Amikor legelőször hallottam ezekről az összefüggésekről immáron 18 éve, elutasítottam őket. Heveny vitába keveredtem azzal a személlyel, aki 9/11 és a terror háborújának ok-okozatiságára rávilágított. Mivel azonban nem akartam ész érvek nélkül vitatkozni, elolvastam a vitapartnerem hivatkozásait. S minél többet olvastam őket, annál jobban meggyőzött az érvek sokasága. Mérnökök tucatjai álltak ki, hogy a repülőgépek becsapódását is eltűrni képesre tervezett WTC tornyok nem omolhattak össze a szabadesés sebességével tervezett és irányított robbantás nélkül. Ráadásul a tornyokból szálló hatalmas füst oxigénhiányos állapotra utal, vagyis nem is éghetett teljes erővel a kerozin (ami egyébként sem képes megolvasztani az acélt). Egykori new yorkiként megszállottam kutattam ezt a témát évekig, s ma már biztos vagyok benne, hogy ez egy hamis zászlós (egy bizonyos céllal külsősökre ráfogott, tervezett) esemény volt. Hogy pontosan ki volt a kitervelője, azzal kapcsolatban rengeteg az ellentmondásos infó, de ez nem is érdekes. 9/11 legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy Osama bin Laden és társai a mai napig az elsőszámú elkövetőként vannak elkönyvelve, s a tornyok összedőlésének fizikai ellentmondásairól egyetlen szó sem esik. “20 év elteltével kit érdekel ez ma már.” – szokták mondani. Pedig rendkívül fontos bármilyen hazug történelmi eseményre visszaemlékezni, hogy felismerjük a propagandisztikus narratívát.

“A történelem nem ismétli önmagát, de rímel.” Ennek oka ugyanaz, mint egyéni szinten a transzgenerációs traumák, és az azokból származó betegségek öröklődése (pl. a rákra való “hajlam”). Egyszer és mindenkorra tudatosítani kellene önmagunkban, hogy nem az számít, hogy mi történik velünk, hanem az, ahogyan arra reagálunk az eseményekre. Erről szól az epigenetika (jelentése: „genetika fölötti”) tudománya, amiről már a hivatalos NAGYBETŰS tudomány is elkezdte elismerni, hogy sokkal nagyobb ereje van az életünk formálásában, mint az öröklött genetikai programoknak. Ez pedig a makro-életünk történéseit tekintve azt jelenti, hogy kíváncsian, érdeklődő attitűddel olvasunk el olyan narratívákat is, amelyek esetleg a meggyőződéseinknek ellentmondanak. Csak így lehet felülírni az „öröklött genetikai programokat” ugyanis.

Kb. ilyenek jutottak eszembe, amikor az alábbi írást elolvastam, Wlacsil Zoltán, Karl B. Kiszely tollából a Facebook-on:

„AZ ÉRTELMISÉG ÉSZVESZTÉSE

A koronavírus megmutatta, hogy az értelmiség mintegy 99%-ának gyakorlatilag nincs gondolkodó képessége (csak kis szűk csöveken belül, azokat sem tudván és nem is akarván összekötni), nincs kritikai képessége, nincs ítélőképessége és nincs értelmi önállósága. És főleg nincs szellemi bátorsága.

Hogyhogy?

Egy gondolkodó magyar pszichológus szerint azért, mert túl tekintélytisztelő. Jaroslav Belsky bécsi orvos szerint nárcizmusa, hiúsága miatt, mert fél az „összeesküvés-elmélet-hívő” bélyegtől és ezt a szűrőt még öncenzúra-szerűen belsővé is tette. Az ún. „egyszerű ember” azért képes oknyomozóbb gondolkodásra, mert ettől a bélyegtől nem, vagy kevésbé tart. Ez mind igaz, de többről is van szó.

Részben a fönti okokból az értelmiség túlságosan azonosult a fősodorral, a fősodratú hírcsatornákkal és a fősodratú tudománnyal. Ki a voltaképpeni fősodorral, a globálissal, ki egyfajta helyi/nemzeti fősodorral.

Pedig a fősodor a nagytőke hangja, drága hirdetések, tulajdonlások, „támogatások” és összefonódások által, olykor a konkrét tudósítók kifejezett lekenyerezése által. Az értelmiség 99%-a számára a fősodor „a valóság”. És, ha egy állítás eltér a fősodor állításaitól, az értelmiségi elveszíti biztonságérzetét és szorongani kezd. Mint amikor a kisgyermek elveszti édesanyját a szeme elől.

Az értelmiségi, akár a kicsi gyermek: a fősodron csügg. Így van csak biztonság-érzete.

Az értelmiség (99%-a) Fősodor Függő. Oly súlyosan függő, mint a morfinista. Ha megpróbálna eltávolodni a fösodortól, szeparáciolós szorongás tör rá. Az értelmiség: kisgyermek. A jelenség egyfajta komplexus. Igényli a lélektani tudományos kutatást. Mert kóros mértékű a függés: súlyosan zavarja az életképességet.

Mi is az elmezavar? Olyan lelki zavar, amelyikben a valósághoz való viszonyunk súlyosan károsodott.

Ha azt tekintjük a valóságnak, amilyennek a valóságot láttatni akarják a legnagyobb gazdasági és hatalmi érdekek, akkor a valósághoz való viszonyunk nagy törést szenved.

Az értelmiség fősodorhoz való kóros kötődése a kényszerneurózis egy fajtája. Az értelmiség állandó neurotikus „forrás”-keresése, „forrásokra” való kényszeres, kicsinyes, állandó hivatkozása, maga az állandó kényszeres hivatkozósdi hamis biztonságérzetet ad, mert a fősodor rendszerén belül marad, ott körbe-körbe jár.

Így történhetett meg, hogy mintegy 100 évig a „hiteles” tudomány a spenótot adta meg az egyik „legfontosabb vasforrásként” és a tizedesjel hibát száz évig senki sem vette észre, vagy ha észrevette, lehülyézték és befogták a száját a „hiteles forrásokra” hivatkozva.

Ugyanez történt a D-vitaminnal: a napi szükséges adagjáról egy nullát lefelejtettek és a szükséges adag tizedét nevezték ki megfelelőnek mintegy 100 évig.

A tévedésnek valószínűleg milliószám lettek halálos áldozatai: csontritkulás, combnyaktörés, érelmeszesedés, szív-érrendszeri betegségek, fertőző betegségek, több rák, a csontritkulás ellen adott durva gyógyszerek mellékhatásai, a női csontritkulás ellen adott ösztrogén okozta mellrák, krónikus gyulladásos betegségek stb.

És hány hasonló vaskos tévedés bujkál még a tudományban!

Valószínűleg az az állítás is ilyen, hogy az éghajlat-változás egyik legfőbb oka a széndioxid kibocsátás.

Az pedig végképp rendszerszintű tudománytalan állítása a fősodratú „tudománynak”, hogy az éghajlat védelmét a természet átfogó védelmétől elszakítva kell, vagy lehet megvalósítani. Így egy bajból legalább 5 másik nagyobbat csinálunk.

Hajmeresztő „tudományos” programok vannak, amiknek inkább áldozata a természet és célja kevesek meggazdagodása (árnyékoló vegyszereket gyártani és juttatni a légkörbe; trágyázni a tengeri algákat; üzletelés szén-dioxid kvótákkal; elektromos autók a közlekedés rendszerszintű, szerkezeti átalakítása helyett stb.)

De nem elég, hogy az értelmiség a fősodor által hatalmi/gazdasági érdekek szószólója: még gondolatrendőrködik is és karaktergyilkolja, terrorizálja, elnémítja, cenzúrázza, elnyomja a másféle álláspont képviselőit.

A hatalmitól eltérő tudományos álláspont képviselőit is, természetesen, véleményükkel együtt.

Így nem csak önveszélyes, hanem közveszélyes is.

A nagy globalizmus bíráló Michel Chossudovsky nem kevesebbet állít, minthogy „a globalizmus a nagytőke és az értelmiség paktuma”. A nagytőke hangja és karmestere hozzá a fősodor.

Most a Világgazdasági Fórumon meghirdetett ún. „Great Reset” nevű erősen fasisztoid nagytőkés totalitárius program fenyegeti az emberiséget, amit a járványra és a szén-dioxidra hivatkozva vezetnek be. E program azt jelenti, hogy nagytőkés érdekeltségek, azaz az emberiség bajainak fő okozói teljhatalomra tartanak igényt az (általuk okozott) bajok „orvoslására”.

Értjük? A bajokat okozó nagytőkések ellenünk fölállított diktatúrát követelnek a bajokra hivatkozva!

Tessék beleolvasni a programba!

Minden képzelődést fölülmúló hajmeresztő program, néhány hazug zöldeske és szociális hangzású díszítéssel: digitális koncentrációs tábor nekünk, az ember szinte szó szerinti digitális meztelenre vetkőztetése, sőt annál is több.

Méltán hasonlíthatjuk a helyzetet Hitler 1932-33-as hatalom átvételéhez.

Nos, ebben az értelmiség (99%-a) szolgája és rendőre a globális nagytőkének: vagy mélyen hallgat a „Great Reset” fasiszta programról, vagy szépítgeti azt, sőt hazudik róla.”

Ez a bejegyzés 2021. április 1-jén a Facebook oldalamon jelent meg, hozzászólások az eredeti poszt alatt olvashatók.

The process of gradualism, azaz a fokozatosság folyamata, elve. Így nevezte az alapvetően népszerűtlen intézkedések széleskörű bevezetésének rendszerét 10 éve Ian R. Crane, aki egy brit ún. igazságkutató. Kétségtelen, hogy az általa felvázolt disztópikus jövőkép – erre most nem térek ki – szerencsére (még) nem valósult meg, ugyanakkor ez a mondat nagyon bennem maradt azóta is. Nem lehet ajtóstól rontani a házba. “Csak 2 hét, hogy ellaposítsuk a görbét.” – szólt a kovid kitörése idején a híres figyelmezetés világszerte. Mindez már több, mint 1 éve, s most már azt is elfogadtuk, hogy a tudományos tények megváltoztak, pl. az a sok-sok évtizedes epidemiológiai (járványtani) tény, hogy a tünetmentes emberek nem fertőznek. Ha valaki nem csak a fősodorból tájékozódik, akkor számtalan szakember szájából elhangzik, hogy márpedig ez továbbra is tény. Az óvodában / iskolában is akkor kezdik a gyerekek egymást megbetegíteni, ha valaki ”beviszi a vírust”. (Ennek persze sok egyéb oka is van, mint pl. fogékonyság kérdése – mert nem minden gyerek lesz ilyenkor sem beteg – de ettől most tekintsünk el.) Peer-reviewed, azaz azonos képzettségű, tapasztalatú szakemberek által ellenőrzött kutatási eredményekből születő tudományos publikációk a mai napig bizonyítják, hogy ez így van. A tények makacs dolgok. Kivéve ha a “görbe ellaposítása” másról szól…

1991-ben, az első Öböl-háború idején hangzott el először nagy nyilvánosság előtt politikai vezető szájából az Új világrend kifejezés. George Bush, a 41. amerikai elnök egyik elnöki bejelentés során hivatkozott rá. Az elképzelés, hogy a régi (értsd tradicionális) világot le kell bontani, persze nem új. A politikai és gazdasági elit folyamatosan el akarja törölni a múltat – lásd kommunista internacionálé “A múltat végképp eltörölni” -, mert az emberek alapvetően ragaszkodnak ahhoz, amit már megszoktak és így nehéz változ(tat)ást kicsikarni. Természetesen nem állítom, hogy “régen MINDEN jobb volt”, de sok minden volt, ami igen. A természettel való együttélés vs. a természet kiszipolyozása az erőforrásokért a profit érdekében jól tükrözi ezt a különbséget. Az újabb és újabb világrendek szép, fokozatos alakulása azonban magasabb fordulatot vett, amikor 1913-ban megalakult az amerikai jegybank szerepét betöltő, azóta is privát tulajdonban lévő FED. Ennek örömére az 1 dolláros bankóra rá is került a hatalmi elitet szimbolizáló piramis a mindent látó szemmel, alá pedig az, hogy NOVUS ORDO SECLORUM, szó szerint: a KOR ÚJ RENDJE. Eleinte még bizonyos keretek között “észrevétlenül” működött az új rendszer, 1971 óta azonban – amikor a II. VH után köttetett breton woods-i egyezményt lezárta Nixon és az USD mögül kivették az aranyfedezetet – “elszabadult a pokol”, és beköszöntött a korlátok nélküli növekedés kényszere. Az elmúlt 50 évben ennek köszönhetően az egész világ brutálisan eladósodott – persze fejlődött is ugyanilyen mértékben -, ugyanakkor a technológiai fejlődésért cserébe egy kifizethetetlen adósságcsomagot kapott a nyakába minden ember. Az elmúlt 20 évben ez még jobban felgyorsult. Míg 1971-2001 között az USA adóssága “csak” 5 ezer milliárd dollárig kúszott fel, addig az azóta eltelt 20 évben már 28 ezer milliárd USD-ig. HUSZONNYOLC EZER MILLIÁRD DOLLÁR. Még kimondani is sok. Leírva így néz ki: 28,000,000,000,000. (Ez mai forintban kifejezve 8,400,000,000,000,000, azaz nyolcezer négyszáz billió Ft, vagy 8,4 trillió Ft.) Szerintem még közgazdásznak sem kell lenni ahhoz, hogy lássuk: ez ebben a mértékben nem folytatódhat örökké.

Miért fontos ez?

A Worldometers.info weboldal adatai szerint a Föld lakossága az elmúlt 50 évben több, mint megduplázódott, előrejelzések szerint 2030-ra már 9+ milliárd ember lesz a Földön. Ennyi embert lekötni, munkával ellátni, etetni, gondozni, békében tartani, stb. elképesztő szervezést igényel. Mindezt úgy, hogy közben a robotika és a mesterséges intelligencia rohamos sebességgel fejlődik, így a termelés jelentős részét lassan gépekre lehet bízni. A korlátlan “pénznyomtatás” és a fénysebességű hálózatok, növekvő automatizálás korában az emberek jelentős része feleslegessé válik gazdasági szempontból. Brutális ezt így kimondani, de ha logikusan átgondoljuk, akkor ez a helyzet. A világgazdaság már most is kényszerített pályán mozog, mert bár a vezetők látják a populáció növekedéséből származó problémákat, a nép sokkal több emberből áll, s így még mindig elzavarhatják a populáció csökkentését szorgalmazó intézkedéseket, ha az emberek a saját vesztüket érzik. Ezért aztán a népességcsökkentés szükségességének “eladásához” okos marketing kell, és nagyon finom eszközök. Pontosan az, amiről az első mondatban írtam: a fokozatosság elve. (Az jóllehet fontos kiegészítés, hogy az európai “őslakosok” száma folyamatosan fogy, vagyis a populációk csökkentésének kényszere elsősorban a 3. világra kellene, hogy vonatkozzon. Európában az elmúlt 65 évben csak 30%-kal nőtt a népesség – a világ egészét tekintve ugyanebben az időszakban ez 280% -, az előrejelzések szerint a következő 30 évben az európai lakosság 5%-ot csökkenni fog az alacsony reprodukciós ráta miatt.)

Mi következHET az elmondottakból?

A világ vezetőinek egyszerűen muszáj a népesség csökkentésén munkálkodni, különben – főleg a nyugati világ fogyasztói társadalmának igényei miatt – a jelenlegi növekedési modell már nem sokáig fenntartható. Fel fogjuk zabálni a Földet. Erre hívták fel a figyelmet a Világgazdasági Fórum (WEF) bölcs(?) vezetői is, amikor 2020-ban elkezdték tolni a GREAT RESET (Nagy újraindítás) programját a “Build back better” (Egy jobbat visszaépíteni) elnevezésű jelmondattal. Ennek a programnak azonban olyan elemei vannak, amelyek finoman szólva is elgondolkodtatóak. A populáció növekedését ugyanis nem lehet akarattal megállítani egy demokráciában, csak a körülmények megváltoztatásával. Ez vagy a jólét megteremtése (lásd fejlett nyugati országok, ahol a jólét miatt a maslow-i szükségletek már másképp működnek és nincs annyi gyerek, a túlélés helyébe az önmegvalósítás szükséglete lépett), vagy egyéb, kevésbé népszerű módszerek, mint pl. mesterséges születésszabályozás. Az első megoldás nagyon drága és sok munkát igényel, a második viszont viszonylag egyszerű. A nanotechnológia fejlődésével lehetővé vált, hogy oltásokon keresztül a szervezetünket kívülről befolyásoló technológia kerüljön a testünkbe, így központilag irányíthatóvá válhat a teljes népesség. (Mielőtt elkattintanál gyorsan, hogy “Józsi bácsi, te is idióta konteós vagy”, nézz ennek utána és meg fogsz lepődni. Íme egy videó + cikk egy remek összefoglaló tele konkrét hivatkozásokkal, angolul.) Ezért is fontos az “oltás az élet”-szerű hangzatos szlogenek elültetése (a fokozatosság elve alapján) az emberekben, mert a gyermekkori védőoltások sikere kapcsán már évtizedek óta megvan bennünk a tűszúrásokban lévő megoldás képe. “Eltűnt a fekete himlő, tehát az oltás működik.” Bár valóban sok mindent köszönhetünk az oltásoknak, az, hogy “AZ oltás működik” egy téves általánosítás, mert attól, hogy egy prevenciós célú gyógyszert az ember az izomba (v. vénába) kap, még nem biztos, hogy az minden esetben jó. Ha 10-ből 9x jó, akkor is 10%-ban nem. (Mint ahogy az orálisan bevehető gyógyszerek között sem minden jó.) Nem azt akarom mondani ezzel, hogy pl. a kovid elleni oltások ne működnének, hanem azt, hogy elkezdődött a vakcinázás egy sokkal széleskörűbb és rendszeresebb kiterjesztése, népszerűsítése. A minap egy portfolio.hu-n megjelent cikk szerint (alulra betettem) a jövőbeli egészséghez rendszeres felnőttkori védőoltások bevezetését javasolják a szakemberek. Már a kovid oltások kapcsán is felröppent a hír, hogy újabb és újabb ismétlésre lehet szükség a vírus mutálódása miatt. (Mindezt úgy, hogy a médiában 1 éve nem beszélnek arról, hogy az ember betegségekkel szembeni ellenálló képessége milyen életmód – tápanyagbevitel, mozgás, pihenés – mellett működik jól, és hogyan javítható, pedig a természetes megelőzés is legalább ugyanolyan fontos, ha már „el akarjuk laposítani a görbét”.) Nekem nagyon úgy tűnik, hogy amit most látunk, az a “process of gradualism”. Mint amikor a farkas csak az egyik lábát teszi be az ajtón, aztán a másikat és végül beront a házba. De ne legyen igazam!

Szerintem érdemes elgondolkodni ezen az elméleten, mert ha ez lesz a jövőnk, akkor egyszer s mindenkorra megváltozhat a világunk, és nem biztos, hogy azt szeretni fogjuk. Továbbra is hiszek abban, hogy az elme ereje, és egy közösen elképzelt ideális jövőkép sok mindent képes megváltoztatni, de ha azt hisszük, hogy a 27%-os ÁFA közös imával majd visszamegy 15%-ra, akkor nagyot fogunk koppanni. Az új világrend úgy tűnik, hogy elkerülhetetlen, de hogy milyen lesz, az rajtunk is áll. Legyetek bátrak és nyitott szívvel, kíváncsian vizsgáljátok meg a hihetetlen elméleteket is. Volt idő, amikor a Föld gömbölyűsége is hihetetlen volt, sőt emberek haltak meg azért, mert ezt hirdették.

Ez a bejegyzés 2021. április 27-én a Facebook oldalamon jelent meg, hozzászólások az eredeti poszt alatt olvashatók.

Ennek kapcsán jut eszembe egy világhíres történet, s belőle egy “józsibácsis” gondolat:

1972. október 13-án (pénteken) egy uruguayi rugbycsapat Chilébe repült egy barátságos mérkőzésre, de a rossz idő miatt a pilóták elnézték a gép koordinátáit az Andok felett, és a repülőgép lezuhant. A balesetet a 45 utasból 29-en élték túl első körben. Napokig keresték őket mentőrepülőkkel és helikopterekkel, de a felhős időben nem látták meg a lezuhant repülőgép roncsait, s 10 nap után feladták a keresést, mondván “ilyen embertelen körülmények közepette lehetetlen a túlélés.” A “mégis túlélők” tehát magukra maradtak. Élelem híján (hiszen ebben a magasságban sem állat, sem növény nem nőtt, amivel csillapíthatták volna az éhségüket), barátaik és szeretteik holttestét elkezdték megenni, vizet hóból olvasztottak. 3 héttel később egy lavina újabb 9 embert ölt meg. Többszöri nekifutásra végül közel 60 nap után Nando Parrado és Roberto Canessa, a legjobb hozzáállással rendelkező túlélők 18 nap alatt, összesen 70 km-nyi sétálással, s közben barátaik és szeretteik testének nyers húsát fogyasztva eljutottak Chile zöld völgyeibe és megmenekültek az Andok hegyei között rekedt csapattársakkal együtt. Összesen 16 ember élte túl ezt a katasztrófát. Erről szólt az 1976-ban megjelent “Életben maradtak” c. könyv Piers Paul Read tollából, továbbá az Ethan Hawke főszereplésével, 1993-ban megjelent hasonló című film.

Elementáris erejű, magával ragadó ez a történet. Amikor először olvastam és láttam a filmet, napokig (vagy inkább hetekig) a hatása alatt voltam. Ha esetleg a Holdról költöztél vissza a közelmúltban és ezért még újdonságként hat rád ez a rövid összefoglaló, akkor ez közelező olvasmány / megnézvény. Az életben maradtak sztorija a túlélni akarás bibliája, ha lehet ilyet mondani.

Van-e aktualitása ennek a történetnek a jelenlegi helyzetben?

Ha mélyen belegondolunk, a legtöbbünket nem tanították meg sem a holisztikus gondolkodásra (=minden mindennel összefügg), sem a mentális rugalmasságra (=a hitrendszerünk néha ellenünk dolgozik ezért felül kell írni azt). Az “Életben maradtak” esetében az utóbbit kellett megtornáztatni, amikor a holttestek elfogyasztása mellett döntöttek a túlélés végett. Embert próbáló és bátorságot igénylő feladat ez, de azt mondják, hogy ha az ember elég nagy célt tűz ki, semmi sem lehetetlen.

Sajnálatos módon ahogy az iskolában is különválasztjuk a reál / humán beállítottságú diákokat és ennek megfelelően alakul a választott életpálya, a felnőtt életünkben is többnyire így gondolkodunk. “Ehhez értek, ahhoz nem.” “Én ilyen vagyok, nem olyan.” Mivel “úgy sem lehet mindent megtanulni”, ezért olyan területek megismerését is elengedjük sokszor, aminek nem tudása akár élet / halál kérdése is lehet. Engem pl. édesanyám hosszú betegsége majd 2012-ben bekövetkezett halála ébresztett rá arra, hogy az egészséget tekintve az oktatási rendszerből kisétálva többnyire eszköztelen vagyok. Fogalmam sincs, hogy az egészség milyen életmód KÖVETKEZMÉNYE. Sokan vagyunk ezzel így, általában mások szenvedése és betegsége ébreszt rá bennünket arra, hogy törődnünk kell az egészségünkkel.
A másik dolog, amire rájöttem, hogy az életben kialakított protokollok nagyon sokszor nem az én érdekemet szolgálják. A könnyen készíthető, magas sikértartalmú lisztből készülő kenyér az ipari pékségeket szolgálja, nem a fogyasztó egészségét. A kemoterápiás szerek legalább annyira (ha nem jobban) szolgálják az azt gyártó cégek és munkahelyek fennmaradását, mint magát a beteg embert. Ha a te életed és megélhetésed múlik az említett két üzletág fenntarthatóságán, valószínűleg megfontolod, hogy érdekedben áll-e az igazság kiderítése. Szomorú dolog ez, de az életben folyamatos ez a kettősség, és a döntéseinket a saját túlélésünk határozza meg. (A probléma az, ha az ipari pék egyébként TUDATOSAN kézműves kenyeret eszik…)

Hogy mégis mire akarok kilyukadni?

A hivatalos híradásokban szereplő adatok arra engednek következtetni, hogy a koronavírus által súlyosan megbetegedett emberek kórházi kezelési protokollja több sebből vérzik. Egy tegnapi (2021.03.31) jelentés szerint a lélegeztetőre kerülő emberek 95%-a meghal. Ha ez igaz (márpedig annak tűnik), akkor egyéni szinten MINDENT meg kell tennünk azért, hogy ne kerüljünk kórházba és lélegeztetőre. MINDENT! Mentális rugalmasságunkat edzeni kell, és a hős mentalitást ki kell magunkban fejleszteni az áldozat mentalitás helyett (=mentsen meg valaki). Ez gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy nyitottá kell válnunk olyan empirikus tapasztalatok őszinte vizsgálatára is, melyekről esetleg a fősodratú médiában még nem írt senki, mint működő kezelési módszer. Ilyenek lehetnek a Dr. Flavia Grosan nagyváradi tüdőgyógyász által leírt infók (1000+ kezelt beteg, haláleset nélkül), de még az olyan egyszerű információk is, hogy a tünetek megjelenését követően az ember igyon egész nap fokhagymás vizet, mert ez sokak tapasztalata szerint segít elkerülni a tüdőgyulladást. (3dl vízbe beáztatsz 24h-ra 1 gerezd fokhagymát, másnap egész nap iszod kortyonként, miközben készíted az újabb adagot az azt követő napra). Ugyanilyen a 10 000 NE D vitamin és a min 5 gramm C vitamin / nap a védekezőképesség növelése céljából, vagy akár a mindennapos meditáció és stresszoldás. Még véletlenül se vegyétek ezeket egészségügyi tanácsnak, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a háziorvosi és kórházi rendszer elképesztő túlterheltsége mellett NEKED IS KEZEDBE KELL VENNED A SAJÁT SORSODAT.
Érdemes megnézni Nando Parrado és Roberto Canessa előadásait / interjúit, hogy az ember kapjon némi inspirációt a bátorsághoz és önmaga megmentéséhez.

Ez a bejegyzés 2021. április 1-jén a Facebook oldalamon jelent meg, hozzászólások az eredeti poszt alatt olvashatók.