényei szárnyaltak, ártatlanok milliói meghaltak. Sokkal többen, mint 9/11 alatt. Justice has been served. (=Az igazságszolgáltatás megtörtént.)

Amikor legelőször hallottam ezekről az összefüggésekről immáron 18 éve, elutasítottam őket. Heveny vitába keveredtem azzal a személlyel, aki 9/11 és a terror háborújának ok-okozatiságára rávilágított. Mivel azonban nem akartam ész érvek nélkül vitatkozni, elolvastam a vitapartnerem hivatkozásait. S minél többet olvastam őket, annál jobban meggyőzött az érvek sokasága. Mérnökök tucatjai álltak ki, hogy a repülőgépek becsapódását is eltűrni képesre tervezett WTC tornyok nem omolhattak össze a szabadesés sebességével tervezett és irányított robbantás nélkül. Ráadásul a tornyokból szálló hatalmas füst oxigénhiányos állapotra utal, vagyis nem is éghetett teljes erővel a kerozin (ami egyébként sem képes megolvasztani az acélt). Egykori new yorkiként megszállottam kutattam ezt a témát évekig, s ma már biztos vagyok benne, hogy ez egy hamis zászlós (egy bizonyos céllal külsősökre ráfogott, tervezett) esemény volt. Hogy pontosan ki volt a kitervelője, azzal kapcsolatban rengeteg az ellentmondásos infó, de ez nem is érdekes. 9/11 legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy Osama bin Laden és társai a mai napig az elsőszámú elkövetőként vannak elkönyvelve, s a tornyok összedőlésének fizikai ellentmondásairól egyetlen szó sem esik. “20 év elteltével kit érdekel ez ma már.” – szokták mondani. Pedig rendkívül fontos bármilyen hazug történelmi eseményre visszaemlékezni, hogy felismerjük a propagandisztikus narratívát.

“A történelem nem ismétli önmagát, de rímel.” Ennek oka ugyanaz, mint egyéni szinten a transzgenerációs traumák, és az azokból származó betegségek öröklődése (pl. a rákra való “hajlam”). Egyszer és mindenkorra tudatosítani kellene önmagunkban, hogy nem az számít, hogy mi történik velünk, hanem az, ahogyan arra reagálunk az eseményekre. Erről szól az epigenetika (jelentése: „genetika fölötti”) tudománya, amiről már a hivatalos NAGYBETŰS tudomány is elkezdte elismerni, hogy sokkal nagyobb ereje van az életünk formálásában, mint az öröklött genetikai programoknak. Ez pedig a makro-életünk történéseit tekintve azt jelenti, hogy kíváncsian, érdeklődő attitűddel olvasunk el olyan narratívákat is, amelyek esetleg a meggyőződéseinknek ellentmondanak. Csak így lehet felülírni az „öröklött genetikai programokat” ugyanis.

Kb. ilyenek jutottak eszembe, amikor az alábbi írást elolvastam, Wlacsil Zoltán, Karl B. Kiszely tollából a Facebook-on:

AZ ÉRTELMISÉG ÉSZVESZTÉSE

A koronavírus megmutatta, hogy az értelmiség mintegy 99%-ának gyakorlatilag nincs gondolkodó képessége (csak kis szűk csöveken belül, azokat sem tudván és nem is akarván összekötni), nincs kritikai képessége, nincs ítélőképessége és nincs értelmi önállósága. És főleg nincs szellemi bátorsága.

Hogyhogy?

Egy gondolkodó magyar pszichológus szerint azért, mert túl tekintélytisztelő. Jaroslav Belsky bécsi orvos szerint nárcizmusa, hiúsága miatt, mert fél az „összeesküvés-elmélet-hívő” bélyegtől és ezt a szűrőt még öncenzúra-szerűen belsővé is tette. Az ún. „egyszerű ember” azért képes oknyomozóbb gondolkodásra, mert ettől a bélyegtől nem, vagy kevésbé tart. Ez mind igaz, de többről is van szó.

Részben a fönti okokból az értelmiség túlságosan azonosult a fősodorral, a fősodratú hírcsatornákkal és a fősodratú tudománnyal. Ki a voltaképpeni fősodorral, a globálissal, ki egyfajta helyi/nemzeti fősodorral.

Pedig a fősodor a nagytőke hangja, drága hirdetések, tulajdonlások, „támogatások” és összefonódások által, olykor a konkrét tudósítók kifejezett lekenyerezése által. Az értelmiség 99%-a számára a fősodor „a valóság”. És, ha egy állítás eltér a fősodor állításaitól, az értelmiségi elveszíti biztonságérzetét és szorongani kezd. Mint amikor a kisgyermek elveszti édesanyját a szeme elől.

Az értelmiségi, akár a kicsi gyermek: a fősodron csügg. Így van csak biztonság-érzete.

Az értelmiség (99%-a) Fősodor Függő. Oly súlyosan függő, mint a morfinista. Ha megpróbálna eltávolodni a fösodortól, szeparáciolós szorongás tör rá. Az értelmiség: kisgyermek. A jelenség egyfajta komplexus. Igényli a lélektani tudományos kutatást. Mert kóros mértékű a függés: súlyosan zavarja az életképességet.

Mi is az elmezavar? Olyan lelki zavar, amelyikben a valósághoz való viszonyunk súlyosan károsodott.

Ha azt tekintjük a valóságnak, amilyennek a valóságot láttatni akarják a legnagyobb gazdasági és hatalmi érdekek, akkor a valósághoz való viszonyunk nagy törést szenved.

Az értelmiség fősodorhoz való kóros kötődése a kényszerneurózis egy fajtája. Az értelmiség állandó neurotikus „forrás”-keresése, „forrásokra” való kényszeres, kicsinyes, állandó hivatkozása, maga az állandó kényszeres hivatkozósdi hamis biztonságérzetet ad, mert a fősodor rendszerén belül marad, ott körbe-körbe jár.

Így történhetett meg, hogy mintegy 100 évig a „hiteles” tudomány a spenótot adta meg az egyik „legfontosabb vasforrásként” és a tizedesjel hibát száz évig senki sem vette észre, vagy ha észrevette, lehülyézték és befogták a száját a „hiteles forrásokra” hivatkozva.

Ugyanez történt a D-vitaminnal: a napi szükséges adagjáról egy nullát lefelejtettek és a szükséges adag tizedét nevezték ki megfelelőnek mintegy 100 évig.

A tévedésnek valószínűleg milliószám lettek halálos áldozatai: csontritkulás, combnyaktörés, érelmeszesedés, szív-érrendszeri betegségek, fertőző betegségek, több rák, a csontritkulás ellen adott durva gyógyszerek mellékhatásai, a női csontritkulás ellen adott ösztrogén okozta mellrák, krónikus gyulladásos betegségek stb.

És hány hasonló vaskos tévedés bujkál még a tudományban!

Valószínűleg az az állítás is ilyen, hogy az éghajlat-változás egyik legfőbb oka a széndioxid kibocsátás.

Az pedig végképp rendszerszintű tudománytalan állítása a fősodratú „tudománynak”, hogy az éghajlat védelmét a természet átfogó védelmétől elszakítva kell, vagy lehet megvalósítani. Így egy bajból legalább 5 másik nagyobbat csinálunk.

Hajmeresztő „tudományos” programok vannak, amiknek inkább áldozata a természet és célja kevesek meggazdagodása (árnyékoló vegyszereket gyártani és juttatni a légkörbe; trágyázni a tengeri algákat; üzletelés szén-dioxid kvótákkal; elektromos autók a közlekedés rendszerszintű, szerkezeti átalakítása helyett stb.)

De nem elég, hogy az értelmiség a fősodor által hatalmi/gazdasági érdekek szószólója: még gondolatrendőrködik is és karaktergyilkolja, terrorizálja, elnémítja, cenzúrázza, elnyomja a másféle álláspont képviselőit.

A hatalmitól eltérő tudományos álláspont képviselőit is, természetesen, véleményükkel együtt.

Így nem csak önveszélyes, hanem közveszélyes is.

A nagy globalizmus bíráló Michel Chossudovsky nem kevesebbet állít, minthogy „a globalizmus a nagytőke és az értelmiség paktuma”. A nagytőke hangja és karmestere hozzá a fősodor.

Most a Világgazdasági Fórumon meghirdetett ún. „Great Reset” nevű erősen fasisztoid nagytőkés totalitárius program fenyegeti az emberiséget, amit a járványra és a szén-dioxidra hivatkozva vezetnek be. E program azt jelenti, hogy nagytőkés érdekeltségek, azaz az emberiség bajainak fő okozói teljhatalomra tartanak igényt az (általuk okozott) bajok „orvoslására”.

Értjük? A bajokat okozó nagytőkések ellenünk fölállított diktatúrát követelnek a bajokra hivatkozva!

Tessék beleolvasni a programba!

Minden képzelődést fölülmúló hajmeresztő program, néhány hazug zöldeske és szociális hangzású díszítéssel: digitális koncentrációs tábor nekünk, az ember szinte szó szerinti digitális meztelenre vetkőztetése, sőt annál is több.

Méltán hasonlíthatjuk a helyzetet Hitler 1932-33-as hatalom átvételéhez.

Nos, ebben az értelmiség (99%-a) szolgája és rendőre a globális nagytőkének: vagy mélyen hallgat a „Great Reset” fasiszta programról, vagy szépítgeti azt, sőt hazudik róla.”

Ez a bejegyzés 2021. április 1-jén a Facebook oldalamon jelent meg, hozzászólások az eredeti poszt alatt olvashatók.