A túlélés művészete
A túlélés művészete
Amióta a Földön élnek emberek, mindig is az empirikus (=tapasztalati úton szerzett) megfigyeléseinknek köszönhetően éltünk túl. Eleinte kisebb, majd egyre nagyobb közösségeket alkottunk, mert rájöttünk, hogy így, egymásra is vigyázva nagyobb biztonságban élhetünk. Az ember természetes belső ritmusát (az ún. cirkadián ritmust) kutató tudósok már azt is megfejtették, hogy azért van az embereknek különböző belső órája – pl. éjszakai bagoly típus vs. korán kelők -, mert az ősi közösségekben így tudtuk a legjobban egymást megvédeni. Aki korán feküdni tért és együtt ébredt a Nappal, azt védték a későig ébren lévők az öntudatlan alvás sérülékeny időszakában, viszont így a korai ébredők a késői lefekvés miatt sokáig “lustálkodókat” is védték. A túlélés ösztöne annyira elemi részünkké vált, hogy a teljes hormonális rendszerünk ennek van alárendelve. Ha egy picit is félünk, megemelkedik a vérben a vércukor, a mellékvese termelni kezdi a kortizolt és az adrenalint, hogy “el tudjunk szaladni” a veszély elől. S bár sokat fejlődtünk az évezredek során, modern világunkat is telepakoltuk vélt vagy valós félelmekkel és bizonytalansággal, így nem is csoda, hogy az állandó készenléti – divatos szóval stresszes – állapotnak annyi krónikus betegséget köszönhetünk. A limbikus – érzelmi – agyunk ugyanis nem sokat változott. Ha a nyulat üldözőbe veszi a róka, az cikk-cakkban rohan őrült módra. De ha az üldözés abbamarad, a nyúl azonnal nyugalmi állapotba kapcsol. (Ezt a képességet nekünk újra kell tanulnunk.)
A közösségben élés és a népesség egyre nagyobb biztonságban történő növekedése azzal is együtt járt, hogy az embernek időnként meg kellett hódítania újabb és újabb területeket, továbbá uralma alá kellett hajtania a környezetét is. “Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” – mondja a Biblia (Teremtés könyve 1:28). Eleinte azonban az ember gyűjtögető életmódot folytatott, s ezalatt a népesség is viszonylag kiegyensúlyozottan növekedett. A helyzet akkor változott meg, amikor gazdálkodni – és felhalmozni – kezdtünk egy adott helyen nagyobb közösségeket alkotva, ekkor ugyanis rohamos tempónak indult a szaporodás is. A mezőgazdaság elterjedése megváltoztatta az életmódunkat, mert azontúl, hogy sokkal kevesebbet vándoroltunk, sokkal nagyobb mértékben kezdtünk olyan élelmiszereket is fogyasztani, amelyeknek hosszú távon negatív hatása lehet az egészségünkre. A gabonafajták nagy mértékű fogyasztása mérhetően megváltoztatott egy csomó mindent a biológiai működésünkben is, s ma már egyre több tudós vezeti vissza a civilizációs betegségeket erre az időszakra. Átalakult a fogazatunk, hiszen nem kellett olyan erősen megrágni dolgokat már, ennek köszönhetően megváltozott a légzésünk, ami további krónikus betegségek kialakítását segítette elő. (A mezőgazdaság térhódításának visszásságairól szellemi szempontból a Scientia Sacra c. művében Hamvas Béla, szociológiai és gazdasági szempontból pedig Yuval Noah Harari elmélkedik jókat pl. a Sapiens c. könyvében. Az egészségügyi aspektusáról majd írni fogok egy másik bejegyzésben.)
A népesség biztonságos növekedése előbb-utóbb azt is eredményezte szükségszerűen, hogy erőszakkal kellett mások földjét elvenni a saját túlélésünk érdekében. Ez vélhetően úgy történt, hogy a legjobb adaptációs és helyzetfelismerő képességgel rendelkezők a közösségek élére álltak, s idővel kialakult a széleskörűen elfogadott hierarchikus társadalom, melyben a vezér felelőssége lett pl. a védelem és a területszerzés megszervezése. A közösségek eredményes túlélésének feltétele lett ebből fakadóan, hogy az emberek milyen vezetőt választottak a közösség élére. Aki erős vezetőt választott, annak nagyobb esélye volt arra, hogy ő és a családja is túléljen. (A mai napig ezt a belső igényt ébreszti fel bennünk a parlamentáris demokrácia intézménye.) Ennek azonban árnyoldalai is voltak (mindig), mégpedig az, hogy ti. a természetben a béke egy átmeneti állapot és a túlélésért folytatott harc örök. Bár a szociális védőháló évszázados kialakításával – az állatvilágtól eltérően – az ember élete ma már nem a mindennapos harcról szól a közvetlen túlélésért, a látszólagos béke soha nem volt ingyen. Az “erősebb kutya él nemi életet” elve alapján képzett katonasága volt minden közösségnek, akik meg tudták védeni a megszerzett, létrehozott vagyont másoktól. Elvenni ugyanis mindig könnyebb volt, mint megdolgozni valamiért. (Lásd intézményes lopások manapság.) A népesség növekedése és a közösen megteremtett / megszerzett vagyon és a közösség fennmaradását biztosító erőforrások védelme tehát szükségessé tette azt, hogy legyen egy erős hadserege minden közösségnek. A történelmi háborúk oka ebből fakadóan a legtöbb esetben az volt, hogy az erőforrások elapadásának folytán, vagy a túlélés érdekében, azok növelésének igénye miatt az egyik közösség el akarta venni a másik közösség erőforrásait, vagyonát. Egy erős vezető ilyenkor fegyverbe szólította az összes harcképes férfit, és elindult a háborúskodás. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy ezek néha akár évtizedekig, vagy évszázadokig is eltarthattak. Ez a mai napig sem változott, bár meggyőződésem, hogy a technológia fejlettsége miatt az erőforrás-szerzés célú „demokráciaexportra” nem lenne már szükség. (Mivel azonban jó pénz, és könnyű marketingelni a médián keresztül, ezért csinálják.)
A II. világháborút követő békeidők – melyek részben az atomfegyverek elterjedésének köszönhetők – elfeledtették az emberekkel, hogy a béke nincs ingyen, így szépen sikerült rábeszélni a egyesülésre vágyó nemzetek (pl. EU országok) vezetőit, hogy szereljék le a feleslegessé vált katonaságot, majd megvéd bennünket a NATO. Ezt a folyamatot a PR (public relations) előretörése és a kommunikáció tökéletesítése is lehetővé tette, mely az ember alapvető szükségleteire való ráhatással olyan viselkedésmódot is képes volt indukálni, amire az ember saját magától nem vetemedne. Ennek az ügyes kommunikációnak köszönhetjük a modern krónikus betegségek többségét is, hiszen a természetellenes életmód szinte minden elemét a PR adta el nekünk az elmúlt 100 évben. S ennek következménye az is, hogy elfelejtettük a béke árát, ami nem más, mint a harcra való képesség és felkészültség. A XXI. század harcosa komment háborúkat folytat a fészbukon, és ilyen cikkeket ír, mint ez. 🙂 Aztán bemegy a boltba és megveszi a Túró Rudit, reménykedve egy jobb jövőben. (Mindazonáltal a szónak mindig is nagy ereje volt, így ezek sem teljesen feleslegesek, de nem elegendők!)
Amikor egy háború elindításáról döntenek a vezetők, rendkívüli jogrend (vészhelyzet / veszélyhelyzet) lép életbe. A normális életünknek keretet adó jogszabályok ideiglenesen (vagy véglegesen) hatályon kívül kerülnek, és olyan tevékenységek is elfogadottá válnak (vagy legalábbis szemet hunynak felette), amelyek békeidőkben teljesen elképzelhetetlenek lennének. Ilyen volt pl. a II. világháborúban az, amikor Dr. Mengele a munkatáborok szerencsétlen fogjain kísérletezett mindenféle beavatkozással. S noha látszólag a háború utáni elszámoltatással, és a Nürnbergi Kódex megalkotásával ezek tiltását egy életre kőbe véstük, a gyakorlatban ez nem valósult meg. Példaként említhetném a Vioxx nevű antidepresszáns gyógyszer esetét, melynek már a forgalmazása kezdetén is klinikai bizonyíték volt arra vonatkozólag, hogy a szer bizonyos embereknek szívinfarktust, szívleállást okozhat, a belenyomott fejlesztési milliárdok és előirányzott bevétel miatt mégis évekig forgalmazták több százezer ember halálát okozva ezzel. Ezek után milliárdos bírságot szabtak ki a gyártóra, de még így is bőven pozitív szaldóval zárták az üzletet, tehát megérte… Ha azt hisszük, hogy ez 2021-ben már a múlté, akkor nagyon tévedünk. A gazdasági szempontok miatt ma már az összes bírság egy előre tervezett költség az ilyen etikátlan cégeknek – erről a Corporation c. könyv ír részletesen -, s ha esetleg belefutnak egy milliárdos kártérítésbe, akkor sincsen baj, mert a bírság tervezett. Business as usual.
Ma már a pénz és a gazdaságosság minden üzleti vállalkozás legfőbb célja. Persze tény, hogy ha egy üzleti modell nem rentábilis (többe kerül a fenntartása, mint amennyit termel), akkor az az üzlet okafogyott lesz előbb-utóbb. Ugyanakkor ha figyelmesen megnézzük, egyelőre még nem túl sok – de szerencsére azért növekszik – azon vállalkozásoknak a száma, akik a fenntarthatóságuk mellett valódi értéket is akarnak termelni, és mindezt teljesen etikusan.
“Az etikus üzleti viselkedés ismérve, hogy nem félrevezetéssel, megtévesztéssel, vagy az emberek manipulálásával veszik rá az embert egy termék vagy szolgáltatás megvásárlására, hanem értékteremtéssel, valódi, lehetőleg mellékhatás mentes – i.e. nem az egészségünkre, környezetünkre káros – megoldás nyújtásával. Egy ilyen vállakozás azt is fontosnak tartja, hogy fenntartható módon és ne a természeti erőforrások pocsékolásával működjön.”
Az etikus viselkedés egy profitmaximalizálásra fókuszáló világban versenyhelyzet szempontjából kihívásokat rejt, ezért az ilyen vállalkozások célcsoportja nem az egyszerű köznép. Az értékteremtésre fókuszálók a felelős viselkedésre és egyéb belső igényekre reagálnak, mint pl. magasabb minőség és annak köszönhető tartósság, egészség, stb. Egyelőre még nagyon sok munka van abban, hogy ez legyen a fontosabb. Ennek természetesen a hétköznapi emberek fizetőképessége és az ún. diszkrecionális (szabadon elkölthető) jövedelem szűk(ülő) mértéke is az oka, ami pedig a fogyasztásélénkítésre kialakított inflációs gazdasági modell következménye.
A szűkülő jövedelem azonban egy másik üzleti modell megteremtését is életre hívta az “olcsósítás” (=gyengébb minőségben olcsó előállíthatóság) mellett, ebből lett az “előfizetéses üzleti modell” (Angolul: subscription model). Ennek lényege, hogy az ember nem lesz tulajdonosa, vagy birtokosa egy adott eszköznek / szolgáltatásnak, hanem azt addig bérli viszonylag alacsony havi díjért, amíg használni akarja. Az IT (=számítástechnikai) szolgáltatások világában egyre inkább ez lesz az uralkodó irány, gondoljunk csak a Spotify, az iTunes Music vagy egy rakás sport tevékenységet támogató okos alkalmazásra. Olyan ez, mint ha részletre vennél egy szolgáltatást, azzal a különbséggel, hogy soha nem lesz a tiéd. Ez azonban nem fog megállni az ilyen apróságoknál, bizonyos körök célja, hogy az egész életünket végül bérbe vegyük. Erről lejjebb bővebben.
Az előfizetéses – havi / évi rendszerességű fizetési – modellnek persze számos előnye van, mert a rendszeres előfizetés támogatja a folyamatos mögöttes fejlesztő, jobbító munkát is. A bolygónk fenntarthatósága szempontjából sem elhanyagolható ez az irány, gondoljunk csak bele, hogy mi szükség van egy jól működő közösségben arra, hogy mindenkinek legyen autója vagy gereblyéje, ásója, stb. A megoldás azonban nem feltétlenül az előfizetéses modell, hanem egy birtokviszonyon alapuló közösségi modell lehetne. (Még akkor is, ha “közös lónak túros a háta”, ki kell dolgozni a közös fenntartás feltételrendszerét.)
Milyen jövőképet rejt ez számunkra és miért beszélek én a túlélésről, a közösségekről, a háborúról és az emberkísérletekről?
A lehetséges jövő megismerésének legfontosabb eszköze annak megfigyelési képessége, hogy a világ gazdasági irányítói (akik többnyire multinacionális vállalatok tulajdonosai, bankárok, befektetők) mit és hogyan kommunikálnak kifelé, vagyis az általuk pénzelt médián keresztül. (Ehhez rendkívül lényeges azt hozzátenni, hogy a legtöbb ilyen kulcsembert nem demokratikusan választottuk meg!) A kommunikációban leginkább a gyakran emlegetett jelmondatokra érdemes odafigyelni, és bizonyos kifejezésekre is. Churchill, Hitler, Sztálin, stb. óta tudjuk, hogy egy eszme elültetéséhez az kell, hogy minél többször elismételjék ugyanazt a mondatot (pl: “Build back better” v. itthon “Az oltás az élet”.). Jelenleg ez a gazdasági irányító “agytröszt” (talán) a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum), mely minden évben összehozza a világ legbefolyásosabb embereit a svájci Davosban. Ennek tagjai sem demokratikusan megválasztott emberek, akiket azzal bízott volna meg a nép, hogy mutassanak irányt és befolyásolják a politikai erőket a tervek megvalósítása érdekében. A megjelenő véleményvezérek “közösen kitalálják” – élünkön az alapító Klaus Schwab-bal – , hogy hogyan is maradhat fenntartható a bolygónk, ami sok esetben a multicégek nyereségességéről szól, hiszen mint tudjuk: ha valami nem rentábilis, az nem működtethető. (És itt tegyük hozzá azt, hogy az elit 1913 óta a központi bankok rendszerével gyakorlatilag korlátlanul állíthat elő pénzt, bár az adósság sem növelhető a végtelenségig, ezért is kellenek egyéb megoldások.) A jövő kialakításának narratívája kivétel nélkül minden esetben egy veszélyhelyzet / vészhelyzet megoldásának sürgőssége(!), mert ezzel a legkönnyebb az emberek beleegyezését elnyerni. Egy magasztos eszme (“mentsük meg a bolygót, irtsuk ki a bennünket elpusztító vírust!”) képes összefogni az embereket és olyan viselkedésre is rávenni őket, amire maguktól nem vetemednének. (Tudom, ezt már írtam fentebb is a PR megjelenése kapcsán, nem véletlenül.) S ezzel eljutottunk a jelenünk valóságához.
Bár a médiában még összeesküvés elméletnek hirdetik azt, hogy a SARS-CoV2 szándékosan jelent volna meg a bolygón, több érdekes egybeesés utal arra, hogy ez a pandémia tervezett azon túl, hogy Dr. Luc Montaigner Nobel-díjas tudós szerint sem természetes eredetű ez a vírus. Az egyik ilyen jel az eredetileg világjárványként beharangozott H1N1 “megbukását” követően a Rockefeller Alapítvány 2010-ben kiadott dokumentuma Scenarios for the Future of Technology and International Development (Különböző forgatókönyvek a technológia jövőjéről és a nemzetközi fejlődésről) címmel, melynek 18. oldalán olvasható Lockstep (“Lezárás lépése”) c. alfejezete lépésről lépésre írja le azt, amit jelenleg a mindennapokban tapasztalunk. A másik ilyen jel, a tavaly májusban megjelent Plandemic: Tervezett járvány c. dokumentumfilm (ami “nyilván konteó”) első részének végén (23:15) látható videó klip, melyben az USA járványügyi főguruja, Dr. Anthony Fauci egy 2017-es Georgetown Egyetemen elhangzott beszédében ezt mondja: “…tekintettel arra, amint azt a bevezetőben is hallhatták, hogy egy ideje már jelen vagyok, és volt lehetőségem 5 elnökséget is kiszolgálnom, azt gondoltam, hogy egy olyan témára világítok rá, ami a járványra való felkészülés problémája, és ha egyetlen üzenet van, amit át szeretnék Önöknek adni ma, az az, hogy nem kérdés, hogy lesz egy meglepetésszerű járványkitörés.” A harmadik jel a WEF vezetőjének, Klaus Schwab-nak 2020. nyarán megjelent Covid 19: The Great Reset c. könyve, melyben a járványt fantasztikus lehetőségként elemzi a gazdasági főguru, mint a társadalom átalakításának kitűnő eszközét. (Ez a könyv, jóllehet, már a koronavírus világjárvánnyá nyilvánítását követően jelent meg.) A Great Reset (=a Nagy Újraindítás) a társadalom teljes átalakítását célozza meg, melynek végén nemcsak zöld lesz minden (akármit is jelentsen ez), hanem pl. a magántulajdon intézménye is a múltté lesz – hopp, az eredeti oldalt eltávolították, de itt van egy módosított + az WEF oldaláról eltávolított videó, ami pedig itt látható – vagyis bérbe kaphatunk mindent (már csak az a kérdés, hogy kitől, ha nem lesz magántulajdon…). A sokak által szidott “nőgyűlölő, xenofób, stb.” Donald Trump egyébként az anti-globalista politikájával ezt masszívan akadályozta, ezért is kellett eltakarítani az útból, ahogy ennek szükségességét Soros György is bejelentette az egyik davosi gazdasági fórumon.
A közelmúltban elmélkedtem egyet arról, hogy a Föld túlnépesedése miatt – ami inkább az erőforrások indokolatlan és etikátlan, profitmaximalizálást célzó felhasználása miatt probléma, s nem azért mert nem bírna el a Föld még 20 millárd embert, akik ökogazdaságok működtetésével tartják fenn magukat – a világ vezetőinek muszáj a népesség megfékezésén dolgozni. Ha megnézzük Európa demográfiai görbéjét és az „őslakos” kaukázusi rassz várható hanyatlását, akkor egyértelművé válik, hogy ha a “korlátlan mennyiségű” pénzből jólétet és hasznos tudást teremtenének mindenhol, akkor valószínűleg nem nőnénk ki ezt a bolygót. Az, hogy az emberek sok gyereket csinálnak a 3. világ országaiban elsősorban a maslow-i piramis mindannyiunkban futó legalsó szintjének “biológiai programja”, illetve annak dominanciája miatt van. (A biológiai túlélésünk elsődleges eszköze a gyermeknemzés. Ha a gyermekek felnőtté válása már nincs veszélyben, a szükségletpiramis felsőbb szintjeire lépünk.)
A nem megválasztott vezetők azonban egy másik egyenlettel számolnak, mert jólétet teremteni költséges és fárasztó, ezért résen kell lennünk, mert különben a jövő(nk) elveszett. Az alábbi elméletem egy kicsit vad lesz, de hear me out, vagyis hallgass végig.
A gazdasági elit hozzánk, kis emberekhez hasonlóan túl akar élni, mint annak idején az ősemberek, akik egymás álmát vigyázták. És nem “csak úgy”, hanem nagyon jól akarnak túlélni. (Az összes létező organizmus, legyen az élő vagy ember által alkotott – cégek, kormányok – túl akarnak élni, ez egy alap program!) Gazdagságban, kényelemben, luxusban szeretnének túlélni, nem nélkülözésben. A robotika fejlődik, a mesterséges intelligencia egyre komolyabb szintekre jut, gazdasági szempontból ezért bőven elég lenne a Földre mondjuk 500 millió ember. (Ezt írták ki az USA-beli Georgia államban található Guidestone-okra ismeretlen valakik 13 nyelven 1979-ben. Guidestone = irányt meghatározó gondolatok KŐBE VÉSVE. Ez persze lehet, hogy tényleg konteó, de ettől még érdekesség.) Annyi bizonyos, hogy nincs 8-9-10 milliárd emberre szükség. Ennyi embert etetni, ellátni, foglalkoztatni stb. irtózatos meló és szervezés. A biotechnológia a következő 20-30 évben legyőzheti az öregedést, a világ irányítói nemhalandókká válhatnak. (Nem halhatatlanok lesznek, mert balesetben továbbra is meg tudnak majd halni, hanem az öregedésért felelős géneket ki tudják majd iktatni. Erről is elmélkedik Yuval Harari a Homo Deus c. könyvében.) Az oltástechnológia előreláthatólag olyan szintre jut, hogy a testünket befolyásoló nanotechnológia bármilyen biokémiai folyamatot tud majd támogatni, vagy megakadályozni. (Erről James Corbett, Japánban élő kanadai oknyomozó-újságíró készített egy 40 perces anyagot. Ellenőrizhető források tömkelegével ellátott – angol nyelvű – cikk és videó itt megnézhető.) A nanotechnológiát persze jó PR-ral adják el, hogy majd megoldják vele a rákos és egyéb megbetegedéseket. S bár nem kétlem, hogy ilyet tudni fog, valószínűleg másra is használni fogják. Egy olyan világban, amelyben deklaráltan a túlnépesedés ellen küzdenek a vezetők, nem tudok jobb trójai falovat elképzelni, mint a testünket monitorozó technológia. Ezért is hívják ezeket a “jövőépítő” embereket technokratáknak. Techno+krácia = A technológia uralma, értsd: robotzsaru és társai.
Alább egy elborzasztó disztópikus jövőkép arról, hogy megfelelő erkölcsi kontroll nélkül milyen lesz a jövőbeli igazságszolgáltatás (angolul, de a szöveg nem annyira lényeges). A rövid klip végén neves egyetemi professzorok hívják fel a figyelmet, hogy ezt addig kell megakadályozni, amíg nem késő:
A világ vezetői rájöttek, hogy az emberek biokémiai irányításánál jobb fegyver nem létezik. Ha szabályozni lehetne a hormonok kiválasztását kívülről, köztük a szaporodásunkat biztosító hormonokat például, akkor az ún. fenntarthatóság elérhető közelségbe kerül a világ vezetőinek. Tulajdonképpen már részben most is ez történik, hiszen a Társadalmi dilemma c. film gyönyörűen bemutatja, hogy a hordozható technológia a függőséget okozó dopamin felszabadításának céljával lett megtervezve. Ha azonban a hormonális működésünk fölött a technológia eszközeivel nem csak részben, hanem teljes mértékben átveszik a hatalmat, akkor nekünk, mint szuverén embereknek végünk van. Az embert pont az teszi emberré, hogy elsősorban szellemi lények vagyunk, akiknek gondolatai, azokból fakadóan hormonok kiválasztásával együtt járó cselekvést teremtő érzelmei, továbbá a génjeinkben futó, meghaladásra váró programok, transzgenerációs traumák futnak, melyek feloldása és “felülírása”, meghaladása adja a létezésünk értelmét. A megfelelő hormonok automatikus kiválasztódása a szellemi növekedésünk szükségszerű biokémiai kísérője, s ebbe belepiszkálni veszélyes. (Persze tudom, hogy már most is van egy rakás hormonrendszerre ható gyógyszerünk, de annak beszedése fölött még mi döntünk!) Az ember összetett lény (szellem-lélek-test) és ebben a harmonikus felosztásban minden elem hat a másikra.
Az “előfizetéses modell”-ben működtetett trójai faló azonban kész van, “csak” le kell nyomni az emberiség torkán. A trójai faló márkaneve Agenda 2030 (hivatalosan itt, megmagyarázva itt) , legfőbb eszközének pedig az élethosszig tartó, évente ismétlődő védőoltás (mekkora biznisz, privát cégek gyártják, államok fizetik adófizetői pénzből), melyet a WHO javaslatára – persze „csakis” a közegészségügy javítása és 50 millió ember életének megmentése érdekében – egyre több ország vezetői fontolnak meg, mint ésszerű és bevezetésre érdemes intézkedést. Egy folyamatos világjárvány, ami soha nem ér véget.
Nagyon fontos megérteni, hogy a vezetés a kritikus hangok megfékezésére címkéket használ: “összeesküvés elmélet hívő” vagy “konteós”, “vírusellenes”, “járványtagadó”, “oltásellenes”, stb. Ezek szándékosan gyakran ismételt elnevezések, melyek szellemi lustaságra ösztönzik a gyanútlan – és alternatív hírforrásokból ritkán tájékozódó – olvasót, hogy a felvetéseknek ne nézzen személyesen utána. (Ha esetleg megtenné, rájönne, hogy sok minden nem is elmélet.) Az “oltásellenesség”, mint címke különösen veszélyes a jelenkorban, mert pont ezt a címkét akarják felhasználni arra, hogy az embereket rávegyék az évenkénti oltásra az újabb és újabb vírusvariánsokkal szemben. Aki nem akar oltást, mert bízik az immunrendszerében (kovid túlélési aránya átlag 96+%, 60 év alatt 99%) az csak “oltásellenes” lehet… (Már előre tudják , hogy jönni fognak újabb mutációk 2022-23-ban… Vajon honnan?) Rendkívül lényeges megérteni, hogy itt nem AZ OLTÁS, mint – legtöbbször izomba, vagy vénába történő – prevenciós beavatkozási forma ellen szólalok fel, hiszen én is örülök neki, hogy pl. a gyermekbénulás vagy a fekete himlő, stb. stb. már a múlté. Egy rendszeres bevezetésre kerülő, és a népesség által széles körben elfogadott invazív (a szervezet természetes védekező rendszerét megkerülő) nano-technológiás beavatkozás azonban az embert a teljes kiszolgáltatottság állapotába helyezheti. A józan paraszti eszem azt mondja, hogy ezt egyszerűen nem szabad hagyni.
Mit lehet tenni?
Ha már megvalósult a biológiailag is gépesített jövő, akkor szerintem nem sok mindent. Esélyes, hogy a nano-technológiás oltásokat elutasítók “földalatti” kolóniákban, számkivetettként fognak élni, mint az Equilbrium c. filmben, a megmentő technológiát(?) birtoklók pedig látszólag szabadok lesznek, valójában digitális rabszolgák. Amint ez a disztópikus jövőkép valóság lesz, minden gondolkodó és éberségben élő ember megszakadó szívvel fogja végignézni, hogy a szellemi szempontból értelmes élet eltűnik a Földről. Azonban most még csak a kialakítás fázisában vagyunk, még van lehetőségünk NEM-et mondani erre. Ha a Te barátaid, családtagjaid halálát látva már beoltattad magad a kovid ellen (és még mindig azt hinnéd, hogy itt tényleg csak egy pandémia ellen küzd a világ), válj nyitottá és kezdd el kutatni azokat a természetes megelőzési módszereket vagy akár gyógyszeres megoldásokat (pl. az Indiában 97% fölött bizonyító Ivermectin), amelyek bizonyítottan segítenek a betegség súlyosbodását és így a 80%-ban halált okozó hivatalos protokollt elkerülni akár a későbbi vírusvariánsokkal való találkozás esetén is. (A nanotechnológia már közel van, de úgy gondolom, hogy a jelenlegi kovid vakcináknak ez még nem része.)
Továbbá, ha úgy érzed, hogy ez az eszmefuttatás logikus, akkor küldd el a barátaidnak, olvassák el, nézzék meg ők is a rengeteg hivatkozást, és beszélgess róla, vitasd meg. Az életed múlhat azon, hogy ezt a narratívát is ismered. Engem nyugodtan le lehet hülyézni, meg betenni a konteós dobozba, de ez a Te életedet nem oldja meg. Nem szabad arra hagyatkozni, hogy az életünket kívülről megoldják mások. Most őszintén: azon kívül, hogy naponta 1000x az arcunkba tolják, hogy az “oltás életet ment” hányszor hallottad azt, hogy a megfelelő életmód is életmentő? Hányszor hallottad, hogy milyen sokan túlélik ezt a betegséget minden nap? Hányszor hallottad, hogy léteznek sikeres, működő gyógyszeres kezelések a kovidra? Ha egy picit is kutatsz, rá fogsz ezekre lelni, és akkor nem kell a félelemtől vezérelve cselekedni.
Én hiszem, hogy fel tudjuk ébreszteni önmagunkban és szeretteinkben a belső (sokszor nem annyira békés) harcost és NEM-et kell mondanunk mindenre, ami hosszútávon beleavatkozik a természet értelmes működésébe, és ami a természetes ellenálló képességünket okos technológiával ki akarja venni a kezünkből. Ki kell magunkban fejleszteni a saját túlélésünk művészetét megfelelő gondolkodással és a helyes életmód kialakításával. Közösségeket kell alkotni, amelyben olyan emberek vannak, akik erre a technokrata őrületre nemet mondanak és a természettel összhangban és harmóniában, értelmes emberhez (homo sapiens sapiens) méltó módon akarnak élni.
Zárásként egy pozitív, reményteli gondolat:
Gondoljunk bele abba, hogy az életben minden sorfordító áttörés a megingathatatlan hitnek és a kitartó, kemény munkának köszönhető. Ha sikeres sportolók, művészek életrajzát megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy állhatatosan, rendíthetetlenül hittek abban, hogy van értelme a határaikat feszegető munkának. A legcsodálatosabb tanulságok, amelyeket sokszor filmekben is megörökítenek, az átlagember számára elképzelhetetlen tragédiák és súlyos traumák eredményes feldolgozásának, továbbá a keserű, embert próbáló helyzetekből fakadó felállásnak köszönhetők. Ha megvizsgáljuk az életünket irányítani akaró elit fejlődéstörténetét, ők is kitartóan, apró lépésekben haladtak, míg közelebb kerültek a céljaikhoz. Ez a gazdasági szempontból már globalizált, politikailag azonban még az egységesítésért harcoló ún. új világrend nagyon hosszú, évszázados munka eredménye, s már többször megakasztotta a törekvéseket az, hogy az emberek nemet mondtak rá. Ha nyitottan, érdeklődve megvizsgáljuk azt, hogy a pandémia egészségügyi és gazdasági kritikusai milyen érvekkel szólalnak fel az intézkedésekkel szemben, láthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Rengeteg ügyvéd, orvos, és médiában nem szereplő politikus és aktivista dolgozik jelenleg azon világszerte, hogy felhívja az emberek figyelmét a közelgő technokrata világrendre, melynek egyik legfőbb eszköze a rendszeres, évente beadandó ún. kovid oltás lesz. (Egyre több szó esik arról a fősodorban, hogy a megjelenő mutánsok elleni „védettséghez” évente ismételni kell a beavatkozást.) Ez az ún. világjárvány egy csodálatos esély arra, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat és társadalmi szinten egy olyan tudatszint emelkedésben vegyünk részt (ne feledjük, hogy a felelősség azt jelenti, hogy én vagyok a forrása és a hatása is a gondolataimnak, i.e. a döntéseim visszahatnak rám, magyarul “amint bent úgy kint”), ami nem csak ezt az ún. pandémiát, hanem az elhatalmasodó kiszolgáltatottság érzetét is a hátunk mögé teheti.
Fel kell ismernünk, hogy a kocka el van vetve és az óra ketyeg…